Dunántúli Napló, 1970. augusztus (27. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-23 / 197. szám

1970. augusztus 23. trUNANTÜLl NAPLÓ ti Plusz 1 százalék nemzeti jövedelem Az idei árvíz jelenfős károkat okozott az országnak, különösen az árvízsújtotta területek lakossá­gának. Igen nagy erőfeszítést és komoly anyagi áldozatot követelt az ár megfékezése, a további még jelentősebb károk megakadályozá­sa. Az ország képes volt a nagy erőfeszítésre, az anyagi erők gyors koncentrálására, hogy az eddigi legnagyobb fenyegetést elhárítsa és az ország gazdasági ereje lehetővé teszi a keletkezett árvízkárok gyors pótlását. Jó érzés ezt tudomásul venni, mert ez azt jelenti: vagyunk annyira erősek, hogy országunkat komoly természeti csapások sem képesek katasztrofális helyzetbe so­dorni. Mégis, a károk és a védekezés anyagi áldozatai jelentősek. Ha nem is csökkentik az eddig elért életszínvonalunkat, komoly erőfeszí­tésekét kell tenni annak érdeké­ben, hogy a további fejlődésünket, a további életszínvonal-emelkedést se akadályozzák az árvízkárok. El­sősorban tehát töretlen fejlődé­sünk biztosítása érdekében kell ebben az évben nagyobb erőfeszí­téseket tennünk. A segítés módjai Már az árvíz, illetve a veszélyez­tetés ideién országosan spontán módon kibontakozott a dolgozók körében a mozgalom, hogy gyorsan, bizonyos egyéni áldozatokkal segít­sünk a bajbajutottakon. Általános volt, hogy a dolgozók fizetésük bi­zonyos részét felajánlották az ár­vízkárokat szenvedettek megsegí­tésére, sokan az ilyen helyzetben nagyon szükséges holmik adomá­nyozásával, mások a bajbajutott gyermekek időleges gondozásával vagy nyaraltatásával könnyítettek a jelentkező gondokon. A termelő- szövetkezetek és a tsz-szövetségek az árvízkárosult gazdaságokat köz­vetlenül segítették. Sorolhatnánk tovább a segítés sok szép formáját, mely mind bizonyítja dolgozó né­pünk szocialista, kollektív arcula­tának, a nemzeti összefogásnak az erősödését. Mégis ki ' kell emelnünk az ál­lam segítését. Kezdettől fogva az állam nyújtotta a legnagyobb tá­mogatást az árvíz elleni küzdelem­ben, és a segítés sokféle formáját felajánlva az állam csaknem telje­sen magára vállalta az árvízkárok további pótlásának terhét. Tehát mondhatjuk, hogy az állam, a tár­sadalom segít. Á társadalom gaz­dasági erejét viszont az évről évre megtermelt nemzeti jövedelem ad­ja. Az állam a nemzeti jövedelem egy részét felhasználja az árvíz­károk pótlására, de a nemzeti jö­vedelemnek ezt a részét eredeti­leg más célokra kívánta fordítani. Nos, az árvízkárok pótlása és e más tervezett célok elérése csak úgy lehetséges, ha több nemzeti jövedelmet termelünk meg ebben az évben, mint ahogy terveztük. Ezért kérte a kormány — az ár­vízkárokat felmérve —, hogy egy százalékkal termeljünk többet a tervezett nemzeti jövedelemnél; ami országosan mintegy 2 és fél milliárd forint többlet nemzeti jö­vedelmet jelent. Ha ezt sikerül el­érni, akkor az árvízkárok pótlása mellett sikerül egyéb tervezett cél­jainkat is megvalósítani. A felhívásra a vállalatok külön­böző, e cél elérését szolgáló fel­ajánlásokat tettek. A felajánlások sokfélesége miatt célszerű foglal­kozni azzal a kérdéssel, hogy a vállalatok hogyan segíthetik elő leginkább az ország nemzeti jöve­delmének növelését. A nemzeti jövedelem és növekedése X váHalatok a különböző fel­ajánlásokkal az ország nemzeti jö­vedelmének gyorsabb növekedését kívánják elősegíteni. Ahhoz, hogy a vállalati felajánlások és a nem­zeti jövedelem növekedése közötti összefüggéseket kifejthessük, szük­séges először tisztázni azt, hogy mi a nemezti jövedelem? A nemzeti jövedelem termékhalmaz, különbö­ző termékek összessége, melynek nagyságát úgy határozhatjuk meg, hogy a társadalom által termelt évi összes termékből levonjuk a termelés során felhasznált eszkö­zök és anyagok mennyiségét. Va­gyis a nemzeti jövedelem a társa­dalom évi munkájának tiszta (nettó) eredménye. Ez a meghatá­rozás így teljesen egyértelmű. A probléma abban van, hogy a tár­sadalom rendkívül sokféle termé­ket termel, e sokféle különböző terméket összegezni, ezek együttes mennyiségét meghatározni csakis úgy tudjuk, ha a termékek árait vesszük alapul, tehát összeadjuk a megtermelt összes termék árát és levonjuk belőle a felhasznált esz­közök és anyagok árait, így a nem­zeti jövedelmet, mint meghatáro­zott forintmennyiséget kapjuk meg. (Pl. 1968-ban 215 milliárd forint.) A nemzeti jövedelem nagyságát forintmennyiséggel határozzuk meg, de a nemzeti jövedelem ma­ga termékek halmaza, nem a fo­rint, a pénz mennyiségének növe­lésével, hanem a megtermelt ter­mékek mennyiségének (pontosab­ban: a tiszta termék mennyiségé­nek) növelésével növelhető a nem­zeti jövedelem. Tehát a termék­halmazt kell növelnünk, de csak forintban mérhetjük a termékhal­maz nagyságát és változásait. Ez a számbavételnél sokféle nehézsé­get okoz, de ezt most mellőzzük, inkább azt vázoljuk fel, hogy a vállalatok tevékenysége hogyan ér­tékelhető, hogyan értelmezhető a nemzeti jövedelem növekedése szempontjából. A felajánlások és eredményei A vállalatok gazdálkodása, a vál­lalatok tevékenységének eredmé­nye a többféle eszköz és többféle anyag felhasználása, valamint ál­talában többféle termék termelé­se miatt csak forintmutatókkal jel­lemezhető. A teljes termelési ér­ték, az anyagmentes termelési ér­ték, az önköltség, a termelékeny­ség, a nyereség és a többi válla­lati mutató mind forintban jellem­zi a vállalati tevékenységet. Ebből fakadnak azok a nehézségek, ame­lyek lehetetlenné teszik, hogy a vállalati tevékenységet egyértel­műen megítélhessük a nemzeti jö­vedelem termelése szempontjából. Ugyanis a forintmutatók kedvező változást jelezhetnek olyankor is, mikor valójában ez a kedvező vál­tozás nem következett be, sőt oly­kor kedvezőtlen a változás. Köz­ismert példa erre a vállalati nye­reség kedvező alakulása mögött gyakran meghúzódó kedvezőtlen változás. Ha ugyanis a vállalat ma­gasabb áron értékesíti termékeit, akkor gyakran még kevesebb ter­mék termelésével is növelni tudja nyereségét. Nőtt tehát a nyereség, de kevesebb terméket produkált a vállalat, nem mondhatjuk azt, hogy növelte a nemzeti jövedelmet, sőt! Vagy: sikerül a vállalatnak ol­csóbb anyaghoz, eszközhöz jutnia, de termékeit a piacon változatlan áron tudja értékesíteni, ez eset­ben is növekszik a nyereség, még akkor is, ha egyébként ugyanannyit termelt, mint előzőleg, vagy ne­tán még valamivel kevesebbet i* termelt. Nos, ezekben az esetek­ben a nyereség növekedése nem eredményezte a nemzeti jövedelem növekedését, bár igaz, hogy mivel nőtt a nyereség, a vállalat nagyobb összeget fizet be különböző úton- módon az államháztartásba. Más dolog a nemzeti jövedelem termelése és ismét más *a nemzeti jövedelem realizálása, vagyis hogy a vállalat mennyit tud elismer­tetni a piacon. Általában véve azonban mégis azt mondhatjuk, hogy a nagyobb nyereséget a több termelés (az olcsóbb stb. termelés) eredményezi, vagyis olyan ténye­zők, amelyek a nemzeti jövedelem növekedését eredményezik. Álta­lában így van, de nem mindig! Ha tehát egy vállalat azt ajánlotta fel, hogy a nemzeti jövedelem gyorsabb növelése érdekében nye­reségét a tervezettnél nagyobb mértékben emeli, és ezt a célt si­kerül is elérnie, akkor csupán en­nek alapján még nem tudjuk meg­állapítani, hogy hozzájárult-e a vállalat a nemzeti jövedelem gyor­sabb növeléséhez. Erre a kérdésre csak akkor tudunk válaszolni, ha megnézzük, milyen tényezők ered­ményezték a nyereség gyorsabb növekedéséit. Ha a piaci helyzet ügyes kihasználása hozta a na­gyobb nyereséget, akkor ez nem járult hozzá a nemzeti jövedelem gyorsabb növeléséhez, bár a válla­latnak ez éppen úgy kedvező, mintha más tényezők eredményez­ték volna a nyereség gyorsabb nö­vekedését. A nyereségnövekedés azokban az esetekben jelenti a nemzeti jövedelem növekedését is, ha a vállalat többet produkál, töb­bet, jobbat ad a társadalomnak — éppen erre van szükség! Meg kell tehát nézni, hogy mi van a nye­reségnövekedés mögött és utána ítélhetjük csak meg, hogy egyúttal bekövetkezett-e a nemzeti jövede­lem növekedése is. Hatékonyabb munkát Egy másik mutató, amelynek túlteljesítését ugyancsak sok válla­lat felajánlotta a nemzeti jövede­lem gyorsabb növelése érdekében: ez a teljes termelési érték, amely­ben a vállalat az összegezett ter­melési tervét meghatározza. E mu­tató a termelt termékek és nyúj­tott szolgáltatások teljes értékét tartalmazza. Túlteljesítése általá­ban kedvező hatást gyakorol a nemzeti jövedelem növekedése szempontjából, de gyakran az a helyzet, mint a nyereség esetében, hogy e mutató kedvező irányú változást jelez, ugyanakkor ez a kedvező változás nem következik be a nemzeti jövedelemnél. Ha például a vállalat drágább anya­gokból termeli termékeit és drá­gábban is adja azokat, ugyanannyi munkával nagyobb összeredményt, teljes termelési értéket produkál, az általa termelt nemzeti jövede­lem pedig változatlan maradt. Vagy ami lényegében ugyanaz, megvál­toztatják a termelés szerkezetét az anyagigényesebb termékek javára, igy nő a vállalat által a termé­keibe bedolgozott anyagok értéke, ezen keresztül a teljes termelési érték is, miközben nem nőtt az itt termelt nemzeti jövedelem. Ha­sonló a helyzet, mint a nyereség­nél. Csupán a teljes termelési ér­ték mutatójának alakulásából még nem tudjuk meg, hogy nőtt-e és milyen arányban a vállalat által produkált nemzeti jövedelem. Meg kell néznünk azt is, hogy milyen tényezők eredményezték e mutató növekedését. Ha a vállalat több és hatékonyabb munkája eredmé­nyezte, akkor ez a nemzeti jöve­delem növekedése szempontjából is kedvező. Szűkebb mutató az anyagmentes termelési érték, melyet úgy ka­punk. hogy a teljes termelési ér­ték mutatójából levonjuk a fel­használt anyagok értékét. Ez majd­nem pontosan jelzi a vállalatnál termelt nemzeti jövedelem nagysá­gát, annak változási irányát és mértékét. (Nem pontosan, mert. az árak itt is torzítanak és más okok miatt sem.) Az önköltség mutató­jának alakulása ugyancsak szoro­san összefügg a vállalatnál termelt nemzeti jövedelem nagyságával. Az önköltség csökkenése azt is jelenti, hogy a vállalat erőforrásainak fel- használásával többet termel, mint korábban s ez a nemzeti jövede­lem növekedésének irányába hat. (Bár nem bizonyos, hogy olyan arányú a nemzeti jövedelem növe­kedése. mint áz önköltség csök­kenése!) Lényegében ezt a folya­matot fejezi ki a munkatermelé­kenység változása is, csak más szempontból. A munkatermelé­kenység növekedése nemzeti jöve­delem-növekedést eredményez, sőt a nemzeti jövedelem növekedésé­nek döntő tényezője. Nagyon za­varó azonban a fenti összefüggés szempontjából az a körülmény, hogv vállalatainknál a munka ter­melékenységét a teljes termelési érték alapulvételével számítják és így azok a tényezők, amelyek a teljes termelési érték és a válla­latnál termelt nemzeti jövedelem közötti összefüggést zavarják, a termelékenység és a nemzeti jö­vedelem között is zavaróan hat­nak. Éppen ezért lényeges hang­súlyozni, hogy csupán a nettó ter­melékenységi mutató (lényegében: anyagmentes termelési érték, dol­gozó létszám, vagy munkaóra stb.) növekedése áll közvetlen kapcso­latban a vállalatnál termelt nem­zeti jövedelem növekedésével, de a teljes termelési érték alapján számított termelékenységi mutató nem! A lehetőségek E változatos áttekintés 'alapján azt mondhatjuk, hogy a vállalat­nál termelt nemzeti jövedelem nö­vekedése irányába elsősorban a nettó termelékenységi mutató nö­vekedése hat. Lényegében hasonló eredményt ad az anyagmentes ter­melési érték növekedése és kevésbé szoros összefüggésben az önköltség csökkenése is. A nyereség és a teljes termelési érték mutatóinak növekedése nem biztos, hogy nem­zeti jövedelem növekedést is je- 1 lez, ez attól függ, hogy milyen tényezők eredményezik a nyereség, illetve a teljes termelési érték mu­tatóinak növekedését. Ide kívánkozik annak megemlí­tése: az olyan felajánlások, hogy brigádok, üzemek meghatározott mennyiségű plusz munkaórát, mű­szakot teljesítenek, lényegében a nyereség, a teljes termelési érték és az anyagmentes termelési érték mutatóinak növelését célozzák, s ez utóbbi mutató a vállalatnál termelt nemzeti jövedelem növeke­dését jelenti, ezért az említett fel­ajánlások teljesítése kedvező a nemzeti jövedelem gyorsabb növe­kedése szempontjából. S végül azt kell még aláhúzni, hogy a felajánlások teljesítése so­rán, a teljesítés értékelésekor nem szabad csupán a forintmutatókra koncentrálni, azt kell szem előtt tartani, arra kell törekedni, hogy az országnak a tervezettnél na­gyobb, termékekben megjelenő nemzeti jövedelme legyen. így meg tudjuk valósítani kettős cé­lunkat: az árvízkárok gyors pót­lását és fejlődésünk íöretlenségé- nek biztosítását. Ez a valódi értel­me a -j- 1 százaléknak. Tóth Lajos öt millió forinttal teljesíti túl az éves tervét a mohácsi Vegyesipari Vállalat a pártkongresszus tiszteletére indított munkaverseny során. A vállalat új üzeme, a kapcsolótábla üzem egymillió forintos többlet termeléssel hozzájárul a vállalati terv túlteljesítéséhez. Szokolai felv. Egymillió forint Ahogyan erősödünk gazdaságilag, úgy kerül mindinkább előtérbe a hazánkban élő nemzetiségek mű- /Velődési helyzete. A Művelődésügyi: Minisztériumban tavaly létesített nemzetiségi osztály gondoskodik a szlovákok, délszlávok, németek és románok lakta vidékek könyvtári és egyéb kulturális ellátásáról is. Ennek érdekében a miniszté­rium tavaly a Könyvtártudományi és Módszertani Központtal közö­sen gondos felmérést végzett, és megállapította: a nemzetiségi vidé­kek iskolai és közművelődési könyvtárai még nem segítik kel­lően az anyanyelvi művelődést. Ezt csak részben magyarázza az a köz­ismert tény, hogy az ötvenes évek­ben megalakult állami közműve­lődési könyvtárakat általában nem fejlesztették eléggé céltudatosan és tervszerűen, olvasóközönségük összetételének megfelelően. A me­gyei tanácsok által e célra szánt összegeket nem mindig használták fel arra, amire szánták. Számottevő fordulatot hoztak e téren a minisztérium és a KMK határozott intézkedései. A többi között sikerült — egyszeri jelleggel — egymillió forintos keretet biz­tosítani a nemzetiségi területek könyvtárainak gyarapítására is, Nyolcvanezerért ajánló bibliográ­fiákat szereztek be, amelyekét el­juttatnak minden könyvtár veze­tőjéhez, illetve kezelőjéhez, A fennmaradó igen tekintélyes ösz- szegért pedig a minisztérium meg­bízottai Csehszlovákiából, Jugoszlá­viából, az NDK-ból és Romániából rendeltek könyveket, főként e nemzeti irodalmak legfrissebb ter­mékeit. Ezeknek jórésze olvasmá­nyos, könnyebb mű, illetve ifjúság gi könyv, hiszen az anyanyelvűi#«-: dalmat igénylő, új olvasóközönség főként a falusi fiatalok, az iskolások soraiból toborzódik. Természetes, szép számban vásároltak műveket a fenti országok klasszikus és mai, modem irodalmából is. így tehát az újonnan vásárolt könyvek ös­szetétele a nemzetiségi lakosság minden rétegének érdeklődését- ki­elégítheti. Az egyszeri nagyobb beruházás sok mindent megold, bár, persze, nem végérvényesen. Az említett országokban — akár nálunk is — hétről hétre újabb művek jelen­nek meg, amelyek az itteni nemze­tiségi lakosság érdeklődésére is számot ‘ tarthatnak. Mi lesz tehát ezután a helyzet? A Művelődésügyi Minisztérium — az illetékes szervekkel történt megbeszélés alapján — erről is gondoskodott. A könyvek beszer­zése — akár eddig —■, ezután is a területileg illetékes tanácsok dolga lesz, amelyek a nemzetiségi könyvtárak fejlesztésére kapott ke­retüket teljes egészében rendelte­tésüknek megfelelően használják majd fel. A beszerzés egyszerűsítése, meg­könnyítése érdekében a miniszté­rium megállapodott az Állami Könyvterjesztő Vállalattal, hogy évenként közösen tájékozódjanak a megyéknél; mennyi nemzetiségj nyelvű könyvre, milyen művekre tartanak igényt. Ennek alapján a vállalat központilag szerzi be kül­földről a könyveket, a kértnéi is magasabb példányszámban, úgy­hogy azokat az itthoni boltokban is árusítják majd. Hazánk nemzetiségei tehát —' miután oktatásuk kérdése meg­nyugtatóan megoldódott — az anyanyelvi könyvellátás dolgában is mihamarabb egyenrangú hely­zetbe kerülnek a magyar lakosság­gal. G. Szabó László

Next

/
Thumbnails
Contents