Dunántúli Napló, 1970. október (27. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-01 / 230. szám

mo. oktöler I, DUNANTÜLI NAPLÓ Megnyílt az országgyűlés őszi ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) kérdés megoldása után a fi­gyelem középpontjába a ta­karmánynövények termeszté­sének fejlesztése került. Gyors ütemben folytatjuk — távlati terveink irányvona­lának megfelelően — a köz­lekedés fejlesztését is. A IV. ötéves tervben út­építésre, korszerűsítésre és fenntartásra 36 milliárd fo­rintot irányzunk elő. A javító- és szervizhálózat, stz alkatrészellátás és az üzem­anyag töltőállomások hálóza­tának bővítésére, a terv a vállalati pénzeszközök kibő­vítésére 3,3 milliárd forintot irányoz elő. Megfelelő figyelmet fordí­tottunk a hírközlés helyzeté­nek vizsgálatára. Arra töre­kedtünk, hogy gazdasági erő­forrásainkkal összhangban ezen a téren is számottevően fejlődjünk. Befejezzük a jász- ágói 500 kw-os rövidhullámú rádióadó építését. Üj URH- adók létesülnek a rádiómű­sorok vételi lehetőségeinek javítására, valamint önálló URH műsor sugárzására. Megkezdjük azmásodik, színes vételt is biztosító televízió műsor sogárzását. Jelentő­sen, mintegy 250 ezer állo­mással bővítjük a telefonhá­lózatot. Az infrastruktúra fejleszté­se terén világszerte az egyik legnagyobb gondot a megfe­lelő mennyiségű és minőségű víz biztosítása okozza. Kor­mányunk a IV. ötéves terv­ben is fokozott figyelmet for­dít erre a területre és a terv­időszakban 25 milliárd forint beruházást biztosít árvízvé­delmi berendezésekre, regio­nális vízművekre, víztisztító berendezésekre, csatorna- és közműépítésekre. A tervidőszakban az álta­lános iskolai tantermi háló­zat minőségének javítása ér­dekében 2500 osztálytermet építünk és 400 osztályterem építésével bővítjük a közép­iskolai hálózatot. A felsőfokú oktatás fejlesztésére mintegy 2,8 milliárd forint beruházást biztosítunk. Számottevő a fejlődés az egészségügy területén is. Ezt jelzi: a gyógyintézeti ágyak száma 8600-zal nő, a szakor­vosi órák száma napi 6900- zal növekszik és 550 új orvosi körzet létesül. A tudományos kutatás és a műszaki fejlesz­tés céljait öt év alatt mint­egy 46 milliárd forint szol­gálja, ami több mint másfél- szerese a III. ötéves terv idő­szakában felhasznált összeg­nek. Ezáltal a nemzeti jöve­delemből a tudományos kuta­tásra és műszaki fejlesztésre fordított részarány az előző ötéves tervidőszakhoz képest 2,4 százalékról 2,8 százalékra emelkedik. 500 milliárd beruházásokra Tisztelt Országgyűlés! Az ötéves terv előirányoz­za - mindazokat a beruházási erőforrásokat, amelyek gaz­daságpolitikai céljaink eléré­séhez szükségesek. A terv­időszakban mintegy 480—500 milliárd forint értékben ha­tároztuk meg népgazdasá­gunk beruházási teljesítőké­pességét. Ez körülbelül 150 milliárd forinttal, mintegy 30 százalékkal több, mint liménnyit" a III. ötéves terv­időszakban beruháztunk. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy népgazdaságunknak mi­lyen fontos érdeke fűződik ahhoz — és gazdaságfejlesz­tési céljaink megvalósulása szempontjából is döntő jelen­tőségű, — hogy a beruházási tevékenység valamennyi fázi­sában megjavítsuk munkán­kat. Különösen három irány­ban. kell fokozni erőfeszíté­seinket: — a beruházási tevékeny­ségben a tervek alakulását a kivitelező képesség növeke­désével összhangban kell sza­bályoznunk, ugyanakkor a kivitelező kapacitás tervezett bővítését maradéktalanul végre kell hajtanunk. — A beruházások előkészí­tését és a kivitelezés szerve­zettségét magasabb színvo­nalra kell emelnünk. — A beruházási erőforrá­sok megoszlásában a terve­zett arányváltoztatásokat kö­vetkezetesen kell érvényesí­tenünk. Annak érdekében, hogy a kívánt eredményeket minél előbb elérjük, a kormány az operatív irányító munkában is intézkedéseket kíván ten­ni. Az intézkedések alapvo­nása, hogy a jövőben — szigorúbban bíráljuk el mindazok munkáját, akik a költségvetést terven felül ter­helik. — Következetesebben sze­rezzünk érvényt a kormány- szintű beruházások színvona­las és felelősségteljes előké­szítésére vonatkozó előírá­sainknak, — koncentráljuk erőinket, hogy a kivitelezési kapacitá­sok gyorsabban fejlődjenek. Négyszázezer új lakás Tisztelt Országgyűlés! A nemzeti jövedelemnek nagyobb hányadát használjuk fel az életszínvonal emelése érdekében, mint korábban. Különösen jelentős a tervnek az a célja, hogy a lakásellá­tás javítására és a kapcsoló­dó kommunális fejlesztések­re szolgáló állami beruházá­sokat kétszeresére növeli a III. ötéves tervidőszakhoz képest. A következő öt év­ben összesen mintegy 400 000, ebből állami erőforrásból 180—200 000 lakás épül fel. A lakások több mint 60 szá­zaléka városokban létesül. Gazdaságpolitikánk alapel­ve, hogy a jövedelempoliti­kának, az elosztási rendszer­nek aktívan kell hatnia a ter­melésre és a termelékenység­re. Ezért arra törekszünk, hogy a reálbérek növekedése viszonylag gyors legyen és a reáljövedelmek növekedésén belül nagyobb súlyt kapjon, mint eddig. A reáljövedelem­nek egy főre jutó növekedé­sét a terv 85—27 százalékban, a reálbérek növekedését egy keresőre 16—18 százalékban irányozza elő. A keresetek tekintetében kívánatosnak tartjuk, hogy abban a mai­nál erőteljesebben és diffe­renciáltabban jusson kifeje­zésre a szakképzettség, a munka jellege és bonyolult­sága, és a beosztással járó felelősség. Ennek a fontos követel­ménynek az érvényesítése mellett életszínvonalpoliti­kánknak továbbra is fontos elve marad az eltartottak számától függő családi jöve­delemszóródás mérséklése. Ezért gazdasági lehetősé­geinkkel összhangban az öre­gek, gyermekek, betegek el­tartásához az állami hozzájá­rulás növelésével számolunk. Egyes kategóriákban nyugdíj- korrekciót hajtunk végre és tovább növeljük a családi pótlék összegét. Emellett a bér- és árpolitika útján — feltételezve a munka haté­konyságának előirányzott ja­vulását — garantáltan bizto­sítani kívánjuk, hogy a reál­bérek és reáljövedelmek a tervezett mértékben emelked­jenek. Gazdaságpolitikánknak to­vábbra is fontos vonása ma­rad a teljes foglalkoztatás biztosítása. Szükséges azon­ban hangsúlyozni, hogy a munkaerőgazdálkodásban ma­gasabb színvonalú és a társa­dalom érdekeivel jobban összhangban álló gyakorlatot kell megvalósítani. Azzal számolunk, hogy a tervidőszakban folytatódni fog az áttérés a 44 órás mun­kahétre a népgazdaság mind­azon területein, ahol ehhez a feltételek megteremthetők. Ezt fontos politikai és társa­dalmi kérdésnek tekintjük. Ami a fogyasztói árpoliti­kát illeti! Alapvető követel­ménynek az árstabilitás biz­tosítását tartjuk. Ugyanakkor számolunk azzal a gazdasági realitással, hogy a fogyasztói árrendszer és az árarányok nem merevíthetők meg hosz- szú időszakra és azokat a rá­fordítás alakulása, a társa­dalmi megítélés, valamint a kereslet és kínálat egyensú­lya alapján fokozatosan kor­szerűsíteni kell. Lesznek Tisztelt Országgyűlés! Az iparilag fejletlenebb terü­leteken preferált fejlesztési zónákat jelöltünk ki. Ezek az előnyben részesített területek mintegy 1,4 milliárd forint beruházási támogatást kap­nak a költségvetésből és to­vábbi 800 millió forintot for­dítunk budapesti üzemek vi­déken történő kapacitásfej­lesztésének támogatására. Ezen túlmenően a kormány csaknem 1 milliárd forinttal támogatja — ahol az indokolt — a bányászkörzetek terme­lési szerkezetének átalakítá­sát. áruk, amelyek ára objektív okok miatt majd emelkedik, más áruk ára pedig csökken. Az árszínvonal és árarányok változása azonban nem sért- hei a tervben előirányzott reáljövedelem és reálbér nö­vekedést. Ennek eredményeként a lakás-kommunális ellátásban számottevően csökkenni fog­nak a területi különbségek és az egészségügyi, szociális, valamint kulturális ellátás terén is mérséklődnek a te­rületi színvonalkülönbségek. A IV. ötéves terv terület- fejlesztési céljai alapján reá­lis az a várakozás, hogy 1975 körül országunk egyik területét sem jellemzi majd kirívó elmaradottság sem a jövedelmi viszonyokban, sem a foglalkoztatásban és en­nek alapján fokozatosan rá­térhetünk a területi fejlesz­tés további nagyjelentőségű feladatainak megvalósításá­ra: a falusi és a városi élet- körülményekben még meg­lévő lényeges különbségek megszüntetésére. Tisztelt országgyűlés! Szocialista társadalmunk erősítésének, a jólét további növekedésének a gazdasági fejlődés az alaja. Az ötéves terv gazdaságpolitikai céljait akkor teljesítjük sikeresen, ha a megkezdett úton járva, töretlenül fejlesztjük gazdag­ságunkat. További sikereink legfőbb záloga pártunk politikája, dolgozó népünk bizalma e politika iránt, amelyet őszin­tén magáénak érez. Kormányunk azzal a meg­győződéssel terjeszti szocia­lista társadalmunk építésé­nek IV. ötéves programját az országgyűlés, dolgozó né­pünk elé, hogy az találkozik társadalmunk egyetértésével és elnyeri támogatását Mun­kásosztályunk, dolgozó pa­rasztságunk. értelmiségünk annak tudatában kezdhet hozzá az alkotás újabb, nagy feladataihoz, hogy azok va- lóraváltásával népünk jobb és boldogabb jövőjét, a szo­cialista társadalom ügyét szolgálja. Párdi Imié nagy tapssal fogadott beszéde után szünet következet. * A szünet után a törvény­javaslat tegnapi vitájában felszólaltak még: Győri Imre Csongrád megyei, Gácsi Mik­lós diósgyőri, dr. Bognár Jó­zsef, az országgyűlés terv- és költségvetési bizottságának elnöke. Báli Zoltán Tolna megyei, Csikesz Józsefné bu­dapesti, Gergely Lajos pé­csi, Kerkay Andorné Fe­jér megyei Galló Ernő buda­pesti, dr. Horgos Gyula köhó- és gépipari miniszter, Mocsá­ri Sándor Hajdu-Bihar me­gyei, Benke Lajosné Pest me­gyei, Varga Károly Somogy megyei és Tamás János Ko­márom megyei képviselő. Kiemelten fejlődő ipari centrumok A tervidőszakban tovább folytatódik az ipar területi koncentrációjának és a na­gyobb ipari centrumok ki­emelt fejlesztése is. A nagy- beruházások, a központi fej­lesztési programok és a vál­lalati saját forrásból történő beruházások eredményeként fokozódik az egyes körzetek ágazati specializációja. Azzal számolunk, hogy a mezőgazdaság is mind üte­mét, mind szerkezetét tekint­ve differenciáltan fog fejlőd­ni. A kedvező természeti adottságokkal rendelkező te­rületeken a terv a termelés intenzív irányainak erősödé­sével, a kereslethez jobban igazodó termelési szerkezet kialakulásával számol. A kedvezőtlen adottságú terü­leteken viszont a kisebb esz­közigényű termelésszerkezet kialakítása és a racionáli­sabb földhasználat támoga­tása a feladat. Tovább folytatódik az ur­banizáció és a városok lé- lekszáma, számításaink sze­rint mintegy 260—280 ezer­rel nő. Legdinamikusabban az a kilenc vidéki város fej­lődik — Miskolc, Debrecen, Pécs, Szeged, Győr, Székes- fehérvár, Nyíregyháza, Szom­bathely, Szolnok —, amely egyben az iparfejlesztés na­gyobb vonzási centruma is. Ezen túl azonban számos más városunk is szépen fog fejlődni. Mintegy harminc település városiasodását gyorsítjuk, kifejlesztve ará­nyosan elhelyezett kis- és középvárosok hálózatát. A több községet ellátó alapfokú intézmények fejlesztésével folytatódik a falukörzet-köz- pontok kialakítása, a külte­rületi népesség csökkenése,, a tanyarendszer fokozatos visz- szafejlődése. A tervidőszakban tovább folytatjuk az egyes kiemelt idegenforgalmi és üdülőterü­letek fejlesztését. Különösen a Balaton és a Velencei-tó környékének fejlődése gyor­sul meg. Az elkövetkező öt évben a Balaton-vidék fej­lesztése érdekében mintegy 5—6 milliárd forint, a velen­cei üdülőövezet fejlesztése érdekében pedig kb. egymil- liárd forint értékű beruhá­zás valósul meg. A lakosság életkörülmé­nyeinek területi alakulását a termelőerők területi változá­sának eredményeként kiala­kuló foglalkoztatási helyzet és a jövedelempolitikai cé­lok, továbbá a lakossági inf­rastrukturális ellátás területi fejlődése határozza meg. Nikkelező üzemünkbe rrm női segédmunkásokat felveszünk. PÉCSI VEGYESIPARI VÄLLALAT, Lots Károly o. 2. Tisztázni kell a liászbáin ászát helyzetét Tisztelt Országgyűlés! Pécs város és Baranya me­gye dolgozói elismeréssel és érdeklődéssel beszélnek a népgazdaság IV. ötéves ter­véről, amelyből világosan, egyértelműen bontakozik ki hazánk jövője, az életkörül­mények várható további je­lentős javulása. A javasolt IV. ötéves terv célkitűzéseit, irányelveit min­denki — aki társadalmi — gazdasági problémáink iránt érdeklődik, megismerhette, fogalmat alkothatott róluk, véleményt formálhatott és mondhatott közéletünk fóru­main. Ez a széleskörű de­mokratizmus nagy segítséget ad törvényhozó munkánkban, mert látjuk azt, hogy a dol­gozók elfogadják a jövő fel­adatait, a vállalatok, szövet­kezetek, a népgazdasági cél­nak megfelelően igyekeznek tevékenykedni. Választóim hangulata alapján biztos va­gyok abban, hogy ez a széles­körű, demokratizmus a vég­rehajtás időszakában is sok­sok tartalékot tár fel és meg­követelve az alkotásvágyat, lelkesíti az embereket cél­jaink megvalósításáért. A továbbiakban Baranya eredményeiről szólt Gergely elvtárs, majd így folytatta: Kiemelt bérezést a bányászatban! Nem vagyok bányász, még­is úgy érzem, több évtizedes társadalmi tevékenységem a bányászok között, feljogosít arra, hogy néhány problémá­val foglalkozzam. Kihangsúlyozom, egyetértek az energiastruktúra megvál­toztatásának szükségességé­vel. Az új gazdasági mecha­nizmus különösen meggyőzött arról, hogy a gazdaságtala­nul működő bányák becsuká- sa törvényszerű, egyértelmű­en helyes döntés volt. A törvényjavaslat is meg­említi, hogy az energia mér­legben még hosszú évtizede­ken keresztül számolnunk kell a jó minőségű, gazdasá­gos széntermeléssel. Ismerve az európai koksz­helyzetet, vetem fel a me­cseki szénbányászat kérdé­sét, mely a következő: Jó lenne tisztázottnak, egyértelműnek látni a liász- bányászat helyzetét a koksz­bázis szempontjából, különös tekintettel Dunaújváros igé­nyét figyelembe véve. Gon­dolok itt a dunaújvárosi kokszblokk rekonstrukciójá­ra, esetleges fejlesztésére. E gondolatokat figyelembe véve aggasztónak tartom a liász-bányászat műszaki, va­lamint fejlesztési feladatai­nak megoldását a nagy tőke- szegénység miatt. Nyugtalanítónak, közgazda­ságilag károsnak tartom a munkaerő ilyen fokú mozgá­sát a szénbányáknál. Az el­öregedés veszélye nagy, ezek okát elsősorban a nem kellő differenciált anyagi megbe­csülésben látom. Feltétlen szükségesnek tar­tom a bányász-szakmunká­nak a nehézségi és veszélyes­ségi fokának megfelelően ki­emelt bérszinten való tartá­sát. Indokoltnak tartanám mindazon feltételek megte­remtését a bányászatban, be­leértve a lakásproblémákat is — az élet- és munkakörül­mények további javítását, mert csak ezekkel biztosít­hatjuk a népgazdaság ener­giaigényeinek zavartalan ki­elégítését. Szűk az építőipari kapacitás Tisztelt Országgyűlés! Egyetértek a törvényjavas­lat 8. fejezet azon szakaszá­val, amelyben az ipari üze­mek a fővárosból vidékre való telepítésével foglalko­zik. Merem remélni, hogy kor­mányzatunk figyelembe fog­ja venni e kérdésben Pécs város sajátos egyoldalú ipar­szerkezetét, amely jelenleg nehezíti a város fejlődését. A másik nagy problémánk az építőipari kapacitás, ezen belül a mélyépítő kapacitás szűk keresztmetszete. Éven­ként 200—300 milliós nagy­ságrendű építési jellegű, nagy, fontos beruházás marad el, mert képtelenek vagyunk vállalkozókat találni. A váro­sokban főleg a csatornázási, gázvezeték-fektetési, általá­ban a közművesítési munkák maradnak el. A IV. ötéves terv idejére tervezett, a korábbinál jóval alacsonyabb mértékű építési jellegű beruházások egyhar- madára már most nem lehet megyénkben kivitelezőt talál­ni. Az építőipari vállalatok szinte kiírhatják a kapukra, hogy 1975-ig munkát nem vállalnak. Tudjuk, hogy ez nem egyedülálló eset az or­szágban, éppen ezért itt gyö­keres fordulatot kell terem­teni. Az építőipar a bere- mendi cementmű felépítésé­vel biztosítani tudja az anya­gok jórészét, ezért az építő­ipar jobb felszerelésével, speciális részlegek kialakítá­sával kellene gyorsabban előrehaladni. A következő tervciklus je­lentőségében és bonyolultsá­gában egyaránt legnagyobb problémája területünkön Pécs város fejlesztése. Közis­mert, hegy e város lakossága az utóbbi tíz évben az ösz- szes vidéki városokhoz ké­pest a leggyorsabb ütemben — 27 százalékkal nőtt. Ezzel a tempóval az elismerésre méltó fejlődés ellenére sem tudott lépést tartani a város kommunális létesítményekkel való ellátása. Az év második felében kerül a Miniszterta­nács elé a városrendezési terv koncepciója, ahol szükségsze­rűen ezek a problémák is megvitatásra . kerülnek. ’ JMint Pécs város képviselője;1’árra kérem a kormányt, / hogy nyújtson segítséget / ahhoz, hogy a fejlesztés alapkérdé­seiben előbbre léphessünk. Elsősorban a lakás- és köz­műépítésre, valamint a terv­bevett kulturális és kommu­nális objektumok megvaló­sítási feltételeinek biztosítá­sára gondolunk. Korszerű utak kellenek Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat fontos részének tartom a szállítás fejlesztését tartalmazó részt is. A korábban tárgyalt köz­lekedésfejlesztési koncepció­nak megfelelően jól fogal­mazza meg a közlekedésfej­lesztés feladatait. Megyénkben a tervjavas­latnak megfelelően 26 község­ben épül bekötőút és ezzel megoldódik a 200 főn felüli községek problémája. Azon­ban a megye ú íviszonyai így is rosszak. A 6-os út mellett kevés a jó állapotban lévő, korszerű útunk, pedig Buda­pest után a legtöbb személy- gépkocsi Baranyában talál­ható és jelentős a külföldről átutazók száma is. A közle­kedési koncepcióból adódóan jó lenne e területen is az or­szágos átlaghoz hasonlóan együtt haladni, mert áz indo­kok egyértelműek és jogo­sak. A IV. ötéves tervben a me­gyében lévő ipari vállalatok a termelési érték évi 6—7 százalékos, a foglalkoztatott létszám egy-két százalékos növekedésével számolnak. Ez arra utal. hogy a termelés bővülés döntően termelékeny­ségből, a vállalatok fejlesz­téséből, korszerűsítéséből adódik. Bár ezek a vállalati tervek még módosulhatnak, mégis látszik belőlük az a helyes törekvés, hogy meg­közelítsék, teljesítsék a nép­gazdaság IV. ötéves tervéből adódó feladatokat. A törvénytervezetet, egyet­értve az abban foglalt célki­tűzésekkel elfogadom. * Az országgyűlés ma dél­előtt 10 órakor folytatja muo- káját. t A Gergely Lajos elvtárs felszólalása

Next

/
Thumbnails
Contents