Dunántúli Napló, 1970. augusztus (27. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-20 / 195. szám
4 DTNANTCLI napló 197(1. augusztus 20. Kitüntetéseket adtak át a Megyei Tanácson Ma nyílik a malomkiállítás előadója, Szántódi Péter, a Baranya megyei Tanács VB. mezőgazdasági osztályának főelőadója, Balogh Sándor, a Pécsi járási Tanács VB. mezőgazdasági osztály csoport- vezetője. Albert István, Sásdi járási Tanács VB. mezőgazdasági osztály csoportvezetője, Kemény Lajos, a Siklósi járási Tanács VB. mezőgazdasági osztályának vezetője, Vizner Istvánné, a Siklósi járási Tanács VB. mezőgazda- sági osztályának statisztikusa. Az élelmiszeripar kiváló dolgozója kitüntetésben részesült Juhász Antal, a Baranya megyei Sütőipari Vál- , lalat csoportvezetője; Deli Gyula, a vállalat csoportvezetője és Villányi Jánosné, a Baranya megyei Szikvíz- és Szeszipari Vállalat bérelszámolója. Az orfűi molnár Ezt az embert, Gutheil Istvánt sok évvel ezelőtt egyszer megsértették. A villanymalomból Görcsönybe megy a teherautó liszttel teli zsákokkal, s visszajön üresen. A malom akkori vezetőjétől meg merte kérdezni: — Hol a búza? Üres a kocsi... — Törődjön a maga dolgával, Gutheil, ne járjon a szája! A molnár levette szemüvegét, megtörölte, visszatette, és nem járt a szája. Minek? Rövid idő múlva a rendőrség nézett a hiányzó búza után... Ez volt az első és az utolsó is, hogy igazságérzetében megsértették. Nem bántott meg soha senkit, mindenkitől tiszteletteljes hangot vár, amit ő is megad bárkinek. Így van ez az üzemben a Szigeti úton, a brigádban, otthon, vagy baráti körökben is. A hét elején Orfűre megyünk, velünk tart a molnár is: megnézzük a — ma, 20-án avatásra kerülő — rekonstruált vízimalmot. Úthenger és dózer egyengeti az utat a malomig, ahol kőművesek, asztalosok, ácsok dolgoznak még, meg persze régészek, technikusok, grafikusok, hogy visszamentsék a múltból a hajdani Nit- schinger-féle vízimalmot az iparág maradandó emlékeként. Gutheil István segéd volt Nitschinger Henriknél a negyvenes évek elején. — Mondja, itt volt akkor is a hengersor, a malomhoz ragasztva a „legényszoba”, a tornácos házban lakott a gazda, odébb a szabad ég alatti kenyérsütő kemence, aztán a vízimolnár borospincéje. A malom küszöbén állunk, zsebéből "fényképet szed elő, éppen ez a küszöb, előtte áll, kezét lógatva Gut- heil István ifjú korában, fekete mellényben, térdein foltos nadrágban és fején a molnárok viselete: a siltes- sapka. A „két Gutheil” között pedig 30 esztendő. du Istvánnak, aki Somogyból származik, ez az ötödik hazai tárlata Olajpasztellképekkel és tollrajzokkal, Diskav Lenke színes fametszetekkel szerepel közös tárlatukon. A kiállítást szeptember 6- j ig tartják nyitva. I Hazafelé jövet betérünk a Magyarürögi úti családi házba. Szép nagy kert, amelynek a vége már felcsúszik kissé a meredek hegy lábára. A ház több szobás, tágas helyiségek. Az utcára nyíló nagyszobában lánya rendezgeti iskolai tankönyveit, másodéves technikumi hallgató. Fia lakatos, most katona, van egy neveltfiúk is, bányász, akit a rokon-asszony kilencedik gyermekként szült meg, aztán meghalt. Szolid, kiegyensúlyozott életű család. Gutheil bólint: — Igen — mondja elmerengve. — Pedig negyven- nyolcban, ahogy hazajöttem a fogságból, ágrólszakadt ember voltam, a rajtam lévő göncön kívül semmim az égvilágon. Nagyon szívós, kemény férfiak ezek a Gutheilek. Nem alkatra értem, bár nem tudom miért, de gyermekkori képzeletvilágomban Is a „lisztes”-molnárokat behe- mót, magas, nagy erejű embereknek láttam. Gutheil viszont alacsony, zömök, szelíd tekintetű, szemüveges. Hanem elhatározásukban, akaraterejükben szívósak. Apjuk — aki a Zuma-féle szőlő vincellérje volt — régen, harmicnégyben halt meg. És a gyerekek szépen felcseperedtek: az egyik fiú ma Pesten kandidátus, a másik molnár, aztán vágóhídi sofőr, a legidősebb... őt elvitte a háború. A molnár egy darabka parcellát szerez Hűvösvölgyben, aztán eladja, mert túlságosan meredek, a víz mindent lemosott róla. Ezt a házhelyet veszi meg, de egy darabot ad gépkocsivezető fivérének is, ő is hadd építsen a mamával közösen szép nagy házat. Huszonkét esztendő alatt a semmiből jutottak el idáig. — Említette előbb, hogy harkányi üdülése alatt átgyalogolt Siklósra, hogy megnézze a malmot. Nem tud szabadulni a szakmától még pihenőidőben sem? •— Nem tudok. Idefigyeljen, én annyira szeretem a szakmámat, hogy az nem is igaz. Ezt én magam választottam, pedig még kölyök voltam, amikor Kökényben, keresztapám szélmalmában dolgoztam már Pedig az inas, a rokonnál is inas. Nappal kint dolgoztam a földön, kapáltam, miegymás, éjjel meg ha jött egy kis szél, az öregem felrázott és folytattuk az őrlést. Érdekes malom volt az: 27 lapátja volt a keréknek, egyébként szívógázas motorral is működött, de a szelet mindig kihasználtuk, mert az ener- j gia ingyenben volt. — Mennyit őröltek a kismalmokban? — Orfün például óránként egy mázsái, most a Villanymalomban, a Szigeti úton pedig óránként 18 mázsát. Ennyi a különbség. — Ez nagy különbség. Más nincs? — Mondjam azt, hogy a kismalomban őrölt búzából jobb kenyeret lehetett sütni? Igaz, hogy Bánkutiból, a világ legjobb búzájából, de akkor is. Aztán van, amit a kismalom rovására lehet írni. Nem illő talán, hogy „kiadom” a szakmát, de elhiheti, sokszor szégyelltem magam akkoriban, amikor láttam, hogy a gazda hogyan átvágta a parasztokat. Mindig kevesebb lisztet vittek el, mint ami megjárt volna pedig az őrlő fél előtt végezte el a mázsálást. Borral kínálta a gazdákat, eldiskurált velük az irodában s közben becsapta őket. Itt viszont, a nagymalmokban, ilyen nincs. Föláll, becsukja az ablakot, mert az autók szinte félpercenként száguldanak el a ház előtt a Mecsek irányába, Orfűre, Abaligetre. — Valamikor csendes vidék volt ez. Most már olyan, mint a Rákóczi út. Ha éjszakás vagyok, nappal keveset tudok aludni. Nagy a zaj. — Ügy hallottam, ön a brigádvezető. Nyolcadmagá- val dolgozik, valamennyien molnárok. — Méghozzá kismalmokban tanultak, Paczári Jóska kivételével, ő már itt „inas- kodott” a villanymalomban. A Vörös Feri például a készül vízimalomban kezdte annakidején, aztán a Hru- dinszki Jóska például nekem volt inasom Orfün, de mondom a többi is, a Roz- mer Gyuri, az óbányai Ba- reith János, Dombai Béla, Karácsonyi Dezső, mindmind kitűnő szakember. — Három műszakban dolgoznak, ritkán találkoznak. — Valahogy így van, bár váltáskor azért egymást érjük. De mi összejárunk ám, néha családostól is. Amikor a házamat építettük, segítettek én is a másiknak elvégeztem az ácsmunkát. Ne higgye, hogy ezért, mert brigádban vagyunk, ugyanis régebben, amikor a brigádnak még híre-hamva nem volt, akkor is összejártunk. Ez olyan molnár-szokás. Hagyomány. Rab Ferenc Lapunk kulturális rovatának vezetője, Hallania Erzsébet átveszi kitüntetését Jubileumi ülés Pécsett Húszéves a társadalom- biztosítás Tulajdonképpen kettős jubileumot ünnepelhetünk: száz évvel ezelőtt, 1870-ben alakult meg az Általános Munkás Beteg és Rokkantsegély ző Pénztár 19 munkással és 19 forintnyi alaptőkével — és ettől a dátumtól számíthatjuk Magyarországon a társadalombiztosítás kezdetét. Az új rendszer új követelményeinek és célkitűzéseinek jobban megfelelő szakszervezeti társadalom- biztosítás pedig az idén húsz esztendős, összehasonlításul: Magyarország összlakosságának 97 százaléka biztosított, és most már évente 27 milliárd forint jut társadalom- biztosítási és az azzal szervesen összefüggő célokra... A jubileum alkalmából Pécsett rendezték meg az országos szakszervezeti napokat, s ennek keretében került sor szerdán délelőtt Pécsett, a Tanárképző Főiskola kultúrtermében megtartott ünnepi ülésre, amelyen az ország összes társadalombiztosítási igazgatóságának, kirendeltségének küldöttei képviseltették magukat. Részt vett a jubileumi ülésen dr. Bartos István, a Társadalombiztosítási Fő- igazgatóság főigazgatója, Huber Lajos, a Közalkalmazottak Szakszervezetének országos elnöke, Szentirányi József, a párt megyei bizottságának osztályvezetője, szakszervezeti, társadalom- biztosítási vezetők, és a jubileumra érkezett jugoszláv vendégek. Az ünnepi ülésen Bogár József, az SZMT vezető titkára elnökölt, megnyitó szavai után Huber Lajos mondott beszédet. Dr. Bartos István beszédében rövid történelmi áttekintést adott, majd az eltelt húsz esztendő egy-egy jelentősebb állomását, társadalombiztosítási eredményeit vizsgálva bizonyította: a szakszervezeti társadalom- biztosítás betölti hivatását, s a jövőben még több, eredményesebb munkát végezhet a dolgozók érdekében. A szakszervezeti napok programja délután városnézéssel, múzeumlátogatással folytatódott, majd ismét szakmai kérdésekről esett szó: a vendégek megismerkedtek a társadalombiztosítási igazgatóság új pécsi székházával, kicserélték tapasztalataikat. A szakszervezeti napok résztvevői csütörtökön a siklósi várat és Harkányt tettetik meg. Tegnap délelőtt augusztus 20-a alkalmából ünnepélyesen átadták a megye 39 dolgozójának a kormány- és miniszteri kitüntetéseket, illetve elismeréseket. A rövid ünnepségen Ligeti András hegedűjátéka, Bucsky Csilla szavalata és ifj. Jandó Jenő zongorajátéka után dr. Nagy Gyula vb-elnökhelyet- tes mondott rövid ünnepi beszédet, majd átadta a kiemelkedő munkát végzett dolgozók kitüntetéseit. A Munka Érdemrend ezüstfokozatát Orsós László, a Baranya megyei Tanács VB. művelődésügyi osztályának helyettes vezetője, bronzfokozatát Szloboda János, a Mohácsi RÉV Vállalat igazgatója kapta meg. Szocialista kultúráért kitüntetésben részesült Bernics Ferenc, a Baranya megyei Tanács VB. művelődésügyi osztályának vezetője, Fischer János, a Mohácsi városi Tanács VB. elnökhelyettese; Halász János, honvédségi zenekarvezető, Hallania Erzsébet, a Dunántúli Napló kul- túrrovat-vezetője és Nyúl Ferenc, a kölkedi általános iskola igazgatója. Kiváló dolgozó kitüntetésben részesültek: dr. Benkő András főelőadó, Bajai Jánosné előadó, Tóth Józsefné előadó, Koronics János gépkocsi- vezető, a Baranya megyei Tanács VB szervezési és gazdasági osztályának dolgozói; Keserű Lászióné, a Baranya megyei Tanács igazgatási osztályának adminisztrátora, Makai Istvánné, a Mohácsi járási Tanács VB.. Igazgatási Osztályának főelőadója, özv. Készdorf Gyuláné, a Boly! Községi Tanács VB. admi- i nisztrátora, Várkonyi Antal, a Pécsi járási Tanács VB. Szervezési Osztályának főelőadója, Kuráth Józsefné, a Husszúhetényi községi Tanács VB. adminisztrátora, Kovács Sándorné, a Sásdi községi Tanács VB. igazgatási csoportvezetője, Ács Gyuláné, a Sásdi járási Tanács VB. titkárságának központi ügyiratkezelője, Vajdics Gyuláné, a Siklósi járási Tanács titkárságának adminisztrátora, Jäger József, a Siklósi járási Tanács VB. személyzeti főelőadója, Meiszterovics Józsefné, a Szigetvári járási Tanács VB. adminisztrátora, Hegedűs Ferenc, a Szigetvári járási Tanács VB.. gépkocsi- vezetője, Jégvári József, az Almamellék! községi Tanács VB. hivatalsegédje, Kolos György, a Komlói városi Tanács VB. igazgatási osztályának főelőadója, dr. Árgyelán Jánosné, a Mohácsi városi Tanács VB. titkárságának előadója, dr. Szarka György, a Mohácsi városi Tanács VB. igazgatási osztályának vezetője és Csordás Gyuláné, a Mohácsi városi Tanács hivatalsegédje. A művelődésügyi miniszter dicséretében részesült Halász Rezső, a Pécs-baranyai Népművelési Tanácsadó fotószaktanácsadója, Mandulás János, a véméndi általános iskola igazgatóhelyettese, Nagy István, a dunaszekcsői körzeti művelődési ház igazgatója A mezőgazdaság kiváló dolgozója kitüntetést kapta meg Gellér B. Miklósáé, a Baranya megyei Tanács VB. mezőgazdasági osztályának főDrávaszabolcs: Mától határőr-község A határmenti megyékben már számos olyan község van, melyet az illetékes belügyi és tanácsi szervek méltónak találtak a „határőrközség” cím viselésére. Baranyában ma avatják az első határőr-községet: Dráva- szabolcs „személyében”. E községben különösen szoros együttműködés alakult ki a határőrszervek és a helyi vezetés, illetve a lakosság között. Az avatással kapcsolatos ünnepségre — az alkotmánynapi ünnepségekkel összekötve —, ma délelőtt 10 órai kezdettel kerül sor. Ünnepi beszédet dr. Csendes Lajos, a Megyei Pártbizottság titkára mond. Ezt követően színes kultúr-, illetve sportműsor szórakoztatja a vendégeket és a lakosságot. Tárlatnyitás Ismert művészházaspár, Diskay Lenke és Varga Hajdú István festőművészek utóbbi három évben készült munkáiból nyílt kiállítás tegnap délben a Janus Pannonius Múzeum Rákóczi út 15. alatti kiállítótermében. Szép számú érdeklődő és pályatárs jelenlétében Tüskés Tibor író meleghangú tárlatnyitó beszédét — az író betegsége miatt — Bertók László költő olvasta fel. Tüskés Tibor méltatásában a két művész budai otthonának környezetét: kertjük mezei virágait, a népélet színeit őrző tárgyak, eszközök és berendezések hangulatait és a két művész alkotóműhelyét villantja fel. E két elemben — a természetben és a népművészetben — találjuk meg azt a legáltalánosabb ihletforrást, közös ösztönzést, melyből művészetük táplálkozik. Diskay Lenke alföldi, kiskundorozsmai gyökerű. Grafikái 1957 óta rendszeresen szerepelnek tárlatokon, ex librisei az egesz világon ismertek. Neki a mostani pécsi a negyedik, Varga HajJ 4
