Dunántúli Napló, 1970. november (27. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-20 / 272. szám

1970. november 20. DUNÁNTÚLI NAPLÓ 3 A kormányintézkedés nyomán Húszezerrel nőtt a sertésállomány A szarvasmarha-létszám tovább csökken Az ár- és az állatállomány fejlesztését célzó más kor­mányintézkedések Baranyá­ban mindenekelőtt a sertés- állomány alakulásában érez­tették jó hatásukat. Az ösz­tönzők hatására a létszám örvendetesen felduzzadt első­sorban a termelőszövetkeze­tek közös állományában. Ta­valy háromnegyedévkor 8(1 ezer 618 sertéssel rendelkez­tek a termelőszövetkezetek most 101 114 sertésük van. A kocalétszám az akkori 8123-ról 8950-re emelkedett. A létszámfejlődés az álla­mi gazdaságoknál és a ház­táji szektorban is jelentős. Erre lehet következtetni az Állatforgalmi és Húsipari Vállalat háromnegyedévi hízottsertés felvásárlásából. A háromnegyedév végéig a vál­lalat 2600-zal vásárolt fel több hízottserlést a megyé­ben, mint az előző év azonos időszakában, s ez három szá­zalékos fejlődést jelez, ami azonban tekintettel a hizlalás még mindig fennálló ciklu­sosságára az év végéig még tovább nő. A tavalyi mély­pont után, amikor a megye sertésállománya 288 000-re esett vissza, az idén úgy néz ki, a megye kikerült a hul­lámvölgyből és a sertéslét­szám ismét lényegesen meg­haladja a 300 ezret. Mindez csaknem kizárólag az ösztön­zők javára írható, hisz új telepek ebben az évben még alig léptek be. Ezek üzembe állítása zömmel 1971-ben és az azután következő évben várható. Másképp alakult a helyzet a szarvasmarha-tenyésztés­ben, ahol az ösztönzők, a kü­lönféle kezdvezmények nem­hogy a létszámnövelést idéz­ték volna elő, de a már ko­rábban elkezdődött állomány- csökkenést sem tudták meg­állítani. A termelőszövetke­zetek közös állományának kellett volna mindenekelőtt fejlődnie, hogy ezzel ellen­súlyozható legyen a háztáji állomány immár évről évre bekövetkező csökkenése. Nos, a szeptember 30-i statisztika a tsz-ekben 43 840 szarvas- marhát tart nyilván, s ez 1464-gyel kevesebb a múlt év szeptember 30-i létszám­nál. A tehénállomány ara­— Bartók Béla kórus em­lékhangverseny. Holnap, szombaton este 7 órakor a Liszt-teremben a negyedszá­zados működését ünneplő Bartók Béla Férfikar kórus emlékhangversenyt rendez névadója halálának 25. év­fordulója alkalmából. Meg- emlekezest mond Agocsy László. A Bartók férfikar mellett a hangversenyen köz­reműködik a komlói zenei ál­talános iskola gyermekkóru­sa. a mohácsi Szivárvány női kórus, valamint a pécsi Ne­velők Haza kamarakorusa. — Eladó 3 darab American- Heating kályha. Érdeklődés: Tannimpex gazdasági osztály. Budapest VI., Vörösmarty u. 35. nya valamelyest javult a kö­zösgazdaságokban, ugyanak­kor tovább csökkent a ház­táji szektorban, ahol ma 1470-nel tartanak kevesebb tehenet, mint tavaly ilyenkor. Pedig az Állatforgalmi és Húsipari Vállalat a 8000 fo­rintos akció keretében egy év leforgása alatt 2000 üszőt he­lyezett ki a háztáji gazdasá­gokba Ügy látszik, többen adtak túl jószágukon, mint akik vásároltak tehénnek va­lót. Az akció jelenleg is ér­vényben van, a kistenyésztők érdeklődése azonban az utób­bi hónapokban igen meg­csappant. Közismert, ■ hogy a terven felül tenyésztésbe vett üszők után többféle kedvezményt, összesen 9 ezer forintot kap­hat a tsz az államtól. Ez igen komoly összeg, sok tsz mégis lemond róla. Még csak elszórt jelenség, de minden­képpen észre kell venni, hogy az épülő szakosított tehené­szeti telepek elkészült istál­lóit a tsz-ek nem igyekeznek benépesíteni. A kaposszekcsői tsz-ben egy 100 férőhelyes istálló áll teljesen üresen, a tsz-nek háromszáz férőhelyes új telepe és csak 200 tehene van. A bolyi Kossuth Tsz há­romszázas új telepén is csak 200 tehenet lehet megszá­molni. A pécsváradi Dózsa Tsz-nek 200 férőhelyes istál­lója áll üresen, amibe már az ELF A fejőberendezést is megvették, csak éppen a te­henekről feledkeztek meg. Az állami gazdaságokban sem buzog a tehéntartási kedv. Állományuk létszáma "evek óta stagnál, sőt az utóbbi években kifejezetten csök­ken, nem sokkal, de összesen sincs sok tehenük, mindössze 4782, szemben az 1966-os öt­ezres létszámukkal. Mi hát az oka ennek a semmiképpen sem örvendetes jelenségnek, hisz ilyen ten­dencia mellett 1975-re sem­miképp sem érheti el a me­gye a távlati tervben meg­szabott 100 ezres szarvasmar­ha-létszámot, s ezen belül a 40—45 ezer tehenet. Tekint­ve, hogy jelenleg 32 309 a megye tehénlétszáma, az évi ezres csökkenés helyett évi 1500 darabos növekedés kel­lene a terv eléréséhez. Pe­dig ez a terv reális, és tük­rözi az akkori megnövekedett fogyasztói igényeket is. Mit lehetne tenni a ten­dencia megfordítása érdeké­ben? Számos ok közül talán kettő a legégetőbb a tsz-ek- ben: a tehenészek mostoha munkakörülményei miatt fennálló, már-már az egész ágazatot önmagában is visz- szavető munkaerőhiány, és ezzel összefüggésben az em­beribb munkakörülmények megteremtésének technikai­műszaki hiányossága. Megol­datlan az istállók gépesítése, ami a nehéz fizikai munka, a nagy lekötöttség alól men­tesítené a tehenészetben dol­gozókat. A fejőberendezések alkatrészellátása évek óta | rossz, a legfontosabb és szin­te naponként cserélendő al­katrészekből legnagyobb a OTTHONÁBA? VENDÉGSÉGBE? VIGYEN MAGÁVAL VIRÁGOT I hiány. A trágyalehúzó gépek oly gyakran hibásodnak meg, hogy az már rosszabb, mint­ha ezt a kellemetlen munkát hagyományos módon végez­nék. Mindez szinte megol­datlan problémák elé állítja a nagyüzemet, hogy inkább lemond az állami kedvez­ményről, mintsem további létszámnöveléssel növelje problémáit. E nehéz helyzet­ben bármily furcsán is hang­zik valójában és gyökeresen nem a mezőgazdaság, de az ipar tud segíteni, megbízható jó berendezések gyártásával, s a kielégítő ellátással. — Rné — Savanyúság Amerikának, AusztráSiának A Szövetkezetek Baranya megyei Értékesítő Központja fennállása óta először lépett exportkapcsolatba igen tá­voli, sőt tengeren túli orszá­gok üzletembereivel. A kap­csolat egy egészen kicsi, je­lentéktelennek tűnő üzemnek, a mohácsi tartósítónak kö­szönhető, ahonnan steril paprikakonzervekkel teli va­gonok indulnak el ezekben a napokban a távoli országok, tengeri kikötők felé. A MÉK mohácsi tartósító üzeme mintegy hetven vagon paprikát szállít az USA-nak, Kanadának. Ausztráliának, Kuwaitnak és Libanonnak — remélik, a megrendelők leg­nagyobb megelégedésére. Tv-torony műanyagból György-akna alig egy éve j a pécsi műanyagfeldolgozás j fellegvára. A Pécsi Fémipari ; Vállalat itteni telepén felis- i merték a hőre lágyuló poli- ^ j etilénben rejlő lehetőségeket, j ( Év elején sorra jöttek a gé- | pék, megkezdődött a cipő- i ! sarkok. hangszóródobozok, ! | lefolyószifonok gyártása. A legújabb szerzemény az í egy hete üzemelő NDK gyárt- j [ mányű fröccsöntőgép. A pró- | j bát kiállta, igaz, van még | j rajta igazítani való. Teljesen J j automatikusan működik. — j I Olyan mint egy nagy hús­daráló. Olasz alapanyagot — I eltexet — nyel. Cementes- I zsák forma papírzacskókban lévő granulált többszínű szemcséket S ahogy tekere- dik belül a csavar, úgy tolja előre a formába. A formál melegítik — száz-százötven Szenzáció nélkül... Zobák — hétköznap Félnapos, fárasztó bánya­beli út áll mögöttünk — s ezernyi látnivaló. E bányajá­rás előzményei Zobák-akna talán leggyászosabb napjaiig nyúlnak vissza. Közel egy éve, múlt év decemberében, az aknatalpon bekövetkezett sújtólégrobbanás után, jóné- hányad magammal a főmér­nököt vártuk, mint mindenki azokban a napokban. Este volt, mire kiszállt. Valaki elébe szaladt, jelentette, hogy újságírók várják. Ügy ahogy volt. szenes ruhában, kobak­kal fején fogadott bennün­ket. — Kérdezzenek, elvtár- ' sak — mondta, majd fáradt mosollyal hozzátette: jó len­ne megérni egyszer, hogy olyankor is eljönnek hozzánk, mikor nincs Zobákon szen­záció .... szenet. Az üzem napi ter­melése 220—230 vagon, ebből a széngyár egymaga 150 va­gonnyit ad. Zúg a fülünk, olyan mint­ha egy repülő emelkedett volna velünk a magasba: hat- százharminc méter mélyen vagyunk, s az út alig tartott tovább egy percnél. A rakodó — hosszúra nyúlt földalatti pályaudvar. A fe­hér fényű neonok alatt vége­láthatatlan csillesorok. Egy mozdony csilingelve fut fé­lénk: jó napnak ígérkezik a mai, ez már a második szén­vonat. Piegl János üzemvezető a nagyátmérőjű, oetonidomok- kal falazott vágatot mutatja: tizenöt év alatt nyolcszáz­millió forint értékű építési munkát végeztek a föld alatt. A legfontosabb vágatok meg­vannak, a múlt év szeptem­berében megtartott avatási ünnepség a tulajdonképpeni beruházási program végét je­lezte, az építkezésnek azon­ban nincs vége. A bánya ál­landóan mozog, az a Zobák, melyet 1952-ben építeni kezd­tek, ma márcsak kontúrjai­ban van meg, s miközben a szállítóakna fáradhatatlanul hordja a szenet, már épül á holnap Zobákja. A főszállítóvágat déli irányba fut. Aki tizenöt év­vel ezelőtt látott utoljára bá­nyát, el se tudja képzelni az elénk táruló képet. Az acél- biztosíto ívek átmérője 4,5 méter. Duplavágány, simára salakozott. út. A levegő — mint a hegyekben. „Hátszél­ben” megyünk: percenként 10 ezer köbméter levegőt nyomnak a bánya belsejébe. Mennyit mehettünk? Két kilométert, vágj' négyet? A távolságok itt a föld alatt egészen mások, mint odafent, a napon. Ezért is hallgatjuk először kétkedve az üzem méreteiről szóló villámelő­adást. A szállítóakna mély­sége 772 méter. A légaknáé 762, a hegyek között megbú­vó diagonális légaknáé 687 méter. Két feltárt és egy megnyitott szint. Az első szint mélysége 571 méter. A vágat- rendszerek összhossza meg­haladja a 35 kilométert, pe­dig jónéhány kilométernyit mar vissza is raboltak. Pil­lanatnyilag négy fejtés üze­mel. Három hagyományos, s a „széngyár”. A szembejövő vonatok onnan hordják a A második szinten va­gyunk, a széngyár közelében. A szén egy félautomata töl­tőrendszerből folyik a vona­tokba: mire áthalad egy-egy csille a garat alatt — tele is van. Végtelen gumiszalagok, süvöltő légvezetékek. Erre már vigyázni kell minden lépésre: a gép nemcsak ba­rát, de veszélyforrás is. A frontmester jön — ő a fejtés „révkalauza”. Már az alapvágat is szén­ben futott, de mi volt az ott látott szénmennyiség az itte- .nihfizi. Szén . elöl,-hátul, alat­tunk, felettünk. A fejtést acéltámok tartják. A magas­ság két méter körül lehet — egy vájár nevetve mondja: majdnem levegősebb és tá­gasabb, mint az esztergomi bazilika . . . Az első pászta a szénfal felé nyitott: ez a tu­lajdonképpeni munkapászta. A jövesztőgépek rövid soro­zatai egymásba folynak: több mint hatvanan dolgoznak a fejtésben. A második pászta az acélkaparóé: a csillések csak rádobják a szenet, s aztán már nem ér hozzá em­beri kéz. A harmadik támsor a járóosztályt tartja. A dőlés már-már Illuzórikusán ked­vező — mintha nem is a Me­csekben lennénk. Tégény Bé­la szakvezető az igazság ked­véért hozzá Is teszi: ez a szebbik arca Zobáknak, mert itt is van olyan meredek fej­tés, hogy állni is elég ben­.,MENEKÜLÉSI ÚTVO­NAL” — a vágat oldalán függő fekete tábla most olyan, mintha csak éretlen tréfa lenne. Veszély? Itt? Is­mét a szállítóvágaton va­gyunk. a fejlámpák fénye já­tékosan táncol a masszív acélíveken. Piegl János nem örül magabiztosságunknak: sajnos, így van ezzel az egész közvélemény, sőt gyakran maguk, a bányászok is. Hol halálbányának hiszi minden­ki Zobákat, hol meg bagatel­lizálják a veszélyeket... A legfőbb veszélyforrás — az öngyulladás. A kőzethő­mérséklet 40 fok felett van, a hiányosan szellőztetett tér­ségekben egy-kettőre felfor- rosódik a levegő. A széngyár felhagyott térségében például 54 fokot mértünk. A védeke­zés legáltalánosabb módja a vegyszerezés. Különféle sók hőt vonnak el a levegőből. Metán. Egy keresztvágat bejáratán fakereszt. Bevilágí­tunk: csend, mozdulatlan nyugalom. Az aknász be­nyújtja a mérőműszert: 3 szá­zalék ... Itt már elég lenne egy szikra, egy szabadszem­mel észre sem vehető tűz- morzsa. A kihúzó légáram gyűjtőhelyein, ahol tulajdon­képpen az egész bánya leve­gője koncentrálódik, színes műszerek állnak: néhány hó­nap óta automatikák is őr­ködnek a biztonság felett. Ha a metánszint eléri a kritikus határt, kialszanak a lámpák, leállnak a villanymotorok ... Egy hatalmas betoncsonk előtt állunk: sebhely a szür­ke kőfalon. Az elsimított ce­ment alól vascsövek lógnak ki — ezeken át nyomatták hónapokon át az iszapot A tűz 1967-ben keletkezett, va­lamikor a negyedik negyed­évben, a kémlelőnyilásokban azonban időnként még min­dig feltűnik a füst. Ez a tűz az eddigi legnagyobb volt. — Az 1966-os évet a kitű- zöttnél két héttel korábban zártuk — mondja az üzemve­zető —, s jól indult a követ­kező év is. Ez a koncentráció, amely a tűzzáró fal mögött van, olyan volt a számunkra, mint a messiás. Több év munkája feküdt benne, s helyzetünk ugrásszerű javu­lását vártuk tőle. Nem így lett. 1968-at olyan körülmé­nyek között kezdtük, hogy arra emlékezni se jó. Elve­szett fele bányánk, számos értékes berendezésünk, de most, ennyi év után, én már nem is ezt tartom említésre méltónak. Ez a tűz az erőn­ket tette próbára, az életké­pességünket. Hiányunk volt emberben, anyagiakban, s mindenekelőtt — bizalomban. Rossz hírünk országos mére­teket öltött, még szakmai kö­rökben is sokan megkérdő­jelezték jövőnket. S ennek el­lenére szép lassan minden el­rendeződött. Üj telepeket tár­tunk fel, új vágatokat hajtot­tunk — s ma több szenet adunk, mint eddig bármikor. Nem mentek el az embereink — még azok se, akik valóban kegyetlen dolgokat éltek át. Létszámhelyzetünk az újabb, múlt év decembereben bekö­vetkezett katasztrófa ellenére se rosszabb az iparági átlag­nál, sőt valamivel még jobb is, s ez szerintünk mindennél beszédesebb dolog . . Repül a kas. Itt. alattunk történt — akaratlanul is erre gondol az ember, s a kérdés is szinte ösztönös. Mi van odalent? Egyelőre csend. A robba­nás okozta károkat helyre­hozták, de egyébként népte- len az aknatalp. A munkát azóta még nem kezdték új­ra. Munkaszervezési, techno­lógiai problémák vannak — a mélyítést ezek tisztázása után folytatják. A két akna egyébként naphosszat jár. Teljes szállítási kapacitásuk napi 300 vagon szén. Ez évi 920 ezer tonnát jelent. Az eddig elért legmagasabb ter­melés évi 600 ezer tonna volt — de idén valamivel már ezt is túlszárnyalják. Az első és második szintek között hú­zódó telepek szénvagyona ti- , zenöt évre elegendő. S a te­lepek lefelé vastagodnak. Békés Sándor fokon. Percenként készül él egy-egy lefolyódob. A telepvezető Várkonyi Endre, ö kalauzol végig az üzemen. — Gyakorló év volt ez az idei — mondja. — Amott meg szerelnek egy gépet, ket­tő helyét az ajtó mellett iga­zítják. A debreceni Hungá­ria Műanyagfeldogozótól kap­tuk őket használtan. Nekünk megteszi. Mutatja az alapanyagokát. Apró üvegek sorakoznak egy polcon, mint a befőttek, le­kötve. — Több féle színnel dol­gozhatunk. A fehér a leg­elterjedtebb, de a lilától a feketéig itt mindent megta­lál. Az úgynevezett extrude- rekkel, ha két vagy több színt összenagyolunk, olyan lesz a termék, mintha már­ványból készült volna. A formákat házilag állít­ják elő, csak az ORION gyártól kaptak emblémás mintát a hangszóródoboz­hoz. Az egyik gépből kien­gednek egy kis pépet. Ha nem lenne forró, akár kézzel is formázni lehetne. A mintaszobában százféle készítmény. Mind itt szü­lettek. A fémet pótolják. — A fűrésznyél a Szent­gotthárdi Kaszagyárba megy, a sarok a komlói Carbonbá. Már sokfelé tudnak rólunk. Egyre több új dolog kerül a gyártandók listájára. Az Ál­lami Pincegazdaság csőzáró kupakokat kért, igaz, nem nagy tételben. Legfelül az épülő pécsi tér levíziós torony makettje. Eb­ből a látogatók kapnak. A műhely reprezentációs da­rabja. Idén hétmillió forint a ter­vük, jövőre ennél is több lesz. Nőni fog a termelé­kenység is. A pécsszabolcsi asszonyok, lányok egyre job­ban belejönnek. Itt ugyanis férfi munkás alig-alig akad. Kint a parkban egy non­figuratív szobor áll. Műanyag. Külön története van. Egy­szer, még az elején, az egyik gépben felmelegedett a mas­sza. Ki kellett engedni. Vízbe került, s mint ólomöntéskor, furcsa alakot vett fel. Az egyik dolgozó sok fantáziát látva benne, kitette a parkba. Egy kő tetejére. Hadd hir­desse, hogy a közelben egy műanyag-fröccsöntő üzem van fantáziadús emberekkel. (Kozma) Megoldják a harkányi tíz elvezetéséi A harkányi fürdő meden­céjéből eddig is két irányba vezették el a vizet, de a régi csatornák nem felelnek meg a követelményeknek. Az ér­dekelt intézmények, üzemek, vállalatok képviselőinek rész­vételével tanácskozást tartot­tak. Helyszíni felméréseket is végeztek, s a vízügyi szak­emberek megtalálták a leg­kedvezőbbnek bizonyuló mód­szert a víz elvezetésére. Megrövidítik a Lanka csa tornát, s kimélyítik, így na­gyobb vízmennyiséget vezet­het majd el és gyorsabban. A másik ágat is korszerű­sítik. A melegvizes árok búr kolását elvégzik. Az előzetes elképzelések szerint kútgyű- rűk segítségével vezetik a fa lun át a melegvizet. A kivitelezési tervek elké­szítésére a sellyei vritársulat szakembereit kérték fel. Áz. 1,2 milliós költségű munká­latok a tavaszra elkészülnek, MA REGGEL NYÍLIK A PÉCS, DOKTOR SÁNDOR Ü. 5, SZ. alatt „OTTHON - KIFŐZDE“ Engedménye* sütemény vásár. Naponta friss cukrászsütemények, gesztenye massza.

Next

/
Thumbnails
Contents