Dunántúli Napló, 1970. október (27. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-17 / 244. szám

197«. október 17. DUNÁNTÚLI NAPLÓ KerekasztaUbeszélgetés Szigetváron Szolgáltatók szolgáltatások „Kenyérgondok99 a járásban — Bognár, kovács, lakatos Nyolcán üljük körül az asztalt a szigetvári járási ta­nács egyik szobájában. Té­ma: a szolgáltatások. Beszél­getőpartnerek: Pirisi János, a járási tanács vb-elnökhe- lyettese, Horváth József a tanács kereskedelmi főelő­adója, Horváth József ipari főelőadó, Mezőfi Gyula, a KIOSZ helyi csoportjának titkára, Győri Gyula, a szi­getvári ÁFÉSZ kereskedelmi osztályvezetője, Ravazdi Mi­hály, a B. m. Cipész Ktsz szigetvári részlegének veze­tője és Somfalvi József, a szigetvári GELKA vezetője. A GELKA szolgáltatásaival általában elégedettek a já­rásban: egy szervizgépkoosi- juk járja a községeket, s úgy szervezték meg, hogy a kocsi minden kövesúttal rendelke­ző községbe hetenként leg­alább egyszer eljusson. Arra törekednek, hogy a készülé­keket lehetőleg a helyszínen javítsák. Havi átlagban 900 rádió- és tv-készüléket, ház­tartási gépet reperálnak meg a műszerészek. Átfutási idő: 6—7 nap, csökkenteni csak még egy kocsi beállításával lehetne — ez viszont egyelő­re nem gazdaságos. Gond az alkatrészellátás — ez orszá­gos probléma. Az már viszont nem, hogy alkatrészért a fő­városba kell utazniok. — A GELKA országos há­lózat A megyei lerakatok gazdaságossági szempontból is indokoltak lennének. Ter­veznek ilyet? — Igen, úgy tudom ez a közeljövőben megvalósul. To­vább tudjuk növelni szolgál­tatásainkat ha Szigetvárott megépül a korszerű javító- műhely — jelenleg nagyon szűkös körülmények; között dolgozunk. Fogynak a cipészek. Egy évtizede még több mint har­mincán dolgoztak a járási székhely műhelyeiben — most összesen tizenheten vannak. Győzik a munkát, sőt... Néhány évvel ezelőtt meg kellett szüntetni a já­rásban szervezett „begyűjtő hálózatot”, nem volt gazda­ságos. Egyre kevesebb a ja­vítanivaló, a méretre készült cipők iránt minimális az igény. Az ipar hatalmas kon- kurrencia, a lábbelik egy idényre készülnek, nagy ré­szük nem is javítható. A központi községekben dolgo­zó nyolc magánkisiparos úgy ahogy megél, Mozsgón egy „gebines” cipész vállalja a környék javítanivalóit Ahol mw Ösztönzés olcsó cikkek árusítására Újszerű jutalmazási mód­szerrel kísérleteznek a ME- RUKER-nél. A módszer újszerűsége abban rejlik, amiért fordított célprémium­nak is nevezik a IV. negyed­évre a boltvezetők, boltveze­tő-helyettesek, valamint el­adók részére kitűzött 100 ezer forint jutalamat. Ezt az összeget ugyanis nem arra szánják, amire eddig általá­ban kifizették, a nehezebben értékesíthető cikkek eladói­nak jutalmazására. A száz­ezer forint a negyedév végén azoké lesz, akik a legtöbb ol­csó árut szerezték be és ad­ták el a vásárlóknak. A MERUKER központ ösz­tönzésére, korábbi szándéku­kat módosítva, főként az ol­csóbb cikkek beszerzésére törekszenek a boltvezetők. Következésképpen a legkere­settebb olcsó árukból a IV. negyedév folyamán közel két­millió forint értékű mennyi­ség kerül a MERUKER bol­tokba. nincs cipész, onnan Sziget­várra hozzák a rossz lábbe­lit. — Félműszakos iparenge­délyek kiadásával nem lehet­ne bővíteni a hálózatot? — Nincs értelme. Magam is vidéken lakom, tudják, hogy cipész vagyok, de a ku­tya sem hoz munkát — mondja Ravazdi Mihály. A Baranya megyei Fodrász Ktsz-nek .összesen 11 részle­ge működik a járás községei­ben. Természetesen elsősor­ban olyan helyeken nyitot­tak üzletet, ahol számítani lehetett megfelelő forgalom­ra — ezek a központi közsé­gek. Vonzáskörzetük elég nagy — elsősorban a nők azok, akiknek négy-nyolc ki­lométert kell utazniok. Raj­tuk úgy segítenek, hogy a fodrász a hét meghatározott napjain felkeres egy-egy tá­volabb fekvő helységet. Huszonegy magánkisiparos dolgozik a járásban, olyan „szórásban”, hogy nem ma­rad fehér folt — viszonylag kényelmesen mindenki déri a fodrászt Tevékenységük általában nem szűkül le egy- egy községre. — Telített a járás, vagy terveznek még fejlesztést a jövőben? — Mozsgón és Nagydob­szán elkdne még a fodrász. Mindkét helyen tárgyaltunk a községi tanáccsal, ök ad­ják a helyiséget, mi a beren­dezést és a szakembert. Jö­vőre Mozsgón és Nagydob­szán is megnyitjuk az üzle- ( tét • A szigetvári járásban a ke­reskedelmi 'szolgáltatást ki­zárólag az általános fogyasz­tási és értékesítő szövetkeze­tek végzik, a körülmények­hez képest kifogástalanul. A járás minden számottevő te­lepülésén van bolt — egyedül talán Antalfalu és Várad- új puszta lakóinak diétása problémás. (Kb. két kilomé­terre van a legközelebbi üz­let.) Mindkét helyen próbál­koztak magánkereskedői en­gedély kiadásával, azonban senki sem állt kötélnek. Alapvető árucikkekből az el­látás jó, a termdőszövetke- zetek segítségévd télen is, a legkisebb faluban is biztosí­tani tudják. A közvetítő ka­pocs — a nagyobb községek­ben lévő szakboltok felé — a kereskedő, aki az igény szerint bármilyen árucikket beszerez. Általában az üzle­tek a fdvevő helyek is: ide hozzák a rossz tv, rádió ké­szülékeket, és egyéb javíta­nivalót Az utóbbi időben problémát okoz az, hogy a nagykereskedelmi vállalatok fdelőssége a területi diétás­ban megszűnt — a folyama­tos árubiztosítás egyedül a szövetkezetek gondja. Az üzlethálózat bővítésére nincs szükség, inkább arra tö­rekednek, hogy fokozatosan átalakítsák a régi, korszerűt­len üzleteket. Galamboson és Kisdobszán most volt fel­újítás, a közeljövőben terve­zik a dencsházi, diósviszlói, tótszentgyörgyi, kistamási üz­letek építését, korszerűsítését. — Kiegészítő szolgáltatá­sokat is végzünk. Nincs pél­dául köszörűs, a vasboltban le lehet adni a megélesítésre váró késeket, foglalkozunk kölcsönzéssel, vállalunk nyom­dai munkákat. Mostanában a fűtőolaj-ellátás megoldása foglalkoztat bennünket. Be­széltünk a kaposvári ÁFOR- ral, elképzelésünk szerint a körzeti községekben lévő te­lephelyek létesítésévd biz­tosítanánk a fűtőolaj-ellátást az olajkályha tulajdonosok­nak — mondja Győri Gyula. A kisebb javítási munká­kat — tucatnyi szakmában — általában a kisiparosok és a Szigetvári Építő Ktsz végzi. Összesen 272 kisiparos dol­gozik a járásban, általában minden szakember megtalál­ható. Kevés a bognár, ■ lakatos, kovács, asztalos, kádár, ács, bádogos, női 6zabó, tetőfedő, vízvezetékszerelő — vagyis a közismert „hiányszakmák”. A járási tanács illetékesei fél­műszakos működési engedé­lyek kiadásával kívánják bő­víteni a számukat — ám elég kevés a jelentkező, annak d- lenére, hogy vannak ilyen képzettségű szakemberek a járásban. — Sajnos van egy kiskapu. Az új kisiparos két évig adó- mentességet élvez. Kiváltják az ipart, ha eltelt a két év, köszönik szépen, visszaadják — mondja Horváth József ipari főelőadó. — Mit lehet tenni? — Semmit. Csökkenteni kellene a terheket. Túl nagy a teher az iparosokon, ez el­sősorban a félműszakos nyug­díjasokra vonatkozik. Sok gondot okoz a Patyo­lat. A felvevő helyiség — csak Szigetváron van — élet- veszélyes düledező épületben működik, nagyon gyakran előfordul, hogy két három hetet csúszik a határidő. Aki nem a járásszékhelyen lakik, csak akkor tudja igénybe venni a Patyolat szolgáltatá­sait, ha maga hozza be a ru­hát, ugyanez a helyzet a já­rásban működő intézmények­nél is. Feltétlenül szükség lenne arra.- hogy másutt is legyen felvevőhely, vagy megbízott... Kenyérgond. A járás ösz- szes^ községeit Szigetvárról látják el — minőségileg na­gyon is kifogásolható kenyér­rel. A boltos kénytden át­venni, mert napjában egyszer jön a túrajárat, s ha viissza- utasítja a szállítmányt, ke­nyér nélkül marad a tde- pülés. Van, amikor el sem jut vagy nagyon késve jut el a kenyér a községekbe — ha elromlik a vállalat gép­kocsija ... A megoldás: először is a gépkocsipark bővítése, kor­szerűsítése. De többet érne a kenyérsütés körzetesítése: esetleg úgy, hogy a termelő- szövetkezetek közösen építe­nének egy-egy helyen sütő­üzemet. Ez annál is inkább célszerű lenne, mert nem kellene annyit utaztatni a kenyeret * Összefoglaló — azt hiszem — szükségtelen. AZ ŐSZI MECSEK Erb János felvétele „ Tanácselnöknek jelölünk.. D. Kónya József — Hogy kezdi a riportot? — kérdi tőlem Gyenis Jó­zsef. — Nem így valahogy: — „Megtört, ráncos arc, szen­vedő tekintet...” — Nem kezdhetem így: az ön arca nem megtört, s a te­kintete sem mondható szen­vedőnek. Gyenis Józsefnek, az I. ke­rületi tanács elnökhelyettesé­nek sűrű. koromfekete haja van, pedig jövőre megy nyug­díjba. — Tudja, hogy nem szere­tek nyilatkozni az újságírók­nak? Maga azért jött ide, mert húszévesek a .tanácsok, s időszerűnek tartja egy olyan emberről riportot írni, aki húsz éve tanácstag. Ez idáig rendben volna, de mi­lyenek az újságírók? Azt vár­ják, hogy csupa pozitív do­logról nyilatkozzék az ember, mert a húsz év ünnep ugye? S én nem tudok csupa szé­pet mondani magának, mi több: elégedetlen vagyok. A jövő év március 8-án fogom utoljára becsukni magam mö­gött ezt az ajtót, s avval a gondolattal lépek ki, hogy Gyenis Jóska nem teljesítet­ted azt a programot, amit annak idején elhatároztál. Egy csuklós autóbusz megy a Fürst Sándor utcában, nagy zajjal. Gyenis József kipil­lant a nyitott ablakon, majd megpihenteti a tekintetét az I. kerületi tanács épületét övező szép kis parkon. Aztán folytatja: — Ott van például a Ma­jális téri cigánytelep. Tudja, ott a komlói út mellett, az erdőben. Harmincnyolc csa­lád élt ott, amikor idejöttem, s négy még akkor is ott ma­rad. amikor nyugdíjba me­gyek Pedig én arra gondol­tam ... A fejemet csóválom. Sajá­tos szemlélet. Harmincnégy putri eltűnik de a megmara­dó négy bosszantja. — Aztán ott van Vasas, ahol lakom. Még mindig nincs vízvezetéke S Meszes? Olaj kályha — jövőre A kereskedelem hiánycikk listájának éllovasa ezekben a hetekben a mindinkább közkedveltté váló olajkályha. Olajkályha nincs, olajkályha még a pult alól sincs. Sót olajkályhát még protekcióval is alig-alig kapni. Megkerestük Lampek Györ­gyöt, a Vas- Műszaki Nagy­kereskedelmi Vállalat igazga­tóját, hogy a kilátásokról tájékoztathassuk olvasóinkat. — Tavaly országosan 170— 180 ezer darab olajkályhát vett át a kereskedelem. Az igényekre való tekintettel az idei szerződéskötések már jóval magasabb tételekről ké­szültek. A Mechanikai Mű­vek 300 ezer darabot ad át, a Szekszárdi Vasipari Válla­lat 20 ezer darabot, míg az importból mintegy 10 ezer darab származik. Ezek orszá­gos adatok. Baranya megyére vonatkozóan a következők: a tavalyi 20 500 olajkályha he­lyett 30 500 darabot kapunk egész évre. Ez kevés, de hiá­ba is kértünk többet Nincs. — Miért nincs több? — A gyárak maximális ka­pacitással dolgoznak. Ez a legtöbb amit előállíthatnak. Új gyárat erre a célra fel­építeni, felszerszámozni nem érné meg a népgazdaságnak, hiszen, még legfeljebb 300 ezer darabot tud eladni a kereskedelem, s akkor — vé­leményem szerint — telítő­dik a piac. Tehát még a jövő év lesz nehéz, ha nem is annyira, mint az idei, s azután hirtelen és erősen megcsappan a kereslet. Két úton is igyekszünk enyhíteni a hiányt. Nagyon ügyelünk, hogy a megyéből ne vigye­nek ki lehetőleg egyetlen olajkályhát sem. A másik le­hetőség, amellyel próbálko­zunk, a közvetlen importálás. Jugoszláv cégekkel folyta­tunk tárgyalásokat. Termé­szetesen csak a hiány eny­hülésére számíthatunk .a drága import kályhák meg­vásárlása esetén is. A mi kerületünkben fekszik a Gázmű, s Meszes még nincs bekapcsolva. Pedig amikor idekerültem, meg voltam győ­ződve arról... — Mi is — válaszolok Gye­nis Józsefnek, majd megpró­bálom visszaidézni, milyen is volt az I. kerület húsz éve, tehát 1950-ben. Azután kezd­ték építeni a meszesi város­részt, tehát még nem is volt az, amit ma „szidunk”, ön­álló község volt Vasas, s csak egy poros makadámút kötötte össze Péccsel. Elha­nyagolt, falusias külsejű is­kolák, pislákoló villanykör­tékből álló közvilágítás, ap­ró szatócsboltok... Persze, persze, még az a vagy fél tucat ABC-áruház is kevés, ami ma van az I. ke­rületben. Keskenynek tartjuk az aszfaltutakat, „morgunk”, mert nem ad elég fényerőt a higanygőzlámpa és mégis... Mennyire mások ezek a gon­dok, mint az akkoriak vol­tak, s Gyenis József elége­detlen. Pedig mindenben — a meszesi városrészben, az aszfaltutakban, ABC-áruhá- zakban stb. — ott van egy kicsit az ő keze munkája is, hiszen tizenhat éve tanács­elnök-helyettes az I. kerület­ben, „hivatali” kötelessége volt, hogy a kerületet fejlesz- sze, s mégsem arról beszél,- ami van. A nincs bosszantja. — Hogy lett tanácselnök? — Mint a többi ember — válaszolja cigarettával kínál­va. — Nagyon tipikus volt ez a történet abban az idő­ben. 1950 októberében azt mondották: tanácselnöknek jelölünk, Gyenis Jóska! Ha megválasztanak, te leszel Va­sas vb-elnöke. Először meg­kérdeztem tőlük, hogy mi az a vébé, mert akkor még nem tudtuk, majd így szóltam: „Hagyjatok, nem nekem való ez!” Megjegyzem, a többi bá­nyász is ezt mondta. S ők is azt válaszolták, amit a többi munkáskádemek szoktak: „Hiába tiltakozol Jóska, mert ez a párt kívánsága. Párttag vagy, nincs appelláta.” A vasasiak persze megvá­lasztották, hiszen közülük va­ló volt, ismerték, miért ne választották volna? S az egy­kori bányász írógépen „pö- työgtetett”, megismerkedett a paragrafusokkal, elvégezte a marxizmus—leninizmus esti egyetemet — valóban nincs semmi rendkívüli ebben a történetben. — Mi volt a legnehezebb ebben a két évtizedben? — kérdem tőle. — Az első esztendők. S nemcsak azért, mert a ré­gebbi körjegyzőktől kellett ellesni a közigazgatási gya­korlatot, hanem azért is, mert az az idő egybeesett a begyűjtési korszakkal. Meg­történt, hogy egy hasas ko­cát kellett beadnia egy ku- láknak. Tűnődhettem: most mit tegyek? Hasas kocát be­gyűjteni, a vágóhídra hajtani ostoba dolog, akár kuláké, akár nem. Ha viszont szó­lok ... A végén persze mégis­csak szóltam, s még szeren­cse, hogy az a koca megel­lett vagy tíz nap múlva. Így igazolva lettem. 1954-ben az I. kerület ta­nácselnök-helyettesének je­lölték, s az már tizenhat éve. Kevés ember büszkélkedhet ilyen folytonossággal, ■ — mint minden 'nyugdíjba ké­szülő ember —, Gyenis Jó­zsef is avval a gondolattal várja a március 8-at, hogy a munka kellős közepén megy el. Végre, mégiscsak beveze­tik Meszesre a gázt (a terv már elkészült), előbb-utóbb lebontják a Balokányt és környékét, s felépítik a he­lyén Pécs legszebb városré­szét, tehát az I. kerület is gyorsabban fejlődik, mint idáig, s most itt van a nyug­díj... Ami ugyan nem jelent pihenést, mert ő továbbra is dolgozni akar, már most kér­te, hogy adjanak majd vala­milyen munkát neki, de még­is. — Hiába, ilyen az élet — mondja tűnődve. — Alig fe­jezünk be valamit, már el kell kezdeni egy újat. Így megy ez a végtelenségig, so­ha sincs ennek vége. Ha min­dent ki akarnék várni, még ezer év múlva sem mehet­nék nyugdíjba. Mielőtt elköszönünk egy­mástól, megjegyzi: — Nehogy elfeledkezzenek Meszesről és Vasasról! S gon­doljanak a Majális térre is. Magyar László 1Í9J9. SZOT-szabályzat a csecsemökelengye- segélyről A Magyar Közlöny ismer­teti a csecsemőkelengye- segélyről szóló SZOT-szabály- zatot. Mint ismeretes, egy ko­rábbi kormányhatározat 1971. január 1-től megszünteti az ingyenes csecsemőkelengye természetbeni juttatását, s ehelyett csecsemőkelengye vásárlására 400 forint kész­pénz-segélyt rendszeresít. A mostani SZOT-szabályzat rendelkezése szerint gyer­mekenként a 400 forintos csecsemőkelengye-segély an­nak a szülőnek jár, aki a betegségi biztosítás kereté­ben orvosi gyógykezelésre jogosult és terhességének ideje alatt háromszor, kora­szülés esetén pedig legalább egyszer terhességi orvosi vizsgálaton részt vett. A csé- csemőkelengye-segélyt a Tár­sadalombiztosítási Igazgató­ság (kirendeltség, kifizető- hely) folyósítja. Különös méltánylást ér­demlő esetekben, például aki­nél ezt a szociális helyzet, vagy a sok gyermek indokol­ja. olyan szülőnő is kaphat csecsemőkelengye-segélyt, aki betegségi biztosítási szolgál­tatásokra egyébként nem jo­gosult. Ilyen esetben a la­kóhely szerint illetékes vá­rosi (kerületi, községi) tanács végrehajtó bizottságának ja­vaslatára a Társadalombizto­sítási Bizottság adhat enge­délyt a csecsemőkelengye- segélyre. Az ilyen segélyt egyébként a szülés után fo­lyósítják. Aki anyasági se­gélyre jogosult, annak a két­féle segélyt együtt kell ki­fizetni. i I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents