Dunántúli Napló, 1970. augusztus (27. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-27 / 200. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Ara: SO tillér Dunántúli napiö xxvn.évi,,200.szám Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja 1970. aug. 2 . 27., csütörtök Piros ceruza nélkül „Növelni kell a tanácsok önállóságát és felelősségét a hatósági jogkörben, a gazda­sági, kulturális és szociális munkában. A tanácsi szervek hatáskörébe kell utalni mind­azokat a feladatokat, ame­lyek megvalósítása csak a terület, illetőleg a település lakosságát érinti, továbbá amelyeket célszerűen, gazda­ságosan, a jelenleginél jobban a tanácsi szervek oldhatnak meg.” (A X. kongresszus irányelveiből.) K ét hónap múlva ünnepel­jük tanácsaink megalaku­lásának 20. évfordulóját. Hosszan lehetne elemezni tevékenységüket, amelyet a lakosság érdekében kifejtet­tek. Az értékelésről bizonyára szó esik. az ünnepi tanácsülé­seken is, ahol húsz év mun­kájáról, eredményekről és gondokról adnak majd szá­mot. A kongresszusi irányelvek az elkövetkező négy évre az eddiginél még fokozottabb önállósággal kívánják felru­házni a tanácsokat, mint a demokratikus centralizmus elve alapján működő állam- szervezet részét. Kétségtelen, hogy önállóságuk növelését már — különösen az elmúlt években — eddig is számos intézkedés segítette, amelyek végrehajtása során különbö­ző jogkörök „kerültek le” a községekhez, mint például a szabálysértési ügyek, gyám­ügyek, építési engedélyek. Az önállóság fokozása na­gyobb önbizalmat, nagyobb felelősségérzetet is követel tanácsainktól, elősegíti bizo­nyos koncepciók helyi kiala­kítását. Mert mondjuk ki minden kertelés nélkül: külö­nösen az alsóbb szintű taná­csoknak okozott sok gondot a pénzügyi megkötöttség. Szá­mos esetben hiába mérték fel a helyi igényeket, hiába állí­tották költségvetésükbe bizo­nyos létesítmények megvaló­sítását. „Nincs rá pénz”, kap­ták nem egyszer a "Választ, és mint ahogy mondták: műkö­dött a „piros ceruza”, kihúz­ták a tételt, így aztán nem mindig tudták megvalósítani elkéDzeléseiket. Különösen a pénzügyi gaz­dálkodás vonatkozásában kaptak 1968-tól nagyobb le­hetőségeket. Korábban, ha valami ok miatt a költség- vetésben biztosított összeget nem használták fel, az év vé­gén „leírták” tőlük, jóllehet a következő évben már meg tudták volna oldani a fel­adatot. Akkor azonban már nem állt rendelkezésükre a megfelelő anyagi fedezet. Nem működik már a „piros ceruza”. A fokozottabb önál­lóság mindjobban a terület gazdájává teszi tanácsainkat. De, hogy valóban azzá is vál­janak, élni is kell a kapott jogokkal. Mind kevésbé „gyámkodik” már a felsőbb szerv, nem szól bele lépten- nyomon az alsóbb szintű ta­nácsok munkájába. „Ott a pénz, senki tőletek el nem veszi, arra fordíthatjátok, amire jónak vélitek” — mond­ják. Most érdekelt csak iga­zán a tanács, hogy a terve­zett bevételei valóban befize­tést is nyerjenek, mert a he­lyi bevételeik jelentős fede­zetet nyújtanak a községfej­lesztési elképzelések valóra­váltásához. Arra van most szükség, hogy — természete­sen a törvényes kereteket be­tartva — a tanács alaposan körülnézzen házatáján: be- folynak-e az adók, a lakbé­rek, a különböző térítési dí­jak, üzemeik mind gazdasá gosabbá váljanak. Mindehhez még szorosabbá kell tenni kapcsolataikat elsősorban a lakossággal, a területükön működő intézményekkel. A költségvetést helyben állítják össze, ők hagyják jóvá — a tan csülés — eldönthetik mi­re kívánják fordítani a pénzt, egyszóval: gazdálkodhatnak, s ha úgy gondolják — tartalé­kolhatnak is bizonyos felada­tok megoldására, hisz a költ­ségvetési év végén nem „vész el” az összeg. A tartalékolás­ra is van már példa. Bara- nyajenő orvoslakás építésére, gyűjt, Sámod járdaépítésre, Siklós járási művelődési ház építésére... Mindez azt bi­zonyítja, hogy lehet távlatok­ba gondolkozni, tervezni. Az a helyes, ha az ilyen irányú törekvés is mindjobban álta­lános gyakorlattá válik. Sok ötlet, elképzelés kap­hat mindjobban „zöld utat”. Fel lehet használni a tanács és a különböző szervek, üze­mek, intézmények együttmű­ködési lehetőségeit, közös vállalkozásait. Mert nagy erő rejlik ebben is. A város, a község fejlesztése nemcsak tanácsi ügy — már ami az anyagiakat is illeti. Például a tanács és a termelőszövet­kezet közös ereje, anyagi le­hetőségeinek együttes felhasz­nálása sokat lendíthet, egy-t egy feladat gyorsabb és ered­ményesebb megoldásában. Görcsönyben például már a tanács és a tsz együtt tervezi a művelődési ház, étterem és presszó megépítését. Ami megvalósítható az egyik köz­ségben, bizonyára megteremt­hetők a megvalósításnak fel­tételei a másik községben is. Amint szokás mondani, „csak egy kicsivel több akarat, csak egy kicsivel több utánjárás” kell hozzá. N em véletlen, hogy az utób­bi években megyénkben is mind hatékonyabban dolgoznak tanácsaink. Nagymértékben járult ehhez az úgynevezett körzetesítés — ez a jövőben tovább folyta­tódik —, aminek egyik ered­ményeként hozzáértőbb, kva­lifikáltabb emberek kerültek az alsóbb szintű tanácsokba is, akik önállóbban —, de mindig a lakosság vélemé­nyét kikérve, javaslataikra és áldozatvállalásukra, támasz­kodva — képesek tevékeny­kedni. A következő években foko­zottabb feladatok várnak ránk. „A szocializmus építé­sének feladatai azt igénylik, hogy egyidejűleg fejlődjék az állam központi irányítása és bontakozzék ki a helyi szer­vek önállósága.” — Olvasható a kongresszusi irányelvek­ben. Megoldásra vár: megke­resni az önállóság további erősödésének hogyanját, mód­szerét, felhasználva ezeket az ügyintézés meggyorsítására, a bürokrácia csökkentésére is. Garay Ferenc Megnyílt a KGST-országok mezőgazdasági miniszteri találkozója Szerdán a MÉM-ben dr. Di- mény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter megnyi­totta a KGST-országok mezőgaz­dasági minisztereinek kétnapos találkozóját. Az értekezleten részt vesz V. Sopov, Bulgária földművelésügyi és élelmiszer- ipari minisztere, B. Vecera, Csehszlovákia mezőgazdasági és élelmezésügyi szövetségi bizott­sági elnöke. J. Okuniewski, Len­gyelország földművelésügyi mi­nisztere, A. Miculescu, Romá- flCat mező- és erdőgazdasági mi* nisztere, dr. Erwin Neu, a Né­met Demokratikus Köztársaság mezőgazdasági és élelmiszergaz­dasági tanácsának elnökhelyet­tese, C. Demberel, mongol me- j zőgazdasági miniszterhelyettes és R. Szidak, a Szovjetunió össz- szövetségi mezőgazdasági minisz­terhelyettese. A találkozó résztvevői egyebek között megtárgyalják a KGST- országok mezőgazdasági együtt­működésének időszerű kérdéseit is. Losonczi Pál ma érkezik Kairóba Dar Es Salaam: Tanzániai hivatalos láto­gatásának második és har­madik napján Losoncai Pál, az Elnöki Tanács elnöke Ra- shidi Kawawa második alel- nök társaságában vidéki kör­utat tett. Felkereste a Tan­zániai Egyesült Köztársaság részét alkotó Zanzibárt és ízelítőt kapott a kontinentá­lis országrész természeti szépségéről. Szerdán Nagy Miklós, a Kulturális Kapcsolatok Inté­zetének elnökhelyettese és Chedial Mgonja közoktatás- ügyi miniszter aláírta a két ország között kötött kulturá­lis egyezmény új. két évre szóló munkatervét. Tegnap este Losonczi Pál díszvacsorát adott az Ikulu palotában Nyerere tanzániai elnök tiszteletére. Losonczi Pál és kísérete csütörtökön reggel utazik el Dar Es Salaamból, útjának következő állomására, Kairó­ba, ahová Aden érintésével érkezik meg a délutáni órák­ban. A tartalom l A magyar-szovjet árucsere negyedszázada (2. old.) Minden kisközség kihal Baranyában? (3. old.) ülrdetneg-e fenntartani a harkányi vasútvonalat? (3. old.) A hét filmjei (4. old.) Külföldi vélemények a Pannónia ’70-röi (5. old.) Ilku Pál felszólalása a velencei világértekezleten A pártkongresszus tiszteletére A kulturálisügyi miniszte­reknek az UNESCO rende­zésében kedden megnyílt ve­lencei világértekezletén szer­dán felszólalt Ilku Pál, a Magyar Népköztársaság mű­velődésügyi minisztere. — A nép érdekét szolgáló kulturális politika lényege — mondotta a magyar minisz­ter —, hogy a társadalom egészének hozzá kell jutnia a kultúra javaihoz és ezen túlmenően cselekvőén részt kell vennie a kulturális élet­ben. A kulturális politika te­hát egyet jelent a kultúra demokratizálódásával. Az ál­lam elvi irányító szerepe — l húzta alá a szónok — nem jelenti az alkotói, az írói vagy a művészi szabadság korlátozását. A magyar küldöttség veze­tője részletesen ismertette a művészi és irodalmi alkotá­sok területén kifejtett ma­gyar kulturális politikát. A pornográfiával kapcsolatban rámutatott, hogy a magyar kulturális politika különösen elítéli ennek a „műfajnak” azt a vállfáját, amely az erőszak dicsőítéséhez kapcso­lódik. A magyar küldöttség által benyújtott határozati javaslatok közül az egyik er­re a témára vonatkozik. Közműépítési főépitésvezetöség Pécseit Százmillió forint az induláshoz Megalakult a Dél-Dunántúli Vízügyi és Közműépítő Vállalat Százmillió forintja, körül­belül háromszáz munkása és ezernyi teendője van Dél- Dunántúl legfiatalabb válla­latának, a kaposvári szék­hellyel életrehívott Vízügyi és Közműépítő Vállalatnak. Mint arról már többször be­számoltunk, az ÉVM hat mélyépítési vállalat felállítá­sát határozta el, melyek re­gionális jelleggel működve meggyorsítják majd a nagy­szabású építkezéseket meg­előző út-, illetve közműépí­tési munkálatokat. A So­mogy, Baranya, Tolna és Zala hatáskörrel bíró kapos­vári vállalat július 1-én ala­kult meg. Az induláshoz 100 millió forintot kaptak, mely összeg jelentős részét korsze­rű gépek vásárlására fordít­ják. Háromszáz munkás, né­hányfős igazgatóság, s alig fiédtucat munkahely — egye­lőre ez minden, jövőre azon­ban már százmillió forintos termelési értékkel számol­nak. Addigra természetesen megszervezik és munkába állítják a pécsi és nagyka­nizsai főépítésvezetőségeket is. A vállalat pillanatnyilag minden erejét a megfelelő létszám megszerzésére, illet­ve az emberek kiképzésére fordítja. Már szervezik a té­li . gépkezelő-tanfolyamokat. Tárgyalások folytak a Pécsi Építőipari Technikum igaz­gatóságával is: viszonylag nagylétszámú műszakira is szükség van. A vállalat tel­jes kiépítése egyébként 1974- re fejeződik be. Ekkor már 300 millió forint értékű munkát végeznek majd éven­te. A pártkongresszus tiszteletére indított munkaverseny során a tervezett munkákon túl a menet közben befutó rendelések teljesítésére is vállalkoztak a komlói Kossuth-bánya gép- üzemének dolgozói. Egyik ilyen nagyobb jelentőségű munká­juk a Kossuth-bánya részére sürgősen kért nyolcvan darab légakna-béléscsövek legyártása. — Péter János brigádjának tagjai elvállalták a munkát és eddig ötven darabot már le is gyártottak. A végső megoldás Közületi gépkocsik — közszolgálatra Utolsó adujuk kijátszására kényszerültek a közúti szállí­tással foglalkozó kormány- szervek: elrendelték a közü­leti tehergépkocsik kötelező közszolgálatát. Az ezzel kap­csolatos — 1040-es számú — kormányhatározat az augusz­tus 22-i lapokban jelent meg, s három nappal később, ked­den, már a konkrét tenniva­lókat is közölték a KPM ve­zetői a megyei illetékesekkel. A budapesten tartott országos eligazításon Baranyából Nagy Gyula, a Megyei Tanács vég­rehajtó bizottságának elnök- helyettese és Magyar Zoltán, a megyei szállítási bizottság titkára vett részt. Kitüntették az árvíz elleni védekezésben példamutató katonákat Szerdán délelőtt a Magyar Néphadsereg központi klub­jának nyári helyiségében ad­ták át a kitüntetéseket szá­mos magyar és szovjet ka­tonának, akik a Tisza-völgyi árvíz idején a védekezésben, az élet- és vagyonmentés szervezésében, irányításában, végrehajtásában példamuta­tó, bátor helytállást tanúsí­tottak. Az ünnepségen meg­jelent Fehér Lajos, az MSZ­MP Politikai Bizottságának tagja, a kormány elnökhe­lyettese, Czinege Lajos ve­zérezredes, honvédelmi mi­niszter, a Politikai Bizottság póttagja, továbbá a hadse­reg más vezetői, a tábornoki és parancsnoki kar sok tag­ja. Részt vett az ünnepségen I. V. Tutarinov vezérezredes, a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erői parancsnoksá­gának magyarországi képvi­selője, G. K. Gvozd altábor­nagy, a Szovjetunió budapes­ti nagykövetségének katonai és légügyi attaséja, továbbá ott voltak B. M. Petrenko altábornaggyal az élen a szovjet hadsereg ideiglenesen hazánkban állomásozó csa­patai parancsnokságának ma­gasrangú képviselői. Ezt követően Czinege La­jos nyújtotta át a kitünteté­seket. Huszonnégyen kaptak Vörös csillag érdemrendet. Számosán részesültek a Ki­váló szolgálatért érdemrend kitüntetésben, többen a Ha­za szolgálatáért érdemérem arany-, ezüst-, illetve bronz- fokozatát vették át. Ugyancsak ezúttal adta át a honvédelmi miniszter az Árvízvédelmi érmet a Ma­gyar Néphadsereg és a Szov­jet Hadsereg több táborno­kának, tisztjének. Az ünnepségen Fehér La­jos pohárköszöntőt mondott. Méltatta az árvízvédelemben részt vett katonák bátor, hő­si helytállását, s a kormány és a maga nevében gratulált a kitüntetetteknek és elisme­rését fejezte ki a fegyveres erők tagjainak. A KPM képviseletében Horn Dezső, Kiss Dezső és dr. Bö- dönyi Károly miniszterhe­lyettesek számoltak be a pil­lanatnyi szállítási helyzetről. A vasút gondjai közismertek — szerencsére az újabb jelek biztatóak. Az álláspénz fel­emelése, az eddigi tapaszta­latok szerint legalábbis, meg­gyorsította a kirakást. Annál súlyosabbak a közúti szállí­tás gondjai. Az autóközleke­dési vállalatok képtelenek kielégíteni az igényeket — minden erőfeszítésük ellené­re. — Idén 17 százalékkal több árut szállítottunk, mint ta­valy — mondta ezzel kapcso­latban Magyar Zoltán — az őszi csúcs mégis sok izgalmat ígér. A közületi tehergápko- csik igénybevételének lehető­ségét biztosító rendelet ki­mondja: minden kocsi, havi öt napra, „behívható". Ké­szült egy pontos, országos, felmérés. Eszerint 37 ezer kö­zületi teherkocsi van az or­szágban — kihasználtságuk pedig alig napi öt és fél óra... A KPM-ben kapott instruk­ciók alapján a jövő, de leg­később az azt követő héten a megyei tanácson tájékozta­tót tartanak az érintett vál­lalatok képviselői részvételé­vel. E tájékoztatóig elkészül az a jelentés is, melyet a ki­elégítetlen szállítási igények­kel kapcsolatban állítanak össze. A kocsik „behívására” külön ütemezés alapján ke­rül majd sor. A közszolgála­tot teljesítők gépkocsikért a tulajdonos vállalatok, termé­szetesen, megfelelő térítést kapnak. (

Next

/
Thumbnails
Contents