Dunántúli Napló, 1970. szeptember (27. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-26 / 226. szám
1570. szeptember 26. DUNÁNTÚLI NAPLÓ 7 Nem egyedül a kromoszómák az öröklődés meghatározói Az emberek táplálkozásáról Az étvágy nem mindig jó tanácsadó A táplálkozástudomány számos problémája között rendkívül érdekes kutatási terepet képez az élelmiszerek spontán kiválasztása, vagyis az,, hogy bizonyos ételeket ösztönszerűen előnyben részesítünk vagy elutasítunk. Az újabb kísérletek alapján éles határvonal húzható az állatok élelemkiválasztása és az emberek étkezési szokásai között, míg a gyermek ebben a vonatkozásban közbülső helyet foglal el. Mindenesetre még az állatnál is tisztázatlan kérdés, az embernél pedig majdnem megoldhatatlan rejtélyt képez a válasz arra a kérdésre, hogy miért választ ki egyes élelmeket és fogyasztja azokat előszeretettel, míg másokat esetleg undorral visszautasít. Mennyiségileg nézve az állatok táplálkozásának többnyire helyes ritmusában ritkán tapasztalható, hogy túltömnék magukat. Minőségileg is az állatok élelmének kiválasztása nagyjából megfelel a fiziológiai igényeknek. Így például olyan állatok, amelyektől egy bizonyos vitamint megvontak, adott választási lehetőség esetén a mesterségesen létrehozott vitaminhiányt kiegyenlítik. Hasonló reakciót figyelhetünk meg a patkányoknál, amelyek ösztönösen sót fogyasztottak, miután eltávolították mellékveséjüket. Az állat eszerint pontosan „tudja”, mennyi és milyen élelmiszerre van szüksége, amiből arra következtethetünk, hogy tápláléka kiválasztásánál biztos ösztön vezérli. Míg tehát az állatoknál az élelem spontán kiválasztása majdnem mindig megfelel annak, amire a szervezetnek valóban szüksége van, az embernél ez csak ritka esetben mondható célszerűnek és gyakran az abszurditások talajára lép és rendkívül szeszélyes. Az egészséges ember az élelem kiválasztásánál kedvező átállásokat is hajt végre — például zsírosabb étrendet választ télen — de étkezését más tényezők is befolyásolják, például a nagyobb vagy kisebb gyümölcskínálat, a friss főzelékfélék mennyisége, stb. Sokkal gyakoribb azonban, hogy az emberek egészségükre kedvezőtlen módon választják ki spontán az élelmüket. Gondoljunk csak arra, hogy hányán kultiválnak bizonyos ételeket és azután egyoldalú táplálkozásuk következtében károsodik egészségük. A beteg ember ritkán választja önként azokat az élelmiszereket, amelyek kedvezőek lennének számára. Közismert például, hogy a cukorbetegek mennyire vágyakoznak az édességekre. A betegségekből gyógyulok fehérjeéhsége azokhoz a kivételes esetekhez tartozik, amikor a beteg ösztönösen olyan táplálékot kíván, amelyik érték» számára. Az emberi táplálkozásnál röviden szólva tehát csak nagyon feltételesen beszélhetünk a biológiai célszerűségről. Kivétel azonban a kisgyermek, akit élelme kiválasztásánál az állatéhoz hasonló ösztön vezérel. Szemelvények a Tihanyban tartott nemzetközi szimpozionon elhangzott felszólalásokból A közelmúltban tartották Tihanyban a nemzetközi evolúciós szimpoziont, amelyen 15 ország neves kutatói vettek részt. A tanácskozáson azt vitatták, milyen törvény- szerűségek szabályozzák a fajok, fajták átalakulását, fejlődését. Az érdeklődés középpontjában állott F. Schwa- nitz NSZK-beli tudósnak az a bejelentése, hogy vegyszeres és sugárzásos kísérletei bebizonyították: az öröklődésben a kromoszómák mellett jelentős szerepük van a sejtmagon kívüli részecskéknek a színtesteknek is. Ez a megállapítás óriási jelentőségű az öröklődéstan tudományában, hiszen eddig a tudósok világszerte kizárólag a kromoszómáknak tulajdonították az öröklődés meghatározását. Szerepét annyira döntőnek látták, hogy a sejtmagon kívüli részecskéket nem is elemezték. Bár a determináló szerep változatlanul a kromoszómáké, a színtestek módosító változtató szerepét is figyelembe kell venni. A belgyógyászat kemizálása Interjú dr. Jávor Tibor egyetemi tanárral A külföldi kutatók méltatták a magyar szakembereit eredményeit is. melyekről dr. Vida Gábor, a szimpozion főszervezője, a Magyar Tudományos Akadémia genetikai intézetének főmunkatársa számolt be. Elmondotta többek között, hogy kísérlete: során sikerült egy új módszert kidolgoznia, a természetben élő fajok származásának megállapítására Ezen módszer alapja, hogy a géneket tartalmazó kromoszómák csalt akkor párosodnak, ha hasonló tulajdonságnak azok génjei. A tanácskozás legszínesebb előadását T. N. Khoshoo hindu professzor tartotta. Vetítéssel illusztrálva azt bizonyította, hogy a keresztezéssel milyen óriási eredményeket, meghökkentő változásokat lehet előidézni. Vizsgálatának tárgya a Canna nevű növény, amelynek virága nemesítésének elmúlt négyszáz évében 2 centiméterről 22 centiméterre nőtt. Titán a fogorvosok munkájánál 408-as Moszkvics, CX-es, 1 éves ELADÓ. Pécs III., Polláck Mihály u. 2/A. rv/15. — Megtekinthető: szombat délután és vasárnap délelőtt. A felvételünkön látható bogáncs alakú tárgy se nem ékszer, sem pedig dekorációs anyag. „Crutánium*,-ból öntötték ki, egy titántartalmú kobalt—króm-ötvözetből. A Krupp-cég kutatói kísérletezték ezt ki többéves munka során a fogorvosok munkájának megköny* nyítése érdekében. Higfolyóssága miatt kiválóan alkalmas a fogak finom lenyomatainak az elkészítésére. A bogáncs-Crutánium tüskéinek az átmérője (felvételünk) mindössze 0,08 mm. A jövőben így lehetőség nyílik könnyebb fogprotézisek elkészítésére, amelyeknél a kapcsokat szinte láthatatlanul lehet elhelyezni. Miért nem beszélnek a majmok? Kudarcba fulladt a kísérletezők minden igyekezete, amellyel az emberszabású majmokat beszélni akarták megtanítani. Maximális teljesítmény, amelyre a kutatók eljutottak — „ftiama”, „papa” és „csésze”. Mindösz- sze ennyit tudott a nevadai egyetemen nevelt Viki nevű csimpánz. Zeológusok és fiziológusok joggal teszik föl a kérdést — mi az oka a majomnak emberi beszédre való képtelenségének, hiszen minden másban kitűnően utánozzák az embert, annak minden mozdulatát szinte lekopírozzák. Hallásuk is megfelelően fejlett ahhoz, hogy megkülönböztessék a beszédhangok finomságait, sőt hangszálaik is hasonlóak az emberéhez. Ezek • alapján úgy tűnik, a majomnál megvannak a beszéd fizikai és egyéb feltételei. A tények azonban mégis mást igazolnak. A majmok beszédképtelen- eégének oka lehet az amerikai Science szerint, egyrészt, hogy hiányzik a majom agyában az emberéhez hasonló beszédközpont, másrészt fizikai képtelenség arra, hogy beszédmozgató izmaikat mozgassák. Amerikai kutatók komputer segítségével vizsgálták ezt a mai napig nyitott problémát Méréseket végeztek a Rhesus majom hangútjainak gipsznyomatán. Sikerült megállapítani, hogy fizikai lehetetlensége nincs annak, hogy a Rhesus az „i”, „a” és az „o” magánhangzókat kimondja. Ennél többre azonban nem képes. A majmok az emberre jellemző artikulált beszédre anatómiailag képtelenek. Beszélni valóban csak az ember képes, mivel csakis az ő szervezete rendelkezik a beszédhez szükséges anatómiai apparátussal. T. L. Jlfi kell ahhoz, hogy egy vegyületből gyógyszer legyen, az állatkísérletekben megfelelt szer alkalmas-e beteg ember gyógyítására? — Még ma is emlékszünk a kontergán-tragédiára, amikor egy idegnyugtatónak használt gyógyszertől sokszáz torz- szülött csecsemő jött világra. Ez az csel nyugaton történt, de hazánkban is forgalomba hoztak bizonyos fekélyellenes gyógyszert, de tragikusabb következményei szerencsére nem voltak. Talán nem tévedünk, amikor azt mondjuk, hogy a konlergán- szerencsétlenséghez hasonló megtörténi eseAz I. sz. Belklinikán folyó munkát orvosi körökben klinikai farmakológiának nevezik. Mi is az a klinikai farmakológia? i — Mint tapasztalat, a legősibb emberi tevékenység, mint tudomány, viszont meg- { lehetősen fiatal — mondja a professzor — Tágabb értel- | mezésben az egészséges és a j beteg emberi szervezet és a ! gyógyítás céljára szánt ve- I gyületek kölcsönhatásának tudománya. E meghatározás : értelmében feladataink közé tartoznak azok a vizsgálatok, amelyek valamely gyógyszernek az egészséges és beteg emberi szervezetre gyakorolt | hatására vonatkoznak. De j feladataink közé tartozik a gyógyszer okozta mérgezési esetek vizsgálata, a gyógyszertúladagolás és a szervezetben történő felhalmozás következményeinek kutatása. — Ez a tevékenység azonban még nem meríti ki a klinikai farmakológia tárgyát. Vizsgálni kell a probléma másik oldalát is, nevezetesen azt — mondja a professzor —, hogy milyen hatást gyakorol a szervezet a bevitt gyógyszerre. Ugyanis a gyógyszer átalakul az anyagcsere során, s az orvosnak tudnia kell, nem képződnek-e olyan káros vegyü- letek, amelyek nem kívánatos reakciókat indítanak meg a beteg szervezetben. — Ezzel kapcsolatban megállapítottuk, hogy bizonyos gyógyszerek és a beteg szervezet közti anyagcsere következtében fokozódik a májban és az idegvégződések mentén néhány enzim képződése. Emiatt a szervezetbe juttatott másfajta gyógyszerek nem tudják kifejteni kedvező hatásukat, mert az itt keletkezett enzimek elbontják a vegyületet, illetve átalakítják. így a gyógyszer a szervezet számára kárba vész. Ennek a nem kívánatos esetnek azonban volt kedvező hatása is — mondja a professzor. — A megváltozott enzimszint miatt kialakult sárgaság bizonyos formáit sikeresen lehetett kezelni. A klinikához tartozik hét jól felszerelt laboratórium, amelyekben túlnyomórészt állatokon vizsgálják az új gyógyszerek hatását. Profesz- szor úr, hogyan értékeli az állatkísérletek eredményeit? — Amennyiben az ember hasonlít az állathoz, annyiban az állatkísérleteket végző klinikai farmakológia is helyesen közelíti meg a problémát Amennyiben viszont különbözik az emberi szervezet működése az állattól, illetve a többi élőlénytől, annyiban különbözhetnek az állatkísérletek adatai az embernél szerzett tapasztalatoktól. Ügy értsem ezt, hogy az állatkísérletekben bevált ve- gyület még nem alkalmas az emberi gyógyászatban? — Igen —, válaszolja a professzor. — Ugyanis nemcsak arról van szó, hogy az emberi szervezetnek az állati szervezettel szemben specifikumai vannak, hanem még az emberi egyedek között is vannak sajátos különbségek. Másként reagál ugyanarra a gyógyszerre a felnőtt, a gyermek és az öreg beteg szervezet. De másként fogad bizonyos gyógyszert a férfi és a női szervezet is. Kutatómunkánk fontos részét képezik az állat- kísérletek, azonban minden gyógyszer végsősoron a betegágyon vizsgázik. — Az állatkísérletek egyértelműen tájékoztatnak arról, hogy mi történik a szeriek hívták föl a figyelmet a gyógyszer céljára előállított vegyületek sokoldalúbb kutatására. E feladatra az Egészségügyi Minisztérium a Pécsi Orvostudományi Egyetem I. számú Belgyógyászati Klinikáját jelölte ki. Dr. Jávor Tibor egyetemi tanár, a klinika igazgatója vezeti az itt folyó kutató és gyógyító munkát. Professzor úrral készítettem interjút, amelyben tájékoztatott arról, hogy milyen kutató és gyógyító munkát végez a klinika 30 orvosa és két vegyésze. vezetben a gyógyszerrel. Bár a felszívódás mértéke hasonlít ugyan az egészséges állati és az egészséges emberi szervezetben, viszont a gyógyszer felszívódása csökken a bélbetegeknél, a májbetegségekben szenvedőknél csökken a gyógyszer-átalakulás, a vesebetegeknél pedig kisebbmérvű a gyógyszer kiürülése. Mindezek a problémák fontos területei a klinikán folyó farmakológia! kutatásoknak. Eddigi tapasztalataink alapján úgy látjuk, hogy gyógyszer-vizsgálatokat még egyetlen gyógyszer esetében is több szakember teammunkája tudja csak erdemé- nyesen megközelíteni. — Vegyük példának az orvosok által jól ismert atropint — mondja a professzor. Mit tudunk ma róla? Azt, hogy parasympatholiticum. Az első ilyen aktivitású gyógyszer már ötszáz évvel ezelőtt klinikai feljegyzésekben szerepel. Később a masz- lagos nadragulya (Belladonna atropa) főzetéből vegyileg tisztán előállították. Az atropin végeredményben egy ősi gyógyszernek tekinthető, mégis távol vagyunk attól, hogy gyógyító hatását molekuláris szinten ismerjük. Az atropint csak a II. világháború előtti években követték újabb hasonló hatású szerek. Hazánk gyógyszeripara nemzetközi viszonylatban is jelentős sikereket ért el az atropinhoz hasonló parasym- patholitikumok előállításában. Elsők között volt a No- vatropin. A klinikán számos hazai gyógyszert, köztük a Bispan, Izopropamid, Triospan, Gast- rixon és a Gapona nevű szereket vizsgálták eredménynyel. Ezeket a gyógyszereket a gyomorfekély gyógyítására használják. Mivel magyarázható, hogy a fekélyt az idegrendszerre ható gyógyszerekkel — parasym- patholitikumokkal kezelik eredményesen? — A fekély, több más betegséggel együtt az úgynevezett vegetatív jellegű megbetegedésekhez tartozik. Ezekről ma már tudjuk, — válaszolja a professzor —, hogy keletkezésükben az idegrendszernek s mindenekelőtt a vegetatív idegrendszernek van nagyobb jelentősége. A fekély kialakulására vonatkozólag ma már eléggé megbízható ismeretek állnak rendelkezésre. Az idegrendszernek bizonyos hatásokra bekövetkező túlterhelése előidézheti a magasabb idegműködés zavarait. Ez a zavart funkció természetesen kihat a szervezet egyéb működéseire is. Létrejöhet keringési elégtelenség, kialakulhatnak különböző szívműködési zavarok, de károsodhat a veseműködés és a vizeletkiürítés folyamata is. Kutyákon végzett kísérletekkel bizonyították, hogy idegrendszeri túlterhelésre létrejövő neurózis a gyomor-bélcsatornában fekélyek kialakulását okozza. A pavlovi nervizmus tanával egybehangzóan megállapítható, hogy a gyomorfekély kialakulását az agykéreg funkcionális zavara indítja el. Az agykéreg működési zavara hogyan vezet fekély kialakulásához? — Az agykéreg kóros működése káros hatással van a kéregalatti érrendszert irányító központokra. így az érmozgást irányító kéregalatti központok mintegy kiesnek a kéreg ellenőrző, fő* leg fékező hatása alól. Ezek a központok fokozatosan aktivizálódnak, hatásukra a gyomor falában lévő erek görcsösen összehúzódnak. A hosszantartó görcs miatt a nyálkahártya vérellátása gyérül, így természetes, hogy csökken a gyomornyálkahártya ellenállóképessége. A legyengült nyálkahártyán bizonyos provokatív ágensekre kialakulhat a fekély. Miután ezt a folyamatot ma már eléggé ismerjük — folytatta a professzor —, tudjuk, hogy a fekélyek idegi eredetűek, kézenfekvő, hogy olyan gyógyszereket kell alkalmazni a gyógyító munka során, amelyek elsősorban csökkentik a külső ingereket, továbbá mérséklik a vegetatív idegrendszer ingerlékenységét. Ilyen szerek a már említett parasympatholitiku- mok. Napjainkat joggal nevezzük a kemizálás korának, hogyan érvényesül ez az önök munkájában? — Azt hiszem — mondja —, hogy joggal idézhetem a latrokémia megalapítójának, Paracelsusnak egykori szavait:,^ kémia oldja meg számunkra a terápia, fiziológia, patológia titkait, a kémián kívül sötétben baktatunk”. — A belgyógyászatnak központi helye van az orvostudományban. Legfontosabb gyakorlati feladata a betegségek megállapítása — a diagnosztika, és a betegség gyógyítása — a terápia. Ez utóbbi leggyakoribb és legfontosabb módja a gyógyszeres kezelés. E kezelési módszer ugyan régi hagyományokkal rendelkezik, mégis napjainkban, a kemizálás korában gyorsult föl. A gyógyszergyárak szinte naponta produkálnak az emberi szervezet működésébe igen hatásosan beavatkozó vegyüle- teket. Ezek hatásmechanizmusának vizsgálata a klinikai farmakológia feladata, amelyet korszerű biológiaikémiai szemlélet és ismeret nélkül nem tudnánk megoldani. Takács László «