Dunántúli Napló, 1970. november (27. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-17 / 269. szám

1970. november 17. DUNANTHLI NAPLÓ 3 Kitekintés Rezet Ciprusról bányászati munkát exportál Algériától Mongóliáig a GEOMINCO Létrehozását két lényeges körülménynek köszönheti. Az egyik: Magyarországon szük­ség van a földtani kutatás­ban és a bányászkodásban je­lentkező szabad kapacitás le­kötésére. A másik: a fejlődő országok óriási nyersanyag­tartalékkal rendelkeznek, melynek kiaknázásához még hosszú ideig nem lesz meg­felelő szakember-gárdájuk. Ezek a volt gyarmatosítókkal kapcsolatos rossz tapasztala­tok alapján célszerűbbnek találják a munkát olyan szakemberekre bízni, akiknek jelenléte nem jár politikai következményekkel. A kettőből következett, hogy a világszerte elismert tudású magyar szakemberek foglalkoztatására olyan alka­lom kínálkozik ezekben az országokban, amelyet bűn lenne elszalasztani. És ennek megvan még az az el nem hanyagolható hatása is, hogy népgazdaságunk könnyen hozzájuthat fontos nyersanya- gokhoz, vagy nem kevésbé fontos valutához. Szocialista részvénytársaság így született meg az GEO­MINCO Földtani és Bányá­szati Rt. A két betű a cég nevének a végén az utóbbi években már egészen kiment nálunk a divatból, magával vive a hozzátapadt rosszízű emlékeket is. Most, hogy is­mét megjelent a magyar közgazdasági életben e kife­jezés, már egészen új tartal­mat fed. A kibocsátott rész­vényeket a magyar bányá­szatban érdekelt 14 nagyvál­lalat jegyezte le 79 millió forint alaptőkével. Közöttük van a Mecseki Ércbányászati Vállalat és a Mecseki Szén­bányák is, amelyek a GEO­MINCO eredményes tevé­kenységében alaposan érde­keltek. A részvényesek tehát szocialista nagyvállalatok, amelyek pénzeszközeik cél­szerű — és mondjuk meg nyíltan: nyereségszerző — felhasználásával hozták létre a kapacitáskihasználó társa­ságot. Mostanában egyébként biztató tárgyalások folynak újabb vállalatoknak részvé­nyesként való csatlakozásá­ról. Az alig kétéves részvény- társaságnak nagy és látvá­nyos eredményei nincsenek még. Ez az idő arra volt jó, hogy kiterjedt propaganda- tevékenységgel megismertes­sék és elfogadtassák a világ­piacon a GEOMINCO nevet, amelyet a magyar szakembe­rek hírneve fémjelez. Hírve­res nélkül nehéz lenne be­törni olyan piacokra, ahol már jóval előttünk megje­lentek maximális technikai felkészültséggel rendelkező vetelytarsak. Ilyen helyzet­ben mit kínaihat a GEO­MINCO? Elsősorban eredmé­nyeinkre hivatkozhat. Például arra. hogy a magyar mely- luróipar aránylag rövid idő alatt 50 ezer különböző mely-. ségű fúrást produkált. E szám minden magyarázat nélkül is demonstrálja az iparág tel­jesítőképességét. Vagy a zo- báki és a petőci aknára, amelyek „mintadarabként" szolgálhatnak ahhoz az aján­lathoz, hogy „kulcsátadásra" vállalják bányák, aknák lé­tesítését. 1200 méteres mély­ségig. Tömören: a GEOMIN­CO a nyersanyagkutatástól a banyatervezésen és a bánya­építésen keresztül egészen a kitermelésig minden szolgál­tatással rendelkezésre áll partnereinek. , Nem" egy kanadai üzletnek Jóval részletesebben szere­pelt ez a közelmúltban a vi­lágszerte ismert bányászati szaklapban, a Wored Mining- ben megjelent hirdetésben. S az alig ismert nevű magyar vállal? t nem kevesebb, mint 21 érc! 'klődő levelet kapott. Az egyik egy elhagyott cip­rusi rézbánya újbóli megnyi­tására kért ajánlatot. Az rt. szakemberei eredményes tár­gyalásokat folytattak már a szigetország illetékeseivel és remélhetően megkezdi tevé­kenységét Cipruson egy új magyar bányatársaság. Le­het, hogy a nyereség rézérc formájában jut haza, de az is lehet, hogy dollárban. A Me­cseki Ércbányászati Vállalat Algériába készül geológusai­val, bányászaival bentonit és esetleg foszfát kutatására és kitermelésére. Mongóliában nyitás előtt áll egy wolfram- bánya és eredményes kutatá­sok folynak ónra és molib- dénre. Indiával aknamélyí­tésről tárgyalnak. Persze vannak olyan part­nerek is. akiknek a legna­gyabb sajnálattal mond ne­met a GEOMINCO. Ilyen volt az a kanadai cég, amely a közelmúltban ezer méter kö­rüli akna mélyítésére kért ajánlatot. A dolognak egyet­len szépséghibája volt csupán (s talán éppen ezért jöttek át ajánlatért a vén Európá­ba) : a rétegvizek miatt több­száz méteren fagyasztással lehetett volna csak dolgozni. Vállalni, vagy nem vállalni — ez volt a kérdés sokáig (egyéb fórumokon), míg az­tán a GEOMINCO szakembe­rei és a társvállalatok által felkért szakértők kimondták a nemet, ami a kecsegtető haszon ellenére is egy költ­séges fiaskó lehetőségétől mentette meg a magyar bá­nyaipart. Nyelvtudás nélkül nem megy Ezzel el is érkeztünk ahhoz a ponthoz, ahol felvetődik: meddig mehet el földrajzi és átvitt értelemben a GEO­MINCO? A Földközi-tenger medencéjén túl menni nem nagyon célszerű, bár bizo­nyos esetekben ez is érdemes és kifizetődő. Mindenképpen meggondolandó azonban, hogy érdemes-e elmenni olyan területre, ahol nyugati cégek dolgozhak hatalmas technikai felkészültséggel, így a mi egyszerű felszereltsé­günk nem bírná az iramot. Kutató apparátusunk a vi­lágszínvonalon van, azzal bárhová el is lehet menni, a gépekkel azonban már nem dicsekedhetünk annyira. A hová?-hoz tartozik még egy objektív akadály: a nyelvkészség. A számításba- jöhető szakemberek meglehe­tősen gyengék nyelvismeret dolgában. Egy-egy idegen nyelv (legtöbbször ez sem be­szédfokon!) és semmi több. Mi sajnos nem engedhetjük meg magunknak azt a fény- | űzest, ami nyugati — angol, amerikai, francia, vagy né­met — vállalatoknál termé­szetes. hogy t. i. szakembe­reik idegen nyelv nélkül is elboldogulnak. A mieinknek az egy idegen nyelv sem ele­gendő. Egy-két nyelv alapos ismeretére van szükség, hogy a GEOMINCO „kedvére” vá­logathasson a rendelkezésre álló szakemberek között. És vajon ki áll rendelke­zésre? Ez olyan kérdés, ami­re a válasz az rt. alapítása­kor úgv fogalmazódott meg, hogy a részvényesek a vál­lalt munkának megfelelően bocsátják rendelkezésre leg­jobb szakembereiket. De mi történik, ha az ígéretet rea­lizálni kell? A közvetlen ter­melési érdek összeütközésbe kerül a részvényesi érdekkel. Nagyobb súllyal nyilván az előbbi esik latba olyan meg­gondolás alapján, hogy mégis csak az a biztos, amit itthon megtermelünk, tehát a leg­jobbakat nem lehet elenged­ni. És a GEOMINCO? Az ő álláspontja meg az, hogy ha már elvállal valami munkát idegenben, akkor azt — már csak a magyar bányászat jó­híre érdekében is — a leg­jobb szakemberekkel kell el­végeztetni. Itt kell tehát meg­találni az érdekek közti leg­kedvezőbb érintkezési pontot, hogy mire a GEOMINCO abba a helyzetbe jut, amely­ben nemcsak ajánlatot tesz, de ki is vitelezne munkákat, szakember-problémák ne le­gyenek. Piacuk gyakorlatilag az egész világ. Ma még talán túlzásként hat ez a megálla­pítás, de néhány év múlva bizonyára megszokott gya­korlat lesz, hogy a magyar bányászat kutatási és terme­lési szakemberei járják a vi­lágot. Nem is lebecsülendő távlat fiatal geológusoknak, bányászoknak. Hársfai István Egyre nehezebb a táska... Húsz éve jött az első ríkkancsvonat Nincs telítettség — Ebéd íi jságköteggel Szinte napról napra nehe­zebb lesz a hírlapkézbesítők táskája, némelyik pécsi hír­lapos 95—40 kilónyi súllyal indul útnak reggelenként. Íme napjaink információéh­sége — kilókban kifejezve... 1950 november 1. A Pécsi Postaigazgatósághoz tartozó három megyében Baranyá­ban, Somogybán és Tolnában, — az országban először — megindult a postai hírlapter­jesztés. — Csak jellemzőül az ak­kori állapotokra: a három megyében összesen nyolc, I Ahol télen is meleg ; £ a tengervíz 5 Tsz-üdülő a jugoszláv tengerparton Vétek Dezső, a Mecsek és Dráva menti Termelő- > szövetkezetek Szövetségé- ) nek munkatársa és Bér- í czi Pál, a pécsi IBUSZ- j kirendeltség vezetője az \ elmúlt héten Jugoszlávia- ) ban jártak, ahol a terme- ) I ' lőszövetkezeti tagok téli S üdültetésének lehetőségei- J röl tárgyaltak. — Az Istriai félsziget / Olaszország felé néző z partvidékén Izola félszi- ( getén találtunk ideális s téli üdülőhelyet — mon- ) dotta Vétek Dezső. — > Egy tíz kilometer hosszú ? üdülőkomplexum egyik J \ tagja a Haliaetum nevű \ ( szálló, amely berendező- ' ‘ sénél, adottságainál fogva r r különösen alkalmas a teli \ / üdülésre. A szállót egy / üvegfalú folyosó köti ösz- j sze az előtte fekvő me- \ dencével. Ennek a meden- ; cének is üvegből van a / teteje, ily módon teljesen . zárt. Ebbe a medencébe } harminc fokra felmelegí- í tett tengervizet nyomnak, ( igy a víznek is gvógyha- tása van. A medence ol­dalában élektromos víz­masszázsok, az üvegfolyo­só mellett pedig szaunák és kvarchelyiségek van­nak. Jellemző még erre a vidékre, hogy tíz esz­tendeje nem esett erre­felé hó és az átlagos ja­nuári középhőmérséklet is plusz 6—7 fok — mondot­ta Vétek Dezső. — Utunk tájékoztató jellegű volt, a lehetősé­gek iránt érdeklődtünk. A hely nagyon megtetszett, s már csak az árakat kell kidolgoznunk. Szeretnénk folyamatossá tenni az üdültetést, ezért idén a tsz-ek vezetőit már elvisz- szük tájékozódni. Nyáron ( az IBUSZ is szervez ide / üdülést a nagyközönség ) részére. 1 ( némi jóakarattal pavilonnak nevezhető bódét vettünk át, — újságárusítás csak a vá­rosokban, járási székhelyeken volt. Az átállás a Csertőn rendezett országos tanfolyam­mal indult, aztán néhány hó­nappal később, ugyancsak először az országban, befutott Pécsre az első hírlap-posta, a köznyelven rikkancs-vonat­nak nevezett szerelvény — mondja dr. Kozma Ferenc, a Pécsi Postaigazgatóság hír­lapcsoportjának vezetője, aki maga is a kezdet kezdete óta foglalkozik a postai hírlapter­jesztéssel. — A munka tulajdonkép­pen ugyanaz: minél több em­berhez minél gyorsabban el­juttatni a lapokat. Mi válto­zott a 20 év alatt? — Az igény. Az 1951-es adatok szerint az igazgató­sághoz tartozó megyékben 125 ezer előfizető volt, jelen­leg 564 ezernél tartunk. Ak­kor hárommillió körüli pél­dányt juttattunk az emberek­hez havonta, most 7 és fél milliónál is többet kell a le­vélszekrényekbe dobni. És még valami: 20 esztendővel ezelőtt összesen 44 féle lap­hoz lehetett hozzájutni, — ma, a külföldi lapokkal együtt, félezer kiadvány kö­zül lehet válogatni. Hát. ezt a súlyra is tekintélyes töme­get rendszeresen és pontosan el kell vinni az emberekhez, kínálni, eladni nekik. Sike­rült elérni, hogy most már minden kis faluban délelőtt ott az újság, ezt viszont csak a posta szervezettségével le­hetett megcsinálni. Tudom, túl nagy a teher. Űgv próbá­lunk segíteni, hogy telepített kiosztó-helyeket létesítünk, így a kézbesítőknek nem kell a városon keresztül cipelni a táskát, a körzetük közelében kapják meg az anyagot. Ké­sőbb megoldjuk azt is. hogy a hírlaposok csomagját gép­kocsival házhoz vitetjük ... Dörnyei Laszlóné. a MÉH IV terjesztési előadója: — Lapterjesztéssel kezd­tem, jó két évtizeddel ezelőtt, azzal is szeretném befejezni. Valahogy a szívemhez nőtt ez a munka, maradtam, pedig kínálkozott jobb lehetőség is. — Melyik lap volt akkor a legkapósabb? — A magánkézben lévő Tempó hírlapirodánál kezd­tem, emlékszem, ott mindig a Világosságért álltak sorba a rikkancsok. Szenzációkkal teli bulvárlap volt, jól el le­hetett adni. — Nem hiányoznak most a rikkancsok? — Szerintem szükség volna rajuk, ha szolidabb formában is. Olyan emberekre mint György néni, vagy Kolonics bácsi, aki 500 Naplóval sétált és el is adta ... Persze most is vannak agilis emberek és azt már sikerült elérni, hogy az árusok kimozdulnak a pa­vilonból, kínálják az újságot. — Baranyában a legjobb az olvasottság, minden lakos­ra kilenc újság jut egy hó­napban. Azt hinné az ember, nincs tovább, én mégis azt vallom: újságeladásnál nin­csen olyan, hogy telítettség. Ahogy nő az emberek élet- színvonala, nő a kulturális, tájékozódási igény is. Állí­tom, hogy vannak még fehér foltok. Ezért foglalkoztatunk már piackutatót is, — és azt szeretnénk elérni, hogy ma­ximális legyen a kínálat, ne csali a spontán igényeket elé­gítsük ki. Kiss Sándor minden áldott nap egy újságköteggel a hóna alatt megy ebédelni. Ezt már megszokták az Olimpia étte­rem vendégei, várják is hogy jöjjön a Sanyi bácsi ... — Reggel 4-kor kezdek, akkor megyek a lapokért az állomásra. A feleségemmel közösen árusítunk itt az uránvárosi pavilonban és munkaidő ide, munkaidő oda, addig tartunk nyitva, míg el nem fogy a lap. Persze azért mozogni is kelt. reggelente elmegyek az Építők éttermé­be, ott már jó kialakult a vevőköröm, a törzsvendégek­nek pedig, akik nem érnek rá ide jönni, a lakásukra vi­szem az újságot. Ugyanazért a pénzért, de megéri, hiszen csak így lehet állandó vevő­ket szerezni. ■ — Mikor kezdte az árusí­tást? — Vagy húsz éve. Akkor még csak három ház -volt Üj- mecsekaljan. Hulladék-desz­kából bódét eszkabáltam, és tíz Naplóval, öt Szabad Nép­pel kezdtem. Most a többszö­rösét árulom. — Melyik a kedvenc lapja? — Kettő: a Héffői Hírek és az Esti Hírlap. Rövidek a cikkek, van időm elolvasni. D, K. J. Őszi tárlat Bemutató a filmklubban A siketek és nagyothallók pécsi szervezetének Jókai ut­cai székházéban szombat es­te ünnepi eseményre került sor. Nagyszámú érdeklődő je­lenlétében dr. Borsos József népművelési csoportvezető nyitotta meg a szervezet im­már hagyományossá váló őszi tárlatát. Az eddigi közös bemutat­kozás helyett azonban, egy művész alkotásaiból rendez­ték a tárlatot: Bagó Lajos húsz zsűrizett intarziáját lát­hatta a közönség. A megnyitó után a Mecsek tóvilága című színes riport­filmet vetítették, majd a Si­ketek Pécsi Filmklubja gyár­tásában készült Fekete szél című színes játékfilm bemu­tatása következett. írta és rendezte: Varjas István, ope­ratőre Márkus József, a fő­szerepeket Bagó Lajos:-és Széplaki Klára játssza. Pécsi szerző készülő könyvei Kende Sándor Pécsett elő írónak két könyve vár. meg­jelenésre a kiadóknál. „A Szajna lánya” címmel novel- láskötetet fogadott el tőle a Szépirodalmi Könyvkiadó, amely előreláthatóan 1972- ben kerül a könyvesboltok­ba. A kötet tartalmazza az „Olasz arcképvázlatokat”. Az idei baranyai felszabadulási irodalmi pályázaton díjat nyert regényét, a „Száguldó nyugtalanság"-ol a Magvető Könyvkiadó kötötte le. s meg­jelenése úgyszintén 1972-re várható. A regény kétfajta értelmiségi réteg, a műszaki és a humán értelmiség köl­csönös viszonyáról, szembe­süléséről szól. Készül a „bolgár Kloss kapitány“ Bolgár filmesek Péoett Mátyás Géza, a Megyei Hírlaposztaly vezetője, szin­tén veterán hírlapos. A Márton utca 6. szám alatti ház udvarán álló öreg földszinti helyiség sem látott még ilyen „csodabogarakat". Jupiterlámpák, filmkamera, fotósok, színészek, katonák töltik meg a kis udvart. Bol­gár nyelvű rendezői utasítá­sok hangzanak. Itt veszik fel a bolgár—magyar koopro- dukcióban készülő Minden kilométernél című film né­hány jelenetét. Ljubomir Sarlandzsijev, a tegnapi forgatás szünetében elmondotta, hogy kollégájá­val Nedelcso Csernewel kö­zösen rendezik ezt a film­sorozatot. Több részes tv- produkciót készítenek, amely­nek két folytatása Magyar- országon játszódik. A film az 1944-es háborús világot idézi. A felderítés, az elhá­rítás izgalmas harcairól szól, afféle bolgár Kloss kapitány lesz. Eredeti helyszíneken forgatnak, hiszen köztudott, hogy a bolgár hadsereg Ba­ranyában is harcolt. Ha itt befejezték. DrávaszabolcSön és Drávacsehiben folytatják a forgatást. Magyar színész­nő is játszik a filmben, Ven- czel Vera, aki egymaga alakít egy ikerpárt. Az egyik iker a németeknek, a másik a bolgároknak dolgozik. A bolgár hadsereg katonáit bol­gár egyetemisták alakítják — nagy örömmel. S ami bennünket különö­sen érdekel: másfél, két esz­tendő múlva a Magyar; Te­levízió is bemutatja a film­sorozatot.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents