Dunántúli Napló, 1970. szeptember (27. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-20 / 221. szám

1978. szeptember 20. DUNÁNTÚLI NAPLÓ A gazdaságpolitikai rovat kerekasztala Maximálisan kihasználjuk-e . lehetőségeinket? Napirenden a termelékenység raulikus fémtámokat láttam — mégpedig üzemben! — amelyekről egy szót sem írt az irodalom. Miért? KISVARI ANDRÁS: Saj­nos, valóban igaz, hogy nem ismerjük eléggé a szocialis­ta piacokat, holott nekünk a szocialista országokra kell elsősorban támaszkodnunk. Másik probléma: „nemzet­közi” gyárakat hozunk lét­re. Ahány gép, annyi ország. S aztán nincs „tolmács” ezekhez a gépekhez, s ebből származnak a nehézségek. Itt Nem minden úgy sikerült, ahogy terveztük. Az új gaz­dasági mechanizmus elsőkét évében lelassult a termelés növekedésének üteme, a ter­melékenység pedig — ahe­lyett, hogy az amúgy is ala­csony szintről feljebb emel­kedett volna — szinte min­den iparágban visszahanyat- lott Az idén módosult a kép: a KSH adatai szerint 1970. első hat hónapjában 8 százalékkal termelt többet az ország, mint az előző év ha­sonló időszakában, s ezt a növekedést szinte teljes egé­szében a termelékenység nö­velésével értük eL Nem ilyen megnyugtató a helyzet, ha megyénként vizs­gáljuk a változásokat Nagy a szóródás, s ami különösen nyugtalanító számunkra: Ba­ranya a lista végén van. A termelés mindössze 1,7 száza­lékkal nőtt, s ezt is túlnyomó részt létszámbővítéssel érték el a vállalatok. Gazdaságpolitikai rovatunk most induló kerekasztalbe- szélgetéssorozatának célja: a legilletékesebbektől választ kérni a legégetőbb kérdé­sekre. Első beszélgetésünkre a termelékenység tárgyköré­ben került sor. Vendégeink: Szikszaki Tibor, a Megyei Pártbizottság ipari osztályá­ig vezetője, Tihanyi János, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa közgazdasági cso­portjának vezetője, dr. Heim György, a Megyei Tanács ipari osztályának vezetője, Jazbinsek Vilmos, a Mecseki Szénbányák gazdasági fő­mérnöke, dr. Kisvári András, a Magyar Nemzeti Bank me­gyei igazgatója, Szemere Má­tyás, a Baranya megyei Ál­lami Építőipari Vállalat terv­osztályának vezetője, Szik- szay Pál, a Pécsi Kesztyű­gyár munkaügyi csoportve­zetője és Biskup Gyula, a Kesztyűgyár főmérnöke. Szerkesztőségünket a beszél­getésen Békés Sándor rovat­vezető és Miklósvári Zoltán közgazdász, a gazdaságpoliti­kai rovat munkatársa képvi­selte. Kiindulópontunk: a je­lenlegi helyzet Késnek a beruházások SZIKSZAI TIBOR: Az el­múlt év problémái közis­mertek. Éppen ezért, az idei tervek elkészítésénél megle­hetősen óvatosak voltak a vállalatok. Az előirányzato­kat azonban így sem sike­rült teljesíteni. Termelékeny­ségi mutatónk rosszabb az országos átlagnál, s ezen már — bár jósolni nehéz — az év hátralévő néhány hónap­ja sem változtathat sokat Valamivel jobb a megyei kép, ha a szénbányászat ter­melésének alakulását külön vizsgáljuk. A Mecseki Szén­bányák elmaradása ugyan mindössze 0,9 százalék, de miután óriáísi volumenről van szó, ez a kismérvű le­maradás is élég volt ahhoz, hogy a megye egészét vissza­vesse. Hasonló a helyzet az építőiparral is. A termelés kismérvű emelkedése és a termelékenység stagnálása, természetesen, azzal is ösz- szefügg hogy megyénkben az elmúlt időszakban, nem ke­rült sor jelentősebb új léte­sítmények üzembehelyezésé­re, nagyobb szabású rekonst­rukció befejezésére. Ez ter­mészetesen nem ment fel bennünket, de hozzátartozik az igazsághoz. « JAZBINSEK VILMOS: Ró­lunk volt szó — hadd foly- hát én. Százezer ton­na szén terven felüli kiter­melését vállaltuk erre az év­re, s most 4800 tonna plusz­nál tartunk. Tehát semmi ok az elégedettségre. Ellenkező­leg Nehézségeink nagyok, melyek közül csalt a két leg­fontosabbat említem: kevés a megfelelő szakmai rutin­nal rendelkező, ugyanakkor nagy igénybevételt is bíró ember, s egyre rosszabbak geológiai viszonyaink. A ne­hezebb viszonyok és az eb­ből következő kisebb telje­sítmények kedvezőtlen ha­tással vannak az emberekre is; a hangulat romlik. De más bajok is vannak. Sok az improduktív műszak, s ami még ennél is aggasz­tóbb: túlságosan is könnyen bánnak üzemeinkben a túl­órákkal és a „szabad szom­bati” műszakokkal. KISVARI ANDRÁS: Véle­ményem szerint nem lehet a megyei fejlődést a bányá­szattal együtt mérni. A bá­nyászatot külön kell válasz­tani. A megye gazdasági fej­lődéséből azt a figyelemre­méltó átrendeződést emelném ki, amely az elmúlt években megfigyelhető. A termelés, a kínálat éppen ott, azoknál a vállalatoknál növekedett, ahol azt vártuk, ahol nagy volt a kereslet Sajnos, az építő- és az építőanyagipar kivétel. Visszaesés tapasztal­ható, ami kihat a többi ága­zat fejlődésére is. Késnek a beruházások. Egyébként saj­nos, minden jel arra mutat hogy a megyében a távlat­ban sem tudjuk kielégíteni az építési igényeket, ha csak a jelenlegi pénzalapokkal is rendelkezünk. SZEMERE MÁTYÁS: A csúszások tényét nehéz lenne tagadni. Az első féléves szá­mok mögött — melyekkel valóban nem dicsekedhetünk — ott van az év eleji rossz idő, s az a tény is, hogy még mindig megoldatlan problé­ma nálunk a téliesítés. Cso- dákt a II. félév sem hoz, az eredmények azonban észre­vehetően javulnak. Szabad munkavállalás DUNÁNTÚLI NAPLÓ: — Bárhol esik is szó a termelé­kenységről, a létszámgondok mindig előkerülnek Nem tér­hetünk ki előlük SZEMERE MÁTYÁS: Ti­zenháromezer építőmunkás van a megyében, s ebből csak háromezer dolgozik nálunk azaz a nagyiparban. A mun­kaerőért folyó verseny óriási, s ráadásul nem is mindig tiszta eszközökkel folyik A ráígérés mindennapos, s mi­után a közvetett juttatások szinte országosan azonosnak tekinthetők a kötélhúzást végülis minden esetben a boríték vastagsága dönti el. Nincs szolgálati lakás, nincs figyelemreméltó összegű „hű­ségpénz”, s éppen ezért nincs tulajdonképpen hűség se. Meg kell jegyeznem: az épí­tőmunkások jövedelme sokat nőtt az elmúlt időszakban, de még így is messze van az európai átlagtól. Ma a vi­szonylag korszerű, tehát na­gyobb teljesítményt produ­káló vállalatnál nem „kifi­zetődő” dolgozni. A munka­erő tehát, minden központi elképzelés ellenére, az ala­csonyabb gépesítési szintet képviselő munkaadók felé áramlik. HEIM GYÖRGY: Gátat kell végre szabni a munka­erővándorlásnak Ehhez, sze­rintem, meg kellene változ­tatni a Munkatörvényköny­vet, mégpedig úgy, hogy a vándorlás mindkét — mun­kaadó és munkavállaló — ol­dalon ódiumokkal járjon. SZIKSZAI TIBOR: A sza­bad munkavállalás joga sen­kitől sem vitatható el, való­ban érdemes azonban elgon­dolkodni azon, hogy mennyi­re nem egyformák a munka­adók és a munkavállalók jo­gai, illetve kötelességei. Csak egyetlen példát. Ha egy munkás felmond — nem kö­teles indokolni. Ha a vál­lalat mond fel — mindenre kiterjedő indoklást kell ad­nia Ellenkező esetben a döntőbizottság elmarasztal­ja... DUNÁNTÚLI NAPLÓ: — Tény: kevés a munkáskéz. Igaz, ez csak részben indo­kolt, hisz nem egy helyen futtatták fel önös érdekek­ből a létszámot Ez az egyik oldal. A másik: vajon kihasz­náljuk-e a meglévő erőket? BISKUP GYULA: Minősé­gi munkára törekszünk. A kesztyűgyártás kézi munka: nálunk két év kell a begya­korláshoz. Ezért a munkaerő^ vándorlás, a munkafegyelem lazulása minket érzékenyen érint A külföldi piac, a kül­kereskedelem egyre több kesztyűt kér, mi viszont azt mondjuk; nem a mennyiség, a minőség a döntő. A minő­ség — termelékenységi té­nyező. Kesztyűink drágáb­bak, mint a konkurrencia termékei, s mégis mi arat­juk a legtöbb sikert a kül­földi piacokon, mert termé­keink minősége jobb, mint a partnereké. Ezért is aggasz­tó, hogy sokszor kénytelenek vagyunk gyakorlatlan embe­reket is beállítani. Ezt jobb munkaszervezéssel, a torló­dások kiküszöbölésével el tudnánk kerülni. TIHANYI JÁNOS: Nekem a bányászattal kapcsolatban vannak tapasztalataim. Nem­régiben fejeződtek be a má­sodik félévi termelési ta­nácskozások. Ezeken kiderült, hogy a bányászok csak ki­sebbik része, mintegy 40 szá­zaléka, túlórázik rendszere­sen. Ezek az emberek hó­napok óta minden szombaton dolgoznak, érthető hát, ha fáradnak. Jó lenne a túlórá­zás terheit is megosztani, mert az nem célszerű, hogy az emberek egész héten át a szabad szombati hajtás fá­radalmait pihengetik. Sze­retném kiemelni a hangulati elemek fontosságát A terme­lési gondok közepette az üzemek egy jelentős részénél romlott a hangulat. A veze­tés ideges, s ez a körletveze­tők, aknászok szintjén már kiabálásban, nem egyszer durvaságban jelentkezik. Konkrét bejelentéseink is vannak, ezek kivizsgálása folyik. SZIKSZAI TIBOR: Ha már ennél a kérdésnél tartunk: foglalkozunk-e eleget a ve­zetőkkel? Azzal, hogy mi­képpen használja ki egy mű­vezető, vagy üzemegységve­zető a munkaidőt? Hogy hánykor érkezik, s hánykor megy haza? Hogy nem ő-e a főlógós? TIHANYI JÁNOS: Van egy beszédes statisztikánk. 1967-ben 3710 fegyelmi ügyet tárgyaltak vállalatainknál — 1969-ben már csak 2709-et A társadalmi bírósági ügyek száma két év alatt 326-ról 179-re csökkent. Egyszóval: általánossá lett a liberaliz­mus. DUNÁNTÚLI NAPLÓ: Sok szó esik a szocialista brigád­mozgalomról. S arról is, hogy a munkaverseny nem hoz kézzel fogható eredmé­nyeket ... BISKUP GYULA: Ez csak féligazság. A szocialista bri­gádmozgalom nélkül szegé­nyebbek lennénk. Embereink többsége a legjobb tudása szerint dolgozik, de ez ma már kevés. Az emberi szor­galom, akarat csak részben helyettesítheti a korszerű technikát. Kevés a pénz DUNÁNTÚLI NAPLÓ: El­érkeztünk hát a termelé­kenység növelésének másik sarkalatos pontjához, s ez a műszaki színvonal, a műsza­ki fejlesztés. JAZBINSEK VILMOS: Be kell vallani: lelassult az előrehaladásunk. Igaz, bonyo­lult helyzetben is vagyunk: a könnyebben megoldható feladatok végére értünk — gépesítettük a szállítást, a rakodást, általánossá tettük a fém-biztosítást. Most a műszakilag valóban nehéz problémák megoldásán a sor. Sok bonyolult, nagyteljesít­ményű gépre lenne szükség S itt érdemes megállni egy percre. A nyugati gépekhez nehéz hozzájutni, ami érthe­tő, hiszen kemény valutába kerülnek. De miért olyan hosszadalmas és nehézkes egy szocialista termék be­hozatala? És miért szegénye­sek az információink a szocia­lista országok termékeiről, műszaki fejlesztési eredmé­nyeiről? Mondok egy példát Nemrég jártam a Szovjet­unióban. Olyan könnyű, hid­van például a görcsönyi tég­lagyár esete... A tanulság: megefelelőbben kell kihasz­nálnunk a szocialista gépim­port adta lehetőségeket, a komplex gépsorok vásárlásá­ra törekedve. SZIKSZAY PÁL: A ter­melékenység emelésének alapja a folyamatos műszaki fejlesztés. Ehhez azonban pénz kelL Sok pénz. De nem szabad a nagyberuházások bűvöletében élnünk. Minden apró lehetőséget meg kell ra­gadni a fejlesztés érdekében. Nálunk például eddig kézzel varrták be a bélést — most ragasztják. Vagy: a szabá­szoknál egy géprendszerrel kísérletezünk, mely kiküszö­böli a bőrnyújtogatás hossza­dalmas kézi munkáját SZEMERE MÁTYÁS: Ha valahol fontos, nálunk igen, hogy gépek álljanak az em­berek helyére. Ezért is nagy jelentőségű, hogy a hónap végére befejezzük a panel­gyár rekonstrukcióját. Jövő­re munkába áll a megye első alapozási géplánca, s meg­kapjuk a régóta igényelt he­gesztő automatákat is. Ez a közműépítés terén érezteti majd hatását. A műszaki fej­lesztéssel kapcsolatban azon­ban valamit őszintén be kell vallani: a vállalatok túlnyo­mó többsége, a miénk is, tő­keszegény. HEIM GYÖRGY: A fej­lesztési alapok valóban ki­csik. Különösen a tanácsi iparban. Ennek ellenére a ta­nácsi vállalatoknál az el­múlt időszakban az országos átlagot meghaladóan nőtt a termelékenység. Például a komlói Carbon Könnyűipari Vállalatnál — az átszervezé­sek, kisebb műszaki fejlesz­tések eredményeképpen — 26 százalékkal javult a ter­melékenységi mutató. Egy másik példa: a MEGYE- SZER-nél megerősítették a műszaki gárdát, és olyan új terméket — a kaputelefono­kat — vittek piacra, mely országos visszhangot keltett. Gyártmányukat folyamato­san továbbfejlesztik, s ma már olyan nagy a széria, hogy az árat is csökkenthet­ték. Helyi lehetőségek DUNÁNTÚLI NAPLÓ: Ma olcsóbb az ember, mint a gép — ez a bajok egyik for­rása. A másik, s ez a beszél­getésből is kiderült, sok még a feltáratlan helyi lehetőség. Gyakran egy radikális átszer­vezés, határozott igazgatósági utasítás is sokat segíthetne . . JAZBINSEK VILMOS: Ml pillanatnyilag a túlóra-hely­zetet, illetve a túlóra-pocsé- kolást tartjuk a legaggasz- tóbbnak, éppen ezért radiká­lis változtatásokra készülünk. A legrövidebb időn belül el kell érnünk, hogy a rendkí­vül drága túlmunkával plusz eredményeket érjünk el. 125 millió forint nyereség eléré­se a célunk, s ennek telje­sítése nemcsak azért fontos, mert mindenképpen biztosi-, tani akarjuk dolgozóink szá­mára a tavalyi jövedelmi, szintet, hanem azért is, mert a nyereségterv teljesítése nélkül a fejlesztési tervek­ből sem lesz semmi. SZIKSZAI TIBOR: A helyi lehetőségek és feladatok mel­lett van néhány országos teendő is a termelékenység emelése érdekében. Ilyen a bérszabályozás, a létszám- gazdálkodás új rendszere, a KGST országok együttműkö­désének szorosabbra fűzése és így tovább. Az ezekkel kapcsolatos rendeletek hama­rosan életbelépnek. Egy vala­mit azonban világosan le kell szögezni: az új közgaz­dasági szabályzók is csak akkor váltják be a hozzájuk fűzött reményeket, ha nem keresünk minduntalan „kis­kapukat” ... Hamarosan startol a ne­gyedik ötéves terv. Alapvető célkitűzése: a termelés nőve-, kedésének 80 százalékát a termelékenység fokozásából. kell biztosítani. A szakembe­rek azt mondják, ilyen nagy célt még sohasem tűzött ma­ga elé a magyar gazdaság.! Csak akkor léphetünk előre, ha fokozzuk az élőmunka hatékonyságát, mozgósítjuk belső tartalékainkat Erre ösztönöznek majd, tegyük hozzá, az eddigieknél hatáso­sabban, a módosított közgaz­dasági szabályzóit, amelyek 1971-ben lépnek érvénybe. De a szabályzók megváltoz­tatásától nem várhatunk cso­dákat Lehetőségeink adottak. A kérdés az, maximálisan kihasználjuk-e lehetőségein­ket? A csodák itt kezdőd­nek. ; Semaine Internationale de Cuir — 1970 A pécsi bőrnek nagy sikere volt... Kétszázezer dolláros üzletkötés az ADIDAS-al Párizsban, a versaillesi kastély közelében szeptember 10-től 15-ig nemzetközi bőr- héten találkoztak a világ bőr­ipari szakemberei. Egy há­rom szintes — kimondottan a kiállítás céljára épült, — csarnokban állították ki ter­mékeiket a világ minden ré­széből összesereglett kiállítók. A 260 ezer négyzetméteres bemutatóterületből az Orszá­gos Bőripari Vállalatnak hu­szonöt négyzetméter jutott. Ezen a huszonöt négyzetmé­teren a kiállított termékek 95 százaléka a Pécsi Bőr­gyárban készült. Bajomi László, a gyár fő­mérnöke á napokban érkezett haza Párizsból. — Termékeink közül főleg a ruházati bőröket mutattuk be. Nagy sikerünk volt. Az egyik legnagyobb sportcég, az ADIDAS a sertés-velúr iránt érdeklődött. Sportcipő­ket készítenek belőle. A meg­beszélés sikerét bizonyítja, a 200 ezer dolláros üzletkötés. — Milyen igényekkel je- j lentkeznek a megrendelők? — Megszabnak egy minő­séget és egy árat adnak. Ha ezt meg tudjuk csinálni, kész az üzlet. Az ADIDAS pél­dául olyan minőséget kért a velúrból, amit mi még nem gyártottunk. Ma már a gyár­ban mindent előkészítettek az új bőr „fogadására”, hét­főn pedig beindulhat a gyár­tása. — Döntő tehát a gyorsa­ság? — Feltétlenül. El kell, hogy mondjam, a jelenlegi infor­mációs hálózatunk vajmi ke­veset ér. A piac és a divat szab meg mindent. Ha le­maradunk. nem tudunk el­adni, vagy csak alacsony áron. Eddig, míg valamilyen fajta gyártásánál beindul­tunk', telítődött a piac. Ezen a téren tehát, feltétlenül változásokra van szükség. — Kötöttek-e már ilyen „prompt” üzletet? — Az amerikaiak nemré­giben jöttek ki egy új divat­cikkel a „Buffalo”-bőrrel. Ez a bőr utánozza a régi indiá­nok által viselt bőrholmik kikészítési módját. Az ára — mivel keresett cikk, húsz szár zalékkal magasabb a hasonló fajtáknál. Máris elhatároz­tuk a gyártását. A neve Winettou lesz — Milyen nagyobb cégek képviselőivel találkoztak? . — Egy tengeren túli cég, a kanadai „Reider Rudi” ol­csó bélésanyag mintát kért, ; Ha megfelel, jövőre 100 ezer négyzetméterrel rendel. — Meglátogattuk a két legna­gyobb francia cipőgyárat, á BATES-t és az ANDRE-t. A MODERN — ugyancsak fran­cia cég — a ruházati bőrök minden változatát keresi. — Tárgyaltunk olaszokkal, an­golokkal, hollandokkal. A francia INTRACO cégtől üz­leti tárgyalásokra vécsre jön e hónap 29-én egy üzlet­kötő. Mindent összefoglalva érdemes volt kimenni a se­regszemlére. — ki — t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents