Dunántúli Napló, 1970. november (27. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-07 / 262. szám
8 DUNÁNTÚLI NAPLÓ 1970 november 7. Dolgunk és gondjaink közösek Irta: Jurij Jelcsenko, Ukrajna Kommunista Pá»tja Lvovi Területi Bizottságának másodtitkára Lvov, az opera épülete internacionalizmus a gazdaságban A tűzoltóság lvovi területi parancsnokságával közölték, hogy Al- gyó magyar városban ég az olajkút. A lvovi tűzoltó egység egy turboreaktív tűzoltó berendezését a tett színhelyére irányították, s megkezdődött a harc a tűzzel. Vízfüggöny védelme alatt a szovjet és magyar tűzoltók mintegy hét méterre a nyílástól felállították és rögzítették a berendezést. A vízfüggöny ellenére a tűzoltók ruhája valamint az a gyapjúanyag, amelybe a féltonnás üzemanyagtankot burkolták, leégett. A legkisebb fennakadás vagy hiba katasztrófával fenyegetett. De a tűzoltók pontosan és gyorsan dolgoztak — alig másfél-két perc múlva a lángot „levették” a nyílásról, és fél óra múlva a tüzet eloltották. Ez csak egyetlen példája a Lvovi Terület és a Magyar Népköz- társaság lakói közötti kölcsönös segítségnyújtásnak és együttműködésnek. Éjjel-nappal megszakítatlan folyamként érkeznek a lvovi vasúti csomóponton keresztül a baráti szocialista országokba a szállítmányok, koksszal, vasérccel, szénnel, kénnel, gyapottal, fával, gépekkel, berendezésekkel, hengerelt áruval. Éppen a lvovi területről, pontosabban Broda városából pedig nyolc évvel ezelőtt kezdett el ömleni a „Barátság” kőolajvezeték az acél artériákon keresztül Magyarországra és a többi szocialista országba a volgai olaj. Körülbelül ugyanabban az időben adta Lvov az első áramot a „Béke” energia- rendszernek, most pedig megnövekedett teljesítménnyel, Magyarországra, Csehszlovákiába, Bulgáriába, Romániába, Lengyelországba és az NDK-ba a tizenegyedik milliárd kilowatt villamos áramot küldi. Az egyesített energiahálózat lehetővé teszi, hogy a hét ország energia-teljesítőképességét meggondoltan, maximális gazdaságossággal használjuk fel. Az energetikusok használják ezt a fogalmat: „csúcsforgalmi óra”. Így hívják azt az időt, amikor maximális áramigény lép fel, s következésképpen a termelő aggregátokra is a legnagyobb terhelés nehezedik. Ezek „csúcs órák” azokban az országokban, amelyeket a „Béke" rendszer lát el, kevésbé válságosak, ugyanis azoknak az országoknak, ahol „elektromos éhség” van, mindig segítségükre sietnek szabad kapacitásukkal a szomszédok. Szakadatlanul országaink gazdasági együttműködéséről beszélek de ezek azok a példák, amelyek legplasztikusabban illusztrálják közös erőfeszítéseinket az új világ építésében, anyagi alapjának létrehozásában. Éppen erről az osztálybarátságról beszél a Szovjetunió és Magyarország közötti kölcsönös segítségnyújtási, együttműködési és barátsági szerződés, amelyet 1948 februárjában írtak alá. A lvovi terület — Szovjet Ukrajna 25 területe egyikének — dolgozói büszkék arra. hogy hozzájárulnak ehhez az együttműködéshez, fejlesztve és erősítve a sokoldalú kapcsolatokat az iparvállalatokkal, mezőgazdasági termelőszövetkezetekkel, tudományos és oktatási intézményekkel, alkotó kollektívákkal és szervezetekkel Magyarország városaiban és elsősorban Baranyában. A szoros munkakapcsolatok Baranyával akkor kezdődtek, amikor nyolc évvel ezelőtt Május 1. megünneplésére Lvovba érkezett Baranya küldöttsége, élén Rapai Gyulává1. az MSZMP Baranya megyei Bizottsága első titkárával. Attól kezdve rendszeresek a delegáció cserék, amelyeknek a legkülönbözőbb foglalkozású emberek a tagjai. S minden utazás gyümölcsöző, mindkét fél gazdasági és kulturális építőmunkáját gazdagítja. A szocialista brigádok kapcsolatai 1962 nyarán Cservonograd — a lvov-volinszki szénmedence központja — bányászai levelet kaptak Kossuth-bánya szocialista brigádjának brigádvezetőjétől. Szilágyi Sándortól. „Önök a nyugati Bug partján szénbányákat és új várost építettek. Követve az Önök példáját, fiatal köztársaságunknak új „fűtőházat” hoztunk létre és felépítettük Komlót., Szeretnék hangot adni azon szándékomnak, hogy legyen állandó kapcsolat a lvov-volinszki szénmedence egyik »éjár brigádjával, hogy kicseréljük tapasztalatainkat, együtt harcoljunk a kulturált termelés és életmód eléréséért. Kezdődjék a verseny, kedves szovjet elvtársak».” A kommunista munka brigádja, élén Vaszilij Pobereznyicsenkóval, elfogadta a magyar kollegák felhívását. Így kezdődött meg a verseny a jobb munkaeredményekért, a kulturált életmódért, amelybe ma már a lvov-volinszki szénmedence és Komló nagyon sok bányászkollektívája bekapcsolódott. Azóta Cservonográdban többször jártak magyar bányászok. Itt tanulták meg a legújabb K—52-es szénkombájnok irányítását megismerkedtek a lvov-volinszki medence kulturális-szociális létesítményeinek munkájával, a szovjet bányászok sokoldalú és hivatásos felkészítésének szervezésével. A maguk részéről az ukrán bányászok Komló bányáiban az élenjáró munkaszervezési eljárásokat sajátították el. Állandó tapasztalatcsere Az egyik Baranyába ellátogató küldöttség behatóan tanulmányozta Pécs és Komló új lakótelepeinek építési módszereit... A delegáció tagjait nagyon megragadta az, hogy az építészek és tervezők milyen avatottan egyesítik az építkezésben a hagyományos és modem építészeti elemeket. Az új kerületek nemcsak jó és szép lakónegyedekkel rendelkeznek, hanem az általános tervbe beleülő parkokkal, piaci pavilonokkal, mozikkal, gyermeklétesítményekkel, iskolákkal, könyvtárakkal... Erre a tapasztalatra, vitathatatlanul szüksége van Lvov és a többi város szakembereinek is. Nagyon sok érdekeset és hasznosat merítettek a Pécsett tett utazásuk alkalmával a lvovi párt, állami és szakszervezeti dolgozók is. Magyar kollégáink tanulmányozták a lvovi terület kerületi és városi pártszerveinek munkáját, a Lvovi Képcsőgyárban a pártvezetés módszereit, a műszaki ellátottság színvonalát, valamint az új gazdálkodási és tervezési rendszer alapelveinek megvalósítását a lvov-volinszki szénmedence bányáiban. Száz és száz példája van a hasznos tapasztalatcserének, az alkotó eredményeknek. Hasznos gazdasági együttműködés A lvovi és a budapesti autóbusz- gyár közös erőfeszítéssel létrehozta azoknak a2 autóbuszoknak az egységesített hátsóhídját, amelyet a két gyár gyárt. És az a magyar szakemberek és munkások érdeme is, hogy az elmúlt évben a városi autóbuszok Nizzában megrendezett európai versenyén a „Lvov” típusú kocsi „Grand Prix”-t és bronzérmet nyert. A Csepel Autógyár és a „Vörös Csillag Traktorgyár munkásai Lvovban tanulmányozták a kocsiszekrények automatizált szerelését, a félautomata hegesztés alkalmazását és sok egyéb technológiai folyamatot. Közösen folynak a kísérletek a legújabb egységesített géprészek mintadarabjain. A Szovjetunió és a Magyar Nép- köztársaság közti kölcsönös együttműködés formái állandóan szélesednek, s mind több embert kapcsolnak be a munkába. E tekintetben nagyon sokat tesz a Szovjet— Magyar Baráti Társaság lvovi szervezete, amelynek csaknem 100 ezer önkéntes tagja van (közülük 50 kollektíva). Nincs olyan jelentős esemény Magyarországon.amelyet ne ünnepelnének meg Lvovban is. Fordította: Marafkó László Tavaly és az idén ünnepelték az európai népi demokratikus országok felszabadulásuk negyedszázados jubileumát. A szocialista világ- gazdaság kialakulása, a felszabadulást követő történelmi fejlődés eredménye nem szerepel a naptárban piros betűkkel. Pedig azzal, hogy a szocializmus építése túlnőtt egvetlen ország, a Szovjetunió keretein úi korszak kezdődött a vi- lággazde.sá? történetében. A szocialista országok külkereskedelmi forgalma gyorsan bővült, 1950 és 1963 között több mint megnégyszereződött. Még az 1950-es évek elején elkezdődött a műszaki tudományos együttműködés is a szocialista országok között a dokumentációk és a tapasztalatok in- gvenes cseréjével. Az 1950-es évek végén megtették az első kezdeményező lépéseket a szocialista nemzetközi munkamegosztás intenzí- í vebb formáinak kialakítására a ÍGST keretében. Főként a műszaki-tudományos munkában kezdődött el a kutató és fejlesztő intézetek, a vállalatok összehangolt közös tevékenysége. De a termelés nemzetközi szakosítása és kooperációja is megindult. Elég csupán a nagy teljesítményű közúti járművek (az autóbuszok és a tehergépkocsik) főegységeinek 'és a FIAT-licenc alapján készülő szovjet Zsiguli szerelvényeinek alakuló nemzetközi kooperációjára utalnunk. Ez a folyamat a jövőben tovább bővül és mélyül. Valószínűleg még az új ötéves terv időszakában közös kutatóintézetek létesülnek, ahol a szocialista országok legjobb szakemberei együtt dolgoznak majd közös témákon a Dubnái Nemzetközi Atomkutató Intézet mintájára. És újabb, nemzetközileg ösz- szehangolt kutatásokra és kísérletekre is sor kerül a KGST országok közös űrkutatási programjához hasonlóan Nem véletlen, hogy éppen a tudományos-műszaki forradalom élenjáró ágaiban, például a számítástechnikában a legkedvezőbbek a közös kutatás lehetőségei, ezekben az ágazatokban ugyanis rendkívül gyors a fejlődés, éles a nemzetközi verseny és viszonylag kevés a nemzeti hagyomány, amely gyakran nehezíti az integráció térhódítását. Az sem véletlen, hogy az energiahordozók, valamint a nyers- és alapanyagok termelésében a legszorosabb a KGST-országok együttműködése. Főként a természeti kincsekben gazdag Szovjetunió szakosodott a szocialista országok iparosításához nélkülözhetetlen vasérc, koksz, hengereltáruk, fa, kőolaj, földgáz stb. termelésére. Ezt még az extenzív fejlesztés létszükségletei diktálták. S miután a szocialista országok nagy része jelentős feldolgozó ipart teremtett, s az intenzív fejlesztés útjára lépett, gazdaságilag arra kényszerül, hogy a feldolgozó ipar nemzetközi szakosításával és kooperációjával is fokozza a nemzeti munka hatékonyságát. E gazdasági kényszer én érdekeltség azonban még nem általános érvényű s így az integráció sem lehet teljeskörű. Egyikmásik ország még jelenleg is növelheti termelését extenzív módon, új dolgozók munkába állításával, persze alacsonv hatékonysággal és főleg saját szükségletre Ma már nyilvánvaló, hogy a szocialista integráció kibontakozásához vállalati kezdeményezésekre, közvetlen nemzetközi kapcsolatokra éppen úgy szükség van mint a tagországok párt- és kormányfőinek magasszintű elvi és gyakorlati állásfoglalásaira, a tagországok tervező és irányító szerveinek ösz- szehangolt közös munkájára. Az új ötéves tervek kétoldalú koordinációinál például már a nemzetközi munkamegosztás fejlesztésében leginkább érdekelt országokban határozott fejlődés tapasztalható. A munka nem korlátozott a tervkészítés befejező szakaszára, hanem azt megelőzően 2—3 évvel már elkezdődött. A tagországok tehát az információk kölcsönös cseréjén túl már menet közben erőfeszítéseket tehettek az ésszerűtlen termelési párhuzamosságok mérséklésére, gazdaságos közös gyártókapacitások létrehozására. Így az 1971—1975-ös évekre szóló magyar és szovjet népgazdasági tervek összehangolását a nemzetközi munkamegosztás új, haladó formáinak térhódítása jellemzi. Az új tervidőszakban növekszik a szakosítás és a kooperáció szerepe s ez hozzájárul kölcsönös áruforgalmunk dinamikus fejlesztéséhez. Nem véletlen például, hogy a tervtárgyalások záró okmányával együtt két másik újszerű dokumentumig aláírásra került. Az egyik megállapodás szerint hazánk áruszállításokkal hozzájárul a Szovjetunióban a papírkar- ton, az azbeszt, valamint a foszfortartalmú nyersanyagok és műtrágyák gyártásának fejlesztéséhez. S a Szovjetunió a magyar álhiteit e fontos anyagok növekvő szállítmányaival fizeti vissza 1976 és 1990 között. A másik megállapodás a kémia legkorszerűbb ágának szakosításáról és kooperációjáról intézkedik. Hazánk alacsony oktánszámú benzinből évente több száz ezer tonna olefinterméket állít elő Leninvárosban. Tovább fejlődik az autóipari kooperáció Hazánk mintegy 42 ezer autóbuszt készít az új ötéves tervidőszakban, túlnyomó többségét, csaknem 35 ezer darabot, főleg szovjet, NDK és lengyel rendelésre. Az autóbuszokhoz és a nagyteljesítményű tehergépkocsikhoz viszont 200 ezer hátsóhíd készül egyebek közt a Szovjetunió, Lengyel- ország és Csehszlovákia részére. A negyedik ötéves terv központilag kiemelt hazai programjai — a petrokémiához, a közúti járműgyártáshoz hasonlóan — szorosan kapcsolódnak a baráti országok táviati terveihez. Megemlíthetjük az alumíniumipar, a számítástechnika fejlesztését, a textilruházati ipar nagyszabású rekonstrukcióját, vagy a szénhidrogének fokozott térhódítását. Valamennyi így vagy úgy érinti főként a Szovjetunió és még néhány más szocialista ország terveit, vásárlásait, eladásait. Mindez nem véletlen. Negyedik ötéves tervünk fő célkitűzése a hatékonyság fokozása, a gazdaság magasabb fejlettségi szintjének elérése. Kis országunk, amely évi nemzeti jövedelmének mintegy 40 százalékát a külkereskedelemben kicseréli, csak akkor képes magasabb színvonalú hatékonyabb munkára, ha hasznosítja a nemzetközi munkamegosztásban rejlő lehetőségeket. Ha megkülönböztetett módon fejleszti a hazai adottságoknak megfelelő a külföldön is előnyösen értékesíthető termékeit és importálja mindazokat, amelyek a baráti országokban vagy másutt a világon 'készülnek olcsóbban, jobb, korszerűbb kivitelben. Nemzeti érdekünk és határozott célunk a szocialista országok gazdasági tömörülésének magasabb szintre emelése. Pártunk és kormányunk gazdaságpolitikája is következetesen internacionalista. A tények, a tettek bizonyítják, hogy ez a politika egyre kedvezőbb feltételeket teremt a vállalatok nemzetközi termelési és fejlesztési kapcsolatainak kibontakoztatásához, s kezdeményező módon hozzájárul a szocialista országok közötti gazdasági integráció térhódításához. Kovács József V 1 I Ciymi) ntán gördülnek le m autóbuszok a bor! gyár futószalagjáról
