Dunántúli Napló, 1970. október (27. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-10 / 238. szám

* DUN ANTÜL1 NAPLÓ 1910. október 10. ANA Csehszlovák- ÜSZIT tárgyalások kezdődnek Strougal nyjlatkozata Lubomir Strougal, a cseh­szlovák szövetségi kormány elnöke csütörtökön este beje­lentette, hogy a közeli napok­ban tárgyalások kezdődnek a Német Szövetségi Köztársa­ság képviselőivel. Csehszlo­vákia — mondotta — már korábban értésre adta, hogy felkészült a tárgyalásokra. Emlékeztetett arra, hogy Svo- boda elnök jelenlegi helsinki látogatásával Csehszlovákia támogatni kívánjja Finnorszá­got az össz-európai biztonsági értekezlet összehívásáért ki­fejteti erőfeszítéseiben. A televízióban. Strougal miniszterelnök hangsúlyozta, hogy az 1970-es népgazdasági terv megvalósítása isorán si­került gátat szabni: a gazda­sági folyamatokban tapasztalt ösztönösségnek, felújítani az arányos fejlődést, megállítani az inflációt Gomulka fogadta Kállai Gyulát Gomulka a LEMP KB első titkára pénteken fogadta Kál­lai Gyulát az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagját, az Országyűlés elnökét. A foga­dáson résztvett Zénón Krisz- ko a LEMP PB tagja és Né­meti Béla, hazánk varsói nagykövete. ♦ VARSÓ: A Bonnból ha­zafelé tartó Winiewicz len­gyel külügyminiszter-helyet­tes repülőgépe csütörtökön este a varsói kedvezőtlen időjárási viszonyok miatt kénytelen volt visszafordulni és a demokratikus Berlinben szállt le. A lengyel diplomata utazását péntekig elhalasz­tották. ♦ NYUGAT-BERLIN: Pén­teken Nyugat-Berlinben, a volt szövetségi ellenőrző ta­nács épületében megkezdő­dött a négy nagyhatalom nagyköveteinek soronkövet- kező találkozója, amely a Nyugat-Berlinnel kapcsolatos kérdésekre vonatkozó véle­ménycsere része. ♦ WASHINGTON: Az Egyesült Államok teljesíti Pakisztán fegyverszállítási kérelmének egy részét, nem hajlandó azonban leszállitani a kért 100 páncélost. Robert McCloskey, a washingtoni külügyminisztérium szóvivő­je szerint az egyéb tételek leszállítása nem fogja érinte­ni India és Pakisztán erő­viszonyát. Kambodzsában kikiáltották a köztársaságot A kambodzsai nemzetgyű­lés és a szenátus együttes ülésén pénteken délelőtt ki­kiáltották a köztársaságot és Cseng Heng tábornokot ne­vezték ki köztársasági elnök­ké. A Khmer Köztársaság kikiáltását zászlófelvonással és üdvlövésekkel tarkított felvonulás követte Phnom Penhben. A főváros egymillió kétszázezer lakosa közül ti­zenötezren vettek részt a március 18-án hatalomra ke­rült puccsisták céljait szol­gáló ceremónián. A Phnom Penh-i trió — Cseng Heng elnök, Lón Nol miniszterel­nök és Sirik Natak miniszter­elnök-helyettes — a királyi palota erkélyéről nézte végig a felvonulást. A köztársaság kikiáltásával egyidőben a fővárostól észak­ra súlyos ütközetek zajlottak le a kambodzsai népi felsza­badító erők és a kormánycsa­patok között. Az egyik össze­csapás színhelye a Phnom Penhtől 85 kilométerre fekvő Taing Kauknál, a másik az attól tíz kilométerre délebbre levő Prak Hámnál zajlott le. A Phnom Penhtől hetven kiT lométerre ^szakra fekvő Sko- unt az éjséaka folyamán tűz alá vették a felszabadító erők, s az ottani helyőrség szintén támadásra számít. A harcok kimeneteléről a Phnom Penh-i katonai szóvi­vő nem közölt részleteket TEHERÁN: Teheránban befejezte muiiicáját a szov­jet—iráni gazdasági együtt­működési bizottság harmadik ülésszaka és dláírták a két ország 12—15 évre szóló gazdasági és miiszaki együtt­működés jegyzőkönyvi meg­állapodását.-f BONN: A nyugatnémet tudományos ügyek miniszté­riuma csütörtökön megerő­sítette a Die Zeit című heti­lapnak azt a nagy feltűnést keltő leleplezését, hogy a bonni kormány fontolóra vet­te: finanszírozni fogja az Urangeseflschaft nyugatné­met cégnek a Dél-Afrikai Köztársasággal tervbe vett ügyleteit. A vállalat Délnyu­gat-Afrikéban kérne uráni- umoxid bányászati koncesz- sziót. •f BONN: Strauss, a bajor- országi keresztényszociális unió elnöke egyhetes látoga­tásra az Egyesült Államokba utazott. Strauss, aki koráb­ban az NSZK több kormá­nyában hadügy-, illetve pénz­ügyminiszter volt, jelenleg az ellenzéki CDU—CSU egyik vezére és ennek a pártnak a legjobboldalibb csoportosulá­sát vezeti. Sajtójelentések szerint Strauss Washington­ban „megbesééléseket folytat majd politikai személyiségek­kel és gazdasági körök kép­viselőivel’’. Strauss már a harmadik nyugatnémet ellen­zéki vezető személyiség, aki az utóbbi időben látogatást tesz az amerikai fővárosban. ♦ BUKAREST: A pénteki román lapokban újabb köz­lemény jelent meg Ion Ghe- orghe Maurer egészségi ál­lapotáról, akit mint ismere­tes, október 5-én gépkocsi­baleset ért. Az egészségügyi minisztérium közleménye szerint Maurer állapotában az elmúlt 48 órában számot­tevő javulás állt be. A sokk­állapot megszűnt. A megfe­lelő orvosi kezelést tovább alkalmazzák, hogy elhárítsák a többszörös traumatizmus esetleges következményeit. VDK kommentár Nixon nyilatkozatáról AZ USA VEZETŐI MÉG NEM SZÄNTÄK EL MAGUKAT A VIETNAMI KÉRDÉS TÉNYLEGES RENDEZÉSÉRE A VDK fővárosában. Ha­noiban gyorsan reagáltak Ni­xon amerikai elnöknek a vietnami kérdésről elmondott rádió- és televízióbeszédére. A pénteki hanoi újságok már közölték a vietnami távirati iroda kommentárját A kommentár, amely a Ni- xon-java6latok elemzését ad­ja, arra a következtetésre jut, hogy az elnök vietnami po­litikájában nincs semmi lé­nyeges változás s az teljesen figyelmen kívül hagyta a Binh-asszony által előterjesz­tett nyolcpontos javaslatot Mind a közzétett kommen­tár, mind más — politikai körökből származó — állás- foglalás azt a következtetést vonja le, hogy az USA veze­tői még nem szánták el ma­gukat a vietnami kérdés tény­leges rendezésére. Az elnök által javasolt tűz­szünet például négyszázezer amerikai és vele szövetséges idegen katona jelenlétében jönne létre, s ez már önma­gában is meghatározná annak jellegét. Ha elfogadnák az ilyen tűzszünetet, ezzel volta­képpen törvényes látszatot adnának az amerikai katonai jelenlétnek. Nincs változás az amerikai elnök álláspontjában a koráb­biakhoz képest abban sem, hogy változatlanul „kölcsö­nös” csapatkivonásokat kö­vetel. Egyébként az elnök 1971 tavaszára kívánja csu­pán 268 ezer főre csökkente­ni a megszálló erőket, s tár­gyalni a „kivonás naptári rendjéről”. A vietnami fél e kérdésben a nyolcpontos ja­vaslatban világos választ adott: a vietnami fegyveres erők elhelyezkedésének meg­vitatása a vietnamiak egy­más közötti ügye, amelyet nem lehet egy nevezőre hoz­ni a megszálló ■ haderő kivo­násának témájával. Élesen bírálják Nixon ma­kacs ragaszkodását a Thieu— Ky Kiem klikkhez. Ami a háborús cselekmé­nyek közben elfogott ameri­kaiak ügyét illeti, Hanoiban ' még egyszer leszögezik: a nemzetközi jog és az ország törvényei értelmében ezek hadifoglyok. Az ideiglenes forradalmi kormány javasol­ta, hogy bocsássanak szaba­don minden foglyot — akkor, amikor az amerikaiak nyilat­koznak saját és csatlósaik hadseregének kivonásáról. Elfogadhatatlannak tartják Hanioban a vietnami kérdés rendezésére egy nemzetközi konferencia összehívását, mert az ilyen konferencia az USA manővereinek színhelye lenne, s nem szolgálna mást, mint a közvélemény megté­vesztését Nixon úgynevezett béke­kezdeményezése az amerikai ellenzék lecsendesítését, a képviselőházi választások elő­készítését, és a Binh-asszony által előterjesztett javaslatok nemzetközi hatásának csök­kentését szolgálja. Húszéves a Fián—Magyar Társaság A Finn—Magyar Társaság húszéves jubileumi ünnepsé­geire Helsinkibe érkezett a Kulturális Kapcsolatok Inté­zetének küldöttsége, Demeter Sándornak, a KKI elnökhe­lyettesének vezetésével. Október 8-án fogadta hiva­talában a küldöttséget Meeri Kalavainen közoktatásügyi miniszter. A küldöttség látogatást tett a helsinki egyetem magyar Intézetében. Ugyancsak októ­ber 8-án Demeter Sándor megnyitotta a Finn Nemzeti Múzeumban rendezett ma­gyar néprajzi kiállítást. Pompidou elnök Bajkonurban és iWoszibirszkbe« Georges Pompidou francia elnök Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP Központi Bizottsága főtitkárának, Nyikolaj Pod- gornijnak, a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa Elnöksége el­nökének és Alekszej Koszi- ginnak, a Szovjetunió Mnisz- tertanácsa elnökének társa­ságában október 8-án felke­reste az űrrepülőteret. Pompidou elnöknek és a szovjet vezetőknek megmu­tatták a kozmikus technika különböző fajtáit A látoga­tók jelen voltak a Kozmosz 368. mesterséges hold felbo­csátásánál — hangzik az erről kiadott közlemény. Georges Pompidou, francia köztársasági elnök Bajkonur- ból jövet Nyikolaj Podgor- nijnak, a Szovjetunió Legfel­ső Tanácsa Elnöksége elnöké­nek társaságában pénteken délután megérkezett az Ob folyó partján épült nyugat­szibériai „fővárosba” — No- voszibirszkbe. A trikolorokkal és szovjet zászlókkal fellobogózott re­pülőtéren a város vezetői me­leg szavakkal üdvözölték a francia államfőt Novoszibirszk utcáin tíz és tízezrek francia és szovjet zászlócskákat lobogtatva, ken­dőt és kalapot lengetve kö­szöntötték lelkesen a Szovjet­unióval baráti kapcsolatokat fenntartó Francia Köztársa­ság elnökét. A gépkocsikara­ván megállt a Nagy Honvé­dő Háború szibériai katonái­nak emlékművénél, s Pom­pidou elnök koszorút helye­zett el a fasizmus elleni harc hősiességét szimbolizáló szo­bor talapzatánál. Ha! (őre zsugorodott a Brandt-kormány parlamenti többsége Erich Mende és Heinz Starke, az FDP két palamenti képviselője csütörtök este be­jelentette kilépését a Szabad Demokrata Pártból. Mende a CDU-ba, Starke pedig a CSU- ba lép át A két képviselő levelet küldött az FDP veze­tőségének és pénteken nyilat­kozatban kívánja megindo­kolni kilépését. Zolgmann képviselő, aki már korábban elhagyta az FDP-t és új pár­tot akar alapítani, egyelőre a CDU—CSU parlamenti cso­portjánál „vendégként” akar szerepelni. Már a Bundestag csütörtöki ülésén, amikor a Möller pénzügyminiszter elleni meg- rovási indítvány fölött sza­vaztak, ‘ feltűnést keltett, hogy Mende és Starke a koa­líció ellen foglalt állást. Meg­figyelők már akkor arra kö­vetkeztettek, hogy a két kép­viselő pártot akar változtat­ni. Mende, aki egyidőben az MI LESZ CROSS-SAL? A kanadai rádió francia nyelvű adása csütörtökön helyi idő szerint 22.30 óra­kor megszakította „Az atom és a világegyetem” című is­meretterjesztő műsorát és a hallgatók által jól ismert be­mondó, közömbös hangon, hozzákezdett „a québeci fel­szabadítás! front politikai manifesztumának” felolvasá­sához. A mintegy négyolda­las dokumentum ismertetése tíz percig tartott, ezután j folytatódott „Az atom és a világegyetem”. A műsorközlő azonban előzőleg tájékoztat­ta a hallgatóságot: a front követelte a manifesztum is­mertetését és a követelés teljesítésének mindenki által tudott humanitárius oka volt: James Cross brit kereskedel­mi tanácsos életének meg­mentése. A „manifesztum” támadott gyakorlatilag minden meg­levő québeci intézményt — az egyházat, a kormányt, a politikusokat, a jogrendszert, az üzleti életet, a nagyválla­latokat és tulajdonosaikat, el­sősorban természetesen az angol anyanyelvű tőkéseket. Forradalomra hívta fel Que­bec „dolgozóit”, hogy a „rab­igába hajtott társadalom he­lyére építsenek szabad kö­zösséget”. A politikai nyilatkozat is­mertetése a frontnak csak az egyik követelése volt, an­nak fejében, hogy szabadon- bocsássa a hétfőn lakásáról elrabolt Crosst. Az újabb hí- ,rek szerint nem 13, hanem *21 politikai fogoly — qué­beci szeparatista — szaba- donbocsátását követelték még, valamint ötszázezer dollárt aranyrúdban, menle­velet és repülőgépet, amely az emberrablókat és a szaba­don engedett foglyokat Ku­bába vagy Algériába szállí­taná. Először 48 órí ban je­lölték meg ultimátumuk le­jártát, aztán 24 órát csaptak még hozzá, végül újabb 12 órával tolták ki az „utolsó” határidőt. Ez az utóbbi ma­gyar idő szerint pénteken reggel öt órakor már lejárt, anélkül, hogy bármi érdem­leges fejlemény következett volna be az ügyben. A kanadai kormány tudva­levőleg elzárkózott a követe­lések teljesítése elől és állás­pontját megváltoztathatat­lannak mondotta. Vannak azonban jelek, hogy mindkét fél álláspontja egy kissé ru­galmasabbá vált: a kormá­nyé azzal, hogy beolvhstatta a manifesztumot, a fronttá pedig azáltal, hogy egy mont- reáli telefonfülkében szerdán megtalált üzenetben a szer­vezet tagjai felszólították Ottawát: tisztázza, melyek a követelésnek azon pontjai, amelyeket teljesíthetetlennek tart. Ugyanez az üzenet sej­teti, hogy a fél milliós vált­ságdíj csökkentéséről esetleg alkudni lehet: „nem akarjuk dollárok miatt kivégezni Crosst”. A tízperces, drámai rádió­közvetítés, a manifesztum fel­olvasása óta azonban — mint a kanadai külügymi­nisztérium szóvivője közölte — a front nem jelentkezett. FDP elnöke volt, korábban többször kijelentette, hogy ha kilép a pártból, „becsü­letbeli kötelességének” tarta­ná, hogy lemondjon Bundes- tag-mandátumáróL Ezt az ígéretét azonban nemcsak, hogy nem tartotta be, hanem biztosítékot kért a CDU-tól, hogy új választások esetén jelölik a CDU listáján. A három képviselő kilépé­sével a Brandt-kormány amúgyis hajszálvékony par­lamenti többsége még jobban összezsugorodott A koalíci­ónak eddig 254 szavazata volt az ellenzék 242 szavazatával szemben. Az arány most 251:245, A kormánynak tehát csupán 6 főnyi többsége van. A novoszibirszki megérke­zés érdekes mozzanatának számít, hogy a repülőtéren a francia újságírók valóságom ostrom alá vették Pompidou elnököt. A sajtó képviselői arra voltak kiváncsiak, vajon az elnök jelen volt-e Bajko­nurban francia műszerekkel ellátott mesterséges holdak felbocsátásánál, Pompidou kitérően azt válaszolta, hogy „ez titok”. A francia delegáció szóvi­vője közölte az újságírókkal, hogy Pompidou elnök és Nyikolaj Podgornij szovjet államfő Novoszibirszkbe jö­vet a repülőg en tárgyalt a közel-keleti és a délkelet­ázsiai helyzetről. Egy, a francia delegációban meglehetősen magas posztot betöltő személy szerint a megbeszélések folyamán a szovjet és a francia nézeteit igen közel álltak egymáshoz. Ugyancsak a szóbanforgó francia forrás szerint a Baj­konurban Pompidou elnök Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszi gin és Nyikolaj Podgor­nij társaságában tekintette meg a műholdak felbocsátá­sát. Szombaton a francia elnök és kísérete a „tudósok váro­sába”, Akagyemgorodokba lá­togat. Tito Luxemburgban Tito jugoszláv köztársasági elnök pénteken befejezte bel­giumi hivatalos látogatását és Luxemburgba repült, ahol október 11-ig tartózkodik. A Brüsszelben Tito tárgya­lásairól kiadott közös belga— jugoszláv közlemény szerint a tárgyalásokon a nemzetközi helyzetet és a két ország kap­csolatait vitatták meg. Lázadás La Pazban A kétnapos konfliktus után szerdán hatalomra került, baloldali Juan Jósé Torrez tábornok ellen csütörtökön lázadást kísérelt meg egy La Pazban állomásozó ezred, az „Ingavi”, élén Miguel Ayo- roa jobboldali ezredessel. Ayoroa és katonái elbarri- kádozták magukat La Paz-i körletükben és „manifesztu­mot” bocsátottak ki, amely­nek részleteit a nyugati hír- ügynökségek csak annyiban ismertetik, hogy Ayoroa, aki ötszáz katona fölött rendel­kezik, valamiféle „őszintén nacionalista” kormányt akar, és a „törvényesség helyreál­lítását” sürgeti. Nem sokkal a lázadás ki­robbanása után Torrez tá­bornok parancsára katonák vették körül az „Ingavi” ez­red laktanyáját. Torrez ulti­mátumban szólította fel meg­adásra Ayoroát és utasította a Colorados ezredet — az el­nöki palotaőrséget —, hogy fegyverezze le a lázadókat, erőszakkal is, ha szükséges. Magyar Idő szerint pénte­ken reggelig nem érkeztek jelentések összecsapásról. De — mint a Reuter-iroda je­lentette — megfigyelők je­lentéktelennek minősítették az ezredes kísérletét, főként, mert a hadsereg jobboldali tisztjeit mór semlegesítették, és mert Torrez mögött áll a fegyveres erők legnagyobb része, a diákság és a mun­kásság. A lázadásra azokban az órákban került sor, amikor már jávában folyt az új nép- képviseleti kormány összeál­lítása. Huszonhárom emberéletei követelt eddig a genovai árvíz Órákkal azután, hogy az olasz Riviérán pusztítani kez­dett a kiöntött Bisagno folyó árja, Genovában és környé­kén ismét szakadni kezdett az eső és ez még csak fokozta az aggodalmakat. Az árvíz­ben, amely két esztendeje Itália legnagyobb áradása, eddig 23 halálesetről bizo­nyosodtak meg, de a hivata­los szervek attól tartanak, hogy amint a mentőosztagok tovább kutatnak az iszap bo­rította romok között, a vesz­teséglista még csak növek­szik. A Reuter-iroda tudósí­tója szerint többszázra tehető a sebesültek száma. A legtöbbet szenvedett kör­nyék tudvalevőleg Genova, amelynek utcáin csütörtökön kétméteres vízfal söpört vé­gig, elöntve gépkocsikat, au­tóbuszokat, s elborítva még a fákat is. Házak omlottak össze, s az ár elmosott egy ősi római hi­dat. A szerencsétlenül járt emberek hidakon, lakásaik­ban, gépkocsijaikban tartóz­kodtak. amikor támadni kez­dett az árvíz, és a rendőrség úgy véli, hogy a rohanó ár sok holttestet a tengerig so­dort.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents