Dunántúli Napló, 1970. szeptember (27. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-04 / 207. szám

lino, szeptember 4 DUNANTÜLI NAPLÓ Baranyai beruházások Késnek az órák Csak jövőre tudják begyújtani a korszerűsített mohácsi téglagyár kemencéit Évente 200 millió téglát gyártanak a Baranya-Tolna megyei Téglaipari Vállalat gyárai. Az igények még ren­des körülmények között is meghaladják ezt a mennyisé­get, s az idén az árvízpusz- titotta házak helyreállításá­hoz 7,5 millió téglát plusz­ként kellene készíteni. A nagy kereslet kielégítése vé­gett kellett tervbe venni a mohácsi téglagyár fejleszté­sét. Az első program szerint már ez év június 30-án üze­melnie kellett volna a meg­nagyobbított, korszerűsített gyárnak. Sajnos, még most szeptember első napjaiban is messze áll ettől. Csúszás az első lépésnél A mohácsi téglagyár re­konstrukciója tulajdonkép­pen már az építkezés meg­kezdése előtt csúcsásban volt. A beruházási program csak 1968. július 8-án készült el. A tervezők hiába adták szí­vüket, lelkűket a munkába, s hiába készítették el rekord­idő alatt az első lépések részletes kivitelezési terveit, a kivitelező vállalatok a szó­beli tárgyalások alapján nem készültek fel a munkára. Így 1968 ősze helyett csak 1969 tavaszán kezdődött meg a munka Mohácson. A tervek szerint az 56 mil­lió forintos beruházás során a gyár kapacitását 23 millió tégláról évi 42 millióra növe­lik. A technológia csaknem azonos a legmodernebb, most elkészült görcsönyi gyáréval. Igaz, Mohácson betoncsar­nok helyett egy futballpálya nagyságú, acélváz szerkezetű, hullámlemez födémű csar­nokban szerelik fel a gépe­ket. A nyersgyártás, szárítás teljesen azonos módon törté­nik, mint Görcsönyben, vagyis automatizált modem gépek­kel. Az égetés egy részében azonban eltérés van. Mohá­cson csak egyetlen száz mé­ter hosszú aiagútkemencét ( építettek. A gyár régi ke­mencéjét is bevonják az ége­tésbe. Ezzel a kombinációval viszonylag olcsóbban, sikerül a beruházást felépíteni. Fur­csa látvány a légiesen mo­dem csarnok mellett a csak­nem ugyanolyan méretű, sú­lyos régimódi téglaégető — hasznossága viszont vitatha­tatlan. Ki nem egyeztette az óráját? Augusztus utolsó napjaiban félszáz ember dolgozott az alagútkemencén.' A nap még hatalmas réseken 6Ütött be, pedig a boltívek falazásának határideje július 31-e volt. A Hőtechnikai Vállalat műveze­tője úgy vélte: egy hónapos késés a beruházások termé­szetes velejárója. Persze erő­sen kétséges, hogy szeptem­ber közepénél előbb elkészül­nek. A minőségi kifogások­ról nem is beszélve. Leg­utóbb le kellett bontatni 15 köbméter falat, ottjártunk- kor pedig a kemence legké­nyesebb részében, a tűztér- ben fedezett fel hibás fala­zást a téglaipari vállalat fő­mérnöke. A nyár elején a Hőtechni- | kai Vállalat a sajtó útján fel­kérte a velük együtt dolgozó vállalatokat: egyeztessék órái­kat, mert az árvízsújtotta vi­dék felépítését azzal kíván­ják segíteni, hogy az ország­ban épülő alagútkemencéket 1—3 hónappal a határidők előtt átadják. Nos, az órákat egyeztették, sajnos, a Hő­technikáé késik, A gépeket szállító vállala­tok többsége is csak késéssel tudja kötelességét teljesíteni. Szerelik a technológiai egységeket a mohácsi téglagyárban. Talajszilárdítás Gázzal, vízüveggel tíázálarcos munkások töm­lőket szerelnek össze a kesz­tyűgyári óvoda udvarán. Há­rom hatalmas vastartály, egy Zetor, nyomásmérő műsze­rek, tömlők között szürkés­fehér füst szivárog a talaj­ból. Ez még nem fordult elő. Próbálják csökkenteni a gáz nyomását... A szakemberek találgatják: kevés volt a víz­üveg, amit leeresztettek a fúrólyukon? Vagy ennyire laza a talaj szerkezete? A Kesztyűgyár 3 millió fo­rint értékű óvodája, derék­vastagságú gerendákra tá­maszkodik. Megrokkant alat­ta a talaj — az épület ke­leti része süllyedni kezdett. — Száz gyerek, szüleik többségében a Kesztyűgyár­ban dolgoznak, marad nap­közi és óvoda nélkül. Több dolgozónk kénytelen szabad­ságát most kivenni — már Az Aprító Gépgyár az agyag­zúzáshoz szükséges „nagy- görgőjáratot” hibásan gyár­totta le. (Görcsönyben is ez történt.) Ezt már lehetne, kel­lene is szerelni. Más vállala­tok — az Április 4. Gépgyár, a Szellőző Művek, a Hajtó­mű- és Felvonógyár — nagy teljesítményű ventillátorokat, hőpótló berendezéseket, toló­padokat, hajtóműveket késve, vagy csak az utolsó pillanat­ban szállítják. Mit lehet tenni? Az elmondottak szerint a gyár csak a jövő nyáron tud téglát gyártani. Hacsak... Kidolgoztak egy tervet, amely lehetővé teszi, hogy részle­gesen már októberben — tel­jes üzemben pedig február­ban meginduljon a gyár. Az bizonyos, hogy a tél előtt már nem lehet a ke­mencéket felfűteni. tehát az erőket a nyersgyártásra kell összpontosítani. Ha a fenti vállalatok a legutóbbi tár­gyalásokon történt szóbeli ígéretüket teljesítik, akkor a szükséges gépek, berendezé­sek az év végéig, jövő év el­ső heteiben megérkeznek Mo­hácsra. Szükséges lenne, hogy a Baranya megyei Szerelő Vállalat még az építők által át nem adott területeken, vagy csak részlegesen át­adott területeken is dolgoz­zon. Kivételes kívánság, de nem megoldhatatlan. Így amikorra az időjárás lehetetlenné tenné a mostani szabadtéri nyersgyártást, a téglakészítés megkezdődhet­ne a csarnokban. A szárítás­ra ideiglenes megoldást al­kalmaznának. Az égetés pe­dig szükségmegoldásként ad­dig csak a régi körkemencé­ben történne. Nem gazdasá­gos, de mo6t minden 100 ezer téglára nagy szükség van. Igazi haszna azonban inkább az lenne a mostani üzem­kezdésnek, hogy a nyersgyár­tó automaták, rakodó és von­szoló berendezések a „feb­ruári” teljes üzemkezdésre kipróbálva, bejáratva, besza­bályozva már készen állná­nak. Lombosi Jenő Bányásznapi beszélgetés Nehéz, de szép szakma Lendvai Gellértnek _ hív­ják, 36 éves. A Mecseki Érc- bányászati Vállalat csapat- vezető vájára, többszörös ki­váló dolgozó, a Bányászat ki­váló dolgozója. A 3-as körlet alapszervezetének titkára, az üzemi pártbizottság tagja, munkásőr. Nős, két leány- és egy fiúgyermek apja. Há­rom bátyja van: József szak­vezető vájár, Aladár gépke­zelő az ércdúsítóban, Szil­veszter robbantóvájár az ak­namélyítőknél. A fodrász-volt legidősebb bátyja vitte a szenesekhez. 1951. december 18-án taka­rítóként kezdte István-aknán, majd csillés lett, 53-ban tet­te le a vájárvizsgát. Még egészen friss volt a vájárvizsgája, akkoriban kezdte a bányamentő-tanfo- lyamot, amikor 1953 szep­temberében, éppen bányász­nap előtt, sújtólégrobbanás volt István-aknán. A holttes­tek kiszállításánál segédke­zett. Az esemény megrendí­tette, és hatása alól máig sem tud szabadulni. S még­is... — Szeretem a bányát. Aki nem ismeri, el sem tudja képzelni, milyen jó érzés olyan helyeken járni, ahol előttem nem volt még em­ber. És látni, hogyan enge­delmeskedik a mozdíthatat- lannak hitt kőszikla. Persze, sok a veszély, több, mint másutt, a szabályokat'be kell tartani. Kemény, nehéz, de nagyon szép szakma a bá­nyászé. — Tizenkilenc éve járja a föld mélyét Miben különbö­zik a mai bánya attól a „ré­gitől”? — Akkor a fejtőkalapács volt a legnagyobb gép. No nem mondom, ma is kell még eleget dolgozni kapá­val, csákánnyal, lapáttal, de a munka javát gépek végzik. A 20. bányásznap alkalmából szeretettel ■ ■■ ■■ .■■■■ koszontjuk bányászainkat Szeptember 5-én este 6 óráig, szeptember 6-án 9—13 óráig tart nyitva a Centrum Áruház, a város központjában Az ember így is hamar el­fárad, idő előtt megy tönkre. A mi szakmánk azért is más, mint a többi, mert itt az évek múlásával csökken a teljesítmény, kevesebb a ke­reset. Amikor másutt a szak­mában még egyre feljebb emelkedik az ember és ta­pasztalatait egyre gazdagab­ban hasznosíthatja, nálunk már lefelé vezet az út. Ez a téma láthatóan sokat foglalkoztatja. Hangja szen­vedélyesre vált, amikor ar­ról beszél, hogy megnyugta­tóan rendezni kellene a rok­kant, de még munkaképes bányászok helyzetét. — Szorongató érzés látni, hogy hosszú éveken át elis­mert, jó bányászok, kiváló brigádvezetők a bányában erre-arra dolgozgatnak, szin­te kegyelemkenyéren van­nak. Tudom, a bánya olyan munkahely, ahol nehéz köny- nyű munkát találni. Ha pe­dig a leszázalékolt bányászt kiteszik a napszintre, mit tud megkeresni? Valamit kellene csinálni, hogy a bá­nyász érezze: ha már nem is tud a vájvégén dolgozni, azért szükség van még rá, a bánya számít a szakisme­retére. Igaz, van lehetőség az átképzésre, de az új szak­mában is csak egy évig kap­ja meg az ember a bányász­fizetés és az új közötti kü­lönbözeiét. És utána? Oda az egész bányászmúlt. — Vannak persze, akik könnyen itt hagyják ezt a múltat, ha valami más kí­nálkozik. Ha pedig valaki el akar menni, azt ígéretek­kel is nehéz maradásra bír­ni. És mit is ígérhetünk? A geológiai viszonyok nálunk már egyre rosszabbak, a munka is nehezebb. Űjabb gépekre lenne szükség. Ha­nem van itt még más is. Az utóbbi években mintha meg­csappant volna a fizikai munka erkölcsi megbecsülése. A mostani bányásznapra is csak öt Kiváló dolgozó ki­tüntetés jutott a körletnek. Ez kevés. A munkaverseny is egyre jobban az anyagiak­ra megy, pedig talán jól es­ne a több elismerő szó. Az ő szocialista brigádja 1964-ben alakult, az alapító tagok mind elnyerték azóta a Kiváló dolgozó címet, és többen azok közül is, akiket ők bocsájtottak szárnyra. Mert ez a brigád olyan kis iskola is volt az elmúlt évek­ben, akik pedig maradtak, egyre jobban összekovácso- lódtak. Segítik egymás prob­lémáinak megoldását, eljár­nak együtt szórakozni, a csa­ládok is összejárnak. No és a szőlők! Csaknem mind­egyiküknek van a környéken egy kis „birtoka”. Bánya után jól esik, a jó friss le­vegő. Eljárnak egymáshoz építeni, kapálni, szüretelni és a termést is együtt kóstol­gatják. Ez az egész persze csak szórakozás, ami helyre­rázza a munkában megfáradt embereket. Mert azért a munka legfontosabb, abból él a család. Hogyan is él? Valamikor legendák forogtak közszájon a bányászfizetésekről, másfél évtizede még éppenséggel különös áhítattal emlegették a „titokzatos” uránbányászat kereseti lehetőségeit. Meny­nyit is keres most egy urán­bányász? — Tavaly értük el a leg­magasabb keresetet. Éves szinten megvolt a havi öt­ezer forintos átlag. Nem pa- naszkodhatom, de kell is ennyi kereset. A feleségem otthon van, a család úgy él, ahogy én keresek. A fizetést fel is éljük, hiszen a bá­nyásznak jól kell táplálkoz­nia. Másra nem is igen fut­ja. Ha néha beütemezünk egy-egy családi kirándulást, az elvisz csaknem egy napi keresetet. Jól jön ilyenkor a hűségjutalom. Idén is majd­nem 11 ezer forintot kapok, ebből felruházkodik a család, egy részét pedig a szőlőre fordítjuk. Kordonos művelést akarok kialakítani, ehhez kell megvenni a tartóoszlo­pokat. — Az elején tragikus em­léket elevenített fel. Bányá­ban ilyen mindig adódik, de van-e jó emlék? — A munkában elért si­ker, utána meg az elisme­rés. Nekem ezek a szép em­lékeim. A legfrissebb például az, hogy féléves szakmány- kiteljesítési tervünket 122 százalékra teljesítettük. So­kat kellett hajtani ezért, de szép volt. Hát nem jó emlék az ilyen? Valóban az. Sok ilyen jó emléket — jó szerencsével! Hársfai István akinek van még — mert nem tudja gyermekét kire bízni — mondja Gulyás József, a Kesztyűgyár igazgatója. Az épületet hagyományos módszerekkel egy év alatt sem tudnák biztosítani. Elő­ször is fel kellene tárni a közel 3 méteres alapot. Alá­falazni, majd várni az ered­ményt. Ki tudja milyen pin­ce, vízmosás lehet az épület alatt? — A tévében láttam, hogy a budai várban egy besza­kadt csatornát kiásás nélkül, vegyszerrel tömedékelnek el — mondja Kruller János üzemfenntartási osztályveze­tő. Így jutottam a gondolat­ra, hogy nálunk is ki kellene próbálni. Csanda Ferenc, a Mélyépí­tő Tervező Vállalat oszlály- vezető mérnökének találmá­nya, hogy 4.8 méter mély­ségű lyukakkal körülfúrják az épületet. Egy-egy lyukba 300 liter vízüveget nyomat­nak, majd különleges gázt fuvatnak a vízüveggel át­itatott talajba. Ennek hatá­sára a vízüveg megszilárdul, és a talaj beton keménységű lesz. A dunaújvárosi part- csuszamlás, a budai vár csa­tornabeszakadása és egy szentendrei épület megerősí­tése után Magyarországon Pécsett alkalmazzák negyed­szer a találmányt. A szocia­lista országok és jónéhány nyugati ország is nagy ér­deklődést tanúsít iránta. Ez­zel a módszerrel valószínű­leg már szeptember közepére sikerül az óvoda altalaját megerősíteni. Unger László, a feltaláló megbízásából irányítja a Bá­nyászati Aknamélyítő Válla­lat mecseki körzetének mun­kásait. Ök fúrják a lyuka­kat, kezelik a vízüveg és gáztartályokat. A gáz össze­tétele hétpecsétes titok. — Szentendrén gyártják, és még a pécsi munkahelyre is on­nan szállítják. — A gáz maradjon a mi titkunk — mondotta. rm/ N-P' hányat megpróbáltam szip­pantani. Kesernyés ízé, "öi*V- facsaró szaga van. A vegy- elemzést pillanatok alatt be­fejeztem. Az egyedülálló találmány­hoz a pécsiek is hozzájáru­lásukat adták: a lyukakat eddig kézi erővel fúrták. — Egyetlen lyuk fúrása 4—5 órába tellett. Az aknamélyi- tősök Zetorra szerelt fúróval — a pécsi vásáron mutatták be — 15 perc alatt lefúrnak egy lyukat. L. J. — Cipőipari tanácskozást rendez szeptember 17-én és 18-án Komlón a Carbon Könnyűipari Vállalat és a Bőripari Tudományos Egye­sület megyei csoportja. — Segítség az árvízkárosul­taknak. Dicsérendő felaján­lást tettek a hét elején a Mohácsi Építő Szövetkezet dolgozói. Elhatározták, hogy a Kisar községben épülő öt új családi házat több hó­nappal a határidő előtt, négy héten belül elkészítik. Az új otthonokban nemcsak egy szoba, hanem valamennyi he­lyiség beköltözhető lesz. Boroshordó, szőlőprés, szőlődaráló, egyéb borászati cikkek PÉCS, IPAR U. 5. Szeptember 6-án, vasárnap is egész nap nyitva.

Next

/
Thumbnails
Contents