Dunántúli Napló, 1970. augusztus (27. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-20 / 195. szám

DUNANTÜLI NAPLÓ 1970. augusztus 20. TURISTÁK POTSDAMBAN A világhírű Sannsouci palota, amely 1745—47-ben épült G. W Knobelsdorff építész tervei alapján, aki a Versailles palotát és annak parkját vette modellnek a tervezésnél. A palota eredetileg II. Frigyes porosz király nyaralója volt, de ma sokezer turista gyönyörködik szép­ségében. FENYEQETŐ VESZÉLY A QYILKOLÓ „TÖVISKORONA" Nemrég tengerkutatók és zooló­gusok nagy csoportja utazott a csen­des-óceáni Guam-szigetre (az új­ságolvasó ember a vietnami hábo­rú híreiből ismeri ezt a helyet: er­ről a légi támaszpontról szállnak fel az amerikai B—52-es nehéz­bombázók), hogy megpróbáljanak védekezni az Ausztrália és Óceánia óriás területeit sújtó csapás ellen. Az ellenség: egyfajta tengeri csil­lag, vagyis azoknak az ártalmat­lan, szépszínű és lassú mozgású, tengerfenéken élő kis állatoknak egy fajtája, amelyeknek csillag alakú mészváza olyan látványos a múzeumok, vagyis iskolai szertá­rak üvegszekrényeiben. A tengeri csillagokról nehéz elképzelni, hogy milyen kárt tehet­nek az embernek, annál is inkább, mert a szóban forgó faj — amely­nek neve „töviskorona” — mind­eddig elég ritka, az emberre néz­ve teljesen közömbös állatként volt ismert a tudósok és az óceániai szigetvilág népei között. A „tövis- korona” korallzátonyokon él, táp­láléka a korall. A korallzátonyok, amelyek körülveszik Guam-szige- tét, valamint a többi mlkronéziai szigetet és több száz kilométer hosszúságban húzódnak Ausztrália északi partjainál, igen nagy jelen­tőségűek az ottani lakosság szem­pontjából. A korallzátonyok védik ugyanis a kisebb szigeteket a szél és a víz pusztító munkájától, ter­mészetes kikötőket képeznek, és kitűnő védett halászterületeket biz­tosítanak a lakosságnak. Amíg a „töviskorona” ritka ál­lat volt ezen a tájon, korallpusz­tító tevékenysége szinte nem volt észrevehető. 1967-ben azonban — eddig megmagyarázatlan okból — olyan hihetetlen szaporodásnak indult a „töviskorona”, amilyet csak tudományos fantasztikus re­gények írói szoktak megálmodni. A tömegesen szaporodó „tövisko­rona” két év alatt a Guam-sziget körüli korallzátonyok 90 százalé­kát kiirtotta. Ausztrália északi partján mintegy 300 négyzetkilo­méteres területen tűntek el a ko­rallzátonyok. Dr. Chester, a kutatócsoport ve­zetője szerint, ha nem sikerül a tengeri csillag invázióját megállí­tani, az az emberiség történelmében páratlan méretű természeti ka­tasztrófához fog vezetni. A sziget­világban élő népeket az éhhalál, majd a szigetek teljes pusztulása fenyegeti és Észak-Ausztrália vala­mennyi kikötője használhatatlan­ná válik. A jóslat túlzottnak tűnik,- de a pusztulás eddigi méretei már­is rendkívül fenyegetőek. Egy to­vábbi veszély, hogy a pusztuló korallokon olyan algák (moszatok) jelennek meg, amelyek mérgezőek a halakra nézve és közvetve az emberi fogyasztásra szolgáló hala­kon keresztül — az emberre is. AFRIKÁBAN IS MEQSZÜNIK A TÖBBNEJÜSÉQ? EQY FÉRFINAK 35 FELESÉQ Számos afrikai országban meg­változtak a házasságkötés régi szo­kásai. és a kormányok új házas- eágtörvényeket vezetnek be. A kenyai kormány 14 tagú bi­zottságot nevezett ki azzal a fel­adattal, hogy dolgozza ki a há­zasságkötési és válási törvényt. A bizottság kinevezése nagy port vert fel, és bebizonyosodott, hogy a közvélemény túlnyomó többsége támogatja a többnejűséget. Még a keresztények, a női szervezetek és a fiatal értelmiségiek is azon a véleményen voltak, nem lenne cél­szerű, ha a többnejűséget tör­vényellenesnek nyilvánítanák, ök abban bíznak, hogy ez a jelenség a gazdasági haladással párhuzamo­san egyszer megszűnik. A többnejűséggel kapcsolatos legtöbb tapasztalattal nyilván Njiiri kenyai törzsfőnök rendelke­zik, akinek 111 gyermeke és 400 unokája van. Szerinte Kenyában ma már nincsenek meg a feltételek a nagy családok életéhez. A több- nejűség az életszínvonal emelke­dése miatt előbb vagy utóbb meg­szűnik. Njiirinek 30 évvel ezelőtt több mint 30 felesége volt, ma már csak 14 van, az utolsóval ta- valy templomban kötött házassá­got. akkor, amikor keresztény lett. Vele szemben Owela, akinek 35 fe­lesége és 115 gyermeke van, azt állítja, nincs abban semmi, ha va­lakinek sok felesége van, ha ru­házza és ellátja őket, és fel tudja nevelni a gyermekeket, ö maga nagyon szereti a gyerekeket, és úgy érzi, hogy még sok asszonyt kellene szereznie, hogy sok gyere­ke lehessen. Afrikában az egyes országokban és törzsekben különbözők a há­zasságtörvények. Néhol még min­dig erőszakkal szereznek a fiatal­emberek feleséget. A férfiaknak nem is kell ismerniük a lányt, elég ha kiszemelnek maguknak egy szépséget, és megkérik a család­tagokat vagy a törzs többi tagját, segítsenek a lány megszerzésében. Fiatal erős férfiak csoportja meg­lesi a lányt vízhordás vagy fa­gyűjtés közben, elrabolják, és a férjjelölt házába hurcolják. Köz­ben tájékoztatják a lány szüleit, és a menyasszony családjának idő­sebb tagjait meghívják sörre. Az­után megállapodnak a hozomány­ról, vagy a menyasszony áráról, és megerősítik a házasságkötést. Olyan esetek is vannak, hogy a lányos apák maguk ajánlják fel lányaikat a férfiaknak. Ilyen aján­latokat rendszerint gazdag, idősebb férfiak kapnak, akik szívesen el­fogadják, kifizetik a menyasszony árát, mindezt anélkül, hogy a sze­rencsétlen fiatal lány tudna róla. — Ha egy iskolába járó fiatal lány teherbe esik, vagy egy olyan fiatal férfi rabolja el a lányt, aki­vel a lány családja nem ért egyet, a lányt visszalopják, és egy idő­sebb férfihoz adják, aki hajlandó többet fizetni érte, mint az erősza­kos fiatalember. A fejlődéssel pár­huzamosan egyre kevesebb az erő­szakos rablás, de továbbra is a menyasszony elrablása a leggyako- ribb házasságkötési mód. Azok a fiatalemberek, akik nem tudnak nagy lakomát csapni, rendszerint rabláshoz folyamodnak. A szerel­mesek megbeszélik a tervet, és a többi aztán a szülők dolga. Sajnos az invázió elleni védeke­zés is nagyon nehéz. A „töviskoro­na” természetes ellenségeit nem nagyon lehet elszaporítani, de kü­lönben is a ragadozók csak akkor pusztítják el, ha tökéletesen fel­falják. Ha a tengeri csillagnak csak egy karja megmarad, abból már ép állat képződik újra. Egy­előre az egyetlen módszer, hogy könnyűbúvárok megszállják a ko- rallszigeteket injekciós fecskendők­kel felfegyverezve és tömény for­maiint fecskendeznek a tengeri csillagokba. Egy japán kutató azt javasolja, hogy gyenge elektromos árammal vegyék fel a küzdelmet a „töviskoronával”. Szerinte olyan áramerősséget lehet alkalmazni, mély a halakra még nem ártal­mas, de a tengeri csillagokat el­pusztítja. Természetesen ennek a tervnek a gyakorlati megvalósítása igen nehézkes és egyelőre még nem le­het szó széles körű alkalmazásá­ról. És addig? Szinte sziszifuszi munkát végez a békaemberek ha­da a formalinos fecskendőkkel szirtről szirtre úszva, egyenkint semmisítve meg ezt a néhány cen­timéter nagyságú kis állatot, amely érthetetlen szaporodásával embe­rek tízezreinek létét fenyegeti. ÖTSZÁZ TÖRZS - ÖTSZÁZ NYELV - HOLDBÉLI EMBER „EMBEREVŐK" KONQRESSZL/SA Ha az ember belelapoz a legkü­lönbözőbb képes folyóiratokba, szinte ámulatba ejtik az űrhajó­zással, Hold-utazással és a techni­ka legújabb vívmányaival kapcso­latos képek, közlemények. Ezek mellett szinte hihetetlenül hatott, amit a napokban az egyik közis­mert nyugati képes magazin közölt. A szemtanú leírása szerint az Űj- Guinea-i Mount Hagen kisváros ut­cáin kétévenként rendszeresen bá- l éli nyelvzavar uralkodik. Nem r'.tka, hogy ezeken az összejövete- 1 ;ken sokszor száznál is több törzs képviselteti magát abból az ötszáz- l ól, amely a szigeten él. Mivel minden törzs egy-egy különálló v ilgyet foglalt el magának, mind­egyik más-más nyelvet is fejlesz­tett ki az idők folyamán. Volta- k áppen egy akkora területen mint Norvégia, vagy Svédország — öt- s áz nyelven beszélnek. Egy-egy ilyen összejövetelen szá­zak és ezrek tolonganak. A förzse- k d az öltözet, a színek különböz- t tik meg egymástól. A színes ké- p k tanúsága szerint vannak sár­gára festett arcú, óriás piros pa- rókás, átszúrt orrlyukú bennszülöt­tek. Varázslóik arca kékre festett, csupán orrukat mázolták pirosra. A többiektől az is megkülönbözte­ti őket, hogy fejüket fekete paró­ka díszíti. Á férfiak meztelen fel­sőteste ragyog a kenőcsöktől, vi­zeletüket tőrök, nyilak, íjak egé­szítik ki. Ezeken a törzsi összejö­veteleken vad táncokat lejtenek. Századok óta így ünnepük a du- nák, az emberevő szomszéd népek feletti győzelmet. A nők arca tes­tetlen, csupán fejüket díszíti vala­milyen fűféléből fonott hosszú sail. Valamennyiük között az azsarok hatnak a legkísérfetiesebben. Ki­csiny, úgyszólván törékeny testüket szürkés, agyagos sár fedi, fejükön sárszínű vödömagyságú agyag­maszk, amelyen a szélesre tátott szájat kutyafogak díszítik. A szemtanú Tony Clifton, a Quick riportere nem érte be a tör­zsi gyülekezeten látottakkal, hanem valódi vadakat: porgaigákat, hevá- kat akart látni, akik még ma is megeszik az embert. Útnak indult hát Új-Guinea keleti hegyvidéké­re dunaíörzsbéli málhahordozók­kal. Az út nagyrészét hegynek felfe­lé tették meg, egészen 1500 méter magasságig. Csaknem állandóan sűrű trópusi esőfüggönyben halad­tak. Ez az európai ember számára jóformán elviselhetetlen, a dunák számára azonban teljesen megszo­kott. ök otfhon vannak, az időjá­rás nem jelent számukra megter­helést. Érdekes, hogy a falu, vagy a nagyobb település ismeretlen szá­mukra. Minden duna-család külön- külön önmagának él. Olyannyira, hogy még a férfiak és az asszonvok is külön kunyhóban élnek. A fiúk például 10 éves korukig az anyá­val laknak, azután átköltöznek az apa kunyhójába. Törzsi törvény, hogy a férfi, vagy a nő soha nem léphet be társának kunyhójába. Azt a nézetet vallják, hogy a sze­relem számára az ég a legalkal­masabb tető. Az expedíció mély szakadékok és rohanó vad folyók felett halad­va ért el a Yaru folyóhoz. A folyó mindkét oldalán száz méternél is magasabb, iszonyúan meredek mészkő sziklák magasodnak. E fa­lak mögött szinte kőkorszakbeli ál­lapotok között élnek a törzsek. A porgaigák förpeszerűen kicsinyek, s úgyszólván csak édesburgonyán (csicsókán) élnek. Ha mégis na­gyon gyötri őket az éhség, hát megesznek egy-egy szomszédot. Né­hány hónapja is, egy elhagyott tá­bortűz hamuja alatt, két porgaiga csontjaira bukkantak. A fehér mészkő-sziklákon túlra a kormányzati őrjárat nem enged­te Cliftont és kísérőit, mondván, hogy ezektől az emberevőktől ne­héz az út visszafelé. Az utazó te­hát nem találkozott szemtől szem­be a porgaigákkal, jóllehet, már számos kutató járt közöttük. Is­meretes, hogy például Mikluho- Makláj orosz antropológus és etno­lógus egy évszázaddal ezelőtt a többi között Új-Guineában is vég­zett úttörő jellegű természettudo­mányi, antropológiai és etnológiai Valamennyi között az azsarok hatnak a legkísértetiesebben kutatásokat. Az emberevő pápuák nem bántották. Azt hitték ugyanis, hogy ő a Holdról jött ember. Mikluho-Makláj idejében ember még nem járt a Holdon. Napjaink­ban azonban ez már megtörtént és az űrkutatás már túl a Holdon más égitesteket is megcéloz. Éppen ezért elgondolkoztató, hogy Föl­dünkön még ma is van olyan pont, ahol kőkorszakbéli állapotok ural­kodnak. (-*) MINDENFÉLE — mindenfelől AUTÓBUSZ — ÚTVONAL NÉLKÜL Az autóközlekedés amerikai szak­emberei, akik mindig lelkes hívei voltak a személyautónak, most kénytelenek megváltoztatni véle­ményüket. Maga a „Ford” kon­szern alelnöke tartott előadást „A mikrobuszoké a jövő!” címmel. A szakemberek szerint a nagyváro­sokból nemsokára el fognak tűnni a személyautók. A prognózisok szerint elektronikus számítógéppel irányított egységes mikroautóbusz- park fogja felváltani a személyko­csikat. Az autóbuszoknak nem lesz pontosan meghatározott útvonaluk. Az utas felhívja az elektronikus diszpécsert és közli, hogy honnan, hová és mikor szándékozik utázni. A gép gyorsan kiszámítja, hogy melyik autóbusz tud a hívó fél la­kása elé hajtani anélkül, hogy idő- veszteséget okozna a többi utas­nak. Az elektronikus gép rádió út­ján közli az utasítást a vezetővel. Az elmondottakból kitűnik, hogy a jövő — a kollektív közlekedésé. Sokak véleménye szerint a mikro­buszok nagyfokú átbocsátó képes­ségével az egyéni közlekedés so­hasem versenyezhet. A KORONATANÚ A hollywoodi rendőrség nevárég „őrizetbe vett” egy papagájt, mint­hogy meg volt róla győződve, hogy a papagájtól igen hasznos dolgot megtudhat egy nagyszabású csem­pészüggyel kapcsolatban. A papagáj azonban nem „köp”, és a rendőrhivatalnokok minden arra irányuló igyekezete, hogy szó­lásra bírják, egyelőre eredményte­len. BÁLNA-SZANATÓRIUM Az Antarktisz jege valóságos szanatórium a bálnák számára. Bo­risz Szenkevics szovjet sarkkutató szerint a bálnák ide-oda vándo­rolnak a meleg tengerek vidékéről a jeges tengerekig és vissza. Az Antarktisz hideg vidékén ezek az emlősök megszabadulnak számos élősdijüktől az alacsony sótartal­mú hideg víz segítségével. A szov­jet sarkkutatók feltevését az is alátámasztja, hogy a meleg tenge­rekben a bálnák rendszerint le­fogynak, bár itt gazdag élelemre lelnek: az Antarktiszon kifogott bálnák zsírrétege viszont sokkal vastagabb. A TECHNIKA ÉS A GENGSZTEREK A chicagói gengszterek közötti konkurrencia határozottan előre viszi a műszaki fejlődést. Sokféle találmány köszönhető a gengszte­reknek, közöttük az a bomba is, amely ellenfelük autójába csem­pészve csak akkor robban fel, ami­kor az illető beindítja a motort. Egyre tökéletesebbé válnak a mű­szaki védőberendezések is. Nemré­gen egy gengszterbanda olyan mű­szereket rendelt egy elektronikus készülékeket gyártó cégtől, ame­lyek segítségével biztonságos tá­volságból is be lehet indítani az autó motorját. Az eredmény azon­ban egyelőre meglehetősen sze­rény. „A táv-indító berendezés mű­ködésénél életét vesztett négy sze­mély közül — hangzik az FBI jegyzőkönyve — hármat a műszer robbanása ölt meg, egy személy halálát pedig áramütés okozta.” „A SÁRKÁNY SZAKÁLLA” A legritkább tűlevelő fafajta nő Miasima japán szigeten. Ez az úgynevezett „sárkány-szakáll”. A fácska magassága mindössze 50 cm, ágai azonban, melyek a föl­dön tekergőznek, elérik a 30 mé­ter hosszúságot is. JUBILÁLÓ SZEMÉTDOMB Az amerikai Maine állam egyik kisvárosában hamarosan nem min­dennapi emlékérmet fognak kibo­csátani. Ezzel a bronzéremmel fog­ják megünnepelni a városi sze­métdomb fennállásának 300. évfor­dulóját ... A helyi köztisztasági vállalatnak bizonyítékai vannak arra, hogy ab­ban a faluban, amelyből a város kifejlődött, 1670-ben létesült az első szemétdomb. Az érerri egy virágot fog ábrá­zolni, amely a szemétdomb tete­jén nyílik. Azt mondják, hogy az ábra a város felvirágzását fogja jelképezni. I r f 1

Next

/
Thumbnails
Contents