Dunántúli Napló, 1970. november (27. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-21 / 273. szám
6 DUNANTÜLI napló 1970. november 21. Piatnik csak lapot adott Hetvenmillió — kártyán — Piatnik csak lapot adott a játékhoz, észt nem — szokták mondogatni az ultisok, de ez a szállóige azért érvényes a bridzselőkre, tarok- kosokra és — uram bocsá! — még a huszonegyezőkre is ... Régóta verik a blattot mindenütt ... Minden társadalmi réteg kedvenc játéka lett a kártya — királyoktól közkatonáig, bankártól proletárig, termelőszövetkezeti elnöktől főorvosig, mindenki hódol a neki megfelelő kártyajátéknak. Ferbli, tarokk, ulti, bridzs, romi, kanaszta — a társasjátékok legkülönbözőbb formái alakultak ki. A kellék? A „zöld posztó” s egy pakli kártya. Tétek, pénzhalmazok, revolvergolyók, vagyon-úszá- sok, és -nyerések fémjelzik a kártyajátékok történetét, s e tragikomikus történelem nem zárult. még le, s talán nem zárul le soha ... Három-négy ember ül le az asztalhoz, egyikük boszorkányos ügyességgel kever, oszt — elmélyült, tudományos munka következik ... Üdvrivalgás • fogadja a Joly-kanasztát, a huszonegyes-fogást, a piros-ulti bukást... Ki nyer? Aki szerencsés. A játékosok komoly ['' arccal ülnek, kezükben a lapok s egy rossz dobásnál a partner felnéz, és már röppen is a megjegyzés: — Piatnik csak lapot adott... Napi nyolcszáztól harmincezerig Százegy éve kezdte Magyarországon osztogatni a kártyalapokat az osztrák nemzetiségű Piatnik Nándor, több kártyagyar tulajdonosa, aki üzemet létesített hazánkban. 1907-ben költözött a kártyagyár a Rottenbiller utcába — a mai napig ott üzemel. Ez a gyár a magyarországi piacot volt hivatva ellátni, s a kezdetben napi nyolcszáz csomag kártya ke- .rüit ki Piatnikéktól. Gyártottak francia, magyar (hivatalos nyelvén Helvét), tarokk és póker-kártyákat, amelyek a piaci igényeket — az emberek játékszenvedélyét, nyerészkedési vágyát — elégítették ki, s fűztek furcsa rajzolatú lapokat a „zsuga” történelemkönyvébe. 1945-ben — három évvel a nyomdák államosítása előtt — Piatnik, az alapító fia, felajánlotta gyárát a népi demokráciának, s mint megbízott igazgató vezette 1950-ig. Akkor hazaköltözött Ausztriába. Ebben az időben kéz- j dett a gyár exportra termelni. Ma: napi 30 ezer csomag kártya hagyja el a Rottenbil- ler utcai épületet, külföldre és hazai trafikokba, bazárokba kerülnek. Európa-szerte küldik a romi-, magyar- és gyermek-kártyákat. Svédországba reklámkártyákat, rendelésre készített speciális játékokat, különböző trükk- kártyákat. A hazai igényeket maradéktalanul kielégítik ugyanezekből a játékokból, sőt a reklámkártyák nálunk is kelendők az utóbbi években . .. Itt készülnek a közkedvelt kártyanaptárak is, mintegy 350 féle üzem, intézmény megrendelésére. Más nyomdaipari terméket is állítanak elő: plakátok, gyermekmatricák, öntapadós emblémák, karácsonyi üdvözlőlapok — milliószámra évente. Harmincféle figura 400 dolgozója van a Játékkártyagyárnak — s a Rotten- biller utcai üzemen kívül még egy telepnelye a Nagy Lajos király útján. Évi termelési értéke: 70 millió forint, ennyit nyernek a kártyán — meg egyéb termékeiken. A lap, melyet „Piatnik ad”, rongyalapú papírból készül — ezt a kétrétegű ragasztott, speciális kartont a Diósgyőri Papírgyár szállítja nyomdakészen. A gépteremben hatalmas bálákban áll a kártya-karton, kalauzom, Mayer Lajos, a termelési osztály vezetője magyaráz: — Most szerelik a négyszínnyomású NDK gépet. Négy és fél millió forintba került, de megérte. Ezzel, meg az olasz csomagológép-' pel, a vágóautomatával, dobozolóval egyrészt a munkaerőgondjainkat kompenzáljuk, másrészt a termelékenységet emeljük . . Mindenütt tisztaság, kis kocsikon a kinyomott kartonok .. Egy kartonra három csomag . magyar, két csomag francia kártyát nyomnak. A magyar kártya hátrajzolata variálódik. meg a méret, a romínéi viszont az előoldal. a figurák 30 féle változatban készülnék Kétszáz .féle hátoldal matricával rendelkeznek — a variációs lehetőség szinte végtelen . . . Megnézzük a papagajos hát- oldalú römikártyákat (ennyi papagáj!) a gyermek-kártyákat aztán búcsúzunk a gépteremtől. felliftezünk a negyedikre . . Itt műanyagréteget kap a karton. Három műszakban dolgoznak, minden héten szabad szombatjuk van. A műanyagkeverék kulisszatitok, háziszabadalom, kényesen őrzik . . . Állítólag összetétele pofonegyszerű. A harmadikon a képes üdvözlő lapok készülnek — szellemes magukszerkesztette gépek vágják ki a virágos lapokat... A második emeleten kellemes meglepetés ér: a kártyanaptárak birodalmában éppen aprítják a lilaszínű lapokat, rajtuk a felirat: Dunántúli Napló... A kártyakartonokat itt vágják, hosszú szalagok lesznek, majd lapok, aztán szélezik — s az elsőn csomagolják. Az export kártyák dobozolás után külön kerülnek, itt vámolják, lepecsételik és utazhat ... Jubileumi zöldkirály Tavaly ünnepelték a 100 éves fennállást. Erre az alkalomra készítettek egy széria jubileumi kártyát, melyet Gönczi Pál grafikus tervezett, különlegesség, kereskedelmi forgalomba nem került. Ütünk végén az igazgató — Koltai Ferenc — szobájában nézem a vitrinbe helyezett kártyamúzeumot, egyik paklin olvasom a feliratot: Giergl István első magyar cs. és kir. Zsab. Kártja Gyárábul Pesten... Kézzel festett kártya, Piatnik előtti időből. Egy ideig tűnődöm, mi az a Zsab.? K o im oly t «il a n rofat Én belvárosi lakos voltam. Ha Pécs a világ közepe, akkor, ahol laktam az volt a- legesleg-közepe. A plafon kb. négy méter magasban virított fölöttem, az udvar ugyan ronda volt, de már megszoktam, minden kövét ismertem. Ekkor ütött be a végzet. A PIK elhatározta, hogy felújítja a házat, én bedig ettől pánikba estem. Az vessen rám követ, akit már felújítottak és nem esne még egy felújításra rémületbe. Elkezdtem hát a menekülési hadműveleteket. Addig sivalkodtam, amíg cserelakáshoz nem jutottam, és aki a helyemre jött, az meg volt elégedve és megvárta a felújítást is. Nem így én. Szívembe olt- hatatlan szomorúság költözött és rájöttem, hogy ott a világ közepén voltam életemben a legboldogabb és ott volt a legjobb dolgom Ha kiléptem az utcára, máris benne éltem a rokonszenves, nyüzsgő emberek tömegében,' akiket sosem fogok többé látni. Az udvaron az orvul kinőtt két ecetfa a Riviérát Idézte és az ugyanott fel-alá somfor- dáló öregasszonyok Greta Garbót. Még a véletlenül- közösre »ikerült WC-t is azok közé I a műtárgyak közé soroltam, amelyeket sajnáltam ott hagyni. Arról nem is beszélve, hogy a nagyméretű speiz- ban az óriási rumli a, szívem közepéből nőtt ki és bár a dorozmás aljú fürdőkád törte az ember hátsó részét, mégis úszkálni lehetett benne. A költözködés következtében megpanelesedtünk. Ami rosszat a panelről hallottam, az mind bekövetkezett. Először is panel volt, aztán alacsony. Hol volt ez a négy métertől? Ugyan én is meglehetősen messze voltam ettől a magasságtól, de mégis más az, ha az ember fölött 4 méter magas a mennybolt, vagy nyifáncás 2.50 m. Arra kár szót vesztegetni, hogy j milyen keserűséget okozott, | hogy nem láttam a két ecet- . fát és az udvaron az öreg- asszonypkat. Némi vigaszt | hozott az eletembe a cölöp- verő-gép. ami az ablak alatt egy-egy cölöpöt kb. százötvenszer, olyan huppanással vert le, amelytől néhány ház megrepedt. A panel nem repedt meg. a panel semmitől ! sem reped. Aki panelbe szeget akar verni, tudja, hogy az kizárólag géppisztollyal sikerük A fürdőkád ? Törpéknek való! Az ember gyönyörű szép térde a perem fölé emelkedik és ha újságot nem is olvashat, de legalább hosz- szan szemlélheti saját térdeit, úgysem látta még annyit. — Majd, ha . elkezdődik a fűtés! — mondtak, — akkor majd bedobod a törülközőt. Amikor mindenütt egyforma meleg lesz! Köptem az egyforma melegre. Nekem ne legyen egy- forma meleg! Legyen olyan meleg, ami a kandallónál szokott lenni, elöl melegebb, hátrébb hidegebb. — És ha megcsavarod a csapot és melegvíz jön? — Köpök a melegvízre! Majakovszkij írhatott a fürdőkádról, neki a térde nem látszott ki belőle. Így dohogtam, jártam-kel- tem, mint a hontalanság nem különösképpen rosszul táplált szobra. Családom minden energiát belefektetett, elején a vigasztalásomba, később az ócsárlásomba. de vigasztalan voltam. Ha megkérdeztek mi bajom? — Megpanelesedtem! — mondtam letörten. Vártam a többi jelet is, hogyha majd leejtenek egy I Lejövet, a folyosón piros j felirat állított meg: kártya- I csere. A gyári hibás lapokat I — akár egész paklit — azon- ! nal kicserélik. Ha valaki személyesen nem tudja felkeresni őket, postán is elintézhető. * Elnéztem a „kártyacsináló- kat”. Nehéz munka, idegfárasztó, sztereotip mozdula- j tok monotóniájában telik a nap, a kartonok nem köny- nyűek cipelik, a csomagolás még kézzel megy. hat — ját- | szani könnyebb . . Ezentúl nagyobb tisztelettel ülök magam is a kártya- asztalhoz, s a Jokerek, zöld | királyok szemében meglátom ! a verejték csillogását is, a tervek, mutatók, rendeletek erdejét... Ma ők adják a lapot. Kampis Péter tatarozzák a megye egyik legszebb műemlékét, a mecseknádasdt Árpád-kori temetőkápolnát. A külső tatarozás már elkészült, jelenleg a 6-os út felőli támfalakat építik, majd megkezdik a belső restaurálást is. Erb János felvétele A hiszékenység ára „Filmre veszem az antik holmikat“ — „Társashazat epitek* kell egy lakás?“ — „A főnököm gépkocsit akar cserélni...“ Ügylátszik, hogy a pécsi filmszemle, nemcsak művészeket, a filmek alkotóit, kritikusokat vonzza, hanem Thury György személyében megjelent a vámszedő is. A huszonhárom éves fiatalember, mint fürdőmester az ország több városában — Debrecenben, Hajdúszoboszlón — dolgozott, Pécsett három évvel ezelőtt a Hullám fürdőben látta el ezt a munkakört. Mielőtt Pécsre érkezett volna, már Budapesten is „tarolt”. Hosszú lista lenne leírni azoknak a nevét, akiktől magnót kért kölcsön, aztán értékesítette, a pénzt pedig elköltötte. „Sokat jártam szórakozni, kellett a pénz” — mondja. Később már nem is tárgyakat, hanem nagyobb pénzösszegeket kért különböző „címeken” kölcsön. „Autót akarak venni, de még hiányzik 10 000 forintom”. Megkapta. De szívesen zsebrevá- gott kisebb — 300—800 forintos — kölcsönöket is. „Tótkomlóson öröklök egy házat, abból majd visszaadom” — hitegette az embereket. Százasokkal degeszre tömött pénztárcával utazgatott az országban. Nyáron a siófoki Li- dó szállodában töltött két hetet. Ügylátszik azonban, hogy kanalat a harmadik emeleten, azt hallani fogom. De nem hallottam. Közben valahogy megszoktam azt is, ha megcsavarom a vizet, akkor meleg jön. Elviselhető érzés volt. Október 1-én, vagy akörül, szívemben még a panel iránti olthatat- lan ellenszenvvel, hazaballagtam és a rendkívül kellemes melegben leroskadtam a fotelbe — Mitől van itt ilyen meleg? — Működik a távfűtés! Néhányszor csendesen megátkoztam a távfűtést is, míg rájöttem, hogy kizárólag előnye van. Én meg hülye voltam. Aztán körbe néztem. Hisz ez a lakás szép! Meg csendes is! Akkor mi volt a baj? Aztán rájöttem, hogy én is áldozat voltam. Beleestem abba, hogy jót nem vártam. Ügy voltam beállítva, hogy három eset van: rossz, rosz- szabb és meg rosszabb. Meg azt is megtanultam, hogy a jót is meg kell szokni. Néha nehezebb, mint a rosszat. Szöllösy Kálmán a könnyen szerzett pénz, könnyen is úszik el, — mert a Lidó szállodai számláját — 3000 forintot — kifizetni nem tudta, meglépett. Pécsre érkezik és ott folytatja, ahol abbahagyta. Különösen a magnó-kölcsönkérést kedveli, aztán eladja. De akad újabb ötlete is. Beül a Mecsek cukrászdába, ahol egy ismerősével találkozik. „Bankettre megyek, jól festene az ujjamon az aranygyűrűd”. Az ismerős „megszánja” és a gyűrű máris Thury ujján csillog. A kölcsönadó nem látja többé gyűrűjét ... Filmszemle Pécsett. Thury 1969 novemberéljen három hetet dolgozott Budapesten a Magyar Filmklubban, — aztán kilépett. Néha statisztált ott, különböző alkalmi munkákat végzett a klubban. Innen adódott újabb ötlete. Elhíresztelte magáról, hogy a filmklub részére filmet készít, ehhez azonban szüksége van antik ékszerekre. „Csak néhány órára kell, amíg lefényképezem — természetesen nem ingyért kérem, a tárgyak használatáért a klub fizet”. És sportszatyrokban hordták eléje a különböző ezüst holmikat: díszes ékszerdobozt, ezüstözött gyümölcstálat, gyertyatartokat... Még ő is meglepődött, mennyire „bedűltek” meséjének. Az egyik károsult: „Miért ne adtain volna oda. az ékszereket, amikor olyan szépen kérte”. Thury pedig vitte a régiség- kereskedésbe a tárgyakat, eladta és ismét megtömte a pénztárcáját.., ♦ Beticze László kesztyűgyári szabász öt évvel ezelőtt otthagyta, munkahelyét és a lakáshelyzet javításáért kezdte meg „áldásos” tevékenységét. 1967-ben hozzálátott Pécsett a Dagály utcában egy társasház építéshez, egymásután vette fel a, nagy összegeket hz építtetőktől, de belebukott az üzletbe, a pénzekét vissza kellett fizetnie. Az első sikertelen kísérlet azonban nem szegte kedvét. Ismét verbuvált munkásokat és egyre-másra vette fel a tízezreket. — tarsasházban lakást ígérve. Volt egy hat tagú társaság, akitől nem kevesebb mint 192 ezer forintot vett fel azzal, hogy balaton- boglári telkére részükre házat épít. A telekár fejében 100 ezer forintot tudtak be az építtetők, a 92 ezer forintot pedig anyagbeszerzésre adták. Azt már mondani sem kell, hogy a 92 ezer forintból egy fillért sem költött anyagra. — elszórakozta. Azonban ez a pénz,, sem volt számára elég. Ha már ennyi embert becsapott, újabb hiszékeny „társat” keresett. Egy ismerősétől nem kevesebb, mint 100 ezer forintot kért kölcsön. „Fedezetként ott van a balatonboglári telkem” — mondta, pedig az a telek már rég nem volt az övé, mert előzőleg már maisoknak eladta. A kölcsönadó azonban erről nem győződött meg, hanem leszámolta eléje az ezer darab százast... Csak most, amikor már „minden ég”, kapott a fejéhez ... ♦ Az emberek hiszékenységére számított Udvari Mártonná, nyugdíjas, pécsi lakos is. Közel húsz ember fut a pénze után. Kölcsönöket kért a legkülönbözőbb ürügyekkel. „Nyúltenyészetet akarok létrehozni” — „Van egy épületem Bodán, a tsz megveszi, addig is segítsen ki...” — „A szőlőm mellett lévő másik szőlőt akarom megvenni, de pillanatnyilag nincs annyi pénzem...” — „Örökséget kapok, abból busásan visszafizetem ...” — „Lakást szeretnék venni, de még kellene egy kis pénz...” Űjabb éa újabb címeken kérte kölcsön a pénzeket és kapott. Egyetlen kölcsönző sem volt, aki meggyőződött volna Udvari Mártonná vagyoni helyzetéről, arról, hogy a kölcsön kért összegeket vissza tudja-e fizetni? Most sorra jelentkeznek a pécsi rendőrkapitányságon, szidják önmagukat, miként dőlhettek be a sok mesének... 4 Ami az Ötleteket illeti, Chriszt Károly pécsi lakos sem sokkal maradt el Udvariné mögött. „A főnököm a gépkocsiját ki akarja cserélni, de még hiányzik néhány- ezer forintja ..„Milyen jóindulatú, jószívű, segíteni akar a másik emberen. — Erre gondoltam, amikor a pénzt kölcsön adtam neki” — mondja egyik károsult. „Alkalmi vételként most hozzájuthatnák egy olcsó bútorhoz, gyorsan kellene a pénz...” Gyorsan adtak a százasokat, ezreseket. ..Üdülni mennék, hirtelen jött az egész, egy kedvező lehetőség, de nincs pénzem ...” Szegény üdülni menne, kisegítették, hadd pihenje ki a munka fáradalmait ... Több tízezer forintot tesz ki a felvett kölcsön... é „Van az embereknek pénzük, és sokan olyan könnyelműek” — summázták a kölcsönt kérők tapasztalataikat „Egyszerűen nem értem, hogy. lehettem ennyire balek” — mondta ez egyik károsult. — De a jövőben soha többet — senkinek ...” Mind a négy csaló, szélhámos ügyében a rendőrség folytatja a vizsgalatot. G. V, * I A JÓT IS MEQ LEHET SZOKNI
