Dunántúli Napló, 1970. július (27. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-12 / 162. szám

IST", jűüus 12. DUNÁNTÚLI naplő I 3 Csak korszerű technológiákkal oldhatók meg a feladatok Lesz házgyár Pécsett Az építőipar a nagy ugrás időszakát éli — Kondor József építési és városfejlesztési miniszter válaszai időszerű kérdésekre Új járatpár Tekeresen át Abaligetre Kooperáció a Gammával? Nukleáris műszereket gyárt a MÉV / A sugárzásmérő, nukleáris műszergyártás, sikeres, jól jö­vedelmező vállalkozása a mecseki ércbányáknak. A vállalat kísérleti-, kutatási és automatizálási üzeme a szellemi kapacitás jobb ki­használása, továbbá a drága, külföldön is nehezen besze­rezhető célműszerek „házi” előállítása céljából kezdett foglalkozni a nukleáris mű­szerek készítésével. Már a mintapéldányok nagy érdek­lődést keltettek több nem­zetközi kiállításon, s rende­lést is kaptak. Ilyen például az MP—402- es típusú 6zintillációs radon­meghatározó készülék. Fel­adata a levegő igen alacsony szintű radon, illetve a folya­dékok vagy vizek ugyancsak kicsiny rádium tartalmának meghatározása. Ez a célmű­szer nagyobb érzékenységű, mint a világpiacon forga­lomban levő hasonló rendel­tetésű műszer. Az uránbá­nyászatban egészségügyi elő­írások betartása, ellenőrzése szempontjából van fontos 'szerepe. De jól hasznosítható a közegészségügy területén, geológiai kutatásoknál. Ma­gyarországon a Központi Fi­rkái Kutató intézet sugár- védelmi osztálya rendelt be­lőle ellenőrzési célokra. Ugyancsak ,saját” termé­kük .az express-uránmegha- tározó készülék. A szokvá­nyos kémiai módszernél gyorsabban ad eredményt, s nélkülözhetetlen az urán technológiai és kutatási mun- káknál. A műszer gyors kül­földi sikert aratott. Elsősor­ban a testvér-vállalatoknak szállítják Csehszlovákiába, Bulgáriába, újabban pedig Romániába. ■ Jelenleg ötven ember fog­lalkozik nukleáris műszerké­szítéssel. A fejlesztés érde­kében új üzemrészt épített s. vállalat. A jobb körülmé­nyek lehetővé teszik újabb típusok kikísérletezését, so­rozatgyártását. A Mecseki Ércbányászati Vállalat tárgyalást kezdett a Gamma Művekkel nukleáris és geofizikai műszergyártás területén kialakítandó ko­operációs együttműködésre. — Paradicsom-bemutató. A Duna—Tisza közi Mezőgazda- sági Kísérleti Intézet villá­nyi telepe minden hétfőn égész nap nyilvános paradi­csom- és uborkafaj ta-bemu- tatót tart. A bemutatásra ke­rülő 35 fajta és fajtajelölt között megtalálhatók mind az új korai, mind az új kon­zervipari paradicsomfajták. Az uborkafajta-bemutatón a termesztésben lévő fajták mellett az intézet által elő­állított új fajták tekinthetők meg. Egymillió lakást kell épí­teni. Ezt a célkitűzést tíz év­vel ezelőtt hirdette meg a párt és a kormány, s bár a feladat teljesítése érdekében mind az ipar, mind a veze­tés nagy erőfeszítéseket tett, a mai napig alig több mint 500 ezer lakásba költöztek be a lakók. Az egymilliomo- dik lakás kulcsát 1975. de­cember 31-ig kell átadni — az eredeti tervek teljesítése tehát csak akkor lehetséges, ha sikerül megkétszerezni az építés ütemét. De hát lehet­séges-e ez? — Ezt a kérdést tették fel legtöbben Bondor •József építési és városfejlesz­tési miniszternek azon az aktívaértekezleten, melyet a közelmúltban tartottak Bu­dapesten újságírók és proT pagandisták részvételével, s ezzel függnek össze azok a részproblémák is, melyekre írásban kértek és kaptak vá­laszt az értekezleten részt vett lapok képviselői. Lapunk kérdése: Milyen döntést hozott a Gazdasági Bizottság a házgyári programmal kap­csolatban; épülnek-e új házgyárak, s — az eredeti terveknek megfelelően — Pécs ott lesz-e a házgyár­ral rendelkező magyar vá­rosok sorában? A miniszter válasza: Az ÉVM öt új házgyár építését tartja szükségesnek. Az ipar előtt álló feladatok — beleértve a lakásprogra­mot is —, teljesíthetők, eh­hez azonban az kell, hogy mielőbb létrejöjjön a pane­les építési technológia orszá­gos hálózata. A jövőt illető­en minden a korszerű tech­nológiák terjedési ütemén múlik. Az új házgyárak ügyében megszületett a dön­tés: kellenek, felépülnek, s az egyik éppen Pécsett. Évi kapacitása 2500 lakás lesz. Ez a gyár Pécs és Baranya koncentrált — telepszerű la­kásépítési igényeit lesz hi­vatva kielégíteni; de — szük­ség szerint — hozzájárul Dél-Dunántúl más városai­nak és vidékeinek lakásépí­tési feladatai teljesítéséhez is. A működési körzet, az ellátásba bevont települések pontos köre, a későbbiekben kerül majd kialakításra. Ami a határidőket illeti: a pécsi házgyár a IV. ötéves terv végén, illetve 1976 elején kezd majd termelni. — Az előkészítéssel kap­csolatos tárgyalások, intéz­kedések folyamatban van­nak. Az ÉVM álláspontja szerint egyébként a házgyá­rak vállalati beruházásként valósulnak meg — hosszú- lejáratú hitel és költségvetési támogatás segítségével. Nagy segítséget jelentene, ha az illetékes tanácsok saját fej­lesztési forrásaikból is tá­mogatnák a házgyári beru­házásokat. Az erre vonatko­zó készséget több megye ; máris kinyilvánította. A mi- ! nisztérium vizsgálja annak lehetőségét is, hogy a ház- j gyári termékek felhasználá­sában érintett kivitelező vál- ! lalatok saját erőforrásaikkal hogyan vegyenek részt a be­ruházások megvalósításában. A közös beruházások bizto­síthatják a szükséges össze­geket és a megvalósítást is meggyorsíthatják. Másik kérdésünk az úgynevezett poligon-tech- nológiával foglalkozott. Mint ismeretes, a Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vál­lalat is tervezte poligon- üzem beszerzését és mun­kába állítását, s bár erre nem került sor, számos szakember most is erre a módszerre esküszik. Való­ban olyan nagy jövője van ennek a technológiának? A válasz: A minisztérium véleménye szerint a lakásépítési célki­tűzések megvalósításában a házgyári építési módnak kell alapvető és meghatározó sze­repet kapnia. A poligon- rendszerű panelos lakásépítő bázisok alkalmasak lehetnek kisebb volumenű helyi igé­nyek kielégítésére, azonban ez a módszer a házgyárak mellett mindenképpen má­sodlagos. A poligon-üzemek gazdasági hatékonysága egyébként — számos ellen­kező vélemény ellenére —, elmarad a házgyárakétól. — Ide kívánkozik a meg­jegyzés: a panelos kapacitás nagyarányú fejlesztése mel­lett számos más technológia is számításba' jön. így pél­dául kedvező eredményeket várunk az alagútzsalus épí­tési mód elterjedésétől. A lakások ma épülnek — de a jövő század em­berei is lakni fognak ben­nük. Azzal kapcsolatban, hogy mit tettünk, illetve mit teszünk annak érdeké­ben, hogy építményeink ne csak a ma, de a holnap em­berének is kellemes ott­hont, munkahelyet adja­nak — Bondor József a következőket válaszolta: — A jelenleg követendő lakásépítési politikát a kor­mány 1960-ban nyilvánosság­ra hozott — 15 éves — la­kásfejlesztési terve rögzíti. De már készül az 1985-ig terjedő időszak perspektivi­kus terve is, mely külön la­kásfejezettel rendelkezik. Az ellátás perspektíváját a szá­zadfordulóig kívánjuk meg­jelölni. A követelményeket kutató intézetek és neves szakemberek bevonásával pontosítjuk. A századfordu­lón túlmutató előrejelzések kimunkálásán is dolgozunk, természetesen csak elméleti szinten. Figyelmet érdemel az úgynevezett rugalmas la­kások építésének gondolata. A rugalmas lakóház építé­szeti, elrendezési és szerke­zeti paraméterei olyanok, hogy lehetővé teszik a laká­sok összetételének, az épület belső kiképzésének későbbi — tehát egyéni ízlésnek megfelelő — variálását. Mélyépítési kapacitás. Ha lehet, ezen a téren még a magasépítésnél is rosz- szabb a helyzet. Kérdé­sünk: mik az elképzelé­sek? Rövid időn belül re- mélhető-e változás? A válasz: — Közműellátottságunk színvonala rendkívül ala­csony, lényegesen elmarad az európai színvonaltól. Mind­ezek figyelembevételével az állam az IV. ötéves tervben igen jelentős összegeket for­dít a mélyépítő kapacitás növelésére. Ezt a témát a Gazdasági Bizottság is tár­gyalta, s egyetértett azzal, hogy a fejlesztést a központi, költségvetési támogatás mel­lett hosszúlejáratú hitelek­kel is preferáljuk. A meg­lévő szervezetek mellett sor kerül hat nagykapacitású, regionális — közműépítésre szakosított — mélyépítő vál­lalat alapítására is. A víkendező kiáll az autó- buszmegállóhoz, megvárja a menetrendszerű járatot és fél óra múlva letanyázik a festői orfűi—tekeresi vidék valamelyik pontján. Ha fel­veszik. Mert Orfűre, Tekeregre ki­jutni nem mindig ilyen egy­szerű. Több, mint hatszáz te- I lektulajdonos érdekelt már ezen a tájon, és a hétvégi házaknak is se szeri, se szá­ma. Következésképpen ha el­jön a nyár, ha jó az idő, ha szabad a hét vége, zsúfol­takká válnak az autóbuszok, s bizony gyakran előfor­dul, hogy buszjárat hiányá­ban ' a megállóban kell ■ új programot rögtönöznie az j utazáshoz készült családnak. I — Azért nem ennyire vé- ■ szes a dolog — mondták a 12.-es AKÖV személyforgal­mi üzemegységénél, amikor megkértük őket, utazzanak ki velünk Orfűre. Szakonyi Lajos üzemigazgató vállalko­zott az útra. Tőle egyebek között azt is megtudtuk, hogy új üdülőterületeink közleke­désének megjavítása az út­viszonyokon is múlik. A gép­kocsivezető egy-egy éles ka­nyarban megerősítette ezt a véleményt. — Ezen az úton — mond­ta — nehezen tudná elkerül­ni egymást két faros. Kanyar kanyart követett, az előzésre nem volt lehető­ség, pedig nem autóbusszal, hanem Warszawával vol­tunk. — Az abaligeti—orfűi út — született meg végül a szakvélemény — jelenlegi állapotban nem alkalmas to­rn egközleked ésre. Nyugodtan állíthatjuk, ez az egyik ok, amiért a 12-es AKÖV nem szívesen közle­kedtet erre járatokat. De más, komoly okai is vannak. Ez akkor derül ki, amikor az orfűi tóbüfé egyik nap­ernyője alatt Korpádi Ottó- né véleményét hallgatjuk. Korpádiéknak víkendhézuk van a tó fölötti domboldal­ban. Hétvégeken rendszere­sen kijárnak. Hétköznapokon is többször megfordulnának a kis házban, ha megfele­lőbb volna a közlekedés. — Reggel a hétharmincas­sal jöttem ki. Este hatig nincs jármű, ami hazavinne. Kifelé megfelelőnek találom a közlekedést még akkor is, ha sokan állunk az autó­buszban. De vissza? ö például váltott műszak­ban dolgozik. Ha volna dél­tájban egy Pécsre induló busz, nem okozna gondot, hogyan juthat haza, amikor délutánós. — Nemcsak az a baj, hogy hétköznap mindössze egyet­len járatpár köti össze Pé­cset Orfűvel, hanem az is, hogy hétvégeken kevés buszt indítanak. Én például vasár­nap két buszról maradtam ! le, s csak a harmadikkal tud- ! tam kijönni Orfűre ... | Szakonyi Lajos ekkor | mondja meg a második okot. i ami miatt nem kielégítő az abaliget—orfűi közlekedés: — Nincs emberünk, sajnos.* A pécsi üzemegységből ötven gépkocsivezető hiányzik. És nemcsak gépkocsivezető. Ke­vés a szerelőnk is. Pillanat­nyilag harminc szerelő mun­káját vagyunk kénytelenek nélkülözni. A tanácson Gothár István vb-elnök megerősíti a telek- tulajdonosok körében általá­nos véleményt: javítani kell a közlekedést. Bármilyen ne­hézségei is vannak a közle­kedési vállalatnak — mondja — neki a hatszáz pécsi te­lektulajdonos érdekeit kell védenie. És a községben la­kókét, akiknek ugyancsak jól jönne, egy dél körüli Pécsre induló autóbusz. Szakonyi Lajos megpróbál segíteni, mindössze ennyit ígér. De alighogy beér a vál­lalathoz, telefonálnak: — Hétfőtől, július 13-tól új járatpárt indítunk Orfű— Tekeresen át Abaligetre, dél­előtt 9 óra 30 perckor. A já­rat 12 óra 15 perckor indul vissza A'baligetről Tekeresen át Pécsre. Ha a járat gazda­sági szempontból is kifize­tődő lesz, két heti próbaidő után véglegesíteni fogjuk. H. M. — Készül a kertvárosi pos­taépület. Kertvárosban a Honvéd téren most építik az új postát, amelyet alkotmá­nyunk ünnepén, augusztus 20-án adnak át rendeltetésé­nek. Az új posta elkészíté­B. S. Tegnap reggel érkezett a# elsú búzasrállftmány a pécsi Felszaba­dulás úti hatszázvagonos gabonatárolóhoz. Az első tehergépkocsik a pogányl termelőszövetkezetből hozták az új termést, de a sza- lántai termelőszövetkezet Is megkezdte a búza szállítását séhez Pécs város II. kerületi Tanácsa 180 ezer forinttal já­rult hozzá. T egnap délután, amikor A megkezdődtek a vas­utasnap ünnepségei, Viczina Kálmánná éppen átvette a szolgálatot a Siklósi úti so­rompónál, Takács Ferencné Úton volt Hosszúhetényből, este 7-kor kezdett a nagy­állomási pénztárban. Juhász Józsefné már letette szomba­ti munkáját. * Az utasok többnyire csak a jeggyel és visszajáró pénz­zel törődnek. Alig, emlékez­nek a pénztárosra. A pénz­tár tulajdonképpen egy nagy szoba, deszkafalakkal apró fülkékre osztva, sötétbarna kopott íróasztallal, kis szek­rénnyel, magas forgószékkel. A falon menetrend, ezernyi helység kilométer-táblázata. Kinyitható lapos szekrény­ben vannak a jegyek. Egész-, .félárú-, sebes-, pót-, mun­kás-, helyjegy — négyszáz féle. Takács Ferencné pillana­tok alatt emeli le a megfe­lelőt. Naponta 25—30 ezer forint forgalmat bonyolít le egy-egy pénztár. A pénzt na­ponta feladják, az elszámo­lás azonban csak 10 napon­ként történik. — Nagyon izgatott ilyen­kor? — Már nem, 18 éve dolgo­zom a pénztárban. Előfor­dult néhány kisebb hiány... Nem vészes. Legjobban arra kell ügyelni, hogy a jegyek ne ragadjanak össze. A mun­kásjegyek vékony papírból készülnek, könnyen kettőt adhatok egy helyett. Van olyan havijegy, ami 1000— 1500 forintba kerül. Közel két évtizede az ak­kor kisforgalmú Siófokon ült először a pénztárfülkébe. Azóta egy sor vizsga és ren­geteg fárasztó szolgálat után segédfelvigyázó lett. Fizetés a mankópénzzel, éjszakai pótlékkal együtt 1700 forint. A szolgálat úgynevezett 6-os fordulóban történik. Szom­baton például 9—19 óráig. Ma 19-től hétfő reggel 9-ig. A következő napon 10 órára jön és este 6-ig marad. Ez­után egy szabadnap követ­kezik, majd reggel 5-re jön VASUTASNŐK és délután 1-ig dolgozik. Az­tán kezdődik elölről. Ilyen munkabeosztás mellett ne­velt fel három gyermeket. Hosszúhetényből, hazulról sokszor órákkal előbb útnak kell indulnia. Leginkább az ragad meg, ahogy az utasok kérésére szinte gondolkodás nélkül adja a jegyet. Szeretnék pró­bát tenni. Kérdezem meny­nyi a jegy Nagykanizsára? Vagy nehezebbet: Miskolcra? Battonyát is megpróbálom. — Kanizsára 38, Miskolcra 75 forint a személyvonati jegy. Batíonya 380 kilomé- 1 tér, az 70 forint 40 fillér — mondja gondolkodás nélkül. * A Megyeri útról az élő- " *■ rakodó mellett kell a pályamesteri irodába menni. A felépítményi pályamester- helyettes kísér zegzugos ud­varokon keresztül, amíg az irodához jutunk. Juhász Jó­zsefné 10 éve Nyíregyházán kezdte a szakmát, miután elvégezte a vasútépítési és pályafenntartási techniku­mot. Apja vasutas — lányát is annak szánta. Vasúti tiszt lett, műszaki ügyintéző. — Sokat kellett tanulni. Technikum, tiszti tanfolyam, szakvizsgák. Két évig Nyír­egyházán, három évet pedig Pécsett technikus-gyakornoki beosztásban dolgoztam. Most viszont már harma­dik esztendeje felelős beosz­tású vasúti tiszt. A pálya­munkások, kitérőgondozók, vonalbejárók és a Megyeri úttól Pécsbányarendezőig a pályaőrök tartoznak hozzá. Negyvenöt munkás. Munká­ja: reggel munkabeosztás, később a nyomtávszélessé­gek, kitérők ellenőrzése. 32 vágánypár, összesen 42 kilo­méteres hosszúságban és 116 kitérő gondja terheli a pá- lyafenntarfást. Percenként dübörög el egy vonat, vagy tolató mozdony az ablak előtt. Az egész épü­let remeg. Juhász Józsefné, a Siklósi úti sorompó iránt érdeklődik. Pénteken bele­szaladt egy ZIL teherautó. * A sorompót javítják. Két gyerek tárcsával tartja vissza a forgalmat. A „bak- ter” szőke csinos asszony, tiszteleg az elrobogó moz­donynak. A sor végén tül­kölnek az autók. Viczina Káímánné félreinti a gyere­keket és feltekeri a gyalog­járó sorompóját. Most egy percet beszélget­hetünk. Csak arra elég, hogy megtudom: ő volt az első női „bakter” ennél az átjárónál. Azelőtt csak férfiakra mer­ték bízni ezt a forgalmas helyet. Mindenki azt mond­ja: az a kedves szőke lány a sorompónál. Pedig hát va­lójában két szőke lány van, illetve nem is lányok: asz- szonyok. Az viszont igaz, mindkettő kedves, ha már átjutott az ember á sorom­pón. Telefon: szabad a kijárás. Adta I-es. A fiúk máris tart­ják a jelzőtárcsát Marika leengedi a gyalogos sorom­pót. Napközben 35—38, éjszaka 50—58 vonat halad itt ke­resztül. Amikor nem jönnek vonatok — ilyen alig van — takarítják az őrházat, váltó­kat, sorompószerkezetet. Kü­lönösen télen ad ez sok mun­kát. Az autók a Délvidéki, a másik oldalon pedig az AKÖV előtt tülkölnek. Ad­dig ér a sor. Most nem ked­ves a Marika. Pedig nem te­het róla, hogy a jelzett 10 óra 52-es lassan jön. Végre azért mégis átpöfög. Tele­fon: „Elment”. A másik csö­rög. Közben beírja: a 6492/A bátaszéki teher elment. Az átjáró most szabad. Az au­tósok barátságosan intenek. Marika visszamosolyog. — Az előbbiek nem vol­tak ilyen kedvesek — mond­ja. Persze ők 10 percet vár­tak. — Szeretem ezt a munkát. De ha majd a felüljáró megépül, tovább akarok ta­nulni ... ' Lombos! Jenő • i t k

Next

/
Thumbnails
Contents