Dunántúli Napló, 1970. november (27. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-19 / 271. szám

1978. november 19. dunántúli naplö Az orvostovábbképzés új módja Megnyílt a gyakorló orvosok első országos tudományos konferenciája — Dr. tarádi Lászlónak, az egészségügyi miniszter első helyettesének érdekes beszámolója — Iharosberény, Hajdúszo­boszló, Alcsudoboz, Hőgyész, Háromfa, Isaszeg, Almáska­marás, Magyaróvár! — sorra mondták a neveket tegnap délután az orvosegyetem el­méleti tömbjében a messzi­ről jött orvosok. Keresték a pécsi térképet, aztán kide­rült, hogy mindenki a hóna alatt szorongatja már, az ajándéktáskában. Figyelmes! — állapították meg, aztán sokáig nézegették az új au­lát, aki egykor Pécsett vég­zett, az kicsit büszkén, mert- hát ez mégiscsak az alma mater. Néhányan felmentek a karzatra, ahol meg az ÁKV, az orvosegyetemi könyvtár és a Medicina Kiadó volt fi­gyelmes: orvosi könyvritka­ságokat állított ki, s bemu­tatja a majd csak 1971-ben kapható szakkönyveket is. Mellette a Chinoin Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyár új gyószerekkel ismerteti meg a gyakorló orvosokat. így, ebben a kellemes han­gulatban kezdődött el a gya­korló orvosok első országos tudományos konferenciája. Az országból mintegy nyolc- százán jöttek el, vagy pedig most vannak úton. Az elnöki emelvényen többek között helyet foglalt dr. Farádi László, az egészségügyi mi­niszter első helyettese, Szent­irányi József, az MSZMP Ba­ranya megyei és Antal Gyu­la, a Városi Bizottságának művelődésügyi és propagan­da-osztályvezetője és Takács Gyula, a Baranya megyei Ta­nács vb-elnökhelyettese. Dr. Breila István főorvosnak, a Pécs városi Tanács V. B. Egészségügyi Osztálya veze­tőjének köszöntője után Papp Imre, a Pécs városi Tanács vb-elnökhelyettese nyitotta meg a konferenciát. Ismer­tette a város egészségügyi hálózatának fejlődését, annak új létesítményeit, és többek között ezeket mondotta: — Mint vendéglátók örü­lünk, hogy a csak Baranyára és Pécsre korlátozott 1967-es konferencia országos méretű lett. A magasszintű betegel­látás az elmélet és gyakor­lat, illetőleg a fekvőbeteg- és járóbeteg-ellátás szoros kap­csolata nélkül elképzelhetet­len. Többek között ezt a célt szolgálja ez a konferencia. A megnyitóbeszéd után dr. Farádi László az Egészség- ügyi Minisztérium nevében köszöntötte a konferenciát és protokolláris megnyitó he­lyett rögtönzött előadásban helyzetképet adott az általá­nos orvosok világszerte ki­alakult helyzetéről. — Világméretű kérdés — mondotta —, hogy van-e jö­vője a mai orvostudomány­ban, a modern egészségügyi ellátásban az általános or­vosnak? A válaszhoz minde­nekelőtt meg kell határozni az általános orvosok mostani feladatát, s ebben is sokat várunk ettől a pécsi országos konferenciától. Ismertetett néhány külföl­di megoldást: van olyan or­szág: ahol az egyetemen kü­lön tanszéke van az általá­nos orvosi munkának, van, ahol a medikusokat nemcsak kórházakba, hanem gyakorló általános orvosok mellé kül­dik ki kötelező „cselédköny­ves” gyakorlatra. Máshol a betegek otthoni, háznál tör­ténő ellátására esküsznek, is­mét másutt kizárólag a fek­vőbeteg-intézmények fejlesz­tésére helyezik a súlyt. Meg­oldást azonban — legalábbis tökéleteset — mindeddig nem találtak. Sem a magyaror­szági hat éves, sem az egyes országokban már meghonosí­tott 7 éves orvosképzés nem képes azonban pótolni azt az űrt, ami az egyetem befeje­zése után mélyül a gyakorló orvos és a fejlődő tudomány között. Ezért is van nagy je­lentősége e pécsi konferen­ciának, hiszen az orvosto­vábbképzés új, kétoldalú módját valósítja meg, ahol a gyakorló orvosok nemcsak hallgatnak, hanem beszélnek is, előadást tartanak, aktívan képezik tovább egymást. Fon­tosnak tartotta: a pécsi szer­vezők jó munkájának ered­ményeképpen túlnyomórészt általános gyakorlatú orvosok vesznek részt a konferencián, sok közöttük az előadó is, ugyanakkor eljöttek ide — előadónak — egyetemi taná­rok is. Ez azért figyelemre méltó, mert nálunk az egye­temistákkal még mindig töb­bet törődnek, mint a gyó­gyító orvosokkal. Ezek után dr. Kormos László, az Orvosegészségügyi Szakszervezet főtitkárhelyet­tese, dr. Tóth Károly, a Ma­gyar Általános Orvosok Tu­dományos Egyesületének el­nöke és — mint házigazda — dr. Boros Béla rektor kö­szöntötte a konferenciát. Utána elhangzott az első négy előadás: dr. Páter János pro­fesszor, dr. Lajos László pro­fesszor és klinikájának mun­katársai, továbbá dr. Varga Ferenc és dr. Ráüss Károly professzorok munkái. Földessy Dénes Fekete por helyett lekér por A Budapesti Vegyiművek — Hidason Az üzem expediáié helyisége. Közúti ellenőrzés Hz árvíz óta ez az első igazán békességes napunk... Bútor az árvizeseknek Hibásak a világítóberendezések Amikor a bort az árokba öntik — A« 1-es ellenőrző lap elvétele után — „Gyorsszerelés“ az útpadkán Egy hónapja sincs, hogy beszámoltunk a Baranya me­gyei építő és épílőanyagipari vállalatok gyors segítségnyúj­tásáról, melynek eredménye­ként fedél alá kerültek a Sellyére települt árvízkáro­sultak. és lám ismét egy szép példáját jegyezhetjük fel az emberi segíteni akarásnak. Néhány nappal ezelőtt Ben- cze Zoltánná, a pécsi Köz­úti Üzemi Vállalat dolgozója telefonon hívta fel szerkesz­tőségünket és elfogódott, csaknem bocsanatkérő han­gon közölte, hogy egy háló­szobagarnitúrát ajánlana fel az árvízkárosultaknak. — Igaz, nem a legmoder­nebb gyártmányú, szabadko­zott, — de komplett és min­den darabja masszív. Remé­lem, jo szívvel fogadjak, mert én azzal adnám ... A másik telefonhívást két napra rá a 12-es AKÖV te- hertaxi részlegének egyik szocialista brigádja nevében Magda József brigadvezető- től kaptuk. — Felvettük a kapcsolatot Bencze Zoltannéval es a bri­gádommal megállapodtunk abban, hogy mi szállítjuk le a bútort Sellyére. Úgy ha­tároztunk, hogy a fel- és le­rakodás, valamint a szállítás költségeit magunk fedezzük. Közölte még, hogy a sely- lyei tanáccsal is felvették a kapcsolatot és még aznap megkapták az adományra legjobban rászoruló csalad címét, hogy minél hamarabb lebonyolíthassák a szállítást. — Minden úgy ment, mint a karikacsapás — újságolta Tóth Károly, a brigád gép­kocsivezetője. — Pénteken kaptuk meg a címet és szom­baton reggel 9 órakor már ott álltunk lerakásra készen Nagy Gyuláék frissen épült háza előtt. És a fogadtatás? — Elszorul a szívem, ha rágondolok. — A családnak ugyanis nem volt tudomása az adományról, s így a meg­lepetés is csak akkor érte őket, amikor a rakodásnál bontogatni kezdtük a papír­ba, ponyvába csomagolt bú­torokat. Szinte egyenként kö­szönték meg minden darab­ját, amit azonmód el is he­lyeztek az egyik már lakha­tó szobájukban. — Az árvíz óta ez az első igazán békes­séges napunk, amikor már bútort is rendezhetünk a magunkéban — mondotta Nagy Gyula, a családfő. — s —gy — Korán sötétedik, így az ed­digieknél fokozottabb mér­tékben kell használni a gép­járművek világítóberendezé­seit. A biztonságos vezetés megköveteli, hogy a gépko­csik, motorkerékpárok, ke­rékpárok lámpái rendben le­gyenek úgy, ahogy azt a KRESZ előírja. Rendben vannak? Az első ellenőrző pont Sza- lánta közelében. A Vízügyi Igazgatóság FE 73-45 Nysa tehergépkocsiján az előírás­nak megfelelően működik az irányjelző, a városi, a tom­pított és fényszóró is. Hang­jelzés, fék, ablaktörlő is rendben. Egy kis hiba azon­ban mégis „becsúszik”: a ko­csi ruhaneműt szállít, holott az engedélye csak a mentés­hez szükséges tárgyak szállí­tására szól. — Költözik egy dolgozónk, annak a cuccát viszem — mondja a gépkocsi vezetője. „Jeles” osztályzatot kap a jegyzetfüzetemben az FG 50-45-ös rendszámú MÁV te­herautó. Valamennyi világí- | tóberendezése kifogástalan, jó a fék, az ablatörlő is. Nem úgy mint az SB 99-18- as rendszámú, a siklósi Fü- szért Vállalat teherautója, amelynek nem működik a jobb első lámpájában a vá­rosi világítás. — Biztosan meglazult az égő — mondja a gépkocsi- vezető, aztán kétszer „pofon üti” a lámpát. Ügy látszik, a verés használ, mert kigyúl az égő. A menetlevelet azonban nem lehet pofonokkal rend- betenni. A menetlevél szerin­ti útirány Drávasztára—Sely- lye és most Pécsről jön. Pé­csi fuvar nincs előírva. „Igen, de be kellett ugrani” — mondja a gépkocsivezető ... Ott helyben egy kis „tovább­képzést” kap a járőrtől a me­netlevelek helyes vezetéséről. Bisztró a Nick-udvarban Bisztró nyílt tegnap Pécsett a Nick-udvarban. Mindössze 40 négyzetméter alapterületű a helyiség, de színes fabur­kolata, kellemes világítása, asztalkái, székei a tervező jó ízlésére utal. És ételei? Házi- kolbasz, sertés-sajt, langos, kuglóf, kaszinó tojás, kakaó, feketekávé, mind mind az otthon kellemes érzetét biz­tosítja vendégeinek. És ami mindennél több elismerést erdemel: a IV osztályú árak. Vékonypénzű embereknek, diákoknak, nyugdíjasoknak, átfutó turistáknak találták ki ezt a bisztrót a Mecseki Vendéglátó Vállalat vezetői es a „Finom falatok boltja” kezelésébe adtak. Azokat a készítményeket, melyeket ed dig a „finom falatokban” vá­sároltunk és állva fogyasz­tottunk, tegnaptól az új he­lyiségben ülve ehetjük, illat­juk, egy fillérrel sem drá­gábban, pedig asztalhoz vi­szik a bolt dolgozói. Vá­laszték akad bőven. Tizenöt­féle húskészítmény, tizenkét- féle tészta és több hideg- konyhai áru között választ­hat a vendég. Eléggé nagy a pécs—siklósi út forgalma — nem is ellen­őrzünk minden gépjárművet, mert dugó keletkezne. Csak szúrópróbaszerűen állítunk meg egyet-egyet. Közeledik a MÁV FA 33-69 rendszámú pótkocsis teherautója, A pót­kocsi jobb hátsó oldalán hi­ányzik a háromszögletű fény­visszaverő. — Sajnos letörött — tárja szét a kezét a gépkocsivezető. — Miért is legyen egy gép­jármű teljesen rendben? — mondja fejcsóválva a járőr. — Sürgősen csináltassa meg a prizmát! Szalánta felől négy kerék­páros közeledik. Az egyik fel­bukik, feltápászkodik, aztán ismét visszaül a biciklire. Amikor mellénk érnek — két nő és két férfi — megállít­juk őket. Először tagadják, hogy bárki is felbukott kö­zülük. — Én voltam, vallja be az egyik asszony. — Hirtelen fékeztem és elestem. Az egyik férfi ugyancsak dülöngél, alig tudja tartani a kerékpárt, amelynek kormá­nyán egy demizson himbá­lódzik. — Mennyit ivott? — Ah, talán egy fél litert csak — mondja, aztán han­gosan méltatlankodva foly­tatja: — Kérem, ilyen sava­nyú borból nem is lehet töb­bet. Mint az ecet! Az a gaz­ember kocsmáros ilyen bort adott. De nem is kell ... Hirtelen mozdulattal leve­szi a kormányról a demizsont, kirántja belőle a dugót és már önti is a bort az út­menti árokba. Hárman is ugrunk feléje, az istenért, ki ne öntse ... Semmiféle papír, személyi igazolvány sincs nála . . — Én igazolom kérem, az én férjem — mondja az az asszony, aki a kerékpárral el­esett. A járőr felírja nevét, lakhelyét. — Szabálysértésért felje­lentem — mondja a férfinak a járőr. — Ittasan kerékpár­ra sem szabad ülni. Teher- és személyautók húznak el mellettünk — kö­zülük az FG 95-78-as rend­számú teherautót állítjuk meg, a B. m. Állami Építő­ipari Vállalat tulajdonát. — Csak próbára jöttem ve­le, az adagolót állítottam, na­gyon füstölt — mondja a gépkocsivezető. — Szerelő va­gyok — teszi hozzá. A rendőr kéri a papírokat. — Nincs nálam menetle­vél. — Vezetői engedély? — Az se ... — Személyi igazolvány? — Semmit se hoztam... A járőr nagyon határozot­tan mondja: — Akkor most azonnal megfordul és bemegy a te­lepre, mi is elkísérjük. A kisállomás mögött lévő telepre érünk, kéri a rendőr a szerelőt, hozza ki a papír­jait. Kis idő múlva jön. — Csak egy kis baj van, őrmester elvtárs — mondja, miközben nyújtja a vezetői engedélyt... / A járőr nézi az engedélyt. — Hát bizony van egy kis baj — mondja. — Magának nincs tehergépkocsira jogo­sítványa. Csak személyautóra és motorkerékpárra ... Forgatja tovább az enge­délyt. — Hol van az 1-es ellenőr­ző lap? — A Kovács alezredes elv­társ elvette ittas vezetésért... — Most ismét szabálysér­tés. Feljelentem — mondja a rendőr. A 6-os főúton haladunk, előttünk a Zsolnay gyárnál egy ütött-kopott Trabant hajt. Bal hátsó oldalán a világító- berendezésen nincs bura. Megállítjuk. — Másfél hete belém sza­ladt egy kocsi — mondja a vezetője. A lámpák ellenőrzésekor kiderül, hogy a bal hátsó ol­dalon nem működik a fék­lámpa, hibás a rendszámvi- lágítás is. ötven forint hely­színbírságolás. Esteledik, a gépkocsik már bekapcsolt világítással köz­lekednek. Egy teherautó kö­zeledik, „vaksi” a világítása, csak a bal első ég. Amikor megállítjuk, látjuk, hogy az égő lámpa sem az úttestet, hanem a motorházat világít­ja meg, mert a lámpatest tel­jesen jobbra fordult. — Ejnye, észre sem vettem — mondja a gépkocsivezető és erőteljes rántással csavar­ja a lámpát egyenesbe. Ez így már rendben van, de a jobb lámpa még mindig nem világít. Közlekedni pedig így nem szabad. — Mindjárt megszerelem — mondja a sofőr, aztán hoz­za a szerszámokat. Ami igaz, igaz, nem a legkellemesebb ebben a már hidegre fordult időben itt az útpadkán vilá­gítást szerelni. Dehát indulás előtt kell megvizsgálni a vi­lágítóberendezéseket is ... A tapasztalat: az ellenőr­zött gépjárműveknek sajnos többsége hibás világítóberen­dezéssel közlekedik. Ez pedig balesetveszélyes. Karambol után már késő a bánat. Az őszi, téli időszak még jobban megköveteli: műszakilag csak tökéletesen rendben lévő jár­művekkel közlekedjünk. Garay Ferenc A fekete port felváltotta a fehér por. Hidason a Me­cseki Szénbányák átadla a brikettgyár egy részét a Bu­dapesti Vegyiműveknek. Itt mostantól kezdve nem bri­kettet. hanem növényvedő- szereket gyártanak. Az ünne­pélyes üzembehelyezésre teg­nap került sor. A tegnapi aktus egyben azt is jelenti; megtörtént a majdani nagy hidasi vegyigyár alapkőlera­kása. A magyar vegyipar egyik legrégibb gyára a Bu­dapesti Vegyiművek ugyan; is az elkövetkezendő évek­ben Hidasra, a brikettgyár épületeibe telepíti csont- és bőrenyvüzemét, a későbbiek­ben pedig további nagyará­nyú fejlesztéseket hajtanak végre. >» >VAr,n A brikettgyárban a a«*Uh- tószalag ontja a tojásszénét, a fél gyár még működik. Mit foglalt el a Vegyiművek? Az egyik szénelőkészítő üzem­épületet, ahol az osztályozás, a palaválogatás és a törés folyt, s a szénporból kocka alakú brikettet préseltek-. ■ Ez a múlté. Az NDK gépeket leszerelték, javát eladták, a rosszát kiselejtezték. Az épü­letet pedig, ugyanazok, akik nemrég még a brikettet gyár­tották, fél év alatt átalakítot­ták növényvédőszert előállító üzemmé. Az átalakítás, plusz a rak­tár és a szociális létesítmény nem nagy összegbe, 3 millió forintba került. A próba­üzemre szeptemberben került sor, a múlt hónapban pedig megindult a termelés. Az idén 1200 tonna növényvédő- szert — talajfertőtlenitőt — gyártanak, 6 millió forint ér­tékben. A jövő évben a ter­melési érték már 20—25 mil­lió forint lesz. A létszám je­lenleg harminc, jövőre '60. Itt jegyezzük fneg. a Vegyi­művek úgy állapította meg az itt dolgozók bérét, hogy ne keressenek kevesebbet, mint amennyit a brikétt- gyárban kerestek. A Mecseki Szénbányáknak 1971 első felében teljes egé­szében át kell adnia az egyébként ráfizetésesen dol­gozó brikettgyárat a Buda­pesti Vegyiműveknek. -Re­mélhetőleg ez meg is törté­nik. A Vegyiművek 197! ig további 100 millió forintot kíván beruházni, a létszám eléri a 300 főt. Poros Tamás, a Budapesti Vegyiművek igaz gatója a tegnapi ünnepélyes üzembehelyezéskor a jövőt is megvillanhatta. Hidas nagy lehet. A következő 10—15 évben további beruházásokat, bővítéseket terveznek. A-hi­dasi vegyigyár évi termelése elérheti majd a 400—500 -mil­liót, a létszám pedig felszök­hetne ezerre Ez azt jelen­tené, hogy Hidas szolgáltat­ná a Budapesti Vegyiművek évi termelési értékének har­madrészét. Mindez jelentős lépésnek ígérkezik Baranya egyoldalú iparszerkezetének megváltoztatásában. 1

Next

/
Thumbnails
Contents