Dunántúli Napló, 1970. augusztus (27. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-27 / 200. szám

T970. augusztus 27. DUNÁNTÚLI NAPLÓ Ami jó volt ezer évig... Minden kisközség kihal Baranyában? — Minden kis falu kihal Baranyában? — tették fel sokan a kérdést, azt követő­en, hogy lapunk és a hazai sajtó riportokat közölt a ki­halás küszöbére jutott bara­nyai községekről. Érthető a kíváncsiság, hiszen sok a kis­község a megyében. Baranya 300 egynéhány falujának mintegy fele nem éri el az 500-as lélekszámot, s sok olyan 500—1000 lakost szám­láló község is van még, amelyek stagnálnak, leg­alábbis nem mutatnak emlí­tésre méltó fejlődést az utóbbi tíz—tizenöt esztendő­ben. Ha a papírforma alap­ján ítélnénk, vagy 250 — ha nem több — olyan köz­séget tudnánk összeszámolni a megyében, amelyeknek egy, vagy több emberöltő távlatában mérve kritikus, bizonytalan a jövője. Ezt mondja a sablon, az élet azonban sohasem tűri el, hógy uniformizálják. Ezért már most, a fejlődés jelenlegi tendenciájából ítél­ve „megjósolhatjuk”, hogy sok — aránylag sok — lesz az olyan falu, mely külön­böző okok folytán kivételes szerephez jut a többi, való­ban sorvadó kisközséghez képest. Fejlődő faluk a város peremén Már most megfigyelhető, például, hogy egyre inkább kivételes helyzetbe kerülnek azok a községek, amelyek a városok peremén fekszenek. Anélkül, hogy teljességre tö­rekednénk, közéjük sorolható például Pécs övezetében Ko- zármisleny, Bogád, Nagy- kozár, Mohács mellett Lány- esők, Somberek stb. E fal­vakban sok új ház épült az utóbbi másfél évtizedben. Huszonkét házhelyet alakí­tottak ki például Bogádon néhány éve, s e 22-ből mind­össze 3 bogádi őslakos, s néhány pécsi építkezett. A többi telekvásárló Berkesd- ről illetve környékéről köl­tözött a községbe. Többsé­gükben bányászok, vagy más, Pécsre bejáró munkások, olyan emberek, akiket von­zanak a város fényei, még­sem képesek arra, hogy bér­lakásba költözzenek (feltéve, hogy hozzájutnának!), le­mondjanak a kertről, a ház­táji baromfitartás lehetősé­géről. Idővel persze meggon­dolják magukat, kisebb-na- gyobb részük mégis beköl­tözik, vagy pedig a város ..megy ki” hozzájuk, mint például Nagykozárhoz, me­lyet mindössze egy kilométer választ el Pécsújhegytől. Ezért nem meglepő, hogy újabban 40 házhelyet mértek ki Nagykozárban. Más városközeli falvak ildülőtelepüléssé alakulnak át. Ilyen például Pécs öveze­tében Orfű, Mecsekrákos, Mecsekszakál, Tekeres és Abaliget. Azok, akik másfél évtizede jártak e falvakban, emlékezhetnek arra, hogy milyen kopott, sorvadásnak nduló községek voltak, melynek még most is több üres. lakatlan ház, gazos ud­var őrzi az emlékét Tekerc­sen. Az épülő új házakat és a gomba módra szaporodó .'íkendházakat látva senki- lek sem lehet kétsége az iránt, hogy e falvak nemcsak magmaradnak, hanem felvi- •ágzanak, bár a jövő .falu­képe egészen más lesz, mint a korábbi volt. Szinte nyom- 'alanul eltűnnek a paraszti álvak, Tekeresen például nég a zártkertnek használt szőlőket is „felfalja” a te- .ekéhség. Siklóst Pesten és Pécsett is úgy tartják számon, mint a jövő egyik városát. A sík­os—harkányi agglomeráció nagához vonzotta már Má- -iagyűdöt és Terehegyet. (Az utóbbit már csak egy vasút választja el Harkánytól!) Ha a drávaszabolcsi határhíd megépül (a tervezés már megkezdődött), akkor Har­kány vonzereje erőteljeseb­ben érvényesül a tőle mind­össze pár kilométerre fek- v6 Dravaszabolcson is. Eh­hez az agglomerációhoz tar­tozik Beremend is. Ha meg­vizsgáljuk e településhal­mazt, több olyan kisközséget találunk közöttük, amelyek ha nem itt, hanem valame­lyik isten háta mögötti he­lyen fekszenek, aligha lettek volna életképesek. Cdiilőfalvak — szanatórium­falvak? Ha már az üdülőfalvaknál tartunk, megemlítjük, hogy üdülőteleppé válhatnak és válnak egyes városoktól tá­vol fekvő községek is, ha kies természeti környezettel rendelkeznek. E falvak közé tartozik például Öbá- nya, vagy Gorica. Mindössze 4 őslakos család található már csak az utóbbi faluban, s mégis, Gyűrűfűvel, vagy Korpáddal ellentétben, sem­mi jelét sem mutatja a ki­halásnak, mert a falu házait megvásárolták a pécsiek és komlóiak. A Megyei Tanács azt latolgatja, hogy utat épít majd Révfaluba és egy-két hozzá hasonló szép környe­zetű településre. Ha ez meg­történne, Révfalu sem jut­na a kihalók sorsára, hiszen előttünk áll még a „gépkocsi korszak”, a gépkocsi korszak viszont minden eddigi mére­tet felülmúló „kiránduló korszak”-kal fog járni. (Gon­doljunk csak arra, hogy már most hogy ellepik az ország­utakat hét végén az autók!) A „kiránduló korszak” új üdülőtelepek feltárását teszi szükségessé, s ennek egyik esélyese lehet a vízben és halban gazdag Révfalu ha­tára is. Az üdülőfalvakról szólva, feltétlenül beszélni kell a bá­nyászokról is. Valószínű, meglepő számokat kapnánk, ha összeírnánk, hogy hány beteg, szilikózisos bányász rajzott ki nyugdíjaztatása után az isten háta mögötti falvakba. Több ilyen bá­nyásszal találkoztunk pél­dául Korpádon és Goricán is. Az egyik „korpádi” bá­nyász elmondotta, hogy szá­mára a létet, az élet meg­hosszabbítását jelenti a jó levegő, ezért ha a falu kihal (már csak 65-en élnek a köz­ségben!), nem lesz más vá­lasztása, mint hogy tovább megy egy hasonlóba. Mivel nem ő az egyedüli, aki így nyilatkozik, felvetődik: nem lenne célszerű egy — város­hoz közeleső, de jó levegőjű — kihalófélben lévő falut „fenntartani” számukra? Jobban éreznék magukat, ha egy településen élhetnének. Ilyen falunak kínálkozik esetleg Bános, melyben több üres lakóház van, s a jelek szerint ki fog halni. Ha ez Orfűvel szomszédos község utat kapna (mindössze más­fél kilométert kellene meg­építeni, bár azt nehéz tere­pen), ha valamilyen úton- módon lehetővé tennék, hogy e falu kiürülő házait a beteg bányászok vásárol­ják meg, abban az esetben egy bányászok lakta, szana­tóriumi jellegű falu jöhetne létre. A cigányság urbanizációja Sok sorvadásnak indult község sorsát fordította meg a cigányság gyors urbanizá­ciója is. A Sellyével szom­szédos Sósvertike község ős­lakosságának fele például már átköltözött Sellyére, il­letve a többi, urbanizáltabb településre, s a kiürülő há­zak többségét a szomszédos pusztáról, illetve putriból be­települő cigányok vették meg. Több tucat új házat építettek a cigányok Godi- sán. Gyöngyösmelléken, Pet- tenden és még több más kis­községben. Kétszoba, össz­komfortos típusházakat, te­hát ugyanolyanokat, vagy ahhoz hasonlókat, mint ami­lyeneket a magyarok is épí­tenek a falvakban. A házat építő cigányok — mintha évszázadokat ugornának át — meglepően gyorsan beil­leszkednek új környezetükbe, s új bútorral rendezik be új otthonukat. Nyilván, a betelepülő ci­gányság nem azért építke­zett, hogy néhány évig éljen Godisán, Pettenden, követke­zésképp e kis falvak népes­sége aligha fog csökkenni a következő időszakban. A távlatok persze mások. Ezt bizonyítja ama sósvertikei cigánycsalád példája is, mely — a többieket megelőzve — már néhány évtizede betele­pült a községbe. A szülők a községben maradnak (a férfi egyébként a sósvertikei ta­nácsi kirendeltség hivatalse­géde), házasodó korba jutó gyermekei viszont egymás után hagyják ott a községet. Legidősebb lánya egy dráva­szabolcsi lakatoshoz ment férjhez, legidősebb fia pedig most épít magának házat Sellyén. Arra a kérdésre, hogy miért, az apa így vá­laszolt: „Azt mondta a fiam, Sellye mégiscsak más.” S fel is sorolta, mi az a más: or­vos, 8 osztályos iskola (Sós- vertikén csak alsó tagozat van!), szaküzletek, mozi, presszó és így tovább. Ezek az igények előbb- utóbb a kisközségek szinte minden lakójában felébred­nek. S mivel az aprófalvak — helyzetüknél fogva — nem képesek kielégíteni e nagyon is érthető igényeket, az idő függvényáben nem tudják majd megtartani a népességüket. Összefoglalóan tehát azt mondhatjuk, hogy vannak és lesznek üdülőfalvak, a váro­sok peremén elhelyezkedő, — vagy attól távolabbi — a cigányság által gyarapodó zsilipközségek. Vannak és lesznek olyan aprófalvak, melyek egy gyorsan növekvő agglomeráció vonzáskörébe kerülnek, de ha mindent összeadunk és kivonunk, ar­ra a következtetésre jutunk, hogy a kisközségek zöme emberöltők távlatában nem lesz életképes. Magyar László Megy a vonat, megy a vonat... Erdemes-e fenntartani a harkányi vasútvonalat? A megszüntetésre javasolt vasútvonalak egyike a pécs— harkányi, s az elgondolás sze­rint a népszerű gyógyüdülő­hely személyforgalmát közút­ra terelik. A döntés még az előkészí­tés állapotában van, de hogy az milyen lesz, abba számos tényező szól még bele egyik oldalról is, a másikról is. Leggyengébb vonal A 31,8 km hosszú pécs— harkányi vasútvonalon 1913. július 17-én indult meg a for­galom. A mai követelmé­nyeknek már alig felel meg. Kedvezőtlenek a terepviszo­nyok, kedvezőtlen a vasút vo­nalvezetése és jelenlegi álla­potában a MÁV pécsi igazga­tóságának leggyengébb vona­lai közé tartozik, ami már ré­gen megérett a felújításra. Ennek költsége 17 millió fo­rintot tenne ki, korszerűsítést azonban nem jelentene, csak a jelenlegi forgalom bizton­ságosabbá tételét szolgálná. Jellemzésül: 6 km hosszban teljes felépítménycserére len­ne szükség ahhoz, hogy meg­felelő sebességgel közlekedje­nek a vonatok ezen a mellék­vonalon. Ráfizetéses voltán vitatkoz­ni sem lehet. Évente közel 5 millió forinttal több az üzem­költség, mint a bevétel. Az áruforgalom roppant gyenge — a legnagyobb fuvaroztató, a baksai Ezüstkalász Tsz is évente mindössze 600 vagont vesz igénybe — és ez semmi­képpen 6em tudja ellensú­lyozni, hogy az utasok túl­nyomó része ezen a vonalon kedvezménnyel utazik. Itt görcsönyi téglagyár, de a szá­mítások szerint ez is olcsób­ban bonyolíthatja le áruszál­lítását közúton, mint vasúton. Mit bizonyítanak a számok? A számítások egyébként —, amelyeket a forgalomszerve­zési munkaközösség a lefoly­tatott vizsgálatok alapján végzett — szinte egyértel­műen a megszüntetés, illetve a forgalomnak közútra tere­lése mellett szólnak. Mielőtt azonban ezekről szólnánk, lássuk az utasszámlálás ered­ményeit. Az eredeti számításokat egy februári utasszámlálás alap­ján végezték. Kitűnt azonban, hogy ezek így nem adnak valós képet, ezért júliusban újabb utasszámlálásra került sor, ennek alapján pedig szeptember 15-ig át kell dol­gozni a korábbi számításokat. A téli utasszámlálás hétközi munkanapon, szombaton és vasárnap történt és összesen 376, 472, illetve 623 Harkány­ba érkező, illetve onnan in­duló utast mutatott ki. Ezek a számok így első látásra is torzak. A júliusi utasszámlá- lás pedig félreérthetetlenül bizonyította, hogy ezekre nem lehet ilyen nagyhorderejű döntést alapozni. A télinek megfelelő júliusi utasszámok: 1321, 2495, illetve 4075. Ezekután lássuk a számítá­sokat. A pécs—harkányi vasútvo­nal jelenlegi éves ráfizetése a MÁV-nál 4,8 millió forint. A várható nyereség ezzel szemben az AKÖV-nél 4,8 millió forint. A vonal meg­szüntetésével járó kihatások népgazdasági szinten 67 mil­lió forintos egyszeri többlet- költséget jelentenek. Ebben útkorszerűsítés, járműpark­bővítés, autóbuszpályaudvar építése van, egyebek között. volna új fuvaroztatóként a | Ugyanakkor a személyszállí­Tanszervásár után A búcsúzkodó vakáció egy meghitt pillanata mun­kál bennem napok óta. Egyetlen ellesett pillanat: egy iskolatáska, pontosab­ban a táska tartalma és egy kisdiák első találkozása ve­lük. A táskával és a tar­talmával. Tanszervásár után lehet­tem tanúja ennek a talál­kozásnak, amely szerintem a táguló ismeretvilág egyik kapuját is jelenti. Mert van ilyen kapu — kinél több, kinél kevesebb — minden gyerek tudatában. De, hogy hol keressük, az iskoláskor kezdetén vagy még az óvo­dáskorban-e, azt rakétákkal száguldó világunkban — hol a megismerésben az ember mind magasabbról indul és messzebbre ér — nehéz len­ne eldönteni. A kisgyerek ott állt és ki­kerekedő pupillákkal nézett a vadonatúj táskából kibom- ló csomagokra. Az arca in­kább fehér, mint kipirult, s inkább átszellemült, mint kíváncsi, ahogyan sorra át- meg átvizsgálta a tanszer­csomag darabjait. Nylonzsákban előrecsoma­golt füzetek, írószerek. Toll­szár, tollak; hat színes, egy grafit, egy kép-piros ceruza; törlőgumi, kisvonalzó, mű­anyag papírvágó; kis doboz­ban színes plasztilin; gyur­matábla; számoló pálcikák, műanyag füzetalátét, jegy­zettömb; kivágható betű­lapocskák, hozzá egy regisz­terszerű mappa, tornazsák, uzsonnás zacskó, színes ké­zimunka papírok kivágó minták készítéséhez, töltő­toll, s hirtelen összeszámolni sem tudom, még mi minden. Szívesen pihen rajtuk a szem, a felnőtt is szívesen elgyönyörködik ezekben a j ma! „irkák” füzetek,, dossziék halmazában. És abban a két ív lilás-kék csomagolópapír­ban is... Ez a lilás-kék szín min­dig emlékezni csalogat. Or­romban érzem tőle régen volt kisdiákévek szellőzetlen osztálytermeinek tinta-, pad­lóolaj-, tízórai- és almailla­tának elegy ét; fülemben zsong tőle a „röhög az osz­tály” egyedül való, soha nem visszatérő óraelőtti zsivaja... A tanszerek, írószerek hal­maza még messzebbre is csábít. Látásukra messze tűnt emléknek, hihetetlenül távolinak érzem most a mi „irkáinkat” zsinoríró tolláin­kat és a mi szüléink, nagy- szüleink palatábláját, pala­vesszőjét. Emlék az emléke­zésben, a történelmi távla­tok közeli és távolabbi mesz- szeségeiben és az irodalom­ban is mindez. De Amicis „Szív”-jének kis hősei kis szíjjal össze­kötve lóbálták iskolakincsei­ket. S a Messzi Gyurkák, Messzi Imriskék, a tanyák, falvak, majorok mezítlábas kis magyarjai pedig lapos vászontarisznyával oldalukon dagasztották a sarat, hogy padba zsúfolódva rávéssék táblácskájukra az első szót: UR IR ... Már ameddig az időjárás, majd a közös sors engedte nekik. S Fercsike is eszembe jut, aki dermedt jégvirágok közé karcolta anyja mutatta első ákom- bákom betűit. Így: KINCS... A történelem elszállt fe­lettük, emlékek már. A ten- gelyakasztó, csizmát marasz­taló sár meg a távolság még sokfelé itt maradt, igaz. De legyőzhetjük őket, mert van hozzá tengely, akad hoz­zá csizma, s itt-ott már hét­közi diákotthon is a mai Messzi Imriskéknek. S amit J nem lehet szó nélkül hagy- I ni: a sok tízezer elsőosztá- I lyos mindegyike ugyanolyan színes, izgalmas nylonzacs­kós—tornazsákos tanszer­csomaggal lépheti át az osz­tály küszöbét az első napon. Megvásárolják a szüleik —, ha olykor gondot okoz­hat is még az iskoláztatás éveleji kiadása, de előterem­tik a rávalót, meg tudják venni, ami kell... Mindegyik első osztályos­nak. Akár betonjárdán, akár tanyák között kocog is az ismeretvilág iskolai kapui felé. Mindegyik elsősnek a tás­kájában plasztilin, gyurma, fapálcikák és ceruzák és papírok lapulnak az irkák mellett. S ez nekik is, ne­künk is öröm. Nekünk sa­játosan is, különösen is az, mert van összehasonlítási alapunk; mert ha hátrate­kintünk, látjuk a távlatot a palatáblától a kivágható szí­nes ÁBC-kartonbetűkig és a gumi zsinórral áthúzott színes ÁBC-dossziéig. Kislányom, kisfiam már 3—4 éve elkísértem az el­sőbe. De azóta is, ha eszem­bejut a közelgő tanévnyitás, a szó hangjaiból suttyom­ban képzeletem nagytáblá­jára írok egy-egy betűt. Vessen rám érte követ az, akit nem ütne szíven izga­tott öröm, ha kézbe venné egy mai elsős hátitáskáját. Wallinger Endre tási kedvezmények elmar; sa miatt évente 12 millió rint megtakarítás jelentk; Ám szűnjék meg ei vasútvonal és tereljék kö ra a személyforgalmat. M meggondolandó, nem ki ne-e meghagyni a válás lehetőségét az utazóközöm nek: drágábban, de viszc lag gyorsabban, vagy olc de viszonylag lassabban ván eljutni Harkányba. I különben kínálkozik is U tőség, csakhogy erről a ve megszüntetésével kapcsc ban kevés szó esik. Ez pe Harkány megközelítése lány felől. Ismeretes, hog BCM-mel kapcsolatban n épült a Villány—nagyha: nyi vasútvonal. Az ősszel tetés tehát megvan, csu arra lenne szükség, hog; nagyharsány—harkányi í kaszt megfelelően megerc sék, hogy gépcsere nél mehessen végig a szereivé Ezen a kerülő, a jelenleg: lényegesen hosszabb vona olyan irányvonatokat lehe közlekedtetni, amelyek: menetideje talán nem is 1 ne sokkal hosszabb a rr közlekedő vonatokénál. Minden az AKÖ álláspontján múl A forgalom közútra tér; sének azonban számos ol; előfeltétele van, amel; megléte nélkül a vasúti k lekedós megszüntetéséről 6zélni sem lehet. Szükség i mindenekelőtt a Siklósi felüljáróra, mert a jelen] sorompós rendszer megöln közúti utas6zállítást. Szűk van az új autóbuszpálya' varra, amely alkalmas az < időben jelentkező nagyszá utas indítására és fogadás« Szükség van a helyi közié! dés megerősítésére, -hogy vasúton érkezők oda, ille visszaszállítása se szenved, késedelmet. Mindezeken azonban szükség van AKÖV autóbuszparkjának lentős növelésére és ehl mérten — ez viszont a nel zebb — elegendő új gépkoc vezetőre. Ez azonban csak egyik dala a dolognak. A tárgyi f tételek biztosításán túl i gyón sok múlik azon, he milyen lesz az Autóközlel dési Vállalat álláspontja. A1 ismerik a jelenlegi orfű—at ligeti közlekedés megold] tatlannak látszó nehézség« amelyeken az AKÖV é\ óta képtelen úrrá lenni, t lőtt alig néhányszáz utas sz; lításáról van szó, őszintén 1 telkednek abban, hogy töt ezer utas szállítását zökker mentesen lebonyolítja a v; lalat. Persze, idő kérdése is és lehet, hogy mire az í állásra sor kerül, ilyen pro léma fel sem merül. Ami mindent felboríthat Lehet azonban, hogy e szempillantás alatt felesleg; sé válik minden, ami a vasi vonal megszüntetésével ka csolatban eddig történt, vasútvonal mentén elhely; kedő mezőgazdasági üzem ragaszkodhatnak majd ahh; hogy a MÁV tegye termő az elhagyott földterületet. ] esetben töltéseket kell elhc dani, bevágásokat feltolté: hogy a kétoldalt lévő föld« együttművelése gazdaság sabb legyen. A termővétél költsége — becslés szerint 190 millió forint. Ennél már csak olcsóbb 17 millió forintos pályáit újítás! Hársfai István Időjárásjelentés Várható időjárás csütörtök es­tig: változó mennyiségű felhő­zet, egy-két helyen átfutó eső­vel. A reggeli órákban páráso- dás, egy-két helyen köd. Vár­ható legalacsonyabb éjszakai hő­mérséklet 9—14, legmagasat nappali hőmérséklet 22—25 fc között. A Balaton vizének h* mérséklete szerdán 11 órakt Siófoknál 18 fok volt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents