Dunántúli Napló, 1970. szeptember (27. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-02 / 205. szám
ft DUNÁNTÚLI NAPLÓ 1970. szeptember 9. Szerkesztői üzenetek R. Gyuláné, Pécs: A beázások kifejezetten a díszmű bádogozási munkák meghibásodása folytán következett be. Az Ingatlankezelő Vállalat a díszműbádogos munkát már 1967-ben megrendelte, azóta több vállalattal is próbálkozott, de kapacitáshiányra való hivatkozással nem vállalták. Végre az Ém. Fémmunkás Vállalat (Budapest) 1971. december 31-i befejezésre elvállalta. A leázásra vonatkozóan addig is a vállalat bádogos és tetőfedő szakmunkásai tö- mítő anyaggal eltömítik a meghibásodott bádogszerkezetet. Erdélyi József, Pécs: A Mohács városi Tanács VB építési és közlekedési osztálya a templom körüli területet rendezi. virágágyásokkal, parkosítással, igyekszik az Emléktemplomhoz méltó környezetet kialakítani. Sz. S.-né, Siklós: Ha nem ért egyet a másodfok jogerős döntésével, akkor a SZOT Főigazgatósághoz, Budapest. ( VI. Dózsa György u. 84/b. fordulhat panasszal. Sz. K.-né, Mohács: A leírtak alapján megjár a 700 forint szülési segély, a teljes szülési szabadság és a 3 évi gyermekgondozási segélyt is igénybe veheti. Selejtes torta... A drávaszabolcsi vendéglőben lakodalmas tortát és süteményt rendeltünk és a kért időre el is mentünk érte. Azonban nagy megrökönyödésünkre nem tortát, hanem valami ahhoz hasonló gusztustalan masszát adott át a felszolgáló. Kénytelenek voltunk kifizetni és átvenni, mert nem lett volna már időnk újat rendelni. A másik meglepetés akkor ért, amikor a felszolgálónőtől csomagolópapírt kértem, aki azt válaszolta, hogy tegyek vele, amit akarok. Csak éppen azt nem mondta, hogy ennek a tortának már úgyis mindegy. így hát lábasban vittem haza, mint valami főzeléket, pedig első osztályú árat: 70 forintot fizettünk érte. Hogy mégsem maradjak szégyenben, elutaztam Siklósra tortát vásárolni. Talán mondanom sem kell, hogy ízléses csomagolású, kifogástalan minőségű árut kaptam a pénzemért. Nem ártana hát, ha a vendéglő felsőbb szervei egyszer személyesen is körülnéznének az említett vendéglős háza táján. Púpos Sándomé és Varjú Ferencné, Gordisa így is lehet intézkedni! A múlt vasárnapot családommal együtt Orfün töltöttük. A 18 órakor induló autóbusszal akartunk visszajönni, de már teljesen megtömve robogott el előttünk a kocsi. A 18.45-kor induló járathoz előre mentünk egy megállóval, a mecsekrákosi megállóhoz. Ez az ünnepi járat ismeretlen okból nem jött. A 20 órakor induló kocsi ismét nem tudott senkit felvenni a számos várakozóból. Átmentem a szomszédos Klubvendéglőbe, & megkérdeztem, lehet-e tőlük a MÁVAUT forgalmi irodájába telefonálni. Azt mondták, telefonjuk van, de a postán már nincs ügyelet, így nem lehet kapcsolást kapni. Felajánlották azonban, hogy mégis megpróbálnak valamit. Érintkezésbe léptek a helybeli posta vezetőjével, aki társaságával éppen a vendéglőben szórakozott. ö készséggel felajánlotta, hogy átmegy hivatalába felhívja a forgalmi irodát 8 átkapcsolja a vendéglőhöz. Pár perc múlva már a forgalmi :itódával beszéltem, s az ügyeletes megígérte, hogy az utolsó kocsit visszaküldi az ottmara- dottakért. Ráadásul a várakozási idő alatt még kifogástalanul előzékeny és udvarias kiszolgálást is tapasztaltunk a vendéglő valamennyi alkalmazottja részéről. Tehát: A vendéglőben nem mondták, hogy a közlekedés és a telefon „nem az ő asztaluk”, s azzal sem intézték el, hogy az adott időben nem lehet telefonálni. A postahivatal vezetője nem helyezkedett afra az álláspontra, hogy telefonügyelet csak 16 óráig van, s hogy 6 most nincs szolgálatban. A forgalmi ügyeletes nem bürokratizálta el a problémát azzal, hogy a menetrend szerinti utolsó kocsi elment, nem tud' csinálni semmit. A gépkocsivezető nem mondta, hogy 6 már fáradt, s munkaideje lejárt. Így is lehet emberi problémákhoz emberiességgel közelíteni! Sok helyen és sokan tanulhatnának belőle. Dr. Buvárl András l Irak fivüi. vVjlAJJ \J ü Por, szemét és a legyek légiói... \ Sok lakótársam súlyos problémáját közlöm az alábbiakban. A Pécs-Gyárvárosi körzetben lévő Felszabadulás út és a Salakdombot, valamint az erőmű szénosztályozóját határoló bekötőút menti lakosokról van szó, akik a valószínűtlenül nagy autóforgalom miatt sokat szenvednek a mindent beborító portól. Nem tudjuk ki az illetékes: a 7. sz. ÉPFU, vagy az erőmű-e, melyek egyaránt érdekeltek a salak szállításban, de egy bizonyos: évek óta egyikük sem tett úgyszólván semmit a porártalom megszüntetéséért. Hovatovább oda jutottunk már, hogy zárt ajtók, ablakok mögött éljük életünket, nem is beszélve a gyermekeinkről, akik a legvédtelenebbek. Es, hogy az említett súlyos baj ne járjon egyedül, újabbal tetézi azt a Köztisztasági Vállalat is. Kukás autóik a salakdomb mellett lévő nádast töltögetik fel szeméttel, ami szintén az egészségünket veszélyezteti. Különösen most kánikula idején a rothadó szeméttől, a legyek légiói, is házhoz szállítják a baktériumokat. Súlyos helyzetünkben most már csak az a remény táplál bennünket, hogy a lap nyilvánossága hozzásegít az illetékesek megtalálásához, s ezzel együtt az említett problémák megoldásához is. Bózsa László Felszabadulás u. 81. és 31 aláíró. Miért helyezték át a megállónkat? Autóbusz állomásunk még július lS-án történt áthelyezése 300 —400 méterre a megszokott megállótól Orfű lakosságának legalább egyharmadát érinti kellemetlenül. Annál Is inkább érthetetlen ez, mert a felszállás az eredeti helyén maradt, ahol a lakosság összefogásából több tízezer forint értékű buszvárót és koesifordulót építettünk. Hogy miért történt mindez, erre a mai napig sem kaptunk választ. Lehetséges talán, hogy azért, mert a régi megálló a kanyarban van? Ha ez az oka, akkor miért volt jő 6—7 éven keresztül. Jó volna, ha találgatásainkra végre elfogadható választ kapnánk az Illetékesektől. Balázs János Orfű, Rózsa u. 1. sz. „Egy rossz operettben fordulhat csak elő... Párizstól Tokióig és Londontól Batáviáig sok országot bejártam, de ahhoz hasonló eset, ami legszűkebb hazánkban, Pécsett történt, még nem fordult elő velem. Még július 30-án, csütörtökön történt, hogy a Balatonra akartam utazni feleségemmel. Ennek megfelelően előző nap taxit rendeltem, délután fél Íjét óra körül. A rendelés megtörtént,' melyet a taxiállomás szabályosan meg is ismételt. Másnap reggel, miután hiába vártam a kocsit, sietősen betelefonáltam, hogy a vonatot még elérhessük. Ekkor ért a meglepetés, ami a következő párbeszédben zajlott le: — Én időben kértem önöktől. ; . válasz: — Nagyon sajnáljuk, de kocsit nem tudunk küldeni, mert másfelé irányították. Kérdés: Ki és miért?: — Az igazgatóság, hogy miért, nem tudjuk. Kérdés,: — hogy történhet ilyesmi egy * szabályos rendelés után? Válasz: — nagyon sajnáljuk az esetet, de nem tudunk taxit küldeni. Eredmény? Nem utazhattam el, azaz az „igazgatóság” elvett egy napot az üdülésemből. Ilyesmi előfordulhat egy rossz operettben, de egy állami vállalatnál semmiképpen sem szabadna megtörténnie. Dr. Keöpe Viktor Pécs, Jászai M. u. 25. „Udvarias válaszok helyett...“ Több mint két hónapja már, hogy panasszal fordultunk előbb az Áramszolgáltató Vállalathoz, majd a Postaigazgatósághoz, hogy javítsák ki a hálózatátállltás folytán keletkezett üzemzavart, mely a m. kerületi Úttörő utcában és környékén élvezhetetlenné tette a rádiózást és a tv- nézést. Ami az Áramszolgáltató Vállalatot illeti — nagyon előzékenyen — még a reklamálás napján megvizsgálta és megállapította, hogy a hálózatban lévő kötéseké okozták a zavarokat, tehát ez ügyben forduljunk segítségért a posta zavarelhárító állomásához. Nos, ők is kiszálltak, megállapították a hibát, amiután udvarias hangú levelet kaptunk, hogy „azonnal intézkednek az Áramszolgáltató Vállalatnál á hálózati zavar elhárítása ügyében”. Sajnos az értesítés óta ismét egy hónap telt el, de semmi sem történt, pedig nagyon várjuk már, hogy az udvarias válaszok helyett történjék valami konkrét intézkedés is jogos panaszunk orvoslására. Fűzi Árpád Pécs, Úttörő u. 43. Júliusban az utcánk alépítményét felszedték kb. 50—60 centiméter mélyen, viszont a megkezdett munkát nem fejezték be. A DÉDÁSZ is felújította a közvilágítási légvezetéket. A világítási szerelvényeket teljesen felszerelve otthagyták, de újból nem kapcsolták össze a felettük húzódó vezetékkel. így egy hónap óta nincs közvilágítás az utcánkban. Az utca elején járda sincs megfelelően kiképezve, sáros, csúszós, kb. 1.2 méter széles és a villanyoszlop is benne van, tehát a sötétben balesetveszélyes. Sehol nincs megjelölve, hogy az utcába f előmunkálatok miatt behajtani tilos. igy amikor a gödör meg- tellik vízzel, az ismeretlen gépkocsivezetőre nagyon kellemetlen meglepetés vár. Legutóbb is alig tudták a megakadt gépkocsit kivonszolni. Kérjük elsősorban a közvilágítás helyreállítását, majd az utcánk mielőbbi rendbehozását, mert a víz megáll benne és a téli tüzelőt időben nem tudjuk házhoz szállítani. Tomcsányi György Egressy u. 2 la Az illetékesek i'Átadóinak „Miért sötétek a belvárosi utcák?“ Egyetértünk abban, hogy Pécs belváros utcái sötétek és ugyanezen a véleményen van Pécs város Tanácsa is. A Városi Tanács és vállalatunk közös célkitűzése. hogy a következő ötéves tervben jelentős javulás legyen ezen a téren is. A karbantartás vonalán sok nehézséggel küzdünk, mert az előírtakon túl nem áll módunkban több ráfordítást végeznünk, bár ez több esetben szükséges lenne, mivel a beépített armatúrák és égők minősége ezt megkívánná. Többlet-ráfordításokat a munkaerőhelyzetünk nem tesz lehetővé, nincs elég jól képzett szerelőnk, de a cikkben szereplő Perczel és Munkácsy utcákban felszerelt armatúrákon az sem segítene. A T 30-as armatúrák gyártását csak rövid ideig engedélyezték, mert fénytechnikailag nem tettek eleget a követelményeknek. Az egyik alapvető kifogás a műanyag-ernyők anyagukban való elszürkülése, melyen felületi kezeléssel nem lehet javítani. Tévedés a cikk írójának az aj feltevése, hogy a pÉDÁSZ Vállalat lámpahelyenként általányban kapja a közvilágítási díjat. Minden közvilágítási számla a ténylegesen elfogyasztott villamosenergia mérése alapján kerül meghatározásra. Vállalatunk árbevétele és nyeresége abban az esetben jó, ha minden közvilágítási lámpa ég. így vállalatunk is érdekelt, hogy a rendszeres égőcsere és karbantartást végrehajtsa, ami az érintett területen is rendszeresen megtörtént kéthetenként. Közbeeső időben egyes kiégett égők miatt nem tudunk a területre visszajárni. de minden több lámpára kiterjedő kiesésnél soron kívül elvégezzük a javítást. Schmalz József, a DÉDÁSZ Vállalat üzemviteli osztályvezetője Utcai „csendélet“ két változatban Jogi tanácsadó N. M. több mint 30 éve használta a szomszédja kútját, onnan hordta a szükséges vizet. A telket eladták és az új tulajdonos nem engedi meg a víz hordását, annak ellenére, hogy a vétel előtt is tudott róla. Kérdése: van-e vízhasználatra szolgalmi jog? Polgári Törvénykönyvünk a telki szolgalom keretén belül szabályozta a felvetett kérdést az alábbiak szerint: ,:Telki szolgalmat átjárás, VÍZELLÁTÁS és vízelvezetés, pince létesítése, vezetékoszlop elhelyezése, épület megtámasztása céljára vagy a jogosult számár* előnyös más hasonló célra lehet alapítani.” A rendelkezések értelmébe« nem eleve megnevezett személy a kötelezett, hanem a ta- lek mindenkori birtokosa. Így az új tulajdonos eljárása jogellenes. Rá is vonatkozik a szolgalmi jog betartása. A teljesség kedvéért még ismertetjük az idevonatkozó alábbi fontosabb rendelkezéseket is. „Telki szolgalom alapján valamely ingatlan mindenkori birtokosa a más ingatlanát meghatározott terjedelemben használhatja, vagy követelheti, hogy a szolgalommal terhelt ingatlan birtokosa a jogosultságból egyébként folyó magatartástól tartózkodjék.” (PTK. 164. § (1) ) Telki szolgalom — jelen esetben vízellátási szolgalom — elbirtoklás alapján is megszerezhető. Ugyanis elbirtoklással szerit meg a szolgalmat az ingatlan birtokosa, ha a másik ingatlan használata ellen annak birtokosa tíz éven át nem tiltakozott. Ugyanakkor szívességből, vagy visszavonásig engedett jog gyakorlása nem vezet elbirtoklásra. H. I. munkaviszonyba lépett és ezt követően kérte korábbi munkaviszonyainak a beszámítását, valamint a termelőszövetkezetben tagként eltöltött idejének figyelembevételét is. Kérdése: a termelőszövetkezetben tagként eltöltött időt figyelembe köteles-e venni új munkáltatója, vagy nem? A munkaviszonyban töltött idő számítását a Munka Törvény- könyve és az azzal kapcsolaton egyéb jogszabályok rendezik. Ezek értelmében minden munkaviszonyban töltött időt figyelembe kell venni és egybe kell számítani, függetlenül attól, hogy az egyes munkaviszonyok miként szűntek meg. „A munkaviszonyban töltött idő számításánál figyelembe kell venni a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagként töltött azokat az éveket, amelyeket a társadalombiztosítási szabályok szerint a nyugdíj megállapítása szempontjából szolgálati időként figyelembe vesznek, úgyszintén a kisipari termelőszövetkezeti tagsági viszony időtartamát Is, kivéve a bedolgozóként eltöltött időt, amennyiben ennek beszámítását jogszabály nem teszi kötelezővé.” Az ismertetett rendelkezések értelmében olvasónknak a termelőszövetkezetben eltöltött idejét a munkaviszonyban töltött idő számításánál figyelembe kel* venni. A beszámításnál azonban a munkáltató megvizsgálja azt. hogy a termelőszövetkezetben eltöltött évek a társadalombiztosítási szabályok szerint nyugdíj megállapításánál figyelembe vehetők-e. Az ismertetett rendelkezések szerint csak akkor lehetséges a termelőszövetkezeti tagsági idő beszámítása, ha a? eltöltött évek nyugdíjmegállapí- tás szempontjából figyelembeve- hetők. Az ismertetettek alapján kérheti olvasónk a termelőszövetkezeti tagként eltöltött ideinek a beszámítását is. Amint a felverődött gaz mutatja már ősidők óta így van megtámasztva az Anna utca elején roskadozó épület. Az autók kénytelenek „féllábbal” a járdán közlekedni. A balesetveszélyen kívül az említett „létesítmény” tovább bonyolítja a belváros amúgysem könnyű forgalmát. Pécs modernnek mondott városrésze ÜJmecsekalja. Ha pedig ez Így van — teszi szóvá nagyon sok olvasónk — akkor miért a kukaedények az elsők, amit az ideérkezők kénytelenek észrevenni. Miért nem találnak végre már lehetőséget arra, hogy a szemetesedényeket és velük együtt a szemetet is eltüntessék az új városrész «Icáiról. Leveleink nyomában Pótalkatrész helyett... Weisz Ádám homorúdl olvasónk az alábbi panasszal fordult szerkesztőségünkhöz: Ez év május 27-én egy Riga motort vásároltam a 202. számú mohácsi járműboltban, de már az első próbaúton felmondta a szolgálatot. Mivel értek a motorokhoz nem tartottam tragikusnak a dolgot,, mert csupán egy viszonylag egyszerű és olcsó alkatrészt kellett volna kicserélni ahhoz, hogy újra üzemképes legyen. Az első csalódás akkor ért, amikor a fentebb említett boltban sajnálkozva közölték velem, hogy nincs pótalkatrészük, és módjukban sem áll, hogy beszerezzék. Ezután nyakamba vettem a fél országot, sorra jártam a pécsi, bajai, sőt a pesti járműboltokat is. de mindenütt hasonló választ kaptam. Végül a fővárosi Csepel Nagy- ker. Vállalatnál is érdeklődtem, ahol a következő választ kaptam: — csak az esetben adhatnának pótalkatrészt, ha a motort náluk, vagy valamelyik vidéki cégüknél vásároltam volna. — Mit tegyek hát, hol szerezhetném be végül is az említett alkatrészt? l * Nos, hogy mindjárt a válasz- szal kezdjük: — sehol. Legalábbis ez derült ki a mohácsi boltvezető válaszából, melynek lényege a következő: Riga alkatrésszel elsősorban az ország szervizhálózatát látja el az erre illetékes Csepel Nagykereskedelmi Vállalat. Köztudott ugyanis, hogy e szervizeknél nagyon sok Riga moped vár javításra, e szerint tehát nem vehető zokon, hogy a nagyker. elsősorban ezeket látja el pótalkatrészszel. A „maradékot” — mert állítólag ilyen is van —, szigorúan csak az erre kijelölt járműboltok árusíthatják, de hogy melyek ezek, s miféle „jellel” vannak ellátva, erre máig sem jött rá a lábát lejáró kárvallottunk. De hogy mégse veszítse el teljesen a reményét, szívlelje meg a boltvezető általunk tolmácsolt javaslatát: »bedöglött” motorját adja be mielőbb a Baranya megyei Szerelőipari Vállalathoz, s bizonyos várakozási idő után kérjen tőlük egy „javíthatatlansági nyilatkozatot”, melyben a vállalat javasolja a vásárló kártalanítását. Ami a „várakozási időt” illeti, sajnos meglehetősen bizonytalan a terminusa, mert minden azon múlik, hogy a nagyker so- ronlévő szállítmányaiból hányszor „pipáltatott ki” a megrendelt pótalkatrész. Ha „sokszor”, az jó jel, mert ezzel egyenes arányban növekszik a reménye is, hogy előbb-utóbb kézhez kapja a cserére jogosító nyilatkozatot. Ha meggondoljuk, nem is olyan rossz bolt, egy nyavalyás alkatrész helyett új motort kapni, ami — ha szerencséje van —, ismét bedöglik, s ilyenformán akár az idők végtelenségéig újakra cserélgetheti. Persze előfordulhat, hogy a „Külker” egy szép napon „megunja” a dolgot és csak megfelelő mennyiségű pótalkatrész ellenében köt üzletet a partnerekkel —, de ettől egyelőre nem kell tartani. — Mert aminek nálunk már „tradíciója” van, azt nemigen szokás megbolygatni. P. Gy. r \ i