Dunántúli Napló, 1970. szeptember (27. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-02 / 205. szám

ft DUNÁNTÚLI NAPLÓ 1970. szeptember 9. Szerkesztői üzenetek R. Gyuláné, Pécs: A be­ázások kifejezetten a dísz­mű bádogozási munkák meg­hibásodása folytán követ­kezett be. Az Ingatlankezelő Vállalat a díszműbádogos munkát már 1967-ben meg­rendelte, azóta több válla­lattal is próbálkozott, de kapacitáshiányra való hivat­kozással nem vállalták. Vég­re az Ém. Fémmunkás Vál­lalat (Budapest) 1971. decem­ber 31-i befejezésre elvállal­ta. A leázásra vonatkozóan addig is a vállalat bádogos és tetőfedő szakmunkásai tö- mítő anyaggal eltömítik a meghibásodott bádogszerke­zetet. Erdélyi József, Pécs: A Mohács városi Tanács VB építési és közlekedési osz­tálya a templom körüli te­rületet rendezi. virágágyá­sokkal, parkosítással, igyek­szik az Emléktemplomhoz méltó környezetet kialakíta­ni. Sz. S.-né, Siklós: Ha nem ért egyet a másodfok jogerős döntésével, akkor a SZOT Főigazgatósághoz, Budapest. ( VI. Dózsa György u. 84/b. fordulhat panasszal. Sz. K.-né, Mohács: A le­írtak alapján megjár a 700 forint szülési segély, a tel­jes szülési szabadság és a 3 évi gyermekgondozási segélyt is igénybe veheti. Selejtes torta... A drávaszabolcsi vendéglőben lakodalmas tortát és süteményt rendeltünk és a kért időre el is mentünk érte. Azonban nagy megrökönyödésünkre nem tor­tát, hanem valami ahhoz hason­ló gusztustalan masszát adott át a felszolgáló. Kénytelenek vol­tunk kifizetni és átvenni, mert nem lett volna már időnk újat rendelni. A másik meglepetés akkor ért, amikor a felszolgálónőtől cso­magolópapírt kértem, aki azt válaszolta, hogy tegyek vele, amit akarok. Csak éppen azt nem mondta, hogy ennek a tor­tának már úgyis mindegy. így hát lábasban vittem haza, mint valami főzeléket, pedig első osz­tályú árat: 70 forintot fizettünk érte. Hogy mégsem maradjak szé­gyenben, elutaztam Siklósra tor­tát vásárolni. Talán mondanom sem kell, hogy ízléses csoma­golású, kifogástalan minőségű árut kaptam a pénzemért. Nem ártana hát, ha a vendéglő fel­sőbb szervei egyszer személye­sen is körülnéznének az emlí­tett vendéglős háza táján. Púpos Sándomé és Varjú Ferencné, Gordisa így is lehet intézkedni! A múlt vasárnapot családom­mal együtt Orfün töltöttük. A 18 órakor induló autóbusszal akartunk visszajönni, de már teljesen megtömve robogott el előttünk a kocsi. A 18.45-kor in­duló járathoz előre mentünk egy megállóval, a mecsekrákosi megállóhoz. Ez az ünnepi járat ismeretlen okból nem jött. A 20 órakor induló kocsi ismét nem tudott senkit felvenni a számos várakozóból. Átmentem a szomszédos Klub­vendéglőbe, & megkérdeztem, lehet-e tőlük a MÁVAUT for­galmi irodájába telefonálni. Azt mondták, telefonjuk van, de a postán már nincs ügyelet, így nem lehet kapcsolást kapni. Felajánlották azonban, hogy mégis megpróbálnak valamit. Érintkezésbe léptek a helybeli posta vezetőjével, aki társasá­gával éppen a vendéglőben szó­rakozott. ö készséggel felaján­lotta, hogy átmegy hivatalába felhívja a forgalmi irodát 8 át­kapcsolja a vendéglőhöz. Pár perc múlva már a forgalmi :itódával beszéltem, s az ügye­letes megígérte, hogy az utolsó kocsit visszaküldi az ottmara- dottakért. Ráadásul a várako­zási idő alatt még kifogásta­lanul előzékeny és udvarias ki­szolgálást is tapasztaltunk a vendéglő valamennyi alkalma­zottja részéről. Tehát: A vendéglőben nem mondták, hogy a közlekedés és a telefon „nem az ő asztaluk”, s azzal sem intézték el, hogy az adott időben nem lehet telefo­nálni. A postahivatal vezetője nem helyezkedett afra az állás­pontra, hogy telefonügyelet csak 16 óráig van, s hogy 6 most nincs szolgálatban. A forgalmi ügyeletes nem bürokratizálta el a problémát azzal, hogy a me­netrend szerinti utolsó kocsi el­ment, nem tud' csinálni semmit. A gépkocsivezető nem mondta, hogy 6 már fáradt, s munka­ideje lejárt. Így is lehet emberi problé­mákhoz emberiességgel közelíteni! Sok helyen és sokan tanulhat­nának belőle. Dr. Buvárl András l Irak fivüi. vVjlAJJ \J ü Por, szemét és a legyek légiói... \ Sok lakótársam súlyos problémáját közlöm az alábbiakban. A Pécs-Gyárvárosi körzetben lévő Felszabadulás út és a Salak­dombot, valamint az erőmű szénosztályozóját határoló bekötőút menti lakosokról van szó, akik a valószínűtlenül nagy autóforgalom miatt sokat szenvednek a mindent beborító portól. Nem tudjuk ki az illetékes: a 7. sz. ÉPFU, vagy az erőmű-e, melyek egyaránt érdekeltek a salak szállításban, de egy bizonyos: évek óta egyikük sem tett úgyszólván semmit a porártalom meg­szüntetéséért. Hovatovább oda jutottunk már, hogy zárt ajtók, abla­kok mögött éljük életünket, nem is beszélve a gyermekeinkről, akik a legvédtelenebbek. Es, hogy az említett súlyos baj ne járjon egyedül, újabbal tetézi azt a Köztisztasági Vállalat is. Kukás autóik a salakdomb mellett lévő nádast töltögetik fel szeméttel, ami szintén az egészsé­günket veszélyezteti. Különösen most kánikula idején a rothadó szeméttől, a legyek légiói, is házhoz szállítják a baktériumokat. Súlyos helyzetünkben most már csak az a remény táplál bennünket, hogy a lap nyilvánossága hozzásegít az illetékesek meg­találásához, s ezzel együtt az említett problémák megoldásához is. Bózsa László Felszabadulás u. 81. és 31 aláíró. Miért helyezték át a megállónkat? Autóbusz állomásunk még jú­lius lS-án történt áthelyezése 300 —400 méterre a megszokott meg­állótól Orfű lakosságának leg­alább egyharmadát érinti kelle­metlenül. Annál Is inkább ért­hetetlen ez, mert a felszállás az eredeti helyén maradt, ahol a lakosság összefogásából több tíz­ezer forint értékű buszvárót és koesifordulót építettünk. Hogy miért történt mindez, er­re a mai napig sem kaptunk vá­laszt. Lehetséges talán, hogy azért, mert a régi megálló a kanyarban van? Ha ez az oka, akkor miért volt jő 6—7 éven ke­resztül. Jó volna, ha találgatá­sainkra végre elfogadható vá­laszt kapnánk az Illetékesektől. Balázs János Orfű, Rózsa u. 1. sz. „Egy rossz operettben fordulhat csak elő... Párizstól Tokióig és London­tól Batáviáig sok országot be­jártam, de ahhoz hasonló eset, ami legszűkebb hazánkban, Pé­csett történt, még nem fordult elő velem. Még július 30-án, csü­törtökön történt, hogy a Bala­tonra akartam utazni feleségem­mel. Ennek megfelelően előző nap taxit rendeltem, délután fél Íjét óra körül. A rendelés meg­történt,' melyet a taxiállomás szabályosan meg is ismételt. Másnap reggel, miután hiába vártam a kocsit, sietősen bete­lefonáltam, hogy a vonatot még elérhessük. Ekkor ért a megle­petés, ami a következő párbe­szédben zajlott le: — Én időben kértem önöktől. ; . válasz: — Nagyon sajnáljuk, de kocsit nem tudunk küldeni, mert másfelé irányították. Kérdés: Ki és mi­ért?: — Az igazgatóság, hogy miért, nem tudjuk. Kérdés,: — hogy történhet ilyesmi egy * sza­bályos rendelés után? Válasz: — nagyon sajnáljuk az esetet, de nem tudunk taxit küldeni. Eredmény? Nem utazhattam el, azaz az „igazgatóság” elvett egy napot az üdülésemből. Ilyesmi előfordulhat egy rossz operett­ben, de egy állami vállalatnál semmiképpen sem szabadna megtörténnie. Dr. Keöpe Viktor Pécs, Jászai M. u. 25. „Udvarias válaszok helyett...“ Több mint két hónapja már, hogy panasszal fordultunk előbb az Áramszolgáltató Vállalathoz, majd a Postaigazgatósághoz, hogy javítsák ki a hálózatátállltás folytán keletkezett üzemzavart, mely a m. kerületi Úttörő utcá­ban és környékén élvezhetetlen­né tette a rádiózást és a tv- nézést. Ami az Áramszolgáltató Vál­lalatot illeti — nagyon előzéke­nyen — még a reklamálás nap­ján megvizsgálta és megállapí­totta, hogy a hálózatban lévő kötéseké okozták a zavarokat, te­hát ez ügyben forduljunk segít­ségért a posta zavarelhárító ál­lomásához. Nos, ők is kiszáll­tak, megállapították a hibát, amiután udvarias hangú levelet kaptunk, hogy „azonnal intéz­kednek az Áramszolgáltató Vál­lalatnál á hálózati zavar elhárí­tása ügyében”. Sajnos az értesítés óta ismét egy hónap telt el, de semmi sem történt, pedig nagyon várjuk már, hogy az udvarias válaszok helyett történjék valami konkrét intézkedés is jogos panaszunk orvoslására. Fűzi Árpád Pécs, Úttörő u. 43. Júliusban az utcánk alépít­ményét felszedték kb. 50—60 cen­timéter mélyen, viszont a meg­kezdett munkát nem fejezték be. A DÉDÁSZ is felújította a közvilágítási légvezetéket. A vi­lágítási szerelvényeket teljesen felszerelve otthagyták, de újból nem kapcsolták össze a felettük húzódó vezetékkel. így egy hó­nap óta nincs közvilágítás az utcánkban. Az utca elején jár­da sincs megfelelően kiképezve, sáros, csúszós, kb. 1.2 méter széles és a villanyoszlop is benne van, tehát a sötétben balesetveszélyes. Sehol nincs megjelölve, hogy az utcába f előmunkálatok miatt behajtani tilos. igy amikor a gödör meg- tellik vízzel, az ismeretlen gép­kocsivezetőre nagyon kellemet­len meglepetés vár. Legutóbb is alig tudták a megakadt gép­kocsit kivonszolni. Kérjük elsősorban a közvilá­gítás helyreállítását, majd az utcánk mielőbbi rendbehozását, mert a víz megáll benne és a téli tüzelőt időben nem tudjuk házhoz szállítani. Tomcsányi György Egressy u. 2 la Az illetékesek i'Átadóinak „Miért sötétek a belvárosi utcák?“ Egyetértünk abban, hogy Pécs belváros utcái sötétek és ugyan­ezen a véleményen van Pécs város Tanácsa is. A Városi Ta­nács és vállalatunk közös cél­kitűzése. hogy a következő öt­éves tervben jelentős javulás legyen ezen a téren is. A karbantartás vonalán sok nehézséggel küzdünk, mert az előírtakon túl nem áll módunk­ban több ráfordítást végeznünk, bár ez több esetben szükséges lenne, mivel a beépített arma­túrák és égők minősége ezt megkívánná. Többlet-ráfordítá­sokat a munkaerőhelyzetünk nem tesz lehetővé, nincs elég jól képzett szerelőnk, de a cikk­ben szereplő Perczel és Mun­kácsy utcákban felszerelt arma­túrákon az sem segítene. A T 30-as armatúrák gyártását csak rövid ideig engedélyezték, mert fénytechnikailag nem tettek ele­get a követelményeknek. Az egyik alapvető kifogás a mű­anyag-ernyők anyagukban való elszürkülése, melyen felületi ke­zeléssel nem lehet javítani. Tévedés a cikk írójának az aj feltevése, hogy a pÉDÁSZ Vál­lalat lámpahelyenként általány­ban kapja a közvilágítási díjat. Minden közvilágítási számla a ténylegesen elfogyasztott villamos­energia mérése alapján kerül meghatározásra. Vállalatunk ár­bevétele és nyeresége abban az esetben jó, ha minden közvilá­gítási lámpa ég. így vállalatunk is érdekelt, hogy a rendszeres égőcsere és karbantartást vég­rehajtsa, ami az érintett terü­leten is rendszeresen megtör­tént kéthetenként. Közbeeső időben egyes kiégett égők miatt nem tudunk a területre vissza­járni. de minden több lámpára kiterjedő kiesésnél soron kívül elvégezzük a javítást. Schmalz József, a DÉDÁSZ Vállalat üzem­viteli osztályvezetője Utcai „csendélet“ két változatban Jogi tanácsadó N. M. több mint 30 éve használta a szomszédja kút­ját, onnan hordta a szüksé­ges vizet. A telket eladták és az új tulajdonos nem en­gedi meg a víz hordását, an­nak ellenére, hogy a vétel előtt is tudott róla. Kérdése: van-e vízhasználatra szolgal­mi jog? Polgári Törvénykönyvünk a telki szolgalom keretén belül szabályozta a felvetett kérdést az alábbiak szerint: ,:Telki szolgalmat átjárás, VÍZ­ELLÁTÁS és vízelvezetés, pince létesítése, vezetékoszlop elhelye­zése, épület megtámasztása cél­jára vagy a jogosult számár* előnyös más hasonló célra lehet alapítani.” A rendelkezések értelmébe« nem eleve megnevezett sze­mély a kötelezett, hanem a ta- lek mindenkori birtokosa. Így az új tulajdonos eljárása jog­ellenes. Rá is vonatkozik a szol­galmi jog betartása. A teljes­ség kedvéért még ismertetjük az idevonatkozó alábbi fonto­sabb rendelkezéseket is. „Telki szolgalom alapján va­lamely ingatlan mindenkori bir­tokosa a más ingatlanát meg­határozott terjedelemben hasz­nálhatja, vagy követelheti, hogy a szolgalommal terhelt ingatlan birtokosa a jogosultságból egyéb­ként folyó magatartástól tartóz­kodjék.” (PTK. 164. § (1) ) Telki szolgalom — jelen esetben vízellátási szolgalom — elbir­toklás alapján is megszerezhető. Ugyanis elbirtoklással szerit meg a szolgalmat az ingatlan birtokosa, ha a másik ingatlan használata ellen annak birtoko­sa tíz éven át nem tiltakozott. Ugyanakkor szívességből, vagy visszavonásig engedett jog gya­korlása nem vezet elbirtoklásra. H. I. munkaviszonyba lé­pett és ezt követően kérte korábbi munkaviszonyainak a beszámítását, valamint a termelőszövetkezetben tag­ként eltöltött idejének fi­gyelembevételét is. Kérdése: a termelőszövetkezetben tag­ként eltöltött időt figyelem­be köteles-e venni új mun­káltatója, vagy nem? A munkaviszonyban töltött idő számítását a Munka Törvény- könyve és az azzal kapcsolaton egyéb jogszabályok rendezik. Ezek értelmében minden mun­kaviszonyban töltött időt figye­lembe kell venni és egybe kell számítani, függetlenül attól, hogy az egyes munkaviszonyok miként szűntek meg. „A munkaviszonyban töltött idő számításánál figyelembe kell venni a mezőgazdasági terme­lőszövetkezeti tagként töltött azokat az éveket, amelyeket a társadalombiztosítási szabályok szerint a nyugdíj megállapítása szempontjából szolgálati időként figyelembe vesznek, úgyszintén a kisipari termelőszövetkezeti tagsági viszony időtartamát Is, kivéve a bedolgozóként eltöl­tött időt, amennyiben ennek be­számítását jogszabály nem teszi kötelezővé.” Az ismertetett rendelkezések értelmében olvasónknak a ter­melőszövetkezetben eltöltött ide­jét a munkaviszonyban töltött idő számításánál figyelembe kel* venni. A beszámításnál azonban a munkáltató megvizsgálja azt. hogy a termelőszövetkezetben el­töltött évek a társadalombizto­sítási szabályok szerint nyugdíj megállapításánál figyelembe ve­hetők-e. Az ismertetett rendel­kezések szerint csak akkor le­hetséges a termelőszövetkezeti tagsági idő beszámítása, ha a? eltöltött évek nyugdíjmegállapí- tás szempontjából figyelembeve- hetők. Az ismertetettek alapján kér­heti olvasónk a termelőszövet­kezeti tagként eltöltött ideinek a beszámítását is. Amint a felverődött gaz mutatja már ősidők óta így van meg­támasztva az Anna utca elején roskadozó épület. Az autók kény­telenek „féllábbal” a járdán közlekedni. A balesetveszélyen kívül az említett „létesítmény” tovább bonyolítja a belváros amúgysem könnyű forgalmát. Pécs modernnek mondott városrésze ÜJmecsekalja. Ha pedig ez Így van — teszi szóvá nagyon sok olvasónk — akkor miért a kukaedények az elsők, amit az ideérkezők kénytelenek észrevenni. Miért nem találnak végre már lehetőséget arra, hogy a szemetes­edényeket és velük együtt a szemetet is eltüntessék az új városrész «Icáiról. Leveleink nyomában Pótalkatrész helyett... Weisz Ádám homorúdl olva­sónk az alábbi panasszal for­dult szerkesztőségünkhöz: Ez év május 27-én egy Riga motort vásároltam a 202. számú mohácsi járműboltban, de már az első próbaúton felmondta a szolgálatot. Mivel értek a mo­torokhoz nem tartottam tragi­kusnak a dolgot,, mert csupán egy viszonylag egyszerű és ol­csó alkatrészt kellett volna ki­cserélni ahhoz, hogy újra üzem­képes legyen. Az első csalódás akkor ért, amikor a fentebb említett bolt­ban sajnálkozva közölték velem, hogy nincs pótalkatrészük, és módjukban sem áll, hogy be­szerezzék. Ezután nyakamba vettem a fél országot, sorra jártam a pécsi, bajai, sőt a pesti járműboltokat is. de min­denütt hasonló választ kaptam. Végül a fővárosi Csepel Nagy- ker. Vállalatnál is érdeklődtem, ahol a következő választ kap­tam: — csak az esetben ad­hatnának pótalkatrészt, ha a motort náluk, vagy valamelyik vidéki cégüknél vásároltam vol­na. — Mit tegyek hát, hol sze­rezhetném be végül is az em­lített alkatrészt? l * Nos, hogy mindjárt a válasz- szal kezdjük: — sehol. Legalább­is ez derült ki a mohácsi bolt­vezető válaszából, melynek lé­nyege a következő: Riga alkat­résszel elsősorban az ország szervizhálózatát látja el az erre illetékes Csepel Nagykereske­delmi Vállalat. Köztudott ugyan­is, hogy e szervizeknél nagyon sok Riga moped vár javításra, e szerint tehát nem vehető zo­kon, hogy a nagyker. elsősor­ban ezeket látja el pótalkatrész­szel. A „maradékot” — mert ál­lítólag ilyen is van —, szigorúan csak az erre kijelölt járműbol­tok árusíthatják, de hogy me­lyek ezek, s miféle „jellel” van­nak ellátva, erre máig sem jött rá a lábát lejáró kárvallottunk. De hogy mégse veszítse el tel­jesen a reményét, szívlelje meg a boltvezető általunk tolmácsolt javaslatát: »bedöglött” motorját adja be mielőbb a Baranya me­gyei Szerelőipari Vállalathoz, s bizonyos várakozási idő után kérjen tőlük egy „javíthatatlan­sági nyilatkozatot”, melyben a vállalat javasolja a vásárló kár­talanítását. Ami a „várakozási időt” ille­ti, sajnos meglehetősen bizony­talan a terminusa, mert minden azon múlik, hogy a nagyker so- ronlévő szállítmányaiból hány­szor „pipáltatott ki” a megren­delt pótalkatrész. Ha „sokszor”, az jó jel, mert ezzel egyenes arányban növekszik a reménye is, hogy előbb-utóbb kézhez kapja a cserére jogosító nyilat­kozatot. Ha meggondoljuk, nem is olyan rossz bolt, egy nyavalyás alkatrész helyett új motort kap­ni, ami — ha szerencséje van —, ismét bedöglik, s ilyenfor­mán akár az idők végtelenségé­ig újakra cserélgetheti. Persze előfordulhat, hogy a „Külker” egy szép napon „meg­unja” a dolgot és csak meg­felelő mennyiségű pótalkatrész ellenében köt üzletet a partne­rekkel —, de ettől egyelőre nem kell tartani. — Mert aminek nálunk már „tradíciója” van, azt nemigen szokás megbolygat­ni. P. Gy. r \ i

Next

/
Thumbnails
Contents