Dunántúli Napló, 1970. december (27. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-06 / 286. szám

1979. december 6. DUNÁNTÚLI NAPLÖ 3 A gazdaság­politikai rovat kerekasztala iíemere Ferencne, Éber Ferenc, dr. Lex Lajos A magyar —jugoszláv határmenti üzletekről A magyar—jugoszláv ha­tármenti árucsere rövid, de máris jelentős múltra tekint vissza. A forgalom az idén eléri a két ország közötti tel­jes forgalom 10 százalékát. Mi is a határmenti árucsere? íme egy klasszikusnak mond­ható üzlet: dióbelet adunk, cserébe sört kapunk. Közben dollárban számolunk, de ez ne tévesszen meg senkit. A dollár ez esetben segédesz­köz, elszámolási egység. Itt egy az egyben áruk cseréjé­ről van szó. Csak abban az esetben hozhatunk be bizo­nyos árucikkeket Jugoszlá­viából, ha cserébe a jugoszláv partnereknek megfelelő el­lentételeket tudunk felaján­lani. A határmenti árucsere résztvevői: a baranyai nagy­kereskedelmi vállalatok, ipa­ri és mezőgazdasági üzemek. A bonyolítók: a KONSUMEX és a HUNGAROCOOP külke­reskedelmi vállalatok. Kerekasztal beszélgetésün­kön a határmenti árucsere eddigi történetét tekintjük át. Vendégeink: Szemere Fe­rencné, a MÉSZÖV kereske­delmi titkárságának vezetője, Éber Éerenc, a RÖVIKÖT áruforgalmi vezetője, dr. Lex Lajos, a FŰSZERT igazgató­ja, dr. Mlseta László, a Dél­dunántúli Textil- és Felsőru­házati Nagykereskedelmi Vál­lalat igazgatója, Molnár György, a Dél-dunántúli Ci­pőnagykereskedelmi Válla­lat igazgatója, dr. Héjjá József, a BARANYATER- MÉK igazgatója, Kollár Ist­ván, a KONSUMEX pécsi kirendeltségének vezetője és Miklósvári Zoltán, a gazda­ságpolitikai rovat munkatár­sa. DUNÁNTÚLI NAPLÓ? Bara­nyában a határmenti árucsere for­galomba elsőként a FŰSZERT és a MÉSZÖV kapcsolódott be. Ez nem Is olyan régen, 1967-ben volt. Idézzük fel a kezdeti lépéseket. Dr. Lex Lajos: 1967-ben a nápolyival és a sörrel kezd­tük. A tapogatózó tárgyalá­sok ezt megelőzően kezdőd­tek. Azt vizsgáltuk mennyi­ben felelnek meg a jugoszláv áruk a mi ízlésünknek. Nos, a jugoszlávok komoly válasz­tékkal, a magyar ízlésnek is megfelelő árukkal rendel­keznek. Szemere Éerencné: A MÉ­SZÖV 1966-ban vette fel a kapcsolatot, 1967-ben kötöt­tük az első üzleteket. Vege- tát hoztunk be, később sört, kukoricát, búzát. Emlékeze­tes a szénsav-üzletünk, azt követően, hogy a répcelaki gyárban a robbanás történt. 1967-ben 286 ezer dollár ér­tékű árut cseréltürík, az 1968. évi forgalom 637 ezer, idén pedig meghaladjuk az egy­millió dollárt. Most arra tö­rekszünk, hogy összehangol­juk a behozatalt a nagyke­reskedelmi vállalatokkal. Kollár István: Arról van szó, hogy a hazai ipart ver­senyeztessük. Az importcik­kek is kényszerítik az ipart, hogy emelje termékeinek minőségét. Dr. Lex Lajos: Erre nagyon jó példa a jugoszláv nápolyi. Ha nem hoztuk volna be, a ha,zai édesipar még mindig cementeszsákba csomagolná a nápolyit, amiből kézzel kell kiszedni az árut. A jugoszláv nápolyik nyugati licencek alapján készülnek. Amikor behoztuk, a magyar édesipar nem tudta magát kivonni hatása alól. Kénytelenek vol­tak csomagológépeket besze­ADUNK-KAPUNK Dr. Héjjá József, Miklósvári Zoltán, Kollár István rezni és utánozni a jugoszlá­vokat. Éber Ferenc: Más előnyök is származnak a határmenti üzletekből. Itt van például a cippzár. Állandó jellegű hi­ánycikknek számított. A ha­tármenti árucsere forgalom megoldotta ezt a problémát. És mindez egyben azt is je­lentette, hogy kiszorítottuk a tőkés importot. zük a selyempiacot, remél­hetőleg sikerül üzleteket is kötnünk. Éber Ferenc: Én intenzi­vebb munkát várok a külke­reskedelmi vállalatoktól. Mert most hogy van? Mi összeho­zunk mindent, megkötjük az üzletet, a papírt visszük a KONSUMEX-hez, ahol rá­ütik a pecsétet. Ne nekünk kelljen az ellentételeket is Dr. Misefa László, Molnár György DUNÁNTÚLI NAPLÓ: A határ­menti árucsere-forgalom eredmé­nyeként a magyar piacra került jugoszláv termékek hiányokat pó­toltak, választékot bővítettek és mindezeken felül versenyre kész­tették a hazai ipart. Az Import­áruk azonban sajnos nem ol­csóbbak a hazai áruknál. Dr. Lex Lajos: A jugoszláv árszínvonal jóval magasabb mint a, magyar. Ezenkívül nálunk magas a vám- és a forgalmiadó. Például az édes­ipari termékekre 80 százalé­kos vámot vetettek ki, csak­nem ugyanennyi a forgalmi- idó. így nem tudunk az árak­kal versenyeztetni. A vám­kódex a magyar ipart védi. Ez helyes is. De sokszor fe­leslegesen. Dr. Miseta László: Kétol­dalú vámfelülvizsgálat kelle­ne. A vámkedvezmények ter­mészetesen mindig lökést ad­nak az árucserének. Éber Ferenc: Kívánatos lenne, hogy a két ország ille­tékesei leüljenek tárgyalni és a vámtarifákat illetően köny- nyítéseket vezessenek be. Dr. Miseia László: Az is igaz, nagyon sok múlik a piackutatáson. Mi négy évvel ezelőtt kezdtük meg a hábo­rúzást és két év óta sikerült. Két évig sehogyan sem tud­tunk megegyezni az árban. Már szégyelltem kiutazni. Az­tán alaposan megismertük a jugoszláv piacot és ma már rengeteg kapcsolatunk van. Eredményesnek bizonyult az a gyakorlat, hogy nemcsak a kereskedőkkel, a bonyolítók­kal, hanem közvetlenül a gyárakkal is tárgyaltunk. Ne­vezhetném ezeket taktikai tárgyalásoknak. Azóta más minőséget és más árakat ka­pok. Nagvon optimista va­gyok. A fejlődés számottevő. 1969-ben gyapjú és szinteti­kus keverésű szövetek beho­zatalával kezdtük. Az idén már szélesebb a cikkskála — különösen a pamutáru kate­góriában jelentős az előrelé­pés — nagvobb lesz a forga­lom. További, tárgyalásokát folytatunk. Jövőre megnéz­felhajtani, hanem a külkeres­kedelemnek. DUNÁNTÚLI NAPLÓ: Ez meg- lehetősen provokatív kérdés. Kollár István: A magyar partner, a nagykereskedelmi vállalat szakembere jobban ismeri a portékát, mint mi. Ha mi megyünk ki és mi hajtjuk fel az árut, nem biz­tos, hogy ennek az árunak a minősége és az ára az, amire a nagykereskedelem gondolt. Az üresjáratokat pedig ki kell küszöbölni. Egyébként 1971-re tárgyalásokat folytat­tunk. Függetlenítjük a bel­földi exportőrt az importőr­től, tehát a magyar ellenté­telt nem a nagykereskedelmi vállalatoknak kell biztosíta­niuk. DUNÁNTÚLI NAPLÓ: A határ­menti árucserét’ — mit szabad kivinni, mit szabad behozni — listák rögzítik. A listákat a két ország közötti évenkénti tárgya­lásokon állítják össze. Általános vélemény: az árulista nélkülözi a realitásokat. Nem veszi figye­lembe, mi a jugoszláv kívánság és ml a magyar realitás. Dr. Héjjá József: így van, már év közepén ismernünk kellene, mit saábad kivinni és-mit akar behozni a keres­kedelem, hogy kellő időben felkészülhessünk. Kollár István: A jövő évi határmenti árucsere lista már elkészült és tükrözni fogja a szükségleteket. 1971 január­jában teszik közzé. DUNÁNTÚLI NAPLÓ: A határ- menti árucsere rövid múltjának jelentős állomása volt az idei, II. Pécsi Ipari Vásár. Dél-dunán- túl e jelentős ipari seregszemlé­jére több, mint 30 jugoszláv cég hozta el terpiékeit. Üzletkötések is történtek többszázezer dollár értékben. A vásár ennél sokkal többet jelentett, hiszen sok-sok ismeretség született, kapcsolatok teremtődtek, az eddigi kapcso­latok elmélyültek. A • vásári^a?:- gató — kezdettől fogva — Mol­nár Györey. Ebben a tisztségé­ben ismét megerősítették. Tőle kérdezzük: Mit ígér a folytatás? Molnár György: A jövő évi vásárra már megindították a szervezést. Az elmúlt évi vá­sárok tapasztalatain . okulva megegyeztünk: előzetes tár­Balkáni állapotok gyalásokat folytatunk és en­nek során tisztázzuk, milyen árukat — mennyiségben, mi­nőségben — cserélünk, nem pedig a vásáron tárgyalunk. A vásáron már csak rögzít­jük, aláírjuk az üzletet. így elérjük, hogy a jugoszláv cé­gek olyan árucikkeket állíta­nak ki, amelyekre itt feltét­len érdeklődés mutatkozik. — Az idei vásári szerep­lést a. jugoszlávok elképzelé­sei szerint jövőre, április első felében viszonozzuk. A tervek szerint a jugoszlávok Eszé­ken magyar hetet rendeznek. Ezen a baranyai, és a Pécsi Ipari Vásáron részt vett bu­dapesti vállalatok mutatják be termékeiket. Azt szeret­nénk, ha a magyar hét nem­csak - ipari . termékek sereg­szemléje lepne, .hanem ki­egészülne kulturális prog­rammal. Szerepelhetne pél­dául a Pécsi Balett, a Bóbita Bábegyüttes, néoiegyüttesek, vagy akár a Pécsi Dózsa. összegezésül: A magyar— jugoszláv határmenti árucse­re forgalom, mindkét fél hasznára, szépen fejlődik. Megállapíthatjuk: a behozott árucikkek sok fogyasztói ré­teg igényeit elégítették ki. A nemrég aláírt magyar—jugo­szláv árucsere-forgalmi egyez­mény szerint: jelentősen emelkedik 1971-ben a ma­gyar—jugoszláv határmenti árucsere és bővül a csere­forgalomban szereplő áruk listája is. A jegyzőkönyv az idei 3,5 millió dollárral szem­ben jövőre 5 millió dolláros oldalankénti forgalmat irá­nyoz elő a határmenti áru­cserében. Kereskedőink felad.ata, hogy ezt a keretet megtöltsék tar­talommal. Balkáni állapotok vannak Pécs legújabb iskolájává,), az Építők útjai Általános IsKOiaoan; Ezer gyéréit zsú­folódni össze á szüneteden a folyosókon — az udvarra ugyanis nem lehet kimenni, mert gránát-tepte csatatérre hasonlít. A hatalmas uveg- aolakok, melyek messziről oly jól mutatnak, közeiről kiábrándítóan foghíjasok: ki tudja hány négyzetméternyi felületre egyszerűen nem ju­tott üveg. A szél a tanter­mek ajtói előtt lobogtatja a fogasra akasztott ruhásat. Az előcsarnokban eternit­lemezek, deszkák. A kony­hában bokáig érő malter­ban árválkodnak a főző- 'üstok. Mindezt Jakab László igazgató háromoldalas, két­ségbeesett hangú levelében irta meg szerkesztőségünk­nek, s ha volt is segélykérő levelében túlzás, szombat délelőtti helyszíni szemlenK alkalmával magunk is meg­győződhettünk a helyzet tarthatatlanságáról. No, de kezdjük elején a történetet! \ Az Építők útjai iskola, melynek első 12 tantermét már két évvel ezelőtt át­adták rendeltetésének, idén újabb 12 tanteremmel bő­vült. Az átadást nemcsak az iskola tanári kara. de több száz újmecsekaljai szülő is már régóta türelmetlenül várta, annál is inkább, mert mintha csak átok ült volna ezen az építkezésen, szinte egyetlen határidőt sem sike­rült betartaniuk a kivite­lezőknek. A második ütem építését augusztus 15-re kel­lett volna befejezni. Ez al­kalommal talán sikerült is volna minden, de közbe­szólt az árvíz: elnépteiene-^ dett a hatalmas épület. Már arról volt szó, hogy szep­temberben nem lesz tanév­nyitás, a 12 tanteremnyi gyerek elhelyezését azonban nem sikerült megoldani, ezért kompromisszumos •megoldás született. Az iskola ...belenyugodott, hogy. lelkész ,;körülmények között . kezdi az évet, az építők pedig megígérték: bármi áron. de szeptember 1-re megterem­tik a munka minimális fel­tételeit. Így is történt. Az 1970—71-es tanév már 24' tanteremmel indult, s több mint ezer gyerekkel. A hi­ányzó munkák pótlását az év végére vállalta a Bara­nya megyei Állami Építő­ipari Vállalat, s bár decem­ber 31-ig még jónéhány nap vissza van, az igazgató vész- harangkongatása érthető: a monumentális iskolában csak itt lézeng egy-egy építő. Balesetveszély, örökös hu­zat és hiányos munkafel­tételek közepette dolgozunk . — írja az igazgató, s mi­után a tét ezer gyerek egészsége, biztonsága, tanul­mányi eredménye, válla'koz- . tunk az iskola igazgatósága és az építők közötti közve­títésre. Balázs József termelési osztályvezető, aki a BÉV igazgatója megbízásából kéz­be vette az ügyet, a hely­színi bejárás után a követ­kező ígéretet tette: © A „C”-szárny fűtését december 15-ig megkezdik, ehhez a feltételeket bizto­sítják. (2) A konyhában nagyobb létszámmal folytatják a munkát, s az év végéig an­nak üzembehelyezését is le­hetővé teszik. (A gázvezeték egyébként kész, csak a mű­szaki átvétel van vissza. Itt jegyezzük meg: a 430 gye­rek étkeztetésének mielőb­bi biztosítása érdekében a Gázszolgáltató és a Bánya- műszaki Felügyelőség is so­kat tehet: rájuk vár ugyanis a szükséges engedélyek meg­adása, illetve a nyomás alá helvezés.) (3) December 15-re beke­rítik az iskolát. (Az oszlo­pok már állnak.) s a © ígéret: december 15-re az üvegezés, illetve a hiány­zó ablakok pótlása is be­fejeződik Változatlanul gond marad a ,.B” szárny mélyföldszint­jén az audiovizuális előadó­terem, s több más helyiség befejezetlensége , — erre azonban az adott körülmé- nvei^ között valóban . nem tehettek ígéretet az építők. Van Jafcab László-pana­szos levelében egy bekezdés, mely a szó legs.zorosabb ér­telmében kétségbeejtő. Az iskola ki tudja hány tucat ajtaján olyan kilincsek, il­letve rp:ak vannak, melyek teljes egészében önállósítot­ták magukat: hol kinyílnak, hol nem. Nap mint nap zárva maradnak ajtók, egy tanár jóformán mást se csi­nál. csak a bentrekedteket „menti ki”. Könnyű elkép­zelni, mi történne tűz ese­tén . . . Az igazgató a zárak lecserélését kéri. az építők azonban akkor se segítené- ■nék, ha a kérést teljesíte­nék: csak hasonló zárakat 'tudnának felszérelni Az-aj­tókon típuszár'van, a tná- gyar ipar legújabb s egyet­len hasonló jellegű termé­ke . , Nehéz e rövid cikk végé­re zárósorokat írni. Az ígé­retek teljesítésének ellenőr­zésére visszatérünk, ez azon­ban csak a dolog egyik ol­dala. A másik (s erre már nem elég visszatérni, hanem állandóan napirenden kelle­ne tartani) építőiparunk helyzete. Ami ma van, az minden csak nem tervszerű munka. Tűzoltás minden építkezés s ez mindaddig így is marad, míg az épí­tőipar meg nem kapja a szükséges köznonti segítsé­get a megerősödéshez, illet­ve amíg a hátteret képző iparágakkal meg nem ért- tetjük. hogy aki selejtet gyárt, szemetet ad a bérűi- házók drága pénzéért, ann&k ebben az országban levegő­höz sincs joga — nemhogy nyereséghez. Békés Sándor 1 BUM üzemeltetéséhez a Beremendi Mészkőbányának naponta 3500 tonna mészkövet kell szállítania. Az U.I gyár 1978. április 4-én Indul, de a bányában már üzembe helyeztek egy amerikai gyártmányú’ nagyteljesítményű ütve-fúrógépet, hogy a kellő időben biztosítva legyen az. anyagellátás. A ZJ§ millió forintért vásárolt berendezés egy műszak alatt 60—70 méternyi lyukat fúr. Beidek András felvétele » » A

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents