Dunántúli Napló, 1970. október (27. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-22 / 248. szám

1970. október 22. dunantüli napló Az SZMJ elnökségének megállapítása: Nem „húznak” eléggé a bérek A munkaerőért folyó verseny nagy károkat okoz Vizsgálat indul a szövetkezeti melléküzemágak ügyeben NE B-vizsgá I at nyomán Hol tart ma a hástáji? Bérpolitikánk alapelvei he­lyesek — még akkor is, ha itt-ott felvetődik a tovább­fejlesztés szükségessége —, e politika vállalati szintű meg­valósítása azonban rendkívül ellentmondásos. A munka­Pécsi művészek hangversenye A zsúfolásig telt Liszt-te­rem lelkes közönsége a bizo­nyíték: a bérleti hangverse­nyek mellett szükség van olyan alkalmakra is, ame­lyeken a városunkban élő művészek időről időre számot adhatnak munkájukról, mű­vészi fejlődésükről, Kedd es­te a Zeneművészeti Főiskola pécsi tagozatának két mű­vésztanára, Gerő Pál és Gyermán István lépett do­bogóra, valamint a pécsi származású ifjú zeneakadé- mista, Jandó Jenő, aki éppen a művészképző felvételi vizs­gájára készül. Két Beethoven-szonátát hal­lottunk a műsor első részé­ben. Az op. 2-es C-dúr szo­nátában Gerő Pál a beetho- tJeni zongoramuzsika szimfo­nikus elemeit állította elő­térbe. Tömör, telt hangzású játéka szinte egy zenekar ha­tását keltette. Zongorázása jelentősen előre lépett, kü­lönösen ritmikai szempont­ból. ízig-vérig muzsikus: előadásában nemcsak az egyes témák, a kötőanyag megformálása is mindenkor muzikális.' Csupán az óvato­sabb tempóban játszott zá­rótételt éreztük halványabb­nak. Ritka szép kamaramuzsi­kálásnak voltunk részesei a Tavaszi-szonátában. Gyér-' mán Istvári'-hégedühangját a szokottnál is tisztábbnak, lé­giesebbnek találtuk, meg­tisztult a régebben olykor túlzottnak tűnő vibrátó-gaz- dagságtól. Tempói, dallam­formálásai klasszikusan vilá­gosak, meggyőzőek. Jandó Jenő játékának hallatán azt éreztük, kamaramuzsikusként talán még szólista produk­cióinál is többre képes. Ki­tünően alkalmazkodik, együtt lélegzik partnerével és a ze­nével. Zongorázása, bár fö­lényesen megoldott, cseppet sem hivalkodó, ösztönösen érzi és betartja a kamara- muzsikálás arányait. Az együtt játszásba csak olyan­kor csúszott néha hiba, ami­kor a hegedű kapta a kísé­ret szerepét. Szünet után Schumann Szimfonikus etűdök c. hatal­mas variáció-sorozatát hal­lottuk Gerő Pál előadásában. Már az piaga örvendetes, hogy a rendkívüli technikai és kifejezési feladatot meg­oldotta a fiatal zongoramű­vész. örömmel tehetjük hozzá, hogy játéka ezúttal is minden részében zenéi fo- gantatású volt, kiváltképpen a patétikus részeket éreztük kifejezőnek. A poétikusabb reszek kissé elsikkadtak és az utolsó, nagyszabású va­riációt szerettük volna gran- diózusabbnak hallani. Gerő Pál művészi fejlődésének fon­tos állomása volt ez a hang­verseny. Prokofjev műveiből keve­set és ritkán hallunk Pécsett. Pedig e kiváló orosz-szovjet mester egyike századunk leg­jelentékenyebb zeneszerzői­nek. Ezért is örültünk, hogy Gyermán István és Jandó Je­nő előadásában hallhattuk az f-moll hegedű-zongora szo­nátát. Bár kissé terjedelmes, de mégis rendkívül érdekes mű, a visszafojtott feszültség és a groteszk elemek felvált­va dominálnak benne. Elő­adóink igen lelkiismeretesen tolmácsolták Prokofjev mű­vét, a széles formákat ki tud­ták tölteni, a legkisebb rész­leteket is gondosan megfor­málták. Elhitetöen és elfo­gadtatván játszották a szo­katlan hangzású zenét —, a megértő, ■ meleg fogadtatás nem is maradt el. Szeszlay Zsolt erőért folytatott kötélhúzás napról napra nagyobb káro­kat okoz. A munkáscsábítás, egymás túllicitálása, ugyan­is nemcsak drága, de követ­kezményeiben is rendkívül veszélyes dolog. Ahol a leg­nagyobb érték az „új em­ber”, ott reménytelen vállal­kozás számonkérni a munka- fegyelmet, s ahol azért emel­nek bért, hogy valaki ne menjen el — ott a termelé­kenység növeléséről sincs ér­telme sokat beszélni. A Szakszervezetek Megyei Tanácsának Elnöksége teg­nap délelőtti ülésén mind­ezekkel a kérdésekkel kap­csolatban világos és határo­zott álláspontot foglalt el. A Közgazdasági Bizottság által az anyagi ösztönzés és bérgazdálkodás 1970. évi ta­pasztalatairól készített jelen­tés alapján kibontakozott vi­ta szinte valamennyi felszó­lalója leszögezte: a jelenlegi helyzeten „lent” — a válla­latok, gyárak vezetőinek — kell változtatni — kormány- szintű beavatkozásra várni ugyanis egyet jelent a bele­nyugvással. Tihanyi János, a Közgaz­dasági Bizottság vezetője, a jelentés előterjesztője szóbeli kiegészítőjében leszögezte: a nagyobb értékű munkaerő a kisebb hatékonyságú munka­helyek felé áramlik — s ez napjafnk egyik legégetőbb gazdaságpolitikai ellentmon­dása. A bérek alakulásával kap­csolatban a jelentés egyéb­ként jelentős fejlődésről ad számot. A vállalatok többsé­ge a kollektív szerződésben rögzítettnél lényegesen na­gyobb arányú bérfejlesztést hajtott végre. A MÁV-nál például 17, a Bolyi Állami Gazdaságban 14, az AKÖV- nél' pedig 7 százalék volt a fejlesztés mértéke, örvende­tes, hogy több helyen meg­oldották a nehéz fizikai mun­ka, illetve az éjszakai mű­szakok kiemelt bérezését. A Tejipari Vállalatnál, az AKOV-nél és a Mohácsi Szö­vőgyárban például 100 fo­rintról 200 forintra emelték a három műszak után járó pótlékot. A bérfejlesztés mértéke néhány vállalatnál alatta maradt a célul tűzött négy- százalékos szintnek — az Aknamélyítőnél például csat 1,8, a Mezőgazdasági Gépja- ‘ vítónál 1,6, a Bőrgyárban pe­dig 1 százalékot adtak —, s ez érezhetően rontotta a munkakedvet. A bérek húzó­ereje egyébként csak azokon a helyeken megfelelő, ahol következetesen jutalmazzák a teljesítmények növekedé­sét. Ezen a téren a MÉV bá­nyaüzemei érték el a leg­szebb eredményeket. A fej­tési és elővájási teljesítmé­nyek ugrásszerűen megnőt­tek a céltudatos bérezési po­litika eredményeképpen. Az előterjesztés feletti szenvedélyes vitában többek között Kiss József, az Épí­tők Szakszervezete megyei titkára is felszólalt. Kijelen­tette: a mozgóbérek odaíté­lésénél sok a szubjektív elem, sőt nem egyszer elvte- lenség is tapasztalható, s ez csökkenti az ilyen célra for­dított összegek hatását Kü­lön szólt a téglaipari dolgo­zók kereseti viszonyairól. Az átlag munkásbérszínt évi 22 ezer forint. Ezért a pénzért egyre nehezebb embert ta­lálni — máris 400 fő körül van a hiány. Szokola Ferenc a művezetők szerepéről be­szélt. A középvezetők még ma is szinte kizárólag hang­erősségükkel befolyásolják a termelést — a bérek alakítá­sába nincs beleszólásuk. Rácz Gyula, a szövetkezeti melléküzemágak munkaerő­csábító akcióiról adott szá­mot. Tucatjával vesznek fel embereket — a nagyipari béreknél jóval magasabb bérért. Ehhez a témához töb­ben is hozzászóltak, példák­kal igazolva: ez a fajta ver­seny árt a népgazdaságnak. Mindezek alapján — Szili József SZMT-titkár javasla­tára —, az Elnökség elhatá­rozta: még az idén vizsgála­tot folytatnak a melléküzem- ágak ügyében. Pontosítani kívánják, hogy hol mennyit fizetnek, illetve, hogy hol mi­lyen értékű munkát végez­nek. hukics József, az állami gazdaságok dolgozóinak bér­emeléséről adott számot. Egy év alatt közel 300 forinttal nőtt a havi átlag, ami már­is érezteti kedvező hatását a munkaerőgazdálkodás te­rén. Hangsúlyozta azonban: nemcsak a több pénznek van a fluktuáció csökkenésében szerepe, hanem annak a ténynek is, hogy az állami gazdaságok világos és vonzó távlatokat tudnak dolgozóik­nak mutatni. Az egész délelőtt tartó vi­ta alapján az Elnökség vé­gül is azt a következtetést vonta le, hogy az idei év a bérgazdálkodás vonatkozásá­ban is előrelépést hozott. A továbbfejlődés szempontjából most az a legfontosabb, hogy az emberekért folytatott ál- dástalan bérversenynek vége szakadjon, illetve az, hogy tovább erősödjenek a mun­kán alapuló differenciálási törekvések. B. S. A legkülönbözőbb fórumokon szóvá tették már a ház­táji gazdálkodás csökkenését, fellendítésére számos intézkedést hoztak. Többek között leszögezték: a közös és a háztáji gazdaság szerves egységet képez. Hol tartunk ma? Hogyan alakul a közös és a háztáji gazdaságok gazdasági együttműködése? E kérdések megválaszolására vállalkozott a Népi Ellenőrzési Bizottság. A vizsgálatban, amely 32 tsz adatait öleli fel, tehát Baranya tsz-einek közel egyharmadát, nagy apparátus, 65 népi ellenőr vett részt. A vaskos jelentés, amelyet tegnap tárgyalt meg a NEB, számos érdekes adatot, körülményt, új megvilágításokat tartalmaz. Elmaradt a folytatás Közismert, Baranyának or­szágosan is kezdeményező szerepe volt a háztáji állat­tartás ösztönzésében. A kez­deményezés eredményeként a háztáji gazdaságokból szár­mazó állat és állati termékek aránya a tsz-ek értékesítésé­ben már 1968-ban és 1969-ben is jelentőssé vált, s az arány az idén várhatóan tovább nö­vekszik. A közös és háztáji gazdaságok kapcsolatának mintaszerű és követendő rendszerét valósították meg a baksai, a szalántai, a po- gányi és a szabadszentkirá­lyi tsz-ek. Sajnos — állapítja meg a NEB-jelentés — az említett kiemelkedő példák nem terjedtek el megyénk­ben. A háztáji és a közös gazdaságok együttműködése sok esetben csak formális. A háztáji bizottságok mun­kája mechanikus, legtöbbször csak a háztáji földterület ki­mérésére korlátozódik. E bi­zottságok termelési-szervezé­si, irányítási, szaktanácsadási feladatokat általában nem látnak el. Az ösztönzők ellenére a sok munkával járó háztáji szarvasmarha-tenyésztés meg­állíthatatlanul visszafejlődik, ezzel egyidőben nő a háztáji­ban a kihasználatlan férő­hely-kapacitás. Ezzel szem­ben a tavaly még csökkenő sertésállomány az idén nö­vekvő tendenciát mutat, s a következő évben még továb­bi növekedésre lehet számí­tani. A közös és a háztáji gazdaságok együttműködésé­ben a legjobb eredményeket a baromfitenyésztésben és a nyúlhústermelés terén érték el. A korszerű baromfite­nyésztést folytató üzemek rendkívül kedvező hatással voltak a háztáji gazdaságok­ra. A kedvező közgazdasági környezet és az aránylag ke­vés befektetési szükséglet igen jól működő és modern háztáji baromfiistállókat eredményezett. Korszerűtlenül Mintaszerű kooperációval teljesen új állattartást hono­sított meg a háztáji nyúl- hústermelésben az egerági tsz. Jelenleg 600 anyanyulat helyeztek ki 60 családhoz. A baromfitenyésztéshez hason­lóan itt is a teljes integráció valósul meg. A tsz ellátja tagjait tenyészanyaggal, a szükséges ketrecekkel, táppal, biztosítja a szaktanácsadást és a szervezett értékesítést. Az nagyüzemi felárból a ta­gok 1 forinttal részesednek. A bonyolításért és a szolgál­tatásokért a tsz kilogram­monként 1.50 forint haszonra tesz szert. Az idén várhatóan 7500 árunyulat értékesítenek. Ami az állattartás korsze­rűségét és a háztáji gazda­ságok gépesítettségét illeti, sajnos kedvezőtlen a kép. Az igaz, hogy a gazdák az év első negyedében egyes ház­táji gépekből és felszerelé­sekből többet vásároltak, mint 1968-ban és 1969-ben egész évben. Ezzel szemben azonban a háztáji gazdasá­gokban — különösen ott, ahol szarvasmarhával foglalkoz­nak — változatlanul nagy gond a tömegtakarmányok szállítása. Megyénkben egyet­len egy háztáji gazdaságban sem találkoztak a népi ellen­őrök kis . szállítótraktorral, amely a szállítási feladatok elvégzésén kívül más háztáji munkára is alkalmas. A kis- traktorok fogyasztói ára túl­zott, elérhetetlen. Vagy. a tehéntartás egyik legnehe­zebb munkaművelete a fejes, de kisüzemi fejőgép egy sincs a megyében. A sertés­ólakban, legyen az újonnan épített, sajnos nem alkalmaz­zák azokat az új módszere­ket, amelyeket az új tartási szemlélet és takarmányozási technológia megkövetel. Ez­zel kapcsolatban a szakta­nácsadás sem nyújtott sem­mit a háztáji gazdáknak, de ilyen műszaki tervek sem állnak rendelkezésre. Ami a kertészeti termelést illeti: az utóbbi években szá­mos nagyüzem számolta fel ezen üzemágát. és ez kiha­tott a háztáji gazdálkodásra is. A szőlők együtt öreged­nek a gazdákkal, a mai fia­talság már nem hajlandó szőlészettel foglalkozni. _ Új telepítés minimális.. A szőlő- termelés esetében a közös és a háztáji kapcsolata elenyé­sző, csupán egy-két példával lehet szolgálni. A bolyi és a siklósi tsz-ekben tapasztalha­tó az a törekvés, hogy a ki­öregedett háztáji szőlők he­lyébe egy tagba nagyüzemi- lég is művelhető háztáji sző­lőt telepítsenek Ami a gyü­mölcstermelést illeti: a je­lenleg termőkorban lévő fák zöme a termőkor felső hatá­rán van. További ösztönzők kellenek A vizsgálatban részt vevő szakemberek számos javasla­tot dolgoztak ki a háztáji gazdaságok termelési poten­ciáljának növelésére. Továb­bi kedvezmények, további ösztönzők szükségesek. Csak üdvözölni lehet az új ren­delkezést, amely szerint a jövő évben a 8 ezer forintos vemhesüsző elletési támoga­tást azok a gazdák is meg­kapják, akik saját nevelésű állataikkal kívánják fenntar­tani tehénállományukat. Miklósvári Zoltán Fejlesztik a sellyei arboréfumot Sellye egyik nevezetessége a XVIII. században épült kastély. A barokk stílusú építmény ma kollégium. A 15 holdas kastélyparkban mint­egy 400—500 féle fa, bokor —, közöttük 48 fenyőféle — található. Az élőfagyűjte­mény, mely nemzeti értéket jelent, védett terület. Ide lá­togatott tegnap a Baranya megyei Társadalmi Termé­szetvédelmi Bizottság. A helyszínen tanulmányozta az arborétum fejlesztésének ter­vét. Dr. Baranyabán Rezső elmondotta a látogatás cél­ját: a Természetvédelmi Bi­zottság állást foglalt, milyen aljnövényzet maradjon a park egyes helyein, és ott, ahol az élőfagyűjtemény találko­zik a község lakóházaival, a határvonal lezárása milyen fafajjal történjék. Megbeszél­ték a helyi tanács által ter­vezett fák kivágásának lehe­tőségeit is. A bizottság állás- foglalását eljuttatta az Orszá­gos Természetvédelmi Hiva­talhoz, s annak engedélyező határozata után lép érvény­be az arborétum fejlesztési terve. A Baranya megyei Társa­dalmi Természetvédelmi Bi­zottság tagjai tegnap még ellátogattak a görcsönyi park­ba is, ott szintén a park to­vábbfejlesztéséhez nyújtottak segítséget tanácsaikkal. GESZTENYESZURET A gesztenye előttem hull az útra. Pillanatokkal ké­sőbb száraz, tüskés héja is földet ér. Végeíele jár a gesztenye­szüret Pécsbányán. A futball- pálya körül már szombaton befejezték — szabad a vásár a böngészőknek. Tíz szedő, egy verő, három bakter és egy gereblyéző munkája árán indult útnak, a 40 mázsás szállítmány, a pesti Vörös­marty cukrászdába. Szép az idei termés. A „fiatal” félévszázados fák kárpótolnak a „nagy öreg” helyett i6. Amikor a pesti cukrászdában a fiú és lány ízlelgetik a gesztenyepürét — szabad kezük egymásba pi­hen — cinkosan mosolyog­nak egymásra: az 1000 éves fán termett. De hagyjuk őket hitükben. Elég. ha mi tud­juk, a korhadozó léckerítés mögött csak egy állva ma­radt halott látható. Boros­tyán-levél köntöse takargat­ja* pudvás törzsét, s védi az üsszerogyás ellen. Hubi néni — férjével régi gesztenyések — azt mondja: 15 éve is le­het, hogy utoljára zöld haj­tás szakadt a fából... Már az erdőszéli geszte­nyésben járok. Deszkából tá- kolt bódé előtt pihen a gesz­tenyés-ember. A verő póz­nák egyik fának támasztva. A bódéban frissen kaszált fű. A gyerekek azon pihen­nek. Fenyvesi Károly nyug­díjas bányász a fiával közö­sen vállalta az idén az erdő­széli gesztenyést. Két család, tíz szedő. Kilójáért 3,50-et fizet az erdészet. Tizenöt má­zsára számítanak. Egy hóna­pos munka. Talán még 50— 60 kiló lehet a fákon, de azt is kell őrizni naphosszat. Amikor a szüret derekán jártak éjszakára is kint ma­radtak. A termést nem szállí­tották el minden nap — vi­gyázni kellett. Pedig az el­múlt napokban cidrisek vol­tak az éjszakák. Szóval a gesztenyésnek sem volt me­lege. Igaz az idén is, mint minden esztendőben, kivág­tak egy száraz fát, a gesz­tenyés azt tüzelheti. Most is hasábra darabolva itt fek­szik az egyik óriás. Jövőre vajon melyikre kerül sor? A 110 fából alig néhány lehet biztonságban ... Igaz az öre­gek árnyékában zöldéi né­hány csemete, de az egész er­dő inkább a pusztulásra, mint az életre emlékeztet. Persze az ősz... Nemrég a tanácstól is jártak erre. Mondták: nem hagyják a gesztenyést pusztulni. Védett területté nyilvánítják. Az bi­zony jó lenne! Délutánra megélénkül az erdő. Csattognak a póznák az ágak között, sűrűn hajla­doznak a szedők. Azért az 50—60 kilóért is érdemes megdolgozni. Kell is! Jó do­log a tűzön pattant, illatos gesztenyét majszolva kóstol­gatni az idei murcit — a gesztenyeszüretet így képzel­tem — de az igazság az: ezen a szüreten is keményen dol­gozni kell, mint a föld adta, bármilyen termés betakarí­tásakor. Lombosi Jenő ősi fák a gesztenyésben. Erb János felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents