Dunántúli Napló, 1970. július (27. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-12 / 162. szám

1970. Július 12. DUNÁNTÚLI NAPLÓ 5 NÉPMŰVÉSZETI SZAKKÖRÖK KIÁLLÍTÁSA A népművészeti szakkörök kö­zül a kézimunkával és népi hím­zéssel foglalkozó körök az elmúlt másfél évtized alatt mennyiségben és tninőségben egyaránt jelentős fejlődést értek el. A Magyar Nők Országos Tanácsa figyelt fel elő­ször erre az egyre kedveltebb kis közösségi tevékenységre, s a Nép­művelési Intézettel összefogva kezdte felmérni az igényeket és közösen kutattuk a segítés módját. lEJöS-tól a Népművelési Intézet központi tanfolyamokat rendezett, ahol a legrátermettebb szakmai vezetőket igyekeztünk kiképezni. Sikerült olyan tárgyi és elméleti tudással felfegyverzett amatőröket kinevelnünk, akik képesek a sok­szor nagyon jó szándékú, de fél­renevelt ízlésű és igényű, a giccs iijánt fogékony asszonyok köri te­vékenységét irányítani. A megyei, járási irányító, munkára alkalmas, legjobb szakkörvezetők ma már otthonosan mozognak mind a sa­ját díszítőművészeti területükön, mind a jóval igényesebb pedagó­giai munkában is. Napjainkban a népi díszítőmű­vészeti szakkör olyan manuális tevékenységet ' folytató amatőrök kis közössége, mely egy-egy nép- művészeti ágban való alkotómun­kán keresztül esztétikailag fejlett igényű és ízlésű embereket fog össze, akik elsősorban szűkebb kö­zösségük ízlésének kialakításában és fejlesztésében érnek el jelentős hatást. 'Országosan mintegy ezer szak­kör, illetve tanfolyam, vagy klub­szerű népművészeti amatőr kollek­tíva működik és jelentősnek mond­ható az az esztétikai hatás, amit kifejtenek. Egy-egy ilyen közös­ségben átlagosan 20—30, átlag élet­korban 30—35 év körüli nő vesz részt. Tekintettel arra, hogy ezek­ben a szakkörökben javarészt olyan nők tevékenykednek, akik talán másfajta iskolánkívüli nép­művelési formákba nem is vonha­tók be, nemcsak saját fejlődésük, de családjuk nevelésénél is jelen­tős az az érzeljii ráhatás és tuda­tos ismeretanyag, amit ezen a ré­ven nyernek. A legérettebb szak­körökben pedig a saját szűkebb hagyományanyagukon kívül más tájak, sőt más népek művészete iránt is felkeltik az érdeklődésü­ket. Így beérett igényekre támasz­kodhatnak azok az ismeretterjesz­tő előadások, beszélgetések közös film-színház és Riállításlátogatá- sok, melyek az internacionalizmus eszméjét az egyszerű asszonyok számára is életközeibe hozzák. E tekintetben Baranya, Borsod, Tol­na megyékben járnak élen a szak­körök, ahol fiz általános műveltség fejlesztését segítő, rendszeres és tervszerű klubélet alakult ki. A népművészeti szakkörök mun­kájukat községi, járási, megyei és országos kiállításokon, előadásokon, baráti találkozókon mutatják be rendszeresen. A Nemzetközi Nép- táncfesztáválhoz méltóan kapcsoló­dik a Pécsett megnyílt népművé­szeti szakkörök kiállítása, a Ma­gyar Nők Országos Tanácsa, a Népművelési Intézet, valamint a Baranya megyei Tanács rendezé­sében. A kiállításra több mint 400 hímzést és szőttest küldtek be 15 megyéből. A beküldött alkotások méltóképpen mutatják ennek a szakterületnek több mint másfél évtizedes fejlődését, amelyen mél­tán az első helyen áll a vendéglá­tó Baranya, valamint Borsod, Tol­na, Bács megye. A kiállítás rendezésénél jelentős szempont volt, hogy az élenjáró megyék munkáit külön mutassuk be, ismertessük a legkedveltebb hímzéstípusokat, mint a kalocsai, tardi, mezőkövesdi, buzsáki, kará- di hímzéseket, a keresztöltéses technikák gazdag változatát, me­lyek országszerte minden jelentő-1 sebb szakkörben megtalálhatók, így nemcsak a tájegységeket kö­zöltük, ahonnan egy-egy hímzésfé­leség való, hanem zárójelben, a szakkör nevét. Személy szerint azo­kat az alkotókat emeltük ki, aki­ket a Népi Iparművészeti Tanács a Népművelési Intézet április 2-án megrendezett kamarakiállításán bemutatott anyag alapján népi iparművészeknek ismert el. (Bara­nya megyéből Cser Ferencnét, Tol­na megyéből dr. Német Pálné szakreferenst és Lőrincz Aladámé majosi körvezetőt, Borsbd megyé­ből Takács Sándomé1 ózdi és Sze- pesvári Lászlóné szerencsi szakre­ferenset, Bács megyéből dr. Nagy Györgyné szakreferenset.) A felszabadulásunk 25. évfordu­lójára megrendezett népművészeti szakköri kiállítás is bizonyítja, hogy a népművészettel való foglal­kozás társadalmunk minden kor­osztálya és rétege számára kínál különböző lehetőségeket és formá­kat. A népművelés és a társadalmi intézmények feladata, hogy ehhez az embereket hozzásegítse. Varga Marianna r/(tatás ni hátát tó 1815-ben, a bécsi kongresszus és a Waterlooi csata évében egy angol orvos jár hazánkban. Bizonyos Ri­chard Bright. Becsből rándul át hozzánk, kitűnő ajánlólevelekkel a zsebében. Beutazza a Dunántúlt, megfordul főúri házakban és parasztkunyhókban, ta­lálkozik útonálló haramiákkal és művészetpártoló nemesekkel, lát deresre húzott jobbágyokat és nép­viseletbe öltözött lányokat. Doktor Bright, miután visszaérkezik a szigetországba, terjedelmes könyvben számol be tapasztalatairól, magyarországi élményei- > ről. Könyvének legérdekesebb fejezetei nemrég magyar nyelven is megjelentek. Megbocsátható, hogy legelő­ször azokra a helyekre lapozok rá. amelyek „rólunk szólnak", amelyekben ismert tájakról beszél, ame­lyek a legszemélyesebb tudósításokat tartalmazzák. — No, — mondom magamban — mit láttál te derék ánglus százötven évvel ezelőtt a Dunántúlon, köze­lebbről Baranyában és Pécsett? Furdal a kíváncsi­ság azért is, hogy megidézzem és elképzeljem azt a majdani, mástélszáz év múlva jelentkező olvasót, aki talán majd hasonló kíváncsisággal hajol az én írá­saim fölé, hiszen egy és mást én is elmondtam a hu­szadik századközépi Pécsről és Baranyáról. De térjünk vissza doktor Bright-hez! Amikor megérkezik Pécsre, kihajol szállásának ab­lakán, mely — mint írja — „egy nyílt térre nézett, amelynek túlsó oldalán egy török mecset maradvá­nyai voltak a még teljesen ép minarettel...” — Aha, megvan! — csapok le rögtön. Ez a szállás csak a Magyar Korona lehetett, a ház ma is áll a Kórház téren, a Százéves Borozó épülete... Majd így foly­tatja Bright: „A csordások nagy fekete kutyáikkal az állatokat szedték össze kihajtásra...” — Egyszer­re benne vagyok a XIX. századeleji város hangula­tában, a mindössze kilencezer lakost számláló (ma talán Siklós lélekszáma ennyi!), „mértéktartóan épí­tett" város életében. „Fekete kutyáikkal” — ez a jelző hitelesíti előttem Bright szavait. Aztán hosszan ismerteti a város történelmét, Kli- mo György püspök művészetpártoló érdemeit, a vá­ros építészeti sajátosságait. Ezeket, gondolom, akár mástól is hallhatta, másutt is olvashatta, máshonnét is átvehette. Szavának hitele, igazsága akkor fog meg ismét, amikor azt olvasom a ferencesek templomá­ról: „Egy csoport asszony egyenkint kiosont a temp­lomból, és ájtatoskodását a szomszédos kertben vi­dám sétával cserélte fel." Hát igen, ezek Éva anyánk utódai, ezek a pécsi nők... Ilyent csak az írhat, aki a maga szemével látta a jelenetet. És azt is csak egy felvilágosult angol orvos tekintete vehette ész­re, amit az irgalmasok kórházáról olvasok: „Tiszta­ságban nincs hiány, de a szellőztetéssel, úgy lát­szik, keveset törődnek, és a gondos testvérek csak azon voltak, hogy tömjénillattal tüntessék el azt, amit egy kis friss levegő tökéletesen kivitt volna." Miért idéztem ilyen hosszan Bright úr naplóját? Nyár van ismét, az utazások ideje. Osztálykirán­dulásra vezeti diákjait a tanár, utazik a színész, or­szágjárásra indul a kesztyűszabász, bakancsot húz a turista, autóját reper.álja a külföldi út előtt a gáz­gyári technikus, olaszországi IBUSZ-társasutazásra készülődik a főorvos ... Az emberiség történetét egyszer talán az utazások szemszögéből is meg lehetne írni. Hiszen az isme­retszerzésnek, a tudományos haladásnak talán egyik- legfontosabb serkentői az utazók voltak. Utazott Odüsszeusz és Vejnemöjnen, utazott Vergilius és Dante. Az útleírók elkísérték az idegenben harcoló hadvezéreket. Követjárók szavaiból ismerjük a föld hajdani állapotát. Útleírások őrizték meg, amit a magyarság előtörténetéről tudunk... Utaztak a re­formáció tudós prédikátorai, Misztótfalusi és Szenczi Molnár Albert, utaztak a reformkor demokratái, Széchenyi és Wesselényi ... Csak kis idő volt, amikor a német szobatudós vált eszménnyé, a lombikja fölé hajló aranycsináló, a négy fal közé zárkózó, ismereteit gombostűző boga­rász, a tudós, aki a perpetuum mobile feltalálásán töri a fejét. Ma ismét megnyíltak a határok. Begyújtva, utak­ra várnak a motorok. Napjaink egyik legtársadal­mibb jelensége a turisztika, az utazás. Miért tetszik nekem ez a múlt századi angol or­vos? Richard Bright ismerte az utazás értékét és értel­mét. Nem konfekcionált időtöltést, „kikapcsolódást”, puszta szórakozást, a csencselés és pénzköltés lehe­tőségét látta benne, hanem a legmagasabb rendű is­meretszerzést, szellemi gazdagodást, tanulást. Persze ne számoljon be mindenki 762 oldal terje­delemben nyári utazásáról. Azt is tudom, nincs min­denki zsebében első osztályú szállodákat nyitó aján­lólevél. Tudom, még mindig kevesen látták a ten­gert. De ha nyár végén találkozunk, jó volna, ha arra is emlékeznénk: mit láttunk a sümegi szállás abla­kából, milyen volt a színe a kolozsvári kutyáknak, és ájtatoskodás helyett mit csináltak a Szent Márk ^ templom melletti téren a velencei nők... /t, "jluU ÓRIÁSOK TEMETŐJE Esztergom és Tát között csak­nem ezer esztendős Árpád-kori te­lepülés nyomait kutatta fel Hor­váth István, az esztergomi Balassi Múzeum igazgatója. Az országala­pítás első évszázadaiban virágzó falu nevét még a szájhagyomány sem őrizte meg, romjait a török- dúlás után futóhomok fedte be. Csak a régi okiratokban esik róla szó. 1150-ig mint Obontó, később Ahányról, majd mint Szentkirály- falváról emlékeztek meg a hajda­ni település nevéről a fennmaradt írásos emlékek. A levéltárakban őrzött okmá­nyokból nem mindennapi történet, afféle középkori „krimi” tárul a kutató elé. 1294-ben az Esztergom közelében letelepített johanniták rohanták meg Szentkirályfal vét. Ennek az egyházi rendnek „jám­bor” marconái földig rombolták a falu templomát. Homály fedi, hogy erre, még a kor szellemében is fö­löttébb lovagiatlan hadjáratra mi késztette a „szentéletű” férfiakat. Horváth István az Esztergom— Dorog környéki árpádkori telepü­lések kiváló kutatója az írásos em­lékek feldolgozása és terepbejárá­sai eredményeként fedezte fel a hajdani település sírmezőját. Az itt feltárt 111 sír — egyéb leletei mel­lett — talán antropológiai szem­pontból a legérdekesebb. A sírok­ból ugyanis számos, rendkívül nagyméretű csontváz került elő. „Gazdájuk” testmagassága óvatos számítások szerint is két méternél magasabb lehetett. A 111 feltárt sír csontanyagának tudományos vizsgálata és rendsze­rezése épp ezért számos, ma- még ismeretlen momentumot deríthet ki elődeink, életkörülményeiről, a hajdani Obontó titokzatos óriásai­ról. KOCKA, ZOMANCFAL, SUQARAK.... KÉPZŐMŰVÉSZET A PÉCSI IPARI VÁSÁRON Borsod megye irodalmi lapja, a Napjaink legutóbbi számában rendhagyó kiállításnak értékelte, de ugyanakkor elismerte a pécsi Képzőművészeti Stúdió Miskolci Galériában rendezett kiállítását, most pedig, amikor az anyag nagy­része még vissza sem érkezett Miskolcról, egy különös összeállí­tású, anyagában, megoldásaiban monumentálisabb anyag dicséri a fiatal művészek és a Mohácsi Fa­rostlemezgyár, Bonyhádi Zománc­művek közös elhatározását: a leg­korszerűbb ipari technológiák se­gítségével összekötni a társművé­szeteket, monumentális művekkel ennek szükségét hangsúlyozni. Amíg a miskolci kiállításon a belső terek által inkább meghatá­rozott táblakép jelleg dominált, az Ipari Vásáron, kiállított művek a természeti táj, emberlakta beton­monstrumok, vagy akár lakatlan sziklacsúcsok közelébe kívánkoz­nak. A méretek természetszerűleg módosítják a korábban követett tartalmi megoldásokat, és a tech­nikai megvalósítás is új irányt szab a manufakturális módszerek­kel kielégítő intim elgondolások­nak. Megmaradt azonban a jelképke­resés, a geometrikus alapozású áb­rázolás, a tiszta kontúr, amelyen belül a tompa színek is jobban ér­vényesülnek, kizárva a részmegol­dások elhatalmasodását a művek egésze felett. A nagy formátum és absztrakt tematika ellenére sem veszítik el ezek a művek személyes hangju­kat; ez alighanem kevés esetben gátja a jelentős művészi teljesít­ményeid létrejöttének. Lantos Ferenc farost-intarzia tér­plasztikája, a három, hegyével egymásnak fordított kocka a felü­leteken lévő geométrikus motívu­mokat pozitívból negatívba váltó áttükrözéssel spirális rendbe iga­zítja, bizonyítva, hogy a legegysze­rűbb formák is képesek hallatlan látás-izgalmakat hordozni. A kort szimbolizáló matematikai-mértani- logikai körülhatároltság Lantos művében egyszerre jelenik meg plasztikai, szín és formai nyelven, a jelképi jelentés egyszerű jellé redukálódik, amikor az együttes­ben az alapformák előbb említett hármas összefonódása felé vezeti a nézőt. Az alkalmazott művészi felada­tok tudatos vállalása hozta azt, hogy míg korábban a farost-intar­zia perifériális kirándulás volt, más anyagban megoldott festmény, — addig a Stúdió táblái a belsőépí­tész alkalmazott eszközei lehet­nek, modem enteriőrt létrehozó alkotások. , » Halász Károly négyzetforma in­dukálta sugaras elfordulásai kör­körösen mozgatják meg a környe­ző teret, illuzionisztikus megoldá­sai pedig alkalmasak arra, hogy a kis terű helyiségeket a képzőművé­szet eszközeivel kiterjesszék. Fi- czek Ferenc zárt formáinak külö­nös megszakadásai, kiegészülései farostintarzia (Bachman Zoltán munkái) ZOMÁNC KOMPOZÍCIÓ fokozott térélményt jelentenek, Pinczehelyi nagyvárosi forgalmi el­igazítótáblához hasonló, egymás­nak szembeszegülő erőket érzékel­tető tompa színű sávjai külön tér­rétegekben a több irányban ható erők játékát, iramodást, megtorpa­nást^ szétáramlást és leszorítottsá- got jelzik áttekinthető, nagyvona­lú előadásban. A szabadtéri bemutató leghatá­sosabb teljesítményei Kismányoky Károly zománc-falai, amelyeken . a kjs színes négyszögekből összeépü­lő nagyméretű tér-játék, a logikus elrendezettség, funkcionális felada­toknak való alárendeltség egyszer­re jelenik meg a derűs szinhármó- njákkal. Ezek \ az eleve murális- monumentális felhasználást szá- monkérő alkotások az építészet jó­zan kiszámílottságát nyomatéko- sítják, de öntörvényű dinamizmu­sukkal lazább, lényegesen tágabb határú képzettársításokat indíta­nak el a nézőben. A pécsi képzőművészeti Stúdió ebben az évben négyszer hallatott magáról. A januári pécsi, majd a budapesti és miskolci /Kiállítás után a korábbi teljesítményeket méretben, a megvalósítás minősé­gében is meghaladó műveket ál­lítottak ki az Ipari Vásáron, bi­zonyságát adva annak, hogy az ön­maguk elé állított mércét képesek tartani. AT

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents