Dunántúli Napló, 1970. szeptember (27. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-11 / 213. szám

1273. szeptember 11. DUNÁNTÚLI NAPLÓ 3 Az egerágiak sikere Három díj a nyíllak ért Sikerrel mutatkozott be az Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás kis­állatbemutatóján az egerági Gyöngyvirág Termelőszövet­kezet. Három éve foglalkoz­nak nagyüzemi nyúltenyész- íéssel és húsnyúl előállítás­sal, s ez idő alatt országos szinten is szép eredményt értek el az Üjzélandi Fehér fajtával, s ezt az eredményt ismerték most el az egerági tenyészetnek odaítélt első díjjal, az aranyéremmel. A tsz négyszáz anyás té­ny észtelepet üzemeltet, s en­nek szaporulatából évente 10—12 ezer utódot értékesít, zömmel a Kaposvári Hús­kombinátnak, amely csaknem az egész mennyiséget expor­tálja. Az előállított végter­mék jó minőségét ismeri el az a különdíj, amelyet a Ba­romfiipari Országos Vállalat adományozott az egerági tsz- nek, s amelyet szintén a me­zőgazdasági kiállításon adtak j át. A szövetkezet a nagyüzemi nyúlhús termelésen és te- hyésznyúl értékesítésen kívül meghonosította az intenzív nyúltenyésztést és húsnyúl- tsrmelést a tsz-tagok ház­táji gazdaságaiban is. Min­denekelőtt kitűnő fajtával, tenyész anyaggal és takar­mánnyal látja el tagjait, de segédüzemében berendezke­dett a kisüzemi nyúlketre- eek gyártására is. Így ma már mintegy 180—200 Üj- zálandi Fehér anyanyúl van a tagoknál is. A háztájiban elő­állított húsnyulakat a tagok a tsz-en keresztül adják el u baromfiiparnak. A Gyöngy­virág Tsz-nek ezt a me­gyében, de országosan is út­törőnek mondható háztáji tevékenységét jutalmazta az Országos Termelőszövetkezeti Tanács különdíja. Baranyai beruházások Szűkre szabott gépkocsitelep Ebben az esztendőben be­fejeződött a futó javító épí­tése a pécsi komplex gépko­csi-telepen. Ezzel csaknem teljes egészében elkészült a 104 millió forintos állami tá­mogatással épült beruházás. Mindössze a gumijavító és hozzá tartozó szociális léte­sítmények maradtak a jövő esztendőre, bár az eredeti tervek szerint 1970. decem­ber 31 volt a határidő. Ter­vezési, kivitelezési kapaci­tás hiánya miatt azonban módosították az eredeti prog­ramot. Így csak a jövő év végén készül el, az 1963-ban tervezett, Pécs igényeit kielé­gítő gépkocsitelep. Az autó­buszforgalom és tehergépko­csi szállítás azonban mit sem törődött az akkori számok­kal, és már most messze túl­haladja az eredeti elképzelé­seket. A tervek csak tervek... A hét év előtti elképzelések szerint 400 tehergépkocsi, 250 autóbusz és 50 pótkocsi el­helyezését, javítását, ellenőr­zését kívánták itt megoldani. Ma 340 tehergépkocsi, 340 autóbusz, 77 pótkocsi és 15 munkagép van a 12-es Autó- közlekedési Vállalat pécsi központi telepén. Számszerű­leg is felülmúlja az eredeti­leg tervezettet, típusban pe­dig sokkal helyigényesebb járművek kerültek forgalom­ba. Az egykori „fakaruszok” helyett kétszer akkora terü­letigényű csuklósbuszok, a Csepel teherkocsik helyett nagyobb Skoda és ZIL gép­kocsik futnak. Az elhelyezés pedig csak a probléma kiseb­bik része. Sokkal nagyobb gondot jelent a járművek ja­vítása, mosása, ellenőrzése. Az idén elkészült futó javító oldotta csak meg például a csuklósbuszok javítását. Ilyen hosszú aknák régebben nem voltak. Olcsóbb lett a ponty Kellemes meglepetés érte a halételek kedvelőit. A Hal­il rtékesítő Vállalat budapesti központja szeptember 1-től december végéig 3 forinttal leszállította a ponty eladási i rát. Az egy kilón aluli pontyot 20 forint helyett 17 forintért, a kilósnál nagyobb pontyokat pedig 23 forint helyett 20 forintért árusít­ják a vállalat, pécsi és ba­ranyai halcsarnokaí. Motorjavitás a komplex-telep új műhelyében. Kedvező tájékoztatást kap­tunk a halellátás javulásá­ról is. A kései kitavaszodás, majd az árvizek és a nyári áradások komoly nehézsége­ket okoztak a halászoknak. Emiatt a megrendelt hal- j mennyiségnek csak a felét tudták leszállítani. A szep­temberben megkezdődött őszi lehalászás azonban megszün­tette a zökkenőket és a jövő héttől kezdve már lényegesen javul a halellátás. Bármilyen fájdalmas: Pécs máris kinőtte a telepet, ami­nek egyik oka, hogy a ter­vezéskor a helyi közlekedést nem vették figyelembe — az egyesülés a két vállalat kö­zött később történt. Mit lehet tenni? Űjabb telep építéséről ál­modni sem szabad. A mosta­ni telep bővítési lehetőségei is nagyon szűkre szabottak. Egyetlen út marad: a megle­vőt kell a lehető legjobban kihasználni. Erre több tervet dolgoztak ki a vállalat veze­tői. Minden négyzetcentimé­ter helyet kihasználó parko­lási séma készült. A felfes­tett, fém útburkolati jelekkel kijelölt területen, katonás rendben tárolják a jármű­veket. Rendszám szerint, mindegyik gépkocsi csak a számára megállapított és megjelölt helyen parkírozhat. Szigorúbb forgalmi rend uralkodik itt, mint Budapes­ten, a belváros legforgalma­sabb részein. Ezzel párhuzamosan a ja­vítást is a legésszerűbb úton oldják meg. Ahol lehetőség van az automatizálásra, min­den ötletet felhasználnak. A kötelező gépkocsi szemlék — naponta — szinte futószalag­szerűen történnek. A műhely ajtaján piro6 és zöld színű lámp>a jelzi szabad-e a mű­hely. A lámpák fotoeellás el­ven működnek. Amikor a műhelyben járművek nincse­nek a fotocella útjában az szabad utat biztosít. Az ajtó a gépkocsiból működtethető pneumatikus berendezéssel nyitható. A fehér csempével, nagyfényerejű lámpákkal fel­szerelt aknákban hidraulikus aknaemelők, automata csa­varlehajtók könnyítik a mun­kát. A mosóban újtípusú ol­dal- és alvázmosó kefék mű­ködnek. A fényezőben annyi­ra kicsi a hely, hogy nagy hatásfokú levegő tisztítót j nem lehet felszerelni, ezért | kisméretű, de nagyon hatá­sos álarcos légtisztítót alkal­maznak. j Legfontosabb — vallják az AKÖV-nél — minden négy­zetcentiméter helyet kihasz­nálni, mindenütt kevés em­berrel, sok géppel a jármű- ! veket gyorsan javítani, mos­ni, ellenőrizni. j így is 56 gépkocsit kény- j telenek voltak a siklósi te­lepre kihelyezni. Tervek a bővítésre A végleges megoldás úgy I tűnik az lesz, amikor a telep j határait kitolják Siklósig, Mo­hácsig, Szigetvárig és Kom- j lóig. Vagyis ezeket a telepe­ket fejlesztik, mert igazán , jól irányítani 200 gépkocsi­nál többet már nagyon nehéz. A siklósi úti telepen még [ egy parányi lehetőség van a tárolótér növelésére. Jövőre befejezik a már említett gu­mijavítót a hozzátartozó utak­kal, és egy 100 személyes szociális létesítményeknek helyet adó épületet. A felül­járó miatt le kell bontani a Rózsa Ferenc utcában levő központi raktárt és több iro­dahelyiséget, amelyeket majd szintén a komplex telepen helyeznek el. Ezzel ott min­den terjeszkedési lehetőség megszűnik, 6 csak belső, szer­vezési, automatizálási mű­veletekkel lehet a szűkre szabott ,.takarót” tovább nyújtani. Erre viszont még nagyszámú lehetőség kínál­kozik. A jövő: automatizálás a bányászaiban ia Dobson a Lajos-telepben Libegő a íöld alatt Ajka 90 százalékosan gépesített (Munkatársunk telefon­jelentése) j Vérvörössé válik az út, I amikor Nagyvázsony mögöt­tünk marad. Bauxitot szál­lító gépkocsikat előzünk Balra a távolban Halimba vörös porral belepett akna­tornya — jobbra a fekete padragi aknák látszanak. Nem sokkal később feltűnik Ajka. Először a magyar— szovjet alumíniumegyezmény keretében most fejlesztésre • kerülő alumíniumkombinát. ; majd az erőmű marad el I mögöttünk. Ármin-akna a j közeli Ajka-Csingervölgyben j szerénykedik, Kossuth- egy kissé távolabb, Jókai-bánya pedig 5 km-re. Útközben Oszvald Győző, a Közép-Dunántúli Szénbá­nyák gépiészeti munkatársa tájékoztat: náluk a nagyará­nyú gépesítés öt—hat éve í kezdődött. Ilyen ipar köze­pette, mint itt van — mutat körül — nem lehet lemarad­ni. Ajkán Dobson hidrauli­kus önjáró fejtésbiztosítás, lengyel maróhenger, Jókai bányán Schwarcz-Wild hid­raulikus lépegető, Balinkán szintén maróhenger műkö­dik. Nemsokára hozzák Pécs­ről a Gullickot. Ajkán vagy Padragon helyezik üzembe. Már az első földalatti „lé­pések” meglepetést tartogat­nak. Libegő — egyszemélyes ülőke egy végtelen drótkö­télpályán — ereszkedünk le az 50 méter szintkülönbségű, 180 méter hosszú siklón. Ez­után egy három kilométeres séta következik, amíg az ön­járó hidraulikus fémtámos fejtésbe érünk. A maróhen­ger 50 m-re a fejtés másik végén harapja félelmetes fo­gaival a Lajos telepet. A fejtés innenső végér) a szá­nok méltóságteljesen kúsz­nak előre. — öt éve működik nálunk a Dobson — mondja Hor­váth Gyula üzemvezető. — Ez alatt 3—4 alkalommal kellett nagyjavításra a bá­nyából kiszállítani. Közben egymillió tonna szenet ter­melt. 1965-ben ezer tonna szén kitermeléséhez még 615 műszak kellett, ma már 505. Egy műszakra eső teljesít­mény pedig meghaladja a tíz tonnát. Ajkán sem voltak köny- nyűek az első napok. — Bizonytalan volt — mondja Horváth Gyula. — magas volt a telep. A tárnok karcsúnak tűntek, mintha nádszálak tartanák a bánya­mennyezetet. Ma már el sem tudnák a bányát képzelni nélküle, öt éve itt még csak a réselőgé- pet ismerték. Ma a kötele­zően kesztyűben dolgozó bá­nyászok alig nyúlnak a szén­hez. A maróhenger páncél- kaparóra rakja a szenet, majd gumiszalagon egy töl- tőbunkerba kerül, onnan pe­dig végtelen köteles csille viszi az osztályzóba. Az üzemvezető szerint a jövesz- tés, a rakodás és szállítás ebben az üzemben 90 száza­lékig gépesített. Nagyon jól hangzik. Saj­nos, néhány szépséghibája azonban van ennek a való­ban gépesített bányának. A fúrógép fejtőkalapács itt is mindig a vájárok kezeügyé- ben kell, hogy legyen. A la­pát is szükséges: az omladék alól sűrűn kell kiszabadítani a tárnokát. Van azért még itt is nehéz fizikai munka. Néhány szám: a közép-du­nántúli szénbányáknál na­ponta 7500 bányász 10 ezer tonna szenet termel. Ajkán 1400 bányász 2000 tonnát. Sok bányászra van itt is szükség. Az itt működő gé­pek is már 4—5 esztendő­sek. Sem korszerűsítve, sem mostani megkopott állapo­tukban már nem verseny- képesek. Magyarországon azonban még alkalmasak ar­ra, hogy a bányagépész kon­ferencia résztvevőinek szem­léltető eszközül szolgálja­nak: mindenütt legalább így — de lehetőleg ennél job­ban. L. J. Bővül a Hírlapolvasó Pécs egyik legnépszerűbb olvasóterme a Színház téri j Hírlapolvasó. Látogatóinak i örömére a közeljövőben bő­vülnek azok a lehetőségek, amelyekkel élhetnek az ol­vasók. A jelenlegi nagyte­rem Kossuth Lajos utca fe­lőli részében könyvespolcok­kal leválasztanak egy kisebb olvasószobát, amelyben meg­találhatók majd a legkülön­bözőbb iskolatípusok tan­könyvei egészen az egyete­mi tankönyvekig. Az olvasó­teremben felállított asztalok­nál a rendszeres látogatók­nak állandó „törzshelyük” lesz, ahol nyugodtan otthagy­hatják jegyzeteiket, füzetei­ket. A televízió képernyőjén a töltőbunker látszik. Éppen egy ércszállító gépko­csi rakodik. Domonkos Jó­zsef diszpécser megnyugod­va forgatja székét a táró fe- 1 Utasítást ad egy moz- c. onyVezetőnek. A római szá­mokkal jelölt jelzőlámpák már sötétek. Az előbb az 1-es türelmetlenül villogott, belezte, hogy teli a bunker, s lrgősen üríteni kell. A disz- 4 écser a képernyőn látta, r.em szükséges intézkednie, a gépkocsik maguktól is megkezdték a rakodást. A Mecseki Ércbánya III-as üzemében a táró bejáratában van a diszpécser szoba. In­nen irányítják a szállítást. A telefonvonalak behálózzák í z összes bányavágatot, sőt úiabban a mozdonyokról közvetlenül is lehet beszélni a diszpécserrel. Percenként cseng a tele- f : n. Félmondatos utasítások; mintha Domonkos József látná, mi történik, a sok ki­lométer távolságra levő bá­nyavágatban. Látja is. Job­ban mint a helyszínen levő bányász. Az csak azt tudja, ami közvetlen közelében tör­ténik. A diszpécser az egész bányát ismeri. Domonkos Jó­zsef technikus. Ettől függet­lenül végig kellett .járnia a szállítás minden lépcsőfo­kát, fékestül a szállítási fel­vigyázóig, mielőtt a bánya­műszaki felügyelőség előtt a diszpécser vizsgát letehette. Ismét cseng a telefon. Az egyik gyakorlatlan mozdony- vezető az{ kérdi, a vágány­ról leesett csilléket hogyan rakja vissza. Ennél azonban sokkal nehezebb intézkedése­ket is kell tennie. — Talán ä legnehezebb volt, amikor az elmúlt esz­tendőben súlyosan megsé­rült barátomat kellett ki­szállíttatni. Az egész bányá­ban leállítottam a vonatokat, hogy szabad útja legyen a mentőszerelvénynek. Tíz perc alatt kiértek a 25 per­ces úton. így is későn értek. * A DÉDÁSZ URH-s kocsija rekord idő alat kezdte meg a hiba javítását a Szigeti úton. A bejelentés 16,18-kor érkezett a központi diszpé­cser szolgálathoz. Tíz perc­cel később jelentették, hogy az áramtalanított hálózat harmadát már visszakapcsol­ták. A hibát még nem talál­ták meg, de azt már tudják, hol nincs. Hatalmas táblán — a szo­ba egyik falát befedi — lát­ható annak a 600 kilométe­DISZPÉCSEREK rés vezetékhálózatnak a sé­mája, amelyre innen fel­ügyelnek. Nagykanizsától Kalocsáig, a Balatontól a Dráváig. Az ügyeletes disz­pécserek Kelemen László és Cseh Béla. A diszpécserek reggel héttől este hétig van­nak szolgálatban. Vasárnap, ünnepnap, hétköznap itt egy­re megy. Kelemen László az idén a karácsony estét fogja itt tölteni. A neon lámpa egy pilla­natra elsötétül, majd ismét világít. — Valahol zárlat volt — mondja Kelemen. — Magá­tól elmúlt. Az automaták ugyanis úgy vannak konstru­álva, hogy a sűrűn ismét­lődő apró zárlatokat önma- guktól megszüntessék. Egy pillanatra ki, majd ismét zárnak a kapcsolók. Ilyenkor a hibák nagyrésze megszű­nik. Ha nem: ismét kikap­csol és egy percig feszültsé­gen kívül helyezi a vezeté­ket. Ha a bekapcsolás után a zárlat fennmarad, csak a szerelők segíthetnek. Ilyen­kor száguld végig a riasztás a diszpécser hálózaton. — Április 2-án ragadós hó lepte el Zala keleti részében a vezetékeket. A 120 kilo­méteres sebességű széllöké­sek oszlopsorokat döntöttek ki. Megszűnt az áramszol­gáltatás, hírközlés. Ilyen esetben régebben hetek alatt sem lehetett volna a hibát megszüntetni. Négy nap alatt sikerült. — A Szovjetunióban, az NDK-ban, Csehszlovákiában a miénknél jobb diszpécser- szolgálatokat szerveztek. A technikai berendezések na­gyobb számban állanak ren­delkezésre, bár az utóbbi öt esztendőben Magyarországon is óriási fejlődés történt. Nagyon jó lenne egy számí­tógép. Az ország 1/6-t lát­juk el villamosenergiával, sokszor gyorsabb intézkedés kellene, mint amire az em­beri fej képes — mondja Várkonyi József villamos- mérnök, a központi diszpé­cser szolgálat vezetője. >!■ Egy áruszállítmánynak 36 kódszáma van. Az áru sú­lya, a szükséges gépkocsi- típus, rakodási idő és még számos, a szállításra jellem­ző adatot táplálnak a kom- puterba. Augusztus 26-án például Debrecenbe ment egy pécsi tehergépkocsi. A szá­mítógép kikereste a számára legmegfelelőbb visszafuvart. Az AKÖV központi tele­pén, a diszpécser szobában, kopog a telexgép. Az Orszá­gos Bőripari Vállalat 16 ton­nányi bőrárut akar Pécsre szállítani. Bajna László cso­portvezető pillanatok alatt, most számítógép nélkül is, tudja mivel lehet elhozatni. A mohácsi telepen vannak a 16 tonnás gépkocsik, és nekik is akad legtöbbször a fővárosban dolguk. Az AKÖV-nél 4 diszpé­cser és egy hírközlő beren­dezés kezelő tartozik a szol­gálathoz. A diszpécserek va­lamennyien érettségizettek, forgalmi tiszti vizsgát tet­tek, és sok év szakmai gya­korlattal rendelkeznek. A telefon 45 perc alatt, míg ott voltam, 50-szer csen­gett. Mikor indul a harká­nyi autóbusz? Szombathely­ről árut kell Kaposvárra szállítani. Gépkocsik men­tése. Minden itt fut össze. Ebben a kis szobában úgy irányítják a vállalat 100 és 100 tehergépkocsijának, autóbuszának forgalmát, hogy minden percben ponto­san tudják, merre járnak, milyen kedvező fuvarlehető­ség adódhat az útvonalon. Üres kilométer alig van. * A vállalatok nagy több­sége rájött, hogy korszerű, hatékony diszpécserszolgálat nélkül ma már nem lehet eredményesen működni. Mind kevesebben lesznek azok a diszpécserek, akik egyszerű üzenettovábbító, „telefon- központos” szolgálatot látnak el. Szaporodik azoknak a diszpécsereknek a száma, akik tapasztalatuk és jogkörük alapján akár igazgatói szin­tű döntéseket is hozhatnak. Pécsbánya üzemvezetőjétől hallottam egyszer: egy jó diszpécsernek éppúgy kell a bányában intézkednie, mint a bányamesternek. Ehhez persze olyan tapasztalattal, szaktudással rendelkező disz­pécserekre van szükség, akik képesek is ilyen intézkedé­sekre. Már rég a múlté az a felfogás, hogy a leggyengébb műszakiakból diszpécser lesz. Talán nem kell jósnak lennem: rövidesen a legjob­bakat bízzák meg a felelős­ségteljes feladattal. Lombosi Jené

Next

/
Thumbnails
Contents