Dunántúli Napló, 1970. augusztus (27. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-18 / 193. szám

VTIág proletárjai, egyesüljetek! Ara: 80 fillér Dunántúli napló xxvii.évf. 193 szám Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja 1970.aug.is.,kedd Egészséges vérkeringést! s I tatisztikák, cikkek, nyi­latkozatok , intézkedések és megintcsak statiszti­kák százai foglalkoznak az utóbbi időben a tovább­tanulók arányainak elemez- getésével. Már ez is mutatja, hogy a kérdés nemcsak egy­szerűen komplikált és nehe­zen megoldható, hanem mos­tanában még különösen fon­tos és aktuális is. És a kér­désről általánosságban be­szélni szinte teljességgel le­hetetlen, az ember menthe­tetlenül ellentmondásokba ke­rül önmagával, egyik állítás j agyonveri a másikat és egyik szempont helyén ezer­nyi más szempont nő ki pil­lanatok alatt. Mégis ... Miért emleget­jük annyit a fizikai dolgo­zók gyerekeinek arányát az egyetemeken és főiskolákon? Hiszen eltöröltetett a szár­mazás szerinti megkülönböz­tetés, mert elévült, érdekte­lenné vált, gátolta a fejlő­dést. Hát akkor? Statiszti­káktól és hivatali kimutatá­soktól elvonatkoztatva hadd hivatkozzunk az emberi igaz- sógérzetre. Mert akárhogy is, mindenképpen biztosítani kell társadalmunkban az egyenlő esélyeket minden ember számára. Biztosítani kell az egészséges vérkerin­gést. Tanuljon orvosnak, akinek ahhoz van kedve és képessége, legyen agronómus, aki szereti a falut, a növé­nyeket és az állatokat, le­gyen régész, akit hajlamai régmúlt idők vizsgálódására tesznek alkalmassá. Oly egyszerűen hangzik ez, s a gyakorlatban az akadá­lyok szinte beláthatatlan sora magasodik a megoldás előtt. Tudom, az akadályok legna­gyobb része évezredes, év­százados beidegződésekből, téveszmékből, rossz tapasz­talatokból kristályosodott ki. Ledönthetetlennék látszik. Kaparj kurta, mondja az egyik régi mondás, és ta­nulj tinó, mondja a másik... Nem lehet olyan ostoba a gyerekem, hogy legalább egy íróasztalt ki ne harcoljak neki, mondja az egyik harcos apa, és mindenki úgy ügyes­kedik, ahogy tud, mondja a másik, az okos apa, s kijárja a gyerekének a legnagyobb jövő elé néző szakmák egyi­két, ha alkalmas arra a gye­rek, ha nem. Az iskolák ko­rántsem egyformák, vannak egészen rossz iskolák is, van­nak nagyon fáradt és nagyon unott pedagógusok, vannak nagyon haszontalan szülők, akiket már olykor, némi rös- telkedéssel, lumpenelemek­nek is neveznek, vannak na­gyon önfejű és rossz ítélő­képességű szülők és vannak nagyon rátarti, kíméletlen szülők. A társadalom ezernyi kiegyensúlyozatlansága is ide üt legelőször: vannak jól fi­zetett foglalkozások és van­nak előkelő foglalkozások és vannak olyan foglalkozások, amit senki se tart sokra. Ebben az átláthatatlan er­dőben azonban néhány tény világítja meg a legsötétebb zugokat. A bölcsészkaron, ahol azok tanulnak, akikből például a múzeumok, lekto­rátusok, könyvkiadók, tudo­mányos intézetek dolgozói kerülnek majd ki — a gim­náziumi tanárokon kívül —, néhány év alatt hatalmas ütemben lezuhant a fizikai dolgozók gyerekeinek szám­aránya. Elenyésző lett. Az orvosegyetemeken, néhány műszaki karon, de másutt is, alaposan lecsökkent. Hogy egy bányásznak a fia nem megy el szanszkrit nyelvet tanulni az egyetemre, abban tényleg nincsen semmi, mondhatná az ember, és tényleg nincsen. Csakhogy ha ez tendencia már, akkor mégiscsak van benne valami. Hogyan értsük ezt a ten­denciát? A temérdek ok kö­zül az egyik föltétlenül az, hogy elég tekintélyes réte­gek ma még nem szívesen vállalják a gyerek tanítta­tásával járó, mindenképpen meglévő plusz kiadásokat. Megvannak ennek a termé­szetes gazdasági okai, meg­győzéssel kísérletezni tömeg­méretekben — szenteltvíz lehet az csak, nem más. Meggyőzéssel kísérletezni, konkrét, egyes esetekben — az viszont megoldás. Pilla­natnyilag az egyetlen meg­oldásnak látszik. A közöny­be bele nem fásult, lelkes tanító, aki ha fantáziát lát egy gyerekben, végig figye­lemmel kíséri annak sorsát és harcol azért, hogy tovább­tanuljon ... De ez csak az egyik oldala a problémának. A másik oldalon azok áll­nak, akik a kimutatásokban nem szerepelnek fizikai dol­gozóként. Értelmiségiek, al­kalmazottak, vezető beosztá­súak. Tehát azok, akiknek javára billent el a mérleg az utóbbi időben. Mert nagyon logikus, hogy ha az egyik oldal számaránya csökken, akkor a másiké nő. S vajon miért nő? Nyilván nem azért, mert az utóbbi években a fizikai dolgozók gyermekei összegészükben alkalmatla­nabbá váltak a tanulásra. A másik oldalon pedig minden gyermek tehetségesebb lett. Nem, hanem mert az esélyek közt megnőtt a rés, az író­asztal mellett dolgozó szülők többet megadnak a gyere­küknek, jobban odafigyel­nek a bizonyítványra, többet törődnek azzal, hogy meg­vegyenek egy könyvet, be­írassák a gyereket valami­lyen különórára, szakkörre. Mindez természetes emberi dolog, egyáltalán nem is el­ítélhető. Ami elítélhető s ami ellen mindent el kell követni az az, hogy az em­bereknek elég nagy része azt már nem tudja elképzelni, hogy a gyereke „ne kerüljön minimum egy íróasztal mel­lé”. Hogy művelt, olvasott, nagytudású munkás váljék belőle, aki helytáll a tech­nika gyors fejlődése mellett is a gép mellett? Nem, az íróasztal-imádók népes tá­bora ezt már elképzelhetet­lennek tartja, sőt, személyes sértésnek tekinti még a gon­dolatot is. Nemrégiben egy vezető beosztású ember je­gyezte meg, hogy ha az em­ber azt válaszolja, hogy szak­mát tanul a gyereke, két eset van: vagy úgy gondol­ják, hogy elhanyagolja a csa­ládját, bűnt követett el a gyerekkel szemben, vagy sejteni vélik, hogy a gye­rek ... nos, szóval végkép semmire se jó. Miért, milyen munkásokra lesz szüksége tíz-húsz-ötven év múlva Ma­gyarországnak? Semmire se jó munkásokra? Műveletlen munkásokra? M ehéz ügy. Egy furcsa, át­mentett, kispolgári gon­dolkodásmóddal kellene megvívni a harcot, s ez persze hogy nem megy egyik napról a másikra. A kétkezi munka becsületét valóban el kellene hinteni, nemcsak sza­vakban, de a másra való, másra alkalmas, máshoz te­hetséges munkás és paraszt­gyerekeknek pedig azt mon­dani: eriggy tanulni, belőled jobb orvos, jogász, pedagógus vagy — ne adj isten — tu­dós lesz, mint bárki másból lenne. Egyszóval: azt a fo­lyamatot kell erősíteni, hogy mindenki a megfelelő helyre jusson és későbbi életét ne a szülők pillanatnyi koordi­nátái határozzák meg. Így lehetne végre azt az egész­séges vérkeringést megterem­teni a társadalom testében, ami egy sereg más kérdést is közelebb vinne a kívána­toshoz. Hallania Erzsébet Nyers Rezső felszólalása a Komárom megyei kommunista szövetkezeti aktíván Hétfőn Tatabányán a Me­gyei Pártbizottság aktíva ér­tekezletet tartott, amelyen megjelent Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Bi­zottság titkára is. Az érte­kezleten Pulai Zoltán, a Me­gyei Pártbizottság végrehaj­tó bizottságának tagja rövi­den értékelte a megye szö­vetkezeti mozgalmának út­ját. A beszámolót élénk, sokoldalú vita követte. Az aktíva értekezleten fel­szólalt Nyers Rezső is. Kife­jezte azt a véleményét, hogy az értekezlet megfelelt céljá­nak, mutatja, hogy a résztve­vők egységes nézeteket valla­nak szövetkezeti mozgalmunk legfontosabb kérdéseikért. Hangsúlyozta, hogy a párt szövetkezeti irányelveinek igen nagy a politikai jelen­tőségük. Az a szándék veze­tett bennünket — mondta —, hogy a IX. kongresszus ha­tározata alapján a X. kong­resszusra készülve alaposan elemezzük társadalmunk és gazdaságunk jelenlegi fejlett­ségét, kutassuk a szocializmus teljes felépítésének leghelye­sebb módszereit. Megtaláltuk azokat a módszereket, ame­lyek megfelelnek a marxiz­mus—leninizmus elveinek, egybeesnek a szocialista in­ternacionalizmus gondolatá­val és figyelembe veszik ha­zai adottságainkat, a magyar emberek gondolkodását, ér­zésvilágát, vágyait. Nem törekedtünk arra — folytatta a Központi Bizott­ság titkára —, hogy valami­féle új eszméket találjunk ki. Erre nincs szükség, hi­szen a tapasztalatok bőséges tárháza áll rendelkezésünkre. A magyar társadalmi és poli­tikai élet 25 éves fejlődése, a földművesszövetkezeti moz­galom, majd a mezőgazdaság szocialista átalakításának ta­nulságai, a szocialista orszá­gokban végbement sokszínű fejlődés mellett fő forrásként a lenini szövetkezeti terv se­gíti munkánkat. A továbbiakban arról szólt Nyers Rezső, hogy a szocia­lizmus építését nem lehet el­képzelni csak állami határo­zatok, intézkedések, döntések alapján. A szocializmusban akkor érzik jól magukat az emberek, ha öntevékenyen tudnak cselekedni, bírálni, javaslatokat tenni. Ahogy az iparban nem lehet a szocia­lizmus építését megvalósítani a szakszervezetek, a szerve­zett dolgozók nélkül, ugyan­úgy nem lehet elképzelni az előrehaladást a népgazdaság különböző területein a szö­vetkezetek nélkül. A szövet­kezetek tevékenysége azon­ban összetettebb, kezükben van a gazdasági döntés és a demokratikus ellenőrzés jog­köre is. Azzal a kérdéssel kapcso­latban, hogy a szocializmus­ban társadalmi szervezetként vagy vállalatként létezzenek-e a szövetkezetek, Nyers elvtárs (Folytatás a 2. oldalon) A tartalomból: Elsüllyesztésre kész a gőzhajó (2. old.) Fajták versenye Villányban (3. old.) Lesz elektromos autó? (3. old.) Hat nemzet szövetkezeti szakemberei Harkányban (5. old.) Árvízvédelmi készültség a Duna baranyai szakaszán (5. old.) Körkép a pécsi költségvetési üzemek tevékenységéről Augusztus 20-án átadják a kertvárosi postát Tatarozás, járdaépítés, útkorszerűsítés Jubileumi IilSZ-fábor Harkányban Hétfőn délelőtt Kovács Jó­zsef, a megyei KlSZ-bizott- ság titkára nyitotta meg a harkányi jubileumi emlék­tábort: A programról szólva a következőket mondotta: — A párt-, állami- és tár­sadalmi vezetőkkel való ta­lálkozás, a kulturális műso­rok, szellemi vetélkedők, a harci túra, sportversenyek, tábortűzi műsorok, mind nagyszerű lehetőségek az emlékezésre, a 25 év ered­ményeinek megismerésére. A megnyitó után KISZ- alapszervezetek alakultak a táborban, s a fiatalok egy- egy munkásmozgalmi hőst választottak névadójuknak. Délután Terehegyre látoga­tott a tábor, ahol lovasbemu­tatón vettek részt. A hétfői nap ifjúsági bállal zárult. Ugyancsak hétfőn, a Sik­lósi járási KISZ-bizottság meghívására 32 lengyel fia­tal érkezett a táborba, öt napos baranyai tartózkodás­ra. A lengyel fiatalok több alkalommal is közös progra­mon vesznek részt a jubi­leumi táborozókkal. Ma délelőtt az MHSZ köz­reműködésével lövészverseny lesz a Tenkes-hegyen. Dél­után a pécsi fiatal írók láto­gatják meg a tábort, talál­koznak olvasóikkal. Este a felsőszentmártomi népi együt­tes ad műsort a jubileumi tábor résztvevőinek. Pécsett, az I. kerületben, a Marx úton jelenleg mun­ka folyik: a kerületi tanács költségvetési üzemének egy részlege az útépítésen dol­gozik, a Szamárkúttól a külszíni fejtésnél lévő busz­megállóig hozzák rendbe az utat. A negyedmillió forin­tos korrekcióval még alkot­mányunk ünnepe előtt elké­szülnek. Utána új munka várja az útépítőket, a Krisz­tus úton. A földút itt egész házcsoportot köt össze a vá­rossal, amely ősszel-téien szinte teljesen járhatatlan volt, sok esetben a mentő sem tudott eljutni odáig. A követ már szállítják, s ha végeznek a költségvetési üzem dolgozói a Marx úton, itt folytatják a munkát, le­kövezik az utat. Még ebben a hónapban Az üzem egyik részlege a Február 24., Vajda János, és Körös utcánál tevékenyke­dik. A lakók itt társadalmi munkában már tavaly kiás­ták a járda alapjait, a rossz idő azonban megakadályozta az építőket abban, hogy el­készítsék a járdát. A munka most került sorra, — előre­láthatólag a hónap végéig ■/&V V' 'Vv 'í, V 1 Tegnap, hétfőn délelőtt ünnepélyesen nyltottták meg a jubileumi KISZ-tábort Harkány­ban, az Express campingben. Az ünnepélyes megnyitót Kovács József, a KISZ megyei bizottságának titkára mondta. A KISZ Központi és Ba'-- nya megyei Bizottsága szervezésé­ben megnyílt táborban azok a fiatalok vesznek részt, akik az 1970. évi jubileumi év­fordulókra való felkészülés során kiemelkedő .»unkát végeztek. ezekben az utcákban is tel­jes hosszban készen lesz a járda. Ugyancsak az I. kerület­ben, anyaghiány és egyéb problémák miatt abba kel­lett hagyni a Bor utca ká­tyúzását. Ez persze nem ma­rad ennyiben, hamarosan újból nekilátnak a munká- I nak, amely összegében is jelentős: egymillió forintba kerül. Hét kertvárosi utcában okoznak örömet a lakóknak a II. kerületi tanács költ­ségvetési üzemének dolgozói. Még ebben az esztendőben szegélyt és — szaknyelven szólva — a szórt alapig bur­kolatot kap a Kertészet, Bó- kay, Orgona, Viola, Bimbó, Egresi és a Nyárfa utca. — Jelenleg is ezekben az ut­cákban dolgoznak, — össze­sen egymillió-nyolcszázezer forintot fordítanak útépítés­re az említett utcákban. A tervek szerint novemberre készülnek a munkákkal. Három hét múlva a Me­csekre vonulnak a költség- vetési üzem dolgozói, ott megközelítőleg 250 ezer fo­rintért építik meg a sífel­vonó épületét. A Mecseken egyébként más munkát is végeznek: félig társadalmi alapon készül a kilátó to­ronytól induló ródlipálya — amely talán már az idén kedvelt szórakozóhelye lesz a pécsi gyerekeknek. Jó ütemben készül a kert­városi posta, s valami aka­dály nem jön közbe, augusz­tus 20-án átadhatják a kor­szerűsített, kibővített posta­épületet. A nyár egyetlen „komo­lyabb” munkája a Fábián Béla utcai Általános Iskolá­nál jelenleg is folyik: tám­falat építenek az udvarrész és az iskolaépület közötti partnál, — erre százezer fo­rintot fordítanak. Az év végéig elkészül És egy ígéretről is beszá­molhatunk az Alkotmány utca lakóinak megnyugtatá­sára. Az utcában ugyanis kiszállították a homokot és a kavicsot a járdaépítéshez, a munkát azonban az ismert cementhiány miatt nem tud­ták elvégezni. Csaba József, a költségvetési üzem vezető­ié ígéretet tett arra, hogy az Alkotmány utca teljes hosz- szában még az idén elkészül a várva-várt járda. * 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents