Dunántúli Napló, 1970. december (27. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-20 / 298. szám
4 DUNANTÜLI NAPLÓ 1970. december 20. „Nekem példa és megváltás“ A Doktor Sándor Művelődési Központ öregek háza Közösen kell keresni a megoldást Úttörő kezdeményezés Oklevél nevelőszülőknek Irodalmi Színpadának bemutatója Pénteken, .december 18-án este 7 órakor mutatta be a Doktor Sándor Művelődési Központ újjá alakult Irodalmi Színpada Bartók Béla- emlékműsorát, melyet dr. Sződy Szilárd és Pintér Tamás állított össze. Az összeállítás azt a vonulatot hangsúlyozta helyesen, amelyet az irodalomtörténetben Ady Endre és József Attila, zenében Bartók Béla nyomán Kodály Zoltán munkássága fémjelez. A műsor kezdetén Nagy László: Bartók és a ragadozók című versét hallottuk bevezetőként, majd a végén, lezárásként, Weöres Sándor Három arckép-sorozatából Bartók Béla című versét, mintegy hangsúlyozandó, hogy a bartóki zene a ma emberének, a mának időszerűbb, mint valaha. Ezután a zeneszerző életének kronologikus sorrendjében következtek a különböző Bartók-le- velek részletei, zenekritikák, korabeli sajtódokumentumok, melyeknek felkutatása és utánkeresése lelkes munkára vall. Betétként zenei illusztrációk hangzottak el, de váratlan bevágásuk és félszeg elhalkulásuk olykor megzavarta a hallgatót. Az összeállítók a gondolkodó, korának visszahúzó erejével megküzdő Bartók arcképét akarták megrajzolni elsősorban, adósok maradtak viszont az alkotó, az alkotással is birkózó zeneszerző jellemzésével. De hogy a telhetetlen- ség vádja ne érjen, elismerjük: egy körülbelül ötven- perces műsortól nem igényelhetjük a teljességet. Dicséret illeti a Doktor Sándor Művelődési Központot, hogy emlékműsorral tisztelgett Bartók Bélának, s elismerés illeti azért is, mert nem „importált” előadóművészekkel kísérletezett, hanem- •a- helyi utánpótlásból szerveződött Irodalmi Színpadnak juttatta ezt a megtisztelő feladatot, s ezen az érdemen az se ront semmit, hogy néhol bakiztak a szavalok. Az együttes kezdeti elfogódottságát és zavarát levetkőzve, mutáló hangját feledtetve (többségükben tizenévesek az együttes tagjai!) az előadás folyamán egyre jobban „belelendül” és a vége felé jó ritmusban, kellő tempóban peregnek az idézett részletek. Az elején még túl gyorsan, szinte egymás szavába vágva, mintha csak siettették volna egymást az előadók — de ez az első szereplés és a természetes tapasztalatlanság javára írható. A rendezés — dr. Sződy Szilárd munkája — az ensemb- le-jelleget hangsúlyozta, a sza- valók tömbszerű és csigavonalas mozgatása tanúskodik sajátos rendezői felfogásáról. Arató Károly A budapesti nyugdíjasok háza, — amelyet a közelmúltban részletesen bemutattunk lapunkban — osztatlan tetszést aratott a pécsi öregek körében is. Emlékeztetőül: azok az idős, egyedül maradt emberek, akik főbérleti lakással rendelkeztek, lakásukért cserébe beköltözhettek a nyugdíjasok házában kialakított modern garzonlakásokba. Nem is a lakáscsere a lényeg: ily módon lehetőség nyílott a szolgáltatások tökéletes megszervezésére, levették az öregek válláról a mindennapi gondokat... Olvasóink közül többen is megkerestek bennünket, újabb részleteket szerettek volna megtudni a budapesti „mintaházról”, ötleteket adtak, — és természetesen azt is megkérdezték: egyáltalán van-e lehetőség arra, hogy Pécsett is épüljön nyugdíjasház? Családi házat — ellátásért Az eltartási szerződéseknek rosszabb a híre, mint a valóság, az azonban tagadhatatlan, hogy néhány kirívóan embertelen eset bizalmatlanná tette az embereket, — százszor is meggondolják, hogy házukért, lakásukért cserébe kire bízzák sorsuk további alakulását. Pedig sok esetben szívesen megszabadulnának a házzal járó terhektől, örömmel ajánlanák fel annak, aki gondtalan öregkort biztosít nekik ... Kupi János kész tervvel jött. Feleségével magukra maradtak, házuk van Pécsett, — de sok örömük nincs benne, pihenni szeretnének. Több idős társával együtt meghányták-vetették a dolgot, s úgy döntöttek, hogy ők az államnak szavaznak bizalmat A fővárosihoz hasonló intézmény nagyon megfelelne elképzeléseiknek, s ha ilyen lehetőség lesz, az ellá- tásért-lakásért cserébe felajánlják az államnak a házat, — vagy ha az jobban megfelel, eladják az épületet s pénzzel segítenek a tanácsnak, hogy otthont teremtsen az öregeknek ... A javaslat nem látszik megvalósíthatatlannak, annál is inkább, mert Kupi János nemcsak a maga nevében beszélt. Persze, így nyers formában még millió akadály, hivatalos buktató látszik, — talán csak azért, mert ilyesmiben még nincs gyakorlatunk, járatlan az út, — ki az aki első szóra igent vagy nemet tud mondani? Annyi bizonyos, hogy érdemes foglalkozni a gondolattal, s a rendeletek, szabályok, eljárási szokások labirintusában meg kell találni a törvényesen járható utat, akkor is, ha ilyen útról eddig nem volt tudomásunk. Gondjaink közül kettő: a lakáskérdés, és az öregekről való gondoskodás. Hiszem, hogy meg lehet találni azt a módszert, amely alkalmas arra, hogy két legyet üssünk egy csapásra. Fogadjuk el a segítséget, — szükségünk van rá. Lay előre csak terv Dr. Kovács Antalné, a Pécsi Városi Tanács szociálpolitikai csoportjának vezetője: — A fővárosiak megvalósították azt, amit mi már néhány esztendeje tervezünk. Pontosabban szólva, mi annál többet szerettünk volna, — egy olyan nyugdíjas házat, — ha tetszik így is nevezhetjük, — amely megfelel a mai igényeknek. Vagyis: az épületen belül étterem kialakítását, orvosi rendelőt, betegszobát, — egyszóval mindent, amire csak szükségük lehet az öregeknek. Ennek a részleteit kidolgoztuk, írásban is vázoltuk elképzeléseinket, — sajnos mindeddig csak terv maradt. Mondjam, hogy mekkora szükségünk lenne ilyen jellegű épületre Pécsett? Évente kétszáz idős ember szociális otthoni kérelmét kell elutasítani helyhiány miatt, viszont a szociális otthonokban olyanok is vannak; akiknek ez a forma jobban megfelelne ... Tudomásom szerint a negyedik ötéves tervben nem épül öregek háza Pécsett... Egyedül maradt emberekről van szó, olyanokról, akik letették a szerszámot, kiszakadtak az egyetlen közösségből, amelyhez tartoztak, amely éltette őket. De vajon törvényszerű-e ez az elszakadás? A vállalatoknak most már, — egy közelmúltban megjelent rendelet alapján —? lehetőségük van árrá, , hogy a nyugdíjas dolgozók problémáinak' megoldását, anyagilag is segítsék. Erre lehetne alapozni, — egyáltalán nem utópisztikus elképzelés az, hogy néhány pécsi nagyüzem közös erőből építtet majd penziót megöregedett, egyedül maradt munkásainak. A tanácsnak ebben kezdeményező. koordináló szerepe van, arra ugyanis hiába várunk, hogy spontán módon jöjjön létre ilyen „társulás” ... 280 garzonlakás Hirdi Ferenc, a Pécsi városi Tanács építési és közlekedési osztályának vezetője: — Az alapgondolat tulajdonképpen ez volt: házat építeni az egyedülállóknak. Az építkezés megkezdése különféle okok miatt évekig húzódott, jelenleg ez a helyzet: Pécsett, a Doktor Sándor ut(jskiii)fí (jtf ei'ttjaiféntjnél Nyugodt élete van az újságírónak ? Nincs. A főnököm mondja: — Esküvő szombaton este a Városi Tanácson. Rövid, frappáns riport kéne. — Mindennap vannak elté- velyedett emberek — vetem ellent —, akik az anyakönyvvezető elé... — De itt nincs villany! Sötét az egész Tanácsház és a fél utca! Lemegyünk a fotóriporter barátommal. Majd villanófénynél megkötik az egész életre szóló" frigyet... A portásnő: — Hova-hova ilyen sötétben? — Esküvőre ... Mögöttünk egy óriási fehér fátyol, abban a menyasz- szony és ami sötét, az nyilván sötét ruhában a vőlegény. Az esketési terem előtt (amely nagyon szép. egyszer ■ tanácstitkár, Galabár Tibor mondta, írjuk meg, milyen szép), szóval a szép esketési terem előtt találkozunk az anyakönyvvezetővel: — Nincs villany! — Nem számít — mondom magabiztosan — lelkiismeret- furdalása a vőlegénynek ezúttal már nem lehet Ülünk a padsorokban. Mögöttünk gyertyafénynél énekelnek fiúk—lányok, hivatásos esküvői énekesek. — Az anyakönyvvezetőnő mondja többek között: — S most, amikor elbúcsúznak a szülői háztól... Egy bőrkabátos férfi előttem: — Ott legalább volt villany ... Erről jut eszembe, megkérdezem az egyik nász-vendégtől: — A vőlegény véletlenül nem villanyszerelő? — Nem. Romániából jött, egyébként szövőmester. A menyasszony pedig kereskedelmi eladó. Az a neve, hogy Györgyi. Micsoda szép név — Györgyi! Szőke, törékeny, babaarcú lánykát képzelek el a név után. Föl is ugrok, amikor a Lohengrin nászindulót adja elő a kar. A sötétben odabotorkálok a gratuláló tömeghez. Elkapok egy kezet, pontosan célozva a menyasszonyt. — Engedje meg, hogy ... Visszarántja a kezét: — Bolond vagy? A fotóriporter kollégám enyhén szőrös kezefeje volt. Oltári nagy zavarban vagyok. Kifelé kérdem a csinos anyakönyvvezetőt: mi van a villannyal? — Ki tudja? Én szóltam, hogy jöjjenek le az újságtól, írják meg, milyen egy esküvő — gyertyafénynél. Rab Ferenc Foto: Erb János ca és a Megyeri út sarkán építünk egy 280 lakásos házat, ott a lakások túlnyomó többsége garzon lesz, — tehát alkalmas ilyen célra, — ' azért is, mert a házkomplexumban étterem, ABC áru- I ház is helyet kap. Az építkezés jövőre kezdődik, s a S tervek szerint 1973-ban lesz I kész a ház. * Amint kiderült, a fővárosi j módszer csak egy a sok közül, —. inkább csak „gondolatébresztő”. Lehetőségeink tehát vannak, — ám ezzel még nem sokra megyünk. Határozott állásfoglalásra, a megoldás részleteinek pontos kidolgozására van szükség. D. Kónya József Baranyában 2 ezer állami gondozott gyerek van. Ebből ezeregyszázat állami otthonokban, kilencszázat pedig nevelőszülőknél nevelnek. A nevelőszülőknél lakó gyerekek fejlődésében — az otthonokban lakókkal szemben — nagy pedagógiai többletet jelent a család. A családi környezetet semmi más nem tudja pótolni, s e tény meg is látszik a gyerekek fejlődésében. Nagyjelentőségű tehát társadalmunk számára a nevelőszülői hálózat megbecsülése, fejlesztése. Ez annál is inkább fontos, mert lassan a nevelőszülők „kiöregszenek”. Jó lenne, ha a fiatalabbak is — gondolunk itt a 35—50 évesekre — vállalnának állami gondozottakat. A szülők anyagi megbecsülésére kormányhatározat született, ennek értelmében január 1-től az eddigi havi 450 forintot átlagosan 600-ra emelik. Szép példája a megbecsülésnek az I. kerületi Tanács úttörő kezdeményezése. Csütörtökön kis ünnepséget tartottak, melyen megköszönték a szülők munkáját, fáradozását. Dr. Sárvári János vb-el- nök 14 nevelőszülőnek adott át oklevelet, s jutalomképp vásárlási utalványt. Elbeszélgettek a szülők és a pedagógusok, a szakemberek az állami gondozott gyerekek nevelési kérdéseiről, kicserélték tapasztalataikat. Beszédtechnikai tanfolyam Pécsett Felolvasás helyett Mimién érzelmet tökéletesen kifejez a bang Leglámpalázasabb testrészünk — Tanuljunk meg neszélni! Egy bizarrnak tűnő gondolat foglalkoztat, miközben Bognár Elek beszédtanár lendületes beszédtechnikai előadását hallgatom. Milyen is lenne, ha valamely vállalati értekezleten az előadó szólásra emelkedve nem szorongatná kezében mentőövként a szöveget, s mondanivalóját nem röstellné megfelelő gesztusokkal kísérni mintegy nyomatékot, jelentőséget adva mindannak, amit hallgatóival közölni akar. Ez egyszerűen elképzelhetetlen. Sajnos, értekezleteink többsége azért fullad érdektelenségbe, mert az előadók nem tudnak beszélni. A baj legtöbbször .nem. azzal van, amit mondanak, hanem azzal, ahogyan mondják. És; ez nagy különbség. A legizgalmasabb téma is elálmosítja a hallgatóságot, ha az előadó monoton, színtelen hangon darálja el mondanivalóját. Ezen akart segíteni a Mérnöktovábbképző Intézet a Pécsett most indított tanfolyammal. Az érdeklődés azonban sajnálatosan nem ér fel a dolog jelentőségéhez. A két legnagyobb, a Mecseki Szénbányák és a Mecseki Ércbányászati Vállalat küldte el elsősorban azokat a szakembereket, akiknél követelmény lehet a tárgyalókészség, a jó beszédkészség. Az MTESZ klubhelyiségében mindössze tizenhármán voltak. * Petőfi: Falu végén kurta kocsma című versét elemezték sorról sorra. Együtt mondták hangosan a verset olyan hanglejtéssel, amilyent a mondanivaló helyes kifejezése megkíván. A rögtönzött szavalókórus a tanár vezetésével meg is találta minden sorhoz a megfelelő hangsúlyt. Csak ilyenkor figyel fel rá az ember, hogy az érzelmek hullámzását mennyire ki tudja fejezni az emberi hang, ami a mindennapi érintkezésben sokszor annyira else- kélyesedik, hogy éppenséggel semmit sem fejez ki. A következő gyakorlat: felolvasás a Dunántúli Naplóból. Ismeretlen szöveg, először csak a szokásos módon. Egysíkú a felolvasás, hiába igyekszik a „felelő” színt vinni bele. Aztán; ugyanaz tagle jtésSel kísérve. Egyszeriben megváltozik az egész. A kézmozgás fékezi a nyelvet, a felolvasót akaratlanul is a higgadtabb beszédre készteti. * A délelőtti programban szerepelt még a gesztusok elemzése. Erről valahogy leszoktunk az utóbbi években és a beszéd értelmes gesztusokkal való kísérését oktalan hadonászásnak tartjuk. Pedig az előadó keze egy pillanatig sem áll meg és látnivaló, hogy minden mozdulat szervesen illeszkedik mondanivalójához. — A gesztus mondanivalónkat szemlélteti, fékezi a hadarást, érthetőbbé teszi a beszédet és levezeti gátlásainkat — mondja. —A megkezdett gesztust minél tovább fenn kell tartani. És jegyezzük meg: aki nem meri beszéd közben a kezét vállmagasságig emelni, az mindig fél. Kantra hivatkozik, aki azt mondta, hogy a kéz az ember külső agya. És ennek a sokatmondó kifejezési forma segítségülhívásától idegenkedünk. Sokan lámpalázasak, ha több ember előtt kell beszélni. De azt kevesen tudják, hogy egyes testrészeink is lehetnek lámpalázasak. A könyök a leglámpalázasabb. Amint a testhez szorul, a beszélő szinte megbénul, de ha felszabadítja a könyökét, a kifejezőkészsége is felszabadul. Így vagyunk a felsőajakkal is. Figyeljük csak meg, milyen nehezen megy a beszéd, ha a felsőajak görcsösen a fogsorhoz tapad. * Bognár Elek beszédtanár valamikor színésznek indult. Hevesi Sándornál, Nagy Adorjánnál és Császár Imrénél tanult, s Fodor Oszkár nagyhírű pécsi társulatánál játszott annak idején. Hosszú ideje foglalkozik a beszédtanítással, mint mondja, 27 ezer embert oktatott eddig. Megtanította-e őket beszélni? Legtöbbet bizonyára. A Mérnöktovábbképző Intézetben vállalati vezetők és műszakiak mellett pártfunkcionáriusokkal is foglalkozik. Sajnálattal állapítja meg, hogy szervezett beszédtanítás nálunk ismeretlen valami, pedig soha ennyire nem volt szükség az emberek jó beszédkészségére, mint napjainkban. — Persze, mondanivalót én sem adhatok — jegyzi meg — csak a hangsúlyozásra, a gesztusra taníthatom meg azokat, akikkel foglalkozom. Arra a kérdésre, hogy miből áll a tanfolyam „tanrendje”, sorolja: hogyan kell egy értekezletet levezetni, kapásból felszólalni, oktatni, vizsgáztatni, az emberekkel való bánásmód ... Mindez olyan egyszerűnek tűnik és mégis talán éppen ezen bukik meg nem egy ember és nem is ismeri bukásának okát. — No és a legnagyobb mutatvány a beszédtechnikában: a tárgyalókészség, ami sokszor kézzelfogható hasznot hozhat egy vállalatnak. — Ez máris közelvisz annak megértéséhez, hogy miért kellene minél több vállalatnak minél több szakemberét beszédtechnikai oktatásra járatni. Hiszen nem elég, hogy valaki a szakmáját kitünően értse, ha dadog és nyögdé- csel, amikor döntő helyzetekben meg kell szólalni. Persze, ennek a gazdasági hátrányát is fel kell még ismerni. A tizenhárom hallgató arra mutat, hogy Pécsett még nem tartunk ott. Hársfai István f 9 r
