Dunántúli Napló, 1970. augusztus (27. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-13 / 189. szám
5=, DUNÁN TÜLI NAPLÓ 1970. angrníitos M» Szomszédunk — Baja Baja gazdagmultú város Nevét, egyesek Bayán nevű avar khagántól, mások a Baya családtól (1183 körül; származtatják. Vannak, akik a törők Bai névben vélik megtalálni a város nevének eredetét. Akármelyik feltevést is fogadjuk el, tény, hogy a kései vaskorból származó (fibula, vasolló, vasszerszámok), j rómaikori (Altinum, Peta- vium, Francovilla városnevek). törökkori (főleg Evlia Cselebi leírása alapján) emlékek egyaránt a város gazdag történelmi múltjáról tanúskodnak. A város többször elpusztult. így a török kiűzése után is. Az 1774-es és 1840-es tűzvész idején a város barokk templomai, akárcsak a város többi része, leégtek, de később újraépültek ... Pusztította árvíz, így 1895- ben, 1922 és 1924 között, 1956-ban, de a város újra és újra talpraállt. A város a XIX. sz.-ban élte virágkorát. A XVIII. sz. második felében a város vonzásköre Felső-Bácskára, Pest megye déli részére, Tolna és Baranya megye keleti részére terjedt ki. Ekkor árugyűjtő- és megállítóhely volt. A terményeket a Sugovica- és Duna-parton, valamint a vámházaknál épült magtárak, hombárok fogadták-. Fő terménye a gabona volt. Kereskedelme II. József idejében indult meg, 1848 után fokozódott. A szállítás főleg víziúton történt Komárom, Pest és Győr célállomásokkal. Virágzott a fakereskedelem is, amely a Komáromból tutajon szállított fát továbbította a fában szegény Alföldre. Borkereskedelme a tolnai és baranyai borokat vette át, mert az Alföldön az intenzív szőlőművelés a filoxéra-pusztítás miatt csak a múlt század nyolcvanas éveiben indult meg. A bort a Borrév-piacon rakták ki a hajókból és a mai Árpád utca pincéiből szállították a vásárra. A század utolsó évtizedeiben a Város lakosságának több -mint 10 százaléka kereskedő, egyharmada pedig iparos volt. Fejlett volt a céhrendszer. A várost az egyik legfontosabb dunai rakodóhelynek tartották és „Kis-Pest”-nek nevezték. Vásárai messze földön híresek voltak. Volt olyan időszak, amikor a város lakossága számban alig maradt el Pécs és Győr mögött. Az 1787—1869 közötti páratlanul magas természetes szaporodás hirtelen megállt és ettől kezdve 1910-ig csak. 15,8 százalékot tett ki. A városra annyira jellemző kisipar nem bírta a versenyt a feltörő nagyiparral, sorvadni kezdett, az ipari lakosság száma csökkent. A nagy vasútépítések idején a vasúti fővonalak elkerülték, műúthálózata gyenge volt és így jó forgalmi helyzete ellenére sem vált forgalmi csomóponttá A dunai hajózás is hanyatlásnak indult.... Felveszünk azonnali belépéssel gyakorlattal rendelkező személyes tehergépkocsivezetőket Bérezés a megállapított rendelkezések szerint. Jelentkezés: a Vállalat gépkocsi előadójánál. CARBON KÖNNYŰIPARI VÁLL. Komló, Kossuth L. u, 21. Eltűn! pécsi irodalom A PÉCSI PÁZMÁNY Az 1908-ban elkészült Du- na-híd úgy látszott, hogy fellendülést hoz, de az első világháború és következményei, főleg a Szeged—Szabadka—Baja vonal megszűnése, érzékenyen érintették a város gazdasági helyzetét. A II. világháború után, bár anyagiakban kevés kár érte a várost, tovább tartott a gazdasági pangás. Jellemző, hogy 1930-ban a város lakossága majdnem elérte a 29 ezret. 1970-ben a városnak 34 ezer lakosa van, azaz 40 év alatt mindössze ötezerrel emelkedett! Színek, ízek, hangulat Baja a színek, ízek és a hangulat városa. A Duna- parti fák az ezüstszürkétől a sötétzöldig terjedő színekben borulnak a víz fölé. A Duna nagy homokszemeivel csiszolja, mélyíti a partot, illetve töltögeti a másik partoldalt, homokzátonyokat épít. Így kelekezett a Duna-híd- tól északra fekvő, ma már nagykiterjedésű homokzátony. Erdővel benőtt sziget ez; fehéren csillogó homokkal. öblében a víz a 30 C fokot is eléri. Délre, a Kádár- és a Mó- ric-sziget felé visz utunk. Kis morotvákat látunk, sebesen úszkáló, apró halakkal. Fölénk boruló fűzfák, vízillat. Majd megnőnek a fák, meredek lesz a partoldal, sötétebb az erdő, evezőnkkel utat kell törnünk a vízinövények között. Arrébb apró kis szigetek. Alkonyaikor a Sugovica motorok zajától hangos. A városban több mint kétezer vízi jármű van, ennek fele motorcsónak. A hullámzó vízben még ilyenkor is sokan fürdenek, hiszen vize 2—3 fokkal magasabb, mint a Dunáé. A parti lépcsőkön egy panamakalapos horgász, talán ma utoljára dobja ki a horgot. Sötét van, mire a csónak- kikötőbe érünk. Halászlé illatát érezzük. Persze a tésztát is hozzá kell képzelni, mert a bajai halászléből ez nem maradhat ki. Tavaly 150 vagon halat adtak el a városban. Minden bajaira 46 kg hal jutott — a csecsemőket is beleszámítva. Fenn gázlámpák világítanak, immár 1885 óta. Az alsó sétányon diszkrét sötétség, minden pad foglalt.. . Valahonnan magyar nóta szól. Meglepetésünkre egy konflis fordul meg a téren. A kopott batár még ma is működik. Az utasokat hordja a vasútállomásról a városba... Ennyi természeti adottság ellenére miért nem tudja a város kihasználni lehetőségeit ’ A problémák nyomában Felsorolni is nehéz a város vezetősége előtt álló sürgős feladatokat, így a csatornázás befejezését, a lakásCsónakkikötő a Sugovicán hiány enyhítését, újabb házhelyek kialakítását a Posvá- nyos feltöltésével stb. A város távlati fejlesztése Baja fürdővárossá fejlesztését kívánja. Az ötlet nagyon régi, már az 1920-as években felmerült, hogy Győrhöz hasonlóan a Duna déli szakaszán Baja legyen - a „vizek városa”. A jószándékú kezdeményezések, például evezőspálya, uszoda, városi strandfürdő építése, csak rövid időre valósultak meg. Többségük azonban csak ábránd maradt: anyagi támogatás hiányában a város ma sem képes természetadta lehetőségeit kihasználni. A városi strandfürdőt — ki tudja, milyen megfontolásból? — eladták a Finomposztógyárnak. A Gázgyár oldalán épült ugyan „valami”, ami a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető méltónak a város strandéletéhez. A többi vállalati, üzemi strand, ahová idegeneknek tilos a bemenet. Szerencsére létezik még távolabb a kék ég és a fehér homok a szabad strand területén... A városnak egyetlen, korszerűnek egyáltalán nem mondható szállodája van. A Duna-szálló 149 vendéget fogadhat, 62 szobája van. Hiányzik viszont az olcsó turistaszállás, a camping. Nagyon sok kirándulócsoport keresné fel a várost, ha megfelelő szállást kapna. Hogy megvan az igyekezet a város fejlesztésére, bizonyítják az ellátás javítására fordított sikeres erőfeszítések^ a Ruházati Nagyáruház, a szentistványi ABC-áruház, a vásárcsarnok felépítése. A kulturáltabb életmód biztosítására épült a Tisztasági Fürdő,, felújították a Művelődési Központot, felépítették a Felsőfokú Vízgazdálkodási Főiskolát. Az élet- színvonal emelkedését bizonyítja, hogy a város lakosságának több mint 160 millió forint értékű takarékbetétállománya van. A város ipara lassú, de határozott vonalú fejlődést mutat. A városnak ma már négy olyan gyára van, amely ezernél több munkást foglalkoztat. Sok ez, mégis kevés, ha a hasonló nagyságú, de gyengébb helyzeti energiákkal rendelkező városok fejlődési ütemével hasonlítjuk össze. Méltányos beruházási keretet kellene a városnak biztosítani, amellyel lassan, fokozatosan pótolni lehetne egy évszázad mulasztásait és gyorsítani lehetne a megindult 'fejlődési folyamatot. Érdeke ez, nemcsak a városnak, hanem a szomszéd megyéknek, Tolnának és Baranyának is! Dr. Vuics Tibor Mezőtelegdi jobbágycsaládból származott a XVI. század utolsó évtizedeinek legkiválóbb egyházi prózaírója: Telegdi Miklós. Ebben az időben, ha valaki ki akart tömi a szegény emberek sorából, egyedül a papi pályán boldogulhatott. Telegdi is ezért választotta e pályát, ahol támogatója is akadt: Oláh Miklós és Verancsics Antal személyében, akik biztosították tanulmányai végzését, és kiküldték többek között a krakkói egyetemre is. Oláh Miklós prímás any- nyira kedvelte legtanultabb teológusát, hogy halála közeledtét érezve feá hagyományozta nagyértékű könyveit, mert — a végrendelet szavai szerint — társai „még a port sem tartanák érdemesnek letörölni a könyvekről”. 1558-ban hazatérve., az esztergomi káptalan nagyszombati iskolájának lesz a tanára, majd 1579-ben pécsi püspökké nevezték ki. Bár az akkori pécsi egyházmegye török megszállás alatt volt, Telegdi mégis szívesen használta pécsi püspöki címét. Egyik jelentős, 1580-ban írt vitairatának a címe ekként kezdődik: Telegdi Miklosnac, Peechi Pispöknec felelete Bornemisza Peternec fejtegetés nevű könyvére ... Egyházmegyéjében már alig akadt katolikus. A török megszállta Pécsen reformátusok és evangélikusok küzdöttek életre-halálra az unitáriusokkal. Telegdi nevéhez fűződik a török előnyomulás és a protestantizmus térhódítása következtében meggyengült katolikus egyház újjászervezése. E cél érdekében Telegdi az iskolák fejlesztésén, a nagyszombati nyomda felállításán (1577) kívül főleg irodalmi munkásságával írta be nevét a magyar kultúrtörténetbe, s ezzel mintegy előkészítőjévé vált a vallásos értekező próza legnagyobb mestere, Pázmány Péter munkásságának. Átveszi és ügyesen használja a protestánsok által meghonosított műfajbkat: a katekizmus, a postilla és a vitairat formai sajátosságait. Erősen szorgalmazta az anyanyelven történő éneklést, ezért összegyűjtötte a késő-középkori népénekeket, többet közülük ki is adott. Népiesen írt ugyan, de azért óvakodott a köznapi szószátyárkodástól. Legveszélyesebb ellenfelének Bornemisza Pétert tekintette. Előbb idézett Felelet című művében is Bornemisza Péterre pirított rá, aki Fejtegetéseiben megtámadta pos- tilláinak első kötetét. Vitairataiban ügyesen használja fel és fordítja visszájára a protestáns érvelés formáit, s igaza érdekében a finom logikai következtetésekből gyakran csap át a durvább, néha személyeskedő hangba is. Visszautasítja azt a protestáns álláspontot, hogy a törökdúlás a katolikusok bálványimádását sújtó büntetés. Kimutatja, hogy az éppen az egyháztól való elszakadás következménye. A reformátorok kipellengérezték a katolikus papság feslett erkölcseit, Telegdi ugyanezt red- iuk veri vissza. Telegdi Miklós, nagyszombati nyomdája köré egy kis írói csoport alakult ki, amelynek többek között tagja volt a pécsi származású Pécsi Lukács is. A kör tagjai irodalmi téren megvetették az ellen- reformáció alapjait, és e cél érdekében jelentős magyar nyelvű könyvek írásáról és kiadásáról gondoskodtak. Műveik ellenreformációs tendenciájuk ellenére is erősen a késő reneszánsz talajába gyökereznek. A humanista külsőségek megtartását jelzik azok az ajánló versek, amelyeket Telegdi Miklós beszédei elé írt Mpnoszlóy András és Pécsi Lukács. Az ellenreformációs irodalmi tevékenységen kívül van Telegdi Miklósnak világi jellegű munkája is. Mossóczi Zakariás nyitrai püspökkel együtt szerkesztette 1584-ben a hazai Corpus Juris-t, vagyis a Szent István kora óta hozott magyar törvények el- ső rendszeres gyűjteményéi. E munkában a szerzők kínos pontossággal hivatkoznak forrásaikra, gondosan megjelölik idézeteik lelőhelyeit, s klasszikus humanista stílusban foglamazzák mondanivalójukat. 1586. április 22-én, 51 esztendős korában halt meg Telegdi Miklós Nagyszombat-" ban. Ahogy élt, úgy is halt meg: szegényén. Halála előtt két nappal kelt végrendeletében bocsánatot kér utódaitól, hogy nem hagyhat reájuk semmit sem, de „akinek nincs, az nem adhat”. „Midőn e sorokat írom, oly kevés pénzem van, hogy alig lesz elég temetési költségeim kifizetésére.” Dr. Tóth István Milyen a magyar királyi korona? Az augusztus 2U-i országos ünnepségsorozat idején Székesfehérvárott, az István király Múzeumban másolati példányban mutatják be a magyar királyi koronát. Az eredeti korona ugyanis, amely a magyar állam elvitathatatlan, jogos tulajdona, nincs a birtokunkban. 1944 őszén a menekülő nyilasok nyugatra hurcolták, s ott 1945. májusában az amerikai hadsereg alakulatai vették birtokukba. Azóta az Egyesült Államokban ismeretlen helyen őrzik — az idegen földről, idegen kezekből való visszajuttatásért tett kezdeményezések és annak ellenére, hogy felelős amerikai személyiségek nyilatkozataikban elismerik, hogy a korona jogos tulajdonosa a magyar állam. Műkincsként a korona felbecsülhetetlen érték. Színaranyból készült mindkét fő része: az abroncs és a félkörben ívelő, egymást derékszögben metsző két pánt, tetején kereszttel. A hagyomány szerint a felső, a zárt korona az, amelyet II. Szilveszter pápa küldött I. Istvánnak. Dukasz Mihály bizánci császár adta az alsó abroncs-koronát I. Géza király feleségének. Utólag V. István korában (1270 táján) szerelték hozzá az abroncshoz a fejtetőre boruló két aranypántot. Az aranypántokon az apostolok képei sorakoznak. Tizenkettő helyett azonban csak nyolc ábrázolat látható, s ebből arra következtettek a kutatók, hogy eredetileg a pántok valamilyen sík tárgy keretéül szolgáltak. Amikor „hozzászabták” az abroncshoz, a, végeikről le kellett vágni egy-egy képet, a kellő méret miatt. A pántok utólagosan történt meghajlítására lehet következtetni abból is, hogy maguk a színes rekeszzománcképek síkban maradtak s csak a pántok nemesfém alapanyaga ívelődik. Meglehetősen durva munkával erősítették, mondhatni „odaszö- gelték” a görög koronához, így is nevezik — szakszerűen corona greca-nak mondják — az abroncsot, mert képein görög nyelvű feliratok olvashatók. Nem végzett finom mívű munkát az az ötvös vagy aranyműves, aki a keresztet a XIV—XV. században fölerősítette a koronára: primitíven „beleültette” a pántok metszéspontjában lévő képbe, ami a vallásos értelmezés szerinti világ-királyt, a pantokrátort ábrázolja. Arra nincs egyértelmű válasz, hogy milyen körülmények között dőlt meg a kereszt. Érdekessége a koronának, hogy optikailag „megtéveszti” szemlélőjét. Első pillantásra kisméretűnek tűnik, holott a valóságban nagyobb, öblösebb. Olyannyira, hogy mindig kibélelték textil sapkával, amit koronázás előtt az új király fejméretéhez szabták. Jól látszik a korona tekintélyes mérete például azokon a fényképeken, amelyeket az utolsó magyar király, IV. Károly 1916. évi koronázásakor készítettek. Egy alkalommal, 1938-ban az államalapító király halálának 900. évében bemutatták a várpalotában a nagyközönségnek a koronázási jelvényeket. Erre az évfordulóra — amikor egyidejűleg Budapesten rendezték meg az eucharisztikus világkongresz- szust — egy művészi másolat is készült a koronáról. Méghozzá ez már nem is az első volt, mert a szent korona első másolatát a honfoglalás 1896. évi millenniumán a pápának ajándékozták (ott látható azóta is a vatikáni múzeum gyűjteményében). A székesfehérvári kiállításon bemutatásra kerülő korona-másolat a Magyar Nemzeti Múzeum megbízásából készült az 1967-ben rendezett nagy történelmi kiállításra. Aranyozott ezüstből formálták meg (mégpedig két példányban, a másik a Má- tyás-terpplomé lett), — műkincs helyett elsősorban szimbolikus tárgyról és értékről van szó. A méreteket Deér József már említett könyvéből vették. A megfelelő zománcozáshoz és színhatáshoz pedig a' bizánci korona szolgált alapul, amely Konstantinos Monomachos császáré volt (ritka példája a rekeszzománcozás művészetének!) és szintén a Magyar Nemzeti Múzeum legféltettebb kincsei közé tartozik. Ismeretes, hogy a legfőbb hatalmat jelképező koronázási jelvények méretre legnagyobb darabja a királyi palást. Jelenleg szintén amerikai birtokban van, a jogarral és az országalmával együtt. A bizánci stílusú, aranyhímzéssel ékesített palást önmagában is óriási értékű műkincs. Eredetileg miseruha volt, I. István és felesége, Gizella királyné adományozta a székesfehérvári Szűz Mária bazilikának III. Béla korában szabták- alakították át királyi rendeltetésű öltözékké. A királyi jogar, amely egyidős ' a koronával — formájában pedig eltérő más uralkodói jogaraktól — művészi kivitelében tökéletes remekmű. Nyélből és egy rajta levő óriási hegyikristályból áll. A nyél valószínűleg a XII. századból való. A kristálytömb, amelyet bemetszett oroszlánképek díszítenek, az egyiptomi Fatamida uralkodó család idejéből (iSí—X. század) származik. Az ilyen hegyikristályoknak a középkorban csodálatos erőt tulajdonítottak. Az országalma kettős kereszttel ékesített színarany műkincs. Akkora, hogy kézben kényelmesen tartható. Keletkezését az Anjou-di- nasztia magyarországi uralkodása idejére, a XIV. századra datálják a műtörténészek. A koronázási kard csalt a hagyomány szerint volt I. Istváné, valójában XVI. századi lehet l
