Dunántúli Napló, 1970. december (27. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-19 / 297. szám

1970. december 19. DUNANTCL! NAPLÓ Az Országgyűlés elfogadta a népgazdaság 1971. évi költségvetését tFolytatás az 1. oldalról) technikai gépek és alkatré­szek gyártásának és alkal­mazásának fejlesztése, a ru­házati ipar rekonstrukciója; továbbá a nagyüzemi szarvas- marha és sertés-tartást szol­gáló létesítmények építése. A lakosság jobb ellátását ered- ményéző szolgáltató-javító tevékenység és a hiánycik­kek körét szűkítő beruházá­sok ugyancsak kedvező elbí­rálásra kerülnek. A termelőmunkával, a gaz­dálkodással szemben támasz­tott minőségi követelmények, meggyőződésem szerint, meg­alapozottak és teljesíthetők. Számítani lehet azonban ar­ra, hogy egyes vállalatok, egyes vezetők a könnyebb megoldást választva kíván­nak boldogulni, úgy, hogy nagyobb igényekkel lépnek fel állami kedvezmények és mentességek iránt, vagy az árak emelésével próbálnak magasabb nyereséget elérni. A modern technológiai eljá­rások és termelési módsze­rek szélesebb körű alkalma­zása megköveteli a hazai és a nemzetközi műszaki ered­mények minél gyorsabb gya­korlati alkalmazását, a fej­lesztések megvalósítási idejé­nek lerövidítését. Ezért a kormány nagy figyelmet for­dít a beruházások gyors ki­vitelezésére és üzembehelye­zésére, a befejezetlen beru­házások állományának csök­kentésére. Ez különösen az építőiparra hárít nagy fel­adatokat. Tisztelt Országgyűlés! Ebben az évben maga az országgyűlés, de az ország közvéleménye is több alka­lommal és behatóan foglal­kozhatott a gazdaságpolitikai kérdésekkel, részben az öt­éves tervről szóló törvény előkészítése alkalmából, rész­ben -a Magyar Szocialista Munkáspárt kongresszusa nagyjelentőségű határozatai tükrében. Ezért ezúttal rövi­den szólhattunk a jövő év gyakorlati feladatairól és a költségvetés vitája is kpn- centráltabb lehet. » Gazdasági céljaink megva­lósulása és a népgazdaság pénzügyi helyzete főként at­tól függ, hogy már a IV. öt­éves terv első évében meny­nyire tudjuk növelni a mun­ka eredményességét. Ehhez az szükséges, hogy a gazda­sági tevékenységben az eddi­ginél előrelátóbb, a társada­lom érdekeit minden döntés­ben mérlegelő szemlélet ér­vényesüljön. Koncentráltab­ban kell felhasználnunk anyagi és szellemi erőinket, javítanunk kell a gazdasági és a pénzügyi munka szer­vezettségét. Az 1971. évi költségvetés hiánnyal számol, ami első­sorban annak a következmé­nye, hogy a jogos és elis­merhető igények minél jobb kielégítésére törekszünk. Sze­retném azonban megjegyezni, hogy a tervezett nagyságú hiány nem szükségszerű. Ki­sebb lehet, ha a társadalmi­gazdasági hatékonyság foko­zásában jelentős előrehala­dást érünk el. A népgazda­ság minden ágában, a ter­melés és a forgalom vala­mennyi tényezőjénél ehhez számottevőek tartalékaink. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében a kormány nevé­ben kérem a .tisztelt ország- gyűlést, hogy az 1971. évi költségvetésről szóló törvény- javaslatot fogadja el. Legfőbb feladat a termelőkapacitások jobb kihasználása A pénzügyminiszter nagy tapssal fogadott beszéde után Egri Gyula, (Heves megye, L sz. vk.), a Baranya me­gyei Pártbizottság első tit­kára, a terv- és költségvetési bizottság előadója emelkedett szólásra. Elöljáróban elmon­dotta, hogy a jövő esztendei költségvetésről szóló tör­vényjavaslatot az ország- gyűlés állandó bizottságai megvitatták, elfogadták, és a költségvetés lényegét nem érintő kisebb módosító ja­vaslatokat tettek. A vitában hetven képviselő fejtette ki véleményét. A bizottsági vitákban fel­szólalók kiemelték: népgaz­daságunk egészséges alapo­kon, kiegyensúlyozottan fej­lődik. Ahhoz, hogy a fejlő­dés meggyorsulhasson, követ­kezetesen kell továbblépni azon az úton, amelyet a gaz­daságirányítás reformjának bevezetésével elkezdtünk. Folytatnunk kell azt a gaz­daságpolitikát, amely a nép­gazdaság intenzív fejlesztését — mindenekelőtt a termelő­erők fejlesztését, a termelés hatékonyságának növelését, az össztársadalmi bevételek, a nemzeti jövedelem növeke­dését szolgálja. — A költségvetés összeál­lításakor általában az elosz­tás okozott gondot — most, a bizottsági vitákban mégis a termelés, az állami bevé­telek növelésének, a munka hatékonyságának problémái kaptak nagyobb hangsúlyt Szinte valamennyi bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a legfőbb feladat a ter­melő kapacitások jobb ki­használása, a termelés ész­szerűbb és jobb megszerve­zése. Szót ejtettek arról is, hogy a jövő esztendei költ- s-gvetés és az 1971-es terv a tavalyinál feszítettebb mun­kát követel az ipari vállala­toktól. — Egybehangzó vélemény volt azonban, hogy még a „feszesebb” követelmények is teljesíthetők, ha tovább javítják az ipar szerkezeti Összetételét, a gyártmány­struktúrát és hathatósabb in­tézkedéseket teszünk a mun­kaerőhelyzet javítására. — A mezőgazdaság! bi­zottságban egyetértettek a termelés növekedésének mér­tékével. Némi kockázat azon­ban itt is van, mert a mező- gazdaságban gyakoriak az olyan termelési ingadozá­sok, mint amilyenek 1969- ben, 1970-ben voltak, és elő­fordulhatnak az ideihez ha­sonló természeti csapások is. De a mezőgazdaság évről évre egészségesen fejlődik, s ha megvalósítjuk mindazt, amit terveztünk a gépesítés, a kemizálás, a takarmány- és hústermelés növelésére, akkor a terv teljesíthető és • mezőgazdaság a várako­zásnak megfelelően járulhat hozzá a nemzeti jövedelem növeléséhez. A törvényjavaslat előadója hangsúlyozta, hogy a jövő 'esztendei beruházásokra szánt összegek felhasználása­kor szem előtt kell tartani a X. pártkongresszus határoza­tát, amely szerint véget kell vetni az olyan gyakorlatnak, amikor a műszaki fejlesztési alapok túlnyomó hányadát nem a meglevő'‘termelő be­rendezések korszerűsítésére és munkaerőmegtakarításra, hanem munkahely-bővítésre használják. — Teljesen jogos az az igény, hogy mind állami, mind vállalati szinten átgon­doltabban és előrelátóbban kell beruházni. A jövő évi költségvetés arra törekszik, hogy pénzügyi eszközökkel szabályozza a beruházási piacon a keresletet, a kínála­tot. Az országgyűlés állandó bizottságai ezt helyeselték, s megelégedéssel vették tudo­másul, hogy a negyedik öt­éves terv részeként már a jövő esztendőben is számos intézkedést terveznek az épí tő- és építőanyagipar fejlesz­tésére, az építőipari munka erő hatékonyabb felhasználá­sára. — A törvényjavaslatból kitűnik, hogy az országgyű­lés első ízben erősíti meg a budapesti, illetve a megyei tanácsok költségvetésének szabályozóit. A vita során elhangzottak olyan vélemé­nyek, hogy egyik vagy má­sik terület fontossága vagy éppen elmaradottsága nem kap kellő figyelmet a költ­ségvetésben. A képviselők túlnyomórészt azonban úgy foglaltak állást, hogy a kor­mány a mai ismereteknek, a területfejlesztés általános elveinek megfelelően készí­tette el a törvényjavaslatot s az figyelembe veszi az or­szág egyes megyéinek ellá­tottságában mutatkozó kü­lönbségeket, s — amennyiben lehetséges — igyekszik eze­ket fokozatosan csökkenteni. A képviselő végezetül a terv- és költségvetési bizott­ság nevében javasolta az or­szággyűlésnek, hogy fogadja el az 1971-es állami költség- vetést. Ezután az elnöklő Kállai Gyula indítványára az or­szággyűlés úgy határozott, hogy a törvényjavaslatot ál­talánosságban és részleteiben együttesen vitatja meg. Ez­után szünet következett. Szünet után Vass Istvánná elnöklésével folytatódott az ülés. Egri Gyula elvtárs után Csépányi Sándor Borsod me­gyei, Sárvári István Vas megyei, Inokai János buda­pesti, majd Németh István (Baranya 1. sz. vk.) általános iskolai igazgató szólalt fel. Korszerű gépeket a tűzoltóknak! Németh István, Baranya megyei képviselő felszólalása Tisztelt Országgyűlési Szocialista fejlődésünk je­lenlegi szakasza a szocialis­ta munkaiskola megvalósítá­sát követeli meg tőlünk. Eh­hez szertáraink, műhelyeink fejlesztése, felszereltségének növelése szükséges. Megyénkben jelenleg a szükséglet 37 százaléka van meg, a teljes szükséglet ki­elégítés 55 millió forintot igényelne még. Beszerzési előirányzatunk 1969. évben 4,9 millió forint volt. Mivel magyarázható megyénk ma­gas forintigénye? A hiányok oka a települések elaprózott­sága. Nincs meg a kiadások­nak egy egységre vetítve ugyanaz a művelődéspoliti­kai hatékonysága, mint a tö- mörültebb települési megy ék­ben. Az 1969. évi statisztika szerint a megye területén egy iskolára mindössze 102,7 tanuló jutott, míg országosan 209,4. Ez arra vezet, hogy beren­dezéseink, de részben épüle­teink kihasználtsága sem gazdaságos. Ez a körülmény viszont egy egységre jutóan aránytalanul több ráfordítást is igényeL Ha valamelyik taneszközből iskolánként egy darabra van szükség, azt a megye területén 102,7 ta­nulóra kell számítani, orszá­gosan 209,4 tanulóra. Világos ebből, hogy az 1000 tanulóra szükséges felszerelési elő­irányzat a megye területén kb. kétszer olyan magas, mint országosan. Kérésem a Pénzügyminisz­tériumhoz, hogy ezt a telepü­lésből adódó hátrányos hely­zetet a beszerzési előirány­zatnál figyelembe venni szí­veskedjék. A művelődésügyi költség­vetés problémájaként szeret­ném még megemlíteni a fel­újítási költségvetési összeg alacsony voltát. A művelődé­si épületek az egyéb tanácsi épületek között különösen költségigényesek, mert nagy részük nem a jelenlegi ren­deltetése céljára épült, és sok. közöttük a kisebb értékű építőanyagból készült épít­mény. Ezeket az épületeket nem lehet ugyanolyan fel­újítási hányaddal figyelembe venni, mint más, igényeseb­ben elkészített épületeket. Ezeknek az épületeknek az állaga az utóbbi 2-3 évben nagyon megromlott. Ezért szükséges volna magasabb felújítási hányad képzése. Baranya megye művelődési intézményeinek felújítási há­nyada 10 millió forint. Az építőipari árak aránytalanul megnőttek és így a korábbi évek normatív gazdálkodási költségeit 3-4-szeresével túl­haladták. A művelődésügy kérdésé­nél szeretnék még említést tenni a technikai dolgozók közismert alacsony bérezésé­ről. Ebből adódóan sok is­kola, főleg az egy-két tan­termesek havi 110 forintért nem kapnak szegődményest. Baranyából jó pár ilyen is­kolát tudnék felsorolni, ahol jelenleg a pedagógus, vagy a pedagógusfeleség végzi sze- gődményes hiányában a ta­karítást. Ezen a helyzeten bérkeretnöveléssel feltétlenül segíteni kellene. Tisztelt Országgyűlés! A baranyai képviselőcso­port meglátogatta a megyei tűzrendészet! parancsnoksá­got. Meggyőződtünk e szer­vezet jelentőségéről, komoly feladatáról. A feladat ered­ményes végrehajtásához kor­szerű eszközökre van szük­ségük. A tűzoltószerek és felsze­relések gyártásának jelenleg nincs profilgazdája. Az egyes vállalatoknál a tűzoltószerek és felszerelések csak kiegé­szítő mellék gyártmányt ké­peznek. Az alapfelszerelést képező gépjármű fecskendőket ko­rábban az IKARUS gyártot­ta kisebb mennyiségben. A kis mennyiség és a gyárt­mány speciális volta miatt a vállalat a gyártmány átprofi- lirozását kezdeményezte. A gépjárműfecskendők gyártá­sát 1969. évben az Esztergo­mi Műszeripari Művekhez utalták. Az 1970. évre terve­zett gépjárműfecskendőt az ipar nem gyártotta le. A gép­járműfecskendő ellátás ilyen kedvezőtlen alakulása tovább rontja a tűzvédelem helyze­tét. Tiszteit 'Országgyűlés! A tűzoltás technikában az utóbbi 20 év alatt bekövet­kezett nagyarányú fejlődés a különböző rendeltetésű nagy­teljesítményű speciális gép­járművek, mint pl. a habbal- oltó, porraloltó, műszaki men­tőszer, áramfejlesztő gépjár­mű, és repülőtéri gépjármű­vek használatát is megköve­teli. A hazai ipar arra való hivatkozással, hogy ezekből az egyedi jellegű gépjármű­vekből csak kis mennyiségű az igény, a gyártást nem vál­lalja. A tűzoltóság a szükség­let egy részét import beszer­zés útján, másrészt a tűzol­tóság Központi Javítóműhe­lyére alapozva külön egyedi gyártásprogram keretében biztosította. A különleges tűzoltószereknek a tűzoltóság javítóműhelyében való le­gyártása csak átmeneti meg­oldás. Az évről évre növekvő igényeket figyelembe véve, ezeket a különleges felszere­léseket feltétlenül ipari szin­ten kellene gyártani. A fent említett különleges gépjár­művek mellett hasonló prob­léma van a kismotorfecsken­dők gyártásával is. Pedig ezek a gépek képezik a köz­ségi önkéntes és létesítmé­nyi tűzoltóság alapfelszerelé­sét. A fecskendők 800 1/per- ces típusát NDK gyártmányú motorral és hazai gyártású szivattyúval a Diósgyőri Gép­gyár gyártja. 1972. évtől a DIGÉP a kismotorfecskendők gyártását már nem vállalja, miután a szükséges IFA-mo- torok további importálására nincs lehetőség. Ebből a fecs­kendőből a IV. ötéves terv várható igénye 700 darab. Kérem a KG miniszter elvtársat, hogy a felvetett problémák megoldását 8 BM-mel egyetértésben segít­se elő. Biztosítsa, hogy a tűz­védelem gépgyártásának 8 jövőben profilgazdája le­gyen. Tisztelt Országgyűlés! Az 1971. évi állami költ­ségvetést az általam említett észrevételek figyelembe véte­lével elfogadom. Németh István után Var­ga Sándor, Hajdu-Bihar me­gyei képviselő, majd az ebéd­szünet után dr. Tímár Má­tyás, a Minisztertanács el­nökhelyettese emelkedett szólásra. Dr. Tímár Mátyás: Indulási pozíciónk jónak mondható Tisztelt Országgyűlés! A következő hetekben si­keresen fejeződik be harma­dik ötéves tervünk. Az eltelt öt évben a nemzeti jövede­lem növekedése mintegy 40 százalék, ami nemzetközi ösz- szehasonlításban is figyelem­re méltó eredmény azért is, mert e fejlődést az egyensúly javulása kísérte. A költségvetés tételei arról tanúskodnak, hogy az ország gazdasága töretlen vonalban fejlődik tovább. E fejlődést jól jellemzik a közületi ki­adások. Ezeken belül a szo­ciális-egészségügyi és kultu­rális előirányzatok együtt 46,2 millárd forintot tesz­nek ki, és az ez évi várható teljesítést mintegy 6 száza­lékkal haladják meg. Tovább növekednek a fejlődés fon­tos hordozói, a költségvetés beruházási kiadásai is, mint­egy 11 százalékkal. A következőkben a nép- gazdasági terv pénzügyi mér­legei mögött álló egyes prob­lémákkal kívánok foglalkoz­ni, amelyek alapvető jelen­tőségűek előrehaladásunk szempontjából. Az első ezek között a vállalati gazdálko­dás. Állami vállalataink adják a költségvetés bevételeinek legjelentősebb részét, 83 szá­zalékát. Ugyanakkor a ki­adások között is igen jelen­tős összegek szerepelnek vál­lalati támogatások címszó alatt, tehát a nettó hozam ki­sebb. Az államháztartással szemben a szociális, kulturá­lis ellátás iránt támasztott igények, a beruházások év­ről évre nőnek. Hogy ezeket mind nagyobb mértékben tudjuk kielégíteni, szükséges, hogy nagyobb ütemben nö­vekedjenek a vállalatok be­fizetései és hogy csökkenje­nek az állami támogatások. A gazdaság hatékonyságá­nak növelése terén nagy le­hetőség a tudományos kuta­tások eredményeinek a gya­korlatban való jobb alkal­mazása. A tudomány és a termelés szoros együttműkö­dése. a kutatások eredmé­nyeinek gyors felhasználása az üzemekben — milliárdos értékeket jelenthet a bel- és külföldi piacokon, hisz a leg­korszerűbb új termékeket a világpiac magasabb áron is­meri el. Vállalataink egy része — amint ezt említettem — je­lentős összegű támogatásban részesül az állami költségve­tésből. Vannak olyan hozzá­járulások — elsősorban a me­zőgazdaságban — amelyek meghatározott fejlesztési cé­lokat szolgálnak. Van azon­ban a támogatások között nagy összegben olyan is, amely azt jelzi, hogy a szó- banforgó vállalatnál az idők folyamán gazdaságtalanná vált a termelés egy része és' számos terméket csak ráfi­zetéssel tudnak előállítani. E területekre a vezetésnek kü­lönös gondot kell fordítania. A költségvetés említett problémái mellett szólni sze­retnék a lakosság összesített háztartási mérlegéről, bevé­teleiről és kiadásairól is. A lakosság legjelentősebb bevé­teleit a bérek alkotják, ez 1971-ben több mint 100 mil­liárd forintot tesz ki. Bérpo­litikánkban sok a probléma. Elsősorban a mainál jobban kell biztosítani a bérezés megfelelő differenciáltságát a munkateljesítménynek meg­felelően. Ellene vagyunk minden egyenlősdinek! A fe­lelősséggel végzett jó mun­kát jól kell megfizetni, a rossz munkát nem szabad megtűrni. E téren vállalataink gya­korlata sok kívánni valót hagy maga után. A minisz­tériumoknak is intenzívebbé kell tenniük munkájukat. Bérrendszerünk nagyjában— egészében megfelelő kerete­ket biztosít az igazságos bé­rezéshez. Igaz, és meg kell jegyezni azt is, hogy a felügyeletet gyakorló minisz­tériumok munkája sem elég intenzív. A lakosság bevételeit dön­tő részben áruvásárlásra és szolgáltatások vásárlására fordítja. A lakossági áruel­látást az elmúlt évben lé­nyegesen növeltük, a válasz­tékot bővítettük szocialista és tőkés fogyasztási cikk importtal, ezzel is ösztönözve a hazai ipar versenyképessé­gének kibontakozását. Tisztelt Országgyűlés! ..... Az 1971-es év negyedik- ötéves tervünk induló éve. Indulási pozíciónk jónak mondható. Javasolom a tisztelt or­szággyűlésnek, hogy az 1971- es költségvetést — amely új ötéves tervünk alapján — az abban foglalt feladatok- ■ nak megfelelően készült —, emelje törvényerőre. Ezután Tűz Ferenc Komá­rom megyei, Simon István Veszprém megyei, Böhm Jó­zsef Somogy megyei, dr. Nez- vál Ferenc, nyugdíjas, Zala megyei, Kelemen Sándor Bács-Kiskun megyei, Pályi Sándorné Veszprém megyei, Juhász István Borsod me­gyei képviselő, majd Huszár István államtitkár, a Köz­ponti Statisztikai Hivatal el­nöke szólalt fel, aki beszé-. dében visszatekintett az el­múlt ötéves tervidőszak nép- gazdasági eredményeire, az iparban, a mezőgazdaságban és a többi ágazatban elért fejlődésre, majd a nemzeti jövedelem alakulásának kér- déseivel foglalkozott. Huszár István után Molnár József Komárom megyei kép­viselő felszólalása után az elnöklő Vass Istvánná a vi­tát lezárta és átadta a szót Vályl Péternek, aki válaszolt a vitában elhangzott észre­vételekre, majd határozatho­zatalra került sor, A terv- és költségvetési bizottság által beterjesztett — a költségvetés lényegét nem érintő — módosító in­dítványt az országgyűlés egy­hangúlag elfogadta. Az 1971. évi költségvetésről szóló es a tanácsok 1971—75. évi pénz­ügyi tervének költségvetési szabályozóiról szóló törvény- javaslatpt általánosságban és — a megfelelő módosítással — részleteiben ugyancsak egyhangúlag fogadta el az országgyűlés. A szavazás után dr. Bélák Sándor Veszprém megyei képviselő interpellációja kö­vetkezett. amire Benkei András belügyminiszter vá­laszolt. A választ mind az interpelláló, mind az ország- gyűlés tudomásul vette. Ezzel az országgyűlés idei utolsó ülésszaka befejezte munkáját á

Next

/
Thumbnails
Contents