Dunántúli Napló, 1970. szeptember (27. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-15 / 216. szám
>Világ proletárjai, egyesüljetek! Ara: 80 fillér Dunántúli napló xxvii.évf.8i6.szám Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja um.szcpt.is.,kedd Külföldjáró diákok N éhány év óta örvendetesen gyarapszik középiskoláinkban a külföldi osztálykirándulások száma. Saját, osztályközösségi elhatározásokból és zömében saját keresetű pénzforrásokból; természetesen a szokásos országjáró tanulmányi kirándulásokon túl. Itt Pécsett is mind többször hallani, hogy valamelyik középiskola egyik vagy másik általában III— IV. osztálya együttesen járt külföldön, vagy tervez ilyen kirándulást. A Nagy Lajos Gimnáziumban például több éves hagyomány immár a III-os szőlő- és bortermelő szakközépiskolai osztály nyári külföldi útja. A most érettségizettek például az NDK-ban töltöttek néhány hetet. A IV. F. osztály pedig az idén csehszlovák és lengyel vidékeken szerzett életre szóló, emlékezetesen szép élményt. Hozzátehetném; három iskolaév és vakáció közös kereseteiből! A Széchenyi Gimnázium IV. B. osztálya ugyancsak ilyen forrásokból fedezte a nyári tíz napos várnai táborozás költségeit. Követésre méltó — sajnos eléggé ritka még — a Jannus Pannonius Gimnázium volt IV. A. osztályának példája: még elsős korukban társadalmi szerződést kötöttek a vókányi tszszel. Őszi munkanapjaikon és alkalomszerűen is részt vállaltak a tsz idénymunkáiban. Azzal a céllal, hogy négy évvel később, érettségi vtán külföldi túrára indul az osztály. Tervüket megvalósították. Azt hiszem kevés osztály mondhatja el magáról, hogy egy Tátra-vidéki közös kiránduláson „lépett ki” a nagybetűs életbe. A Leöwey Gimnázium tagozatos osztályai cseremeghívással jártak nyáron Leningrád- ban, illetve az NDK-ban. Szívesen sorolnám még a példákat, de a belváros öt gimnáziumában csupán eny- nyit találtam. Vagyis a most végzett, illetve végzős osztályok átlag, kb. egy tizede vállalkozott, s vállalkozik közös osztálykirándulásra. S őszintén szólva kevésnek tűnik ez az arány. Sokkal többen is részesei lehetnének sőt igen sok hátrányos vagy nehezebb szociális helyzetű diák csak ilyen módon juthat el a határon túlra, középiskolás évei során. Hisz nem kétséges, hogy a külföldön vakációzó diákok jobbára módosabb szülők gyerekei, akik együttes családi kirándulás vagy külföldi rokonok, ismerősök cseremeghívása révén szerezhettek nyári élményeket egy-egy szomszédos vagy távolabbi országban. A többség azonban ma még anyagi okokból nem jut el külföldre középiskolás évei alatt. Nem is egy körülmény viszont amellett szól, hogy a külföldi osztálykirándulásokat lehet és szükséges is gyarapítani. Méghozzá nem a szülők zsebére, nem a tanulók családjára hárítva ennek az anyagi terheit. Kérdés: hogyan? A vélemények megoszlanak. Találkoztam olyan igazgatóvá} is, aki szerint egyetlen osztály külhoni túrája is „horribilis” erőfeszítésekbe, áldozatokba kerül tanárnak- diáknak egyaránt; a szülők idegenkednek, a munka- azaz kereseti lehetőség kevés; nem megy —, nehéz ügy ez. Nem vitás. A Nagy Lajos és a Széchenyi Gimnázium példája azonban azt igazolja, hogy mindig akadnak kollektív merészséggel vállalkozó osztályok és az áldozatot vállaló osztályfőnökök is. A Széchenyiben például az utóbbi három évben öt ilyen osztály jutott el külföldre, és már az idei tanévben is egy II. és egy III. osztály jelentkezett eddig. (Mellesleg a jelentkezés követelménye az, hogy a tervezett összeg háromnegye takarékban legyen, a többit egy év alatt keresik hozzá.) Alapvető szerApont, hogy a szülőket nem terhelik a kiadások. Mégis, sokszor az ettől való aggályok, a merev szemlélet, a kisszerűség, a gyerek zsebpénzével való szülői rendelkezés olykor az, amin hajótörést szenved egy- egy szép terv. Következésképpen pedagógusainkra és az osztály szülői munkaközösségekre vár elsősorban a szemléletformálás feladata. Eszel, meggyőzve a kétkedőket, a 'szülői ház és az iskola közös törekvéseinek fókuszába lehetne helyezni egy-egy külföldi út tervét. Nem reménytelen ez sem! Az egyik Romániában és a bolgár tengerparton járt osztálynál éppen a vidéken élő szülők szorgalmazták e munkaközös túrának a lehetőségeit. Azzal, hogy — anyagi okokból — ha most, az osztály közös keresetéből nem jut el a gyerek külföldre, akkor jó ideig biztos lemondhatnak róla, hiszen a család különben nem tudna áldozni erre. Ami a közös pénzkeresetet illeti: a példák arra utalnak, hogy ahol nagyon akarják, megtalálható az az üzem, vállalat, ÁG, vagy tsz, amelyik szívesen veszi a gyerekek idénymunkáját esetleg a szokásos szüreten túl, máskor is. íEgy-egy vasárnap, hétvégen vagy a nyári időszakban is.) A nagyszerű cél pedig szárnyakat képes adni a 1ó munkához ezeknek a fiataloknak. S számtalan forrása, lehetősége van ma már a kollektív pénzszerzésnek, Érdemes megkeresni, kihasználni ezeket. R övidesen lejár az egyhetes szüreti munkák társadalmi szerződéseinek időszaka. Egy-egy osztály átlag négy-ötezer forintot is megkeres munkájával. A fel- használás módjáról a közösség dönt. Érdemes elgondolkodni, különösen a mostani első osztályosoknak: együttes munkájuk és tudatos takarékosságuk egy közös külföldi út bázisa lehet két- három év múlva. Azontúl, hogy a diákévek legszebb közös emléke egy ilyen osztálykirándulás, a kérdés pedagógiai vonatkozásai önmagukban is jelentősek. A közös munka sikerélménye, közösségformáló ereje; a közös tervezgetés öröme és a megvalósulás élménye nevelőeszköz, nevelési tényező. Csakúgy, mint a külföldjárás politikai nevelő hatása is: a hazafiság nemzeti és nemzetközi vonásainak elmélyítésére, a személyes kapcsolatokkal egy- egy szövődő új barátsággal a külföldi és a magyar diák között. W. E. Gromiko Londonba látogat Az angol külügyminisztérium hétfőn bejelentette, hogy Andrej Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere elfogadta az angol kormány meghívását és még ebben az évben látogatást tesz Angliában. A látogatásra a diplomáciai körök szerint előreláthatólag a jövő hónapban kerülhet sor, amikor Gromiko az ENSZ közgyűléséről hazatérőben valószínűleg két napot lőtt majd Londonban. Péter János meghívására Ma Budapestre érkezik Jan Marko csehszlovák külügyminiszter KS/D. NAPLÓ. TELEFOTO Jan Marko, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság külügyminisztere Péter János külügyminiszter meghívására kedden hivatalos baráti látogatásra Budapestre érkezik Jan Marko, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság külügyminisztere, hogy magyar kollégájával és hazánk más vezető képviselőivel megbeszéléseket folytasson a két szomszédos testvéri szocialista, ál^ lám kölcsönös kapcsolatait érintő kérdésekről. Jan Marko budapesti megbeszélései minden bizonnyal hozzájárulnak a magyar—csehszlovák baráti kapcsolatok további elmélyítéséhez. Jan Marko 1920. szeptember 6-án született a losonci járás egyik községében. Toc- nicán. A felszabadulást követő években középiskolai tanári, majd mérnöki oklevelet szerzett és egyre jelentősebb közéleti tevékenységet fejtett ki. 1954-től öt éven át a Szlovák Nemzeti Tanács pénzügyi megbízottja és — egyidejűleg — 1960-ig a Szlovák Nemzeti Tanács alelnöke. 1960 és 1962 között a Kassai Magnezit Művek igazgatói posztját tölti be, fontos gazdasági kulcspozíciók után 1965-ben miniszteri tárcát kapott. Ugyanekkor nevezték ki a Szlovák Műszaki Bizottság elnökévé, s megválasztották az Állami Műszaki Bizottság alelnöké- vé, mely tisztséget 1968. december 16-ig töltötte be. 1969 januárjában a köztársasági elnök külügyminiszterré nevezte ki, s e minőségében azóta nagy fontosságú nemzetközi tevékenységet folytat a konszolidáció útjára lépett Csehszlovákia szocialista külpolitikájának megszilárdítása érdekében. Jan Marko tagja a CSKP Központi Bizottságának és tagja Csehszlovákia Védelmi Bizottságának is. A csehszlovák külügyminiszter, aki fontos közírói tevékenységet is kifejt, többízben magasszintű állami kitüntetésben részesült. A tartalomból: 450 ellenlűsz (2 old.) A szolgáltatások bővítése társadalmi ügy (3. old.) Meddig téri földjeinket a jég? (3 old.) Sajtótájékoztató a Belügyminisztériumban (5. old.) Gyorslista az emléklottószelvény tárgy- nyereményéről (5. old.) Október 12 —17 Dél-dunántúli népművészeti hét Baranya népzenei estje Kaposváron Somogyi kezdeményezésre az idei évben, október 12— 17 között Kaposváron rendezik meg először a dél-dunántúli népművészeti hét eseménysorozatát. A visszatérő eseménysorozat négy megye: Somogy, Tolna, Zala és Pécs-Baranya közös rendezvénye, de a rendezőszervek közt ott találjuk a Művelődésügyi Minisztérium, az Akadémia, a Néprajzi Múzeum és a Magyar Televízió illetékes osztályait, csoportjait is. A népművészeti hetet október 12-én délelőtt nyitják meg a kaposvári Palmiro Togliatti Megyei Könyvtár élőadótermében. Ezt követően hangzik el a háromnapos népzenei tudományos tanácskozás vitaindító referátuma A magyar népdal helyzete, feladatai és lehetőségei címmel dr. Vargyas Lajosnak, az MTA Népzenei Kutatócsoportja vezetőjének előadásában. Ä téma öt kor- referátora közt szerepel dr. Andrásfalvy Bertalan, az MTA Pécsi Tudományos Intézetének munkatársa is. Délután nyitják meg a hét kiállításait. A vendéglátó megye a Somogyi hímzés; Baranya megye A baranyai temetők díszítő művészete eí. mű kiállítássál; a Néprajzi Múzeum hangszerkiállítással szerepel ezen a rendezvény- sorozaton. I A tanácskozás további napjain előádások hangzanak el a népdal, a népköltészet szövegéről; a népdal és az énekzeneoktatás kapcsolatáról, a Röpülj páva népdalvetélkedő tapasztalatairól. A program keretében elbírálják a nép- művészeti hét alkalmából meghirdetett önkéntes rjép- rajzi és nyelvjárási gyűjtőpályázatra beérkezett munkákat és népművészeti filmeket. Esténként ' pedig a rendező megyék egy-egy önálló műsoron mutatják be tájegységeik népdal- és hangszeres népzenei kincseit. Baranya megye október 14- én este népi hangszeres és énekes szólisták, valamint a Mecsek Táncegyüttes közreműködésével ad önálló népzenei műsort. Szezonközépnél tartanak a Drávasztárai Dráva Gyöngye Termelőszövetkezet savanyító üzemében. Az Ötven fős üzem elsősorban a tsz saját termését dolgozza fel, de ide szállítja áruját a zalátai, felső- szentmártoni és tótújfalui termelőszövetkezet is. Idén mintegy 9 millió forint értékben 14 vagon uborkát, 30 vagon paprikát, 40 vagon káposztát dolgoznak fel. Angol exportra öt vagon savanyított apró hagymát, a FŰSZERT részére pedig a többi között 20 vagon savanyított paprikát szállítanak. A feldolgozáshoz kevésnek bizonyult a meglévő hordómeny- nyiség, ezért az egyik partner, a Szigetvári Konzervgyár négy, egyenként három va- gonos alumínium tartályt adott az üzemnek, amiben most a gyár részére a szovjet exportra készülő zakuszkához savanyítják a paprikahüvelyt. Képünkön: a készülőiéiben, illetve töltés alatt álló tartályok a hordórengeteg szomszédságában. Erb- János, felvétek. A legnehezebb negyedév előtt a MÁV Felére csökkent a késedelmes kirakás A kocsiforduló meggyorsításáról egy hónapja hozott érvényes határozat kedvező — bár még nem „száz százalékos” — eredménnyel járt, s némileg enyhítette a vasút nehéz helyzetét. A júliusi 1200—1400-zal szemben ugyanis az utóbbi néhány hétben átlagosan 600—700-ra, tehát a felére csökkent a késedelmesen kirakott vagonok száma, ennek nyomán — bár a kocsihiány ' változatlanul fennáll —, több vagont tudnak a fuvaroztatók rendelkezésére bocsátani, mint korábban. A múlt héten szeptember 8-án, 15 245 vagonos teljesítménnyel rakodási csúcsot értek el, s ezt ugyancsak erős napok követték, ti- zennégyezernél több vagon kirakásával. A vasárnapi rakodásban azonban még mindig nem érték el a kívánt eredményt. A szeptemberi 8.5 millió tonnás szállítási feladat végrehajtásához. vasárnaponként is legalább 8500 vagont kellene megrakni, a múlt héten azonban csak 7648 kocsit töltöttek meg. Növelni kell a szombati rakodást is. A MÁV elsősorban erre kéri a fuvaroztatókat. A vasút a tervezettnél nagyobb teljesítménnyel dolgozik, több árut fuvaroz, azonban még ez is kevés, — az igények egy részét változatlanul csak késedelmesen tudja kielégíteni. Pedig az év utolsó negyedében minden eddiginél nehezebb időszak előtt áll a MÁV. A tervezett 29 millió tonna helyett — a korábbi elmaradások pótlására, s az összetorlódott feladatok megoldására —, legalább 31 millió tonna árut kell szállítani. Tetézi a gondokat, hogy most már úgyszólván minden feladat kiemelt, minden szállítmány sürgős. A MÁV az elmúlt napokban elsősorban az építőanyag.-, a kő- és a kavics[ szállítását fokozta, napi 1500 I —1700 vagont biztosított ahhoz, hogy a mezőgazdasági ! csúcsforgalom idejére némileg feltölthessék anyaggal az í eddig szinte készlet nélkül I dolgozó építkezéseket. Ugyanakkor most már sürgetően jelentkezik az Alsó- Tisza vidéki ár- és belvízkárok helyreállításához szükséges több tízezer tonnás anyagigény, amelynek kielégítésére — a szabolcsihoz hasonló — erőltetett ütemre kell „beállnia” a vasútnak. A múlt héten megkezdődött a cukorrépa szállítása, amelyhez röviden napi 1300 vagonra lesz szükség, változatlanul naponta több mint ezer vagon kell a szénbányászatnak, 25 000 vagon tűzifa is sürgős szállításra vár, vagyis nagy szükség van a vasutasok erőfeszítésére, a feladatok megoldása azonban csak a partnerek, fuvaroztatók segítőkészségével) támogatásával sikerülhet. k l t 4
