Dunántúli Napló, 1970. december (27. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-22 / 299. szám
6 1910. december 22, D VN A N T Ü LI NAPLÓ Bíróság elé kerül a csaló „vállalkozó1 Hová left több mint egymillió forint? Életveszélyes épületben él tíz család Vegyes profilú, széles tevékenységű vállalat (tz.emmérnökt. általános mérnöki '■agy technikus! képzettséggel és gyakorlattal rendelkező dolgozót keres termelési OSZTÁLYVEZETŐT BEOSZTÁSBA. ...16 szervező” jeligére a Hunyadi üti hirdetőbe Megint horogra került eg/ lakásszélhámos, méghozzá nem is a „kisebb slílűek” közűi, való. A Pécsi Varosa es Járási Ügyészség a napok ban vadat emelt Bencze László volt pécsi kesztyüszabász ellen tizenkilenc rendbeli csalásé® négy rendbeli sikkasztás címén. A vádirat szerint Bencze László összesen l millió 148 ezer forintot vett fel egy seregnyi embertől avvai az ígérettel. hogy lakást építtet számukra. ígéretét azonban csak részben teljesítette, s még a „teljesíteti” ígéret legtöbbjében sincs sok | köszönet. Doktorátus helyett A Pécsi Kesztyűgyár több dolgozója azt állítja, hogy Bencze László valaha rendes és törekvő ember , volt. Ebben kétségtelenül lehet'valami igazság, mert esti tagozaton elvégezte a jogi egyetem öt évfolyamat. 1967 őszén azonban fordulat állt be életében. Egyéves fizetés nélküli szabadságot kért a gyártól azon a címen, hogy államvizsgákra illetve a jogi doktorátus megszerzésére .készül.. Csakhamar kiderüli azonban, hogy' Bencze László nem a tanuláson, hanem azon töri a fejét, hogyan lehetne minél előbb meggazdagodni Ügy vélte, a társasházépítés lesz az a terület, ahol a leggyorsabban megvalósíthatja vágyait, 1968 tavaszán engedélyt kért az I. kerületi tanácstól ‘a Mező Imre 78. szám alatti családi házának bővítésére. A kérelem szerint rokonoknak épitett volna, Mivel semmiféle törvényes akadály nem állt fenn, az. t. kerületi tanács az engedélyt megadta. Időközben napvilágra került. hogy Bencze László nem egy emelettel toldotta meg a családi házát, hanem kettővel. Nem három új lakást épített, hanem 12-öt. Mivel az engedélyben csak egy értleletről, illetve 8 lakásról volt szó — s egyébként is: az a családi ház nem bír el 2 emeletet —, megindult az évekig tartó „háborúság” a tanács es Bencze László között. Egész, sor büntetést róttak ki ró. különböző szabálysértések címén, ismételten felszólították. hogy tartsa magat a törvényes előírásoké hoz stb. Bencze — ha már nagyon a körmére égett egy esedékes büntetés — fizetett. Sorozatos csalások Meg félúton tartottak a Mező Imre utcai társasház építésével, amikor már egy újabb társasházépítési akciót indított a Dagály utcában. Sz b zny olc vanezer forin tot vet' fel több családtól, avval a;. ígérettel, hogy majd lakisi építtet számukra, s még nem is teljesítette az ígéretet. amikor egy újabb „akciót” kezdeményezett Bala tonbogláron. Hatlakásos társas nyaralót tervezett ottani telkére, s ez megint alkalmat nyújtott arra, hogy újabb 192 ezer forintot vegyen fel. Bencze László azonban túlbecsülte képességeit,, s „szervezőként”, illetve „vállalkozóként” nem vált be. Anyagi ügyei egyre kuszól- tabbá. zűrzavarosabbá váltak, s bár az eddigiek is soknak bizonyultak, Bencze egy újabbat kezdett, ezúttal a Magyarürögi úton. 25 ezer forintot vett fél eg.v családtól, a lakásépítés szoltásos ígéretével. Jellemző, hogy a lakásépítésre kiszemelt tejek nem is volt Bencze László tulajdonában. A. becsapott és rászedett emberek persze megsokallták Bencze ígérgetéseit és feljelentették öt. a rendőrségen. Kétségtelen, hogy Bencze László az 1 millió 148 ezer forintos összegből —. amit az emberek sokaságától felvett —, egy bizonyos részt „beépített”. Hogy mennyi a „beépített összeg és mennyit vágott zsebre, azt majd a bíróság fogja kideríteni. Nehéz dolga lesz, mert — hogy csali a Mező Imre utca 73-at említsük — viszonteladók meg viszonlvevők is kuszalják és teszik nehezen áttekinthetővé a helyzetet. Valószínű, szokatlanul sok embert. kell meghallgatni a bírósági tárgyaláson, mire minden fontos mozzanatra fény derül majd. Hová kőltozxen&k az áldozatok? Az újságíró egyelőre „ad acta” tehetné az ügyet, megemlítve az ilyenkor szokásos tanulságokat. Sajnos azonban, ezúttal, nincs erre lehetősége. Bencze László a „hűvösön” ül ugyan, de a Mező Imre utca 73-ban maradt az „öröksége”. Nem mindennapos „örökség” ez. Egy olyan, 12 lakásos ház, amelyből a 12. felépítése nincs — és nem is lesz — befejezve. Tíz. rászedett es becsapott család él most ebben a házban, a legnagyobb gondok és aggodalmak közepette. A ház ugyanis életveszélyes. Vesztjóslóan repedeznek a falak, aki oda belép, az nem érzi. biztonságban magát. Az, egész ház. hevenyészett, bűnös és lelkiismeretlen munkáról árulkodik. Görbék a falak, minden lakás födéméből „elspóroltak” néhány vasbeton gerendát, ócska, szedett-vedetl építőanyagot használtak fel — és így tovább. A tanács építési szakemberei szerint e háznak egyébként is sok a két emelet, s ha még'így „húzzák” fel a két emeletet. elképzelhető, mivel jár ez.. Az J. kerületi tanács életveszélyesnek nyilvánította a házat, s szembe kell néznie avval a gyötrelme® gonddal, hogy mi legyen a 10 család dal? Hol adjon nekik lakást, amikor az idei lakáskeretet már elosztották? Hova tegye őket. ha sürgős kiköltöztetésre lesz szükség? A Mező Imre utca 73-on található ház képet ad arról, hogy milyen gátlástalan, lelkiismeretlen volt Bencze László és arról Is, hogy mennyire vissza lehet élni az emberek jóhiszeműségével, ha hagyják, hogy visszaéljenek! Kilencvenezer, harmincezer forintos meg hasonló összegek „úsznak" most evvel a házzal, kisemberek nehéz munkával ösz- szespórolt pénzei, akik mind lakáshoz akartak jutni, ám nem nézték jól meg. kivel tárgyalnak, alkudoznak, pedig volt intő jel elegendő, | hogy mást ne mondjunk, a görbe falak. I Az ö gondjukon persze ! már nem segít ez a cikk, de | másokon talán még igen. j Óvatosnak, elővigyázatosnak I kell lenni, ha társasházat I építünk Nem mindegy: ki I épít és hogvan?! Magyar László PÓDIUM KETTŐTŐL HÉTIG. A Pe tóf) Rádió Kettőtől hétig című műsorában december 23- án. délután Chopin és Liszt műveket játszik Bánky József pécsi zongoraművész. * PRÓZAI BARTÓK. A szirti művészet egyik jelentős állomása lesz a televízió de cember 24-i, karácsony esti bemutatója: Dobai Vilmos, a Pécsi Nemzeti Színház főrendezője a zenéjétől függetlenül, csak prózában állítja a Beat-zenére harap! Csilla a Rákóczi álon képernyőre Bartók Béla: A kékszakállú herceg vára című világhírű alkotását. A cím szerepet Gábor Miklós, Ju- ditot Piros Ildikó, a Regőst Sinkó László játssza. Operatőr: Sík Igor. — (Képünk: Dobai Vilmos.) * MARCZ1S DEMETER, a Petőfi Rádióban népdalokat enekel december 27-én este 20 óra 44 perekor Kerekes Tóth Erzsébet társaságában. Balogh Elemér cimbalomkíséretével. Nem mondhatom, hogy fenemod lelkesedik az autókért. Lebonyolítja napi | sétáját a Rákóczi úton, ki- | csit a fal mellé osonva és ! riadtan pislog az úttesten dübörgő kocsik, nehéz leher- j autók, motorok felé. A póráz í is inkább csak illendőségből 1 fogja át derekát ennek a kis j kölyök-ragadozónak, mert el I úgy sem menekülne. Hova is? Igaz, egyszer a lépcsőházban kibújt a szljbilincs- | bői, de — talán a fókára em- I lékeztető fura. evickélő ug- I rálássál — mégis csak föl- í mászott a harmadik, emelet- I re és pontosan, tudta, melyik i ajtónál kell bevárnia gazda ját. Alpári Alfrédnél. Az együk emeleti lakásban hárman élnek: a nyugdíjas műbútorasztalos. Alpári Alfréd. aztán felesége, a Mecseki Allalkert állatnevelője és hát Csilla, a 72 centiméter hosszú, 3,20 kilogrammos kis vidra. Milyen is ez a vidra? Szép, barnás-szürkés szőrméje fényes, mint a selyem. Gondolom, csuromvizesen nem ilyen elegáns. Mondhatnám azt. is. hogy' okos kis ábrázata van. egyébként játékos kedvében van, hányát fekszik az asztalos ölében és eltátja száját, mint a kismacska. — Ha rosszalkodsz, ez a bácsi elvisz teged! Már mint hogy én. Egy ideig gyanakodva pislog ram, aztán jo megérzéssel rájön, hogy én jobban tartok tőle. s megnyugszik. — Miért Csilla a ueve? — Mert kitűnő úszó. A magyar úszóbajnokunkról neveztem el, talán nem sértődik meg érte. Gondolom, Madarász Csillának nem keli megsértődnie. — Ragaszkodik az állatokhoz? — Kiskorom óta szerettem az állatokat. Valamikor ál- latidomár szerettem volna lenni, de nem volt pénzünk hozzá. Ausztriában születtem — mondja Alpáriné —,, apáni bányában dolgozott, testvérek is voltunk szép számmal. így hát szó sem lehetett arról, hogy drága egzotikus állatokat vásároljunk. Anélkül pedig nem megy. Legalábbis abban az. időben. Egerekkel kezdte kislány korában. Mindkettőt betanította: nevüket szólítva, felszalad lak karjára, sőt, az „okosabbik”, a Cinci, két hátsó lábára állt és „kérte” a diobeleU Aztán az egereket követte a kutya, egy perzsamacska — ennek a nagy szőrcsomónak a fényképéi látom itt az, ebédlő-asztalon — aztán gyöngytyúk, páva, galamb, nyúl, á háború alatt egy kölyökmajom is. de a bombázáskor elpusztult. — Amikor az állatkert tulajdonképpen megnyílt, a .Mecseken, attól kezdve rendszeresen feljárok, eleinte csak társadalmi munkába. MegI próbálkoztunk Deli Mátyásit 0 ni oly talon royal PÉCSI KÉPEK A pécsi embert könnyű felismerni bárhol a világon. A pécsi canber nem a járdán megy, hanem az úttesten. Evégett a városrendezés folyamán. sorban tüntetik el 3 gyalogjárókat, mert úgysem használja senki. Ez, legfeljebb külföldön okoz némi nehézséget, mert Pesten már tudják, hogy aki az. úttesten megy az tüke. Már a szomszéd államokban is sejtik. Legutóbb Lipcsében állított meg egy pécsit a rendőr és fel akarta írni. Amikor igazolta magát és meglátta, hogy pécsi, rögtön elengedte. ¥ Városunk tele van idegen- forgalmi nevezétességekkel. Messze földön híres a kivilágított sétatéri pécsi vízesés. Ez egyben kísérletre is kiválóan alkalmas, itt tenyésznek az algák, békák és nappal a nap egészen jól meg világítja őket. Arai az évi vizínemiyisé- get illeti, városunk, élen jár. Egy-egy eső alkalmával tetemes mennyiségű vizet szállítunk a Dunába. Mivel a Dunát idevezették, vízmseges időkben onnan kapjuk vissza a vizet. Közben megtöltötték a szükséges fenollal. Attól olyan jo a pécsi víz. Varosunk az egesz történelem alatt híres volt a vitézségéről. Minden alkalommal legalább kettőt- kellett lőni, hogy megadja magát. Ettől függetlenül városunk falai eltűntek. Elvitték a pécsi polgárok, ákik annak idején házat építettek belőle. Alapos munkát végeztek. A török még hagyott volna romot, de őseink majd az utolsó szálig elvitték a köveket. Ez a hősi helytállás ma is meglátszik, mert még mindig nem harcoltunk ki egy új városi művelődési otthont. Mezőgazdaságunk elég fej - lett. A. termés időbeni betakarítása a Leöwey-s és a Janus lányoktól függ, de ők. eddig még mindig megtették kötelességüket. Tudjuk, hogy mivel tartoznak a mezőgazdaságnak. Különben mienk volt a vidék legjobb labdarúgó csapata. Addig, amíg ez ki nem derült róla. Amikor erre rájöttek. akkor már nem is az lett. Szöllösy Kálmán sál az állatóvodával és sikerült, Elvileg majdnem minden állat szelídíthető, de*csak kölyök-korban. Jöjjön csali fel. nézze meg a farkasomat, a Bizsut! Akár Ön is betne hét hozzá . .. — Nem megyek. — Pedig nem bántaná, ha ott vagyok. A kezemből eszi);, vállantra teszi két első lábát, néha úgy fut hozzám örömében, hogy félek, fel- ökiel. egyszer. — Nem fél „tőlük”? — Hát.. . nem. N ern mondhatnám. Az állatok egy része, például a ragadozók, súnyiak, soha nem szabad hátat fordítani nekik. Mindig a. szemét nézem, ha ideges, rosszkedvű, támadásra hajlamos, akkor az indulatokat már a szeméből kiolvasom. Akkor abba kell hagynia a foglalkozást, — Melyiket legnehezebb szelídíteni? — Vidrát. — Csillát? — Akár ezt, akár Lulit. Szelíd, de néha egészén váratlanul harap. Mégharapott már a medve is: pontosabban a medvebocs az állatóvodában. de a vidrák már többször. Nagyon érzékeny a vidra, legalábbis érzékenyebbnek tartom bármelyiknél. Egy a fontos: soha nem szabad az állatot ingerelni, ijeszteni. Sajnos, az. állat- kertben gyakran tapasztalom, hogy különböző tárgyakkal, kövekkel, vastag szögekkel, üres konzerves dobozokkal dobálják a , majmot, a dingót, vagy a medvét, farkast. Pedig lehet az állattal beszélgetni ,. . Elhiszi? A Csillának hónapokon át nem mondtam mást, csak nevén szólítottam, és hívtam magamhoz. Hosszú idő után végre egyszer neve hallatára felkapta a fejét és elindult hozzám. Ennél szebb sikert aligha tudok elképzelni. A vidránál egyébként is nagy teljesítmény ez, mert egyike azon állatoknak, „aki” maximum két évig ha elviseli a fogságot. Europa egyetlen . .állatkertjében -"nincs ilyen, mint a mi Lulink, aki már hét éves! A zürichi állatkert zoológusa és igazgatója alkudott, Lulira, de nem adtuk el. Az állattal játszani kell, tanítani kell, fel kell benne kelteni az emberhez való ragaszkodást. Ezzel tudjuk részben felejtetni vele a fogsággal járó kötöttségeket. — Csillát miért fogadták „albérletbe”? — Hogy hozzászokjon az emberi környezethez. ■— Eredmény? — Látja! Kiviszi a vidrát a konyhába, becsukja az ajtót és várakozunk. Néhány perc múlva halk fütyülő hangot, hallok. Szaggatott füttyjeiet. Gazdája után sóvárog. Amikor megnyitják az ajtót, látható örömmel bukdácsol át az előszobán, be az ebédlőbe. — Nem a poén kedvéért mondom, de amikor Csillát hazahoztam, első este az ölembe fektettem és bekapcsoltam a tévét, , és éppen egy beat-zenekar zendített rá egetverő ricsajjal valami számra, Csilla éktelen rikácsolásba kezdett és beleharapott a kezembe Elhiszem, , Rab Ferenc í A köszönés I — Munkaruházat* Szaktizlet — Sallai u. 8. — A Centrum Áruház kezelésében, (x) — Filcek, műbőrök nagy választékban, Borbolt. Rákóczi u. 16, (X) Gyakran úgy érezzük, v hogy túl sokan vagyunk. Túl sok az ember az autóbuszon, a villamoson, az orvosi várókban. Egymás mellett állunk, ülünk, megyünk. sietünk, vagy várunk. Néha összeér a könyökünk. szorongunk, több hely kellene, több levegő. A megbecsülés külső jele, a megszólítás, a köszönés. Hányszor látunk a rendelőkben, különösen a városi szakrendeléseken fa- Iusiakat, akik tétován, valami adj’Istent mondanak, s nagy bajban vannak: a megszólítással. A „doktor úr” kevésnek tűnik. A városi orvosnak legalább „főorvos”, a kórházban, klinikán többnyire „tanár úr” dukál. Egy ismerősöm mesélte, hogy idős édesanyjával jött be faluról a klinikára. Nagyon kedvesek voltak hozzájuk, csak az volt a furcsa, hogy a fiatal, huszonegy néhány éves orvos állandóan „aranyoskái íT’-nak becézte a hatvan körüli anyát. . „KedveskénT; ..ara- ■ nyoskám”, „angyalkám’.’: alapjában véve kedves- megszólítások, mégis könnyen válhatnak bán- tóvá, groteszkké. A „papa”, a „mama” családon kívül éppoly lekezelő.- mint a fiatal korosztálynál a fiacskám, fiam. A megszokott,' megbecsült idősebb orvostól másként hangzik és megint másként fogadják a betegek a tömegrendelések futószalagján. Az „uram”, „asszonyom” reneszánszát éli, ügyeskednek vele az üzleti és társadalmi életben. A köszönéssel sem jobb a helyzet. Ki kapja a „csó- kolom”-ot és a „kezét csó- kolom”-ot? A fiatal, csinos asszisztensnő elvárja, és meg is kapja a betegektől — sőt, az orvosoktól is. De az esetleg éppen ott dolgozó takarítónő a „kezét csókolom”-ot még gúnynalc is vehetné. Tehát: „csókolom a kezét Sárika, Giziké” —, és „jó reggelt, jó napot Anna néni!” S ez nemcsak operettben, az életben is előfordul. A nyelvnek idő kell, amíg alkalmazkodik, amíg kialakul valami egyszerű, emberi, kulturált és valóban demokratikus küszö nés és megszólítás. Az egyenrangúság alapján abból kiindulva, hogy a fiatalok is lesznek öregek, az öregek is voltak fiatalok, az orvosból is lehet páciens, és talán mindenkinek köszöntek már életében kezét csókolofflot. Idézzük csak fel József Attila „Anyám” című versének felejthetetlenül szép sorait; „A mosástól kicsit meggörnyedt,' én nem tudtam, hogy ifjú asszony, álmában tiszta kötényt hordott, a postás olyankor köszönt néki.” K. T. A.
