Dunántúli Napló, 1970. szeptember (27. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-22 / 222. szám

1970. szeptember 22. dunántúli napló I A Magyar Rádió pécsi stú­diója pénteken este mondta be a Mecseki Ércbánya Vál­lalat ifjúgárda század-pa­rancsnoksága napiparancsát. A parancs szerint másnap hajnalban negyed hatkor gyülekezni kellett a század­nak a MÉV-központnál. Hatvannégy ifjúgirdista, valamint a BM Karhatalom tizenöt képviselője jelent meg a gyülekezőn. Hat óra­kor már útban voltak a te­herautók Orfű felé. Irány: a MÉV vízitelepe. A BM Kar­hatalom KISZ-szervezete, va­lamint a MÉV ifjúgárdistái kétnapos kiképzési tábort lé­tesítettek. E táborozás célja volt, hogy az ifjúgárda meg­határozott évi kiképzési fel­adatainak nagyrészét telje­sítsék. Reggel fél nyolcig tábor­rendezés, elhelyezkedés sze­repelt a napirenden. Megta­lálták helyüket a legfonto­sabb kellékek is, mint a „gulyáságyú” és a kantin — ezek biztosították a tábor lakóinak két napra az enni- és innivalót. Az elhelyezkedés után ün­nepélyesen megnyitották a tábort. Kispál Gyula, a BM Karhatalom őrnagya mon­dott beszédet, ő volt egyben a tábor és a kiképzés veze­tője is. A MÉV KlSZ-bizott- sága nevében Tukora István üdvözölte a karhatalmistá- kat. Ezután megalakult a három szakasz, melyek kü- lön-külön teljesítették a fel­adatokat. Szombaton délelőtt két központi előadásra került sor. Az egyik a rádiós isme­retekről szólt, a másik egy általános politikai tájékozta­tó volt. Délután Kispál Gyu­la tartott politikai oktatást. A fél nyolckor kezdődött tábortűzi műsor remek han­gulatot teremtett. Rakéták, petárdák emelték a jókedvet, tíz órakor elrendelték a ké­szültséget és a takarodót. Megalakult az őrség, nem is hiába, mert hajnalban „di- verzánsok” támadták meg a tábort. Ropogtak a fegyve­rek, a diverzánsokat elfog­ták. A készültség egész vasár­nap tartott. A helyzetet ál­landóan ismertették, közben bemutató harci feladatokat oldottak meg a fiatalok. A kora délutáni órákban: ria­dó! A feladat az volt, fog­laljanak el egy ellenséges rádióállomást. Ez több mint háromórás „harcot” jelentett a MÉV ifjúgárdistáinak. Ez­után már csak a táborbon­tás, a kétnapos munka érté­kelése következett. Késő dél­után indultak haza a kikép­zési tábor résztvevői. A fiatalok példás fegye­lemmel végrehajtották fel­adatukat! Szüreti karnevál Villányban Kovács Feri bácsi civilben a kisharsányi szőlőtársulás elnöke, máskülönben pedig igazi mókamester, — így nem lehet csodálkozni azon, hogy neki volt a legnagyobb sike­re a vasárnap Villányban megrendezett szüreti mulat­ságon. Dédapjától „örökölt” csípős rigmusai mindenütt hangos derűt fakasztottak, színessé, hangulatosabbá tet­ték a villányi borünnepet. Egyébként volt ott minden, ami egy szüreti mulatsághoz szükségeltetik: műsor, tánc, szőlőlopás, — no és termé­szetesen jó muzsikával „kí­sért” bor... Kétlem, hogy bárki is ked­Szombaton és vasárnap a 42-es számú galambtenyésztő egye­sület 60 tenyésztője mutatta be 300 idei kelésű galambjait és díszbaromfiát a Rózsakertben. A képen: Gadó Béla pécsi tenyésztő óriás fehér King galambjával Akik a hírekben szerepelnek vétlenül távozott volna er­ről a rendezvényről, — így végül is jól sikerült, hangu­latos volt a mulatság, — amelynek utolsó állomása a villányi Oportó Étterem volt Igazi hévvel, fáradhatatlanul táncoltak a kátolyiak, és a pécsi KISZÖV táncosai, sok érdeklődőt vonzott a délutáni divatbemutató, este aztán dugig teltek az étterem he­lyiségei. A fiatalok inkább a művelődési házban szórakoz­tak, ott ugyanis beat zenével szolgált nekik a rendezőség, — míg az Oportóban „sram- lira” raphatták a táncot a vendégek. A meghívó szerint ennek a multságnak hat gazdája is volt: a MÉSZÖV, a KISZÖV, a Mecsek és Drávamenti Te­rületi Tsz Szövetség, a Duna és Karasicamenti Területi Tsz Szövetség, a KISZ me­gyei Bizottsága, és a siklósi járási KISZ-bizottság. A ha­tos szövetségnek tulajdon­képpen egy célja volt: fel­eleveníteni ezen a történelmi borvidéken a hagyományos szüreti szokásokat. Nos, amellett, hogy a. szüreti mu­latság hangulatos rendez­vény volt, — a célt nem si­került elérni. Ennek nyilván az is oka, hogy az idén elő­ször próbálkoztak nagyobb szabású szüreti karnevál ren­dezésével, — és érzésünk sze­rint az is, hogy hat gazdája volt a rendezvénynek, — s a sok bába között valahogy elveszett a gyerek. A karne­vál útvonalán — Diósviszlón, Kisharsányban, Nagyhar- sányban, Siklóson — jófor­mán senki sem várta a me­netet. Dicsérendő a szándék, ér­demes gondolkozni azon, hogy a szüreti karnevált Vil­lányban évente megrendez­zék. Gyakorlottabban, ötlete­sebben, — az idei tapaszta­latok alapján. A Pécsi Honvéd Helyőrség zenekara játszik, Halász János őrnagy vezényletével Erb János felvétele Fúvószenekari hangverseny Vasárnap délelőtt a Séta­téren pontosan 10 órakor fel­csendülő szignál az idén ne­gyedszer jelezte a pécsi fú­vószenekarok napja szabadté­ri hangversenyének kezdetét. A mintegy 800 főnyi érdek­lődő gyűrűjében négy zene­kar mutatta be műsorát. A Pécsi MÁV Fúvószene­kar Heindul János vezetésé­vel méltán aratta a közönség talán legnagyobb elismerését. A zenekari hangzás abszolút tisztasága, fúvószenekaroknál csak kevesek erénye, ök, a jól megválasztott műsor stí­lushű előadásán kívül ezzel az büszkélkedhetnek. A Decleva László vezette Ércbányász zenekar is igé­nyes műsort állított össze er­re az alkalomra Különösen Kodály: Háry János inter­mezzője és a műsoron kívül vállalt Firenzei induló tet­szett. Az öntevékeny együttesek mellett fellépő Honvéd hely­őrségi zenekar kulturált já­tékában, a megszólaltatott művek (Slovéniai táncok, Baranyai német népdalok, Mozart: Török induló) köny- nyed, aprólékosan kidolgozott részleteiben egyaránt gyö­nyörködhettünk. A Mecseki Szénbányák Központi Fúvószenekara Gor- rieri Ferenc vezetésével si­keres ausztriai hangverseny- kőrúton vett részt, az elmúlt hetekben. Műsoruk művészi megformálásban és átélésben egyaránt túlszárnyalta az ön­tevékeny együttesek átlagos színvonalát. Egy „szűri” védettséget ad Kanyaró elleni oltások Az óvoda nem dől össze Sikeresnek minősítették a falai szilárdítást a Kesztyűgyár óvodájában Még ezen a héten befejező­dik a talájszilárdítás a Pécsi Kesztyűgyár óvodájában. Mint annak idején hírül ad­tuk a 3 millió forint értékű épület keleti része süllyedni kezdett — feltehetően az al­talaj fellazulása miatt. A fel­lazulás pontos okát eddig nem sikerült felderíteni. A talajszilárdítás terveit a Mélyépítő Tervező Vállalat osztályvezető mérnöke Csan- da Ferenc készítette. Számos találmány mellett az ő nevé­hez fűződik a dunaújvárosi partcsuszamlás megfogása. Tegnap Pécsett járt a felta­láló. Kíséretében volt néhány holland és nyugatnémet szak­ember, akik magánrepülőn a pécsi munkák megtekintése céljából érkeztek Magyaror­szágra. A talajszilárdítással foglalkozó szakemberek ugyanis meg akarják vásá­rolni a találmány licencét — a forgalmazás jogát az egész világon. Csanda Ferenc szerint Pé­csett is, mint már számos más helyen, a talaj szilárdítás sikerült, az épületet további süllyedés nem fenyegeti. Rö­videsen elkezdődhet a törött csatornák és megrepedt falak helyreállítása. Előreláthatólag november végére vehetik bir­tokukba a gyerekek ismét az óvodát. Hagyományos módon évekig is eltarthatott volna. A napokban vette át a Ba­ranya megyei Tejipari Vállalat vezetését dr. Szupper Márton — eddigi főmérnök — Kirchner András igazgatótői, aki 21 esztendeje bányászsorből ke­rült a felelős beosztásba, s ment most nyugdíjba. Diákként erdőmérnök sze­retett volna lenni, de szülei anyagi helyzetéből csali a helyi egyetemre futotta. Így lett jogász. A doktori cím megszerzése után azonban csak három hónapot töltött a szakmában. Behívták kato­nának, majd fogságba került, ahonnan kész döntéssel érke­zett haza: nem folytatja a jóformán meg sem kezdett jogászi pályát. S bár azelőtt soha nem is gondolt a tejes szakmára, 1947-ben az ak­kori OMTK pécsi üzemébe ment „tejesinasnak”. Érett­ségizett fiatalok olyan iskolá­ját értették ez alatt, amely­ben elsajátíthatták azokat a szajcmai ismereteket, melyek birtokában mesteri — ma művezetői — beosztásra volt kilátás. Az „inasév” letelte után nászútról visszajőve kapta meg a kinevezést: je­lentkezzen a szentesi üzem­ben, ahol tej elszámoló lesz. Itt érte az államosítás, ami­kor nagyon fiatalon és na­DR. SZUPPER MARTON gyón kevés szakmai rutinnal lett a gyulai sajtüzem veze­tője. — A második héten tör­tént, hogy ledőlt az üzem öreg, rozsdás vaskéménye — emlékszik vissza arra az idő­re. — Megijedtem és tanács­talanságomban a központtól kérdeztem meg, mitévő le­gyek. Visszakérdeztek: mi is vagyok én ott Gyulán és egy­általán mit gondolok, miért vagyok ott. Megértettem a kérdést és azt is, hogy be­dobtak a mélyvízbe. Meg kel­lett tanulni úszni. A megyei vállalatok létre­hozása után Békéscsabára ke­rült, ahol 1952-től 56-ig fő­mérnök volt. Ezt megelőzően végzett el egy kétéves leve­lező tanfolyamot, amely nagyvárosi tej ellátó üzem ve­zetésére adott képesítést. 1956 nyarán került vissza Pécsre főművezetőnek, majd üzemvezetőnek. Ebben a be­osztásban volt 1969-ig, s ez idő alatt szerezte meg Gö­döllőn a tejgazdasági és tej­ipari szakmérnöki oklevelet. Tavaly lett a pécsi vállalat főmérnöke, most pedig igaz­gatója. Pécs tejipara óriásit fejlő­dött azóta, hogy „tejesinas­ként” ismerkedett a szakmá­val. Hogyan látja ezt ma, mint igazgató? — Kezdetleges berendezé­sekkel, primitív módszerek­kel dolgoztunk akkoriban, s a régi, szűk üzemben komo­lyabb célkitűzésekre gondol­ni sem lehetett. Mégis sok vita volt azon, kell-e Pécs­nek egy ekkora tejüzem. Azt hiszem, ma már senki sem vitatja ezt. A régi üzemben 17—18 féle termék volt, most kb. 60-at gyártunk és igyek­szünk mindig valami újat ki­hozni. — Mik a legközvetlenebb feladatok, tervek? — A nagy fejlődés ellené­re is van elmaradottságunk más iparokhoz képest, főleg a csomagolás csinossága, cél­szerűsége terén. Itt vannak a legfontosabb feladataink. En­nek a folyamatnak egyik láncszeme volt a műanyag­poharas tejfel, s énnek kere­tében akarjuk megoldani a túró csomagolásának gépesí­tését, vagy a márványsajt­nak — közismertebb nevén a rokfortnak — az ementálihoz hasonlóan kisebb mennyiség­ben való csomagolását. És természetesen szerepel ter­veinkben a zacskós tej for- galombahozása is, ha minden jól megy, még idén. Át kell térni erre a korszerű formá­ra — bár egyelőre csak rész­ben — annak ellenére, hogy az angol palackozó automata a mi üzemünkben még min­dig újnak számít. — Mit jelent második igaz­gatónak lenni egy ilyen üzemben? — Egyrészt könnyűnek mondhatom a feladatot, hi­szen Kirchner elv'.árs olyan sínre állította a vállalatot, amelyen továbbhaladva alap­vető nehézségeink már nem lehetnek. Másrészt nehéznek mondhatom, hiszen úgy ér­zem magamat, mint olyan valaki, aki bajnokságot nyert NB I-es csapat edzője lett, s akinek a következő bajnokságot is biztosítani kell. Én is azt akarom, hogy a pécsi vállalat az élvonalban maradjon, ezért természetes, hogy nem állhatunk meg ott, ahol vagyunk. Tovább kell lépni minden téren, hogy a vállalat és a partnerek érde­kei úgy érvényesüljenek, hogy továbbra is partnerek maradhassunk, akár a ter­melő, akár a fogyasztó van a másik oldalon. H. I. Délután 2 óra. Csúcsforga­lom a Zsolnay úti gyermek- orvosi rendelő várószobájá­ban. Húsz-huszonöt anyuka és nagymama, ugyanennyi egy­másfél éves csöppséggel szin­te percek alatt sorra kerül. A kanyaró elleni védőoltások első napján 120 kilenc hóna­pon felüli kisgyereket idéztek be ide. A kezelőben dr. Kovács Irén körzeti gyermekorvos dolgozik két munkatársával. Kezében injekciós tű, arcán állandó derűs, megnyugtató mosoly. Két csöppséget hoz­nak, kettőt visznek. A kicsik nyugodtak, bár némelyik sze­mében már lombot ereszt a félsz e sok fehér meg csillogó micsoda láttán. Egy-két ked­ves szóra földerül a képük —, hogy annál egetverőbb feháborodással nyugtázzák a nem várt apró, de mégiscsak agresszív szúrást. Igaz* percig se tart. Ebben a korban még hamar megbékülünk... Az ajtóból többségük már moso­lyogva int búcsút a doktor néninek. — Anyukák, egy hét múlva láz, nátha esetleg szemgyul­ladás vagy kiütés jelentkez­het — ritka esetben. A kicsit csak akkor hózzák vissza, ha a tünetek nagyon erőteljesek, ha magas a láz. Ugyanez a szöveg még vagy ötvenszer hangzik el a dél­után folyamán. A doktornő fáradhatatlanul, gyorsan és pontosan ismétli. Közben be­céz, szúr, simogat, receptet ír, panaszok után érdeklődik. — Nagyon rendesen hozzák a kicsiket — mondja egy lé- legzetnyi szünetben — meg vagyunk elégedve a szülők­kel. Harmadik éve adjuk a kanyaró elleni védőoltásokat — s gyakorlatban a körzet­ben megszűnt ez a betegség. — Mi a védőoltás lényege? — A kanyaró-vaccina szov­jet gyógyszer Három évvel ezelőtt kezdtük alkalmazni. Korábban járványmentes években 300—700 a négy-öt- évenkénti járvány idején ezernél is több kanyarós gye­rek volt Pécsett. Azóta —, de nézzük a fertőző kimutatást: 1967-ben 121. 1968-ban (az oltások előtt) 38. 1969-ben 2 volt a megbetegedések szá­ma. Az idén pedig még nem volt kanyarós kisgyerek a körzetben. Pécsen is össze­vissza 14 fordult elő. Azok­nál, akiket hanyagságból nem oltattak be a szülei. — Az mondjuk: gyermek- betegség a kanyaró. De mi­lyen következményekkel jár­hat? — Ha az oltás elmarad és megkapja a betegséget a ki­csi, egyrészt a magas láz igen alaposan igénybe veszi, más­részt a szövődmények: a gé­gehurut, középfül-gyulladás, a tüdőgyulladás, ritka esetben az agyvelőgyulladás veszélye is fennállhat Tehát nem ér­demes. nem szabad kihagyni az oltás nagyszerű lehetősé­gét, amely gyakorlatilag tel­jes további védettséget nyújt. W. E. Kitűnő volt a tábori hangulat Ifjugárdisták kétnapos kiképzése Orfűn I i

Next

/
Thumbnails
Contents