Dunántúli Napló, 1970. november (27. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-03 / 258. szám

I 1070. november 3. DUNÁNTÚLI NAPLÓ Olvasó népért — de kivel? Olvasómozgalmat hirdet­tünk össznépi, társadalmi arányokban. Ki vigye, ki szervezze ezt a mozgalmat? — kérdezem látszatra fölös­legesen, hisz a mozgalom­nak — társadalmunk szinte valamennyi tömegszerveze­tének és mozgalmának kép­viselőiből — országos bi­zottság van. De „lent” a gyakorlatban „természetesen” a könyv­tárak szervezik, és mivel tár­sadalmi mozgalom, tehát „mindenki a maga területén stb., stb.” Kulcsszerep A korábbi hasonló moz­galmak elsősorban ezen a gépies szemléleten és a ko­ordináció sikertelenségén buktak meg. S a rossz be­idegződéseket nehéz elhagy­ni. Enélkül pedig nem ju­tunk előbbre. A könyvtárak kulcsszerepét ma sem ta­gadja senki, de itt, ezúttal valami másról is szó van, ami szorosan összefügg a szocialista tudat formálódá­sával, a közművelődés iránti igények fölkeltésével. Enél­kül a könyvtárak — aho­gyan számos jel máris erre utal — ismét magányosan küszködnek (sok helyütt a minimális tárgyi feltételek nélkül) és az „Olvasó népért” gondolati, tartalmi töltése megkopik; klisé, üres lózung marad. Jóllehet egész jövőnk alakulásában — a szocializmus anyagi-techni­kai bázisa után közvetlenül — ennek az olvasó mozga­lomnak is kulcsszerepe van. Pontosan azért, mert köz- művelődésünk alappillére, s a kulturáltsági szint mutató­ja, hogy a társadalom há­nyadrésze olvas, művelődik tudatosan. És ez az arány nálunk ma is alig 25 száza­lék. Az ország olvasni tudó lakosságának — ismert ada­tok szerint — egy másik 25 százaléka csak időnként vesz könyvet, újságot a ke­zébe; 50 százaléka egyálta­lán nem olvas. Nem dicse­kedhetünk. De hogyan vál­hatunk olvasó néppé; mi en­nek a mozgalomnak a lé­nyege? Két éve a célt Darvas Jó­zsef író fogalmazta meg: „Lép ésről-lépésre emeljük az elkövetkezendő évek fo­lyamán olvasottságunk mai alacsony fokát, s növeljük az olvasás belső tartalmát, a könyv megválasztásának igé­nyességét is.” Minőségileg más; tartalmában, célkitűzé­seiben a korábbiaktól eltérő olvasómozgalomról van szó tehát, amely voltaképpen még nem is mozgalom. Meg­hirdettük, de még nem vált azzá. Mit tettünk eddig? A könyvtári hálózat terü­letén — amely szellemi mű­helye, bázisa kell, hogy le­gyen ennek a mozgalomnak —, értékes felmérő munka folyik a járásokban az olva­sottsági szint, végső fokon az olvasómozgalom tenniva­lói érdekében. Ebből év vé­géig az egész megyére vo­natkozó jellemző kép kibon­takozására számítanak. A gyermekkönyvtárak bázis- intézménnyé alakítása; to­vábbá népszerűsítő kiadvá­nyok, ajánlójegyzékkel ösz- szekapcsolt ismeretterjesztő sorozatok és író—olvasó ta­lálkozók egyengették még a felnőtt lakosság olvasóvá vá­lását falun, a megyei könyv­tár szervezésében. Iskolahálózatunk rend­szerében, ahogyan az V. ne­velésügyi kongresszus tézisei és felszólalásai is jelezték, a könyvtári szolgáltatás még lehetőségként sem áll azon a helyen — tehát nem kap­ja meg azt a hangsúlyt —, amely a legkorszerűbb okta­tás elvei szerint megilletné. A jövő útja itt az, ha az ok­tatásügyben általánossá válik a tanulók könyvtárhasznála­ta; a bibliográfiák, segéd­könyvek, a különböző könyv­tári szolgáltatások útján va­ló önálló ismeretszerzése. Erre. mint a kongresszusi fölszólalások és baranyai példák is bizonyítják, bíztató kísérletek folynak. Társadalmunk különböző őrületein kétségtelenül van­nak ma is könyvekkel, ol­vasással kapcsolatos ren­dezvények, terjesztési kam­pányok, ünnepi események. (Könyvhetek, könyvhóna­pok stb.) Ezek viszont ed­dig is voltak, olvasómozga­lom nélkül is. De miután eredményei számokban — olykor igen tetszetős szá­mokban — dokumentál­hatók; zsargonban szólva: „lejelenthetők” a felsőbb- ségnek; továbbá az Ol­vasó népért mozgalom lé­nyegének nem értéséből adó­dóan is esetleg úgy tűnhet­nek, mint az olvasómozga­lom valóságos eredményei. De van itt más probléma is. Egyik tömegszervezetünk­nél egészen különös módon értelmezik vagy félreértik a tennivalókat Baranyában. Tisztelet a ritka kivételnek. Az Olvasó népért mozga­lom egyik legfontosabb tár­sadalmi szférája az ifjúság, a jövő olvasó felnőttéi. Ezért a KISZ az elsők között hir­dette meg ezt a mozgalmat. Idézem a KISZ KB 1968 júliusi határozatából: „A Magyar Kommunista Ifjú­sági Szövetség kulturális ne­velési célkitűzései azonosak az Olvasó népért mozgalom szándékaival. A KISZ Köz­ponti Bizottsága ezért úgy határozott, hogy a KISZ Olvasó ifjúságért jelszóval csatlakozik az Olvasó népért mozgalomhoz.” Nézzük, hogyan realizáló­dik ez megyénkben, ez évi adatok szerint. Amikor a nagyvállalatok és a járások KISZ bizottsá­gai elkészítették akciótervü­ket, egy-egy gondolattal az olvasómozgalmi feladatok­ról is megemlékeztek. Idé­zem a Szigetvári városi KISZ Bizottság akciótervé­ből: „Az Olvasó ifjúságért mozgalom szélesítésére na­gyobb figyelmet fordítunk.” Járási KISZ-bizottság, Szi­getvár: „Fontos feladatnak tekintjük az Olvasó ifjúság­ért mozgalom eredményes megvalósítását.” A szemlélet társada l utasítása Tehát „fontosnak tekint­jük” és „figyeljük” az olva­sómozgalmat. Ahelyett, hogy csinálnánk. S ez a kép, ilyen általánosságok sorakoznak többi akcióprogramban is. De akkor mit tesznek vajon a KB-határozatért az alap­szervek ... Talán egyedül a Pécsi járási KISZ Bizottság az egyetlen kivétel. Konk­rét elképzelések, feladatok bizonyítják: itt megértették, miről van szó a KISZ KB határozatában. Egyebek közt például módszertani vetél­kedőket tartottak fiatalok részére, kis községekben. Itt az volt a tét: i ki tudja ügye­sebben forgatni, használni a kézikönyvtári köteteket, lexikonokat. Az általános kép — biza­kodom — valamivel jobb annál, amit az idézett nega­tív példák tükröznek. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk azonban a továb­bi — most már végre konk­rét — feladatok megfogal­mazásában azt a tényt, hogy ma még a tizenéves fiatalok több mint a fele iskolavég­zettség után elvész, elkalló­dik a szellemi igényként rendszeresen olvasók tábo­rából. Ezekből a tényekből is kö­vetkezik, hogy mind az ifjú­ság, mind a felnőtt társada­lom (gyakorta éppen a he­lyi, tanácsi, gazdasági, tár­sadalmi vezetők) köreiben alapvető szemléletváltozás szükséges. Egyfelől a könyv, mint szellemi táplálék irán­ti igények fölkeltésében, másfelől a könyvtárak sze­repének' megítélésében. A könyvtárak kulcsfeladatai változatlanok, ám egyedül, önmagukban sohasem lesz­nek képesek olvasó néppé változtatni társadalmunk jó háromnegyedét. Mindehhez —, csakúgy, mint számos egyéb kultúrpolitikai tenni­valónkhoz — a közművelő­dési szemlélet társadalmasí­tására; közgondolkodásunk­ban pedig a szellemi érté­kek, a műveltség, az olva­sottság méltóbb helyére van szükség elsősorban. Ahhoz, hogy egyszer való­ban olvasó néppé váljunk. Wallinger Endre Átalakul a Lenin tér Tavasszal megkezdik a vasúi új szociális épületének építéséi Impozáns, nyolcszintes épü­let zárja le majd nyugat fe­lől a Lenin teret, amelynek rendezése éppen ennek a to­ronyháznak az építésével ve- I szí kezdetét. A rendezés szó j azonban nem fejezi ki azt, j ami az elkövetkező években j itt végbemegy, hiszen tulaj- j donképpen a környék gyöke- j rés átalakításáról van szó. A I többéves program végrehaj- I tása után a vasúton érkező j idegent a jelenlegi erősen kisvárosi képtől merőben kü­lönböző látvány fogadja, s ez méltó lesz a dinamikusan fejlődő Pécshez. A Rét utca tengelyében el­helyezkedő épület a pécsi ál­lomás szétszórtan elhelyez­kedő szociális létesítményeit fogja össze: üzemorvosi ren­delő, 500 személyes öltöző és mosdó, 40 személyes vasutas- laktanya, 60 személyes mun­kásszállás lesz a felsőbb szinteken, az alsó három szinten pedig az állomásfő­nökség és a forgalomirányí­tás kap helyet. Ez utóbbiak felszabaduló helyiségei újabb várótermek létesítésére, a büfé bővítésére stb. nyújta­nak lehetőséget. A 30 millió forintos beruházási program első — 1971. évi — szakaszá­ban tavasszal megkezdik a szanálást (raktárépületeket kell lebontani), majd a te­reprendezést és az építési te­rület biztosításához szüksé­ges egyéb tennivalókat. A kivitelezésről már folytattak előzetes tárgyalásokat a Ba­ranya megyei Építőipari Vál­lalattal. amely előreláthatóan a jövő év nyarán meg is kezdi a munkát. A MÁV az új szociális és felvételi épü­letet 1973 végéig át akarja adni rendeltetésének. Az építkezés nyomán meg­változik a pécsi állomás ar­culata is. A lebontásra ke­rülő raktárépületek helyén összesen négy külső vágány­pár áll majd a személyfor­galom rendelkezésére. A 2. postahivatal is kiköltözik je­lenlegi helyéről, mert a mos­tani raktárak és a Titán kö­zötti területen új felvételi épület épül a küldemények fogadására és továbbítására, s innen osztják szét a Pécsre érkező sajtótermékeket is. A Lenin téri változásokról annyit lehet elmondani rövi­den. hogy szanálják a Rét utca. Mártírok útja és a Sza­badság út által határolt töm­böt, amelynek egy része a tér bővítését szolgálja majd. Nagyobb lesz a MÁV igaz­gatósági épülete előtti park, amelyben egy mozdony-vete­rán kap helyet. A téren át­menő autóbusz-forgalom nem lesz, viszont tágasabb lesz az autóbusz-pályaudvar és a jelenleginél lénvegesen nagyobb parkolóhely lesz a taxik számára. A Mártírok útja végre megkapja folyta­tását a mai Kálvin utcán és az Építőgépgyártó Vállalat telephelyén át a majdani Siklósi úti felüljáró felé, amiből az következik, hogy a jelenlegi Vasút utca nap­jai (pontosabban: évei) is megszá mláltattak. Mindez azonban egy sok­éves program végrehajtása során válik valósággá. Ezt indítja el a jövőre megkez­dődő építkezés. Szabolcs-Szatmár, mínusz e^y íok Össztánc november tizedikén Finis előtt Fülpösdarócon — Csillár minden szobában Hajnalonként vékony hár­tya fogja össze a tócsák fel­színét, s amikor munkába in­dul a brigád, mintha ablak­üvegbe lépnének a gumicsiz­más lábak. A védtelenül álló házsoron akadálytalanul ka­landozik a szél, tíz óra is van már, mire lekívánkozik a vattakabát. Itt, Szabolcsban, koránt­sem olyan engedékeny az ősz, mint otthon Baranyában. Reggelente már harap a fagy, s a déli verőfény sem tudja négy—öt fok fölé tornászni a hőmérsékletet. A nyári falu képébe, a fák közé, valahogy jól illettek a takaros kis víkendházak, fá­ból készült vékonydongájú nyaralók. Most már disszo­náns a látvány: a sár, a fagy és a megkopaszodott csene- vész akácok között árválkodó hétvégi házak ... — Éjszakánként nem ke­rül le rólam a ruha. Hamis a szél, az mindenhol bebújik, akármit csinálunk. öregek vagyunk, nem bírjuk mi már sokáig, — mondja Szabó Ká­roly, a faház ideiglenes la­kója. Szemben, az út másik ol­dalán ott sorjáznak az új há­zak. Köztük az egyik, a tizes számú Szabó Károlyé lesz. Három nap múlva költözhet. Az árvíz összevont két fa­lut. Ahogy Mátészalka felől megyünk, nemigen lehet megállapítani, mikor hagy­tuk el Géberjén határát, s mikor érkezünk a következő faluba, Fülpösdarócra. össze­köti őket a'fővárosi munká­sok által épített vízvezeték­árok és az új házak végte­len sora is. Fülpösdaróc. Neve nekünk is ismerősen cseng, talán még az árvízi jelentésekből. Az­óta nemigen hallottunk róla, legalábbis mi baranyaiak. Pedig van közünk ehhez a több mint hatszáz kilométer­re fekvő községhez: romba- dőlt házainak újjáépítését a Baranya megyei Állami Épí­tőipari Vállalat munkásai vállalták. György Ferenc ács, Vlasies György és Marsi József szak­társával együtt június óta dolgozik a községben, a há­rom fiatalembert úgy isme­rik már Fülpösdarócon, mintha mindig is itt éltek volna. — összesen kétszer voltam otthon az öt hónap alatt, — mondja György Ferenc, — no de nemsokára végleg szedem a sátorfámat — Mikor? — Nem tudom. De az biz­tos, hogy én leszek az, aki még utoljára összesöpör. Ha mi voltunk az elsők, mi le­gyünk az utolsók is. — Lehet, hogy nem min­denki megy haza, — mondja Perger Antal művezető, s hu­nyorít a többiek felé, veszik- e a lapot? — Hát, a Marsi Jóska, könnyen lehet, hogy megnő­sül ... Azt mondják, sokáig laktak egyes szobában. Ez az ő sa­játos, szóhasználatuk szerint annyit jelent, hogy minden egyes szerhély egy helyen, a termelőszövetkezet almatá­rolójában. Olykor száznegy­venen. Most már jobbak a körülmények, — de azt tud­ják, hogy ezekben az ideig­lenes helyiségekben bizony nagyon hideg van. Mint a fa­házakban ... — Hallgassa csak, már a csengő, is szól, — mondja Peterman Lajosné, — és bi­zonyságul szinte gyerekes örömmel nyomogatja a bejá­rati ajtó csengőgombját. Igen, nagy szó ez itt: áll a ház, te­tő van a fejük felett, padló a szobában, — és íme, már szól a csengő is. — Ugye hihetetlen? — mondja, és a gondos háziasz- szony büszke zavarával men­tegetőzik a rendetlenség miatt, miközben körbekalau- zol a házban. — Tessék nézni! Ide tesz- szük majd a fürdőkádat, — mert víz is lesz ám a házban, ide pedig úgy gondoltuk, egy új konyhabútor kell. Tudja, olyan mosogatóval, mint a városi házakban van... Az új konyhabútor már a szoba közepén áll, nevetve lerángatja a papírt a moso­gatóról is, hogy mutassa, — ilyenre gondolt. Beszél, hangosan tervezget, csupa mosoly az arca. Ettől valahogy mi is jókedvre de­rülünk. Túlságosan sok sírás­ba fulladt mondatot hallot­tunk az elmúlt hónapok alatt ezen a vidéken ... A ház, amíg épül, élette­len valami. Akkor kezd ott­honná válni, ha van már benne egy-egy személyes tárgy, talán a birtokbavétel jelképe. Ami az idegent fel­tétlenül megfogja: a házon még dolgoznak az építők, de a szobában már ott a csillár. Kivétel nélkül mindegyikben új, sokágú, mutatós csillár, a tulajdonos első szerzemé­nye, az első amit megvett, és rögtön felszereltetett. Mosolyognivaló sietség. Ám ezen mégsem mosolyog senki. Meglepően gyorsan élet köl­tözik a házakba. Az egyik szobában még ott a homok­domb, ami a padló alá kerül majd, a másikban már sú­rolnak az asszonyok, s a sa­rokban, papírral gondosan letakargatva az új bútor. He- verők, Varia szekrények, fo­telek. A víztől megmentett ágydeszkák, formátlanná ve­temedett szekrények a kam­rába kerültek. — Ezek már csak arra em­lékeztetik az embert, ami volt — mondja Molnár Teri néni. Nem tudni mire értette. Az árvízre, vagy a régi házra, amely csak tölteléknek volt jó az új alapjához. Perger Antallal, a bara­nyaiak művezetőjével járjuk a falut. Ha akarnánk sem hagyhatnánk el egyetlen há­zat sem. — Tóni bácsi tessék bejön­ni! Ide jó lenne vágni egy kéménylyukat, — szeretnénk már betenni a bútort. Tóni bácsi körülnéz, intéz­kedik, délutánra jön a kő­műves, holnap reggel már fűteni lehet a szobát. — Ha Tóni bácsi nem len­ne... — hálálkodik az új háztulajdonos, idős Huber Fe- rencné. Perger Antal egyéb­ként úgy negyvenéves ‘ lehet, s hetvenen felül az, aki szó­lította. Hiába, ő már csak Tóni bácsi marad Fülpösda­rócon, öregnek, gyereknek. ötvenhat házat kellett új­jáépíteni a községben, mind­egyikét a baranyaiak vállal­ták. Tizenhétbe már beköl­töztek a lakók, az összes töb­bit, a kormány által megha­tározott határidő — novem­ber 15 — előtt öt nappal ad­ják át. — Biztos ez, Tóni bácsi? — kérdik a faházak lakói, százszor is napjában. I — össztáncot tartunk tize­dikén. Senki sem marad ki belőle! Mosolyra húzódnak az ar­cok, hiába — vasidegzetű em­ber ez a Tóni bácsi. Vasideg­zetű. Amióta itt dolgozik új­ból rászokott a cigarettára, jól tüdőre szívott slukkok fojtják el az indulatot. Az emberek itt is emberek: miért nem dupla a bejárati ajtó, miért van csak két lépcső a ház előtt, ... — aztán a bir­tokbavétel öröme feledtet mindent... A vezérkar, Jakab József építésvezető, Perger Antal művezető. Kiss Gyula gépész művezető, Sarlós István tech­nikus és Gálhidy László egye­temista, a vállalat ösztöndí­jasa, á mindenes ember '— bízik az itt dolgozókban, ha csak valami rettenetes idő nem jön közbe, készen lesz­nek a házak. — Nagyon sokat dolgoztak az emberek. Kezdés hajnali négykor, ötkor, s gyakran elütötte az óra az éjfélt, mire ágyba kerültek. Kiket említ­sünk? A Szilovics ácsbrigá­dot, Kiss Sándor kubikosait vagy a Molnár brigádot? Egy­formán húzott itt mindenki. Annyit még: nagyobb telje­sítményt értünk el, mint ott­hon a panelos rendszerű épít­kezéseknél ... Az utcasort, amelyet elvitt a víz, valamikor Petőfi Sán­dor utcának nevezték. A hi­vatalos iratokon még most is így szerepel —, de már .ki- szivárgott a hír: a fülpösda- róciak Pécsi utcának szeret­nék keresztelni az új ház­sort ... D. Kónya József Időiárás’elentés Várható időjárás kedd estig: Felhőátvonulások, valószínűleg eső nélkül. A hajnali és reggeli órákban elsősorban a déli me­gyékben mérsékelt, napközben időnként élénk délnyugati-nyu­gati szél. Enyhe idő. Várható legalacsonyabb éjszakai hőmér­séklet: 5—10. legmagasabb nap­pali hőmérséklet kedden: 15—20 fok között. a Pécsett a Gold- mark utca 2. szám alatt háromemele­tes OTP társasház épült. Az új lakó­házban 28 másfél, Illetve kétszoba összkomfortos la­kás van.

Next

/
Thumbnails
Contents