Dunántúli Napló, 1970. december (27. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-25 / 302. szám
10 DUNÄNTÜLI NAPLÓ 1970. december 23. Az Örök Város A Róma fölé magasodó ősi dombok egyikén, a Gianicolón állva, benzingőzzel kevert égszínkék fátyol alatt pálmák és leanderek tövében fekszik az Örök Város. Műemlékeit nem kell felfedezni, a Colosseumot, a Pantheont, a Fórumot, az Angyalvárat 2000 év óta látogatják. Róma valamennyi klasszikus, középkori, vagy modern művészeti-építészeti látványosságáról már köteleket írlak. Útikönyvek százaiból meg lehet tudni merre visz az út a klasszikusan modern városrészbe, az E\JR-ba vágj' a Via Appiára. Mindez, kütön-ku- fön a szó eredeti értelmében egyedülálló. De Róma mégsem az, amit szobrai, templomai, hazai, uUa , üzletei, kövei adnak. A szakemberek mondhatnak barmit Romát nem tervezték es nem építettek. Róma épült. Nem hiszem, hogv gondot okozott: miért ana s nem másfelé vezetnek a varos főútvonalai. Talán azért ott, mert évezredekkel ezelőtt arra v ti egy szekérnyom. Ut leli es később hazak épültek kel oidal.ara aztan va- lamelyik császár diadalívtt. emel az út fölé. S ma autóáradat hóm pölvóg a „diadalív" árnyékában. Roma egymillió gépkocsijának legvadabb örvénye a Colosseum töve ben dübörgéssel, egy megbolondult körhinta kavargasaval rantia a XX szazad mélyére az arra latogatol. Kétezer éves emlékek máshol is léteznek a világban. De 2000 ev így együtt, egymástól szinte kai távol sagra - aligha található va ahol W Azt hiszem valahol itt kezdődik Róma varázsa. De ez nem is varázs tulajdonképpen. hanem inkább annak megertese, hogy^ ez_ a város a legkülönbözőbb stílusok, az egymásra dobált évszázadok zűrzavarában fantasztikusan ar monikus. Ezt nem lehet tervezni, pontosan építeni, ezt csak csinálni lehet. És csináljak ma is változatlanul és faradhatatlanul. A középkor épületekben ragyogó üzletsorok, légkondicionálás, beatzene es mozgólépcső, kedves és bajos eladok. Zsibárusok és talponállók, zöldségesek és huszadosztalyu kávézok olvan gyönyörű palotákban, araelvek máshol elsőrendű idegenforgalmi nevezetességek. Kenj-elmes es draya taxik a pih enok számtara es a taxiknál Is drágább konlhsok. Ok sem haladnak lassabban, mint s legújabb típusú gépkocsik, Talán a világon mindenütt nevetségesek volnának a klasszikum, a Pontana Trevl és napjaink kerete^ ben, de Rómában nem azok. Meg első látásukra sem csodálkozik az ember, valahogy annyira összeillenek a környezettel. Hiszen évezredes palotákat betonoszlopok támasztanak, a romszeru hazak ablakaiból a Trasteverén estenként a televízió fénye villan az utcára, s Marcus Aurélius űtburkoloi alt a lerakott kövek fölött, az idoszurke színű hazak homlokzatán neonfeny villan: bár. A hombár kulseju templomok belsejében aranyozok pompa, kincset érő márvanyszob rokkal. de ugyanolyan márvány a padozat és minden az, ahova csak kő kívánkozik. A márvány egyébként ma is nem egvszerüen díszítő, de építő eleme is az olasz építészetnek. Mert épül Roma — nemcsak új városrészéit, tekintve — de épül a legocskabb. legöregebb ház is. Nem kívülről. A kétezer éves Rómát olj'annak hagyják.' amilyen, de ha egy régi épületben új üzlet és miegveb épül, az a legmodernebb, márványból es fémből patikaszerűen tisztán és rendezetten. Ha a középkort árasztó utcáról az ember belép az üzletbe. gyorsan visszafordul az utcára. hogy meggyőződjön, lehetséges-e ilyen egyszerű módón belepni egyik korból a másikba. Az utcák és terek egy idegen városban először mint felfedezésre váró ismeretlen labirintusok és négyszögek jelentkeznek a latogato számára. Rómának a terei a jellemzőbbek. a terek és hangulatuk maradnak meg leginkább az emlékezetben. Tálán mert annyi van belőlük. Nem tudni, hogy ez a kétezer éves Róma városrendezőinek öröksége vagy pedig olyan volt ennek a helynek a szerkezete, hogj fgv alakult. Rövidke utak tereket kötnek össze terekkel, tér tér ha- tán. Reneszánsz paloták övezte terek, kommersz épületek határolta piazzák, Diocletiánus stadionjának alapjara helyezett ovális tér, kis háromszögű terek és szabályos sox- szögűek, klasszikus térmegoldasok. az EUR szinte fantasztikusan modern tércsodái, majd ismét jelentéklelen terecskék szinte egymásba érő lánca az egyik legmeglepőbb élménye annak, aki gyalog járja Rómát. Ä Vatikán tér kolosszális oszloprengetege, a Piazza del Po- polo, a Capitólium tér világszerte ismert centrumai a Rómát ismerni vágyóknak. Szerintem azonban mégsem az említeti terek viszik el a pálmát. Híresek, gyönyörűek, egyedülállóan hangulatosak és jellegzetesek, de a legrómaibb tér: a Campó. Teljes nevén a C'ampó dé Fiori, szó szerinti fordításban a Virágok tere. Ez a tér: Róma szive... Hogy miért a Virágok tere. azt nem tudni, de semmi esetre sem azért, mintha kopár kövei között valaha is egyetlen fűszál nőtt volna. Többségében reneszánsz jellegű, kissé elhanyagolt épületek övezik, a téglalap rövid oldalán harmadrendű bérházak, velük szemben az olasz csendőrség laktanyája. Körben. a házak térre . néző földszintjén bárok, bisztrók; üzletek. kisvendéglők, hentes; minden elképzelés nélkül, áruik, banánjaik, tojásaik, ingjeik és bazáráruik szinte egybefolynak. De mindez semmi, mert a hét valamennyi napján, vasárnap kivételével a tér: piac. Gyümölcsárusok, halárusok, ócskások piaca, akik rögtönzött sátrak alatt, térdig érő szemétben jóminőségű áruval várják a vásár lókat. A tér közepén áll Giordano Bruno szobra, pontosan azon a helyen, ahol a máglya égett. A szob rőt pedig emelte — szó szerint idézzük a feliratot — „A kor, amelyről álmodott.” Vajon Giordano erről, álmodott? A kérdés — bár eléggé ostoba — kevés kivétellel mindenkiben felmerül aki a szobrot nézi, a fejiratot olvassa. Természetesen nem erről a térről álmodott, senkinek sem lehet álma az a tér, ahol elégetik. Nemcsak a teret, de még a kort sem tartaná ideálisnak. Sem azt, amelyben szobrát faragtak, sem a mát, melyre hűvös bölcsességgel tekint. Egy pékséget lát, egy kisvendéglőt és egy fűszerüzletet, lábal alatt a latin szellem változatlanul élő és nyüzsgő bizonyítékaként egy forrásban lévő piacot. Róma szíve csak a déli harangszóig piac. Mire a sátrakat és az állványokat szétszedik, a szemét már nem térdig, hanem derékig ér. Még egy jó óra sem múlik el, a köztisztaság emberei — ha nincs sztrájk — pillanatok alatt eltüntetik a láda , faforgács és papírhalmokat. Megeresztik a csapokat, a tér gőzöl és párolog, s a piacra legfeljebb az orrfacsaró .halszag emlékeztet. Már késő délutánba hajlik, amikor valamelyik kis utcácskából be- karikázik az első biciklis kamasz, nyomában tizen buszán és egyre rójják a köröket, mindaddig, míg- csak fel nem tűnik az első labdás kölyök. A kerékpárstadion pillanatok alatt labdarúgó pályává alakul. A tér világítása nem jó, így természetesen esti, vagy éjszakai mérkőzésre nem alkalmas. A lámpa gyújtás után az Ostiából érkező hűvös tengeri szelek védelmében a kisvendéglők veszik át az uralmat a tér fölött. Vakítóan tiszta abroszaik mellett nem a délelőtti kofák, hanem a sokkal kevésbé fáradságos foglalkozást űző, jóllakott római polgárok pihenik ki fáradalmaikat. A Campó de Fiorin, Róma szívében ahány napszak, annyiféle élet zajlik szürke történelem tépte kövein. Róma sűrítve, talán egy kissé sűrített Olaszország is. Egy tér, a város egy arca, ahol egész nap lehet bámészkodni, de soha sem lehet unatkozni. Az olaszok hangoskodnak, kia I bálnak, sokat beszélnek, de minden hiedelemmel szemben nem kenyerük a szélsőség. Az olasz sztrájkok, felvonulások rendkívül fe- gye’mezettek. Ha netán rendbontás történik, akkor azt a rendőrség követi el. Egy lefújt sztrájk után egyetlen visszás 'helyzettel sem lehet találkozni. Az üzletek pontosan kinyitnak, szabályosan megindul -a közlekedés. Az élet megy tovább. Olyan ez, mintegy automata, amely gombnyomásra megindul és eg;, másikra leáll. Az olasz munkások ebben nem ismernek tréfát. Rómában az utca nem politikai fórum. A lakás része, s otthon ugye a? ember nem, vagy csak ritkán szokott politizálni. Az emberek gondjaikat maguk mögött hagyva szeretnek üldögélni az esti órákA Trevi-kút ban a paloták tövében, vagy a megszámlálhatatlanul sok kisven dégló utcára rakott asztalainál. Gyenge, de jó fajta vörösbor! isznak és hangosan, hadarva, gesztiku Iáivá csevegnek semmiségekről. Fel kell üdülni, erőt kell gyűjteni a holnapra. Politizáljon csali a tv és az újság, ezért fizetik őket. Persze ezt csali mondják és ha ma nem is adják-veszik a szavazatokat, mint a régi Rómában, a kommunista pártra leadott szavazatok azt bizonyítják, hogy a felszín alatt, az élet mélyén örvénylik az olasz politika tengere. A legutóbbi választásokon nyolc- millióan szavaztak a kommunistákra. Ebből hatmillió nem kommunista, vagyis nem párttag. Ez a csak látszatra pártonkívüli tömeg — amelyik nagyon is tudja hova tartozik — emeli az olasz kommunista pártot az ország nagyon fontos politikai erejévé. Nincs különös titka népszerűségének. Az egyszerűség, a közvetlenség, a társadalmi helyzet világos és reális magyarázata vonzza az embereket a kommunista párthoz. Ilyennek láttam Rómát egy nagyon rövid, de annál eseménydú- sabb látogatás alkalmával, olykor csak a nagyon modern autóbusz ablakából, a fiatal, kedves és n legolaszabb gépkocsivezető mellől. Bocz József Nemzetközi orosz nyelv verseny A Szovjetunió halárain kiírni, 87 országban közel 200 millióan beszélnek, vagy tanulnak oroszul. Magyarországon a lakosság 10, Bulgáriában 12 százaléka tanul rendszeresen oroszul. Megnőtt az érdeklődés az NDK-bán, Ausztriában, Franciaországban és Lengyel - országban. Az elmúlt tíz évben az USA-ban és az NSZK-ban megkétszereződött az orosz nyelvet tanító iskolák száma. Ezeket az adatokat M. Hrap- csenko akadémikus közölte, akit a közelmúltban választottak még az Orosz Nyelv- és Irodalomtanárok Nemzetközi Szövetsége elnökének. Ez. a szövetség 24 ország különböző szervezeteit tömöríti. A nemzeti nyelvek sajátosságait figyelembe vevő tanulmányi programot.. irodalmi szemléket állít ösz- sze. A szövetség tervbevette, hogy az elkövetkező három évben megtartja az orosz nyelv tanárainak nemzetközi konferen<náját és nemzetközi versenyt rendez az oroszul tanuló iskolás gyerekek részvételével. Algaflotta Á bolgár Oceonográfiai és Hal- gazdasági Kutatóintézet fekete- tengeri vizsgálatainak kedvező eredményei után Várnában most megkezdték Bulgária első algakombinátjának felépítését. A létesítmény érdekes feladatot kapott: a Fekete-tengerből nyert algát ipari célokra dolgozza fel. Elsősorban nátriumalginátot állít elő, évente H50 tonnát. Ezt az anyagot, az „algavadászat” főtermékét, a gyógyszer-, textil-, festék-, lakk-, édes valamint a mélyhűtő és építőipar hasznosítja. Itt készül az algaroid Is, amelyet' az olajfeldölgozó ipar használ fel; a keveréktakarmányhoz szükséges jód és az algaliszt is gyártmányaik közé tartozik. Az alga kitermelésére a várnai kombinát saját flottával rendelkezik. A hajóegységek meghatározott időközönként futnak ki a Feketetengerre és gyűjtik össze a műszerekkel már előre felkutatott helyeken az algákat. A gyár 1975-ben rátér az előállított anyagok és melléktermékek komplex értékesítésére és nem pusztán a bolgár népgazdaság igényeit elégíti ki majd teljes mértékben, hanem exportra is megkezdi a gyártást. Enekelt-e o 13 hónapos, meg nem született gyerek? Az Ar Jelent*: elfogta* Tjut Zahara 22 éves indonéz asszonyt, aki megszökött a rendőri őrizetből. Zahar át október \ égén tartóztatták le csalásért, mivel több millió embert becsapott, azt állítva, hogy 18 hónapos meg nem született gyermeke énekel » m éhéből. Amikor az orvosok megállapították, hogy a nő nem is terhes, a csaló „csodagyennekéveJ,? a mLnía- tűr magnetofonnal, amire gyer- meghanggal voltak felvéve Ko- 'án-idézetek és gyerek-sírás — Djakartábóí Dél-Borneóba menekült, Itt fogták el. A terhes nő kerek hasából hangok hallatszottak. Melodikus gyermekszoprán idézte éneklő hangon a Korán verseit. Akik a szobában voltak, visszafojtották lélegzetüket. Az emberek összepréselődtek a tér hes nő körül, öregasszonyok karol ták át, közben fényképezőgéoek kattantak, villanólámpák gyúltak ki minduntalan Amikor a meg nem született gyermek hangosan sírni kedzett, a szeánsz véget ért Anyának és gvermékének pihenésre volt szüksége. A terhes nő a beszélő csodagvermekkel a 21 éves Tjut Zahara Fonna indonéz asz- szony volt. Tizennyolc hónapig volt terhes megszakítás nélkül és tizennyolc hónapon át vezette az orruknál fogva indonézek, malaysiaiak, pakisztániak millióit. Magasrangú indonéz személviségek. közöttük Mohammad Dahlan vallásügyi miniszter és Suharto elnök családtagjai is léprementek a fiatalasszonvnak Komolvan hitték, hogy a kiválasztott nő hasából egy vallásújító hangját hallják. A csoda híre Indonéziában gyor- san elterjedt. Ezrével vándoroltak a hívók Djakartaba. ahol a moz- lim csodaanya férjével, Teuku Sjarifuddinnal egy kis házacskában élt. Az első zarándokok rendszerint már hajnali ötkor megérkeztek, nehogy lemaradjanak a napi öt imádság-szeánsz valamelyikéről. Tisztelettudóan letérdeltek Tjut Zahara elé, hogy fülüket kövér hasara tapasszák és meghalljak a szent hangocskát. Rádió- riporterek törték magukat, hogy — természetesen megfelelő honoráriumért — szalagra vegyék az anyaméhből hallható hangot. Égj’ dja- kartai napilap jól honorált riportjainak köszönhetően 15 000-ről 60 000-ré növelhette példányszá- mát. Aztán mégis lábrakapott a kétkedés. Lehetséges, hogy valamiféle „trükkről” van szó? Zahara és férje, a 23 éves kereskedő, sértődötten elutasították a gyanúsításokat. Hova dughatták volna el a magnetofont a gyermekhanggal, amiről a szkeptikusok beszéltek? És vajon nem állapította meg csaknem ötven orvos Zahara terhességét? Maga a gyermek sem tűrte, hogy kételkedjenek létében. Hangosan és nyomatékosan bejelentette, hogy utazni kíván. Először a szomszédos Malaysiába, aztán Japánba, majd Pakisztánba. Kívánságát gyorsan teljesítették. Az indonéz külügyminisztérium még hivatalos kapcsolatait is felhasználta rá, hogy7 segítségére legyen a fiatal párnak. Az első állomás Kuala Lumpur volt, ahol a beszélő, meg nem született gyermeket bemutatták a korábbi malaysiai miniszterelnöknek, Tungkul Abdul Rahmannak is. Japánban az eljövendő anya megmászta a szent Fudzsijáma hegyet, Pakisztánban pedig a hívők ugyanúgy tódultak hozzá, mint otthon, Indonéziában. Miután hazatértek, az orvosok, végre aktívabbak lettek. Az indonéz orvosszövetség egyik szakorvos csoportja megvizsgálta Zaharát és kereken kijelentette, hogy semmiképpen sem állapotos. A hosszanterhes nő és férje azonban nem hagyták „félrevezetni” magukat emiatt a „hibás” diagnózis miatt. A hívók úgyszintén nem hittek az orvosoknak. A meg nem született gyermek hangja ugyanis megintcsak eloszlatott minden kétséget: „1971. február 6- án (egy nagy mozlim ünnepen) fogok megszületni — hallatszott az anyaméhből —, a Dzsabal Nur hegyen, Mekka közelében. Megelőzően édesanyám Európába, Berlinbe utazik, hogy ott vizsgálják meg az orvosok.” Erre azonban már nem kerüli sor. November elején a hosszan terhes nőt kifizetetlen szálloda- számlákért keresték Tjut Zahara é; férje behúztak a nyakukat, elutazták Dél-Borneóba, ahol elbújtak egy kis faluban. De nem sokáig A rendőrség fellelte őket, majd Tjut Zaharát néhány nappal később beszállították egy kórházba, ahol végre megröntgenezték. Az eredmény egyértelmű volt. A nő hasában, nyoma sem volt semmiféle magzatnak. Sahara csalásainak végső leleplezéseként aztán bőröndjében megtalálták a miniatűr magnetofont egy szalaggal, amelyen éneklő kis- gyermekhang verseket idézett a Koránból. Mikor ez fgy mind kiderült, jelentkezett végre az asszony egyik nagynénikébe, aki megoldotta a rejtélyt: bűvészkedés! Az unoka- húgom már kisgyermekként fel tudta fújni léggömbnyire a hasát Egyedülálló készség. A magnetofont bizonyára a ruhájában rejtette ek” Csodaleső indonézek
