Dunántúli Napló, 1970. október (27. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-24 / 250. szám

1970. október 24. DUNÁNTÚLT NAPLÓ 3 Új versenytárs a piacon Szövetkezeti közös vállalatok ¥ veszik át a MEK szerepét A Mezőgazdasági Termé­keket Értékesítő Szövetkezeti Központok (MÉK vállalatok) az alapításuk óta eltelt 12 év alatt fontos szerepet töltöt­tek be a zöldség- és gyü­mölcs-kereskedelemben. E vállalatok az ágazat keres­kedelmi forgalmának mint­egy 35 százalékát, a lakos­sági ellátásnak pedig körül­belül 60 százalékát végzik, tevékenységük — hibái elle­nére — elismerésre méltó. A mezőgazdaság szocialista átszervezése során kialakul­tak a nagyüzemi termelési bázisok, fejlődött a feldolgo­zó ipar, nőtt a belföldi fo­gyasztás, de számottevően emelkedett az export is. A megváltozott helyzetben a felmerülő igényeket, a csak formájában szövetkezeti ke­reskedelmi szervezet nem tudta kielégíteni. A közeljö­vőben megjelenő állami ren­delkezések módot adnak a szövetkezeti zöldség- és gyü­mölcs-kereskedelem korsze­rűsítésére. Közös érdek E korszerűsítés időszerű, miután a gazdaságirányítás Reformja során kialakult új gazdaságpolitikai elvek fel­színre hozták azokat az el­lentmondásokat, melyeket a MÉK Vállalat és a tagszö­vetkezetek egymás között megoldani nem tudtak. A MÉK vállalat irányításában nem érvényesült eléggé a szövetkezeti jelleg, — a ter­melő és értékesítő szektor között a nyereségérdekeltség miatt ellentétek támadtak, de nem sikerült egyensúlyt teremteni a piaci igények és a termelés között sem. Az ellentmondások meg­szüntetése előfeltétele a fej­lődésnek, és ez ma már nem tűr halasztást. A zöldség-, gyümölcs- és burgonya-kereskedelem át­szervezésének alapvető célja, hogy az áru útja a termelő­től a fogyasztóig a minimá­lisra csökkenjen, a fogyasz­tó teljes értékű és friss árut kapjon, minden megtermelt árut, mely fogyasztásra, vagy feldolgozásra alkalmas, elhe­lyezzék, ne semmisüljön meg bő termés esetén, mint ahogy az az elmúlt egy-két évben történt, csökkenjenek a for­galmazás költségei. Bocsás­son több árut, nagyobb vá­lasztékban és egyre javuló minőségben a fogyasztók ren­delkezésére — városban és falun egyaránt. Szolgálja az új szervezet hatékonyabban a termelők és fogyasztók ér­dekeit, s végül: biztosítsa a tulajdonosi vezetést, a szö­vetkezeti demokrácia kibon­takoztatását. A felsorolt célkitűzések megvalósítására szükség van egy termelői érdekeltségű szervezet kialakítására. A Gazdasági Bizottság határo­zata alapján mód van arra, hogy a MÉK-ek — a terme­lőszövetkezetek és általános fogyasztási • és értékesítő szö­vetkezetek döntése alapján — szövetkezeti közös válla­lattá alakuljanak át. Korlátlan lehetőség Az újjászervezett szövet­kezeti közös vállalat műkö­dése kiterjed valamennyi szabadforgalmazású cikk és termék kis- és nagykereske­delmi forgalmazására, feldol­gozására. Ez szinte korlátlan lehető­séget biztosít a termelőszö­vetkezetek és a fogyasztási szövetkezetek részére a meg­termelt termékek, kisegítő üzemágakban előállított áruk forgalmazása terén. A közös vállalat saját üz­leteiben. vagy bizományosi megállaoodás alapján az ÁFÉSZ-boltokban forgalom­ba hozhatja a termelőszövet­kezetek borait, pálinkát, élel­miszer-készítményeket, mező- gazdasági termékeket (bab, tták, lencse, hagyma stb.), takarmányokat (kukorica, ár­pa, búza stb.), koncentrátu- mokat, premixeket, s a fel­soroltakon kívül még nagyon sok olyan áruféleséget, mely jelenleg más csatornán át, közbeiktatott nagykereske­delmi vállalat közreműködé- ) sével jut el az egységekbe. Az új szervezetben társuló termelő- és fogyasztási szö­vetkezetek megvalósítják a lehetőség határán belül a vertikális kooperációt. Ma­guk állapítják meg az alkal­mazásra kerülő üzlet- és ár­politika irányelveit. A piaci igényekhez igazodva szerve­zik a termelést, végeznek elő- és teljes feldolgozást, tá­rolást és értékesítést. A tulajdonosok Az átszervezésre kerülő MÉK alapvető feladata: a tagszövetkezetek szolgálata a korábbi nyereség-érdekelt­séggel szemben. A „tulaj donos”-ok a szö­vetkezeti demokrácia bizto­sítása mellett vezetik, irá­nyítják a közös vállalat te­vékenységét, egyidejűleg meggátolják, hogy a közös vállalat a tagszövetkezetek­től elidegenedjen, azok ér­dekeitől eltávolodjon, vagy egyáltalán azok érdekeivel ellentétes tevékenységet foly­tasson. Az új, korszerűsített szer­vezet a már meglévő állami és szövetkezeti kereskedelem mellett új versenytársként jelenik majd meg a több- csatornás piacon. Az állam az eredményes munkához messzemenő tá­mogatást nyújt. A MÉK vál­lalatok — országosan — 1,3 milliárd forint érő kamat- és hitelmentes, oszthatatlan és elidegeníthetetlen állóesz- köz-vagyonát átadja a közös vállalatok részére — haszná­latra. Az állam azokat a kedvez­ményeket, melyeket a MÉK Vállalat korábban élvezett (fuvarkedvezmény, ártámo­gatás, illetményadó-mentes- ség stb.) biztosítja a közös vállalat részére is. Miután a MÉK Vállalat átszervezésének előfeltételei megyénkben is adottak — a TOT és a SZÖVOSZ elnök­ségeinek ajánlására — meg­alakult az átszervezést elő­készítő bizottság, melyben az érdekelt három szövetkezeti szövetség és a tagszövetkeze­tek egyenlő arányban vesz­nek részt. A Legfelsőbb Bíróság előtt Siklós kontra Korácshida Ahhoz, hogy az átszerve­zett MÉK Vállalat eredmé­nyes, a korábbinál jobb, az alapító tagok érdekeinek megfelelő munkát tudjon vé- j gezni, az szükséges, hogy a i termelőszövetkezetek és a fogyasztási szövetkezetek va­lamennyien résztvegyenek ! munkájában, a vállalatok sa- j játjuknak érezzék. Félre kell tenni minden korábbi vitát, véleménykü­lönbséget, mely a korábbi kapcsolatokból eredt, s az erőt az új szervezet támoga­tására kell felhasználni. Fischer Ferenc, a Duna—Karasica menti Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének elnöke (Kiküldött munkatársunk­tól.) Csődbe jutott egy TöVÁLL. Ez is csak nálunk van, ahol annyi az építőipari kapaci­tás, hogy egyes vállalkozá­soknak tönkre kell menniük. Na, mindegy. Csődbe jutott a siklási TÖVÄLL. A tavalyi esztendőt 1,2 millió forintos deficittel zárták. Ki állja ezt az összeget? Magától érthető- dik, hogy azok a termelőszö­vetkezetek, amelyek létre­hozták, illetve tagjai az épí­tőipari vállalkozásnak. Csak­hogy az a nagy kérdés, kik a tagok? A siklósi Magyar— Bolgár Testvériség Termelő- szövetkezet biztos, hogy az. A kovácshidai tsz is benne volt két évig a vállalkozás­ban. de most azt állítja, a közgyűlés nem adta áldását a belépéshez, ezért ők jog szerint nem tagok és nincs Egyre jobban megközelíti végső formáját az épülő pécsi tv-torony. Szerelik már a négy felső 25 méter átmérőjű erkélylapot mintegy összekötő alumínium ablakkereteket, amelyek egyben korláterősité- sül is szolgálnak. A 72 tagból álló keretsornak fele már helyén van. Ezzel párhuzamosan készül a harmadik, utolsó előtti kiserkély Is. Erb János felvétele közük a deficithez. Ebből lett a per. De lássuk az előzmé­nyeket! Tény az, hogy Selymes Sándor, a kovácshidai tsz akkori elnöke 1968. január 5-én, a siklósi TÖVÁLL igaz­gatói tanácsülésén bejelentet­te csatlakozásukat a közös vállalkozáshoz. Jelen voltak a siklósi tsz, a járási párt- I bizottság és a járási tanács képviselői is. Azt sajnos nem I vizsgálták meg, hogy Sely­mesnek van-e felhatalmazá- i sa. E körül forog most a per. í Ahhoz ugyanis, hogy egy ter- I melőszövetkezet belépjen va­lamilyen közös vállalkozásba, a közgyűlés vagy a küldött- gyűlés jóváhagyása kell. A döntés az ő kizárólagos jo­ga. A tanácsülést követően a kovácshidai tsz befizette a TÖVÁLL kasszájába a 100 ezer forintos belépőt. A tsz elnöke aztán annak rendje- módja szerint eljárt az igaz­gatói tanácsülésekre, a TÖ­VÁLL pedig felépítette a ko- vácshidaiak egyik istállóját. A kovácshidai tsz azt is meg­tette, hogy felvett a banktól 400 ezer forintos hitelt a TÖ­VÁLL részére. De ez már az új elnök, Kövesfalvi Sándor idején volt. Időközben ugyanis Sely­mest leváltották. 1969. év vé­gén aztán elérkezett a zár­számadás ideje. Kiderült, hogy a tagság nem kaphatja meg év végi kiegészítő része­sedését, mert a TÖVÁLL 1,2 milliós deficitjének a felét a kovácshidai tsz-nek kell le­nyelnie. Mérleghiány. Ekkor kezdték firtatni a tagságot, és kiderült, nincs olyan jegy­zőkönyv, amelyben a közgyű­lés elfogadta volna a csatla­kozást a TÖVÁLL-hoz. A ré­gi elnök tehát önhatalmúlag lépett fel. Ekkor a rájuk eső 600 ezer forintot kiradírozták a mérlegből és kifizették az év végi részesedés egy részét. A perre ezután került sor. Időközben ugyanis — a „meg kell segíteni a TÖVÁLL-t” hangokra — a magyarbolyi tsz 100 ezer forinttal kisegí­tette a kátyúba ragadt sik­lósi TÖVÁLL-t. Később visz- szakövetelte a pénzét, amit a siklósi tsz vissza is fize­tett. Ez az idén tavasszal volt. Ekkor perelte be a siklási tsz a kovácshidai tsz-t, hogy mint a vállalkozás társtagja, fizesse meg a 100 ezer forint felét. (A siklásiak úgy gon­dolkoztak, ha a pert meg­nyerik, tehát Kovácshida is tag, akkor a deficit is feles.) A járásbíróság kimondta ugyan, hogy a kovácshidai tsz nem joghatályos csatla­kozó tagja a TÖVÁLL-nák. de kötelezte az alperest, vagyis a kovácshidaiakat az 50 ezer forint megfizetésére, Túrna Károlyt Kossuth­J bánya’ TMK részlegé­ben találtam meg. Egy esz­tergapad szánját csiszolta, igazította öccsével, Antallal. Bátai István, a másik NDK-s, otthon volt. Éppen a levele­ket rendezgette. Délutápos, ráér. — Nézze milyen rendes az asszonykám, már a hatodikat írta — mutatja büszkén. — Három hete jöttem el, s úgy látszik hiányzóm. A televízió tetején a ber­lini tv-torony makettje. Ha­jók lógnak le a plafonról cérnaszálakon. Egy volt kol­léga ajándéka. Gyorsan összeszed néhány dolgot, s egy füzetlapra rá­írja: „Karcsieknál vagyok.” A mama már feketével, li­kőrrel várt bennünket. A készletet kintről hozta a fiú. A kredenc sarkán kis bá­nyászcsille. Az apa tizennyol­cadik éve a bányánál van. A fiát is ott szerette volna látni. Most — három év után — megvalósult. — Talán azért ment ki, mert szeretett volna újat, más országot látni. Aggód­tam eleinte érte Idegen vi­dék, idegen nyelv, más szo­kások. így van ez. Most, hogy már nagyapa vagyok, mit te­hetnék? Ügy néz ki, ember lett a fiúból Újra itthon Három év. Igaz, azt mond­ják, hogy néha a kiejtésén meg lehet érezni. Karcsi és Pista egy szobában laktak Drezdában, egy munkásszál­láson. Előtte gyermekotthon volt. Ott ismerkedett meg a két komlói fiú — most testi­lelki jóbarátok. S mindketten nősek. Ursula és Heidemarie a két drezdai feleség. Még nincsenek itt, nehéz az átte- lepülés. Sok papír kell. — Hogyan ismerkedtek meg? — Szeretünk táncolni... Pista veszi át a szót. El­mondja az első látogatás iz­galmait —, amikor még kö­szönni is elfelejtett Aztán gyorsan ment minden. Az esküvő előestéje a németek­nél „bolderabend”. Estefelé jönnek a vendégek, a búcsúz­tató rokonok. Hoznak ma­gukkal mindent, amire nincs szükség. Lim-lomot, rossz lá­basokat, csempe tányérokat, törött darálót. Zörögnek, lár­máznak, aztán itt-ott elejtik, szétszórják. — Tizenhét vödörrel vit­tem ki a szemétbe! A munkahelyről, a fogad­tatásról foggattam őket A Schokopack gyárban dolgoz­tak a város szélén. Elelmi­szercsomagoló gépeket készí­tettek, s közben új szakmát tanultak. A fémragasztást — Mindent megadtak kint, amire szükségünk volt. Plusz a barátságukat. — Karcsi még nehezen szokott jelen­legi munkájához. — Vala­hogy más volt kint mint itt­hon. A munkafegyelem, meg minden . . Hétszáz-nyoloszáz márkát kerestünk. Motort vettem. A búcsúesten ajándékokat kaptak Drezdai emlékeket. A felmondólevél alján, amely a gyári munkaszerződést ér­vényteleníti, tört magyarság­gal ez áll: „Mi köszönjük ön­nek az ön teljesítményét, kí­vánunk önnek a jövőben sok eredményt, alkotóerőt és bol­dogulást a személyes élet­ben.” A gyár vezetői írták alá. * Előkerülnek a fényképek A feleség, az esküvő mozza­natai, a műhely és a kollé­gák Az új rokonság. Egy nagynéni nyugatról. — Nem tudok németül, így a menyemmel nemigen tud­tam szót váltani — restel­kedik a mama. — A kásuno- I kák nyelvét azonban már is­merem. Túrna René lassan járni tanul, a húga, Claudia öt he­tes. A drezdai lakást, amit a kéthónapos házasok kaptak akkor, le kellett adni. Most a Berek utcai kétszobással nagy gondban vannak. Heten lakni — hát az egy kicsit sok — Sajnos, kevés biztató szót, illetve csak szót kap­tam. A bányánál a kint töl­tött idő nem számít be. Még a szabadságba sem. Decem­berben jön meg az asszony, hozza a gyerekeket. Elgondolkodik. Túrna Kar­csi huszonegy évesen két gyermek apja. A felelősség hirtelen jött. Odakint nem volt rossz. Jó munkahely, új szakma. Amivel itt semmit sem ér. Talán annyit, hogy a múlt héten kapott új he­gesztőkészülék használati utasítását lefordította a mű­helyben. Mert a nyelvet azt megtanulta. Ügy nézem, töb­bet várt a hazatéréstől. Elein­te próbálkozott a szerződése meghosszabbításával is. Nem ment Pista másról mesél — Sokan nem tudtak beil­leszkedni. Jókai ittak és vá­rni vei a bíróság „a vállaltod zást ítélethozatalig terjedő időre joghatályossá nyilvání­totta”. A nem mindennapi ügy másodfokon a Legfelsőbb Bí­rósághoz került. A tegnapi budapesti tárgyaláson dr. Zamostny József, a kovács- hidaiak jogtanácsosa azt fej­tegette, hogy a belépés tör­vénytelen, a szerződés sem­mis. Az önhatalmúlag fellépő Selymes Sándor miatt, aki megsértette a tsz-demokrá- ciát, miért kerüljön csődbe egy tsz és annak 600 tagja? Dr. Gyenis Dezső, a siklósi tsz jogtanácsosa leszögezte: az, hogy volt-e felhatalma­zása a kovácshidai elnöknek, az belső jogvita tárgya, alaki hiba. A Legfőbb Ügyészség jelenlévő képviselője is a sik­lósiak mellett tört lándzsát. Kifejtette: számos ráutaló tény bizonyítja a kovácshi- daiak tagságát, akik két éven keresztül olyan magatartást tanúsítottak, s csak akkor. kezdték úgy „érezni”, hogy nem tagjai a TÖVÁLL-nák, mikor a vállalkozás deficites lett. Ezután úgy nézett ki, hogy a siklósi tsz simán meg­nyeri a pert, de a Legfelsőbb Bíróság a tárgyalást novem­ber 11-re elhalasztotta. Miklósvári Zoltán Mohácsi ásatások Hol vannak a repeszdarabok? Evek óta folynak a mohácsi csatatéri ásatások. Azt akarják megállapítani. hogy tulajdon­képpen hol történt az ütközet, hol vannak a csata marádvá- nyai? Ezen szorgos munkásság­nak eddigi legnagyobb eredmé­nye két tömegsír feltárása. A küzdelem lezajlása után az em­beri csontvázakon kívül ágyú, kard, lándzsa, ágyú-repeszdara- bok, nyereg, szekér törmelékek, állati tetemek maradtak itt. A maradványokat meg kell találni. Az eddigi kutatások során ózon­ban még nem kerültek elő. Te—*’-' hát hova lettek? A céhvilágban TJ csizmadia,'-"' 65 cipész, 7 bocskoros és két papucsok működött Mohácson. A kézművesek a lábbelire ké­szülő talpat akként puhították, hogy szerszámaik közül az ágyű- repeszdarahot ölükbe fektették és abban kalapáccsal verték. Ezt 75 év előtt magam Is láttam. A 151 lábbeli-készftőnek 151 ágyú- repesz darabja volt, amiket mind a mohácsi csatatérről szerezték. Tehát tudjuk, hogy a repeszda­rabok a csatatérről hova kerül- . tek. Azóta azonban a kisipari műhelyek megszűnték, a gazdáik meghaltak, de hova lettek a szerszámok? Ezeknek feltárása vár a honismereti szakkör tag­jaira. Ha összegyűjtjük a repeszda- rabokat, azzal Is a kívánt célt közelítjük meg. A csatatéri ásatáshoz ünnepi hozzászólás az lesz, ha' valaki megmondja, hogy a keresett tár­gyak hol találhatók? Ete János ge. Olyan verekedés volt egy­szer egy italboltban, hogy a környék lakói azt mondot­ták: „A háború óta, így nem szórták még seholsem szét a berendezést.” Persze könnyen általánosítás lett belőle. A magyarok csinálták... A bú­csúest sem maradt botrány nélkül. A szállónk ablakából kirepült egy ágy. , Borsodi fiúk. . Miattuk is mi szé­gyenkeztünk. Előkerülnek a kellemetle­nebb élmények is, de szeren­csére Karcsi „lapoz”: — Amikor először vásárol­ni akartam egy tojást, ceru­zát ragadtam, s lerajzoltam egy papírra. Hozzá meg kot- kodácsolni kellett. Erre a boltos megszólalt: ,,Ja, tojás.” Kisült, hogy érkezésünk előtt magyarul tanultak. Mindketten az első turnus­sal mentek ki az NDK-ba: 1967. november 16-án. A dá­tumra jól emlékeznek. Az idő gyorsan elszaladt. Kará­csony fele, ha az asszonyok megérkeznek, szeretnének rendezni egy „pótlakodal­mat”, a magyar rokonság kedvéért. No meg egy foga- 'l. dást is rendezni kell. Meg­egyeztek, hogy aki előbb nő­sül odakint, az kap a másik­tól huszonöt üvég pezsgőt Pista most erre gyűjt; Kozma Ferea# \ * &

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents