Dunántúli Napló, 1970. augusztus (27. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-25 / 198. szám

DUNÁNTÚLI NAPLÓ 1970. augusztus 25. Udel Castro: Szüntelenig erősítjük kapcsolatainkat a Szovjetunióval Havanna Fidel Castro, a Kubai kommunista Párt Központi izottságának első titkára a kubai Forradalmi Kormány liniszterelnöke vasárnap a kubai Nőszövetség megala- ulásának 10. évfordulója al- almából rendezett ünnspsé- en kijelentette: a jövőben i szakadatlanul erősíteni ogjuk kapcsolatainkat a I Szovjetunióval, amely nagy ; segítséget nyújtott nekünk-ezekben az években. Az agresszió veszélye, atmely az amerikai imperia­lizmus és közép-amerikai cinkosai részéről állandóan fenyeget, arra kényszerít bennünket. hogy minden esEközzel erősítsük védelmi képességeinket. „Az impe­rialisták terveket készíte­nek, hogy közép-amerikai csatlósaik, Nicaragua és Cos­ta Rica útján támadást in­tézzenek Kuba ellen. Bár­mely ország bocsátkozzék is akcióba Kuba ellen, számol­nia kell a következmények­kel” — jelentette ki a mi­niszterelnök és célzott a Ku­ba és a Szovjetunió közötti szoros katonai együttműkö­désre. Letartóztatták a vád legfőbb tanúját New Orleans Letartóztatták a Kennedy- jgyben nyomozó Jim Garri- >on New Orleans-i kerületi igyész legfontosabb tanúját, Perry Raymond Russo-t. Az UPI hírügynökség szűkszavú jelentése szerint Russo-t, akit egy másik férfivel együtt vettek őrizetbe, „be­töréses lopással” akarják majd vádolni. ♦- AMMAN: A „Fekete párducok” amerikai néger szervezet egy küldöttsége vasárnap néhánynapos láto­gatásra Jordániába érkezett, ahol megbeszéléseket folytat az El Fatah palesztinai el­lenállási szervezet képvise­lőivel. > MDOLA: Kapwepwe zambiai alelnök vasárnap egy nagygyű­lésen kijelentette, hogy az Egye­sült Államok, Nagy-Britannia, Portugália és Dél-Afrika terve-" két dolgoznak ki az Egyenlítőtől délre fekvő afrikai országok ka­tonai lerohanására. Kapwepwe szerint a katonai erőt Dél-Afrika, Rhodesia és Portugália adná eh­hez az akcióhoz. ♦ LAS VEGAS: Sammy Davis állapota kielégítő — közölték orvosai vasárnap. A néger énekest szombaton tüdőgyulladással szállították kórházba. + PRETORIA: Hétfőn kezdődik Pretoriában a betiltott afrikai nemzeti kongresszus ZO állítóla­gos tagjának, köztük a már be­börtönzött Nelson Mandela na­cionalista vezető feleségének, Winnie Mandelának a bírósági tárgyalása. Az afrikai hazafiakat egyebek közfitt „összeesküvéssel” vádolják Rhodesia és a Dél-Af­rikai Köztársaság „megtámadá­sára’*. ♦ ŰJ DELHI: Az indiai kormány felszólította a BBC-t, zárja be indiai iro­dáját. Az indiai kormány már több ízben tiltakozott az angol kormánynál amiatt, hogy a BBC Indiát sértő adásokat sugároz. Donald Robsont, a BBC dél-ázsiai képviselőjét vasárnap fel­kérték, hogy hagyja el India A POINTE PITRE: Guadelou­pe-! hivatalos helyen közölték, hogy a Dorothy hurrikán, amely csütörtök este Martinique szige­tén söpört végig, 38 halálos ál­dozatot követelt. További öt sze­mélyt eltűntnek nyilvánítottak. 650 ember maradt fedél nélkül. ♦ MOSZKVA: ötemelet magas lépegető exkavátor építését kezdték meg a szverdlovszki nevezetes Ural- mas Nehézgépgyárban. Az új gép kosara egyszerre 80 köbméter földet lesz képes „kiharapni” a talajból. Ha elkészül, sok ezer földmun­kás helyett dolgozik majd. + NAIROBI: Vincent Rwam- waro ugandai külügyminiszter­helyettes, aki vasárnap érkezett Nairobiba, hogy részt vegyen az Afrikai Egységszervezet külügy­miniszteri értekezletén, megerő­sítette, hogy országa kilép a brit nemzetközösségből, ha Nagy- Britannia felújítja a fegyverszál­lításokat Dél-Afrikának. „Desex—70“ Bonn A nyugatnémet haditenge­részeti erők 35 hajója — tor­pedórombolók, fregattok, tengeralattjárók és segédha­jók — vasárnap este a wilhelmshaveni haditenge­részeti támaszpontról kifu­tott a nyílt tengerre és el­indult abba az övezetbe, ahol a „Desex—70” fedőnevű hadgyakorlatot tartják. A hadgyakorlat parancsnoka: Hartwig tengernagy. A LUZERN: Vasárnap a földig leégett egy luzerni szálló, a Ho­tel Konkordia. Ugyanez a szállo­da 10 hónappal ezelőtt egyszer már kigyulladt: 1969. október 4-én ' a hotel háromnegyed részét el- ] pusztította a tűz, és azóta nem ! fogadtak vendégeket. A MOSZKVA: Adam Ma­lik indonéz külügyminiszter szombaton este Moszkvába érkezett, hogy gazdasági­pénzügyi tárgyalásokat foly­tasson. Titkos „minisztertanácsi ülés“ Görögországban Athén Athénből „eltűntek” a fe­leséggyilkossággal vádolt Sztavrosz Niarkhosz hajó­mágnás menedzserei, legkö­zelebbi munkatársai, majd kiszivárgott, hogy a Niark- hosz-féle „Minisztertanács” titokban ülésezik „valahol Görögországban”. Mint ismeretes, a 61 éves görög multimilliomos ellen a pireuszi ügyész tett vád­emelési javaslatot. Az ügyész, Konsztantinosz Fafutisz, úgy véli, hogy a május 4-én el­hunyt Eugenia Niarkhosz holttestén talált zúzódások idézték elő a halált, nem pe­dig a sok gyógyszer, amit bevett. A UPI hírügynökség köz­ben arról tájékoztat, hogy miután az újságoknak meg­tiltották a vádemelés tényé­nek közlését, egész Görögor­szág tele van pletykákkal és híresztelésekkel a Niarkhosz-üggyel kapcsolat­ban. A milliomos egyébként félmillió drachma óvadék el­lenében szabadlábon van és külföldön tartózkodik. Husszein befejezte tárgyalásait Kairóban Szerdán kezdődhet Jarring béltemissziója Izrael is kijelölte képviselőit New York Husszein jordániai király a Newsweek című amerikai hetilapnak adott nyilatkoza­tában kijelentette: „alapve­tően két dolgot követelünk” éspedig 1. az izraeliek kivo­nulása az 1967-ben elfoglalt összes területekről, beleértve Jeruzsálemet: 2. a palesztinai nép önrendelkezési jogának biztosítása. Kairó A kairói A1 Ahram hétfői száma Nasszer egyiptomi el­nök és Husszein jordániai uralkodó vasárnap befejező­dött tárgyalásait méltatja. Az A1 Ahram szerint Nasz- szer és Husszein egyetértés­re jutott abban, hogy Jor­dánia ne avatkozzék be Egyiptom és Irak nézetelté­réseibe. Ellenkezőleg: mind­két fél meg fog tenni min­dent, hogy biztosítsa a 18 000 főnyi iraki csapatkontingens jelenlétét Jordánia földjén. Megegyezés született Nasz- szer és Husszein között arra vonatkozóan iá. hogy „a pa­lesztinai ellenállási mozga­lomnak minden lehetséges eszközzel védelmet kell nyúj­tani, — tekintet nélkül arra, hogy egyes palesztinai cso­portok képtelenek megérteni a nemzetközi politikai meg­fontolásokat”. New York: New York-i ENSZ-diplo- maták véleménye szerint — mivel Izrael is kijelölte kép­viselőit — legkésőbb szer­dán megkezdődnek a Jarring vezette tárgyalások Egyip­tom, Jordánia és Izrael kép­viselői között. A tárgyalások közvetettek lesznek, és minden valószí­nűség szerint a „rhodoszi formula” szerint zajlanak majd. A REUTER szerint az első néhány találkozót annak szentelik majd, hogy elvi nyilatkozatokat tegyenek az érintett kormányok állás­pontjáról. A kemény alkudo­zásra — írja a brit hírügy­nökség — valószínűleg csak szeptemberben kerül sor, amikor Egyiptom, Jordánia és Izrael külügyminiszterei New York-ban lesznek. 4z apácatoborzó rendszernek vannak „bizonyos hibái“ Róma: A római katolikus egyház a Sunday Times szenzációs cikke nyomán vizsgálatot in- ditott: hogyan toborozzák egyes rendek a novíciákat, de határozottan cáfolta az angol SZIKLA ZUHANT AZ AUTÓRA lapnak azt a hírét, mintha az apácarendek „emberkereske­delemmel” foglalkoznának. A Sunday Times, Anglia legtekintélyesebb hetilapja, vasárnapi cikkében elmon­dotta többek között, hogy azok az apácarendek, ame­lyek m'ásként nehezen tudnak szert tenni fiatal növendé­kekre, lányokat vásárolnak maguknak. A Sunday Times azt állítottá, hogy angliai, olaszországi és nyugat-német­országi apácarendek 300 font sterlingnek megfelelő össze­get is fizettek a lányokért, és még az indiai Keralából is hozattak novíciákat. Az UPI hírügynökség meg­fogalmazása szerint a vádak a Vatikán legmagasabb kö­reiben „ingerültséget és za­vart” keltettek. A vasárnap este kiadott cáfolatot — mint az UPI vatikáni tudósítója I írja — valószínűleg szemé- ! Ívesen hagyta jóvá VI. Pál ! pápa. A nyilatkozattal párhuza- i mosan azonban — folytatja : az UPI — más vatikáni for- I rások beismerték: van a Sun­day Times cikkében „némi igazság”. Bár „vatikáni leány­kereskedelemről” — mint hangoztatják — természete­sen nincsen szó, egy hivata­los szóvivő szerint az apáca- toborzó rendszernek vannak „bizonyos hibái”. LAPSZEMLE Játék a kulisszák mögött T öbb mint két hét telt el a közel-keleti tűzszünet hatályba lépése óta. Az iz­raeli kormány e rövid idő alatt négyszer vádolta meg a szemben álló jelet a tűzszü- neti megállapodás megszegé­sével. A Kairó által elutasí­tott és megcáfolt vádak egye­dül Izraelnek azt a törekvé­sét tanúsították, hogy minél több akadályt gördítsen a kö­zel-keleti konfliktus politikai rendezésének útjába. Vagyim Nyekraszov, a Pravda hírma­gyarázója összefoglalójában a közel-keleti kérdésről írva megállapítja: az izraeli ka­tonai és politikai gépezet ez­úttal oly otrombán járt el, hogy Washington kénytelen volt Rabin izraeli nagykövet tudomására hozni; az Egye­sült Államok nem tudta le­vonni azt a következtetést, hogy Egyiptom részéről sor került volna a tűzszüneti megállapodás bármiféle sú­lyosabb megsértésére. Néhány nap múltán azon- ban az amerikai külügymi- nisztérium olyan nyilatkoza­tot tett, amely fenntartások­kal ugyan, de már azt állítot­ta, hogy „vannak egyes bizo­nyítékok” a tűzszünet Kairó által történt megsértésére. Az amerikai diplomácia ezzel nyilvánvalóan visszafelé lé­pett egyet. Az EAK-ban a nyilatkozatot úgy értékelték, mint az Egyesült Államok kormányára nehezedő cionis­ta nyomás eredményét. Az utóbbi napokban újabb bizonyítékok halmozódtak fel, amelyek egytől-egyik azt iga­zolják, hogy Tel Aviv és Wa­shington a kulisszák mögött külön játékot űz. Ismeretessé vált például, hogy az izraeli kormány el akarja juttatni az ENSZ-hez a térképeket azok­ról a megszállt területekről, „amelyek megtartását szüksé­gesnek tartja” a jövőben is. A Pravda emlékeztet Meir izraeli miniszterelnök-asszony nyilatkozatára is, amely sze­rint nem csodálkozna, ha a Szuezi-csatorna mentén még az ideiglenes tűzszünet lejár­ta előtt megszólalnának az ágyúk. Laird amerikai had­ügyminiszter televíziós nyi­latkozatából pedig világossá vált, hogy az Egyesült Álla­mok továbbra is hadianyago­kat szállít szövetségesének. Hogyan lehetne hinni ezek után az izraeli sajtó zajos kampányának arról, hogy ál­lítólag megromlott a viszony a két ország között? — írja végül a Pravda hírmagyará­zója. A NAIROBI: Kenya egy észak- keleti tartományában, Buna vi­dékén egy oroszlán megölt egy 13 éves kislányt. A lakóházak közé négy oroszlán hatolt be, egyet közülük agyonlőttek, de a másik három elmenekült. Az észak-olaszországi Garda-tó partján haladt a képen lát­ható gépkocsi, amikor a hegyoldalról leszakadt hatalmas szikla rázuhant. Szerencsés véletlen folytán a kocsi öt utasá­ból senki sem sérült meg. területét. ♦ PEKING: Jao Kuang, a Kí­nai Népköztársaság új varsói nagykövete vasárnap repülőgépen elindult Pekingből, hogy elfog- laiia beosztását. ♦ Spiro A^new Szöulba érkezett Spiro Agnew amerikai al­elnök hétfőn a guami támasz­pontról különrepülőgépen megérkezett Szöulba, négy fővárosra tervezett távol-ke- | leti kőrútjának első állomá­sára. Az amerikai alelnök tár­gyalásainak érdemi része csak kedden következik, ami­kor Pák Csöng Hi államfő fogadja. Ügy tudják, a dél- koreaiak még egy utolsó kí­sérletet tesznek, hogy meg­próbálják rávenni az ameri­kai adminisztrációt: vizsgálja felül az Egyesült Államok je­lenleg hatvanezer főnyi dél­koreai erőinek húszezer ka­tonával való csökkentését. A latin-amerikai nacionalizmus A „nacionalizmus” az elmúlt j években ismét kulcsszava lett a latin-amerikai országok belpoli- i tikai életének. A nemzetközi sajtó a perui haladó katonatisz­teket nacionalistának nevezi, s maguk a latin-amerikai vezetők is „nemzeti vagy nacionalista forradalmat” hirdetnek meg szin­te valamennyi puccs után és új kormány alakításakor. A nem­zeti méltóság visszaszerzését hangoztatták Peruban az IPC észak-amerikai monopólium va­gyonának kisajátításakor és ugyancsak ez volt a fő jelszó egy évvel később, 1969 októberé­ben Bolíviában, amikor Óvandó Candia elnök kormánya államo­sította a szintén amerikai Gulf Oil berendezéseit. Bár kétségte­len, hogy ez a nacionalizmus bi­zonyos esetekben — amint Bra­zília példája mutatja —, hang­súlyozni kívánja az elkülönülést a többi latin-amerikai országtól, | fő tendenciájában most alapve­tően Amerika-ellenes. Egy új fo- I lyamatot jelez, amelyet némi túl- | zással ugyan, de nevezhetnénk a kontinens második független­ségi háborújának. Ezekben a napokban számos latin-amerikai országban nem­csak a politikai események, ha­nem a nemzeti függetlenségi év­forduló kapcsán is előtérbe ke­rült a nacionalizmus problema­tikája. Kolumbiában és Peruban júliusban, Bolíviában, Guatema­lában és Uruguayban augusztus­ban emlékeztek, illetve emlékez­nek meg a spanyol gyarmatosí­tók elleni háború sikeres befe­jezéséről, a függetlenség kikiál­tásáról. 1810 és 1825 között egy­más után alakultak meg a köz­társaságok, a spanyol gyarmat­birodalomból kezdetben tizenegy, majd tizenhat állam alakult. A függetlenné válás folyamata ez­zel akkor még nem fejeződött be, hiszen a kontinens legna­gyobb országa, a Tolt portugál gyarmat Brazília !s csak 1889- ben lett köztársaság. Közép- Amerika számos állama csak a XX. században vált függetlenné, így a volt Brit Guayanában eb­ben az évben kiáltották ki a köztársaságot, és néhány terület még mindig idegen országhoz tartozik. Mindez azonban azt is jelen­tette, hogy Bolivar nagyszabású „pánamerika terve”, amely azt I tűzte volna ki célul, hogy a I földrész spanyol nyelvű népei egyetlen államban egyesüljenek, nem valósult meg, sőt a nacio­nalizmus az elmúlt másfél év­században állandó ellenségeske­dés forrása volt az egyes orszá­gok között. Ez a mesterségesen szított nacionalizmus ugyancsak | szerepet játszott a feudális el­maradottság konzerválásában és a7. egyes országok egymástól el­szigetelt gazdasági fejlődésében, amin most az Egyesült Államok­tól való függésüket lazító közös gazdasági tömörülésekkel pró­bálnak változtatni. A latin-ame­rikai országok ugyanis külkeres­kedelmi forgalmuknak mind­össze 10 százalékát bonyolítják le egymás között, azaz sokkal jobban függenek az Egyesült Ál­lamok, valamint Anglia, az NSZK és Franciaország gazdasági in­tézkedéseitől, mint a szomszédos országokétól. Részben éppen az | egymástól elkülönült fejlődés t tette lehetővé az észak-amerikai tőkéseknek a gazdasági behato­lást és jelentős érdekeltségek megkaparintását a latin-ameri­kai kontinensen. A „második függetlenségi há­ború’* természetesen nem nap­jainkban kezdődött. Hiszen ko­rábban is voltak példák az észak-amerikai monopóliumok vagyonának államosítására akár a harmincas években Mexikó­ban, akár Bolíviában Paz Es- tenssoro elnök idején. Mégis a : „gazdasági nacionalizmus” egy­értelmű tendenciája a kubai for- ( radalom győzelme után bontako- 1 zott ki. Peru és Bolívia mellett, amelyek a radikális utat válasz­tották az IPC, illetve a Gulf Oil esetében, Mexikóban és Chilé­ben Is folytatódik a megkezdett folyamat; a kormányok igyekez­nek tulajdonosi részvénytöbbsé­get szerezni az amerikai vállala­tokban, még Brazíliában és Ar­gentinéban is hoztak törvényt a külföldi cégek új tőkebefekteté­seinek korlátozására, illetve az állam részesedésének növelésére a profitból. Nelson Rockefeller New York-i kormányzó, Nixon elnök különmegbfzottja nem vé­letlenül állapította meg múlt évi, hatalmas vihart kavart latin­amerikai körútja után készített jelentésében: „Az Egyesült Ál- , lamok ma már nincs abban a helyzetben, hogy a kormányok- 1 ra gyakorolt nyomással meg tudná akadályozni az amerikai vállalatok államosítását”. Érthető, hogy I.atin-Ameriká­ban napjainkban nem lehet fe­lületesen ítélkezni az egyes kor­mányok által hangoztatott na­cionalista politikáról, a nacio­nalizmus ma már nem azt je­lenti, amit ötven vagy száz év­vel ezelőtt, az eves államok nemzeti megszilárdulásának Ide­jén. A latin-amerikai nacionaliz­mus értékelésekor minden egyes esetben külön keli vizsgálni a kormányok jelszavait és tényle­ges tetteit, hiszen például alap­vető különbség van a perui és az argentin politika között, n?- ha mindkettőt nemzeti forrada­lomnak nevezik. Míg Velasco Al­varado kormánya haladó nacio­nalista, részben antlimperlalista politikát folytat az ország gaz­dasági és így közvetve tényleges politikai függetlenségének a meg­szerzése érdekében, Argentíná­ban csak a lassú gazdasági re­formokat lehet a nacionalizmus pozitív hatásaként említeni. Más­részt az is kétségtelen, hogy né­hány országban az uralkodó osz­tályok még mindig a nemzeti gyülölség szításával próbálják el­terelni a figyelmet a súlyos bel­ső problémákról, ahogy ez tör­tént legutóbb Salvador és Hon­duras „futballháborúja” idején. í

Next

/
Thumbnails
Contents