Dunántúli Napló, 1970. október (27. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-25 / 251. szám
I 1970. október 25. dunantüli napló 3 II harmadik ötéves terv eredményei és problémái írta: dr. Nagy József, a Megyei Pártbizottság titkára Az idei év a III. ötéves terv befejezésének és egyben a következő, a IV. ötéves tervciklus előkészítésének esztendeje. Miután mindösz- sze két hónap választ el bennünket az év végétől, indokolt, hogy a kitűzött gazdasági feladatainkat és azok teljesítését számba vegyükAz elmúlt öt év gazdasági fejlődését megyénkben az országoshoz hasonlóan, a problémák ellenére alapjában a kiegyensúlyozottság jellemzi. Bár ezt a helyzetet az emberek közérzete is visszatükrözi, mégis szükséges, hogy azoknak az adatoknak, számoknak sokaságát is felsoroljuk, amelyek gazdasági életünk stabilitását bizonyítják. Arányváltozás az export javára Mint ismeretes, a III. ötéves terv első szakaszában még a régi mechanizmus elemei hatottak és ennek megfelelően mind a fejlesztés, mind a termelés ütemében a mennyiségi növekedés volt a fő jellemző. A gazdasági reform bevezetése — 1968 — utáni években a fejlődés üteme ugyan mérséklődött, de a termelés és annak szerkezete jobban igazodott a szükségletekhez, mint korábban. Ez időszakban tovább folytatódott az ipar szerkezeti arányainak átalakulása, ennek eredményeként a megye ipari termeléséből a nehézipar részesedése 67,3 százalékról 61 százalékra csökkent, a köny- nyűiparé 24,2 százalékról 28,3 százalékra, az élelmiszeriparé 8,5 százalékról 10,3 százalékra nőtt. Néhány új üzem létesült és a rekonstrukciók folytán a régebbiek korszerűsödtek, ami a műszaki-technikai színvonal fejlődését segítette elő. Az ipari termelés üteme a korábbi évekhez képest mérsékeltebb volt. Az átlagos évi növekedés kb. 4 százalék. Ennek oka elsősorban a szénbányászat termelésének csökkenése. Az új energiahordozók változásának helytélen értelmezéséből adódó problémák, valamint a fogyasztók óvatos rendelése az utóbbi években a bányászatot a kellő mértéknél nagyobb ütemű visszatartásra kényszerítette. Az ebből fakadó bizonytalanság a beruházások előkészítésének megtorpanását, a munkások jelentős mérvű elvándorlását eredményezte. A jószándékú, de a szénbányászat helyzetét néha borúlátóan megítélő nyilatkozatok hatására főként a fiatalok kerestek más szakmát, aminek következtében a bányászok átlagéletkora nagymértékben emelkedett. Az említett problémák miatt az időközben megnövekedett fogyasztói igényeket a bányaüzemek • ma csak jelentős túlóráztatással tudják kielégíteniAz öt év alatt ugyanakkor az előirányzatnak megfelelően kedvezően alakult a könnyű- és élelmiszeripar, ezen belül a cipő (194 százalék), a konzerv (193 százalék), a sör (127 százalék), farostlemez (125 százalék) termelése. A villamosenergia ipar 146 százalékkal fejlődött. Az építőipar termelése 41 százalékkal növekedett, gyarapodott gépállománya, létrejöttek a termelőszövetkezetek építőipari közös vállalkozásai. A szakma erőteljes fejlődése ellenére sem elegendő a kapacitás és az igényeket nem sikerült kielégíteni, különösen a mélyépítésben. Az építőipari termelés lemaradásai tovább fokozták a beruházási piacon kialakult feszültségeket, amelyek gyorsabb fejlődésünk legfőbb akadályozóinak bizonyultak. A tervezettnél kevesebbet termelt az építő- anyagipar is. 1968-tól egyes termékekből — tégla, kő, mész, betonelemek — a piaci igények az üzemeket a korszerű termékek gyártására késztették, ehhez azonban termelőberendezéseik eléggé elavultak. Magas a nehéz fizikai munka aránya, rossz a szociális ellátottság, ennek következtében munkaerő hiánnyal is küzdenek. Az ipari termékek értékesítése 1965-től kedvezően alakult. Évenkénti növekedése meghaladja a termelés növekedését, így a korábban felhalmozódott késztermék készletek a normális szintre csökkentek. A termékek értékesítésében arányváltozás történt az export javára. — 1965-höz képest az export- szállítás 1969-ben 265,2 százalékkal nőtt, értékben meghaladja az 1,1 milliárd forintot. Legkeresettebb export termékeink: bőrkesztyű, sajt, egyes konzervfélék, cipő és a porcelánszigetelő. A kishatármenti forgalom három éves múltra tekint vissza és valamennyi nagykereskedelmi vállalatunk kapcsolatot vett fel a különböző jugoszláv cégekkel, aminek eredményességét az évi 130 millió forint körüli árucsere forgalom is mutatja. K orszerűsödés és belterjesség Megyénk mezőgazdaságát, — amely a dolgozók 29 százalékát foglalkoztatja — a III. ötéves terv időszakában a jelentős eszközfelhasználás, korszerűsödés és a belterjesség fokozódása, a nagyhozamú fajták és új termelési eljárások kiterjedtebb alkalmazása jellemezte. A gazdasági reform, az új tsz- és földtörvény növelték az üzemek önállóságát, erősítették a szövetkezeti jelleget és az üzemek túlnyomó többségében megteremtették a vállalatszerű gazdálkodás feltételeit. Az elmúlt öt évben a kenyérgabona-, a kukoricatermesztésben, valamint a baromfihús előállításában kiemelkedő eredmények születtek. A kenyérgabona termésátlaga az 1960—65-ös évekhez viszonyítva 1966—1969- es években mintegy 50 százalékkal, a kukoricáé 23 százalékkal növekedett. Nem alakult megfelelően a zöldségtermesztés, sőt a nagyüzemekben a terület jelentősen csökkent annak ellenére, hogy a megye adottságai kiválóan alkalmasak zöldség- termelésre. Ennek következtében a megye lakosságának friss zöldségellátása sok kívánnivalót hagy maga után, s a fogyasztóid árak is az országos átlag felett mozognak. Az állattenyésztésben is adódnak problémák. A nagyüzemek állattenyésztése — a baromfi kivételével — közepesen fejlődött, a háztáji gazdaságokban csökkent az állatállomány. Közrejátszottak itt a gazdaságossági és állategészségügyi okok is. Az állattenyésztés hozamai — tej, tojás, gvapiú. — viszont számottevően emelkedtek. A mezőgazdasági üzemek melléktevékenysége ez évben már elérte termelési értékének 15 százalékát és ebből származott az összes árbevétel közel 25 százaléka. A melléküzemágon belül az arányok nagy különbséget mutatnak: amíg az élelmiszeripar csak 1.9 százalékkal, a szolgáltatás 2.8 százalékkal szerepel, addig a kereskedelmi tevékenység 27.9 százalékkal. az építőipari pedig 46 százalékkal részesedik. Kedvezőtlen, hogy ez a tevékenység a tsz-ek egy részé- ben túlhaladta az egészséges arányokat. sőt helyenként torz ielenségek is tapasztalhatók. Egészséges kezdeményezés indult meg a közös gazdaságok, valamint a háztáji közötti kooperációban. Úttörő szerepet tölt be e téren a baromfitenyésztésben a bak- sai, a szarvasmarha hizlalásban a szalántai, a sertés- tartás területén pedig a pogányi és még jó néhány más termelőszövetkezet. Bővült a mezőgazdasági üzemek termékforgalmazása. A legfontosabb élelmiszerekből 1965-höz viszonyítva a tsz-eknél 84 százalékkal, az állami gazdaságoknál 42 százalékkal emelkedett az értékesítés mennyisége. A megyei felvásárlás összesen — változatlan áron számolva — 1965- höz viszonyítva 1969-ben 144,4 százalékra nőtt. (Kenyérgabonából 199 százalékra, baromfiból 305 százalékra, tejből 133 százalékra, tojásból 127 százalékra, vágómarhából 113 százalékra, vágott sertésből 96.6 százalékra alakult.) Lassan nőtt a tt r melékenxség Az elmúlt öt évben sok vitára adott alkalmat a termelékenység növekedésének üteme, amely főként az iparban nem volt kielégítő. Itt a termelés bővülése nagyobb részt létszámnövekedésből ered, és mintegy 15 százalékkal több az iparban foglalkoztatottak száma, mint a tervidőszak első évében. (Az egy foglalkoztatottra eső termelés az 1965. évi százalékában kb. 105 százalék, az egy munkaórára jutó termelés pedig 115 százalék.) A termelékenység lassú növekedésének okai: — a vártnál kisebb mértékben nőtt a termelés, — a munkaidő csökkentés során kiesett időalapot nem ellensúlyozták a teljesítmények növelésével, — a technikai-műszaki színvonal fejlődése lassú volt, — a bérgazdálkodás módszerei nem kellően ösztönöz- tck 1968-tól az is befolyásolta a nagyobb munkaerő-felhasználást, hogy a vállalati nyereséget a többletmunka fel- használásával járó költségek nem érintették számottevően. A termelékenységre kedvezőtlenül hatott a munkafegyelem nem kielégítő helyzete is, miután növekedett az igazolatlan mulasztások és a késések száma Jelentős a munkaerő vándorlás is. Az iparban 1969-ben a munkások 34 százaléka váltotta egymást és kb. 20 ezer dolgozó cserélt munkahelyet. A mezőgazdaságban ezzel szemben a munkaerő viszonylagos stabilizálódása volt jellemző. Az állami gazdaságokban foglalkoztatottak száma 15 százalékkal csökkent, a termelőszövetkezetekben dolgozók száma pedig 7,2 százalékkal növekedett. Ezen belül a termelőszövetkezeti taglétszám az elmúlt időszakban csökkent, az alkalmazottak aránya 37 százalékkal nőtt. A tsz-tagság átlagos életkora javult. A munkaerőgazdálkodás említett problémái ellenére jelentős eredménynek tekinthető, hogy megyénkben a harmadik ötéves terv időszakában — a mintegy 12 ezer új munkahely révén — a foglalkoztatottság tovább bővült, sőt jelenleg több szakmában munkaerőhiány jelentkezik: a bányászatban, közlekedésben, az építőiparban. Különösen a több műszakban dolgozó és a nehezebb fizikai munkát igénylő szakmákban van hiány. Kedvezően alakult az üzemek jövedelmezősége. Létrehozásában jelentősebb szerepet kapott a nyereség, amelynek célja, hogy hatékonyabb munkára ösztönözze a vállalatokat. Ennek eredményeként, az ipar és építőipar nyeresége 1965-ben 302, 1968-ban 680, 1969-ben már 733 millió forint volt és a vállalatok túlnyomó többsége rentábilisan gazdálkodott. Hatékonyabb beruházások Az elmúlt öt évben a beruházásra fordított összegek az iparban mintegy M szá- I zalékkal haladják meg a második ötéves terv számait. Javult a beruházások anyagi-műszaki összetétele. Csökkent az építés 68,8 százalékról 58,8 százalékra és nőtt a gépesítés, ezen belül is a belföldi gépek aránya. A reform bevezetésével nőttek a vállalati hatáskörbe tartozó beruházások. Míg a második ötéves tervben 90 százalék, addig az elmúlt négy évben 48 százalék volt az állami erőforrás hányada. A tervidőszakban fejeződött be a Zobák-akna, a Rostműbőrgyár beruházása, a Hirdi Kenderfonó, a Szigetvári Konzervgyár rekonstrukciója. A kereskedelmi hálózat közel 40 000 négyzetméterrel bővült. Megvalósulás előtt áll a raktárbázis, a sörgyári rekonstrukció. Folyik a TV-torony, a posta műszaki épület, a Mohácsi Farostlemezgyár kapacitásbővítő beruházása. A vasútfejlesztésre évi 200—250 millió forintot fordítottak. Megyénkben, Be- remenden épül az ország egyik legnagyobb cementgyára, amely évenként több mint 1 millió tonna cementet fog termelni. Előnyös változásnak tekinthető, hogy az utóbbi évek beruházásai megala- pozottabbak. A vállalati döntés körébe utaltak az országosan előírt hatékonysági szintet is meghaladják. A megyénkben folyó beruházások építési volumene — beleszámítva a lakásépítést is — egy-egy tervciklusban közel 10 milliárd forintot tesz ki. A legnagyobb probléma ennek megvalósulása körül mutatkozik, miután a már előbbiekben említett építési kapacitáshiány miatt, ugyanúgy, mint a második ötéves tervben, a harmadik ötéves tervben is évenként több mint 200 milliós igény maradt kielégítetlenül. Mezőgazdasági üzemeink a négy év alatt közel 2 milliárd forint értékű beruházást valósítottak meg, jelentősen bővítve eszközállományukat. Az üzemek főleg az állatférőhelyeket bővítették. Ugyanakkor évről évre visszatérő probléma a mezőgazdaság járulékos beruházásainak elmaradása. A tároló- és tartósító helyiségek szűk kapacitása hátráltatja a mezőgazdasági üzemek élelmiszertermelését, illetve egyes élelmiszerek, gyümölcsfélék értékmegóvását. A mezőgazdaság eszközfelhasználásának növekedése, a műszaki színvonal fejlődése következtében az alapvető növénytermesztési és ápolási munkák nagy részének gépesítettsége, vegyszerezése a harmadik ötéves tervidőszakban megoldódott. A kalászosok betakarítása már 100 százalékban, a kukoricabetakarítás a tsz-ekben 30—35 százalékban, az állami gazdaságokban mintegy 75 százalékban van gépesítve. 14000 új lakás A lakosság életkörülményei az elmúlt öt év alatt általában kedvezően alakultak és valamennyi népgazdasági ágban növekedtek a keresetek. A mezőgazdasági vállalatok dolgozói 53 százalékos, az ipariak 42 százalékos pénzbeli jövedelemnövekedést értek el. Az elmúlt években a béren felüli juttatások forrása elsősorban a részesedési alap volt, amely minden ágazatban nőtt. Ebből bővültek a vállalatok szociális létesítményei, üdülői. Az 1968. évi 225 millió forinttal szemben 1969- ben 311 millió forint részesedést osztottak ki, amely 38 százalékos növekedést jelent. A lakossági jövedelmeken belül erőteljesen fejlődött a társadalombiztosítási juttatások részaránya. A legnagyobb előrelépés e vonatkozásban a termelőszövetkezeteknél volt. (Nyugdíj, táppénz, családi pótlék emelés, gyermekgondozási segély, fizetett szabadság stb.) Az áruvásárlásra fordított kiadásofc növekedése aaej gyénkben meghaladta az or- í szágos átlagot. A harmadik ötéves tervre előirányzott 21 milliárd forint forgalom 22.5 milliárd forintra emelkedett. Különösen a tartós fogyasztási cikkek forgalma nőtt. amelynek eredményeként megyénkben az autó, TV. rádió és a különböző háztartási gépek tulajdonosainak szá- ! ma viszonylag magasabb mint az országban másutt. A szolgáltatásokra fordí- 1 tott kiadások évenként kb. 10 százalékkal emelkedtek és főként a közszolgáltatások igénybevétele fokozódott, amely elsősorban a lakás- építkezésekből és a lakás- kultúra színvonalának emelkedéséből eredt. A lakossági szolgáltatások terén sokat fejlődött a gépkocsi, az elektromos cikkek javítása, a fod- ! rászat, fényképészet színvo- j nala. Nem kielégítő azonban ! az építőipari, lakáskarbantar- I tási és más szolgáltatások mennyisége és minősége. A lakosság városi koncent- - rációja következtében a vá- ' rosok népességszáma a lakásállománynál nagyobb ütemben nőtt, bár a harmadik ötéves tervben az előző tervciklus 12 000 lakásszámával szemben 14 000 lakás épült. Ennél az összehasonlításnál azonban figyelembe kell venni, hogy Pécsett az ! elöregedett, lebontásra kerülő lakások száma lényegesen nagyobb az átlagosnál. A Pécsett épített lakások 70 százaléka állami és szövetkezeti, míg a megyében ez az arány csak 36 százalék. A magánerős építkezés csökkenő irányzatú a telek és közművesített terület, továbbá építési anyagok hiánya mi- act. A pécsi lakások mintegy 90 százaléka korszerű technológiával épült, nőtt a többszobás lakások száma, javult a belső felszereltség. A lakásépítés mellett a megye üdülőterületein folyó építkezések üteme is meggyorsult. (Harkány, Orfű, Abaliget, Mohács, Sikonda, Pécsvárad.) Kedvező változások A gazdaságirányítás reformjának eredményeként megyénk gazdaság íban kedvező irányú- változások mentek végbe. A gazdaság minden ágazatában nőtt a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulás. Az ipari termelésben a reform arra ösztönözte a vállalatokat, hogy fejlesztéseiket a piaci versenyképesség, gyártmánystruktúrájukat pedig a kereslethez való igazodás elvének rendeljék alá. A kereskedelmi vállalatoknál megélénkült a beszerzési tevékenység, amely az árualapok bővítése irányába hatott. A mezőgazdaságban pedig a megkezdett új agrárpolitika továbbfejlesztésével jelentős j lépést tettünk az intenzív í gazdálkodás irányába. A tervlebontásos rendszer megszüntetése lehetővé tette, hogy az üzemek önállóan, adottságaik számbavételével alakítsák tevékenységüket és közvetlenül kössék meg termelési és értékesítési szerződéseiket. A tapasztalatok ! azt mutatják, hogy a termelésben nem következett be visszaesés, sőt a fejlődés üteme erősödött. A gazdaságok | terveiket és termelésüket a központi szabályzók figye- J lembe vételével általában a népgazdasági érdekeknek megfelelően alakították. A vállalatok éves tervei általában megfelelnek a követelményeknek, azonban sok üzemi tervben fellelhető még a bázisszemlélet, a rejtett tartalékolás. Bírálható több vállalatnál a távlati tervek hiánya. Az ilyen magatartással a tevékenységet az ■ egyik évről a másikra bekövetkező változásokra bízzák, ! holott a középtávú vállalati stratégia kidolgozása egyik tényezője lehet a biztonságos gazdálkodásnak. A vállalati önállóság megnövekedésével fejlődött a wexeté* módszer* is, és a megváltozott környezet kedvező feltételeket teremtett az üzemi demokrácia fejlődésének. Egészségesebbé vált a dolgozók és a vezetők kapcsolata, jobban kifejezésre jut a dolgozók véleménye, akarata. Ennek ellenére a vállalatok, szövetkezetek egy részénél az üzemi demokrácia kibontakoztatása elmaradt a reform által megnyitott lehetőségektől, a dolgozóknak a döntések előkészítésében, a végrehajtás ellenőrzésébe való bevonásának formái nem mindig megfelelőek. A gazdasági reform új alapokra helyezte az anyagi érdekeltséget és a dolgozók személyes jövedelmét összekapcsolta a vállalat jövedelmével, azonban a személyi jövedelmek még nem eléggé differenciáltak, erősek az egyenlősdi törekvések. A mezőgazdaság területén az új tsz-törvény nagy lépést jelentett a szövetkezeti életben. Kiszélesítette a termelőszövetkezeti mozgalom továbbfejlődésének lehetőségeit és kedvező irányba segítette elő a tagság jogait, anyagi helyzetének, valamint szociális körülményeinek kialakítását. Ugyanilyen nagy- jelentőségű a földtörvény gyakorlati megvalósítása és ennek során az alapvető termelési eszközök — a föld tulajdonjogi rendezése, amely a nagyüzemi gazdálkodás kereteit és méreteit szilárdítja és lehetővé teszi a szocialista szövetkezeti földtulajdon kialakítását. Minőség és gazdaságosság Az elmúlt öt év gazdasági eredményeinek forrása az üzemekben, vállalatokban a • dolgozók szorgalma, aktivi-— tásá Volt, amelyet az új kö*is« rülményekhez rugalmasan al- " kalmazkodó gazdasági vezetés — helyesen irányított a népgazdasági, társadalmi célok szolgálatába. De a terv megvalósításának érdekében jelentős erőfeszítéseket tettek a gazdaságban működő pártszervezetek is, amelyek a többi társadalmi szervekkel, a szakmai vezetéssel együttműködve a vállalatok legfontosabb tennivalóira irányították a figyelmet. A testületek ülésein, tanácskozásain sorra vették és megtárgyalták a termelést befolyásoló legfontosabb tényezőket. Előnyös fordulatot jelentett a gazdaságpolitikai munkában. hogy a korábbi meny- nyiségi szemlélet helyett mindjobban előtérbe került ' a minőség és gazdaságosság problémája, a közgazdasági gondolkodás helyes értelmezése és alkalmazás.a. Középpontba került a vezetés tanulmányozása. a politikai és gazdasági vezetők továbbképzése. De minden vonatkozásban nagyobb szerepet kapott a termelési feladatokra való mozgósítás. Ezek nyomán születtek végeredményben azok az eredmények, amelyek a harmadik ötéves tervet sikerre vitték és amelyek létbiztonságunk stabilitását tovább erősítették. Fejlődésünk azonban nem volt problémamentes. A különböző ellentmondások és feszültségek — amelyekről az eredmények felsorolása mellett szó esett — joggal foglalkoztatják a közvéleményünket. Ezért a közeljövőben az egyik legfontosabb feladatunk az lesz, hogy az országgyűlés által lóváha- gyott IV. ötéves tervhez kapcsolódva elkészítsük és kidolgozzuk a legfontosabb területi és vállalati fejlesztési koncepcióinkat. Ügy véljük, hogy a kellően átgondolt tervek megvalósítása útján oldhatjuk fel a feszültségeket és tehetünk lépéseket a gyorsabb és kiegyensúlyozottabb előrehaladás útján. it
