Dunántúli Napló, 1970. augusztus (27. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-04 / 181. szám

é DUNÁNTÚLI NAPLÓ 1970. augusztus 4. Az illuzionizmus kulisszái mögött Tűznyelők, jósok, fakírok A színpadon egy derékig meztelen, turbános férfi, k.ssan, rendíthetetlen nyuga­lommal szúrta törzsébe a három acélkampót. A terem mögöttem visszafojtotta a lélegzetét. A mellettem ülő Esszony izgalmában az ujjait h srapdálta. A kampók mind mélyebben hatoltak a férfi testébe, és meghajlított vé­gük nemsokára kibújt a bőr »'ól. A mutatványos higgadt mozdulatokkal folytatta a munkát. Eközben az asz- s ósztense egy targoncát gu- r.tott be a színpadra. A tar­goncához vékony nylonzsi- neg volt kötve. A zsineget » kisegítő a fakir melléből kiálló kampókra akasztotta. Ekkor fölkértek két embert a közönség sorai közül, hogy üljenek fel a targoncára. Mi­kor mindezzel készen vol­tak, a fakir koncentrált, kar­jait a törzse mellett kifeszí­tette és egész testével hát­rálni kezdett A zsineg meg­feszült ... és a targonca ki­mozdult a helyéről, először alig észrevehetően, de aztán mind gyorsabban és gyor­sabban, úgy hogy végül el­tűnt a kulisszák mögött. A teremben percekig dü- börgött a taps. Így kezdődött az én láto­gatásom a fakírok, bűvészek, szemfényvesztők, illuzionis­ták, varázslók, mágusok tár­sadalmában, akik Párizsban a rejtelmek és titkok hagyo­mányos fesztiváljára gyűltek össze. Láttam a tűznyelőket, »'.dk lángokat ontottak ma­gukból; jósokat, amint pon­tosan megnevezték a száz­frankos bankó számát a néző zsebében; láttam, hogyan tartott egy gyermek a hátán nyolc felnőtt férfit; láttam, amikor egy fakir megállítot­ta saját szívének verését; láttam azt a férfit, aki föl- alá sétált a teremben és bordái közül kardok álltak ki; szemtanúja voltam hihe­tetlen és döbbenetes dolgok­nak ... I Már Egyiptomban is... Eleinte André Sanlaville mester-mágus, az „Illuzio­nista érdemrend” tulajdono­sa volt segítségemre. — Illuzionisták, fakírok, hasbeszélők — mi valameny- nyien egy ősrégi tradíció folytatói vagyunk — mondta ő. — Varázslók és jósok már az emberiség történetének hajnalán léteztek. Az első ember, aki megtanult bánni a bűvésztrükkökkel, megsze­rezhette a hatalmat saját törzsbelijei felett A régi Egyiptomban az áldozatot bemutató papok könnyűszer­rel előidézték a templomok­ban a nap felkeltét és le­nyugvását ... Manapság ezt bármelyik iskolásgyerek meg­csinálja, a csoda pedig le Marad a nyár, záporokkal, zivatarokkal tarkítva Bár az utóbbi napokban a szokásosnál erősebb volt a nappali felhőképződés és így csökkent a napos órák száma, Európa nagyrészén a hét ele­jén is tartotta magát a me­leg', nyári idő. Európa középső részei fö­lött, s így nálunk is kiala­kult időjárási helyzet nagyon kedvez a helyi záporok, zi­vatarok kialakulásának. En­nek voltak következményei már a vasárnapi dunántúli és a Duna—Tisza közi ziva­tarok is, amelyek általában nagytömegű csapadékot zúdí­tottak a földre. Ez az időjárási helyzet kedd estig előreláthatólag nem változik lényegesen, így a helyi záporok és zivatarok kialakulásával továbbra is számolnunk kell. Záporok és zivatarok to­vábbra sem kerülik el ha­zánkat, de azért a nyár meg­marad. van írva a fizikai tanköny­vekben. Vagy egy másik trükk, mikor a saját árnyé­kukat letörölték a templom faláról... Igen, azt mond­hatjuk, hogy a templomok voltak az első mutatványos­helyek a történelemben. — Nos, és a későbbi idők­ben? — Tehetséges folytató akadt elég. Merlin, Noster- damus, Kaliostro, és az utol­só a hírességek közül — üdén, technikai fogásokat alkalmaztak, felhasználva az abban az időben kevéssé is­mert kémiai és fizikai jelen­ségeket. Itt van például Nos- terdamus. Felemelkedését Medici Katalinnak köszön­hette. 1550-ben ugyanis si­került megmutatnia neki a szeme láttára az elhunyt egyeduralkodók egész sorát... Két évszázad múltán Robert­son fizikus ferde tükrök rendszerének segítségével és beöltöztetett statisztákkal, akiket a szomszéd szobában rejtett el — pontosan bemu­tatta a hajdani „csodát”. Mondd az ellenkezőjét! Csodát mondtam, pedig mindegyik mutatványra rá­megy két-három éves ki­tartó munka. Hiszen a bűvé­szek nem adják ki magukat jósoknak, akik a belső hang révén külön titkos értesülé­seket nyilatkoztatnak ki. A bűvészeknél egy a követel­mény : hogy a mutatványai­kat maximális ügyességgel végezzék el. Az illuzionisták alapelve, úgy tűnik, már nem olyan bonyolult: „Mondd az ellen­kezőjét annak, amit csinálsz.” Mivel az ember nem képes figyelni egyszerre két cselek­ményre. Bármelyik szám egyetlen elven alapszik: minden cse­lekedet néhány külön moz­zanatból áll. Ha az illuzio­nista — nem sietve, a legter­mészetesebb formában — kilenc mozdulatot végrehajt, a nézőnek semmi oka kétel­kedni, hogy a tizedik moz­dulatot, mely nem különbö­zik az előbbiektől, nem úgy hajtotta végre, mint a töb­bit. Bármilyen paradoxonnak is tűnik, az illuzionista leg­kevésbé a művelt, a logikai következtetésekre hajlamos emberektől fél, hogy lelep­lezik. Az ilyen emberek ugyanis mindenben törvény- szerűséget keresnek, világos, hogy a bűvész mutatványai­ban is. Éppen ez az előítélet csapja be őket. Az úgynevezett „együgyű” emberek azok, akiktől a bű­vészek elsősorban tartanak. A konok és korlátolt érte­lem, melynek szent meggyő­ződése, hogy „ez nem lehet­séges”, jóval nehezebben fo­gadja el a látottakat. Nem azért, mert kitalálta a trükk titkát, hanem mert gazdája csak magában bízik, teljesen az élettapasztalatokra és az egészséges gondolkodásra ha­gyatkozik. Minden trükk — valóság, melyet mese formájában ál­cáznak a felnőttek számára. Nem ok nélkül írták bele a mágusok nemzetközi szer­vezetének szabályzatába: „A trükköt bemutató képesség — egyáltalán nem gyermeki szórakoztatás. Sokkal inkább művészet a felnőttek számá­ra, művészet, mely az igazi értőket lebilincseli, művészet, mely csiszolja az észt és él­vezetet nyújt.” (Szombati számunkban: Az átszúrt nyelv) P. Rondiere írását fordította: Kovács Sándor Naponta 300 métert nő a balatoni autóút A balatoni autóút építésénél egy új nagyteljesítményű — „Finisher”-gép- csoportot állítottak munkába, mely je­lentősen meggyor­sította az M 7-es autóút építését. Kellő anyagellátás mellett naponta 250—300 métert ha­ladnak előre a be­tonozok. A 8 és fél méter szélességű pálya betonozási munkái már az ali- gai elágazásig el­készültek. Minden óhajt teljesítünk... Romantika a szőlőhegyen Egy százast, ha elhallgat a zenekar! Két nyiszlett citrom a honorárium No persze, ezek a kedves külföldiek. Hogy mi mindent ki nem találnak? Néha bo­garasak, néha furák, de hát istenem, végül is valutát hoz­nak és ez igen helyénvaló cselekedet. Ezért aztán a mi vendéglátó kereskedelmünk (amit nem tudom, miért, de „iparnak” neveznek...) igyek­szik is a „drága külföldi vendég” mindennemű óhaját teljesíteni. Most például — úgy ötödiké táján — svéd, nyugatnémet meg angol lova­sok érkeznek szép megyénk még szebb vidékére, Harkány és környékére. A lovakat és a romantikát itt kapják ná­lunk. Autós-nemzetekről lé­vén szó, a változatosság ked­véért lóháton barangolják be napokon át a siklós—villányi hegyvonulatot. Nomád mó­don. És ez annyit jelent, hogy a harkányi Baranya szálló kolbászt, sonkát, hagy­mát, paprikát meg egyebeket szervíroz — egy ügyes szőlős­gazda közreműködésével — mondjuk a Tenkes-hegy egyik présháza előtt. Nem bent, asztalon, hanem kint a füvön. És vörösbor lesz meg minden. Fekete zakós pin­cér szolgálja fel a bort is, s ezzel az egész cécó már csak félnomád jellegű, de hát ezek a külföldiek min­dennek tudnak örülni... Az olasz vendégvadászok fölöttébb nagyra becsülik a környék vad-lelőhelyeit, en­nél jobban már csak a Nap­sugár szálló konyháját, pon­tosabban a fejessalátát. És milyen egyszerű! A konyha dolga: leveleire szedi szét a salátát és — amint kívánják — tálalja. Pardon. A vendé­gek a saláta mellé zöldség- reszelőt is kérnek. Akkor ÉRTESÍTJÜK KEDVES VEVŐINKET, HOGY gázkéssülék- szaküsletünk augusztus 3-tól FELÜJÍTOTT EREDETI HELYISÉGÉBEN Sallai utca 38. szám alatt üzemel aztán előkerül a parmezán­sajt a vadásztarisznyából, a citrom, az olívaolaj, az üve­ges paradicsom és nagy gond­dal az étterem asztalánál el­készítik a salátát, amit azon­mód, előételként el is fo­gyasztanak. Ártatlan kíván­ságok ezek. Hanem a kutyásvendég! — Pontosan délután 1 óra­kor kérem a kutya ebédjét. Sem előbb, sem utóbb. A kutyamenü éppenséggel nem változatos, annál drá­gább: negyedkiló marhabél- szin darálva, bele egy csöpp­nyi só. Kész. A pincérfiú fogja a kis tálat és felsétál vele az emeleti szobába. De hát ilyen úri-kutya ügyekben eléggé járatlanok - vagyunk. A konyhai robotgépen fok­hagymás, fűszeres sertéskol­bászt töltöttek, ezután darál­ták le a bélszint, amelybe belekerült egy kis magyaros fokhagymás húsmaradék is. A vendég ellágyulva figyelte, amint a kutya a szoba kö­zepén falatozott, majd hirte­len felugrott, beleszagolt a kutyus szájába és azonnal hívta a pincért. — A kutya lehelete fok­hagymás. Kérem hozzon egy köteg papírszalvétát és vizet! A pincér egykedvűen tett eleget a kérésnek. Azon sem csodálkozott volna most már, ha a kutya feltartott fejjel „gargalizálni” kezd. Ötletekből is kifogyhatat­lan a külföldi vendég. A nyugatnémet házaspár a Nap­sugár szálló második eme­letén kap szobát.A százon fe­lüli férj szuszogva rója a lépcsőket felesége legnagyobb sajnálatára. Az üzletvezető is sajnálkozva tárja szét kar­ját: „Kétemeletes épületbe nálunk nem szokás liftet épí­teni” — mondja. Az asszony azonban hajthatatlan: — Ha jövőre megépítenék a liftet, mi ötezer forinttal hozzájárulunk a költségekhez. Az üzletvezető elszomorod­va néz maga elé: — Asszonyom! A mi építő­iparunk tizenötezret adna an­nak, aki „elintézné”, hogy a Felvonógyár határidőre épít be liftet és olyant, amely éjjel-nappal működik ... S ha már adakozó hajla­mú külföldiekről esik szó, meg ne feledkezzünk az olasz kereskedőről, aki néhány napra Pécsett, az Üdülő­szállóban kapott szobát spe­ciális ellátással. Ez annyit jelent, hogy kizárólag olasz ételeket fogyasztott, ilyene­ket, hogy minestra-leves, mi­lánói makaróni, meg pizza és egyebek. Négy napon át áradozott a szakácsról, a konyháról, az ételekről, a szí­vélyes vendéglátásról, a Ma­donnára és családjára eskü­dött, hogy ilyen udvarias pincérrel — aki naponta fel­szolgálta neki az ételt, italt — még soha nem találkozott. A búcsú pillanatában nem is feledkezett meg a derék fel­szolgálóról. — Azt hiszem, igazán meg- érdemli ön, hogy készségét honoráljam — rebegte az olasz és a zsebéből elővett két nyiszlett citromot... j A Kazinczy étterem törzs­vendége volt napokon át egy osztrák gyáros. Végig ette korábban a város összes ne­vesebb konyháját, de végül itt kötött ki, mondván, itt érzi magát legjobban. Első napon mindjárt magához is hívatta a zenekar vezetőjét és egy százast nyújtott át: — Amíg vacsorázom, ne játsszanak... Másnap üveg borokkal ho­norálta a megértő zenekar hallgatását. Tévedés ne essék, nem a zenekar képességében csalatkozott, hanem — amint mondotta, — az orvos eltil­totta az izgalmaktól, követ­kezésképpen nyugodt körül­mények között kell étkeznie... Pedig ez a zenekar — vi­szonylag ritkán produkál — beat-muzsikát... R. F. Kinek van igaza? Nézelődünk, figyelünk, gon­dolkozunk — néha talán ki­csit továbbgondoljuk a látot­takat, hallottakat, mint „ok­vetlen muszájna”. Másokat nézünk, aztán magunkat, hogyan látunk másokat? VÍZ, NAPFÉNY, POR, a három főszereplő, ezen­kívül egy kőművestanuló a falon, és több tucat fiatal a vízben. A Nagy Lajos Gimnázium falát javítja a fiatal kőmű­ves. Kalapácsa ütései alatt nagy darabokban zuhan le a vakolat, hatalmas por verő­dik fel, és száll a gimnázium uszodája felé. Ez persze nem tetszik az ott fürdőzőknek, napozóknak. Felkiabálnak: hagyja abba! Nem teheti, ez a munkája, sőt fokozott buz­galommal folytatja. A szó­váltás személyesebb jellegű lesz: „Gyere le, öcsi!’* — „Gyertek ti fel!” Kellemetlenül száll a por- felleg, szinte elhomályosítja a napot, belepi az olajozott bőrt. A falon dolgoznak — ez a kötelességük. Az uszodában diákok, gyerekek, felnőttek szeretnék pormentesen élvez­ni a nyári szabadságot, ehhez joguk van. ADNI, VAGY NEM ADNI!.,. 7—8 éves, fürgén mozgó, élénk szemű kisfiú kéregét a Széchenyi téren. Beoson a Mecsek cukrászdába is. — 50 fillért adjon a bácsi! — Visszautasítani, kisgyere­ket — mindig nehéz. (Talán fagylaltot szeretne?) Ha adok ... pszichológusok, pedagógusok többet mondhat­nának erről: megszokja a koldulást, könnyű pénzszer­zést, utcán csavargást, végig­koldulja a külföldieket. Nem látszik éhesnek, ru­hája is elég rendes. Valaho­gyan inkább játékos próbál­kozásnak tűnik. Ha egy percnél több időnk van számára, nem zavarjuk el a felnőtt rideg szigorával, de nem adhatunk mosolyog­va sem. K. T. A. Magyar matuzsálemek A bibliai Matuzsálem, Noé. nagyapja 969 éves korában halt meg. A magyar matu­zsálemek fölényesen túlszár­nyalják ezt a teljesítményt, nem is beszélve Sirali Miszli- movról, a világ legöregebb emberéről, aki jó egy éve Azerbajdzsánban ünnepelte 164. születésnapját. Tisztában vagyunk azzal, hogy a fenti állításunk enyhén szólva is hihetetlen­nek tűnik, ezért sietve hozzá­tesszük, hogy a bibliai kor- ban egy esztendő azonos volt egy holdhónappal, azaz 29.5 nappal, tehát könnyű kiszá­mítani, hogy Matuzsálem — ha élt — 78 évet ért meg mindössze. Persze az igazság kadvéért tegyük hozzá azon­nal, hogy ez a 78 éves kor kolosszális teljesítmény volt akkoriban, lévén az átlagos életkor gyenge 20 év. A magyar matuzsálemek, között, a nemrég nyilvános­ságra hozott adatok szerint 55 száz évest, vagy időseb­bet tart számon a Központi Statisztikai Hivatal. Közülük 15 a férfiak, 40 a nők szá­ma. összehasonlításul nézzük meg ugyanezt az adatot az előző, 1960-as népszámlálás tükrében. Dr. Acsády György és dr. Kiinger András, a KSH népességtudományi fo­lyóiratában megírták, hogy az 1960-as kérdőíveken 67 száz­éves, vagy annál idősebb la­kost találtak. Az íveket azon­ban bemondás alapjáh töltik ki, s ezért ez az adat nem megbízható. Az emberek nagy része, ha már elért bi­zonyos életkort, szívesen öre- gíti magát; az ilyen magas kor már tiszteletreméltó — száz év az olyan szép, kerek szám ... Ez a magyarázata annak, hogy az anyakönyve­zés szempontjából a múlt században viszonylag elmara­dott országokban manapság^ is olyan sok a hihetetlenül' öreg ember. Végső soron a mostani ellenőrzött adatok szerinti ötvenöt 100 évet be­töltött összeírtnak tíz évvel ezelőtt 14 igazoltan 100 éves kort megért matuzsálem fe­lelt meg. Tovább léptünk a korrekord terén is. Akkor egyetlen nőt találtak, aki már 103 éves volt. Most pe­dig öt nő és egy férfi tartja hazánkban a 104 éves abszo­lút csúcsot. Sőt ez év már­ciusáig 108 évessel is büsz­kélkedhettünk: akkor még élt Hajdudórogon özvegy Köké- nyesi Györgyné, aki haláláig az ország legöregebb lakosa volt. A jelenlegi hat „korel­nök” közül nem tudni me­lyik örökölte Kökényesi néni büszke rangját, mert mind­annyian egy évvel a kiegye­zés előtt, 1866-ban születtek. Közöttük majd csak az or-! szág legidősebb lakóiról ké­szült népszámlálási gyűjtés részletes feldolgozása után' tudnak „célfotó”, vagyis a születés hónapja, napja alap­ján korszerinti rangsort fel­állítani. Az azonban máris biztos, hogy a legidősebb ma­gyar férfiú a 104 éves, Pá­pán élő Pénzes Géza bácsi,­I 1 ( l

Next

/
Thumbnails
Contents