Dunántúli Napló, 1970. szeptember (27. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-24 / 224. szám
6 dunántúli naplö 1070 szeptember 24. REQE A DUZLOKI VARKISASSZONYRÖL Maid az unoka... FÖLDBŐL ÉS TÜZBŐL des termésének bőséges válogatása — több mint hat- j ezer féle kotta, könyv pén- | tektől kiállításon kerül a közönség elé a Liszt Ferenc j téri könyvklubban. A VISZLÓI VÁR Diósviszló: Várhegy VÁRJUK A MESTERT, Sáfrány Géza bácsit, aki éppen az erdőre ment fáért. A fazekaskemence csak a fenyőt vagy az akácot bírja, aminek nincs paiazsa. Válogatós kemence, így a fazekasnak is jól ki kell választania a belevalót. Egy boroskancsót forgatok a kezemben. „Addig iszok, míg a fogam el nem ázik” — ez áll rajta. Valami nincs rendben ezzel a mondattal. — Sajtóhibát kapott a fölírás — mondja Sáfrány néni. Az ozorai győzelem baranyai vonatkozásai Nem véletlenül vagyunk lovasnemzet. Az sem véletlen, hogy mélyen él a köztudatban a híres, huszárvirtus. Kevesen tudják, hogy egy hu- szárfaőstett döntően befolyásolta az ozorai és közvetve a pákozdi diadalt. A győztes csatákban, ha közvetve is, de nagy szerepük volt a baranyai nemzetőröknek, * Baranyában az első.horvát csapat a sztárai réven felül, Szentmártonnál szeptember 21-én tört be. Az első csapat az éjszakát Oroszlón töltötte. A válságos órákban Batthyány Kázmér kiadta a parancsot a hadmegye székhelyének, Pécsnek: az ellenség órák alatt elérheti Siklóst, és Pécs felé vonulhat. Megfelelő, rendezett erő hiányában ellenállni nem lehet, ezért „a katonai erőket, minden fegyveres népet, pénzekkel, fegyverekkel, lőszerrel, sóval irányítsák Mohácsra”, ahova ő is visszavonul Siklósról. A Dráván áttörő csapatok parancsnokának, Róth császári tábornoknak két teljes napig tartott, amíg hétezer emberből álló csapatát átszállította a Dráván, ahonnan Sely- lye felé haladtak. Batthyány még Siklóson értesült arról, hogy Jellasics főseregével már a Balatonnál van. Batthyány Pécsre jövet ismét meggyőződött arról, hogy az alig szervezett csapatokkal Róth seregét megállítani nem tudja, Pécs városát nem áll módjában megvédeni. Elkerülve a felesleges vérontást, a város pusztulását, az összes katonai értékekkel Mohácsra vonult. A sót, a fegyvereket Mohácson a mai Selyemszö- vőgvár helyén állott Sóházba szállították. Róth császári tábornok vezetésével Pécsre szeptember 24-én délután 5 órakor bevonuló császári horvát csapat meglepődve a város szépségétől, nem tanúsított ellenséges magatartást. Róth szinte versenyezve Jellasiccsal sietett észak felé. hogy minél hamarabb Pestre érjen. A Mohácson állomásozó Perczel Antal, őrnagy rendszeresen, kémei útján értesült az ellenség csapatmozdulatairól. Így tudomást szerzett arról is, hogy megérkezett a nagy lőszerszállítmány Pécsre, ahonnan azonnal tovább indultak Sásd felé. * Kiss Bélával, a mohácsi Honismereti Szakkör vezetőjével beszélgettünk Perczel Antal hősi tettéről. — A lőszerszállítmány és a kísérő személyzet Oroszlón töltötte az éjszakát. Jó mesz- sze Oroszló Mohácstól... — Perczel Antal, őrnagy 150 lovassal a lőszeroszlop nyomába eredt. Egész éjszaka vágtattak — mondja. — Hajnalban már Oroszló határában voltak. A falut csak három őrszem vigyázta. Lefegyverzésük pillanatok műve volt. Ezután nagy kardcsörte- téssel, kiabálva benyomultak a faluba, az éppen indulásra kész karavánt körülfogták. A meglepett horvát katonák még a fegyverüket sem használhatták. — Az egykorú leírások szerint ebben szerepe volt a mohácsi származású Popovics nevű délszláv hadnagynak is... — így igaz. Én még beszélhettem a pár éve elhunyt Popovics Jóska bácsival, akinek a dédapja volt az említett délszláv hadnagy. Popovics Jóska bácsi elmondta, hogy dédapja anyanyelvükön szólította fel a 80 főnyi horvát kísérősereget, hogy rakják le a fegyvert. Lefegyverzésük után a horvát csapatok vezetője kijelentette Popovicsnak, hogy a magyarokra egyáltalán nem haragszanak, ellenkezőleg, régi rokonszenwel vannak irántuk. — A zsákmány hova került? — A 80 ember, 16 szekér az elfogott anyag, 39 600 per- cussios és 15 ezer kovás puskába való kemény töltéssel, valamint bizalmas tiszti iratokkal együtt —, mely akár elegendő lett volna egy egész horvát sereg megsemmisítésére — Mohácsra került. * A falvakban óriási lelkesedést keltett az oroszlói rajtaütés, annál kevésbé Róth tábornoknál, aki Sásdon értesült az eseményekről. Dühében jó néhány sásdi polgár* megbotoztatott, és elpusztította otthonukat. Baranyát pedig megfenyegette, hogy keserűen meglakol még az oroszlói vakmerőség miatt. Érthető volt dühe, hiszen hadianyag utánpótlás nélkül kellett indulnia Ozora felé. ahol. mint ismeretes, a fiatal, rosszul felfegyverzett nemzetőr csapatok előtt lerakta a fegyvert. Mécs László — De ez másokkal is megesik — és csalafintán rámnéz. Hát ebben maradunk. A műhely közvetlenül a lakóházhoz lapul. Itt van a kemence. a lábhajtású korong, az őrlő masina. És az előkészített agyag. Meg kell hagyni. jó föld a bakócai. de nem adja meg magát egykönnyen. Zsíros az itteni agyag, de beleizzad a fazekas amíg köny-r nyen gyúrható, formázható lesz a massza. Át kell rostálni, meg kell taposni. Géza bácsi 65 éves — nem könnyű dolog a taposás. Az agyaggombócokat lepényvékonyságúra gyúrni, mint a tésztát. S egyáltalán nem mindegy, hogyan sikeredik ez a művelet. Megjön Géza bácsi is. Hosz- szú évekig csak csirkéi tatókat, virágcserepeket készített — nem volt kereslet a szép tálak, vízmerítők, korsók iránt. Most már lenne, de áz erejével gazdálkodni kell. Az agyagkitermelés nem könnyű munka, ráadásul veszélyes már a bánya, bármikor beomolhat. Mondják, vannak olyan fazekasok, akik hosszú évek. évtizedek után újrakezdik a munkát és kiderül, hogy elfelejtették, hogyan kell kiégetni az agyagot. Megrepedezik, használhatatlanná romlik a tárgy. Géza bácsi szerencsére, mindenre emlékezik. — Hallom, hogy Kishajmásról is kapott agyagot — mondom. — Jó agyag az is, de nem az én kezemnek való. Hiába próbálom, nekem mindig széthasad a korsó, mire meglenne. Ez a bakócai sokkal zsírosabb. A barnára, zöldre, vajszínűre festett mázas edények, korsók festését sem gyári anyaggal végzi az igazi fazekas. Az itteni föld mindent ad, ami az égetett edényekhez kell. Elém tesznek egy fekete követ. Megvizsgálom. Nekem olyan kő. akár a többi. — Ezt előbb meg kell tömi — s mutatják a favályútf amiben végzik. — Vásáros-' dombóról kapunk vörösföldet, azt kikeverjük, kétszer is megőröljük az őrlőn. Az őrlőt is az emberi kéz hajtja. Minden úgy történik itt, ahogy évszázadokkal ezelőtt csinálták a néhai fazekas ősök. — A porrá tört fekete követ is megőröljük, vízzel fölengedve. aztán a vörösföldből készült léhez ebből annyit adunk, amennyi kell. A tisztaszobában egy hatalmas, derékig érő edény, — Nemrégiben, vagy negyvenkét évvel ezelőtt ilyenben főzték lakodalmakra a káposztát — mondja Sáfrány néni. A KISUNOK A, a nyolcadikos kislány nincs otthon. Van tehetsége a fazekassághoz — mondják. Arra gondolok, hogy Bakócán gyermekintézet is van. Hány ügyeskezű fazekas nevelődhetett volna Géza bácsi keze alatt, ha előbb fölfedezi valaki a lehetőséget. Mert a mesterség kitanulását fiatalon kell kezdeni, s évek kellenek, amíg minden csínját-binját kitanulja az inas. Reméljük, az unoka jó utóda lesz. Marafkó László séhez felhasználták az egykori vár maradványait. A régi Viszló hajdan nem a mai Diósviszló helyén állott a hagyomány szerint, hanem Máriától nyugatra, a manapság Kispusztának nevezett területen. Ingoványos talajú korábbi helyéről hatökrös fogatokkal vontatták fel, mert abban az időben még talpasházak divatoztak az Ormánságnál?: ezen a vidékén is. A századok óta omladozó viszlói várról rege is keletkezett, melyet a szájhagyomány mind a mai napig megőrzött számunkra: Régesrégen, a vadregényes, erdőkoszorúzta, virágillatos rétek szélén állt a híres duz- loki vár — mert így hívták egykor a mai Viszló falu helyén állott erős várat. — Ebben a várban élt egy aranyhajú várkisasszony, aki szépségben, kacérságban párját ritkította. Bezzeg környékezte is az ország minden rendű és rangú legénye. Azt mondja a régi hagyás: a szőke nem állandó természetű. Nem tudom, mennyi igaz a pletykából, de erre a szőke lányra ráillett a mondás, mert úgy játszott a férfiszívekkel, mint macska az egérrel. Egy este kint ült a duzloki vár teraszán és büszkén bámult a várkertbe, élvezte a magány csehdjét. Terhére volt már a sok szerelmes szerenád, az illatos levelek, mert úgy érezte, hogy az udvarlók serege ellenére is boldogtalan: egyet nem tud szeretni. A libapásztorlány is százszor blodogabb nálam — gondolta, — mert azzal a legénnyel tereli esténként a libákat, akit szeret. Én meg a tengersok kincs mellett is boldogtalan vagyok! így töprengett a szép lány, alig figyelve a várkert illatos mosolygó rózsáira, melyek suttogva köszöntötték bársony szirmaikkal: Szakíts le gyönyörű ékesség, csak neked virulunk! Mindegyikünket egy-egy szerelmes legény ültetett ide. A leány gyorsan választott egyet a viruló rózsák közül, de amint le akarta tépni, a szeme megakadt egy másik rózsán, melyet szebbnek talált amannák Most már csak ez kellett neki. Letépni azonban ezt se tudta, mert még szebbet talált. így ment ez óraszámra, de nem tudott választani közülük, mint ahogy a rózsaültető legényekből se tudott egyet választani. Ügy érezte, nem tudna megválni azoktól, akiket eddig már látott, talán kedvelt is rövidebb-hosz- szabb ideig. Ha az egyiket látta, a másikhoz vágyott, aki távol volt tőle. Itt, e holdszakállas ég alatt esküszöm — mondotta azon az éjszakán — hogy akit legközelebb utamba hoz a sors és szerelméről bizonyos leszek, ahhoz megyek feleségül. Ha fogadásomat meg nem tartanám, -váljak kígyóvá, se ég, se föld be ne fogadjon, hanem itt gyötrődjem ítéletnapig! — Ügy legyen — zúgták rá a csillagok. lUT últak a napok, múltak • az évek, és a tündéri hajadon mindenkit szeretett, és mindenkit elhagyott, akit csak útjába hozott a sors. Egyszer azonban hatalmas földrengés rázta meg a vidéket. A várhegy elsüllyedt a környékbeli falukkal együtt. A híres duzloki várnak is csak romos falai maradtak meg. amelyek ma is hirdetik, hogy valaha erős, szép vár lehetett. Abban a várban élt a szépséges várkisasszony, aki a földinduláskor tűnt el örökre. Azóta minden alkonyon előbújik egy embervastagságú kígyó és úgy zokog, mint egy bűnbánó hajadon. Zokogása hasonló a régi várkisasszony sírásához. (Nagyszülei elmondása után özv. Hosszú Józsefné (Diósviszló) mesélte a duzloki vár regéjét, melyet eredeti gyűjtéséből dr. Takács József bocsátott rendelkezésünkre.) DK. KOVÁCS ANDKAS A DUNASZEKCSÖI HALÄSZBÄRKA Szokolai felv. A kik ismerősek Diósvisz■rs- lón, tudják, hogy a falu felett emelkedő hegynek egy részét ma is Várhegynek hívják. Várnak azonban nyoma sincsen. Valószínűleg nem ezen a hegyen emelkedett hajdan a viszlói vár. Több, mint fél százada Németh Béla írta neves baranyai helytörténészünk, hogy Viszló régi vára a falu református templomától délre, a papi és a tanítói kertben állott, elejével kinyúlva a régi temetőre, ahol még akkor jól látszottak a vár elejének nyomai. Viszlói öregemberek emlékeznek, hogy gyerekkorukban eleget ker- getőztek a leomlott, illetve szétbontott várkastély kövei között. A Baranya történetével foglalkozó írások elszórt adatai és a helybeliek elbeszélései arra engednek következtetni, hogy a régi temető- és papkerti maradványok a viszlói vár tartozékait képezték. Viszló helynevének első említését 1313-ból olvashatjuk. Akkori birtokosa Jakab de Viszló, akit az okirat „drábameni comes”-nek nevez. A Csánky: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában című műben idézett évszám azonban téves. A XIII. század második felében már katolikus plébániával szerepel a pápai tized jegyzékben Viszló. Abban az időben még az volt szokásban, hogy a birtokosok alapítottak plébániákat saját tulajdonaikon, tehát a falu igen régi lehet. A Viszló- család tagjai közül többen báni méltóságot is viseltek. Birtokuk központja az Ol- charnak írott Öcsárd lehetett. Birtokper-oklevelekben először Olcsárdi néven említik e gazdag családot. 1398- ban a pécsi káptalan előtt kiállított bizonyító oklevélben már Viszlói János neve szerepel. Zsigmond király idejében bizonyosan nagyobb szerepet vittek, mert egy országos fontosságú okmányon Viszlói János aláírását találjuk. Az urak ugyanis 1462- ben olyan nyilatkozatot tettek közzé, amelyben Albert herceg számára biztosítják a trónt. Mindössze 112-en írták alá, mégis közöttük találjuk Viszlói Jánost Az 1461-ből származó okirat is a család viszlói birtokosságáról tanúskodik. A XV. század végétől nem találkozunk többé velük. Viszló ezután a Haraszti- családé lett, majd a birtok örököse. Haraszti Dorottya Rákóczi Zsigmondhoz ment nőül — birtokcsere útján — a híres kisasszonyfai Istvánffynak tulajdonába került. Az 1304-ben épült református templom építkezéKét kiadatlan Bar-ók-nm Fennállásának 20. évfordulóját ünnepli a Zeneműkiadó Vállalat, s ebből az alkalomból Sarlós László igazgató sajtótájékoztatót tartott szerdán az újságíró klubban. Elmondta, hogy évente mintegy száz mai magyar művet, körülbelül 600 kottát és több tucat zenei könyvet adnak közre. A kották egynegyede külföldön öregbíti a magyar zenekultúra hírét. Bartók Béla halálának 25. [ évfordulójára jónéhány fon- ' tos és érdekes kiadvány várható. Közülük a legjelentősebb két eddig kiadatlan mű: az „öt népdal” és a „zongorás kvintet”. valamint az 1906-ban megjelent „magyar népdalok” teljes autog- ráf anyagának ünnepi fakszimile-kiadása. A fakszimile, Bartók és Kodály első közös munkájának, az 1906-os kiadásból ismert anyagán kívül tartalmazza a Bartók- fogalmazta felhívást a magyar közönséghez. A Bartók-évfordulóra időzített újdonságok és a Zene- i műkiadó Vállalat két évtize-
