Dunántúli Napló, 1970. szeptember (27. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-13 / 215. szám
ft DUNÁNTÚLT NAPLÖ 1370. szeptember 13. Washington próbatétele JARRING: félig levélhordó, félig döntőbíró A térségben nagy nehezen létrehozott tűzszünet és a New York-i közvetett tárgyalások csupán halvány reményt nyújtottak a világnak a közel-keleti béke lehetőségéről, de láthatóan ez is riasztóan hatott a rendezés ellenfeleire. akik — mindkét oldal szélsőségesei — lázasan próbálják „kész helyzet” elé állítani az érdekelt feleket. Az agresz- szió elkövetője és annak áldozatai között persze még a kétségtelen szélsőségesség sem jelenthetne közös nevezőt, valójában azonban aligha vitatható, hogy a maga egészébei szélsőségei izraeli vezetés és a kalandorságra hajló palesztin csoportok egymással versengve és egymásnak érveket szolgáltatva akarják meghiúsítani a politikai megoldást. Hiszen találhatott volna Tel- Aviv kedvezőbb időpontot a New York-i tárgyalások bojkottálásának bejelentésére, mint éppen a négyszeres géprablás napját?! A közel-keleti békét, a rendezés lehetőségét azonban mégsem a katonailag jelentéktelen gerilla-szervezetek akciói fenyegetik. Kairóban joggal hangsúlyozzák, hogy ha valóban igazságos megoldás kínálkozna a palesztinai tömegek számára, viszonylag könnyen elszigetelhetek lennének a kalandor elemek. A kairói és a moszkvai állás- foglalások világossá tették, hogy a béke Antonio Arguedas, volt bolíviai belügyminiszter annak idején azzal hozta kellemetlen helyzetbe az amerikai imperialistákat és a hazai oligarchiát, hogy Ernesto Che Guevara meggyilkolása után az amerikaiak háta mögött eljuttatta a partizánvezér naplóját Fidel Castrohoz és a kubai kormányhoz. Ez kockázatos lépés volt: Arguedas külföldre menekülése után újabban Mexikóban telepedett le. s a közelmúltban nyilatkozott Luis Suarez mexikói újságírónak. Azzá! kapcsolatban, hogy a CIA kampányt folytat a volt belügyminiszter ellen, a CIA soraiba és a bolíviai kormányba befurakodott kommunistaként és becsvágyó személyként jellemzi őt, Arguedas kijelentette: A CIA igyekszik engem diszk- reditálni és tompítani leleplezéseim politikai hatását. „Kommunista ügynöknek” és „tolvajnak” nevez, *ki pénzzé tett értékes dokumentumot, vagy lelki betegként akar feltüntetni a nyilvánosság előtt. Amikor Chilében letartóztattak és élkülönítettek, Fidel Castro jellemző forradalmi becsületességével kijelentette, hogy támogattam a partizánokat és eljuttattam hozzá Kubába Guevara naplóját, egyúttal menedékjogot ajánlott fel nekem. Nem fogadtam el e nemes meghívását, mert kötelezettségeim voltak a Nemzeti Felszabadulás Fegyveres Erőit alkotó elvtársak kis csoportjával szemben. Erkölcsi kötelességet éreztem, hogy osszam sorsukat, ha tevékenységem kivizsgálása során a kormány felderítené a csoportot. Azzal a meggyőződéssel juttattam Kubába Guevara naplóját, hogy a bolíviai nép többsége csodálja kubai testvéreit, mert felszabadultak az imperialista uralom alól, nekem pedig mint embernek és latin-amerikainak kötelességem, hogy meghiúsítsam az amerikaiak Kuba elleni cselszövését. Arra a kérdésre, mikor kezdték behálózni az észak-amerikai kémszervezetek Bolíviát, Arguedas kifejtette: A Nemzeti Forradalmi Mozgalmat 1952 áprilisában hatalomra juttató felkelés feltételeket teremtett arra, hogy az új rendszer elekulcsát Izrael és az Egyesült Államok tartja a kezében. Ez különösen nyilvánvalóvá vált most, amikor Tel-Aviv — amerikai támogatói segítségével — arra vetemedett, hogy nyíltan szabotálja a Washington javallottá tárgyalásokat. Az amerikai diplomácia heteken át habozott, próbálta jóllakatni a kecskét is, megőrizni a káposztát is. Az izraeli vezetés azonban olyan helyzetbe hozta az amerikai kormányt, hogy vállalnia kell a felelősséget a tárgyalások alakulásáért. Bármennyire megosztott is ebben a kérdésben Washington az „olaj-lobby” és a cionista csoportok között, végsősoron nem férhet hozzá kétség: az Egyesült Államoknak megvan az ereje és lehetősége a maga politikáját rákényszeríteni Izrael rövidlátó vezető klikkjére. A Tel-Aviv-i kalandor politikusok a csörtete't kardot Amerikától kapják; ha egyszer a Pentagon vezetője biztosítja az újabb fegyverszállítmányokat Izraelnek. A State Department-nek, a külügyminisztériumnak végül nincs más választása, mint visszhangozni a Kairó elleni vádat a tűzszünet megsértéséről. A helyzet nem tűri el a jobbkéz és a balkéz eltérő tevékenységét. Dajan és köre ezért próbálhatta oly sikerrel a zsarolás manőverét: tudta jól, hogy get tegyen a nép követeléseinek. Államosították a bányákat, földreform-törvény született, a munkások engedélyt kaptak a szervezkedésre. A mozgalmon belüli ellentétek azonban lehetővé tették az észak-amerikai kormány intézményeinek, hogy elfoglalják a hatalmukat vesztett bányatulajdonosok megüresedett helyét. Az északamerikai nagykövetségek személyzete (1952-ben alig 60 személy) az év végén már meghaladta a 300 főt. Az inváziót a „technikusok” és a „szakértők” indították el, akik nézeteikkel befolyásolták a forradalmi kormányt. Noha a Forradalmi Nemzeti Mozgalom fontos folyamatot irányított, egyidejűleg igyekezett meggyőzni „antikommu- nizmusáról” az Egyesült Államokat. Az állam belbiztonságát kezdettől fogva fasiszták és reakciósok hírében álló hírhedt hazai és külföldi személyekre bízta, Paz Ess- tensoro és Siles Zuazo 1956 és 1958 között feltétlenül kapitulált az észak-amerikai nyomásnak. Az Egyesült Államok gazdasági feltételeket diktált Bolíviának. Azóta csak látszathatalma volt a kormány tagjainak. A háttérben az észak-amerikai nagykövetség állott, ő döntött végleges hatállyal. gyenge lábakon áll egyelőre Washington „tárgyalni” politikája. Washingtonban most Golda Melr látogatásától és Nixonnal folytatandó tárgyalásaitól várják a megoldást. Holott ezzel máris belementek Tel-Aviv időhúzó politikájának utcájába, tovább vesztegetve a tűzszünet drága idejét. Eközben Dajan megint lépett egyet: „demilitarizálná” a csatorna két partját, vagyis még tovább szorítaná vissza az egyiptomi csapatokat — hazájuk földjén Különben is Izrael bombázta az egyiptomi területeket s gépei adc.t esetben könnyen „áthidalnák” a Dajan javasolta pár kilométeres sávot, s eljutnának a védtelenné tett, sűrűn lakott Nílus-delta vidékére ... csak annak okozhat izgalmat as egyiptomi légvédelmi rendszer — álljanak bárhol is azok a rakéták —, aki már ele- e felkészül a fegyvernyugvás nyomán megújítandó terrorbombázásokra. A hatnapos háborúval, majd az utána követett rendezést-szabotáló, időhúzó politikával sem tudta megtörni az imperializmus a hatadó egyiptomi rendszert Aligha fog sikerülni tárgyalási manőverekkel és zsarolással elérni e régi célt. Washington és Tel-Aviv előbb-utóbb kénytelen lesz lemondani róla. Az államosított olajipar visszakerült magántulajdonba. Az ország belső biztonsága teljesen a CIA- tól függött. Bár a CIA fő célja mindennemű forradalmi szervezkedés felszámolása volt, ennél sokkal szélesebb területen fejtette ki tevékenységét. A CIA személyi nyilvántartási rendszert vezetett be, amelyen éppen úgy szerepelnek az „aktív ellenzék” tagjai, mint a háztartásbeliek, béketüntetések részvevői, papok, akik a háború ellen prédikáltak stb, A CIA a helyi rendőrség bevonásával ellenőrzi a postát és a távbeszélő szolgálatot is. Arguedas elmondotta, hogy Bolíviában párhuzamos felderítő-szol- gálatok működtek. A CIA külön kémhálózatot tartott fenn, amely távolról sem közölt minden információt a kormány hivatalos hírszerző és elhárító szolgálatával. Arguedas végezetül így foglalta össze helyzetelemzését: — A CIA beavatkozása bármely más ország politikai tevékenységébe ügynökök beszűrődésével kezdődik, Amerika-barát csoportok vagy pártok kialakítására, a politikai vezetők és a pártok gazdasági korrumpálására és a választások ellenőrzésére törekszenek. Amikor ismeretessé vált, hogy Gunnar Jarring ismét vállalja a közel-keleti küldetést, a stockholmi újságírók a szó szoros értelmében felriasztották a svéd diplomatát nyaralójában. Kérdéseiket, akár elutazásának napjára vonatkoztatták, akár közvetítő tevékenységének értékelésére, Gunnar Jarring mosolyogva és udvariasan elhárította. Az egyetlen megjegyzés, amelyet a kétségbeesett újságírók kicsikartak Jarringból: „Szabadságom alatt első ízben sütött ki a nap.” Erre meg is indult a találgatás: mire gondolt a diplomata ezzel a meteorológiai vonatkozású megjegyzéssel? Talán arra akart célozni, hogy szivárványt vél felfedezni? Vagy talán arra gondolt, hogy kilátás van Izrael és arab szomszédai között a békére? Csak lassan eszméltek fel. Jarring egyszerűen arra gondolt, amit mondott: valóban ez volt az első napos délelőtt Jarring esős szabadsága alatt. Gunnar Jarring, aki egyben svéd nagykövet Moszvában és U-Thant külön megbízottja a Közel-Keleten, valóban olyan zárkózott, mint az osztriga — mintaszerű diplomata, udvarias, kitartó, türelmes és diszkrét. Első közel-keleti küldetése alkalmával, amikor az 1967. novemberben hozott ENSZ határozat alapján azt a feladatot kapta, hogy a hatnapos háború viselői között egyezséget hozzon létre, a hivatásos megfigyelők meg sem kísérelték, hogy kérdésekkel zaklassák. Megelégedtek azzal, hogy regisztrálták fáradhatatlan tevékenységét, amely Jarringot Ammanból Kairóba, Nicosiából — ciprusi főhadiszállásáról — Izraelbe vagy New Yorkba hajtotta. Amikor 1968 közepén ismét visszatért moszkvai tisztségébe, mindenki tisztában volt azzal, nem rajta múlott, hogy a közel-keleti béke nem született meg. Tulajdonképpen nem is volt Jarring feladata és nem is tartozott hatáskörébe, hogy a viszálykodó felekkel tárgyaljon. Jarringnak csak arra volt felhatalmazása, hogy a felek elképzeléseit továbbítsa —, megmagyarázza az egyiknek, mit akar a másik és fordítva. Részben levélhordó, részben döntőbíró volt, semleges parlamenter a vonalak között. Sem egyik, sem másik fél ügyét nem viselhette a szívén. Jarring 1968-ban szüntette be kö- zel-kéietr küldetését, amikor * Szuezi-csatornán a tüzérségi párbajok és légi bombázások ismét izzóvá tették a közel-keleti válsá* got. A New York-1 ENSZ központban bírj ói azzal vádolták, hogy nem tudott érvényt szerezni akaratának és terhére írták, hogy közvetítő szerepe eredménytelen maradt. Ugyanezek legújabb megbízatását is szkeptikusan ítélték meg. Helyette olyan közvetítőt követeltek, aki a viszálykodó felekre rá tudja kényszeríteni a konfliktus megoldására vonatkozóan saját elképzeléseit. Ha Jarring ilyen szerepben akarna fellépni, úgy küldetése kudarcba fulladna, mielőtt elkezdődik. A több, mint húsz éve húzódó konfliktusban a viszálykodó feleknek maguknak kell megtalálniuk a kompromisszumot, amelynek alapján kölcsönösen békében élhetnek Éppen azért, mivel Jarring nem akar egyéb lenni, mint diszkrét, megbízható és semleges közvetítő, fogadták el az izraeliek és az arabok egyaránt és tartották fenn maguknak a halvány lehetőséget, hogy a közel-keleti válságban mégis valamiféle kompromisszumra jutnak. Gunnar Jarring diplomataképességeire a svédek véletlenül lettek figyelmesek. 1907-ben született Gunnar Jönnssont — eredetileg így hívták — a svéd elhárító szolgálat fedezte fel, amikor a finn—orosz háború alatt az egyik kaukázusi menekültet kellett kihallgatni. A fiatal orientalistát, aki a perzsától kezdve az oroszig 12 nyelven beszél, az állam azonnal alkalmazta, és mint hírszerző szolgálat emberét, az ankarai nagykövetségre helyezte át. Ettől az időtől kezdve Jarring nem szabadult többé a külügyminisztériumtól. , A nyelvekben jártas fiatalember — kollégái kajánul a „titokzatos Jönnssonnak,, nevezik — hamarosan karriert csinált. India, Kasmír, Kína, Szovjetunió és az Egyesült Államok voltak állomásai. Osztály- vezető, vezető és nagykövet lett. Mindenki, akivel dolga volt, dicséri szerénységét és diszkrécióját. Megnyerte a Szovjetunió és az amerikaiak bizalmát is. Első ízben akkor lépett az ENSZ szolgálatába, amikor India és Kasmir között kellett közvetíteni. Fáradozásainak eredménytelensége nem csorbította tekintélyét. A svéd diplomata számára persze akkor érkeznék el a nagy pillanat, ha az ő égisze alatt az izraeliek és az arabok megtalálnák azt a közös nevezőt, amelynek segítségével egyezségre jutnának, hogy békében éljenek egymással. (Die Zeit) Támad az ázsiai kolera Az Ázsiában évezredek óta pusztító kolera csak másfél évszázaddal ezelőtt vált ismertté Európában. Ekkor viszont egymást követték a járvány hullámok, százezer számra szedték áldozataikat. Az utóbbi fél évszázad óta a kór úgyszólván kiveszett Európából, most azonban ismét fenyeget. Augusztus elején érkezett a hír, hogy Asztrahánban, a Volga deltájában felütötte a fejét a kolera. A szovjet hatóságok nyomban jelentették a súlyos fertőző betegség megjelenését a Genf ben székelő Egészségügyi Világszervezetnek, egyben azonnal elrendelték a vesztegzárat, megszigorították az ellenőrzést a Kaspi-tenger és a Fekete-tenger kikötőiben. Laboratóriumban elkülönítették és kimutatták az El Tor típusú baktériumokat (a kór a Sínai-félszigeten, a Szuezi-öböl mentén fekvő El Tor városkáról kapfa nevét, ahol a franciák a múlt század elején vesztegzárt rendeltek el a Mekkából érkező zarándokok ellenőrzésére). A lakosságnak és egyben a turistáknak is megtiltották a feketetengeri nyaralóhelyek látogatását, és a tilalmat kiterjesztették a Vol- ga-vidékére és az Azovi-teneer környékére. Több millió embert beoltottak a fertőzés ellen. A gyors intézkedéseknek volt köszönhető, hogy a betegség terjedését sikerült megállítani és súlyosabb esetekről sem érkeztek jelentések. Augusztus folyamán aztán nap mint nap jelentették a hírügynökségek Ázsia különböző országaiból a kolera jelentkezését. Augusztus 12-én a dél-koreai hatóságok arról értesítették a fenti egészségügyi központot, hogy az ország keleti vidékén, Csangjong faluban kolerajárvány tört ki. Kiderült azonban az is, hogy ezt megelőzően az ország nyugati partvidékén már volt fertőzés, sőt 125 haláleset is törtónt. Augusztus 14- én jelentették, hogy a járvány Dél-Korea más területén is jelentkezett. Indiából tudatták, hogy Assam államban negyvenhatan pusztultak el kolerában az árvíz idején. Pakisztánban hivatalosan Is megerősítették, hogy a keleti országrészben mintegy száz haláleset történt az utóbbi hetekben koleraferfőzés következtében. A közel-keleti Szíriából három halálesetet jelentettek. Libanonból négy halálesetről jött hír, valamint arról, hogy egy Beyrúttól délre fekvő faluban tizenöt koleragyanús megbetegedés történt. Izraelben augusztus 20-án három koleragyanús megbetegedést jelentettek be. Augusztus 26-á,n már tizenegy kóresetről érkezett hír. A líbiai egészségügyi minisztérium augusztus 18-án hivatalosan közölte, hogy az ország nyugati részében szórványos kolerafertőzést állapítottak meg és elrendelték a lakosság beoltását. Guinea augusztus 20-án értesítette az Egészségügyi Világszervezetet, hogy Conakryban 230 beteget kezelnek veszélyes hasmenés kórtüneteivel, azonban a megbetegedések kórokozójáf eddig nem tudták azonosítani. Á fertőzések közül huszonheten meghaltak. Az eddigi hírekből nyilvánvaló, hogy a kolera vibriói ismét útra keltek Ázsiából, befészkelődtek a közel-keleti országokba és bevonultak már a fekete Afrikába is. Aki megmentette Guevara naplóját Arguedas nyilatkozik *
