Dunántúli Napló, 1970. október (27. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-27 / 252. szám

1970. október 27. DUN ANTALI NAPLÓ f Nincs különbség! Technikum vagy szakközépiskola Vasárnap befejeződött Pé­csett a gépjárműtechnikai szakközépiskolák vezetőinek országos tanácskozása. Arra a kérdésre, hogy kell-e külön technikusi vizs­gát tenni az új típusú szak- középiskolát végzetteknek, az illetékesek válasza a követ­kező: az új típusú szakkö­zépiskola — melyet tavaly vezettek be — különbözik a régitől. A régi típusúban érettségizett szakmunkásokat képeztek, míg az új ennél többet, mást ad. Az új szak- középiskolában végzettek be- tölthetnek szakmunkás mun­kaköröket és egyéb közép­fokú végzettséghez kötött munkaköröket. Hogy milyet, azt az érettségi bizonyítvány záradékában megjelölik. így például az itt végzettek — iskolatípustól függően — le­hetnek szakmunkások, mű­vezetők, építésvezetők, szere­lők, beruházók, meósok stb. Ez a képesítés egyenlő volt a technikumi végzettséggel. Meg­szűnik tehát a különbség a régi értelemben vett techni­kum és szakközépiskola kö­zött. A két iskolatípus kö­zött ezentúl csak a képzés jellegében van különbség, a képzés szintjében nincs. A tanácskozáson megvitat­ták azt is; hogyan szerez­hetnék meg a diákok a gép- járművezetői jogosítványt még a tanulmányi idő alatt. Ezzel kapcsolatban két nézet alakult ki: az egyik szerint a harmadik évben a nyári termelési gyakorlattal pár­huzamosan, a másik szerint pedig a negyedik évben az érettségi után a tanulmányi idő egyhónapos meghosszab­bításával. Ez utóbbi látszik célszerűbbnek, mert egyrészt a vizsgára való felkészülés nem menne a tanulás rová­sára, másrészt műszaki isme­retekből nem kellene vizs­gázni, csak KRESZ-ből és vezetésből, hiszen az érettsé­gi magában foglalja a mű­szaki vizsga anyagát is. Gondot okoz az anyagiak biztosítása — mondották —, jó lenne, ha a vizsga költsé­geit központi keretből fedez­nék. A konferencia a terve­zetet megvitatta és eljuttatta az illetékes minisztériumok­hoz. A résztvevők megtekintet­ték a Széchenyi István Szak- középiskola tanműhelyét s nagy elismeréssel nyilatkoz­tak a 6 milliós költséggel épült rendkívül korszerű lé­tesítményről, melyet az is­kola a XIV-es Autójavító Vállalattal és a 12-es AKÖV- vel közösen kíván tovább­fejleszteni. Panics György Tanácskozás a KIOSZ-ban Cél: a lakosság szolgáltatási igényeinek fokozottabb kielégítése Kovács Apollónia Pécsett H asznos, az egész lakosságot érintő feladatok jobb megoldása érdekében tanácskoztak tegnap Pécsett a KIOSZ épületében a Megyei Tanács ipari osztályának és a KIOSZ megyei vezetőségé­nek kezdeményezésére. A megbeszélésen a megye járási tanácsai illetékes szakigazgatási szerveinek, a nagyközségek tanácsainak képviselői, valamint a KIOSZ megyei és járási szerveinek titkárai vettek részt — a Megyei Pártbizottság ipari osztályának képviseleté­ben Foki Jenő elvtárs jelent meg. A megbeszélés célja: milyen lehetőségek vannak a lakosság javító, szolgáltató igényeinek jobb kielégítésére, mit tehetnek ezért a megye kisiparosai? A tanácskozáson is el­hangzott: az igények nőnek és városokban, községekben, de különösen a kisközségek­ben egyre sürgetőbb a javí­tó-szolgáltató igény, és ezt a kisiparosok is az eddigi­nél fokozottabb mértékben kívánják kielégíteni. A hoz­zászólók felvetették: megye- szerte a községekben fel kell mérni milyen szolgáltatási tevékenységre jelentkezik a lakosság részéről igény — az igény kielégítésére milyen lehetőségek, szakemberek áll­nak rendelkezésére? Csaknem valamennyi hoz­zászóló beszélt a kontárokról is. Általános vélemény volt: munkájukra szükség van —, de legalizálásuk is sürgető, akik működési engedélyt kí­vánnak kiváltani, ezt elő kell segíteni. Azt ellenben meg kell akadályozni, hogy a kon­tárok visszaéljenek a rende­letekkel. A munkaviszony melletti ipar gyakorlása — volt a másik gondolatkör, amely köré a felszólalások csopor­tosultak. Nem vitás, igény van azoknak a munkájára is, akik úgynevezett másodállás­ban végzik tevékenységüket. Gond: a munkaadó nem szí­vesen engedélyezi ezt, mert úgymond: „akkor hozzánk csak aludni jár”. A tanács­kozás úgy foglalt állást: kéri a munkaadókat járuljanak hozzá a másodállású kisipari tevékenységhez —, de ha az illető nem állja meg főfog­lalkozásában helyét, úgy az engedélyt a munkaadónak jogában van visszavonni. A tanácskozáson sok szó esett a nyugdíj melletti ipar gyakorlásának problémáiról is. Jelentős hangsúlyt kapott: a kisközségek ipari szolgál­tató igényeinek kielégítése. Egy-egy kisközségben., nem él meg az ottani munkából a kisiparos — jócskán marad még szabad kapacitása. Eh­hez kapcsolódva érdekes és megfontolásra méltó javaslat hangzott el: sok az olyan hiánycikk, amelyeknek gyár­tása nem igényel nagyobb beruházást, mint például a füstcsőkészítés és még számos egyéb. Ha az ÁFÉSZ-ek fel­mérnék ezeket a hiánycikke­ket és összehívnák a kisipa­rosokat: ki mit tudna vállal­ni, milyen hiánycikket tudna gyártani — munkája folya­matosságát ezzel biztosítani lehetne és a hiánycikk-gond is enyhülne. Számosán szóvá tették az Téma: a munkavédelem 99 Maratoni66 vetélkedő Szombaton este 10 órakor — közel ötórás küzdelem után fejeződött be a Mecseki Szén­bányák vállalati munkavé­delmi vetélkedőjének döntő­je, s alakult ki a helyezések végső sorrendje. A versenyt az üzemi dön­tők előzték meg. A vállalat 3574 fizikai — és 377 mű­szaki dolgozója vett részt a küzdelemben. A mozgalom egyben pótolta a bányaren­dészet kötelezően előírt bal­eseti tanfolyamát — a ver­seny közben eredményesen vizsgázott 731 külszíni és 655 föld alatti dolgozó. Így, — mivel külön tanfolyamot in­dítani nem kellett, — a Me­cseki Szénbányák 451 900 fo­rintot takarított meg. A szombati — Puskin Kul- í túrotthonban megrendezett, — döntőt négy szakág szerint csoportosították: egyrészt bá­nyász — fizikai és műszaki állomány, — másrészt villa­mos — ugyancsak fizikai és műszaki dolgozók. A négy ágazat versenyét külön érté­kelték. A zsűri elnöke dr. Koncsag Károly, a Kerületi Bányaműszaki Felügyelőség vezetője volt. A végeredmény: a „mara­toni” döntő bányász „fizikai” kategóriájának győztese a pécsbányai Imrei Lajos lett. A bányász „rfiűszakiaknál” Félix József — Béta-akna, — diadalmaskodott. A villamos „fizikaiak” győztese az új­hegyi villamosüzemben dol­gozó Hirdi Antal lett, míg a műszakiaknál az ugyancsak újhegyen dolgozó Mester Jó­zsef végzett az első helyen. adózás problémáit is. A Me­gyei Tanács pénzügyi osztá­lyának képviselője felszólalá­sában hangsúlyozta: a jövő­ben fokozottabb mértékben törekszenek a differenciált adózást bevezetésére, megol­dására. Minél kevesebbszer forduljon elő, hogy valame­lyik kisiparos, aki javító­szolgáltató tevékenységet vé­gez, a túlzott adó megálla­pítása végett kénj'szerüljön iparát visszaadni. De viszont azt fokozottabban ellenőrzik, hogy a tényleges helyzetnek megfelelően történjék a jö­vedelembevallás —, mert szá­mos kirívó eset példázza: nincs minden rendben e kö­rül. G.F. j Brokát estélyi ruháját kö­penyre cseréli, a tegnap esti hangverseny szünetében. Az­után végre beléphetek. — Ne haragudjon, amiért előbb nem fogadhattam, de nagyon lámpalázas vagyok minden fellépés előtt... — Ennyi év, ennyi sikere után? — Minden fellépésem előtt. És bámulom, akinek nincs ... — Két éve szerepelt utol­jára Pécsett. Merre járt az­óta? — Ausztráliában, Új-Zé- landban, Észak-Amerikában turnéztam egy évig. A mű­sorom? Túlnyomóan cigány­dalokat, erdélyi népdalokat, magyarnótákat énekeltem. — Utóbb gyakran énekel nótákat. Ne haragudjon, hogy megkérdezem: aki ízig- vérig folklórénekes, hogyan, hogy műdallal frissíti a re­pertoárját és nem népdallal elsősorban? — Nehezet kérdezett és felkavarót... Úgy érzem, ■ népdalhoz a „Röpülj pávás” lányok alkata és lelkesedése szükséges ... — A népdal kiapadhatat­lan forrás, mindenki megta­lálja a tetszésének, előadói alkatának valót... — Erdélyi népdalokkal, ci­gánydalokkal kezdtem a Pá­lyámat. De a mfldalok közül is szívesen éneklem azt, ami igaz muzsika ... — Még egy kérdést: vár­hatunk-e új lemezt Kovács Apollóniától? — Decemberben cigányda­lokkal szerepelek — mások­kal együtt — egy nagyleme­zen. önálló lemezt is szeret­nék. Ehhez azonban Erdély­be kell mennem először: gyűjteni. Újabb cigánydalo­kat ... (w. e.) Vizsgáznak44 a légikisasszonyok Ma: döntő a siklósi várban Vasárnap érkeztek Pécsre a légikisasszonyok. Képünkön a vendégek egy része a Széchenyi téren. ■*- Szokolai felv. — Megérkeztek a légikisasz- szonyok — vasárnap délelőtt Pécsre — és mindjárt kelle­mes meglepetés érte őket: nem számítottak arra, hogy egy valóságos kis tömeg vár­ja majd őket, igazán nagy szeretettel. Laki Istvánná dr., a II. kerületi tanács vb-elnö- ke leöszönti a stewardess-ve- télkérlő résztvevőit. Aztán a zsúfolt program, amely szinte megállás nélkül tart a késő esti órákig. A napok óta csak fokozódó fáradtságot és izgalmat — ha pillanatnyilag is — azért fe­ledtetik az új élmények. Pél­dául : a Mecseki Állami Pin­cegazdaság pezsgőüzeme. A végeláthatatlan pincelabirin­ÉQ VELED, ROLLS-ROYCE... Öszbevegyülő borostás arc. Bozontos szemöldök, eny­hén kopasz fejbúb. Ócska, tízéves ballonja már kissé rojtos. Hunyorítva néz maga elé az asztalra, szemét bánt­ja a szája sarkában lógó, szétnyálazott csikk füstje. Hangtalanul dolgoznak. Tövig rágott ceruzák, ele­gáns tollak szaladnak végig a szelvények hasábjain, ír­ják a háromféle tippet. A borostás előtt legalább harminc totószelvény tornyo­sul. Félkörre görbített tenye­re féltőn takarja a sziszté­mát, a kulcsot: a meggazda­godás, a boldogság kulcsát. A kisablaknál néma sor — a soron következő fojtott hangon szól be: tíz szelvényt kérek. A totózó előtt zöld ládába hullnak a fogadó és ellenőr­ző szelvények. A fehérboros­tás csikkes lassan engedi a nyílásba egyiket a másik után. Az utolsó is eltűnik — akkor elégedetten biggyeszt, bólint és megáll az ajtóban. Mélyet slukkol. Tekintete za­varosan mered a színház épületére. Én is odanézek, mi olyan érdekes? Csak néhány má­sodperc múlva jövök rá, hogy a zavaros tekintet a jö­vőbe merült... Keresztülha­tolt a kőfalakon, s a hegyek mögött valahol, csodálatos fényektől körülvéve tűnt el... Ez már Rolls-Royce-ban ül. * Szelvényrendezéskor, va­sárnap délelőtt lezárják az Alkotmány utcai központot, a telefonokat kikapcsolják, az ablakokat besötétítik. Akinek ki kell menni, visz- sza nem jöhet. Számsorrendbe rakják a szelvényeket. Speciális vegy­tintával lefestik a kötegeket, majd tűzbiztos páncélszek­rénybe kerülnek. Ezt köz­jegyzői pecséttel zárják, jegyzőkönyv is készül: min­den a szabályoknak megfe­lelően zajlott. Lottónál is hasonló módon történik. Sokszor százhatvanan is dolgoznak a teremben. A héten a totó millión felül fi­zet. Többen is kaptak ked­vet: közel száznegyvenezer szelvény érkezett be. Szelvényrendezésért a totó ezrenként 42, a lottó 34 fo­rintot fizet. Az értékelést is teljesítménybérben fizetik. A lottónál órabér is van, de normát is megállapítottak. A kereset négy-öt óra alatt száz forint körül mozog. A totó értékelését vasár­nap este hétkor kezdik. Te­lexen jön az eredmény. Negyven-ötven ember várja az asztaloknál az eredmény­lapokat. Felsorakozik a re­vízió is: a Pénzügyminiszté­rium embere és három belső ellenőr csökkenti a tévedé­sek lehetőségét. Ritkán is fordul elő reklamáció. A nyerő szelvényeket több­szörösen átnézik. Másnap, „szekrénybontáskor” egyezte­tik a vegytintával lefestett ellenőrző szelvénnyel. Aztán jöhet a millió. A szemlélődő azt mondja, favágás. És legyint. Hitetlen- kedve hallgatom a műszak­vezetőt: a totó értékelése egyesekben már szenvedély. De mással nem magyaráz­ható a jelenlétük. Pénzkere­set? Ugyan. Akad köztük vállalati főkönyvelő, jó be­osztású pénzintézeti dolgozó, főiskolai előadó, orvos ... A hibákat keresik. Négy­hibás szelvény: kilenc talá­lat. ördöngős gyorsasággal fut a grafitceruza, húzza a vízszintes vonalakat. Vonal és vonal perceken és órákon át, csöndben. Vajon tudják-e, hogy a tizenegyes mérkőzés az Internacionále—Cagliari? Nem hiszem. Azt tudják: a tizenegyre kettő a helyes. Tudják-e, hogy ceruzáik­kal tegnapi borostásképű is­merősöm fényes sorsát húz­zák keresztül egy vonallal? Ég veletek csodálatos fé­nyek, ég veled Rolls-Royce... Borostásképű ismerősöm bi­zonyára alszik, kialudt csik­kel a szája szegletében. A jövőheti milliókról ál­modik. Kampis Péter tusnak csak egy töredékét tekintik meg, aztán Kurucsai József igazgató hívja meg a lányokat a mintaterembe, pezsgőkóstolóra. Különböző alakú pezsgőspoharak — mindenki előtt hat darab (!) — aztán egy-egy zárt mini­palack, emléknek. Hat féle pezsgőt kóstolnak meg — fe­héret, muskostályosat, rózsa­színű és vöröspezsgőt, — de valóban csak kóstolják, hi­szen este kamera elé kell ül­niük ... Négy órakor indul el az autóbusz Siklósra. Ez a rövid utazás éppenséggel nem szó­rakoztató: még ki sem érünk a városból, megszólal a kocsi hangszórója és angol nyelven hallják a város és megye ne­vezetességeit. És persze fel­jegyzik a hallottakat, mert az elő selejtezőn és az elő­döntőn ebből kell majd „vizs­gázniuk”. A lányok izgatot­tak, a kocsi végén magányo­san ülő Vitray Tamás viszont nyugodt. Érthető ... A vár társalgójában köz­ben már felállították a kame­rákat, lámpákat, elhelyezik a székeket, a zsűri asztalát. Alaposan fölforgatnak min­dent és az igazi nagy mozgás akkor következik, amikor a kisasszonyok megérkeznek — az erre az alkalomra nagy­szerűen megvilágított vár be­járatához. A tömeg persze, itt sem marad el. Mezei István — a televízió egyik vezető operatőre, egy dupla fekete után érdeklődik az étteremben, amely hét év óta alaposan megváltozott: — Itt forgattuk annakide­jén örsi Ferenc filmjét, a Tenkes kapitányát. Ez itt föl­des, nyirkos, huzatos pince volt. A lányok elfoglalják szo­báikat, beöltöznek egyenru­hájukba és a tanácsteremben várakoznak. A MALÉV ve­télkedő magyar résztvevője, Varga Katalin tolmácsolja beszélgetésünket, a dán Inga Peetzel, a SAS légitársaság stewardessével. Koppenhágá­ban végzett a négyéves ház­tartás-gazdasági főiskolánk?) — Diplomát kaptam és ez annyit jelent, hogy tanítha­tok a főiskolához hasonló jel­legű, de alacsonyabb szintű iskolán, jövendő háziasszo­nyoknak, vagy mondjuk ven­déglátóipari dolgozóknak. Egyébként ösztöndíjas vol­tam, nyári szünidőben pedig még pótmama szolgálatot is vállaltam, hogy a következő tanévre legyen egy kis meg­takarított összegem. Ugyanis nagyon sokan vagyunk test­vérek és hát nem várhatok minden anyagi támogatást szüleimtől. Van egy ikertest­vérem, Eric a neve, ő aszta­los. — Hány éve repül? — Három. Angolul és né­metül beszélek, két nyelv kötelező. Az angol különben is az egész világon minden légitársaságnál hivatalos nyelv. — Három év alatt milyen emlékezetes élményben volt része? — Koppenhágából Oslóba utaztunk és tíz aranyos kis gyereket vittünk. Árvák vol­tak és Oslóban várták őket a fogadott szülők. Mit mond­jak? A találkozás pillanatá­ban sírva fakadtam én is és kolleganőm is. Nagyon szere­tem a gyerekeket. Ha egyszer férjhez megyek, azt akarom, hogy legyen hat kisgyerekem, három fiú és három lány. A másik emlékezetes élményem pedig... ez a vetélkedő és egyáltalán az. hogy itt tölt- hetek néhány napot Magyar- országon. Ha akarja, majd a döntő után elmondom, ho­gyan éreztem magam önök­nél. Vitray Tamás szólítja a kis­asszonyokat. Elfoglalnák a he­lyüket. a rendező az óráját nézi és a monitort, majd az erős reflektorfényben' meg­kezdődik az adás ...

Next

/
Thumbnails
Contents