Dunántúli Napló, 1970. december (27. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-31 / 305. szám

1976. december 31. DUNÁNTÚLI NAPLÓ 9 — Egészségére! Kitünően hűtött a kori yak. Akkor meg­kérdezném, hogy ityeg a fitykó, vagyis hogy az ex­port? — Köszönöm, jól. Dolgo­zóink mindenütt előretörnek, diadalmasan haladnak előre és mindenütt nagy munka­sikereket érnek el. A mi gyá­runk, elvtárs, Kelet-Európa legnagyobb fitykógyára. Mint ilyen. A pécsi fitykók már az 1912-es világkiállításon aranyérmet nyertek, ötven- ben elnyertük az ország Leg- Idválóbb Fitykógyára címet, azóta minden évben kaptunk valamilyen oklevelet vagy vándorzászlót. Az idén a lé­tesítményi tűzoltóink a kerü­leti versenyen ezüstérmet nyertek. — Mennyi fitykót gyártot­tak le ebben az évben? — Pontosan annyit amennyit kellett, sőt, mond­hatom, annál is jóval többet Tele vannak Fitykóval a rak­táraink, — És hogy ityeg az ex­port? — Vezetőink és dolgozóink mindent megtettek, vállala­tunknál széleskörű munka­verseny bontakozott ki. Dol­gozóink egyetértésével nem vezettük be a szabad szom­batot hogy egyetlen munka­napot sem lopjunk el a ter­melésből. Sajnos, az export... bedöglött. De ezt ne írja. nem újságba való, nehogy pánikot keltsünk. Annyit ír­jon, vannak nehézségek is, bár ezek nem nagyok, de mégiscsak nehézségek. On is tudja, az idén árvíz volt. Pusztító, kegyetlen árvíz. Nincs cement, nincs fitykó. Ért engem? Egészségere íme. Év végén a riporter felkereste Baranya legrosz- szabbul gazdálkodó vállala­tát Tele volt elszántsággal, most megírja leleplező anya­gát Év közben rengeteg pa­naszt hallott a vállalatról. Most arra ^ készült, hogy vég­re lecsaphat. Igazi gazdasági krimi lesz. A riporter azon­ban meglátta a dolgok má­sik, objektív oldalát. És a riporter elgondolkodott a dol­gok másik oldalán, tnajd eszébe jutott a húsvéti tojás. A pingálóasszony kezébe ve­szi a csupasz tojást, s tele pöttyözl szép színes festék­kel. Gyönyörű látvány. A to­jás azonban záp. De azért senki sem fogja a pingáló­asszony fejéhez vágni. Szóval a fitykótermés vég­eredményben szépen fityeg Csak export nincs. Az árvíz. De ki mondta, hogy nines cement ? Csak rossz vállalati mechanizmus van. A cement az utcán hever, csak célpré­miumot keli kitűzni rá. Mondjuk minden tonna ee-; ment felhajtása után egy vi­haros, vagyis egy százas üsse az anyagbeszerzők markát. Miért az anyagbeszerzőékét? Mert azoknak amúgy is az a dolguk és mert jó kapcsola­tokkal rendelkeznek- A eél- prémcsit akkor is ajánlatos fenntartani, amikor ván bő­ven kész betonkeverék az ál­lami építőipar telepén, mert nem szabad megingatni az anyagbeszerzők vállalatukba vetett hitét & mert szociális szempontok ts vannak a vi­lágon. Nincs Igazuk azoknak, akik azt mondják, hogy ezzel polgárjogra emeljük a vesz­tegetést, ellenben felvetődhet az az aggály, hogy a célprém- csivel megszerzett cement egy másik vállalatnak hiányozni fog. Pöttyözünk, pöttyözgetünk. Ha a határidőkről és a mi­nőségről van szó, az építő­ipar fekete pöttyöt tesz az építőanyagipar bizonyítvá­nyába és a szemére hányja, hogy már megint férges volt a parketta. Az építőanyagipar az erdészetre panaszkodik, hogy beleengedi a sok szút a fába, s nemhogy a nyeresé­get nem érdemli meg a fá­jáért, de a levegőt sem. A cipőiparnak már nem kell pöttyöznie. A fogyasztók hosszú évekig szidták a ci­pők: minőséget, hogy málik a ragasztott talp. A cipőgyárak mit tehettek, pöttyöztek. Most már nem. A fogyasztók belefáradtak a reklamációba és most már nem szidják a magyar cipőket Elfogadják olyannak, amilyen. Miért is lázadoznának a teremtő el­len? Rebesgetik, az egyik cipőgyári igazgatót Állami díjra jelölik. Ha tovább kon­szolidálódik a helyzet. Nemrég azt kérdezte a ká­véházban a fizetőpincér, hogy láttam-e már új ötve­nest? Mondtam, nem. Tö­mött tárcájából előhalászott, egr százast. Nem értettem. Megbolondult ez, hogy azt mondja a szazsra, hogy uj ötvenes? Talán arra a szép lila bankóra gondolt, az új ötszázasra. Karácsony előtti hangulatban voltam, s kér­tem, adjon húsvétig egy szá­zast. Azt mondta, nem teheti, mert. közben inflálódik a pénz. Ekkor kapcsoltam. Ja. az új 500-as bankók. Hát igen, sokan sóhajtoztak, mi ez kérem, ha nem infláció. Pár évvel ezelőtt a Nádor­ban egy százast sem tudtak felváltani, most meg az. öt­százas járja. Nincs infláció, és e körül nincs pöttyözés, ezt merem állítani. Hát akkor mi van? Megmagyarázom. Először is szégyen, hogy a nagy költő, Ady arcmása eddig nem sze- szerepelt egyik magyar ban­kón sem. Aztán: az életszín­vonal emelkedett A fizeté­sek nagyobbak, több pénzt kell költeni. Vagyis egyre több pénz kell a forgalom lebonyolításához. Nem az árak nőttek, hanem az áruk. Gondoljunk csak arra az ér­zékletes tényre, hogy eddig jó veit á mini, meg a midi szoknya és kabát. Most a maxit veszik. Márpedig: kis szoknya — kis pénz, nagy szoknya —- új 500 forintos Én mondom, itt nem kell pöttyöznl. A tojásárak — a nem húsvéti, tehát pöttyözet- len tojásók ára évek óta szilárdan tartják magukat. Máshol még pöttyöznl kell. A Fecske néha annyira szelei és annyira maeerált, hogy az­az ember érzése, mintha fél kézzel csavarták volna a gyárban. A dohánygyár ezzel szemben örömmel jelenti, az erőfeszí lések eredményekén t jelentős százalékkal növelik az idén a filteres cigaretták termelését. Az állomási büfé- j ben reggel a rumot csak a ! kávéval együtt kapod, mint­ha ez az árukapcsolás a világ legtermészetesebb dolga len­ne. Az Utasellátó jelenti: kul­turáltabb lesz a vendéglátás, további automatákat állíta­nak be. A fitykógyárban nagyszabású műszaki fejlesz­téseket hajtottak végre, en­nek során forradalmasították a csomagolást. A fitykó most már nem cementeszsákokban kiszerelve kerül az üzletek­be, hanem jó erős lenzsák- ban. Én azt mondom, ki-ki emelje fel a szavát a pöttyö­zés ellen. Csak az igazat, az igazat Nemrég él üzem ava­táson voltam. Az asztal du­gig volt jóféle szendvicsek­kel. Hogy milyenekkel ’’ Mindegyik más volt, csupa költemény, majonézzel, min­denféle színekkel pöttyözve, díszítve. Megfigyeltem, min­denki a stifolderes szendvi­csek körül tolakodott Eze­ken a szendvicseken nem volt semmi díszítés, csak pusztán a stifolder, meg egy félbevágott cseresznyepapri­ka. És ekkor felemeltem a szavam. Félrehívtam az igaz­gatót és nyíltan megmond­tam neki. Igazgató elvtárs'. Könyörgöm, ne pöttyözzenek. Ne pöttyözzenek. Annyira el­rontják vele ezt a jó sok szendvicset MlklósvArf Zoltán | kereskedünk, vendégeskedünk.., Kaptam egy PAX tollat vadonatújat, csak éppen a színezett része gusztustalan, ocsmány lila volt Nem tet­szett Átnyújtottam a Sallai út elején lévő papír- és író­szerbolt egyik eladó kisasz- szonyának: — Csúnya — mondtam, Néki sem tetszett, ez szem­mel látható volt. mégsem cse­rélte ki. Egyrészt, mert nem ott vettem, másrészt, mert a toll hibásnak is bizonyult. A feletteséhez fordultam, aki ezzel utasított el: — Jótállási jegy nélkül szó sem lehet róla. Ugyancsak a BARANT'A- KER boltja az éppen szem­ben lévő írószer szaküzlet, ahová nyomban átmentem.-*• Nem tetszik? Sőt, úgy látom hibás gyártmány is. Selejtes. Kérem, milyenre óhajtja? — De nincs jótállási je­gyem ... — Tessék csak választani másikat. .„ Ilyen különbség van üzlet és üzlet között. Mit gondol­nak, ha legközelebb vásárol­ni fogok, melyik üzletbe me­gyek? * A Jókai téri bisztróban szoktam reggelezni. Ponto­sabban szólva majd minden nap 11 óra tájban veszek egy túróscsuszát. De mindez csupán beveze­tés volt. mert a lényeg az­tán következik, amikor előt­tem a csusza. Sózni kéne, de csak egy tálkában talál sót a kedves vendég. Olykor feke- téllnek a sóba mélyedt ujjak nyomai. Hát inkább Ízetlenül eszem a mindennapit. Valószínű, ellophattak már jónéhány sószórót, s ezért alkalmazzák ezt a nem éppen higiénikus megoldást. De gondolják meg kedves biszt­rósok, akinek a kezéhez oda­ragadnak a sótartók, nos, an­nak milyen koszos lehet a keze! (szí t TÉLEN IS TELJES FOGLALKOZTATÁST BIZTOSIT A BARANYA MEGYEI Állami építőipari vállalat, Minden építőipari szakmában felvesz; ácsokat9 kőműveseket9 kubikosokat és segédmunkásokat9 továbbá gépkocsirakodókat9 valamint szak’ és szerelőipari szakmunkásokat (festőket, viHanyszerelőket, hőszigetelőket és segítőket) Vidékieknek munkásszállást biztosítunk. A közeli falukból munkásjáratok szállítják naponta a dolgozókat Jelentkezés a Munkaerőgazdálkodáson PÉCS, RÁKÓCZI ÜT 56. SZÁM ALATT.

Next

/
Thumbnails
Contents