Dunántúli Napló, 1970. szeptember (27. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-04 / 207. szám
r Ara: 80 fillér Világ proletárjai, egyesüljetek: Dunántúli napló xxvn.évf.,207.szám Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja 1970.szept.4.,péntek A XX. bányásznap A mecseki táj képéhez, természeti szépségeihez az ember alkotta termelő berendezések egész sora is szorosan hozzátartozik. Az aknatornyok, üzemi épületek szinte harmonikus egységet alkotnak a környezetükben lévő völgyekkel, erdőkkel, ahol közel két évszázada folyik már a küzdelem a hegy kincseinek; a szénnek, az ércnek megszerzéséért. Pécs és Komló történelme szorosan összefonódott a bányászat történelmével, ahol ennek az iparágnak tradíciói városaink életében és az emberek tudatában maradandó nyomokat hagytak. De nemcsak a múltja, hanem a jelene is nagy ennek a szakmának. Közismert, hogy megyénk ipari struktúráját a nehézipar és ezen belül a bányászat túlsúlya jellemzi. Az ipari munkásoknak megyénkben több mint 50 százaléka jelenleg is a bányászatban dolgozik. Ez az ipari szerkezet a fel- szabadulás után, zömmel az 50-es években alakult ki, amikor a szocialista iparosítás energiabázisának megteremtése érdekében a széntermelés nagyarányú fejlesztése vált szükségessé. A gyorsütemű fejlesztése akkor a népgazdaság érdekeinek megfelelően történt, amit az elmúlt évek változásai sem cáfolnak meg. Abban az időben a rohamos léptekben fejlődő feldolgozó iparunk szénigénye szinte korlátlan volt (a hazai termelés nem bizonyult elegendőnek, többször szénimportra került sor), ezért is szükségessé vált a Mecsek szénvagyonának intenzívebb feltárása. Utólag legfeljebb az kifogásolható, hogy a minőségi és a gazdaságossági szempontok a mennyiségi kérdések mellett akkor háttérbe szorultak. De ugyancsak magától értetődő volt a bányászat másik ágának, az uránérctermelésnek ezekben az időkben megindult fejlesztése is, hiszen távlatban ez a jövő energiahordozójának, energiabázisának kialakítását szolgálta. A nagyarányú bányatelepítések pedig szükségszerűen kifejlesztették a bányászat speciális építőszakmáját, amely az Aknamélyítő Vállalat tevékenységének keretében valósult meg. A bányászatnak ez a nagyarányú fejlődése a problémák sokasága mellett előnyöket is jelentett Baranya számára. Az új munkahelyek tömegével együtt új városok, városrészek épültek (gondoljunk Komlóra, vagy Pécsett az Uránvárosra) és miután a nehéziparban köz- 'smerten magasabbak a keresetek, az átlagosnál gyorsabban nőtt az életszínvonal is. Ugyanakkor az is közismert, hogy a bányászat még sz utóbbi 10—12 évben végbement műszaki fejlesztése ellenére is egyike azoknak az iparágaknak, ahol a nagy azikai igénybevétel és az egészségtelen munkakörülmények között lényegesen nagyobb a munkaerő elhaszná- ódása a dolgozók munkaképességének csökkenése, mint bármelyik más ipari szakmában. Ez is magyarázata annak, hogy a bányászatban a törzsgárda kialakításának lélektani tényezői eltérnek a szokásostól. A bányamunkával való elkötelezettség nagy hivatástudatot és szakmaszeretetét követel az emberektől. A nehéz létkörülmények, az elemekkel való úgyszólván napi küzdelem formálta, alakította ki azt a hagyományos bányászöntudatot, amelynek nagy része van abban, hogy a mi vidékünkön a munkásosztály legforradalmibb magját a bányász- ság alkotja. A baranyai, pé- M munkásmozgalom történetében a bányászok mindig az élenjárók közé tartoztak, mind a felszabadulás előtt az elnyomókkal való küzdelemben, mind pedig a fel- szabadulás után a demokrácia megszilárdításáért, majd a szocializmus építéséért folyó harcban. E réteg politikai aktivitásánál bizonyítéka, hogy közéletünk személyiségei közül sokan a bányászok soraiból kerültek vezető posztokra. Néhány év óta sok vitát és érzelmi vihart okoz a bányászok körében a szénbányászat jövőjének, távlati helyzetének megítélése. Ismeretes, hogy az energiaszerkezet világszerte átalakulóban van és az energiahordozók összetétele a hatékonyabban kitermelhető szénhidrogének javára tolódott el. Ennek a folyamatnak következményeként még a legjelentősebb széntermelő országokban is egyre kevésbé versenyképes a szén, a szénhidrogénekkel szemben. Ez az átalakulás hazánk népgazdaságát is érintette és objektíve vált szükségessé az, hogy energiapolitikánk új útját adottságaink és lehetőségeink figyelembevételével kijelöljük. A közelmúlt években széleskörű tudományos vizsgálat alapján került kidolgozásra, az a koncepció, amely az ország energia struktúrájának átalakulását tűzte ki célul. Miután a kőolaj és a földgáz már nagyobb mennyiségben áll rendelkezésre /mint korábban, a jövő energiamérlegén belül a szén részaránya kisebb lesz, mint eddig volt. Mindamellett, hogy a szénhidrogének előretörésének szükségessége tényekkel, adatokkal bizonyítható, semmi esetre sem jelentheti ez azt, hogy a szénnel, mint az energiaforrás egyik fontos alapanyagával nem számolhatunk. Éppen ezért eleve el kell ítélni azokat, a sokszor az érzelmekre ható és alapjaiban téves sajtóhangokat, amelyek a vészharangot kongatják a szénbányászat felett. Nem a szénbányászat megszüntetéséről, hanem annak racionalizálásáról van szó, amelynek végrehajtása során a műszaki fejlesztés és a termelékenység növelése révén jelentősen meg kell javítani *a hatékonyságát. Természetesen ez a folyamat azt is feltételezi, hogy a gazdaságtalan és nagy ráfizetéssel termelő bányák felszámolásra kerülnek, azonban úgy, hogy az idevonatkozó kormányhatározatok — ugyanakkor — messzemenően gondoskodnak az itt felszabaduló dolgozók helyzetének megoldásával. (Űj munkahelyek létesítése, az ország más területén lévő bányaüzemekhez történő áthelyezés, kedvezményes nyugdíjazás stb.) A cél az, hogy ezt a feladatot a dolgozók kívánságaival, illetve a nép- gazdasági érdekekkel összhangban tervszerűen oldjuk meg. A mi megyénket eddig két vonatkozásban is érintette ez a munkaerő mozgás: egyrészt a hidasi bányaüzem felszámolásával, másrészt a Borsodban felszabadult bányászok egy részének az Ércbányához történő áthelyezésével. Mindkét esetben sikerült a felmerült problémákat megoldani és az áttelepült bányászok az új munkahelyeiken is megtalálták számításukat. A szénbányászat racionalizálása semmi esetre sem jelenti az iparág általános visszafejlesztését. A termelési eszközök koncentrálásával, a gépesítés fokozásával a kedvezőbb adottságú bányák (Folytatás a 2. oldalon) Nehézségek a közel-keleti rendezés útjában Da jatt fenyegetőzik — Washington engedékenynek mutatkozik A palesztinai gerillák kérésére összeül az Arab Liga Szíria és Irak minden segítséget megad a palesztinai felkelőknek A tartalomból; Baranyai beruházások (3. old.) Bányásznap! beszélgetés (3. old.) Kötélpálya a ív-toronyhoz (5. old.) Heti rádió* és tv-műsor (6. old.) Kijelölték az NSZK elleni keretet (8. old.) Egyre sűrűsödő jelek mutatnak arra, hogy az Egyesült Államok enged Izrael követelésének, és megerősíti a tűzszünet egyiptomi részről történt állítólagos megsértésével kapcsolatos izraeli vádak egynémelyikét. Az izraeli követelés körüli huzavona Washingtonban alaposan megzavarja a State Department, és főként Rogers külügyminiszter számításait. Az AP és az UPI hírügynökségek szerint, amennyiben döntés született az izraeli vádak megerősítéséről, Rogers- nek olyan nyilatkozatot kell fogalmaznia, amely nem vágja el a New York-ban megkezdett közvetett tárgyalások útját. Azaz: részben eleget tesz az izraeli követeléseknek, ugyanakkor — úgymond —„elkerüli, hogy Kairó felháborodjék”. Ami Izraelt illeti, az ottani kormányzat láthatólag nem elégedett meg a Washington által nyújtott kompromisz- szummal: a Phantom-szállí- tások folytatásával egyidejűleg makacsul ragaszkodik a tűzszünet megsértésére vonatkozó állításainak jóváhagyásához. Ezzel kapcsolatban a DPA azt írja, hogy az Egyesült Államok könnyűszerrel elláthatja Izraelt olyan bonyolult berendezésekkel, amelyek alkalmasak a légvédelmi rakéták megsemmisítésére. Másszóval, ha Egyiptom légvédelme netán megerősödött volna, a katonai erő- egyensúly semmiképp sem tolódnék el Izrael kárára. Ennek ellenére a Dajan tábornok vezette izraeli héják továbbra is az erőegyensúly felborulásáról beszélnek. Dajan álláspontja a következő: ha Egyiptom nem állítja helyre a tűzszünet előtti állapotot, a New York-i tárgyalásoknak véget kell vetni. Dajan azzal fenyegetőzik, hogy ha álláspontját nem fogadják el, kilép a kormányból. Ez viszont — amint a REUTER írja — súlyos belső válsághoz vezetne Izraelben, s alig valószínű, hogy Golda Meir Dajan kiválása esetén kormányfő maradhatIfjú vájárok A komlói 501-es számú szakmunkásképző iskolából a végzett vájártanulók közül idén a legtöbbet Zobák- akna szerződtette. A fiatal vájárokat az eddigiektől eltérően nem segédvájároknak, hanem azonnal a képzettségüknek megfelelő munkakörbe osztották be, mégpedig a legjobb csapatokhoz. A fiatalok keresetükre sem panaszkodhatnak, már az első hónap eredményei alapján 4000 forintot kerestek átlagban. — Képünkön: ketten a fiatal vájárok közül, a Fá- bos Rudolf, illetve a Nagy János csapatába beosztott Orsós József gyöngyösmellé- kl és Kelecz Tibor lajosmi- zsej származású vájárok a zobáki aknatoronynál. Szerdán egyébként Gunnar Jarring és Zajjat, egyiptomi megbízott megtartotta hatodik találkozóját. „Azok, akik azt mondták, hogy óhajtják a békét, most megriadtak a béke kilátásaitól” — mondotta Zajjat a tanácskozás után, nyilvánvaló utalással Izrael politikájára. A Szíriában kormányzó Baath-párt csütörtökön reggel nyilatkozatot adott ki, amelyben az ország „minden erőforrását az ammani partizán-parancsnokság rendelkezésére bocsátja”. Egy bejrúti partizán-közlemény szerint Hafez Asszad szíriai hadügyminiszter táviratot küldött Arafatnak, 'hangoztatta országa készségét, hogy „minden lehetséges politikai és katonai segítsé(Folytatás a 2. oldalon) Az árvízi helytállásért... A BM. karhatalom országos parancsnoka megbízásából Prieszol Károly r.-ezredes nyújtotta át a kitüntetéseket. Kitüntetések a pécsi karhatalmi alakulatnál Negyvenhárom napig éjt nappallá téve dolgoztak. Makó, Szeged, Hódmezővásárhely minden utcáját, házát ismerik: a karhatalmi járőrök egyetlen percre se hagyták el a veszélyeztetett körzeteket. Sárosak voltak, fáradtak, sokuk lábára rádagadt a csizma. Most újra nyílegyenesek a sorok, har- sogóan jókedvűek a századok: túl vannak a belügyminsz- ter jutalomszabadságán ... Tegnap délelőtt ünnepélyes keretek között a pécsi karhatalmi egység laktanyájában is megtartották az ár- vízvédelem legkiválóbbjainak kitüntetési ünnepségét. Az egység parancsnoki kara mellett megjelent az eseményen Novics János, a Megyei Pártbizottság titkára, dr. Nemes Alajos vezérőrnagy, a Baranya megyei Rendőrfőkapitányság vezetője, Duga József, a Munkásőrség megyei parancsnoka és Megyaszai József, a Megyei Pártbizottság osztályvezetője is. A B. M. Karhatalom országos parancsnokát Preiszol Károly ezredes képviselte. Az árvíz által veszélyeztetett területre május végén vonultak fel a pécsi karhatalmi alegységek, s mint azt Kaluczky László alezredes, egységparancsnok elmondotta, mindvégig a legnehezebb szakaszokon teljesítettek szolgálatot. A karhatalmisták feladata a lakosság és a társadalom vagyonának védelme, a közrend biztosítása, illetve a gátak őrzése volt. A védelem közel két hónapja alatt rendkívül szoros kapcsolatot építettek ki a pécsi egység parancsnokai és katonái a lakossággal, illetve a területen szolgálatot teljesítő társfegyveres szervekkel. Volt időszak, amikor naponta csak 2—3 órát aludtak a katonák. A számtalan veszély, s a rendkívül nehéz szolgálat ellenére a hatáskörükbe utalt területen egyetlen rendkívüli esemény sem történt. A pécsi egység, mely a Karhatalom történetében elsőnek, tavaly elnyerte az „Élenjáró egység” címet — hírnevéhez méltóan viselkedett. Mindezek elismeréseképpen a belügyminszter Varga Károly őrnagyot és Bíró György főhadnagyot a Haza Szolgálatáért Érdemrend aranyfokozatával tüntette ki. A Haza Szolgálatáért Érdemrend ezüst fokozatát Takács Sándor őrnagy — a bronzot Bányai Endre hadnagy kapta meg. Kispál Gyula őrnagyot a Közbiztonsági Érem arany fokozatával tüntették ki. Mátrai György őrmester ezüst, Beréti István pedig bronz Közbiztonsági Érmet kapott. Dégen Imre, kormánybiztos, az OVH elnöke, a védelmi munkák legfőbb polgári irányítója, a karhatalmi egységtől kapott hatékony segítség elismeréseképpen dicsérő oklevéllel jutalmazta az árvízi területen szolgálatot teljesítő alegységet. Az Ár- vízvédelmi Érmet kilencvennyolc honvéd, tisztes, tiszt- helyettes, illetve tiszt kapta meg. A kitüntetések átadása után az ünnepség vendégei megtekintették az egység csapatmúzeumát, melyet a jubileumi év tiszteletére hoztak létre a katonák. l é l Erb János felvétele
