Dunántúli Napló, 1970. szeptember (27. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-20 / 221. szám

8 DUNÄNTÜLT napló 1970. September 80. A bányászzenekar sikere Ausztriában A Karakalpak sivatag (Üzbegisztán) több mint 300 ezer hektárnyi területét teszi öntözhetővé a Tahlatasnál az Amu-Darján épülő vízi- erőmű. A gát hét méterrel emeli a folyó vízszintjét. Ez pótolja két öntözőcsatorna állandó vízelvezetését. Minden, órában 900 köbmétar víz ömlik belépők. Az építők most a gát alapját készítik. MINDENFÉLE —mindenfelől Júniusban, Baranyában vendég­szerepeit az ausztriai Eisenerz vá­ros bányász fúvószenekara. Ezt a látogatást viszonoztuk szeptember második hetében. Mint ilyenkor lenni szokott, a külföldi utat ko­moly felkészülés előzte meg. Gor- rieri Ferenc karnagy irányításá­val a zenekar minden tágja szor­galmasan gyakorolt, és a rendsze­res próbák nem is voltak hiába­valók. Szereplésüket a 13 000 lako­sú Eisenerz városában is szeretet­tel fogadták. A vendéglátó zenekar karnagya Hans Kiefer nagy precizitással ké­szítette el programunkat. Az ot­tani zenekar tagjai szabadságot vettek ki, ' ogy bennünket kísér­hessenek. Fogadásunkkor a város főterét fellobogózták. Bemutatkozásunk és első sza­badtéri hangversenyünk Eisenerz főterén zajlott le, ahol megjelent a város polgármestere, s többez­res közönség előtt köszöntött ben­nünket, de ift volt az NDK., és az osztrák TV riportere is, hogy fel­vételt készítsen szereplésünkről. Zenekarunk repertoárjában számos olyan fúvószenekari mű szerepelt, mely részben magyar zeneszerzők legújabb alkotásaiból adott a hall­gatóságnak ízelítőt, és természete­sen olyan fúvószenekari művek, melyek Stájer-földön is ismertek. A mindannyiunk számára emlé­kezetes, nagysikerű hangversenyt követő napon, ragyogó napsütés­ben indultunk útnak az Enns fo­„Ha a dolog érdekli magukat, ha meg akarják látogatni a kábí­tószerélvezők poklának igazi ka­puját, megadom a címet. Menje­nek Marokkóba, és majd megér­tik hogyan lehetséges az, hogy olyan hatalmas mennyiségű kábí­tószer érkezik Angliába, Francia- országba, Olaszországba”. Ezeket a szavakat egy csalódott hippi mon­dotta el francia újságíróknak, akik az útbaigazítás nyomán eljutottak a marokkói Ketamába, az indiai kender, a kif birodalmába. A val­lomástévő fiú Európába visszaér­kezve jött rá, hogy az a bizonyos jóindulatú varázsló nem ellenszol­gáltatás nélkül segít. De erről majd később ... A pipák körbe járnak Chechaouen színes, zajos kis te­rén sajátos — arab, francia, spa­nyol — keveréknyelvet beszélő fiatalok nyüzsögnek. Heves geszti- kuláclóval kísért beszédjükben az európaiaknak idegen, kif és a már jólismert hasis szavak fordulnak elő legtöbbször. Itt senkit sem fo­gadnak idegenként, s a sárga por­ral töltött pipák hamarosan kör­bejárnak. Mindig akad valaki, aki az újon­nan érkezők kalauzolására tapin­tatosan felajánlja szolgálatait, je­lezvén, hogy tudják kívánságukat. A vásárlóknak azonban ajánlatos előzetesen megismerkedniük az itt uralkodó íratlan törvényekkel, mert különben könnyen megeshet, hogy — kis tétel vásárlása esetén —- az elégedetlen eladó jelenti fel, így kívánván érdemeket szerezni a hatóságoknál. A reklám szükségességét ezek az egyszerű, tudatlan emberek is belátják. Ha vásárlásra nem is ke­rül sor, szívesen vezetik el a gép­kocsival is megközelíthetetlen 2000 méter magas fennsíkon elterülő ültetvényekhez az olyan érdeklő­dőket, akiknek látogatásától a ke- tamai hasis hírének további ter­jedését remélik. Az idegen elé tá­ruló sivár kép, a beesett, beteges arcú, rongyos emberek nem sokat sejtetnek a kif-termelés gazdasá­gosságáról. Vezetőjük elégedett mosolya azonban aranyfogakat csillant. Jobb mint az alkohol Földjeiket teraszosan művelik, a kukoricához hasonló növény pedig kevés gondozást igényel. Augusz­tus végén a csúcsán megszáradt leveleket és hajtásokat szedik le, és morzsolják porrá. Ebből nyerik a hasist, amelyet különböző for­mában árusítanak. A por a legfi­nomabb, a legdrágább cigarettába való, — a kópé, amely olyan mint a dohány, pipába kerül. A port újabban bizonyos melegnyomásos eljárással kis téglácskákká sajtol­lyó völgyén. Azt mondják az otta­niak, hogy ez az útszakasz egyik legszebb része Ausztriának. Ütünk során több községen ha­ladtunk keresztül, legtöbbjük üdü­lőhely. Csaknem valamennyi pa­rasztház egyúttal afféle kis ven­dégfogadó is, s a virágdíszben pompázó házacskák meghittséggel, jól ápoltsággal fogadtak bennün­ket. Haus községben fogyasztottuk el ebédünket, s mondanom sem kell, a nagy vendégszeretettel tá­lalt ebédet, mi pattogó indulóval köszöntük meg nagyszámú közön­ség előtt. Ütközben megtiszteltetés ért bennünket. Harald Laurick úr. a tartomány szociáldemokrata párti országgyűlési képviselője jöttelénk, és igazi osztrák kedélyességgel kö­szöntötte zenekarunkat. Mint mondta, igen örül, hogy magyar bányászzenekart fogadhat, ezért további Utunkon vállalta az ide­genvezető szerepét. Este Schladmingba érkeztünk. E város előkelő helyet foglal el a stájer városok üdülőrendszerében. Fogadtatásunk ismét a város fő­terén történt, többezres közönség előtt. Ausztriai tartózkodásunk utolsó napján a 40 000 lakosú Leobenbe utaztunk. Maga a város a Mura egy nagy hurokjában épült, s a zenekar tagjai városnézéssel, sör­gyár látogatással töltötték a na­pot. Alkalmunk volt találkozni a ják össze. A gépi berendezést egyik kliensüktől kapták ajándékba, s az ezzel készített téglácskák min­denütt, vagy legalábbis kevés ki­vétellel átjutnak a vámon. A falubeliek nem éreznek bűn­tudatot. Bizonyára azért, mert megélhetésük egyetlen forrása a kif, s ezen a teületen más kultúr­növény nem honosítható meg. A termesztésre egyébként engedélyük is \an, amelyet még őseik szerez­tek egy rég elhunyt királytól. A termés egyrészét megtartják ma­guknak. Az itt élő emberek ugyan­is azt vallják, a kif úgy szédít, mint a bor, de jobb mint az alkohol, mert nem árt a belső szerveknek. Ezt a feltevést azonban a hosz- szabb-rövidebb ideig itt élő hip­pik nem látszanak igazolni. Majd­nem mind soványak, fogaikat ál­talában egy éven belül elvesztik, szemük színe megváltozik. Csomag a hippi bőröndökben Ketama híre tömegével vonzza az autóstoppal, sokszor pénz nél­kül érkező, a kábítószer rabságá­ban élő kalandvágyó fiatalokat. Kis közösségeket alkotnak, s az itt eltöltött időben egyetlen kívánsá­guk, hogy zavartalanul, jóformán ingyen élvezhessék az európai pia­con az arany árával vetélkedő ha­sist. Pénz hiányában gyakran nem is esznek, de a „segítő” kezek min­denkihez eljuttatják a napi1 ada­got. Egyszer azonban felébred ben­nük valamilyen nosztalgia, megha­tározhatatlan, leküzdhetetlen hon­vágy, amely arra kényszeríti őket, hogy egy-egy repülőjegy ellenében bármely feladatot vállaljanak. Ek­kor kezdi meg működését az a gé­pezet, amely a kábítószer mázsáit löki ki Marokkóból Európa nyu­gati fővárosai felé. Ennek a gépe­zetnek a működése sajnos épp annyira elemi erejű, mint tragi­kus. Ekkor lép színre a „segítőkész” varázsló, akit az arabok a hippik fejének neveznek. A zárkózott, negyven év körüli vörös hajú fér­fi szinte misztikus személye időn­ként feltűnik szállodájának tera­szán. Karján kalóz-tetoválás olyan szimbólumokkal, amelyeknek ér­telme nincs, csupán látványos kül­sőség önmaga és tisztelői számára. Hippinek tűnik, de bizarr megje­lenése, józan üzletembert takar. Amikor határozott lépésekkel asztalához indul, a hirtelen tá­madt csendben óvatos suttogás in­dul meg a „varázsló” legendás alakjáról és tevékenységéről. Azt beszélik róla, hogy a fekete mágia kiváló művelője, az okkult tudo­mányok beavatottja, akinek igen nagy hatalma és — tekintélyes bankbetétje van. Csak kevés em­tartomány zenei felügyelőjével is, aki nagy elismeréssel szólott zene­karunkról. Az ö és még több szak­ember egyöntetű véleménye volt, hogy az együttesünk sajátos zenei produkciói a fúvós zene hazájá­ban is követésre méltó. Hangver­senyeinkről. műsorunk színvonalá­ról úgy vélekedtek, hogy mind a hangszer- és szólam összeállítás, mind az egyes műsorszámok meg­szólaltatása karnagyaik számára is új színfoltot jelentett. A búcsúesten vendéglátóink és családtagjaik is teljes számban részfvettek. Nem búcsúztunk vég­legesen, de elhatároztuk, hogy a két bányászzenekar a továbbiak során rendszeres baráti kapcsola­tokat tart fenn, munkájáról köl­csönösen tájékoztatja egymást. Ügy érezzük, hogy a Bányász Szakszervezet és a Mecseki Szén­bányák vezetőinek a zenekar fenn­tartása érdekében kifejtett erőfe­szítései nem voltak hiábavalók. Bízunk abban, hogy zenekarunk külföldi szereplése nem az első. S amikor a Dunántúli Naplóban a Pécsi Fúvószenekarok Napján meg­emlékezünk élményekben gazdag utunkról, mégegyszer köszönetét mondunk az eisenerzi bányászok­nak. a zenekar minden tagjának, az őszinte baráti fogadtatásért. Dalios Nándor, az SZMT Kultúrbizottságár.ak vezetője bért fogad bizalmába és nem sze­reti a jövedelmének forrása felől érdeklődő kíváncsi idegent. Óva­tossága nagyon is érthető... Hi mást tehetnének? Az odatévedt hippik szó szerint, gondolkodás nélkül fogadják el ajánlatait, — mi mást tehetnének? Ügy érzik, ha ő is benne van, bármily veszedelmes dolgot is el­követnek, annak nem lehet súlyos következménye. A hazatérést je­lentő jeggyel együtt egy csomagot is kapnak, amelyet bőröndjük mé­lyébe rejtenek, s ha szerencséjük van, sikerül leadniok a megadott párizsi vagy római címre. A ka­pott feladatot mindnyájan igye­keznek jól megoldani, mert a bi­lincs vasa és a „segítőkész” va­rázsló haragja egyformán félelme­tes. A feladat pedig nem könnyű és egyáltalán nem veszélytelen, hi­szen a józanul gondolkodó embe­rek és a hivatalos szervek Nyu- gat-Európában is harcot folytat­nak a kábítószerkereskedők és ká­bítószer rabságában élők ellen. Mégis, a nyugati világban ez az „üzletág” egyre jobban virágzik, s növeli a „varázslók” és megbízóik bankbetétjét. (B.) BENZINRAKTÁRAK A SÓBÁNYÁKBAN Szovjet tudósok megállapították, hogy benzin hosszabb ideig tá­rolható só rétegeken, anélkül, hogy bármi károsodás érné minőségét. Az eredményre hosszas kísérletek vezettek, nagyobb mennyiségű benzinnel, melyet három éven át tartottak azokban az óriási ovális alakú mélyedésekben, melyeket a víz mosott ki kb. 1000 m mélység­ben kősó rétegekben. 443 MÉTER MAGAS FELHŐKARCOLÓ A világ legmagasabb felhőkar­colóját (443 méter) Chicagóban építi fel a Roebucj and Co. A cég székhelyéül szolgáló épületet 1974- ben fejezik be, költségei 100 mil­lió dollárra rúgnak. Homlokzata fekete alumíniumból készül, az ablaküveg ámbraszínü lesz. Mindeddig a rekordmagasságot az Empire State Building tartot­ta 381 méterrel, nem számítva 69 méter magas tv-antennáját. 1929 és 1931 között épült, építési költ­ségei 41 millió dollárt tettek ki. KOZMIKUS ULTRASUGÁRZÁS Dél-Amerikában, egy 5500 mé­ter magas hegyen felállított ob­szervatóriumban japán és brazil tudásoknak sikerült lefényképez­niük a világűrből érkező újfajta sugarakat. E sugárzás energiája az eddig megfigyelt sugárzás ener­giájánál százszorta nagyobb. Dr. Mitsui Taketana a kiváló japán fizikus azon a véleményen van, hogy ez a felfedezés a kvantum- elmélet végleges igazolását jelenti és megerősíti azt a tudományos feltevést is, hogy létezik számunk­ra elképzelhetetlenül nagy ener­giájú sugárzás. A FÖLD ISMERETLEN KlSÉRŐTÁRSAI Igen, így igaz: a Földnek nem egy, hanem legalább 11 természe­tes szputnyikja van! Rendkívül ki­csinyek, átmérőjük nem haladja meg a 30 métert és viszonylag kis magasságban folytatják útjukat. Ez az oka annali, hogy a föld e kísérőtársait csak a legutóbbi idő­ben fedezték fel, miután ember­készítette szputnyikok kezdték meg útjukat égitestünk körül. Így pél­dául 1965 decemberében az „Ex­plorer—26” ez okból erősen módo­sította körpályáját, összesen 150 alkalommal észleltek hirtelen be­hatásokat más mesterséges boly­gók pályájára. A „Hughes Air­craft" munkatársai nagyszögű fel­vevő kamerákkal két természetes szputnyikot fényképeztek le, ame­lyek pályáját zavaró hatásuk alapján számították ki. MESTERSÉGES GYÖNGYTERMELÉS Japánban külön tengerparti te­lepeken folyik a mesterséges gyöngy termelés. A mintegy 3500 telepen évente 300 millió gyön­gyöt állítanak elő. A gyöngyter­melés lényege a tengeri gyöngy­kagyló életébe történő mestersé­ges beavatkozás. A kagyló héjába, egy homokszemet ültetnék, ame­lyet az állat gyöngyházzal von be, így szünteti meg a -szervezetbe ke­rülő idegen test kellemetlen érzé­sét. GYÓGYÍTÁS ULTRAHANGGAL Brit biológusok és fizikusok egy csoportja kísérleteket végzett a nyulak fülén található seb ultra­hanggal történő kezelésével. Az ultrahangos kezelést hetente két­szer-háromszor alkalmazták 15 percig. Az ultrahangos rezgésen alapuló gyógykezelés a gyógyulási folyamatot meggyorsította. A jégkorszak gyermekei Vlagyimir város mellett, aSzun- gir folyó partján a szovjet archeo­lógusok egyedülálló sírokra buk­kantak, amelyek az időszámítá­sunk előtti 25. évezredből, az utol­só nagy jégkorszakból származ­nak. Itt minden tudományos szen­zációt jelentett — a temetkezési szokásoktól kezdve az előkerült használati tárgyakig. Egy hosszú sírgödörben, több mint négy mé­ter mélyen a jelenlegi felszíntől két csontvázat találtak, arccal egy­más felé fordulva. A sírgödröt és a csontvázakat sűrű vörös festék­réteg borította. A régészek véle­ménye szerint ezek egy 8—9, illet­ve egy 12—13 éves fiú földi ma­radványai. A mammutagyarból kifaragott nyakláncok elhelyezése alapján, amelyeket a ruhára varrtak, a ré­gészek számára először vált lehe­tővé, hogy teljesen rekonstruálják a jégkorszakbeli ember öltözetét. Már az első adatok megerősítették azt a feltételezést, hogy ez az öl­tözék nagyon hasonlít a sarkvidé­ki népek jelenlegi viseletéhez: bőr­ből készült ing, ugyanilyen nadrág és szőrmecsizma alkotja. A tudó­sok úgy vélik, hogy az ing felett a kisfiúk rövid kabátot viseltek — erről tanúskodnak azok a csont­tűk, amelyek mindegyikük mellén megmaradtak. Nagyon érdekesek a csontdíszítéssel gazdagon beszegett sapkák is. Teljes határozottsággal azt lehet állítani, hogy ezt az egész gazdag díszítést úgy varrták: az idősebb fiú jobb kezének csuklójánál a ré­gészek felfedeztek egy vékony csonttűt, amelynek méretei sem­miben sem különböznek egy mai acéltűétől. A fiúk kezeit gyűrűk és mam­mutagyarból készült vastag kar- perecek ékesítik. Az idősebbik mellén egy ugyancsak mammut­agyarból kifaragott játéklovat ta­láltak. A gyerekekkel együtt a sír­ba helyezték fegyvereiket is. Ta­lán ez okozta a legnagyobb megle­petést azoknak, akik az emberi­ség legősibb korszakával foglal­koznak. A régészek gyakran buk­kannak az ásatások során kovából és csontból készült dárdavégekre. A lándzsanyelek bizonyára fából készültek, és ezért nem maradtak fenn. A sírban talált 17 lándzsa­vég többsége mammutagyarból készült. Az idősebb fiú jobb kezé­nél pedig egy hosszú és súlyos dárda feküdt, az egészet mammut­agyarból faragták ki. A dárda hossza 2 méter 42 centiméter. Hogy megértsük ennek a leletnek a rendkívüli jelentőségét, meg kell jegyeznünk, hogy a mammut agya­ra erősen meghajlik. Tehát abban a távoli és zord korban az ember nemcsak arra volt képes, hogy megmunkálja a kemény agyart, hanem arra is, hogy kiegyenesítse, hajlékonnyá tegye. Ez azt jelenti, hogy a töbD mint 20 ezer évvel ezelőtti emberek technikai ismere­tei jóval fejlettebbek voltak, mint ahogy azt a tudósok eddig felté­telezték. A szungiri ásatások már tizen­négy éve folynak. Ezalatt több mint három és fél ezer négyzet- métert ástak fel, mammufesontok halmazát, tűzhelymaradványokat találtak, munkaeszközök, kova- és csontfaragások tömegét gyűjtötték össze. A Vlagyimir melletti Szun- girt régebben is az egyik leggaz­dagabb lelőhelynek tartották, most pedig a régészek, antropológusok, geológusok, művészek és restaurá­torok zarándokhelyévé vált A KIF NVOMÁBAN Téglácskák—bűntudat nélkül

Next

/
Thumbnails
Contents