Dunántúli Napló, 1970. szeptember (27. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-19 / 220. szám
1573. szeptember 19. DUNÁNTÚLI NAPLÓ 3 Kommunista szövetkezeti aktíva Pécsett (Folytatás az 1. oldalról.) t<5s eredményeket értek el. Elismerésük mellett azonban nem ritka, hogy szövetségen belül egyesek a „paraszt ellenzék” szerepét öltik magukra, s szövetkezeti érdekek védelme címén elfogadhatatlan megjegyzéseket tesznek vállalatokkal, a szocialista állammal, annak szerveivel kapcsolatban. Van olyan tapasztalat is, hogy túlzottan törekednek arra, hogy szövetségi keretben gazdálkodó szervvé nőjenek. Esetenként olyan szakembereket alkalmaznak, akiket valamely tagszövetkezet mulasztás, visz- szaélés vagy egyéb ok miatt elbocsátott. Alacsony a szövetségekben a párttagok aránya, holott a szövetségek társadalmi szerek, s ez apparátusuk összetételére is jellemző kell hogy legyen. A gazdasági együttműködés és a szövetkezet- politikai elvek egységes érvényesítése feltételezi, hogy a megyénkben működő szövetségek rendszeresen tanácskozzanak egymással, célszerű lenne, ha ezt üzemi szinten is megvalósítanák az egy községben működő szövetkezetek. Előadásának további részében ár. Nagy József a szövetkezeti alapelvek — önkéntesség, szövetkezés szabadsága, szocialista jelleg, szövetkezeti demokrácia és önigazgatás, a kölcsönös támogatás elve érvényesüléséről, az állami szervek és a szövetkezetek kapcsolatáról és annak fejlesztéséről beszélt. Végezetül pedig a szövetkezetekben dolgozó párt- szervezetek tevékenységével és feladataival kapcsolatos kérdésekkel foglalkozott Hangsúlyozta, hogy még korántsem lehetünk elégedettek a szövetkezetekben folyó pártépítéssel. Megyénkben a tsz-tagok 6—7 százaléka, a ktsz-ekben az összes létszám 5—6 százaléka párttag, s az ÁFÉSZ-eknél még ennél is kisebb az arány. Különösen alacsony a nők aránya, holott a szövetkezeti tagság zöme nő. Fontos, hogy a szövetkezetekben dolgozó kommunisták eredményesen ösztönözzék a gazdasági vezetőket a bátor és megalapozott kezdeményezésekre, a helyi adottságok jobb kihasználására, tevékenységükkel járuljanak hozzá a dolgozók élet- és munkakörülményeinek megjavításához. Tájékoztatni a tagságot! Az első felszólaló Roskó Zsigmond, a Siklósi Magyar- Bolgár Testvériség Termelő- szövetkezet elnöke volt. Felszólalásának középpontjában a termelőszövetkezeti demokrácia kérdései, illetve a demokratizmus érvényesülésének feltételei álltak. Mint ismeretes, az új alapszabály nagyobb önállóságot, döntési lehetőséget adott a vezetőknek — ma már nem kell minden kérdésben kikérni a közgyűlés véleményét —, ez az intézkedés azonban csak ; Jíkor ' érheti el célját, ha más módszerekkel, maximálisan biztosítják a termelőszövetkezeti tagok informálódási lehetőségeit, illetve beleszólási jogát Siklóson több módszerrel is kísérleteznek. Az egyik az üzemi újság. A lap a vezetés minden tervéről jó előre beszámol, ugyanakkor rendszeresen közli a gazdálkodási eredményeket is., Lehetőségük van az olvasóknak — tagoknak — arra is, hogy írásban kifejtsék ellenvéleményüket Egy másik módszer: írásos közvéleménykutatás. A szövetkezet minden tagja 31 kérdésből álló kérdőívet kapott A válaszok megbízhatóan informálták a vezetést a tagság hangulatáról, javaslataival, illetve észrevételeivel kapcsolatban. A javaslatokra visz- .szatértek az újságban is. Egy harmadik, most kialakulóban lévő módszer: a vezetők rendszeres időközönként fogadóórákat tartanak. Ezek a találkozások módot adnak az intímebb beszélgetésekre, a magánjelegű kérések, problémák felvetésére is. Papp László mecseknádasdi MSZMP csúcstitkár, a helyi takarékszövetkezet elnöke a vezetők és szövetkezeti tagok kapcsolatáról beszélt Hangsúlyozta: nem jó, ha egy kis szövetkezet elnökének szobájában órákig várakoztatják az embereket Erre nincs szükség, s nincs is elfogadható magyarázat. A tag a szövetkezet tulajdonosa, s ezt a vele kapcsolatos bánásmódnak is tükröznie kell. A MÉSZÖV új feladatairól szólva kijelentette: az apparátus meglepő gyorsan alkalmazkodott az új helyzethez, s bár ma már nem parancsol, a szövetkezetek elismerik fontosságát, hisz minden lényeges kérdésben segítségükre van. Klement László, a Pécsi Faipari Ktsz elnöke egyebek mellett a szövetkezetek együttműködéséről beszélt. E téren — szerinte —•, még nagyon sok a tennivaló. Csak egy példa: a legutóbbi időben is több szövetkezet kezdett fafeldolgozásba — megfelelő technikai, illetve személyi feltételek nélkül. Meg- earíották egymás erejét, ahelyett, hogy egyesítették volna. A kooperációra ugyanis nemcsak, hogy lehetőség, de egyre nagyobb szükség is van. A következő felszólaló, Wortur Ödönné, szederkényi kertészeti dolgozó, a szövetkezetek nőtagjainak életéről beszélt. Kijelentette: az asz- szonyok szívesen részt vesznek a társadalmi, politikai munkában — csak meg kell találni a hozzájuk vezető utat Ezt bizonyítja az a tény is, hogy Szederkényben negyven nő fejezte be eredményesen a pártoktatási évet A vezetők felelőssége Dr. Földes Iván, a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának professzora a szövetkezeti vezetők felelősségéről beszélt. A szövetkezeti forma különleges vezetői stílust követel. A tagok véleményének meghallgatása és maximális szem előtt tartása mellett az egyéni elképzeléseknek, s természetesen felelősségnek is, óriási jelentőségük van. Az új, egységes szövetkezeti törvény előkészítéséről szólva dr. Földes Iván bejelentette: a pécsi egyetem jogi karán is alakult egy munkabizottság, mely javaslatokkal segíti a törvényalkotók munkáját. Dr. Szabó József, a Siklósi Járási Pártbizottság első titkára, országgyűlési képviselő, szövetkezeti mozgalom belső vitáiról szólva azon meggyőződésének adott hangot, hogy túl sok szó esik az elosztás kérdéseiről, s aránytalanul kevés a termelésről. A szövetkezetek — bár többségük jelentős gazdasági eredményeket ér el évről évre — mind a műszaki fejlettség, mind a munka szervezettsége vonatkozásában messze elmaradnak a kor követelményeitől. A továbbié^ pés egyik legfontosabb előfeltétele a belső tartalékok feltárása. A szövetkezeti demokráciával kapcsolatban dr. Szabó József elmondotta, hogy legtöbb helyen a demokratizmus további kiszélesítését szorgalmazzák, ugyanakkor a már adott lehetőségekkel sem élnek. Kiss Gyuláné, a dunaszek- csői ÁFÉSZ küldötte, a nők foglalkoztatásával kapcsolatos nehézségekről beszélt. Du- naszekcsőről 150 asszony jár vidékre dolgozni. Igaz, vannak már kedvező jelek is. A közelmúltban bedolgozó rendszerű kesztyűvarró-üzem nyílott — ötven asszonynak biztosítva jó keresetet. Egy másik észrevétele: a gyárak, azaz a csomagolás szabványosításával foglalkozó szervek, nem gondolnak az asszonyokra. A kereskedelemben egyre több a nő, s bár a munkavédelmi előírások leszögezik: maximálisan 25 kilós ládákat emelhetnek — a ládák túlnyomó többsége 40—50 kiló. V állalatszerű termelést Pára István, a pécsváradi termelőszövetkezet párttitkára, a tagság jogai és kötelezettségei között tapasztalható ellentmondásokra figyelmeztetett. Ennek következménye a munkafegyelem lazasága, illetve az a tény is, hogy a vezetők egy jelentős része a népszerűséghajhászás hibájába esett. A szövetkezetek vállalatszerű gazdálkodásáról szólva elmondta, hogy ennek — szerinte — egyebek mellett az az akadálya, hogy nem azonos szintről indultak a szövetkezetek és állami vállalatok az új gazdasági mechanizmus bevezetésekor. A különbség ma talán még élesebb: a szövetkezeteknél kisebb a fejlesztési alap, nincsen állami beruházás, tehát lassúbb a műszaki előrehaladás. Magyar Béláné, a Pécsi Kesztyűs Ksz küldötte, a szociális körülmények aggasztó hiányosságaira hívta fel a figyelmet. Náluk például négyszáz dolgozó számára kellene végre emberi körülményeket teremteni — a remény azonban kicsi. A vállalatszerű gazdálkodáshoz nemcsak pénz kell, illetve korszerű technika — mondotta dr. Nagy László, az MSZMP KB szövetkezetpolitikai munkabizottságának tagja, felszólalása bevezetéseképpen. — Megfelelően át kell alakítani az üzemi szervezeteket, korszerűsíteni kell az információs rendszert, megbízhatóvá kell tenni a belső ellenőrzést, pontosítani a különböző beosztású vezetők hatáskörét. A szövetkezeti mozgalom egészéről, illetve annak eredményeiről szólva leszögezte: a világ — sajnos —, nagyon keveset tud a magyarországi változásokról, s keveset tud maga a hazai közvélemény is. Dr. Majzik Jeremiás, a mohácsi tsz-szövetség titkára, egyebek mellett az állami és szövetkezeti vállalatok együttműködésének akadályairól számolt be. Elmondotta: a partnervállalatok — a szigorú központi (tröszti, nagyvállalati) kényszer miatt — korántsincsenek olyan helyzetben, mint az kívánatos lenne. A gazdasági döntések terén ma a szövetkezetek önállósága nagyobb. Ez az oka annak, hogy csak vontatottan tud kibontakozni a tőkeérdekeltségen alapuló gazdasági együttműködés, illetve a szövetkezetek és állami vállalatok hatékony kooperációja. Az állam joga Visnyei János, a bolyi ÁFÉSZ dolgozója, a szövetkezetekben dolgozó ifjúmunkások lehetőségeiről, lépésről lépésre javuló kulturális helyzetéről számolt be, majd dr. Földvári János, a Megyei Tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese az állam ellenőrző jogköréről, illetve kötelességéről beszélt. A szocialista állam ellenőrző tevékenysége nem mond ellent a szövetkezetek önállóságának — mondotta. — Az új gazdasági viszonyok között új módszerekre van szükség, e módszerek azonban változatlanul a szocialista törvényesség betartását szolgálják. Az idei gazdasági évről szólva elmondotta: a kedvezőtlen időjárás miatt nagyok a bevételi kiesések. Számos szövetkezet máris lemondta megrendelései — közte a műtrágyamegrendelések — egy részét. Ez nyugtalanító, veszélyes dolog, hisz a jövő év sikeréről van szó. A pénzügyi egyensúly megteremthető, de ehhez — egyebek mellett — az kell, hogy a rosszabbul sikerült év következményei a jövedelmeken is érződjenek. Nyers Rezső, a Sásdi Építő Ksz párttitkára, a gépesítés nehézségeiről, a tőkeszegénység veszélyeiről beszélt, majd Egri Gyula, az MSZMP KB tagja, a Megyei Pártbizottság első titkára kért szót. Hasznos volt a tanácskozás — mondotta egyebek mellett —, mert a legfontosabbat segítette: a szövetkezeti mozgalom céljainak, feladatainak és lehetőségeinek egységes értelmezését. Ä szocialista népgazdaságon belül a szövetkezeti szektor éppen olyan szocialista, mint az állami — hangsúlyozta. Rangsort nem lehet és nem szabad felállítani. A belső ellenőrzés kérdéseiről szólva leszögezte: e téren mindenképpen előre kell lépni. A tsz-szövetségek által életre hívott revíziós csoportok jó munkát végeztek, ez az út ígéretes. A belső ellenőrzéssel kapcsolatban szólt a káderkérdésekről is: nagy a vezetői fluktuáció. A szövetkezeti vezetők közül sokan lemondanak s nem kevés azoknak a száma sem, akik kisebb-nagyobb szabálytalanságok miatt elbuknak. Rendet kell teremteni — már csak azért is, hogy ne vesszenek el — kicsinységek miatt —, becsületes, tisztes múltú emberek. A kérdés napirenden marad Az utolsó felszólaló — Nagy Károly bicsérdi tsz- elnök —, a pécskömyéki szövetkezetek munkaerő-hiányáról, illetve az ellenőrzés szervezettebbé tételének eddigi eredményeiről beszélt, majd dr. Nagy József, a Megyei Pártbizottság titkára összegezte a vita — tizenhatan szólaltak fel —, tanulságait. A felszólalások zöme négy központi kérdéssel foglalkozott. Ezek: a szövetkezeti demokrácia erősítése, a belső ellenőrzés, az állami vállalatokkal való kapcsolafok és szövetkezeti pártszervezetek feladatai. Az állásfogla- ■ lások nagy felelősségről és optimizmusról tanúskodtak — mondotta a Megyei Párt- bizottság titkára. — Ez a kommunista aktíva nem egy folyamat lezárása volt, ellenkezőleg: egy nagyszabású akció kezdete. Az elkövetkezendő hetekben, hónapokban minden érintett szerv, minden szinten megvitatja majd szövetkezetpolitikánk időszerű kérdéseit — ezzel is segítve az egységes szövetkezeti törvény kidolgozását. Ami az egyes részkérdéseket illeti: a megyei szervek feldolgozzák, illetve megfelelő helyre továbbítják az észrevételeket. A vállalatok és szövetkezetek együttműködéséről szólva — miután erről a kérdésről különösen sok szó esett —, dr. Nagy József leszögezte: az állami vállalatok egy része — monopolhelyzetben lévén —, hatóságként próbált, illetve próbál fellépni a szövetkezetekkel szemben. Ez megengedhetetlen. A monopolhelyzet megtörése minden területen szükséges és elkerülhetetlen, s e téren éppen a szövetkezetek, szövetkezeti társulások tehetnek sokat. A rendkívül élénk érdeklődéssel kísért tanácskozás — tizennégy felszólaló idő hiányában már nem kaphatott szót — Czégény József elnöki zárszavával ért véget. — Pálinka palackozó özemet létesít Szőkéden az ege- rági Gyöngyvirág Tsz. Az üzem évi kapacitása 1000 hektoliter lesz, a palackozás — féldecis üvegekbe — nagyobbrészt kézi erővel történik. A palackozó 10—12 tsz- tagnak biztosít elfoglaltságot és keresetet. — Cseresznyepaprika exportra. Kanadai megrendelésre első ízben készítenek apró piros cseresznyeoapriká- ból savanyúságot a MÉK mohácsi tartósító üzemében. Ugyanakkor százezer 5/4 literes üveget töltenek uborkával, amelyet Jugoszláviába és különböző nyugati államokba számtanait. A Megyei Tanács vb-űlése Munkalehetőséget csökkent munkaképességűeknek Két esztendeje jelent meg a kormányrendelet a csökkent munkaképességűek foglalkoztatásával kapcsolatosan. Akkori munkahelyi jegyzékek alapján a megye vállalatai 1343 munkakört tartottak alkalmasnak, hogy csökkent munkaképességűek töltsék be, de csak 781 fő vette igénybe ezt a lehetőséget. A Baranya megyei Tanács VB — szintén a rendelet megjelenése után közvetlenül — egy ülésen határozatot hozott ezeknek a dolgozóknak szélesebbkörű alkalmazására. Az azóta eltelt időszak eredményeiről számolt be a tegnap délelőtti végrehajtó bizottsági ülésen a tanács munkaügyi osztálya. Megállapították, hogy megyénkben — ebben az esztendőben — 275 vállalatot, illetve egyéb munkaadót kötelezett a jogszabály egy új munkahelyi jegyzék elkészítésére. E szerint — egy sor intézkedés nyomán — 1712-re emelkedett a csökkent munkaképességűek számára alkalmas munkahely. Ezekből több mint ezret betöltötték. Igaz viszont, hogy a jegyzékek túlnyomórészt típusmunkahelyeket jelöltek meg, mint például portás, éjjeliőr, takarító és egyebek. Pedig a lehetőségek sokkal szélesebbek. Számos tapasztalat tanúsítja, hogy az ország más vidékein és főleg Budapesten külön ktsz-ek alakultak, ahol csökkent képességűek szinte teljesértékű termelőmunkát végeznek. Nemcsak anyagi, hanem — talán elsősorban! lélektani szempontok érvényesülnek ezeknek a dolgozóknak körében, ha a termelőmunka révén teljesértékűnek ismerjük el őket. A Megyei Tanácsot és a Munkaügyi Minisztériumot is ez a cél vezérelte, amikor a múlt esztendőben — folytatva a kormányrendelet realizálását — mintegy másfél- millió forintot utaltak a Komlói Carbon Könnyűipari Vállalatnak, illetve a Mohácsi Vegyesipari Vállalatnak. Ezt az összeget mindkét vállalat építésre, gépek beszerzésére, jármű beszerzőre, a csökkent munkaképességűek betanítására, képzésére fordította. Így aztán Komlón — a vállalaton belül létesített új munkahelyen — 130 csökkent képességű dolgozónak adtak állást és megélhetést, többek között a kárpitosüzemben. De létrehoztak vidéki hálózatot is, különböző járásokban, összesen mintegy 23 községben. A Mohácsi Vegyesipari Vállalat a központi támogatásból származott összegen új termék bevezetését végezte el: az úgynevezett forgatha- tós ágybetétek gyártásánál jelenleg 40 csökkent munka- képességű dolgozót alkalmaznak. De a mohácsiak is megszervezték a 70 fős bedolgozó hálózatot: ezeknek tagjai bevásárló táskákat készítenek. De van más példa is. A Kesztyűgyár siklósi üzeme közel 100 bedolgozónak ad munkát, a jVIohácsi Selyemgyárban pedig új részleget szerveztek, ahol 15—20 dolgozó kézihurkolású faliszőnyeget készít. A Mohácsi Farostlemezgyárban feliratos interzia készítéssel 30—35 főnek tudnak könnyű, ülőfoglalkozást biztosítani. A kormányrendelet szellemében azonban még további feladatok hárulnak a tanácsi szervekre és a megye munkáltatóira — állapította meg a végrehajtó bizottság. Ezért határozatot hoztak arra, hogy a munkaügyi osztály, továbbá a társ-szakigazgatási osztályok (terv, pénzügy, egészségügy, művelődésügy, ipari osztály ...) a IV. ötéves terv időszakára egy pontos tervezetet készítsenek, amelynek alapján a csökkent munkaképességű dolgozóknak a szolgáltatóiparban kell munkaalkalmat találni. Ugyanis ezen a területen számtalan olyan munkakör van, amelyet könnyedén elvégezhetnek, gyárthatnak ma rnég’ hiánycikknek számító termé-”, keket, részvételükkel kibővít- hetik — főleg a vidéki — szolgáltató hálózatot, szép keresethez juthatnának és ami a leglényegesebb: éppen munkájukkal tanúsíthatják, hogy teljesértékű embertársaink. A drávaszabolcsi rostkikészítőben Kazlakban az új termés, folyik a feldolgozás Lenyűtték, a gyárak begyűjtötték, kazlakba rakták, s most már javában folyik a len feldolgozása. A Rostkikészítő Vállalat drávaszabolcsi gyára az idén 90 ezer mázsa gubós lenkórót vett át a termelőktől, felét a baranyai gazdaságoktól, másik felét Tolnából és Fejér megyéből. A feldolgozásra váró mennyiség pontosan annyi mint tavaly, a minőség közepes, bár valamivel jobb, mint az 1968-as és az 1969-es termésű lenkóró. Egyébként az a hír járja, hogy éppen a drávaszabolcsi tsz-ben nem volt kifizetődő a lentermés. Négyszáz holdon vetettek, nyűvésig gyönyörű volt, de aztán két hatalmas vihar ledöntötte a kórókat, egy részét be sem tudták takarítani. A drávaszabolcsiak 18 mázsás átlagtermésével szemben viszont a beremendi tsz több mint 30 mázsás átlagtermést ért el. A 90 ezer mázsa alapanyag 14—15 százaléka mag, ezt, mint mellékterméket az olajiparnak adják el. A feldolgozás során a beérkezett termés tetemes része, körülbelül fele elvész, végül 1 mázsa áztatott kóróból 9 kilogramm rostszál és 15 kilogramm kóc lesz. A szálat belföldre, a fonodáknak szállítják, a kóc 60 —70 százalékát exportálják. A munka eltart a következő termésig. A drávaszabolcsi gyár egyébként nem teljes kapacitással dolgozik, képes fogadni 100 ezer mázsa, vagy még ennél is több gubós lenkórót. Gondot jelent azonban a munkaerőhiány, pillanatnyilag 60—80 fő hiányzik, de akár plusz 200 főt is foglalkoztathatnának. t t