Dunántúli Napló, 1970. december (27. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-20 / 298. szám

UUNAN1UL1 NAPLÓ 19 iü. ueceuiöer A szamuráj halála r ______________________________ A DNFF tíz éve Az amerikai agresszorok és Sai­gon! lakájaik elleni harc tüzében, tíz évvel ezelőtt, 1960. december 20-án született meg a dél-vietnami nép küzdelmé rek összefogására a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadí­tás! Front Kezdetben csupán öt antiimperialista, hazafias szerveze­tet egyesített, de már akkor is a lakosság minden rétegének támo­gatását élvezte. Tíz év alatt a DNFF a dél-vietnami nép tényle­ges vezetőjévé vált, a felszabadí­tott területeken gyakorolja az ál­lamhatalmat, közigazgatást folytat, megszervezte a termelést, az egész­ségügyet, az oktatást, a kultúrát, a művelődést. A Front katonai sike­rei lehetővé és szükségessé is tet­ték az ideiglenes forradalmi kor­mány, a DIFK létrehozását, amely 1969. június óta működik. A ha­zafias erők az ország területének nagy többségét ellenőrzik, s a DNFF helyi forradalmi szervei már 44 megyében, hat városban, 182 já­rásban, és 1500 községben irányít­ják a mindennapi életet Az a tény, hogy Dél-Vietnam nagy részében a hazafiaké a ha­talom, jelentős nemzetközi tekin­télyhez is juttatta a DNFF-et: a világ 31 országával tart normális diplomáciai kapcsolatot, köztük 26 állammal nagyköveti szinten. Mindezek kétségtelenné teszik, hogy a dél-vietnami nép egyedül' és kizárólagos képviselője a DNFF, illetve az ideiglenes forradalmi kormány. Tíz év történelme bizo­nyítja, hogy az amerikai szu­ronyok erejevel felszínen tar­tott saigoni bábrezsim azonnal széthullana, ha az Egyesült Álla­mok kormánya es fegyveres ereje nem védelmezné meg a szabadsá­gáért küzdő nép ellen. A vietnami agresszió évek óta a világpolitika első számú problé­mája, háborús tűzfészek. Annál jelentősebb az erőfeszítés, melyet a DNFF és a DIFK diplomáciája a békés rendezés érdekében kifejt. Nemcsak a vietnami lakosság, ha­nem mind több állam — köztük kapitalista rendszerű, sőt NATO- ország — kormánya is azt vallja, hogy a vietnami háborút a DNFF ésszerű javaslatai alapján lehet és kell rendezni. Távolabb tekintve, ez lehetne az egész indokínai prob­léma megoldásának kiindulása is. A DNFF tavaly májusban és az idén októberben alapvető javasla­tokat tett a rendezésre. Ezek lé­nyege. hogy az amerikai interven­ciós csapatok kivonása után Dél- Vietnamban széles népi alapon ál­ló kormányt kell létrehozni, amely biztosíték lenne egy demokratikus, békeszerető társadalom kialakítá­sára, Sajnálatos, hogy az Egyesült Ál­lamok mindenkori kormánya az agresszió kezdete óta elveti a bé­kés megoldást és a legkülönbözőbb mesterkedésekkel zátonyra akarja juttatni a párizsi tárgyalásokat is Napjainkban ismét az amerikai magatartás - megmerevedésének ta­núi Vagyunk, s nem először: Nixon fenyegetései a VDK elleni bombá­zások felújítására olyan zsarolási kísérlet, amely nemcsak a vietna­mi helyzetet súlyosbítja, hanem az egész nemzetközi légkört mérgezi. A DNFF válasza a súlyosbodó helyzet közepette is világos: fenn­tartja a békés rendezésre vonatko­zó javaslatait és kész szavatolni a kivonuló ellenség biztonságát ab­ban az esetben, ha 1971. június 30- ig az összes amerikai és más in­tervenciós csapatok elhagyják Dél- Vietnamot. Ha azonban az Egye­sült Államok nem hajlandó a bé­kés megoldásra, mindaddig foly­tatja a harcot, amíg el nem éri a nép teljes felszabadítását. A szocialista országok, köztük hazank is, teljes szolidaritást vál­lalnak a vietnami néppel, nem­zetközi fórumé 5 felhasználásával és minden más lehető módon tá­mogatják a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítasi Frontot, R, S. Az egész világon megdöbbenést keltett a zajos hírű japán lró, ■fukio Misima öngyilkossága, mi kor november 25-én harakirivel végzett magával. M. Putyinkov, az APN tokiói tudósítja nemrég a Lltyeraturnaja Gazetának rész­letesen beszámolt a történtekről. Majdnem minden csatornán meg­szakadtak a tévéadások. A képer­nyőn Jukio Misima jelent meg, amint egy erkélyről indulatosan szónokol. Jobb kezét felemelte, a balját csípőre tette, a homlokán fehér kötés volt látható. Később az újságokból kiderült, hogy a kö­tésen a felkelő nap képe látszik és a „Haza örök szolgálatára!” sza­vak. Újabb felvétel: ismét a kia­báló arc, a felismerhetetlenségig összeráncolt homlokon dühösen meredező bozontos szemöldök. Az­tán a szónok eltűnt... A tévékamera egyenesen a ka­tonai törzsparancsnokság épületé­nek udvarára vezet. Az épületben az imént borzalmas jelenet játszó-, dott le. Az udvaron rendőrök, ka­tonák, laptudósítók és bámészko­dók. A bemondó izgatottan ecsete­li a történteket lépésről lépésre, a legapróbb részletekig. Űjabb ké­pek, újabb szereplők bukkannak fel, majd a finálé: a katonák utat törnek maguknak nagy nehezen a tömegben egy dzsiphez. Faládát cipelnek. Benne fekszenek Misima földi maradványai. Mi is történt, valójában novem­ber 25-én délben? Jukio Misima Tokio központi ré­szében lakott, egy rokokó stílusú, újonnan épült, fehér villában, me­lyet az úttól magas fák és vaske­rítés választott el. A nap a szoká­sos módon kezdődött az otthoná­ban. Misima elkísérte a fiát és a lányát a magániskolába és hama­rosan visszatért Aztán elküldte lapjanak A termékenység tengere című regényének utolsó fejezetét, melyet a folyóirat folytatásokban közölt. Körülbelül fél tizenegykor ki­ment a villa kapujához az általa alapított „Pajzsszövetség” egyen­ruhájában, hosszú japán karddal az övében. Hamarosan egy fekete autó ér­kezett, melyben négy ifjú üli ugyanolyan uniformisban. Misima bizalmas barátai voltak. A társaság a japán keleti had­sereg törzskarának főkapujához hajtott. Az őfség kérdésére Misi­ma azt válaszolta, hogy megbeszélt találkozója van Maszuda tábornok­kal, a törzskar vezetőjével. Az igazolványok felmutatása után megkapták a belépési engedélyt az épületbe. Egyenesen a második emeletre mentek, a tábornokhoz. Maszuda barátságosán fogadta és mosolyogva üdvözölte Misimát, mint régi ismerősét. A Pajzsszö­vetség tagjainak többsége egyéb­ként gyakori vendég voít itt, mint­hogy a többi' katonákkal együtt időleges szolgálatokat teljesítettek, azonkívül helyiségeket béreltek az épületben foglalkozásaik lebonyolí­tására. Amikor a tábornok a kard iránt érdeklődött, Misima kirántotta azt a hüvelyéből és kérkedőn muto­gatta, mondván, hogy az egyik ki­adójától kapta ajándékba, körülbe­lül három millió yenre becsülik. Amíg Maszuda tábornok a fegy­vert nézegette, a négy ifjonc vá­ratlanul megragadta Ót hátulról és a karosszékhez kötözte. Misima el­torzult arccal követelte, hogy azon­nal hívjanak össze minden katonát a balkon alatt, mert beszédet szán­dékozik hozzájuk intézni. Abban az esetben, ha követelését nem tel­jesítik — fenyegetőzött — megöli a tábornokot és végez magával is. Pontosan délben, a szeles balkon alatt körülbelül ezer katona gyűlt össze. Akkor már laptudósítók és fényképészek is voltak ott, sőt he­likopterről filmfelvételeket készí­tettek. Misima beszélni kezdett. Arról szónokolt, hogy a mai Japánban egyedül csak a hadsereg alkalmas a bátorság szellemének a megőr­zésére. Mit jelent ma megvédeni Japánt? — tette fel a kérdést, s azon nyomban válaszolt is rá — Ez mindenek előt't az ő kulturájá-. nak a megvédését jelenti, amely­nek alapja maga a császár! A tömeg zúgolódott és elég rossz volt a közhangulat. Itt-ott dühös kiáltások röppentek fel, de Misima igyekezett túlkiabálni a zajt. Kér­déssel fordult az összegyűltekhez: — Hát senki sem tart velünk? Férfiak vagytok vagy sem? — de ez a felhívása is válasz nélkül ma­radt. Akkor a tűzbejött szónok „Éljen a császár!” felkiáltással berohant abba a szobába, ahol az összekö­tözött, megrémült tábornok volt, előrántotta rövid kardját, kigom­bolta a mundérját, rituális pózt vett fel és a kardot valamivel a köldöke alatt a hasába mélyesztet- te. Morita, az író legodaadóbb hí­ve és jobbkeze, az ősi . szamuráj szokásnak megfelelően, lecsapta Misima fejét. És aztán, a korábbi megállapo­dás szerint, Morita is harakirit kö­vetett el. Mísima életében gyakran magasztalta ezt a barbár középko­ri szokást. Fegyvergyűjteményéből kiválasztotta valamelyik' kardot és ismerőseinek bemutatta, hogyan hajtotta végre egy szamuráj az ön- gyilkosságot. A Harakiri című film­ben ő alakította a főhős szörnyű jelenetét. Mi hajtotta Misimat a keleti had­sereg törzskarának balkonjára? Jukio Misima — vagy igazi ne­vén Kimitake Hiraoka — 1925-ben született arisztokrata családban. Apja, Hiraoka báró, magas állást töltött be a mezőgazdasági minisz­tériumban. Az ifjú sarj elvégezte a gazdag fiúk számára létesített magán-kollégiumot, aztán pedig a tokiói egyetemet. Még egyetemista korában a császári hadseregbe akart lépni önkéntesként, hogy a frontra kerüljön. Az orvosok azon­ban fizikailag alkalmatlannak nyilvánították. Misima elhatározta, hogy az irodalomnak szenteli éle­tét. A siker elég gyorsan melléje sze­gődött: Verseket, regényeket, drá­mákat, filozófiai értekezéseket írt, dolgozott a Kabuki színháznak, új­játeremtette a középkorban diva­tos egyfelvonásos no-drámát. Kez­detben regényeinek hősei hű sza­murájok, a császár igazi alattvalói voltak, később egyre inkább a mo­dern divatok hatása alá került. Te­hetsége azonban tagadhatatlanul eredeti műveket hozott létre, kü­lönösen a misztikus lélekábrázolás területén. Végletekre hajlamos egyénisége a fasiszta múltban is ösztönzésre talált, így írta meg „Február 26 eseményei és én” cím­mel összefoglalt trilógiáját. Köztu­dott, hogy az említett napon, 1936- ban ulfrabaloldall tisztek egv cso­portja fasiszta puccsot szervezett. Misima fáradhatatlanul hangoz­tatta, hogy az irodalom önmagá­ban semmit sem ér. Cselekedni kell! És ő cselekedett is. Japán fő ellenségének, s-, ennek megfelelően ■személyes ellenségének, a kommu; nistákat és az ország demokrati­kus erőit tartotta. így jutott el ad­dig a gondolatig, hogy egy speciá­lis szervezetet kell létrehozni, mely kiképzett emberekből áll és kész mindenre. Megteremtette a Pajzs­szövetséget, melynek elsődleges cél­ja az volt, hogy életre keltse a szamuráj nacionalizmus szellemét, és megvédje azt a demokratikus eszmék behatolásától. Zajos parádékat rendezett. A „szövetség” lényegében, „hadsereg fegyver nélkül”, mondogatta az al­kotó. Természetesen, csak egyelő­re. Körülbelül száz embert tudott a zászlaj- alá gyűjteni. Ezek a fe­negyerekek készek voltak paran- csolójuknak minden utasítását tel­jesíteni. A fasiszta fordulat tervébe a hozzá legközelebb álló négy ifjonc volt beavatva. A terv legalább olyan egyszerű volt, mint amennyi­re átgondolatlan. Misima elhatá­rozta, hogy a maga oldalára állít­ja a harminckettes gyalogezredet, melyet aztán beszállásol Tokio köz­ponti részébe és a segítségükkel eltüntet minden számukra nem kí­vánatost az útból. A választás nem véletlenül esett erre az ezredre: Misima barátjának, az ezredpa­rancsnoknak a segítségére számí­tott. Két héttel a nevezetes dátum­éiért az összeesküvők egy fürdő­ben találkoztak és Mísima átadta mindenkinek az előkészítő „Mani- íesztumot”, melyben többek között kifejtették: a fő bajt abban látják, hogy Japán kezdi elveszíteni sajá­tos szamuráj szellemét. „Miért nem akadt egyetlen tábornok sem — kérdezi a Manifesztum — aki meg­ölte volna magát annak jeléül, hogy tiltakozik a nukleáris fegy­verek elterjedését gátló Egyezmény ellen ? .., Mi négy évig vártunk. Tűrtünk nehezen hosszú éveken át. Tovább nem várhatunk!” Misima november 24-én megtud­ta, hogy ezredes barátja gyakor­latra utazott, de a tervét már nem akarta módosítani. Csak a tett színhelyét változtatta meg, és át­tette az úgynevezett keleti hadse­reg törzskarára. Ugyanaznap kifej­tette társai előtt, hogy balsiker esetén ő és Morita harakirit kö­vetnek el, de a többieknek élniük kell, hogy megvalósíthassák esz­meit. •A.. történteket már ismerjük, Hord,: Kovács S.) Tízezer kilométerről észre veszi a gyufa lángját az új szovjet óriás teleszkóp A világ egyik legnagyobb ob­szervatóriumában, a Szovjet Tudo­mányos Akadémia zelencsuki aszt­rofizikai állomásán befejezték a 6 méter átmérőjű óriás teleszkóp alapjának szerelési munkálatait.. Az új csillagvizsgáló a Kauká­zusi hegy vonulat egyik 2100 méter magas ormán épül. Helyet gondo­san választották ki, a tudósok 6 éven át vizsgálták az itteni „látási viszonyokat”. Milyen vizsgálatokat tesz lehe­tővé ez az „óriásszemű” berende­zés? Segítségével a tudósok sok­kal távolabbra hatolhatnak a vi­lágűrbe, távoli galaktikákat, kva- zárokat vizsgálhatnak, tanulmá­nyozhatják a csillagok, a csillag­ködök fizikáját, más bolygók lég­körét, felületét. Az új teleszkóp érzékenységét a következő példá­val szemléltethetjük: ha a Szov­jetunió távol-keleti körzetében va­laki meggyújt egy gyufát, akkora láng fellobbanását a körülbelül 10 000 kilométerre lévő kaukázusi teleszkóp rögzíteni tudja. Hárommillió hí egy sorban A Ívovi televíziógyár futószalag­járól 30—40 másodpercenként ke­rül ki egy-egy televíziókészülék. Ezek „Elektron”, vagy „Ogonyok” típusúak. A gyár ebben az évben bocsátotta ki a hárommilliomodik készüléket' Ha ezt sorba állítanánk, a sor 2000 kilométerre nyúlna ... Az üzem futószalagjairól éven­te több mint 500 000 egységesített „Elektron” és „Ogonyok” márkájú tv-készülék kerül ki 47, illetőleg 59 centiméter széles képernyővel. Ennek az évnek a végéig a válla­lat ötezer „Elektron-701” típusú színes televízióvevőt gyárt, 1971- ben pedig 15 000 színes. 40 000 fél­vezetős, 350 000 „Elektron-205” és „Elektron-215” típusú űj tv-készü- léket állít elő. A Ívovi tv-készülékeket 15 or­szágba exportálják — köztük Cseh­szlovákiába, Finnországba, Ugan­dába, Görögországba, az EAK-ba és Pakisztánba, ÍAPN-BUDA- PRESSk Heyerdahl jelentése U Thantnak Pusztulás fenyegeti a tengerek élővilágát „Csaknem az egész ' Atlanti-óce- ant megkeményedett olajbuboré­kok borítják. Kimúlt medúzák mil­lióit láttam. Ha ez így megy to­vább, húsz év múlva valamennyi óceánból végleg kipusztul minden élet.” Így figyelmeztet a veszélyre az a jelentés, amelyet az ismert utazó U Thantnak küldött. „A fagyos fekete végtelenben a Föld úgy tűnt fel nekünk, mint a fények és a színek egyetlen oázisa, az egyetlen olyan hely, ahol élet lehetséges.. — És ezt a mi Földün­ket, amelyet Frank Borman és az Apollo-8 űrhajósai olyan megindí­tó szavakkal írtak le 1968 karácso­nyán, saiát kezünkkel pusztítjuk el. Beszennyezzük a levegőt es s vizet, az emberi élet két alapvető elemét. Ha még nem fenyeget köz­vetlen veszély; de ha nem teszünk konkrét óvintézkedéseket, öt év múlva igen súlyos lesz a helyzet az óceánokon és húsz év múlva katasztrófával nézünk szembe.” Gondoljunk arra a drámai eset­re, amely az amerikai Michigan és Ontario tavaknál történt: a vi­zek szennyezettsége miatt teljesen kipusztult a tavakból az élet min­den formája. Ma már e két tóban nem élnek halak és vizük az em­berek számára is veszélyes. Már a Ra I hajón megtett első utamon megdöbbentett az óceánok szennyezettsége A tengervíz fel­színe szÜTéstehér volt, mint a csatornák xize Megkeményedett apró kőolaj darabkák úsztak raj­ta. Három nap múlva ismét szeny- nyes vizekhez értünk, amelyek hosszú kilométereken át húzódtak. Ütünk felénél ismét hatalmas szennyezett vizekhez értünk Ami­kor a süllyedő Ra I-et elhagytuk . és a tengerbe ugrottunk, a sok olaj teljesen beszennyezte a ruhánkat. A Ra Il-n .megtett második úton szerettem volna ezt a jelenséget alaposabban megvizsgálni. Az eredmény félelmetes volt. A helyzet egy év alatt érezhe­tően romlott. Csaknem az egész úton végig olajtengeren haladtunk. Gyakorlatilag ez annyit jelentett, hogy — legalábbis a mi útvonalun­kon — egyszer sem láttunk telje­sen tiszta tengert. A hatalmas „olajmocsarak” között a tenger fel­színén millió meg millió olajbúbo- rék úszik — borsó nagyságútól egészen krumpli nagyságúig. Ami­kor e buborékokat a kezembe vet­tem. szétpattantak és a kezem ola­jos lett. A tenger képes ugyan ar­ra, hogy e piszkos olajat feloldja, de elnyelni már nem képes. Az óceán szennyezettségének nem az olaj az egyedüli oka. Ta­lálkoztunk üvegpalackokkal és po­lietilén-fiaskókkal, faládákkal, dró­tokkal, néha valóságos sziget kép­ződött a legkülönbözőbb hulladé­kokból. Nyilvánvalóan arról van itt szó, hogy a különböző hajókból, amelyek egyre nagyobb számban járják a tengereket, minden sze­metet a tengerbe dobnak. Ne fe­ledkezzünk meg a vegyipar hulla­dékaként jelentkező mérgező ve­gyi anyagokról sem, amelyeket az emberi szem észre sem vesz, de amelyek talán még veszélyesebbek. A Kanári szigetek közelében két napig haladtunk a szennyezett víz­ben elpusztult apró medúzák mil­liói között. Az ENSZ címére több példányt is elküldtünk belőlük 50 — a szennyezettség különböző fo­kát képviselő — tengervízzel meg­töltött palack társaságában A tu­dósoknak, miután megvizsgálták, válaszolniuk kell arra a tálán leg­drámaibb kérdésre: vajon maga a plankton is veszélyben forog?” A tengervíz szennyezettségét el­sősorban a tankhajók okozhatják, amelyek egyre nagyobbak (vannak már fél millió tonnások is.). A tar­tályokat vízzel tisztítják és ezt a vizet később kiengedik a tengerbe, A szakembereknek meg keli talál­niuk a módját, hogy a maradék olajat megsemmisítsék — ha más­ként nem, hát úgy, hogy külön ke­mencékben a hajó fedélzetén el­égetik. Mint ismeretes, a Ra II Safiból (Marokkó) május 17-én indult út­nak és július 12-én, 6200 kilomé­ternyi út után érte e! Bridgetownt. Barbados fővárosát.” — Mi volt útjuk legdrámaibb mozzanata ? „Az a nap, amikor ,a tenger: el­törte a kormányunkat. Félúton igen erős viharba kerültünk. A hullámok ereje és a szélerő 9 fo­kos volt. Egyszerre a hullámok el­törték a 20 centiméter vastag kor­mányt. A papirusz azonban, amely­ből a hajó épült, kitartott. Ez a kaland, amellyel számoltam, bizo­nyos fokig előnyös volt. Segített nekem bebizonyítani, hogy i. e, ezer évvel a földközi-tengeri ha­jósok valóban elmerészkedtek Her­kules Oszlopain túl és még ha a mieinkhez hasonló helyzetbe ke­rültek is, el tudták érni a Mexikói öblöt. Hajójuk még kormány nél­kül is fennmaradt. Eljuthattak te­hát a Yucatán-félszigetre anélkül, hogy vissza kellett volna fordul­niuk. Eszerint fennállt az a törté­nelmi lehetőség, amelyet be akar­tam bizonyítani és a kormánnyal történt eset ebben nagy segítsé­gemre volt.”

Next

/
Thumbnails
Contents