Dunántúli Napló, 1970. november (27. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-11 / 264. szám

2 DUNANTÜL1 NAPLÓ 1970. november 11. Román—lengyel tárgyalások ♦ VAIiSj; Varsóuai) alá­írlak az iy/i-j-a iáuia ténnyel —jugosz áv aereoke 'e.-mi S/.z i -ty a jövő év­ié. az ideibe.. ..in níegy 1 10 s'/.áalekos forga omnöve- kebéit irányoz elő. ♦ I.103ZKVA: Gromiko szovjet külilgymliiLuer az olasz kormány meghívására kedden híja talus látog ilásra L. . >.a.:agóu utazóit. Látó- J íj...i.'.za november 16-ig tart. | •f LOURDES: A francia tűzöl- : tósag sóiban zalaija be a laac- j és inozUielyiségeket. Egyebeit | között erre a sorsia jutott a lourűes-i urántlokbely kél film- , színháza is. A tűzre-Mlészet azt I vizsgálja, megfeiei'iek-e a szó- | bsmforgó helyisége.» a biztonsági előírásoknak. Nem akarják, hogy megismétlődjék a St. Laurent du Pont-I katasztrófa, amelynek so­rán Itt ember vesztette életét. •f LAGOSZ: Hétfőn bolgár kormánydelegáció érkezett Lagoszba Avramovnak, a minisztertanács elnökhelyet­tesének vezetésével. A bolgár küldöttség a Nigériához fű­ződő politikai, gazdasági és tudományos-műszaki kapcso­latok kérdéseiről tárgyal majd. ■f KENNEDY FOK: A ja­nuár 31-én startoló Apollo 14. hétfőn megtette az első 6 kilométert a Hold felé vezető úton. Egy hatalmas szállító­szerkezet „fedélzetén” az összeszerelő helyről a kilövő­helyre vitték a 110 méter hosszú Saturnus—5. mintájú rakétát. ♦ GENOVA: Az Olaszor­szágban időző Hailé Szelasz- szié kedden ötnapos magán­jellegű észak-olaszországi körútra indult. Genovát, Mi­lánót, Torinót és Velencét keresi fel, s eközben nem csak városokat néz, hanem üzleti ügyekről is tárgyal. Az etióp uralkodó — mint már jelentettük — 1924 óta most jár első ízben Itáliában. Hétfőn fogadta őt VI. Pál pápa is. ♦ PÁRIZS: A francia egészség- ügyi minisztérium szóvivője sze­rint vizsgálatokat folytatnak an­nál» megállapítására, hogy a francia kórházakban koleragya­núval kezelt két ember valóban elkapla-e a betegséget. A mol- bousi kórházban egy Isztambul­ból visszatért francia állam- vasúti tisztviselőt kezelnek pén­tek óta. A bakteorológiai vizs­gálatok eddig negatívak. A má­sik koleragyanús eset egy VaJ- salnt-Germain-i háziasszonyé, akit ugyancsalt a múlt héten gyomorbántalmakkai szállítottak kórházba éa vasárnap óta csa­ládjával együtt vesztegzár alatt tartják.-f PEKING: Jahja Khan pakisztáni elnök kedden hi­vatalos látogatásra Pekingbe érkezett. ♦ LUSAKA: Kaunda zam­biai elnök kedden számos ál­lamosítást és gazdasági re­form-intézkedést jelentett be. Szakértők szerint az új intéz­kedések szinte az egész gaz­dasági életet érintik. A kor­mány által elhatározott lépé­sek között szerepel, hogy az állam átveszi a magánbankok részvényeinek 51 százalékát. \z állam veszi kezelésbe az pííőipari vállalatokat is és íz ország lársadalombiztosí- :úsát. ♦ SAIGON: Saigoni kato­nai szóvivők közlése szerint Dél-Vietnam területén hét­főn kisebb csatározások foly­tak az ország különböző ré­szeiben. Dél-Vietnam felett az amerikaiak hétfőn egy újabb helikoptert vesztettek. •f KARACHI: Karachiban a pakisztáni—lengyel baráti társaság gyászünnepséget ren­dezett a karachi repülőtéren tragikusan elhunyt Wolniak lengyel külügyminiszterhe­lyettes emlékére. ♦ NEW YORK: Tűzharc zajlott le hétfőn az egyik, brooklyni utcán rendőrök és ismeretlen polgári személyek között. A rendőrség szerint egy emberekkel tömött sze­mélygépkocsi súrolta azt az autót, amelyben két kábító­szer-nyomozó ült. A nyomo­zók megállásra kényszerítet­ték a másik autót, amelyből fegyveresek ugráltak ki, s azonnal tüzet nyitottak. A tűzpárbajban a két nyomozó az ismeretlen támadók közül kettőt megölt. 4 SZÓFIA: Szófiában ked­den megkezdődtek a tárgya­lások Iván Basev bolgár kül­ügyminiszter és Nguyen Thi Binh asszony, a Dél-Vietna­mi Köztársaság ideiglenes forradalmi kormányának külügyminisztere között. Kedden délután Binh asszony koszorút helyezett él Georgi Dimitrov mauzóleumánál. 4 HÁGA: Joseph Vans hol­land külügyminiszter bemu­tatkozó látogatáson fogadta a közelmúltban állomáshe­lyére érkezett dr. Jókai Lo- rándot, a Magyar Népköztár­saság hollandiai nagykövetét. 4 BELGRAD: 4 millió 315 ezer turista járt ebben az év­ben Jugoszláviában, a leg­nagyobb számban olaszok: több mint egymillióan. 4 MONTEVIDEO: Levelei és fényképet kaptak a ható­ságok Claude Fly amerikai szakértőtől, aki három hó­napja az uruguayi Tupama- ros-gerillák fogságában van. A levél tartalmát biztonsági okokból nem hozták nyilvá­nosságra, a kép azonban két­ségtelenül Fly-t, ábrázolja, alkalmilag összetákolt bör­tönében. 4 NEW YORK: A négy nagyhatalom állandó ENSZ- képviselői hétfőn este New Yorkban újabb két és félórás tanácskozást tartottak a kö­zel-keleti válság politikai rendezésének lehetőségeiről. Közleményt nem adtak ki. 4 V ATI KÁNVAROS: A Vatikánban kedden bejelen­tették, hogy diplomáciai kap­csolatokat létesítenek az eu­rópai gazdasági közösséggel. VI. Pál pápa Igino Cardinale érseket nevezte ki nagykö­vetnek, aki egyben a stras- bourgi Európa Tanács vati­káni képviselője is lesz. Kedden délután Bukarest­ben az államtanács épületé­ben megkezdődtek a román j —lengyel hivatalos tárgyalá­sok. Román részről a tárgya- I lásokon részt vettek: Nicolae Ceauesescu, a RKP főtitkára, az államtanács elnöke, Ilié Verdet, a RKP KB végrehaj- | tó bizottságának és állandó I elnökségének tagja, a mi- ! nisztertanács első elnökhe­lyettese. Emil Bodnaras, Gheorghe Pana, Fazekas Já­nos, Comeliu Manescu kül­ügyminiszter és Tiberiu Pet- rescu, Románia varsói nagy­követe. A lengyel delegációban részt vettek: Wladyslaw Go- mulka, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizott­ságának első titkára, Józef Cyrankiewicz, a LEMP KB Politikai Bizottságának tagja, a minisztertanács elnöke, — a delegáció vezetői — Boles­law Jaszczuk, a LEMP KB Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság tit­kára, Mieczyslaw Jagielski, a LEMP KB Politikai Bizott­ságának póttagja, miniszter­elnök-helyettes, Adam Will- mann külügyminiszter-he­lyettes és Jaromir Ochen- duszko, Lengyelország buka­resti nagykövete. A délután folyamán a len­gyel küldöttség megkoszorúz­ta a nép és a haza szabad­ságáért, a szocializmusért ví­vott harc hőseinek emlék­művét. Kedden este a miniszterta- i nács , épületében a Román I Kommunista Párt Központi Bizottsága és a Román Szo­cialista Köztársaság minisz­tertanácsa nagyszabású foga­dást adott a lengyel párt- és kormányküldöttség tiszteleté­re. Szovjet—olasz kapcsolatok II szovjet diplomáciai aktivitás fontos jele Gromiko Kómában Moszkvában a szovjet dip- i lomáciai aktivitás jeleként és a szovjet—olasz kapcsola­tok fontos eseményeként ér­tékelik Andrej Gromiko kül­ügyminiszter kedden kezdő­dő római látogatását. Gromiko útjának jelentő­ségét csak növeli az a tény. hogy a szovjet államférfiak viszonylag régen jártak Olaszországban: a szovjet külügyminiszter még 1968- ban kereste fel olasz kolle­gáját, Nyikolaj Podgornij, á Szovjetunió Legfelső Taná­csa elnökségének elnöke pe­dig rá egy évre, 1967-ben tett hivatalos látogatást Olaszországban. A szovjet külügyminiszter négy és fél esztendővel ez­előtti római látogatásának j idején készítették elő a FIAT I és a szovjet szervek meg- ! állapodását a volgai autó­gyárról, ahol azóta olasz li- j censz alapján már- megkez- | dődött a Zsiguli személygép­kocsik gyártása. Gromiko és Fanfani aikkori olasz kül­ügyminiszter gazdasági és tudományos—műszaki meg­állapodást is aláírt. Nagyjelentőségű fejlemény volt a szovjet—olasz cső-föld­gáz-egyezmény megkötése. Ennek értelmében az idei esztendő végén Olaszország megkezdi nagyátmérőjű csö­vek szállítását a Szovjetunió­ba. A nagyszabású kooperá­ció keretében Olaszország húsz év alatt — külön fel­építendő gázvezetéken — elő­reláthatólag több mint száz milliárd köbméter földgázt kap szovjet partnerétől. A gyorsan és egyenletesen fejlődő szovjet—olasz áru­csereforgalom értékösszege 1966 és 1970 között két és félszeresére növekedett, éa már tavaly elérte az 500 millió rubelt. Jóllehet a két ország kö­zötti megértés mindenek­előtt a gazdasági területre összpontosul, fontos közös ér­dekek mutatkoznak a nem­zetközi politikában is. Olasz­országot földrajzi fekvése, az amerikai és NATO jelenlét, továbbá az a körülmény, hogy a politikai és katonai helyzet bármilyen rosszabbo­dása a Földközi-tenger part­vidékén a legközvetlenebb veszéllyel fenyegeti a félszi­getet — különlegesen érzé­kennyé teszi a biztonsági problémák iránt. Szovjet részről nyilvánva­lónak tartják: Olaszország­nak hatalmas lehetőségei vannak arra, hogy építő sze- I répet töltsön be az európai i- biztonság kialakításában, j Ebből a szempontból külön- | leges fontosságú lenne, ha Olaszország az elvi hajlan­dóságon túlmenően cselek- vőleg mozdítaná elő az eu­rópai biztonsági értekezlet összehívásának ügyét. A«rarrelorin Üél-Jemenben Földreform-törvényt írt alá Szelim Ali Rabia, a Dél-Je­meni Népi Köztársaság elnö­ki tanácsának elnöke. A tör- j vény értelmében a régi rend- j szer urainak vagyonát azon­nal és kártérítés nélkül el­kobozzák. Ezeket a földeket mezőgazdasági termelőszövet­kezetek formájában haszno­sítják. Az egyéni földtulajdon fel­ső határa öntözött területek esetében 20 feddán (11,5 hek­tár), nem öntözött területek esetében ennek a kétszerese. A tábornok halála \& utolsó száz esztendőben 'ránciaországnak nem volt még egy olyan kiemelkedő állam- férfia, mint De Gaulle tábornok, a. második világháború idején a résístance, a hitlerista megszál- lókkal szembeni ellenállás lon­doni megszervezője, Franciaor­szág felszabadulása után az első kormány elnöke, 1958-tól 1969-ig i>ödig az úgynevezett ötödik köz­társaság elnöke, az ország új alkotmányának létrehozója. Nemzetközi méretekben Is nagy ember volt, sajátos diplomáciai nódszereivel és a francia kül­politika új céljainak kitűzésével ieJe tudott szólni az európai és v vll-ghclyzet alakulásába. Nem t mi dolgunk, hogy véleményt orniálj'ink De Gaulle tábornok- fői, a bel politikusról, talán íem is értett ahhoz, amit saját »•zalaival „a Uadíáp teendőinek” minősített.. Franciaország határain túl a diplomata-tábornok tevékenysé­gét kiérték mindenkor figyelem­mel. Már 1940 és 1944 között Is, miikor De Gaulle Londonban szervezte meg n francia ellen­állási moz aló •’ ’ •i'fökil részle­gét, s ami o" az amerikai meg j az angol szövetségesekkel vltáz- I rti vigyázta a francia érdeke­I két, azt, hogy a gyarmatok meg- j maradjanak, hogy a háború után | I Franciaország — az ó vezetésé- j vei! — ismét nagyhatalmi rang- ra Juthasson. Igen, De Gaulle hiába látszott Churchill kegye­lemkenyerén élni, a brit kor- I mányfővel csakúgy szembehe- ! lyezkedett néha, mint Roosevelt ! amerikai elnökkel vagy Eisen- | how.errai, a szövetséges erők fő- ; parancsnokával. 1944 decemberé­ben Moszkvában járt és meg­kötötte a szovjet—francia szer- I zódést, amelyről 6 maga azt I mondta: „szép és jó szerződés...” Kétségtelen, hogy De Gaulle a francia tőkés osztály érdekeit | képviselte világéletében, annak ' is a legdinamikusabb, fejlődő- képes, monopolista szárnya volt , az, amely a tábornok mögé ál­lott, illetve, amellyel De Gaulle és közvetlen hívei, munkatársai szövetkeztek. A második világ­háború után még ezek az erők ; képtelenek voltak egyedül meg­ragadni a hatalmat. De Gaulle I tábornok —, akit azonban soha­sem lehetett a' tőkés csoportok egyszerű kiszolgálójának tekin­teni. a maga presztízse és am­bíciója sokkal nagyobb volt an- | nál! — 1946-ban visszavonult, mert nem tudta megvalósítani 1 az elnöki rendszer „erős álla­mát”, Több mint egy évtizedig maradt a háttérben, amíg a francia politika színpadán egy­mást váltogatták gyönge, közepes tehetségű vagy éppen korrupt burzsoá politikusok. Az ország gyarmati háborúkba bonyolódott (Indokínában és Algériában), , gazdaságilag éppúgy tönkrement, I mint erkölcsileg, politikailag. I Puccs segítette hatalomra 1958. , május 13-a után De Gaulle tá- i homokot, aki az új alkotmányt I a szavazók 80 százalékának vok- 1 sával tudta elfogadtatni, s utána ! az elnöki rendszer legtöbb jogot élvező első embereként hozzálá­tott politikai programjának meg- i valósításához. Leegyszerűsítve azt mondhat­nék: a „grandeur” — Francia- ország „nagyságának” újra meg­teremtése volt ez a program. i Megkérdőjelezhetők olyan ele- j mei, mint az önálló francia I atomütőerő vagy a gyarmatbiro­dalom nemzetközi Jogi felszámo­lása után a gazdasági és katonai I újgyarmatosítás, a tábornok-eJ- j nők érdeméül sorolható fel vi­szont egész sor nagy fontosságú I nemzetközi állásfoglalás: az első I j volt, aki elismerte az Odera- I I Nelsse határt, ő fogalmazta meg, j hogy „az Atlanti-óceántól az Uraiig terjed Európa” — és en­nek Jegyében tette szorossá a szovjet—francia viszonyt, ő te­remtett diplomáciai kapcsolatot I Párizs és Peking között. Világo­san látta, hogy Franciaország érdekeit éppen az amerikai im- I perializmus terjeszkedő politi­kája sérti, ezért mondott nemet az Egyesült Államok vietnami vagy közel-keleti kalandjára. El­utasította a NATO agresszív és veszélyes politikáját. Hazája had­seregét kivonta az „atlanti” erőkből, távozásra szólította fel j az idegen csapatokat és a NATO | központját. Megakadályozta ; Nagy-Britannia közös piaci csat- \ : lakozását, hogy ne legyen Fr&n- ; ciaországnak új riválisa, de I megpróbált megegyezni az N8ZK- val, hogy osztozkodhassál* azon a piacon, s így tovább sorolhat­nék a De Gaulle-i diplomácia megannyi, a maga idejében min­dig szenzációnak számító meg­nyilatkozását. A tábornok meghalt. A gyász feledtetni fogja azokkal a fran­ciákkal. akik életében ellensége­sen tekintettek rá, az ellenveté­seket és kifogásokat. A De Gaulle-1 életműből sok minden megmarad nemcsak a „hatszőgű országi határain belül, de a vi­lágban is. Sajátos, kétségkívül a realitásokon alapuló külpoli­tikája hatással volt a nemzetközi ) kapcsolatok, az európai helyzet alakulására. Páify József De Gaulle életrajza Charles de Gaulle nagy­polgári katolikus családban született Lille-ben 1890. no­vember 22-én. Apja a párizsi jezsuita főiskola tanára volt. Tizennyolc éves korában a híres Saint Cyr-i katonai akadémiára került, négy év­vel később, 1912-ben mint hadnagy kapott beosztást a 33. gyalogezrednél. Az első világháborúban századossá nevezték ki, a harcokban kétszer megsebesült, majd Verdun-nél fogságba esett. Őt ízben kísérelt meg szö­kést, a háború vége egy bün­tetőtáborban érte. A 20-as évek első felében a Saint Cyr-i akadémián hadtörténe­ti professzor volt, 1921-ben kötött házasságot Yvonne Vendroux-val. 1924-ben megvált a kato­nai akadémiától, s ezt köve­tően a francia rajnai had­sereg mainzi vezérkaránál, majd 1929 és 1931 között Szí­riában szolgált. 1937-ben, ekkor már ezredesi rangban, kinevezték egy Metzben ál­lomásozó harckocsiezred pa­rancsnokává. Belgium és Hollandia német invázióját követően mint a 4. páncélos­hadosztály parancsnoka 1940. május 1-én Laonnál vissza­vert egy német támadást. E hőstette utón, 49 éves korá­ban nevelik ki a francia hadsereg tábornokává, a tá­bornoki karnak ő volt a leg­fiatalabb tagja. Ugyanezen év június 6-án sürgősen Pá­rizsba hívták és hadügyi ál­lamtitkárrá nevezték ki Paul Reynaud kormányában. A kormány lemondása után, 1940. június 17-én Londonba repült. Másnap, amikor érte­sült Franciaország fegyver- szünet kérelméről, kiadta történelmi jelentőségű felhí­vását az ellenállásra és meg­alapította a „Szabad Fran­ciaország” mozgalmat. Észak-Afrika felszabadulá­sával, 1943. június 3-án meg­alakították Algírban a Fran­cia Nemzeti Felszabadítás! Bizottságot, amely egy év­vel később átalakult a „Francia Köztársaság ideig­lenes kormányává”. De Gaulle tábornok 1944. június 14-én lépett újra fran­cia földre Normandiában, majd 1944. augusztus 25-én. mint a felszabadító bizottság vezetője vonult be Párizsba. 1944 decemberben — az Egyesült Államokban tett két hivatalos látogatás között — Moszkvába utazott s ott Sztá­linnal együtt aláírta a két ország szövetségi és kölcsö­nös segélynyújtási szerződé­sét. 1945. október 21-én tartot­ták meg a parlamenti válasz­tásokat s az új nemzetgyűlés megerősítette De Gaulle-t kormány- és államfői hatal­mában. Néhány hónap múl­va azonban, miután nem tudta megszerezni a prog­ramjának végrehajtásához szükséges egyhangú támoga­tást, lemondott kormányfői tisztségéről és visszavonult Colombey-les-deux-Églises-be Amikor 1958 májusában az algériai ultrák és a lázadó tábornokok akciója következ­tében a negyedik köztársaság válságba jutott. De Gaulle kilépett a háttérből s mint „a nemzet megementője” át­vette a hatalmat. 1958. de­cember 21-én választják meg a Francia Köztársaság és a francia közösség elnökévé. 1961. április 22-én győzedel­meskedett a tábornokok ál­tal megkísérelt puccs felett, a függetlenség megadásával rendezte az algériai kérdést, amit az 1962. április 8-i fran­cia népszavazás 90 százalékos arányban jóváhagyott. Üj al­kotmányt dolgozott ki, ez je­lentette az úgynevezett V. köztársaság kezdetét. Beve­zette a népszavazás rendsze­rét és korlátozta a parlament szerepét. 1965-ben első elnöki mandátumának lejártával is­mét megválasztották köztár­sasági elnökké. Az 1968. évi egyetemi és szociális válság felett még sikerült győzedel­meskednie, de 1969. április 27-én a népszavazásban részt­vevők 53 százaléka már el­utasította az elnök által elő­terjesztett közigazgatási re­formot. A népszavazás más­napján bejelentette, hogy le­mond elnöki tiszts.gjről. Et­től kezdve visszavonult a po­litikai élettől és csak emlék­iratai szerkesztésének szen­telte idejét. De Gaulle külpolitikáját kezdettől fogva a francia tő­kének az angolszászokkal folytatott rivalizálása jelle­mezte. 1963-ban kiéleződtek ellentétei az angolszász hatal­makkal, amikor megvétózta Anglia csatlakozását a közös piachoz. Ezt követően egyre éleseb­ben fordult szembe az Egye­sült Államok politikájával. L964-ben elismerte a Kínai Népköztársaságot, . 1965-től kezdve támadta a dollár nemzetközi tartalékpénz sze­repét, bírálta az amerikaiak vietnami háborúját. 1967-ben végrehajtotta Franciaország kilépését a NATO katonai szerv eze léből. De Gualle tábornok az európai Európa jelszavával meghirdette a kelet- és nyu­gat-európai országok közötti közeledést és ebben az irányban gyakorlati lépéseket is tett. Ennek legjelentősebb megnyilvánulása 1966 júniu­sában tett szovjetuniói látó gatása volt. 4z utóbbi évek legmagasabb szintű találkozója De Gaulle temetésén kogzigiu vezeti a szovjet küldöttséget? A tábornok, akinek halála — az UPI megfogalmazása szerint — lezárt egy korsza­kot, holtában valószínűleg létre hozza az utóbbi évek legmagasabb szintű találko­zóját. Az emlékére csütörtö­kön a párizsi Notre Danié­ban rendezendő gyászszertar­táson márts bejelentette rész­vételét Nixon amerikai el­nök, Gustav Heinemarin nyu­gatnémet szövetségi elnök és Willy Brandt kancellár, s a francia köztársasági elnök­séghez közelálló forrásból szerzett értesülés szerint Ko­szigin szovjet miniszterelnök is jelen lesz a megemlékezé­sen. Georges Pompidou francia köztársasági elnökhöz és az özvegyhez a világ minden részéből érkeznek a részvét­táviratok. New Yorkban, az ENSZ közgyűlés keddi ülésén a szó­nokok kivétel nélkül megem­lékeztek a tábornokról. I k * %

Next

/
Thumbnails
Contents