Dunántúli Napló, 1970. szeptember (27. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-16 / 217. szám

6

DUNÁNTÚLT N A PT 0

1970. szeptember 10.

A SZERKESZTOSEG

IkltlKmitk / ti/ úí v[/j \AJJ \J u

NÉHA TÉVED AZ EMBER

A baj ott kezdődött, hogy van egy öreg szőlőm Gyükésben, amely adóköteles. Kaptam ugyanis a. II. kerület pénzügyi osztályától egy adóívet, mely szerint űzetnem kell mezőőri járulék címén 55 forintot. Sokat rágódtam azon, hogy a kölcsönös tiszteleten kívül, mi köze hozzám a II. kerületnek, mert a fent említett rzőlőm az I. kerületben van, a 1 .kasom pedig a Ill-ban.

Szóból ért a magyar! Felhívtam a II. kerületi pénzügyieket, ahol megfértek, hogy az elmondottakat foglaljam írásba és liildjem el hozzájuk. Egy idő múltán kaptam tőlük egy végest, mely szerint törölték az 55 forintot, de erről értesítést küldtek a III. kerületnek is. Ismét elgondolkodtam a dolgon. Nyugtalanított, hogy miért a III. ke- x ületet értesítik az 55 forintról, hiszen a mezőőri járulékot oda kell fizetni, ahol a földterület van, tehát az I. kerülethez.

Aztán egyik este hazatértemkor avval fogadtak, hogy itt volt a in. kerületi végrehajtó, hogy most már 60 forintot fizessek az otthagyott csekken, mert ellenkező esetben letiltják a fizetésemből. Mit tehet a szegény adóköteles általában? Időt és fáradságot nem kímélve, de eljár az ügyében. Eljártam. Közben Síép csendesen megérkezett az

I. kerülettől az adóív, mely szerint mezőőri járulék címén fizessek 33 forintot. (Szavamra, a legolcsóbb kerület.)

A harmadik kerületi pénzügyi osztály vezetője, kicsit furcsán nézett, amikor megmutattam az

J. kerület kivetését, de azt még kijelentette, hogy a végrehajtás marad addig, amíg nem hozok a 1L kerülettől egy törlési papírt.

Elballagtam a n. kerülethez azért a bizonyos „törlőpapírért”. Elmondtam a szórakoztatásom történetét és örömömnek is kifejezést adtam, hogy elkerültem e drága kerületből és mellesleg megjegyeztem, hogy szép kis újságtéma az egész história. Ez olaj volt a tűzre és ismét jött a kioktatás. Még a foglalkozásomat is megkérdezte a főelőadó, bár még ma sem tudom, mi köze a foglalkozásomnak ehhez az ügyhöz. Nem vagyok jogász, de annyi jogi alapom van, hogy valaki, vagy valakik az én számlámra hibáztak, de ezt nem hajlandók elismerni. Semmi többet nem szóltam és nem is írtam volna, ha valahol, valaki azt mondta volna: „Nézze kérem tévedtünk, elnézést kérünk, emberek vagyunk, tévedhetünk, ne haragudjon!”

A „törlőpapírt” megkaptam,

visszasétáltam a ül. kerülethez odaadtam abban a reményben, hogy a történtek után most már nyugodt éjszakáim lesznek, nem fogok a mezőőri járulékról álmodni. Vagy: „Néha téved az ember. ..”

HÁMOR JANOS m. kér., Radnóti M. u. 11/b.

KI JOGOSULT OLAJKÄLYHÄRA?

Augusztus 24-én a PIK III. kerületi házkezelöségén kértem, hogy biztosítsanak alagsori, hideg, nehezen fűthető lakásomba olajkályhát. 70 éves vagyok, eltartott, beteg, krónikus ízületi gyulladásban szenvedek, amit körzeti orvosom is igazolt. A Házkezelőség a PIK igazgatójához küldött, mondván, ha ott megkapom a kiutalást, biztosítják számomra az olajkályhát.

Kérésemet a PIK igazgatója azzal utasította el, hogy „nincs pénzünk arra, hogy mindenkinek olajkályhát adjunk”. Most már csak azon töprengek, ki jogosult olajkályhára?

ÖZV. KULISCH NANDORNÉ Pécs, Petőfi u. 73.

Hogy magyarázzam meg a háromhónapos gyerekemnek...

Én, mint vásárló, restellem magam, hogy olyan kérdés tisz- ! tázásában kérem segítségüket,

, amely a nyár folyamán lapjuk • f asábjain már téma volt. De a , szükség kényszerít rá. hogy | megemlítsem. A lényeg, hogy a szombati és hétfői napokon a 183. sz. Élelmiszerbolt (Mecsek u.) rendszerint 8-r-9 óra felé kapja meg a friss tejet A környék lakói, — velem együtt, — szinte félnek a fenti napoktól

és totózva várják, vajon mikor jön a tej. Hogy magyarázzam meg a három hónapos gyermekemnek, hogy ném kaphat reggelit, amikor felébred, mert nincs még tej. A nyári problémákat — szállítási és gépkocsi- vezető hiány — még valahogy elfogadtuk. De most? Vajon mivel magyarázzák ezt az állandósult tej-elmaradást?

Regény! Istvánné

Kaposvári u. 15.

Több megértést!

A Komló és Dombóvár között közlekedő személyvonattal utazunk minden reggel Komlóról Sásdra. A kocsik általában zsúfoltak, ülőhelyet nagyon ritkán lehet találni. Azon a napon, szep- I tember 11-én olyan szerelvényt indított a MÁV, mely 5 elavult, és nézetünk szerint kiselejtezett kocsiból állt, ami egyáltalán nem er- ' re a vonalra való. A szóban- forgó 5 kocsi közül egyet a tanulók részére, egyet pedig I. osztályúnak jelöltek meg. Az természetes is, hogy akinek a jegye nem oda szól, az a fapados részben foglal helyet, azonban az már kevésbé, amilyen hangnemben az éppen szolgálatot teljesítő kalauznő a másik kocsiba küldte az embereket. Még az I. osztályú kocsi peronjáról is durva hangnemben utasította ki az utasokat. Azok a dolgozók, akik kénytelenek lakóhelyüktől más városba, esetleg faluba utazni naponta vonattal, és havonta kifizetik a 300 forintot, úgy gondoljuk, annyit megérdemelnek, hogy legalább ülőhely jusson számukra. Azok a bányászok, akik éjszaka szenet termelnek, kénytelenek 20— 25 kilométer távolságot megtenni állva, mert a MÁV arra hivatkozik, hogy a balatoni forgalomra való tekintettel, oda irányítják a kocsikat

Ezek a járatok munkásvonatok, melyeken rendszeresen olyan utasok is közlekednek, akik a komlói piacra hozzák áruikat. El lehet képzelni, hogy ha 5 kocsiból áll az egész szerelvény, és ebből kettőt nem szabad elfoglalni, mennyire elegendő az a 3 kocsi, melyben az emberek egyrésze a kocsi belsejében, a másik része pedig a nyitott peronon áll. Mi lesz, ha a rossz idó beálltával is ezeket a kocsikat közlekedtetik, és ilyen kis számban.

Jelenleg az I. osztályú kocsiban csak kimondottan MÁV dolgozók utazhatnak. Mi pedig, akik naponta utazunk, nem a szabályokat akarjuk megsérteni, csupán emberekhez méltó körülményeket szeretnénk és a jegykezelők részéről emberségesebb bánásmódot. Szívesen vettük volna a különbözeti jegyet, de az illetékes jegyvizsgáló nő nem volt hajlandó ezt a kérésünket teljesíteni, csak 10 forint büntetés ellenében. Ehhez hozzá kell tennem még azt is, hogy az I. osztályú kocsi szinte teljesen üres volt.

Csernus Zoltánná

Sásdi Járási Tanács

Községünk, Vasas n. egyetlen útja a Nevelők útja, mely ösz- szeköti a falut a teleppel, tehát a legforgalmasabb utca. Ez vezet az Iskolába, orvoshoz, boltokba, moziba, bányászotthonba. Ugyanezt az utat járja Vasas I. község lakossága, ha moziba, vagy a bányászotthonban kíván szórakozni. Sajnos, ez az igen forgalmas utca szégyenteljesen rossz állapotban van. Olyannyira rossz, hogy szinte veszélyes rajta közlekedni. Az utca lakói társadalmi munkával, némi anyagi hozzájárulással javították, de mivel kb. 10—12 fokos lejtésű a kavicsot és egyéb zúzalékot egy-egy eső lehordja az utca végére és így olyan mint egy kiszáradt vizesárok.

Az I. kerületi Tanács tervbe vette az út javítását, tudomásunk szerint a költségvetés is elkészült. Az út azonban úgy van, ahogy volt. Az utcában lakók közül többen szeretnék házuk táját szépíteni, kerítést csináltatni, az építési osztály azonban nem ad engedélyt azzal az

indokkal, hogy még nem tudják az utca határvonalát. Meddig várjanak erre?

Jó lenne, ha az L kerületi Tanács rendbehozatná ezt az igen forgalmas utcát, már csak azért is mivel számottevő társadalmi munkát is felajánlott a község lakossága

Szava János és 50 aláírás

KÖSZÖNJÜK!

Szeretnék köszönetét mondani a Pécsi AKÖV dolgozóinak. Ugyanis a napközis tanulókat naponként vittük autóbuszon. Az autóbusz vezetők oly kedvesek voltak velünk szemben, szívesen várakoztak, míg a száznál több tanuló fel- és leszállt a kocsikról. Ugyanígy a kalauzok is szeretettel beszéltek diákjainkkal. Jói esett emberségük, gyermek szeretetük.

KOVÁCS JANOSNÉ, a meszes! napközis tábor vezetője

Mielőtt elszakítaná a vezetékeket...J

A Kozármisleny-üjtelepi magaslaton egy háromszögelési pontot jelző faépítmény áll. Azaz csak állt, mert törés és süllyedés következtében veszedelmesen megdőlt és már csak néhány centiméter választja el a sűrűn kifeszített telefonvezetékektől. Mielőtt még elszakítaná a vezetékeket nem ártana megjavítani, vagy pedig ha szükségtelenné vált, eltávolítani.

Az illetékesek

: . ...............- ■ - ......-- ■ : ^-A -w

„

Árusítás Shell módra?“

Nem mentségünkre, de magya- 1 vázaiképpen meg kell monda- | nunk, hogy részünkről, már mint a központ és nem a pécsi állomás vagy állomásaink részéről követtünk el hibát. Mint ismeretes, ha gépjármű alkatrészek kereskedelmi forgalomba kerülnek, úgy azokat tetemes forgalmiadó terheli, míg forgalmiadó mentesek abban ez esetben, ha szervizeinkben kerülnek általunk beépítésre. Amikor a páramentesítő ármegállapítását közöltük szervizeinkkel, közöltük et felszerelésért felszámítható dijat is azonban nem elég világosan, hogy ez nem forgalmiadós cikk, ezért nemcsak beépítve is árusítható. A nyílt le„POR, SZEMÉT ÉS LEGYEK LÉGIÓI..."

A Dunántúli Napló szeptember 2-i számában fenti címen megjelent levelükre, melyet Bózsa László és 31 társa aláírt — kivizsgáltam és a következőkről intézkedtem:

A naponta kiszállított szemét mennyiség salakkal való lefedésére a szállítási részlegünket köteleztem, továbbá elrendeltem, hogy hetenként egy alkalommal az egész területen vegyszeres légyirtást végezzenek. Intézkedés történt arra vonatkozóan is, hogy az új szeméttelep megnyitása mielőbb megtörténjen, és a régi telepet október végéig véglegesen lezárjuk.

GYXMESI LÁSZLÓ, a Pécsi Köztisztasági és Ütkarbantartó Váll. igazgatója

vél olvasása után nemcsak a páramentesítővel kapcsolatban, de minden, a szervizeinknél forgalomba kerülő termékkel kapcsolatban csináltunk egy belső felülvizsgálatot és részletesen kioktattuk szervizvezetóinket az egyes termékek forgalomba- hozatalával kapcsolatos teendőkről.

Gerő László

igazgató

„SELEJTES T0HTA..."

A Dunántúli Napló szeptember 2-i számában a fenti címmel megjelent panasz kapcsán a vizsgálatot elrendeltem és az alábbiakat állapítottam meg. Az említett cukrászsütemény annak idején történt szállítása az előírásnak megfelelően történt ugyan, de a nagy meleg következtében megolvadt a csokoládé bevonata. Ezért az eredeti 70 forint 40 filléres árát 60 forintra csökkentettük. A panaszosokat az eladó tájékoztatta is, hogy az átvétel nem kötelező, de Púpos Sándomé ennek ellenére elvitte a megrendelt tortát.

Tekintettel arra, hogy az eladó 10 forint 40 filléres árdrágítást követett el, intézkedtem, hogy a vásárló részére az árkülönbözetet visszatérítsék. Továbbá intézkedés történt arra vonatkozóan is, hogy a jövőben a szállítás a kora * reggeli órákban történjen, hogy az esetleges minőségromlást ezzel is elkerüljük.

König István

Siklós és Vidéke ÁFÉSZ

osztály vezető j e.

Jogi

tanácsadó

Horváth L levelében arra kér választ, hogy a termelőszövetkezeti tagot megrokkanása esetén mennyi háztáji föld illeti meg?

A háztáji földterület nagyságát a termelőszövetkezeti törvény határozza meg. A rendelkezés szerint a termelőszövetkezeti közös földekből háztáji föld használatára a termelőszövetkezeti tag jogosult, abban az esetben, ha a termelőszövetkezet által meghatározott munkamenyi nyiséget teljesítette.

AZ ÖREG, ROKKANT tfagy TARTÓSAN MUNKAKÉPTELEN termelőszövetkezeti tagot a háztáji föld használatának a joga a MUNKAVÉGZÉSTŐL FÜGGETLENÜL megilleti.

A háztáji föld nagysága termelőszövetkezeti tagonként 800— 1600 négyszögöl lehet. A háztáji szőlő és gyümölcsös területe ezen belül nem haladhatja meg a 800 négyszögölet.

Levélírónk figyelmét felhívjuk arra, hogy az érvényes rendelkezések szerint a termelőszövetkezeti tag a belterületen, zártkertben vagy közvetlenül a tanya körül lévő földjét személyi tulajdonjoga alapján háztáji földként használja. Ezen területek beszámítanak a háztáji föld területébe.

K. I. olvasónk kérdése, hogy mennyi ideig lehet a társadalombiztosítás terhére igénybevenni a kórház ápolást?

A megjelent módosító rendelkezések értelmében 1970. évi július hó 1. napját követően a kórháziápolásra szoruló dolgozók, családtagjaik, a nyugdíjasok és családtagjaik a betegségi biztosítás keretében IDŐBELI KORLÁTOZÁS NÉLKÜL díjtalan kórházi ápolásra jogosultak.

Ez annyit jelent, hogy addig lehet igénybevenni a kórházi ápolást, ameddig az a gyógyulás szempontjából szükséges. (1970. évi. 10. sz. tvr. és 17/1970. (VI. 3.) Korm. sz. r.)

Több olvasónk érdeklődésére az alábbiakban ismertetünk két fontos rendelkezést, illetve állásfoglalást.

I. Az árvíz elleni munkában résztvevő, valamint az árvíz sújtotta területeken az árvíz által okozott károk helyreállítására irányuló munkákon foglalkoztatott nyugdíjasok az 1970. évben KORLÁTOZÁS NÉLKÜL megkapják nyugdíjukat akkor is, ha összk ereset ük ebből a tevékenységükből származó munkabérük miatt haladja meg a rendeletekben előírt évi 6000 forintot.

Azok a nyugdíjasok, akik az árvízkárok helyreállításában

résztvesznek az évi 6000 forintot meghaladóan kereshetnek anélkül, hogy nyugdijuk korlátozás alá esne.

II. Hosszú ideig vitás volt, hogy a próbaidőre vagy határozott időre létesített munkaviszony megszűnése esetén a kisgyermekes anya gyermekgondozási segélyre jogosult lehet-e. A Munkaügyi Minisztérium állás- foglalása szerint, ha a kisgyermekes anya munkaviszonya a SZÜLÉSI SZABADSÁG IDEJE ALATT SZŰNIK MEG, akkor a gyermekgondozási segélyre akkor is jogosult, ha a szülés napján már nem állt munkaviszonyban.

A szülési szabadsággal kapcsolatban, ugyanis az Mt. V. 57. 9 (1) bekezdése a többi közt azt írja elő, hogy az anyának a szülési szabadságot a szülést megelőző négy héttel kell kiadni; csak saját kérésére és orvosi véleményre halaszthatja el a szülési szabadság megkezdését a szülést követő időre.

A Munka Törvénykönyv rendelkezéseit és a gyermekgondozási segélyre vonatkozó rendelkezéseket összhangban lehet helyesen elbírálni. Ez pedig egyértelműen azt eredményezi, hogy a szülési szabadságon lévő terhes nő részére, akkor is meg jár a gyermekgondozási segély, ha ezen szülési szabadság alatt szűnik meg a munkaviszonya.

(Munkaügyi Minisztérium 1877/1970. sz.)

„Kicsf a rakás...“

A fenti cím egy 8 centiméter vastagságú és kb. egy négyzet- méter alapterületű deszkatakol- mányhoz fűződik, mely a pécsi főpályaudvar szenespincéjét takarja el a 31-es buszmegálló előtti járdán.

Napközben nincs baj vele, mert észrevehető, elkerülhető, de szürkület után, pláne esti forgalomkor, alaposan „megtréfálja” a gyanútlanul tülekedő utasokat. Különösen a késői vonatok utasait, akik a peronról kitódulva, hosszabb-rövidebb

vágtával igyekeznek elérni a már berregő indulni készülő buszokat.

A 30—31-es megállókig szabad *x út, de akik a 46—48 sib.

számmal jelolt buszokhoz __

k

éznek, jaj közülük a fürgébb lábúaknak. Azok menthetetlenül átbotlanak az említett tákolmá- j nyon és az utánuk nyomulók jóvoltából azonnal ki is alakul a „kicsi a rakás” nevezetű játék rendkívül kellemetlen változata.

Félre téve a humorizálást, magam is voltam már szenvedő alanya és szemtanúja is e „társasjátéknak”, mellyel a MÁV „kedveskedik” utasainak — ki tudja mióta.

Most már csak az a kérdésünk, hogy meddig még?

NAGY JÓZSEF i ás utastársai

Leveleink nyomában

Mielőtt a fél falu összedőlne...

JLfár több mint fél éve an9*LTM- nak, hogy Erzsébeten, a Pincesor 113 számú házam előtti úttesten beszakadt egy régi pince, amiről még az nap jelentést tettem a helyi tanácsunkon. Sajnos az intézkedés csupán annyi volt, hogy a kerítésem melletti akácfát kivágták és karóival körül tűzdelték a gödröt, ami azóta félelmetes szakadékká terebélyesedett, az át- szivárgások. tönkretették az ivóvizemet is.

Azóta felkerestem minden illetékest. de a helyi és a Járási Tanács is elhárította magáról a felelősséget, pedig az említett utca a helyi tanács kezelési hatáskörébe tartozik. Igaz, javasolták, hogy pereljem be a beszakadt pince tulajdonosát, pedig véleményem szerint a tsz-t kellene kötelezni a károk helyreállítására. Ugyanis az utcánkban van egy raktáruk is, ahová 20 év óta a tsz vontatói, Zetorai szállítják a burgonyát, a műtrágyát, nem kell tehát különösebb bizonyítás ahhoz, hogy az ő nehéz járműveik okozták az úttest leszakadását. Náluk is reklamáltam, de jóformán szóba sem álltak velem, mondván, hogy a tanácsra tartozik a gödör eltüntetése és az okozott kár megtérítése is. Ezekután valóban nem tudom kihez forduljak segítségért”.

NAGY JÓZSEFNÉ Erzsébet, Pincesor 113. •k

A látvány valóban félelmetes volt. de — mint később kiderült, — a következményei méginkább azok. De maradjunk egyelőre az említett pincénél, melynek helyén akkora szakadék tátong, hogy egy kocsi lovastól együtt „kényelmesen” elférne benne.

Pedig Nagy Józsefné időközben lapátot is fogott, hogy a kútját és az udvara utcára eső szegélyét megmentse a beszakadástól, de a töltésnek szánt földköbmétereket haszontalanul elnyelte a naponta „terebélyesedő” szakadék. Ehhez nyilván hozzásegítettek az általa említett esőzések is. melyek nyomán a csapadék utat talált a szomszédos pincék boltozatlan falaihoz, sőt a Pincesor alatt húzódó utcasor lakóházaihoz is.

Eredmény? Ezideig 5 pince roskadt össze és két családi ház került nagyon komoly veszélybe, a Pincesort és az említett utcát határoló magas partoldal megcsúszása miatt. Különösen ijesztő a látvány Petrovics Istvánék udvarán, ahol szemlátomást szakadozik a partoldal, és puszta szerencse, hogy a már eddig leszakadt több köbméteres agyagtömbök nem temették el a sertésén át és a mellette lévő kis háztáji épületet. És mi a véleménye mindezekről a helyi tanács vezetőinek?

Kövi Imre vb-titkár nem tagadta, hogy a Pincesor útja valóban a tanács hatáskörébe tartozik.

— Sajnos tehetetlenek vagyunk l — mondotta. — Építési szakemberünk • nincs, nem kaptunk rá státust, tehát a felelősség nem ránk, hanem a Járási Tanács építési a közlekedési csoportjára hárul. Mi megtettük, ami megtehető . ..

Ez, mint mondotta abból állt, hogy márciusban jegyzőkönyvet vettek fel az úttest beszakadásáról és „haladék nélkül” továbbították azt a Járási Tanács illetékeseihez. A helyszínelés hamarosan megtörtént és azonmód meg is született az elsőfokú határozat, ami szerint a beszakadt pince tulajdonosát tették felelőssé az említett károkért. Nem sok eredménnyel, mert Völgyiné fellebbezett, illetve a tsz-re hárította át a felelősséget.

És mi történi azután, hogy a tsz visszadobta a labdát a tanácshoz?

— Behívattuk a károsultat, hogy ő perelje be a pincetulajdonost, mondotta a vb-titkár. — Erre természetesen azután került sor. amikor az említett fellebbezést követően a járásiak Nagy Józsefnét marasztalták el a kútja miatt. Amíg előbb azzal érveltek, hogy nem lett volna szabad a pincét az úttest alá építeni, a fellebbezés után már azt vizsgálták, hogy a pince épült-e előbb vagy a kút. Nos miután kiderítették, hogy a pince már 100 éves. a

kút pedig mindössze 25 éve

épült, ezért úgy döntöttek, hogy Nagy Józsefnét terheli a felelősség. amiért a kútját a pince végfalának közvetlen közelébe, vagyis a megengedettnél kisebb távolságra fúratta.

Ugyan mi mást mondhatnánk erre az enyhén szólva is elképesztő érvelésre, mint azt, hogy „elérte a célját”. Ezekután igazán nem csodálkozhatunk azon, hogy Nagy Józsefné lemondott a pereskedésről és hovatovább oda Jutott, hogy „örül” ha megússza a dolgot büntetés nélkül.

De talán még ennél is meglepőbb volt a tsz-elnök válasza, amikor az ő felelősségéről érdeklődtünk.

— Nekünk nincs beszakadt pincénk, s íígy senki sem kötelezhet bennünket arra. hogy mások mulasztásért tartsuk a hátunkat. . .

— Ue hiszen a raktáruk ott van, — ellenkeztünk — és . az egész falu tanúsítja, hogy szezonidőben a tsz gépjárművei használják a hozzávezető utat.

— Ilyen alapon hozzá is segítettünk volna a gödör betemetéséhez. mondotta —, de erre nem kaptunk sem utasítást, sem kérést a tanácstól. . .

Lám egy kis „forszírozás” után megtaláltuk végre a „megoldás” nyitját és ezekután már a tanácson múlik, hogy hat hónap múltán éljen is a „kérési” vagy az „utasítási” jogával. De most már haladéktalanul, még mielőtt a fél falu összedőlne.

P. Gy,

t

i

„Az úgy van, ahogy volt46