Dunántúli Napló, 1970. november (27. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-12 / 265. szám

1970. november 12. DUNÁNTÚL! NAPLÓ Változatlanul kevés a gépkocsivezető Pécseit Havonta 258 óra az autóbusz volánjánál Ki kell tér fesztem a kötelező közvetítést a menyére! Jugoszláv építésügyi szakemberek Baranyában Lakásfelmérés Indulnak a kérdőíves emberek Közös érdek: le*>ycu otlhou a bérlő — Az eltelt három hónap I alatt nem sokat javult a hely- j zet A gépkocsivezetők szá­ma alig gyarapodott a város­ban, inkább csak arról lehet szó, hogy a korábbi, egész­ségtelenül nagy fluktuáció csillapodott és a legjobban érintett vállalatoknál rende­ződtek a sorok. — Vörös Ká­roly, a Pécsi városi Tanács munkaügyi osztályának veze­tője így jellemezte tömören a helyzetet azután, hogy jú­lius 25-én életbelépett a gép­kocsivezetők kötelező közve­títéséről szóló tanácsi rende­let. Kényszerhelyzetben szüle­tett ez a rendelkezés. Mint­egy 200 gépkocsivezető hiány­zott akkor a városban, s kö­zülük a legtöbb a Volán 12- nél (akkor még AKÖV), az ÉPFU-nál, a Tejipari Szállí­tási Vállalatnál, a Belkeres­kedelmi Szállítási Vállalatnál, a Sütőipari Vállalatnál és a Mecseki Ércbányászati Válla­latnál. A rendelet ezeket ki­emelt vállalatként kezelte (azóta a Mecseki Szénbányáik és a Baranya megyei Építő­ipari Vállalat is ebbe a kate­góriába került), ami azt je­lenti, hogy ide közvetítés nél­kül is mehetnek gépkocsive­zetők. A többi vállalatok vi­szont csak akkor alkalmaz­hatnak új gépkocsivezetőt, ha az közvetítő-lappal jelentke­zik. Biztató számok? Legsúlyosabb helyzietben a Volán 12 volt abban az idő­ben, s a rendelkezést is az ő kezdeményezésére hozta a ta­nács. A vállalat második ne­gyedéves tervének teljesítésé­hez 1317 gépkocsivezetőre lett volna szükség, de csak 1241 állt rendelkezésre. A hiány: 76 fő. Ugyanakkor május, jú­nius, július hónapokban — tehát a tanácsi rendeletet közvetlenül megelőző idő­szakban — 74 gépkocsivezető lépett ki, s 79 új-felvételes állt munkába. Az ötfőnyi sza­porulat semmit sem jelentett. A rendelet hatására kétség­telen javulást mutatnak a számok. A harmadik negyed­évi szükséglet 1325 gépkocsi- vezető volt, rendelkezésre állt 1281. A hiány tehát 44-re mérséklődött. Augusztus, szeptember, október hóna­pokban 36-an léptek ki, 95- en álltak munkába. Ez az 59 főnyi többlet érződik a har­madik negyedévi gépkocsive­zető-mérlegben is. E számok így szépek, mu­tatósak. De már kevésbé biz­tatóak akkor, hogy ha a hát­terüket is megnézzük. A te­hergépkocsivezetők havi óra­átlaga a harmadik negyedév végéig 223 óra, az autóbusz­vezetőké 258 óra. Rendkívül magas számok ezek, különö­sen az utóbbi, ami magyará­zat arra is, miért jut az autó- buszvezetőknek havonta csu­pán 2—3 szabad nap, amikor más vállalatoknál ugyaneny- nyi (vagy több) pénzért 6—8 pihenőnap is van. És arra is, miért tudták csak június— júliusban kiadni az utolsó, 1969-ről elmaradt szabadság- napokat, s hogy az idei sza­badságoknak is mindössze 40 százalékát vehették ki eddig a pécsi autóbuszvezetők. Látható tehát, hogy a hely­zet csak javult, megoldásról viszont még csak beszélni sem lehet. „Praktikus gondolkodás“ Az említett három hónap 95 új belépője között 58-an voltak olyanok, akik a Volán 12-nél szereztek gépkocsive­zetői, vagy autóbuszvezetői képesítést. A tanulási idő alatt a vállalat fizetést ad a tanuló vezetőnek és állja a tanulmányi költségeket is. Egyetlen kikötés van: ha öt éven belül kilép a vállalat­tól, az -I860 forintos tanfo­lyami díjat vissza kell fizetni. ; Gyakori eset. hogy a Volán- j nál kiképzett gépkocsivezető : alig várja, hogy a zsebében legyen a jogosítvány, mert j már megvan az új helye — 1 többnyire vidéken —, ahol „kellemesebb” körülmények között dolgozhat. Nem ritka, hogy az ilyen kilépők nagy­vonalúan egy összegben ki­fizetik az 1860 forintot és azt hiszik, hogy ezzel minden rendben van. Látszatra! Mert mi van a tanfolyam idején felvett munkabérrel ? Rop­pant praktikus gondolkodásra vall ez: munkaidőben, válla­lati költségen jogosítványt szerezni, aztán elegánsan odébbállni. Aligha érdemel tiszteletet az ilyen ember. Mint ahogy kérdéses, hogy tisztelet illeti-e az olyan vál­lalatokat, amelyek a kilépett gépkocsivezetőt a rendelet és a kötelező közvetítés mellő­zésével alkalmazzák. No per­sze nem gépkocsivezetőként, hanem segédmunkásként, vagy egyéb munkakörben. S hogy egy-két hónap múlva „átszervezés” folytán az illető már ismét volánnál ül? Ugyan, ki törődik ezzel? Pe­dig érdemes lenne utólag megvizsgálni a kilépett gép­kocsivezetők későbbi pálya­futását és a rendelet megje­lenésekor kilátásba helyezett szankciókat alkalmazni a köz­érdeket kicselező vállalatok­kal szemben. A külső segítség akadályai A gépkocsivezető-hiány enyhítésére külső segítséget is igénybe lehet venni. A Munkásőrség Országos Pa­rancsnoksága például hosz- szabb-rövidebb időre lehető­vé teszi munkásőrök vezény­lését a közlekedési-szállítási vállalatokhoz. A Volán 12 eddig nem élt ezzel a lehető­séggel, mivel elsősorban D- kategóriájú autóbuszvezetők­re lenne szükség, ilyeneket pedig a munkásőrség nem tud vezényelni. Ez a D-vizsga egyébként a legfőbb akadály a külső segítségnél. S mint­hogy a cipő legjobban az autóbuszközlekedésnél — itt is elsősorban a pécsi helyi közlekedésnél — szorít, ért­hetően itt szeretnék a segít­séget is leginkább igénybe­venni. Házon belül van 4—5 ilyen vizsgával rendelkező dolgozó, aki hétvégeken rend­szeresen „beugrik” egy kis mellékesre. Miért ne jelent­kezhetnének ugyanígy hétvé­gi munkára a vállalattól ki­lépett, volt autóbuszvezetők is? Egykori kollégáikat jut­tathatnák esetleg egy-két sza­badnaphoz. Kiterjeszteni a közvetítést! A kötelező közvetítés beve­zetése óta eltelt idő lényeges tapasztalata tehát, hogy szá­mottevő javulás nem történt. De hát többre nem is lehet ilyen rövid idő alatt számí­tani. Az érdekeltekkel foly­tatott beszélgetések alapján azonban megállapítható, hogy további lépésekre van szük­ség. Az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság szakemberei és a sajtó képviselői szerdán szemlét tartottak Makó hatá­rában a Maros partjának azon a szakaszán, ahol az idei nagy árvíz idején csak emberfeletti küzdelemben tudták megfékezni a rossz­emlékű brüzgár-csoportot. A kritikus szakaszon folya­matban van a helyreállítás. A legkülönbözőbb - földmun­ka gépek és szállító jármű­vek serege dolgozik. A meg­sérült gátrészt megbontják, s így tárják fel a buzgárok járatait. Ezeket bentonittal — agyagos, homokos, cementes keverékkel — töltik ki. Már csaknem teljes egészében el­készült a 180 méter hosszű­Ezek közül a legfontosabb: a kötelező közvetítés rend­szerét ki kellene terjeszteni az egész megyére, minthogy Pécs város területén kívül jelenleg közvetítőlap nélkül is munkát vállalhat a gépko­csivezető. Márpedig a kilé­pettek többsége éppen vidé­ken vállal munkát. A vállalatok tartsák becsü­letbeli köt -lességüknek. hogy a lehetőségekhez mérten sa­ját képzéssel fedezzék gép­kocsivezető szükségletüket. Kétségtelen, hogy kényelme­sebb a Volán 12-re, vagy az ÉPFÜ-ra bízni á sofőrképzést, de ugyanezzel a lehetőséggel bármely má- vállalat is él­het. És egyébként is, a jelen­legi helyzetben így erkölcsös! A rendelet kijátszói ellen pedig szigorúan alkalmazzák a szankciókat. Hársfai István Alig néhány esztendővel ezelőtt, ha egy renitens fa­lusi embert szabálysértésért meg kellett büntetni, a já­rásnál intéződött az ügy, — ők szabták ki a cselekedeté­nek megfelelő mértékű bün­tetést. Ezzel az is együtt járt, hogy néha nem is egészen igazságosan, amit nem le­het felróni, hiszen csupán a rendelkezésre álló adatokból nem ismerhették alaposan a galibát csinált embert, sem a körülményeit... A tévedéseket szinte teljes egészében kizárja, ha olyan ember bírálja el a szabály- sértéseket és büntetés mérté­két, aki maga is a faluban él, s azt is tudja használ-e az illetőnek a száz forintos büntetés, vagy magasabbra kell szabni a mércét ahhoz, hogy valóban el tudják érni céljukat. Ezért is, más okok­ból is célszerű volt a köz­ségi tanácsok önállóságának növelése, a hatáskörök bőví­tése, — aminek természete­sen csak egy része a sza­bálysértés helybeli intézése. — Jó dolog, persze, hogy jó dolog, de ha őszinte aka­rok lenni, nekünk, tanácsi vezetőknek egy kicsit nehe­zebb lett a helyzetünk. Nem a munkára panaszkodom, bár abból is bőven van, inkább emberileg nehezebb. Itt élünk a faluban, s ha azt akarjuk, hogy rend legyen, egy-két embert bizony meg kell büntetni, olyanokat is, akik nem tolvajok, vagy ga­rázdák, de vétenek a tanács- rendelet ellen. Azelőtt, ha a mi kezdeményezésünkre meg­büntette őket a járás, a já­rást szidták. Most nekünk nem köszönnek három hé­tig ... — mondja Pogrányi ságú ideiglenes körgát, amely­nek védelmében a gatat át­vágják, majd megerősítik. Jó ütemben készül az árterüle­ten a töltéssel párhuzamosan egy 400 méter hosszúságú föld alatti védőfal. Az ala­pozó, résfalazó mintegy 10 méter mély és 40—50 centi­meter széles árkot ásnak, amit aztán agyagos, vízzáró anyaggal töltenek ki. Olyan mélységbe hatolnak le, hogy a mesterséges védőfal talál­kozzék a talaj természetes vízzáró rétegével, illetve ab­ba beleépüljön. Ezáltal a ve­szélyes árterületi szakasz altalaját hermetikusan el­zárják és egyszersmindenkor- ra megakadályozzák a víz keresztülhatolását, buzgárok keletkezését. Az Építésügyi és Városfej­lesztési Minisztérium meghí­vására hazánkban tartózkodó jugoszláv építésügyi szakem­berek küldöttsége Szeged és Baja megtekintése után ked­den délután Baranyába ér­kezett. Siklóson Nagy Gyula, a Megyei Tanács elnökhelyet­tese fogadta a jugoszláv épí­tésügyi minisztérium munka­társait. akik hivatalos jellegű határlátogatási körutat tesz­nek Magyarországon. A vendégek az éjszakát Siklóson töltötték, szerdán a kora délelőtti órákban felke­resték Harkányt, majd Pécsre jöttek. A Megyei Tanácson a tervosztály vezetője a III. öt­éves tervidőszakban elkészült és a IV. ötéves tervben fel­épülő lakónegyedekről, köz­épületekről és idegenforgal­mi létesítményekről adott részletes ismertetést. Tibor, a kaposszekcsői ta­nács vb-titkára. Bővültek a hatáskörök. Ez a laikusnak nem túl sokat mond, de érezni érzi a falusi ember is. Ha másból nem hát abból, hogy egy sereg ügyes-bajos ügyben már nem kell a járásszékhelyre utazni. Hogy mit jelent ez, azt el lehet képzelni például Jágónak esetében — ez a község is a kaposszekcsői közös tanácshoz tartózik —, ahonnan öt-hat. kilométer gyaloglás nélkül egyetlen utat sem lehet megúszni, ar­ról nem is beszélve, hogy egy-egy közeli „kiruccanás­ra” is rámegy az embernek majd egész napja. — Mondok én mást. Épül az új ház, már befejezik a kőmunkákat, akkor látom csak, hogy ez az új ház egyáltalán nem illik be az utca képébe, éktelenül fer­dén áll a házsorhoz képest. Ilyenkor már mit lehet csi­nálni, azon kívül, hogy mér­gelődik az ember? Azt még­sem mondhatja, hogy bont­sák le, és építsék úgy, hogy becsületesen nézzen ki az utcakép. Az a helyzet, hogy az építési engedélyeket a já­rási tanács adja. az építést nekünk is jelentik ugyan, de csak tudomásulvételre. Meg­értem, a járásszékhelyről nem nagyon lehet megítélni, hát még ellenőrizni, hogyan fog festeni az az új ház a falu képében. Arról most nem is szólok, hogy vannak, akik fütyülnek a járáshoz beadott és elfogadott tervek­re, azt változtatják rajta, ami nekik tetszik. Jó lenne ha a helyszínen el tudnánk intézni ezeket az ügyeket. Nem mondom, nem vagyunk építészek, de azt el tudnám képzelni, hogy lenne egy épí­tész szakember, aki hetente, meghatározott napokon járná a községeket, s így a faluban el lehetne intézni az ügy hi­vatalos és szakmai részét is. Mikszáth ismert szatírája jutott az eszembe, amikor az egyik tanácstag jelentette a titkárnak: a községben el­törött az egyik árokhíd kor­látja, jó lenne megjavfttatni, mielőtt még baleset történik. Igen ám, megjavíttatni, de miből? Amikor a költségve­tést elkészítették, persze, hogy nem számíthattak arra, hogy az a bizonyos deszka éppen most unja meg a közszolgálatot, így pénzt sem terveztek rá. Nem nagy ösz- szeg az Igaz. valahonnan ke­rítenek is rá pénzt, de töp­rengeni kell rajta honnan is emeljék le az erre fordítandó forintokat... — Ilyesmi sokszor előfor­dul egy évben, és mindig gondot jelent. A költségve­tésünk az eddigi gyakorlat szerint a következő; egy­Hamarosan a pécsi laká­sokban is megjelennek a „kérdőíves” emberek, hogy a j gondosan összeállított kérdé- j sek alapján pontos felmérést ! leltárt készítsenek a tanácsi lakásokról. Ezt az adatgyűjtő munkát a 20/1970 ÉVM ren­delet szabályozza, elsődleges célja mindenki előtt isme retes: a felmérés adatait ala­pul véve állapítják meg az 1971. július elseje után fi­zetendő lakbéreket. Pécsett az előírt határidőig, — 1971. március 31-ig — ösz- szesen húszezer lakást kell £ legapróbb részletekig fel­térképezniük az öt házkeze- lőség dolgozóinak. A munkát a napokban kezdik, úgyhogy néhány an már a héten szá­míthatnak a kiértesítő levél­re, amelyben az adatfelvevő közli, mikor keresi majd fel a lakás bérlőjét. Ezt a mód­millió forint bevétel — egy­millió forint kiadás, a gaz­dálkodás szabályai szerint már az év elején meghatá­rozott célokra. Jó lenne azt csinálni, hogy — maradjunk az egymilliónál — mondjuk kilencszázezret betervezni, és a többit hagyni az ilyen vá­ratlan dolgokra. A tanácsülés jóváhagyásával a végrehajtó bizottság dönthetne ennek a tartalék összegnek a felhasz­nálásáról ... Ha egy kiskorú fiú vagy lány házasságot akar kötni — ez még elég gyakori a községekben —, a járási ta­nácsnál döntenek az igenről vagy a nemről. Döntésről tu­lajdonképpen szó sincs, leg­feljebb pecsétről és aláírá­sokról, mert ott az orvosi vélemény, és ott a helyi ta­nács részletes környezetta­nulmánya. Nyugodtan lehet­ne ezt is községben intézni, hiszen megint csak ők is­merik jobban a körülménye­ket, a kérelmezők magavise­letét, erkölcseit, szociális helyzetét... Sokmindent el lehet már intézni a községekben, — sokmindent még nem. A ta­nácsok tekintélye — és eb­ben szerepe van az intézke­dési körök bővülésének is —, megnőtt a községekben. Tud­valévő: a jövőben még töb­bet bízunk az államapparátus helyi szerveire. D. Kónya József Mégis jön a Boldogság i A VL Magyar Jatékfilmszemlén ! hiába várták a pécsiek: nem ér­kezett meg Agnes Varda híres francia filmje: a Boldogság. Most azonban hírt kaptunk ar­ról, hogy mégis megvásárolták a magyar filmforgalmazó szer­vek. így a Pécsi Balázs Béla Filmklub 1970-es őszi-téli prog­ramjába már bele is vették. Ez a program a modern film­művészet alkotásaiból áll. Hat ilyen filmet vetítenek le, s mindegyik előtt a Magyar Film­tudományi Intézet munkatársa! tartanak előadást. A sorozat no­vember 15-én, vasárnap délután 2 órakor kezdődik a Petőfi mo ziban, s kéthetenként ugyaneb ben az időpontban vetítenek egy-egy új filmet. De mindegyik vasárnap délután 2 órai vetítést megismétlik a rá következő szer­dán este 8 órakor. * A filmklub tehát a következő hat modern film vetítéséből és a róla szóló előadásból áll majd: Denis de la Patelliére: Egy taxi Tokrukban (francia), Robbe-Grillet: A hal­hatatlan (francia), Robert Bres­son: Egy szelíd asszony (fran­cia), Agnes Varda: Boldogság (francia), Jiri Menzel: Százszor­szépek (csehszlovák) és Bunuel: Viridiana (spanyol). Tagság! bérletet csak a régi tagoknak árusítottak eddig, de november 8-tól 15-ig a Petőfi moziban néhány új tagot is felvesznek« szert egyébként következete­sen tartják: mindenkit leg­alább a látogatás előtt há­rom nappal, írásban értesí­tenek arról, mikor tartózkod­janak otthon. A házkezelő- :>égek általában ismerik a körzetükben lakó bérlők munkaidő beosztását, és igye­keznek úgy meghatározni az időpontot, hogy ez ne jelent­sen munkakiesést a lakás bérlőjének. Ha az írásban közölt időpont mégsem felel meg valakinek, feltétlenül keresse meg a házkezelősé- get. ahol közösen egyeztet­hetik az optimális időt. A pontos adatfelmérés ér- í deke a PIK-nek, de legalább I olyan érdeke a bérlőnek is, Ezért lényeges, hogy ne a I gyerek várja otthon a fel- I mérőket, hanem a főbérlő, vagy annak írásban megha­talmazott képviselője. Ez nem telesleges bürokrácia, azért van szükség rá, hogy egy se­reg későbbi vitának elejét vegyék. A lakás minden he­lyiségét pontosan fel kell mérni, ezzel kapcsolatban a helyszínen felmerülhet né­hány olyan probléma, amit azonnal tisztázni lehet. Ilyen például hogy a loggiás laká­soknál az erkély fele beszá­mít a lakás területébe, míg az úgynevezett kiugró-erkélyt nem számolják hozzá :. . Jó dolog már most fel­kutatni a fiókok mélyét: az adatfelmérés során szükség lesz a bérleti szerződésre, és a leltárra is. Meggyorsítja a munkát, ha ezeket az ira­tokat nem az utolsó pilla­natban kell megkeresni. Kü­lönösen fontos a „dokumen­tumgyűjtés” azoknál a bér­lőknél. akik valamilyen kor­szerűsítést végeztettek a la­kásban. vagy lényeges javí­tást hajtottak végre. Ebben az esetben a számlákat kérik a felmérők, vagy a PIK-től kapott lak bérbeszámításul szóló iratot. A részletesen, — a bérlő jelenlétében — kitöltött adat­felmérő lapokat két példány­ban készítik és mindenkivel aláíratják. A pontom adatfel­vételt, ' bizonyos meghatáro­zásokat vita esetén a hely­színen ellenőrizni is lehet, az adatfelvétellel megbízott dol­gozók magukkal viszik az egységes kitöltési utasítást. Ha ennek ellenére sem tud­nak valamiben dűlőre jutni, az aláírást abban az eset­ben sem tanácsos megtagad­ni: az adatlap megfelelő he­lyére a bérlő is beírhatja ki­fogásait, észrevételeit, ezeket természetesen figyelembe ve­szik. Tanácsos, ha erre az alka­lomra kibékülnek az esetleg viszálykodó társbérlők Is; közös érdekük, hogy mind­egyikük otthon legyen, mert más-más elbírálás alá esnek az egyedül és közösen hasz­nált helyiségek. Az albérlő­ket az adatfelmérés nem érinti. A lakás részletes felméré­sével egyidőben új leltár­jegyzéket is készítenek. A későbbi reklamációk elkerü­lése végett itt arra kell ügyelni, hogy csak azok a tárgyak kerüljenek leltárba, amelyek nem a bérlő tulaj­donát képezik. Az ütemterv szerint no­vemberben Pécsett 30—35 ember végzi majd ezt a munkát, ebben a hónapban kétezer lakás felmérésére kerül sor. Föld alatti fal épül Makó védelmére Ügyintézés a községekben Elmegyek a tanácsra... Házak, ferdén építve — Korlátta, 1970

Next

/
Thumbnails
Contents