Dunántúli Napló, 1970. október (27. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-14 / 241. szám

1970. október 14. DUNÁNTÚLI NAPLÓ „A további károsodás megelőzése érdekében felmondunk..." Hallgatni arany? „összeférhetetlen magatar­tásával olyan légkört alakí­tott ki, amely a vele való együttműködést lehetetlenné tette ... További károkozás és károsodás megelőzése ér­dekében felmondunk... Az elnök többször is figyelmez­tette jóindulatúlag magatar­tásának és munkához való hozzáállásának megváltozta­tására ... Munkáját szakmai hozzáértés nélkül, felületesen látta el... 1968-tól kezdve komoly, ez idő szerint ösz- szegszerűségében meg nem határozható károkat okozott a közös gazdaságnak .. Különös módon mindezt nem követte bűnvádi felje­lentés egyszerűen azért, mert amit a terjedelmes felmon­dólevélben leírtak, az csak ürügyet szolgáltatott egy kényelmetlenné vált ember eltávolítására. Mindez a régi recept szerint történt. Va­laki nyomára bukkan bizo­nyos szabálytalanságoknak, visszaéléseknek, bejelentést tesz és kéri a dolgok ki­vizsgálását, majd szinte a vizsgálattal egyidőben jó nagyot ütnek a fejére és igyekeznek rövid úton meg­szabadulni tőle. Természete­sen úgy, hogy közben egy szó sem esik a valódi indíték­ról. Ahol ezt a súlyos hibát el­követték: a nagyhajmási Bé­kés Jövő Termelőszövetkezet, S a bejelentő, aki ez eset­ben a törvény által biztosí­tott jogvédelemre szorul: Szczaurski József főagronó- mus. Bencze kontra Szczaurski Ä felmondó valóban a termelőszövetkezet volt, a szeptember elején kelt levél azonban Bencze József elnök /pozícióját volt hivatott meg­erősíteni. A bejelentés ugyan­is az ő személye ellen irá­nyult, mivel a felfedett sza­bálytalanságokban, visszaélé­sekben ilyen-olyan módon elsősorban az elnök volt „ér­dekelt”. S hogy a felmondó- levélben foglaltak csak ürü­gyet jelentettek, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a főagronómus tényke­dése által állítólag sok kárt szenvedett termelőszövet­kezet nagylelkűen megelég­szik csupán annyival, hogy elbocsátja azt az embert, akit most minden rosszért felelős­sé tesznek. A türelmetlenség érdekes módon akkor kapott lábra, amikor a bejelentést követő NEB-vizsgálat már lefolyt, s a szövetkezetben megje­lent az elnök vadonatúj, Bu­dapestről ,importált” jogi képviselője Molnár Vilmos ügyvéd személyében. Ekkor jelentkeztek szinte hetenként azok az írásbeli figyelmez­tetések Szczaurski munkájá­nak hiányosságait illetően, amelyek később elegendő alapot adhattak az elbocsá­táshoz. Nem ez az első eset A nagyhajmási Szczaurski- ügy sajnálatos módon nem az első és nem is az egyet­len eset ebben a termelő- szövetkezetben. Ez pedig ar­ra mutat, hogy olyan veze­tési módszerek alakultak ki, amelyek semmiképpen sem engedhetők meg. Az egyik eset az idei zárszámadó köz- gy"'lsen — illetve azt kö­vetően — történt, s erről a Szrbad Bőid április 19-i szá­mában megjelent ..Minőségi csere vagy bosszúállás” című írása számol be. Az történt, hogy a közgyűlésen hárman is bírálták a vezetést. Kö­zülük ketten alacsonyabb be­osztásban találták magukat, a harmadik pedig ki is ke­rült a szövetkezetből. A kri­tikáról természetesen szó sem esett a különös „átszer­vezésnél". mint ahogy az egész °zc7aruski-ügyben sem tettek említést a bejelentés­ről és a NBB-vizsgálatról. A f'vvnnónius által beje- «•ftlett visszásságok feltárá­sában aktívan közreműködött Gyimesi Ernő, a szövetkezet akkori főkönyvelője, ő azon­ban nem várta meg, míg el­lene is megindul a hajsza. Májusban — tehát akkor, amikor Szczaurski kézhez vette az első írásbeli figyel­meztetéseket — jobbnak lát­ta, ha megválik e nem sok egzisztenciális biztonságot nyújtó termelősszövetkezet- től. így következett aztán az ominózus Szczaurski-ügy. Apróságok ? A Szczaurski József beje­lentésében foglaltak legtöbb­jét megerősítette a NEB vizsgálata. Ezek külön-külön talán apróságnak tűnhetné­nek, együttesen azonban ar­ra mutatnak, hogy Bencze József tsz-elnök az évek fo­lyamán olyan dolgokat enge­dett meg magának, amelye­ket egyetlen gazdasági veze­tőnek sem lehet elnézni. Volt itt szabályellenesen el­számolt kiküldetési költsé­gektől a vám- és devizabűn­tettekig mindenféle, amelyek kellő alapot szolgáltattak a további eljáráshoz. A rend­őrségi vonalon indult eljárás már lezárult, mivel megálla­pították, hogy az elkövetett cselekményekre várhatóan kiszabható büntetés nem éri el az egy évet, tehát am­nesztia alá esik. A megállapítások jogossá­gát nem lehetett tagadni. Nem is tette ezt Bencze. A NEB-hez küldött igazolóje­lentésében többek között ezt írja: „A vizsgálat megálla­pításai iránytmutatóan tárták fel a termelőszövetkezetünk­ben meglévő hiányosságokat és segítséget nyújtottak ezek megszüntetésére és az elkö­vetett mulasztások felszámo­lására”. A NEB-vizsgálatot követő­en foglalkozott Bencze Jó­zsef ügyével a sásdi járási párt-vb is és az elkövetett mulasztásokért „szigorú meg­rovás” pártbüntetésben ré­szesítette. A tagság semmit sem tud Illetve csak annyit — és itt kanyarodjunk vissza Szczaurski ügyéhez —, hogy a főagronómust kell felelős­sé tenni mindenért, ezért el kell bocsátani. Az elnök dol­gairól csak keveset, vagy éppen semmit sem tud. Ko­rábban kellett volna már tá­jékoztatni a termelőszövetke­zet tagságát és vezetőségét a lefolytatott vizsgálat eredmé­nyéről. Így bizonyára el le­hetett volna kerülni a' be­jelentő meghurcolását, illet­ve a helyzet elmérgesedését. Az elnök nem vonta le az ügyről a tanulságot, s egyes- egyedül Szczaurski Józsefet teszi felelőssé a szövetkezet jelenlegi nehéz helyzetéért. Mintha bizony egyetlen em­beren múlhatna minden. De akkor hol a vezetőség, hol a tagság? Tulajdonképpen az a saj­nálatos, hogy ezt a véleményt az elnök eléggé általánossá tudta tenni, s az a kevés józan hang — mint Balogh Gyula párttitkáré is — el­vész a nagy hangzavarban. És miközben követelik, jó­váhagyják Szczaurski elbo­csátását, nem veszik észre, hogy egy olyan állapotot szentesítenek, amelyben a „hallgatni arany ...” elve érvényesül. Hársfai István Mini-galéria Nagyszerű kezdeményezés! A közönség által rendkívül látogatott és kedvelt Hírlap­olvasóban az SZMT könyv­tára és a Hazafias Népfront Városi Bizottsága életrehív- ja a pécsi kisgalériát. öt­hat paravánon kívánják be­mutatni a pécsi művészeket, és nemcsak a képzőművésze­ket, hanem a legkülönbözőbb művészeti ágak képviselőit. Iparművészek, jelmezterve­zők, díszlettervezők, építő­művészek, fotósok szerepel­hetnek a mini-galéria bemu­tatói alkalmával, betekintést engedve a közönségnek mű­helyükbe, az alkotó légkör­be. A kiállításokat három­hetesre tervezik, s hetenként egy alkalommal a kiállító művészt is meghívják, hogy személyesen válaszolhasson az érdeklődők kérdéseire. Több mint háromezren lá­togatják havonta a Hírlap­olvasót. E kezdeményezés csak növelheti a látogatott­ságot. Vendégünk: Dragutin Szavin Több évtizede, hogy Pécs­től — durván számítva — 100 km-re él, vezényel, zenét szerez, és az 1964-ben kiadott „Concise Oxford Dictionary of Opera” című, világszerte ismert kiadványban is szere­pel a neve — eddig mégsem ismerte a pécsi közönség. Most. október 18-án, vasár­nap délelőtt és 19-én, hétfőn este bemutatkozik Pécsett Dragutin Szavin, az Eszéki Népszínház zenei igazgatója. Splitben született 1915-ben. A zeneművészettel Dubrov- nikban ismerkedett, majd Splitben folytatta tanulmá­nyait, végül a zeneművészeti főiskolát Zágrábban végezte el. Művészi pályáját 1940-ben kezdte a spliti opera zenei korrepetitoraként. A háború alatt internálták, majd utána Fotókiállítás a Doktor Sándor Művelődési Központban A Győri Fotoklub bemutatkozása Markó Kamilla: Vasmunkás A Doktor Sándor Művelő­dési Központ klubhelyiségé­be lépő nézőt egy kis meg­lepetés várta: a képek ott sorjáznak ugyan a falon, de hiányoznak a címet, szerzőt feltüntető feliratok, mintha még nem lenne teljesén ké­szen a kiállítás. Pedig nem a rendezőség mulasztása ez: a Győri Fotóklub vezetősége határozott úgy, hogy „névte­lenül”, egységes közösségként lépnek városunk nyilvánossá­ga elé, mintegy keresztmet­szetet adva az elmúlt tizen­két év alatti fejlődésről, a közösen megtett út állomá­sairól, eredményeiről, sike­reiről. Felmerülhet a kérdés: va­jon indokolt és helyes-e a kollektív cím- és névtelen­ség? Ez legalábbis vitatha­tó, hiszen a bemutatott ké­pek jó része ismerős, az utób­bi évek hazai és külföldi ki­állításain sikerrel szerepelt alkotás, melynek címét és szerzőjét a „beavatottak” amúgyis tudják, az újakkal viszont szeretnének megis­merkedni. Ez jogos igény ugyan, de ne feledjük, hogy mennyiszer bosszankodtunk már a fellengzős, értelmetlen címeken, melyek inkább ár­tottak, mint használtak a képnek, sőt azt sem, hogy számos külföldi kiállításon jelölik Végülis Algériai diákok kozott MILYEN VÁROS PÉCS? — Milyen város Pécs? — kérdezi a tanár. — Pécs régi város, de mo­dern is — ismétlik egymás után a göndör hajú, barna fiatalemberek. Igaz, „régi” helyett néha „rézsi”-t és „de” helyett „dö”-t mondanak, mégis letagadhatatlanul ma­gyar ez a mondat. Néhány hét nyelvtanulás után ez mindenképpen eredmény. A 12 algériai fiatal az elmúlt hónapban érkezett Pécsre. A Tiborc utcai Általános Isko­lában egy évig tanulnak ma­gyarul, majd jövő szeptem­berben az építőipari techni­kumban folytatják tanulmá­nyaikat. Baksa Jenő tanár, a kis csoport vezetője franciául magyarázza, ha valamit nem értenek. Mindannyian kitű­nően beszélnek ezen a nyel­ven, azonban többüknek sok­ba került ez a francia tudás. Menzou Malek is megtanulta a nyelvet, s elvesztette az apját. A francia megszállók egy Összecsapás alkalmával megölték. Tábornok volt, a felszabadító hadsereg tábor- noká. Majd mindegyiküknek van valami fájdalmas emlé­ke abból az időből. Magyarországgal csak most ismerkednek. Hogy mit tud­nak rólunk? — Magyarország szocialis­ta ország — mondja az egyik. — Modern ország. — Szeretnénk megnézni a Balatont. S mert ez így szokott len­ni ismerkedéskor, a saját ha­zájukról mesélnek. — Északon sok modern nagyvárosunk van. Délen csak a Szahara található. A tuaregek megtartották a ré­gi szokásaikat. „Kék embe­reknek” is hívjuk őket, mert kék ruhába burkolóznak, csak a szemük látszik ki, hogy megvédjék magukat a homoktól. Mikor említem, hogy Pé­csett jemeni, szudáni hallga­tók is tanulnak, kiderül, hogy már találkoztak. Meg­lepetésemre az is, hogy fran­ciául beszélgettek. Az arab nyelvnek számos nyelvjárá­sa van, mindegyik ország­ban más és más arab nyel­ven beszélnek. Algériában a sajtó a Korán nyelvén, a klasszikus arab nyelven je­lenik meg, amit az iskolá­ban tanítanak, s általában mindenki ért, de egymással az illető ország dialektusá­ban beszélnek. — A legkorszerűbb, ún. strukturalista módszert al­kalmazzuk náluk — mondja Baksa Jenő. — Mondatmo- delleket tanítunk, amelyek­be azután tetszés szerinti szavak helyettesíthetők. Az iskolában hallottakat van alkalmuk hasznosítani is: Uránvárosban, az Építők szállójában laknak. A folyo­són gyakran megállítják őket magyar lakótársak, s ilyen­kor nincs menekvés, nem le­het franciául beszélni. Egy év múlva, majd ha az újságíró teszi fel ezt a kér­dést: „Milyen város Pécs?”, bizonyára nem egy mondat­tal válaszolnak. — mar — csupán sorszámmal a szerzők fotóikat. nem ez dönti el egy kép ér­tékét; vita helyett fogadjuk el a győriek álláspontját, tisztelve ezzel véleményüket, jogukat a bemutató külsősé­geinek meghatározásához. Lényegesebb kérdés vi­szont ennél, hogy a kiállítá­son látható 59 kép valóban a klubkollektíva legjobb képeiből rekrutálódott-e? Az igent többek között megkér­dőjelezi a FOTÖ júliusi szá­mának képes beszámolója is a Győr felszabadulását kö­szöntő nagyszabású klubkiál­lításról; az itt megjelent fo­tók sorából csupán kettőt láthatunk Pécsett, pedig vé­leményünk szerint a többi­nek is helye lett volna az összeállításban, melynek bi­zony ezúttal akad néhány halványabb pontja is. (Csu­pán egyet említve: az itt lé­vő Veres Péter arcmás meg sem közelíti a Győrben be­mutatott portré színvona­lát ...) Félreértés ne essék: távol­ról sem kívánjuk azt állítani ezzel, hogy ez a válogatás nem képviseli méltó igényes­séggel a méltán híres győri fotóéletet. Udvariaskodástól mentes tárgyilagossággal megállapítható, hogy a való­ban elenyésző kivételtől el­tekintve, a korszerű fotográ­fia nyelvén szólnak hozzánk az alkotások, bizonyítva szer­zőik tehetségét, magas fokú technikai-esztétikai képzett­ségét és igényességét. Karaktert sugároznak a mesterien jellemző állatábrá­zolások is: a harcias kakas, az éhes madárfiókák, vagy a vadul száguldó ménes hazai és külföldi kiállításokon egy­aránt kiemelkedően szereplő képe. Hogy a természet, vagy az emberi alkotások részle­teinek apró, mégis oly vonzó szépségeire is odafigyelnek, érzékenyen reagálnak a rá- ba-parti fotósok, jól bizonyít­ja az ún. detailképek nagy száma és hibátlan igényessé­ge. Ez a törekvés egyébként igen rokonszenves számunk­ra, lévén igencsak közelálló a Mecseki Fotóklub felfogá­sához, hangvételéhez. őszintén sajnáljuk, hogy — a tervektől eltérően — nem vált lehetővé győri barátaink személyes megjelenése, a ki­állított képek közös megbe­szélése. Igen érdekesnek ígér­kező eszmecserét kellett így későbbre halasztani, remélve annak mielőbbi megvalósítá- tását. így is nagyon örültünk a bemutatónak, hiszen a szer­zők távollétében alkotásaik is sok érdekeset és követésre méltót mondottak el az egyik legeredményesebb magyar fo­tóklub töretlen lendületű munkásságáról. Or, Szász János Olaszországba ment, ahol Pietro Mascagninál tanult Ekkor már vezényelt is. 1947- ben lett az eszéki opera kar­mestere, majd 1961-ben zenei igazgatója. Azóta a szomszé­dos szerémségi városban mű­ködött, mindössze két éves — 1955-től 1957-ig tartó — megszakítástól eltekintve, amikor Zágrában dirigált. Mint zeneszerző viszonylag későn kezdte pályafutását: 1954-ben komponálta első operáját, egy XVII. századi dubrovniki komédiaíró mű­ve alapján. Ezt az alkotását a zágrábi rádió megrendelé­sére írta és a zenetörténet­ben úgy tartják nyilván, mint az első jugoszláv rádióoperát. Még ugyanabban az évben mutatták be — ugyancsak Eszéken — „Ballada” című balettjét Üj zened kifejezé­seket keresett, s ezek fel­használásával komponálta eddigi legjobb színpadi zenei művét, amelynek címe „A Szent Flóriánról származók”, 1956-ban készült el. Azóta két operát írt: a „Scherzo” címűt a zágrábi televízió mu­tatta be. A „Tena” címűt művészi tevékenységének 25., az eszéki színház fennállásá­nak 60. jubileumán adták elő. Operái mellett egész sor szimfóniát, filmzenét és ze­nekari művet komponált, sok Shakespeare, Sartre, Dürren­matt, Dosztojevszkij, Arbu­zov, Visnyevszkij és Krlezsa színpadi műhöz írt kísérő ze­nét. Munkásságáért több ma­gas kitüntetést, díjat kapott, mert végül is munkatársai­val együtt történelmi jellegű fordulatot valósított meg az eszéki színházban, illetőleg operában Többek között az ő munkásságának köszönhe­tő, hogy Eszék lett Jugoszlá­viában a nemzetközi kamara- balett- és operafesztiválnak a színhelye. De Eszéken már természetes, hogy a korszerű operaműsor legjobb darab­jait, a zenetörténet sok gyöngyszemét lehet hallani a színházban. Legtömörebben azonban Kresimir Kovácse- vity, tekintélyes zeneesztéta és zenekritikus, a Zágrábi Zeneművészeti Akadémia ta­nára jellemezte Dragutin Szavint: „Mindig a korszerű zenei kifejezést helyezi elő­térbe, de műveiből nem hi­ányzik a délies, mediterrán népi melódia sem.” — Felhívjuk a fiatalok figyel­mét az Olympia bárhelyiségében működő ifjúsági szórakozóhely­re. A zenét a TINÖDI-EGYÜT- XES szolgáltatja. Nyitva szom­bat és vasárnap 16 órától 20.30 óráig. Mindennapi nyitva tartás érdekében kérjük új zenekarok jelentkezését az említett napo­kon az Olympia bárhelyiségé­ben. Klubvezetőség. (x) Alakulóban levő építő­ipari vállalat keres ÉPÍTÉSI, FA, VEGYI, PAPÍR. VÍZ, FŰTÉSI anyagismerett'-l rendelkező anyag­beszerzőt, anyag­raktárost Fizetés ’ megegyezés szerint Jelentkezéseket „ „SZORGALMAS” jeligé­re a Hunyadi úti hirde­tőbe kérjük.

Next

/
Thumbnails
Contents