Dunántúli Napló, 1970. augusztus (27. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-16 / 192. szám

DUNA rí TÜL! NAPLÓ 1970. augusztus 16. HÍRÜNK az nszk-ban MAQYARORSZÄQ KÖLNBEN BARANQOLÁS BISSAU-QUINEÁBAN AZ ELLENSÉQ MAR ELKÖLTÖZÖTT A szavanna K öln városának szívében, a dóm, a főpályaudvar, a Neu- markt közelében, a Mauri - Uussteinweg 114 szám alatt van egy kis darab Magyarország. Zász­lók, hazánk különböző tájait ábrá­zoló képek, népművészeti tárgyak, emlékek az ablakban — és sok csinos lány odabenn. Ök persze csak vendégmunkások, az IBUSZ német, angol, francia, svéd nyel­vet beszélő külföldi alkalmazottai. A modern szép irodában az IBUSZ második NSZK-beli kiren­deltsége rakott fészket, ez év leg­elején. (Az első a frankfurti volt.) Azt mondja dr. Vágott István ki­rendeltségvezető, hogy ezt az iro­dát a „szükség hozta létre”. Olyan értelemben, hogy az eltelt fél év is bizonyítja: Halaszthatatlanul szükség volt rá. A magyar és a nyugatnémet kormány között létrejött megegye­zés értelmében 1970 elejétől a köl­ni magyar kereskedelmi képvise­let tevékenységét vízumkiadással bővítették. — Az IBUSZ irodának az elő­készítő szerep jut — mondta a ki- rendeltség vezetője. — A különbö­ző német utazási irodák hozzánk küldik el a Magyarországra utazni szándékozók okmányait, mi eljut­tatjuk a kérelmeket a kereskedel­mi képviselethez, aztán a kész ví­zumokat visszaküldjük. Az év elején úgy látszott, nem sok dolga lesz a kölni IBUSZ-nak. Március végéig körülbelül 600 ví­zumkérelem érkezett hozzájuk. Az­tán jött a tavasz, majd a nyár — és megszaporodott a munka. Ja­nuár eleje óta több mint 30 ezer vízumot kaptak itt Kölnben az NSZK állampolgárai. A kirendeltség természetesen nemcsak vízumügyekkel foglalko­zik, hanem mindennel, ami álta­lában az utazási irodák feladatai közé tartozik. Foglal szobát, szál­lodában, fizetővendég-szolgálatban, helyet a kempingben, kirándulá­sokat, különböző túrákat szervez, csekket ad ki, benzinjegyet' árú­sít... — Milyen a hírünk, mennyire érdekli az NSZK állampolgárait Magyarország ? Májusban a BNV-re már százá­val utaztak nyugatnémet turisták és üzletemberek. A Balatonnál egész augusztus végéig foglalt minden számunkra biztosított hely. A lovasrendezvényekre legtöbb külföldi látogató innen, az NSZK- ból érkezik Magyarországra. Az idén augusztusban, az iroda szer­ötvenhét napon át rekedt hang érkezett rendszeresen az éterből: „Itt LI II. B, itt LI II. B, — ké­rem jelentkezni!” A hang a Ra pa­pirusz-hajóról érkezett, amely nyolc emberrel a fedélzetén haladt az Atlanti-óceánon. ,Itt LI III. A, — kérem jelent­kezni!” — érkezett a válasz min­den hívásra. A hang Oslóból jött. Ott ült rövidhullámú adókészüléke előtt a 34 éves Chris Bockelie há­zának padlásszobájában. „A Te hangod a kilencedik ember a fe­délzeten,” — üzente Thor Heyer­dahl az óceánról. És Chris vála­szolt: „Köszönöm.” öt nappal a nyugat-afrikai Safi- ból történt start után adták Heyer- dahlék az első helyzetjelentést: „Minden rendben. Naponta 170 kilo­métert haladunk. Mintha állatkert­ben lennénk.” Miért, mi történt? Egy madárraj pillantotta meg a nyílt tengeren a kőkorszakbeli hajót. Az úszó nádsziget vendég- szerető pihenőhelynek bizonyult. A madarak barátságot kötöttek Sind- bad II-vel, a fedélzeti kacsával és Safi majommal. „L,l 11. B hívja hl III. A-t — vételi nehézségeink vannak, — je­lentette a Ra május 26-án, 9 nap­pal az indulás után. — Mit te­gyünk?” A rádiókészülék hibája a vállalkozás egész sikerét fenyeget­te. Chris Bockelie rövid gondol­kodó» után így válaszolt: „Gene­vezésében 30 csoport utazik az NSZK-ból. Csak összehasonlításul említem, hogy tavaly egész évben 35 csoport látogatott el hozzánk. Számítások szerint az idén leg­alább 60 ezer nyugatnémet látoga­tó utazik Magyarországra. Leg­többjük természetesen egyéni útle­véllel. És ez a szám bizonyítja azt is, hogy mind gyengébb a sok „rémmese” hatása, amellyel a rosszindulatú propaganda hosszú éveken át a hozzánk utazni szán­dékozókat ijesztgette. H ogy a kereskedelem bővítésé­vel kapcsolatban a jó minő­ségű magyar árunak is elkel a magyar reklám, a szép csomagolás, tálalás stb. az IBUSZ által kínált kellemes, szép magyar- országi utak ajánlása is feltétlenül szükséges. Erről szólva jutottunk el oda a beszélgetésben, hogy mi magyarok mivel tudjuk leginkább csalogatni a nyugatnémet turistá­kat. — Prospektusaink, plakátjaink nem elég csábítóak — véli a kölni kirendeltség vezetője. — Több ro­mantikus, színes propagandaanyag kellene lovasokkal, csárdával, nép­viselettel ... — Amiért az IBUSZ-t olyan sok­szor bírálják —1 mondtam. — Bírálják, szerintem nem min­dig megalapozottan. Hiába muto­gatom én itt a Budapest körszál­lót, meg a Duna-Intercontinentált is, új lakótelepeinket, gyárainkat, — a nyugatnémet turisták többsén gére ezzel semmi hatást nem te­szek. Nekik puszta kell, ló, csikós, gémeskút, cigányzene. Az egzoti­kus, az érdekes. Ebben az autós világban élő embernek az jelenti az igazi élményt, ha lovasbemuta­tót lát, felülhet a paripára. Annak, hogy megismertessük velük gaz­dasági, kulturális-technikai fejlő­désünket, iparunk, mezőgazdasá­gunk legjobb termékeit, más mód­ja is van, mint a turisztika, Hal­lom, az iparban szerzett kooperá­ciós partnerek, kereskedelmi szak­emberek legtöbbje elégedett ve­lünk, jó társnak tart bennünket. Annak ellenére, hogy a turisták pusztai romantikát keresnek ná­lunk. Az iroda 18 alkalmazottjának rengeteg a dolga ezekben a napok­ban. A Magyarországra utazásban is gyors a fellendülés. R. Fábián Ferenc rátört vizsgálni... Generátort vizs­gálni ...” És egyszercsak újra je­lentkezett a Ra: „Köszönjük, ér­tettük. A generátor volt a hibás.” Norman Baker, egy amerikai a rádiós. Ö az egyetlen képzett ten­gerész a fedélzeten. Ezért ő a ka­pitány. Szigorú fegyelmet tart. Az első nap elmagyarázta mi a teen­dő, ha valaki a tengerbe esik. „A legfontosabb, hogy ne legyen pá­nik. A második legfontosabb a ki­áltás: Mindenki a fedélzetre!" — „Nem lenne jobb mindjárt kidob­ni egy mentőövet?” — szakította félbe Georges Sourial, az egyipto­mi. „Nem, az az én feladatom,” — válaszolta az amerikai. A Ra le­génységének többi tagjai: Jurij Senkevics, szovjet orvos, Santiago Genovés mexikói antropológus, Carlo Mauri olasz hegymászó, Kei Ohara, japán filmoperatőr és Ait Otman Medani marokkói hotel­alkalmazott. Az út első tizenöt napja zavar­talan volt. Június 2-án kacsahápo­gás érkezett az éterből. Norman Baker jelentkezett: „Sindbad kacsa jól van, a legénység szintén. Há­rom napja szélcsend van.” Mindenki végezte napi teendő­jét, amikor egyszercsak feltámadt a szél. A hullámok egyre emelked­tek: négy-öt-hat métert. A Ra mé­lyen merült a vízbe. Cápák, cet­halak és óriás tintahalak bukkan­tak elő. „Örült utunk van” — je­lenti Baker, a rádiós. A Ra II. MINDENFÉLE — mindenfelől MOSZKVA KÖZLEKEDÉSE Befejezték a szovjet főváros köz­lekedésének fejlesztését szolgáló komplex séma kidolgozását. A sé­ma szerzői legfőbb feladatként azt kívánják megoldani, hogy egyet­len moszkvai sem töltsön fél órá­nál több időt a munkahelyére va­ló utazással, és hogy lakása a leg­közelebbi autóbusz — vagy troli­busz megállótól legfeljebb 400 mé­ter távolságra legyen. Moszkvában ugyanis a legközelebbi években az autóforgalom rohamos növekedése várható. Minden ezer emberre 200 gépkocsi jut. Ennek kapcsán rövi­desen elkészül három új autópá­lya, amelyeken 6—8 forgalmi sáv lesz, a sebesség pedig eléri az óránkénti 150 kilométert. A fővá­ros központi részét négy, egyen­ként 40 km hosszú gyorsforgalmú főútvonal szeli majd át. Már épül az első ilyen út, amely északról délnek tart. MATRÓZNÖK Manapság a matróznők mérnem mennek ritkaság számba. A minap futott be Alexandriából Philadel­phiába a „Zora” nevű gőzös, amely­nek egész „legénysége” matróznők­ből áll. A gőzös kapitánya kije­lentette, hogy kifogástalanul ellát­ják feladatukat és semmivel sem maradnak el a férfiak mögött. Svédországban és Norvégiában igen sok a matróznő, és a kapitá­nyok nem vallanak szégyent ve­lük. Dániában sok nő révkalauz­nak szegődik el. Törékeny vízijár­műveiken a kikötő felé tartó nagy tengerjárók mellé állnak, bemu­tatják a foglalkozásukat tanúsító igazolást és nagy hozzáértéssel a kikötőbe vezetik a hajókat. A Rho- dosz közelében fekvő Gimla-sziget lányai kiváló matrózok és búvá­rok. JAPÁN HAJÓÓRIÁSOK A „hloyd” Társaság közlése sze­rint a világon az utóbbi években épített hajóknak csaknem a fele Japánban készült. A Japánban víz- rebocsátott hajók tonnatartalma 9 303 453 tonna, ami világviszony­latban a hajók tonnatartalmának 18,2 százaléka. Az utóbbi tíz év­ben Japánban állandóan emelke­dett a tengeri hajók gyártása. 1969- ben 20 hajóóriást építettek itt — egyenként több mint 100 000 tonna vízkiszorítással, de volt köztük tankhajó is, amelyek vízkiszorítása 150—150 ezer tonna volt. A hajók 60 százaléka exportra készült. r .. m ost kellett, hogy bizonyítson. A Ra I-et 24 nádkötegből kötözték, a Ra II. csupán két hatalmas nád­kötegből áll. De a legmagasabb hullámok közepette is szilárd ma­radt. A szél egyre erősödött. Június 13-a és 16-a között 560 kilómétert tett meg a Ra. Június 19-én Heyerdahl nagy izgalommal jelenti: „A bal kormányrudunk el­törött. A hullámok 12 méteresek, mint játékszert dobálnak bennün­ket. A kormány gyufaszálként tört össze.” Három napig semmi hír nem ér­kezett a veszélyben forgó hajóról. A negyedik napon végre jelent­kezett Heyerdahl: „Megjavítottuk a kormányt Reméljük kitart. A szelünk ismét *>r MÁS GYARMATON felháborító, ha nincs út. Otthon persze széles autósztrádát építettek maguknak az európai urak, Afrikába már nem jutott aszfaltút... Portugália gyarmatain még ezt a haragot sem érzi az ember. Ez a nyomorult kis ország otthon is csak ott épített rendes utakat, ahol a gazdasági élet vagy az idegenforgalom na­gyon megkívánja. Tras-os-Montes- ban mindenesetre rosszabbak, mint az Azori-szigeteken, ahol nagy amerikai támaszpontok vannak. Hogyan épített volna ezen a sze­gény, gazdaságilag sem valami je­lentős kis gyarmatán, amelyet a rabszolgakereskedelem megszűnése óta már csak presztizsokokból tart fenn. A szavannán széles út nem vezet keresztül. Keskeny, kemény­re taposott ösvényeken közlekedik itt a vándor; ennek hossza azon­ban sok ezer kilométer. Minden te­lephez, minden folyóhoz, még az erdő mélyén rejtőző hűvös forrás­hoz is eljuthat, aki kiismeri ma­gát az ösvények útvesztőjében. Vezetőim és kísérőim társaságá­ban ezért vágtam neki vidáman Bissau-Guinea ösvényeinek. Az egész ország egyetlen parkos-sza­vanna. Fél éven keresztül kap va­lami csapadékot. A másik félév azonban száraz. Ilyenkor a rekke- nő melegben elszárad az edzett elefántfű, de még a vadcukornád is. Májustól már sárgászöld, ha­lott növényzetet szánt végig a ten­ger felől felkelt meleg szél. Örök zizegés és zörgés tölti be a sza­vannát. De az ember füle gyorsan megszokja ezt a neszt, akár a szo­Június 30-án, másfél hónappal az indulás után hajó tűnt fel a hori­zonton: a „Calamarx” az ENSZ ha­jója. A Ra — nemzetközi legénysé­gével — ugyancsak az ENSZ zász­laja alatt hajózott. A hajók legény­sége üdvözölte egymást. Két repü­lőgép megadta a Ra-nak a pontos helyzetét. A kapitány módosította az irányt. A papiruszhajó egyene­sen az Antillák egyik szigete, Bar­bados felé tartott. A Ra mélyen merül a vízbe. A nád telítődött.. Vasárnap július 12-én feltűnik a szárazföld. 5200 kilométert hagyott a Ra II. maga mögött. A „Culpe­per” motoros fedélzetén ■megérke­zik Yvonne, Heyerdahl felesége Átkarolják egymást, s a vakmerő hajós csak ennyit mond: „Szép volt!" g. L bábán ketyegő ébresztőóráét, és ha egy pillanatra megáll, úgy tűnik, mintha végtelen csend honolna. A szavanna nem egyhangú. A földrajzkönyvek úgy jellemzik, mint az őserdő és a sivatag közöt­ti átmenetet. Ahogy az ősvadont a sok eső, a pusztaságot az örök szárazság, a szavannát a kettő ta­lálkozása hozza létre. Olyan hely­zetben van a csapadékkal, akár a kiskeresetű nagycsaládos ember az élelemmel: az éhenhaláshoz sok, a megmaradáshoz kevés. Ahogy az ember végigtrappol a végnélküli ösvényen, szüntelenül az élet és az elmúlás összecsapását látja. A nyári szavannának több köze van az elmúláshoz, mint az élet­hez. Európában ilyenkor minden csupa virág. A fákon már ott érik a munka jutalma, az ízes gyü­mölcs. Afrikában az állatok is el­vándorolnak a kiszáradt mezőkről, és behúzódnak az erdőbe. A ma- jomkenyérfát is megviseli a szá­razság. Leveleinek színe megfakul, a levelek ‘ petyhüdten lógnak le az ágról. A réthez képest azonban még ebben az állapotban is üdé­nek mondható; gyökérzete roppant mélységig hatol a föld alá. Lejjebb és lejjebb ereszti szálait, amíg csak nedvességet nem talál. Po­foncsapott uborkára emlékeztető termésével meg átsegíti az állato­kat a nehéz időszakon. Van olyan fa, amelyen nagy keselyük százai ütöttek tanyát. Dögöt, apró emlőst, nem találnak ezekben az istenver­te hónapokban, így beérik majom­kenyérrel. Másik fán majomcsalád rakott fészket. A vidám csimpánz- családot azonban hiába keresi ben­ne az ember. A fészek messziről elárulja, miféle gazda foglalta el a majomkenyérfát. A száraz idő­szakban a fára mászó párduc és óriáskígyó bajbasodorhatja a csim- pánzot, a fegyveres emberről nem is szólva. Ezért a csimpánz minden reggel új fészket rak. A régibe csak ritkán tér vissza, pihenni. A FORRÁS, a patak — a száraz szavannán ez az élet. Ide jár szomjának enyhítésére a tigris. A vízből kiemelkedő kövekről isznak naponta ötször is a tikkadt mada­rak. Ha a hosszúlábú antilop, nem bírja már az éjjel is, nappal is gyötrő meleget, a partról beugrik a „hűs” 25—30 fokos patakba, és ügyesen lubickol, de sose túl mesz- sze a parttól. A patak medre a kö­zepe táján elmélyül. Ott a kroko- dilus az úr; jaj annak, aki a biro­dalmába téved. Kísérőim a kötéltáncos bizton­ságával sétálnak át a túloldalra a széles patak medre fölé döntött olaj pálma törzsén. Meg kell várni, míg átérnek, mert a pálmafa ru­galmasan mozog fel-le, lépteik nyomán. A part magas; hat-nyolc méternyire a fa alatt folyik el a víz. Vigasztalnak: a krokodilus gyáva állat, fél az embertől. Ha él is ebben a vízben, most elhúzódott. Csak rajta, mintha sétatéren jár­nék. Lassan, lépésenként követem őket. Az ingem, mire átérek, ned­vesebb a verítéktől, mintha átúsz­tam volna a patakot. A túloldalon már nincs messze a falu. Le lehet ülni: a hosszú úton felsebesedett lábak hálásan duzzadnak meg a gyepágyon. A mennyezetről lámpa helyett puska lóg le. Ez hadműveleti terü­let. Felszabadult föld, ahonnan már elköltözött az ellenség, a por­tugál gyarmatosító hadsereg. Máté György SAFITÓL BARBADOSIQ A RA II. KALANDOS ÚTJA AZ ATLANTI-ÓCEANON Föld, föld!... 5200 kilóméteres út után, az árboc tetejéről már feltűnt Barbados szigete. A kísérlet sikerült!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents