Dunántúli Napló, 1970. december (27. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-10 / 289. szám
1979, december 10. DUNANTCLI NAPLÓ IFJÚSÁG VÉDELEM Gyerekek, akikkel baj van... „Becsalni“ az utcáról... — lizenéves pártfogók Ha bűnt követ el egy gyerek, s annak okait próbáljuk kutatni, hogyan jutott el idáig, feltétlenül szóba kerül a szülők, a társadalom felelőssége is: mit tettünk, vagy mit tehettünk volna annak érdekében, hogy ne csak a bűn elkövetése után, a rendőrségen derüljön ki a gyerek lelki törése ... Az utóbbi években lényegesen csökkent Pécsett azoknak a fiataloknak a száma, tikik ellen eljárást kellett indítani. Ez megnyugtató, de igazán nyugodtak csak akkor lehetnénk, ha a „problémás” gyerekek már az első szűrőkön fennakadnának, nem jutnának el a rendőrségig — azok pedig, akik már összeütközésbe kerültek a törvénnyel, egyenes utat találnának a többség társadalmához. Szerkesztőségünkben megtartott beszélgetésen —, amelyre dr. Sulyok Endrénét, a Pécsi városi Tanács gyámügyi főelőadóját, dr. Dani Sándort, a Pécsi Városi Rendőrkapitányság ifjúságvédelemmel foglalkozó munkatársát és Németh Csabát, a Pécsi Városi KISZ Bizottság munkatársát invitáltuk meg — ez volt a téma: mit tegyünk a hatékonyabb ifjúságvédelmi munka érdekében? — Pécsett a kerületi tanácsok mellett működő ifjúság- védelmi albizottságok végzik első szinten ezt a munkát. A bizottság tagjai többségében olyan emberek, akik hivatásukból adódóan is foglalkoznak ifjúságvédelemmel, s mivel a kerületben élnek, jól ismerik egy-egy adott terület problémáit. Az albizottságok munkájával általában elégedettek vagyunk, időben jelzik a problémákat, s helyiismeretükkel is sokat tudnak segíteni. Azt azért megemlítem, hogy az Ifjúságvédelmi, albizottságok egyik tagja a KISZ képviselője. Ez jó dolog, csakhogy az üléseken hol látjuk, hol nem látjuk őket, s ha eljönnek is, gyakran cserélődnek az emberek — mondja dr. _Sulyok Endréné. Németh Csaba: Az ifjúság- védelem egy idő óta az én feladatom, s ezután rendszeresen képviseltetjük magunkat az üléseken, ha meghívnak bennünket. Dr. Dani Sándor: Az utógondozásról szeretnék néhány szót szólni: tapasztalataink szerint az utógondozás szinte kivétel nélkül csak a munkahelyeken történik. Ez is inkább formális, nem sok haszna van belőle a gyereknek, pedig ezek a fiatalok még nem bűnözők, másképpen kell foglalkozni velük, mert meg lehet nyerni őket. A KISZ bizottságok tájékoztatót kapnak a problematikus gyerekekről, hogy figyelemmel tudják kísérni életük további alakulását, segíteni tudjanak a beilleszkedésben. Csak javaslat: el tudok képzelni olyat is, hogy a jogi egyetem hallgatóiból egy csoportot alakítanának, akiket érdekel ez a téma, és akik rendszeresen foglalkoznának a veszélyeztetett gyerekekkel. Azt hiszem a KISZ pártfogói hálózat megvalósítása sem lehetetlen. És még valami: a lárstalan gyerekek. Nem véletlen, hogy többségében azok a fiatalok kerülnek a rendőrségre, akik semmilyen közösséghez sem tartoznak, csellengenek, csordába verődnek . .. ■Németh Csaba: Volt egy olyan egyezség, hogy megkapjuk a rendőrségtől azoknak a gyerekeknek a névsorát, akikkel probléma volt, akikkel foglalkozni kellene. Azonban az egyezség ellenére sem kaptuk meg a neveket, így aztán nem sokat tehettünk. Pedig a KlSZ-szer- vezetek tudnak segíteni. A III. kerüléti Tanácstól például kaptunk jelzést egy fiú utógondozásáról. Azóta révbe ért a gyerek. A pártfogói hálózat kialakítását ésszerű ötletnek tartom. Talán sikerül megvalósítani egy régi elképzelésünket is: az Ifjú Gárdán belül egy ifjúságvédelmi szakaszt hozunk létre. Ez a munkás fiatalokból álló csoport ifjúságvédelmi, köz- rendvédelmi kiképzést kap, feladata lesz a megelőző munka, az ellenőrzés és természetesen az utógondozás. — Mit lehet tenni a csellengőkkel? Ügy kell bevonni őket a közösségbe, hogy jóformán maguk se vegyék észre. Erre szerintem az ifjúsági szórakozóhelyeken van lehetőség, ez, az első .lépés, hogy becsalogassuk a fiatalokat az utcáról. Ehhez persze szórakozóhelyek kellenének. A módszer hatásosságának bizonyítására csak egy mondat: éppen az Olimpiába járó heterogén összetételű fiatalokból erősödik most meg, egészen más céllal és tartalommal a Ságvári Ifjúsági Klub. Dr. Dani Sándor: Korábban a Pécsi Tanárképző Főiskola diákjainak egy csoportja bejárt a javítóintézetbe, rendszeresen foglalkozott gyerekekkel, segített olyan problémák megoldásában, amelyekre a nevelőknek sem idejük, sem energiájuk nem volt. Nagyon hatásos módszernek tartom az ifjúságvédelemnek ezt a formáját, nem tudom, miért szűnt meg egy idő után. Szükség lenne erre, sőt, azt is el lehet képzelni, hogy a főiskolások egy-egy kisebb csoporttal elmennének városnézésre, múzeumba, esetleg moziba. Németh Csaba: Jó módszernek tartom, megszervezzük. * E beszélgetés után azt hiszem felesleges újból feltenni a kérdést: megtettünk-e mindent a hatásos ifjúságvédelem érdekében? Lehetőségek, életképes ötletek egész sora vetődött fel. Az ifjúság- védelmi munka „társszerveinek” képviselői most is tudtak újat mondani egymásnak. Felvetődött az is, hogy célszerű lenne városi szinten — koordinációs céllal — egy ifjúságvédelmi társadalmi bizottságot létrehozni. Ebben kiszesek, gyámügyesek, rendőrök, jogászok, tanárok dolgoznának együtt, tevékenységüket a KISZ fogná át. Nem az amúgy is szépszámú bizottságok gyarapításáról van szó, hanem annak felismeréséről, hogy csak közösen lehet eredményes, átfogó munkát végezni. Az együttműködés a jelenlegi formában is lehetséges —, de amint a beszélgetésből is kitűnik, nagyon lazák az összekötő szálak, alkalomszerűnek tűnik a „közösködés”. D. Kónya József Megfelelő munkát a megrokkantakuak Megváltozott munkaképesség Tehát a társadalomnak most már nincsen rám szüksége. — Igen gyakran hallani ezt a keserű mondást fiatal vagy még javakorban levő nőktől és férfiaktól le- rokkantosításuk után. Manapság Európa-szerte és így országunkban is bizonyos munkaterületeken munkaerőhiány van, mely újabb munkahelyek kialakításával mind jobban fokozódik. Mindezek ellenére nehezen vesszük észre, hogy a lerokkantak személyeiben óriási munkaerő tartalékokkal rendelkezünk. Kevesen tudják, hogy kéz- és lábnélküli festők szájukba fogott ecsettel festenek. Évszázadunk elején három olimpiászon 10 bajnokságot nyert Evrynek gyermekkorában Heine—Medin betegsége volt, ugyancsak ez volt Vilma Rudolphnak a római olimpiász háromszoros bajnokának, és az 1956-os mel- bournei olimpiász kalapácsvető bajnokának Conollynak bal váll- és karizomsorvadása volt. És így lehetne tovább sorolni a példákat, melyek igazolják, hogy súlyos betegségeken átesettek — sőt megrokkantakból is a társadalomnak hasznos tagjai lettek, akár olimpiai bajnokok is. Manapság még a súlyosabb maradandó rokkantság sem jelent munkaképtelenséKloadá* az MTESZ-ben a KGST bányászati munkásságáról Tegnap az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület mecseki csoportjának klubdélutánjén Ga- ramvölgyi János, a Mecseki Szénbányák igazgatója, a KGST 4. számú (bányaegészségügyi és biztonság- technikai) Tudományos Műszaki Tanácsának elnöke számolt be a KGST bányászati jellegű munkásságáról. A hallgatóság képet kapott a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának , általános szervezeti felépítéséről, a szénbányászati osztály, valamint az ennek keretében működő tudományos műszaki tanácsok munkájáról, amelyek a szénbányászat minden területét felölelik. Nagy érdeklődést keltett az a megállapítás, hogy míg az elmúlt években valamennyi tagország saját szénbányászatának jelentős fejlesztését tűzte ki célul, s a termelés fokozásában olyan eredményeket értek el, hogy a kivitel növelése sem jelentett gondot, addig nálunk a gazdaságosságra való törekvés megtorpanást eredményezett. Érdekes problémaként említette, hogy a szenek szabványosítása még mindig nyitott kérdés, a vásárlók ragaszkodnak hozzá, az eladók vonakodnak, s emiatt a nemzetközi szállításoknál állandók a minőségi tárgyalások, amelyeket a szabványosítással el lehetne kerülni, s az itt felemésztett energiát másutt lehetne hasznosítani. Megemlítette, hogy a KGST és az Európai Gazdasági Bizottság szénbányászati osztályai között közeledés tapasztalható, kölcsönös információcsere járul hozzá mindkét oldalon az új műszaki eredmények megismeréséhez. Utalt arra. hogy az utóbbi években a KGST-n belül is komoly törekvések vannak egy új munkastílus kialakítására. get, csupán meg kell találni azt a munkahelyet, ahol a rokkant is dolgozni tud. esetleg átképzés után. A mindinkább jelentkező munkaerőhiány és a megrokkanással járó keresetkiesés. vagyis népgazdasági és egyéni érdek teszi szükségessé a rehabilitációval való foglalkozást. Mit is jelent ez a szó, hogy rehabilitáció? — Betegségből vagy balesetből kifolyólag munkaképesség csökkentést szenvedett dolgozót állapotának megfelelő munkakörben foglalkoztatni. Valójában helyesebb, ha nem munkaképesség csökkenésről, hanem megváltozott munkaképességről beszélünk. A francia nyelvterületen nem rehabilitációt mondanak, hanem readaptációt, vagyis megfelelő munkára való újra rá- nevelést. Valójában ez a helyesebb meghatározás. Az eredményes rehabilitációnál az egész társadalom összefogására van szükség, mert nem elegendő a beteget vagy balesetet szenvedettet meggyógyítani és pszichésen vezetve újra ráirányítani a megfelelő munkára. ami orvosi feladat, ahonnan a tanácsoknak, üzemeknek, vállalatoknak biztosítani kell az orvosok által javasolt munkahelyet és a megélhetéshez szükséges keresetkiesést pótolni. A rehabilitációnál az orvosok feladata igen fontos, mert a beteget vagy sérültet először észlelő orvos, éppúgy mint a gyógykezelésben résztvevő legmagasabb szintű egészségügyi intézmény vezetője felelős az egyén gyógykezeléséért és pszichés irányításáért annak érdekében, hogy ne érezze magát a társadalom részére szükségtelennek. A társadalomnak és az orvosoknak sokkal egyszerűbb valakire kimondani, hogy rokkant, mint megfelelőképpen rehabilitálni (readaptálni). Európa több egyetemén ezzel a kérdéssel tudományosan is foglalkoznak, orvostanhallgatóknak tanítják, az orvosokat pedig ilyen irányban továbbképezik. Számos helyen rehabilitációs centrum működik, hol a rokkantakat, sérülteket utókezelésben részesítik, egyéni problémáikkal foglalkoznak és átképzik őket a részükre megfelelő munkakörre. Nemzetközi rehabilitációs társaságot hoztak létre, melyben hazánk képviselői is jelen vannak. Ezen társaság évenként különböző országban nemzetközi konferenciákat rendez, hol neves szakemberek egymással ismertetik rehabilitációs tapasztalataikat, problémáikat és megbeszélik a további lehetőségeket. Kormányunk felismerve a kérdés népgazdasági jelentőségét, valamint az érintettek egyéni érdekeit, évek óta foglalkozik a rehabilitációval. Az Országos Rehabilitációs Társaságon kívül megyei és vállalati rehabilitációs bizottságok működnek, melyek igyekeznek a munka- képesség csökkentek számára megnyugtató megoldásokat találni. A helyesen értelmezett rehabilitáció már a pályaválasztáskor kezdődik, amikor szülőknek, orvosoknak és pedagógusoknak kell a gyermeket szellemi és fizikai képességeinek megfelelő munkakör-pálya felé irányítani. A rossz pályaválasztás, a nem megfelelő munkakörre való ráerőszakolás» az egész életre kihat, azt helyrehozhatatlanul tönkre teheti.'. Országunkban igen okos kezdeményezéseket láthatunk, melyek előrelépést jelentenek a rehabilitációban. Ilyen pl. a tüdőbetegek számának fokozatos lecsökkené- sével több tüdőszanatóriumunk munkaterápiás intézetté alakult át, ahol a csökkent munkaképességűek megfelelő munkakörben dolgozhatnak, állapotuknak megfelelő szakmát tanulhatnak. A különféle vegyesipari vállalatok, népművészeti szövetkezetek is alkalmasak arra, hogy megfelelő átképzés után csökkent munkaképességűeket dolgoztassanak. A Megyei Tanács egészség- ügyi osztályának törekvése széles társadalmi összefogással felmérni a rehabilitáltak helyzetét és a megyénkben adott lehetőségek kihasználásával megnyugtató megoldasd kidolgozni elsősorban arnsöki- kent munkaképességűek 'érdekében. Dr. Puskás Ödön megyei üzemi főorvos MINDENT a MECSEK ÁRUHÁZBÓL Orfüi gondolatok Az ólom színű és téli mozdulatlanságba merevedett tavak végérvényesen beleilleszkednek az orfűi völgy képébe. Mivé is varázsoltak alig néhány esztendő alatt ezt a környéket gépek és emberek? Talán a helybéli lakos sem tudná már szeme elé idézni a „hajdani” szárazvölgy ösvényeit, szántásait, kaszálóit, bokrokat, erdőcsoportokat, amelyeket a Mecsek vizei véglegesen letakartak. Minden esztendő hoz valami újat a tavak környékére. „Valamit”? A kész, vagy eppen épülőben levő vikend- házakat nem is számítom: a Vízügyi Igazgatóság vízi- sporttelepe, aztán a Sopiana Gépgyár üdülőháza. az ércbányának szintén üdülöhaZa, az MTS-nek sporttelepe, aztán kimértek vagy százharminc kis mini-telket a horgászoknak, ez a horgaszfalu, ide épülnek majd fel a pihenők — egyébként a villanyt is bevezették — aztán ... De mit ad a víz? Tavaly a húsz centis halak uralták a Pécsi-tó medrét és hogy’ a biológiai egyensúlyt rendbehozzák, a horgászok ezekre SSiMtek rá. Ez év második felében nagyon sok volt a süllő, és a csuka, Schmidt Ferenc 7 kiló 30 dekás csukát fogott, de széfjén akadt horogra másoknak 4—5 kilós süllő is. Igen ám, de ponty kevés volt, bár a kishalak ritkítása elősegítette ennek a kevésnek is szép fejlődését. Palkó Sándor megyei tanácselnök — ezúttal mint horgász, és persze mint Orfű igazán nagy patronán- sa — veti fel a MOHOSZ Ba ranya megyei Intéző Bizottságának, hogy pontyot kellene telepíteni nagy tömegben. Fölajánlja közreműködését is az anyagiak előteremtésére. Itt meg kell állni egy pillanatra. A tó — mint a megye egyik legszebb kirándulóhelye — mindenkié. Pécsi, vagy Baranya megyei, teljesen mindegy. Baranyában körülbelül 4 ezer tagja van a horgászszövetségnek. ennek fele pécsi. A Pécsi-tó szépen adja a halat, de gazdálkodni is kell az állománnyal, megrabolni a természetet büntetlenül — nem lehet,. De nem is csak a halról van szó, — végül is sport ez — hanem i itt vannak még a víkende- zők, akik házakat építettek tényleg filléreket összerakosgatva, vagy az alkalmi kirándulók, akik hétvégén itt pihennek, otthon hagyva a hétközi gondokat és fáradalmakat. Szóval pénz kell a telepítéshez is. Az üzemek adtak. A MÉV tízezer forintot, ismét tizet a MÉV Horgász Egyesülete, 20—20 ezret a megyei és városi tanács, a Mecseki Szénbányák 20 ezret, a BÉV 10 ezret. Az Intéző Bizottság ezen az összegen vásárolt 50 mázsa, vagyis vágj' tízezer darab, átlagban félkilós szép, nemesített pontyot a Bikali Állami Gazdaságtól. A telepítés a napokban lezajlott, de ehhez még az abaligeti tenyésztavat is lehalászták, onnét is áthoztak 22 mázsa I—II nyaras ponty ivadékot. Dr. Galabár Tibor, az Intéző Bizottság elnöke mondta, hogy tavasztól kezdve vagi- 8 vagon takarmányt terítenek a tóba és jövőre már biztonságosabban ülhetnek ki a part ladikjaiba a pecások. Süllőben sem lesz 1 hiány, mert tavasszal vagy húsz fészket leraknak — hasonlóan mint az elmúlt években — így aztán minden évre itt is megvan az utánpótlás. Csak az az átkozott amúr! A „madzag-szaggató” amúr! Túl sok a növényevő amúr és a busa. Hasznos halféle ez addig, míg szükség van rá, ezért is telepítették be annakidején: tisztítja a vizet, eszi a növényzetet, de — nagyon falánk. Az sem jó, ha a vízalatti flórát teljesen kipusztítja. mert nyomában pusztul például a ponty. A pécsi horgászok riadót fúj- I nak: március—áprilisban megritkítják az amúr és busa állományt (Hogy mi minden gond van egy tó biológiai egyensúlyává)!) Húzóhálóval kár is próbálkozni, mert a meder fenekén lévő fák cserjék, lefogják. A Balatoni Halászati Vállalat közreműködésével eresztőhálóval vadásznak majd a most már többkilós amúrok- ra. A húsa kitűnő, el is adják. az árán pontyot telepítenek ismét a tóba. Ha jól sikerül a ritkítás, éveken belül szép kis nádasok tarkíthatják majd a tó bizonyos pontjait, Most ebben a holtszezonban érdemes másféle gondokról is beszélni. Kora tavasztól kezdődően még nagyobb tömeg látogatja majd az orfűi vülgyet. Látogatja, de nem kis kínlódással. Az autóbuszok menetrendével nincs baj. Annál több a pontatlan indulással, még több a zsúfoltság miatt. Javult az idén a mecsekrákosi élelmiszerbolt ellátása, de csak j a- vul t!, mert még mindig nem tudták a kirándulók igényeit kielégíteni főleg gyümölcsben, zöldségféleségben, de sokan panaszkodtak az orfűi boltban lévő állapotokra is: lassú a kiszolgálás, a hűtőtér minimális kapacitású. vágj’ bőgj- egészen pontosak legyünk: ebben a tej és tejtermék-dús időkben vajat, tejfölt, egyebeket heti egy alkalommal árusítottak. Szép és jó helyen áll a Tóbüfé, de a hallatlanul elhanyagolt, fel töredezett terasza, repedezett, testetlen kerti székeivel, asztalaival bizony nem nagyon csalogatja az igényesebb vendégeket. Szomorú látvány — magam is tapasztaltam — hogy a vad- kempingező ott ver tanyát, ahol akar, nyilván ott is szemetel. Aztán autómosásra is használják a tó vizét, s lehet, hogy az autó tiszta lesz, de az olaj mégis csak megfertőzi lassan ezt a vizet is... Az pedig erkölcsi kérdés, hogy valaki a víz partjáig gurul le autójával, végigtek- szik az ülésen, bedobja a pecabotot a vízbe és ..sporthorgászik” ... Állami rendszámmal ellátott személykocsi is beállt már ebbe a pózba. Ne tűnjön furcsának sen kinek, hogy nyári dolgokról télen beszélgetünk. De ugj'e... — ami a bajokat illeti — orvoslást rájuk mindig a kö vetkező évre „terveztek”. Nos, a teli hónapokban fel lehet készülnie a kereskedelemnek vendéglátóiparnak, és persze a helyi tanácsi szerveknek arra. hogy a mar ismert és jó rendelkezéseket úgy realizálják, hogy annak eredmenye legyen. Mert érdemes. Ahogy mondani szokás: „van fantázia” Orfűben is. Rab Ferenc ♦
