Dunántúli Napló, 1970. július (27. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-11 / 161. szám
I suncmmu navio 1970. júliusit. Pódium HOLLANDIÁBA MENNEK. A pécsi gyárvárosi úttörő zenekar újabb külföldi turnéra készül: Hollandiába mennek rövidesen s ott adnak több hangversenyt. V ORGONAEPlTO. Weich Péter pécsi orgonaépítőmester Szegeden dolgozik: a Fogadalmi templom orgonáját teszi hangversenyképessé a Szegedi Ünnepi Játékokra. V MEGFIGYELŐ VÁRNÁBAN. Tóth Sándor koreográfus, a Pécsi Balett együttes igazgatója Várnába utazik. Az ottani Titokban mégis lottózom Háromharmincért Megálmodtam számaimat — Csinálják ki úgy a húzást, hogy én nyerjek Moszkvában 32000 ember tapsolt ••• tr.Jlß nemzetközi balettfesztiválon megfigyelőként vesz részt. — (Képünk: Tóth Sándor.) ILLÉSÉK PÉCSETT. Ismét Pécsre jön az ország legnépszerűbb beat-zene- kara, az Illés együttes. Leggyakoribb partnerükkel Koncz Zsuzsával együtt lépnek fel a Szabadtéri Színpadon július 38-án este 8 órakor. ESZÉKI SAJTÓ. Az eszéki színházi újság képes írásban számol be a Mecsek Fúvósötös ottani sikeres szerepléséről. A fúvósötös egyébként szeptemberben ismét fellép Eszéken: öt hangversenyt ad. Valaki rajzolt egy bárgyú szamárfejet, rá jókora füleket, aztán üzenetként melléje írta: „Illen hülék vagytok otépések mind!” Borítékba tette, lenyálazta és elküldte Zalából Pécsre, az Alkotmány utcai OTP-fiók- j hoz. Ott pedig a levélre rákerült az iktatószám, be egy dossziéba, a többi közé, hogy az utókornak számot adjunk az elkeseredett göcseji lottózóról. De írnak a szelvény hátuljára is, meglehetősen , ronda dolgokat, sőt, rajzolnak fura, de ismert ábrákat is. A könnyebb „műfajba” a levelezők tartoznak. Somogy megyéből írja egy bánatos lottózó: „...Nálunk a családban mindenki játszott eleinte. Aztán a gyerekek felhagytak vele. Utána az uram is. Csak én nem tudok leszokni erről a szenvedélyről. Egyszer rámförmed az uram, azt mondta, sokra megy ez asszony, hagyd abba! Másodszor már nem szólt, hanem pofonvágott. No jó, mondom neki, de most titokban mégis lottózom. Minden este más-más szenthez imádkozom, de hiába, nem nyertem még semmit. Így hát önökhöz fordulok, szánjanak meg engem... csinálják úgy a dolgot, hogy valami jusson nekem is...” A Tolna megyei levél írója minden kertelés nélkül mindjárt a lényegre tér: „Kellemes húsvéti ünnepeket kívánok. Húzzák ki nekem ezeket a számokat: 20, 23, 28, 67, 77”. — Kész. Az alázatos, esdeklő hang sem ritka. F.-községből küldi egy asz- szony: „...özvegy vagyok, nagy az én bánatom, hét tőr járja át szívemet. Megálmodtam számaimat (28, 39, 43, 61, 65), de éppen nem volt pénzem szelvényre. Most van, vennék is, de nagyón szépen megkérem tisztelettel, a mélyen tisztelt elvtársakat, hogy érdemes-e? Alázatosan kérem az urakat, intézkedjenek!” Aki pedig eddig azt hitte, hogy pénzzel nem jár tekintély, az alighanem téved. Baranyából, kisközségből keltezett levélben írja, egy A lottó nyerőszámai A Sportfogadási és Lottóigazgatóság tájékoztatása szerint az Egerben megtartott 28. heti lottósorsoláson a következő nyerőszámokat húzták ki: 1, 25, 62, 70, 73 negyvenéves férfi: „Engem senkinek sem néznek a faluban. Segítsenek rajtam. Tudom, az otépé kicsinálhatja úgy a húzást, hogy én nyerjek. Nem kell többször, csak egyszer, egy jó ötös találat. És akkor én itt a falunak a képébe vágnám a pénzt, tudom isten megtudnák akkor, ki vagyok én?!” Valóban, mi is van azokkal, akik nyertek? Például — bármennyire is ritka eset — nem jön a pénzért. Néhány négytalálafos nyeremény gazdátlanul maradt és egy hónap elteltével, lejárt az átvétel határideje is. Pedig az OTP — ha van cím — kiértesíti a nyertest. Ilyenkor persze jelentkeznek. Egy Zala megyei gépkocsivezető elfelejtette megnézni a szelvényét és az értesítés révén tudta meg, hogy 120 ezer forint tulajdonosa, örömében majdnem szívbajt kapott. A másik véglet: szintén Zala megyei nyertes. Magányos férfi, erdőkerülő a szakmája. Személyesen közölték vele az örömhírt, miszerint 130 ezer forintot nyert. „Jó, majd átveszem” — ennyit mondott egykedvűen, aztán kapta a puskáját és kiment az erdőre. Szolgálat, az szolgálat. Társas lottózók — külön típus. Pécsett is akad egy népes társaság, havonta többezer szelvényt töltenek ki. A „lottós klub” egyik tagja ezerötszáz forintért vásárolt szelvényt. Pénteken kihúztak számára egy marék kéítalá- latot, összesen 116 forint értékben. Komoly beosztású tekintélyes ember — de ezúttal sírvafakadt... Az ezerötszáz forintot a feleségétől kapta, hogy az asztalosnak adja át előlegként, rekamié- ra... ............... T. bácsi — pécsi éjjeliőr — nem izgatta fel magát a lottón nyert 25 ezer forinttal. Higgadt, nyugodt ember. A pénzt megette. Négy hónap alatt. Vendéglőben reggeli, ebéd. vacsora. Meg kell hagyni, kiadós kajolást csapott: egy ebédre megevett négy adag pirított májat. Nincs igaza? Végül is azért a háromharmincért azt csinálhat a dolgozó, amit akar. Akár szamárfejet rajzol, akár a Miatyánkot mormogja minden hét péntekjén ... ANKA Magyar népdalok a Közel-Keleten Kairóban kötelező zongoraanyag Bartók Mikrokozmosza Itt a sarkon — a „farostnál” — elágazik az országút, Bár irányába, illetve balra, a műútról leágazva a szőlőskertek felé. Nyolc-tíz szilvafa ad némi hűst, ahol keskeny ösvény vezet fel a hegyoldalba. A gyönyörű zöld oldalban egysor-házas faluként következnek a fehér homlokzatú szép présházak. A zápor utáni nedves növényzeten szemetkápráztatóan csillog és törik meg a napsugár. Jobbra 400 egynéhány négyszögölnyi szőlő, fönt ereszes présház és egy kerekeskút tetőzet nélkül a vadul burjánzó magas fű között már- már giccSesen hat. — Milyen név ez? — Anka? Mintha Annát mondanék. Miért? Nem szép? De igen. Komolytalan rovat Sok jó mozgalom van, Ilyen az „Olvasó népért” mozgalom, a „Tiszta udvar rendes ház” stb. Én felfedeztem azt, ame- lyik valamennyinél életrevalóbb, a legnagyobb sikerrel halad előre és ez a fenti. Ha valakinek olyan szerencséje van, hogy autóval keresztül rohanhatja az országot, rájön, hogy ez a mozgalom széles, kiterjedt és az alapelvei is már tisztázottak. Ami a legfontosabb, az a koszt, meg a cím. Az ennivalónak kell, hogy legyen valami népi jellege és lehetőleg összefüggésben legyen a címmel. Ilyen cím: „Kendermagos csirke csárda” jelzi, hogy itt a főétel a csirke. És ha még némi kendermagot is elhintenek a padlóra, meg az asztalra, akkor senkinek sem lehet kételye, bogy jó helyre tévedt. A „Fekete bárány kisvendéglő” messze hirdeti, hogy az ürü nem kutya és aki a bárányt szereti, az itt megáll. Ha aztán még a Savanyu Zsiga és népi zenekara is itt tevékenykedik és a fizetőpincér cifra szűrrel, meg fokossal állít oda az asztalhoz, akkor a vendég még r.zt sem veszi észre, hogy megvágták. Van egy útszéli fán egy kerék ! Hogy hogy került oda? Odatették. Ez az „Aranykerék csárda”. Itt a cím nem árulja el a jelleget, de az udvaron a nyársak tömege, a szalonnasü- szolgáló alkalmatosságok, „Telepíts útszéli csárdás-mozgalom meg a. Sobri Jóska ábrázatű kun legény az ajtóban, messze előre hirdeti, hogy itt az ósi néphagyományt gyakorolják. A reklám az mindennél fontosabb. Az út mellett óriási tábla, ordító betűkkel: 1000 méterre van innen a „Malacpörkölt csárda”. 500 méterre megint a tábla. Azután 300 méterrel arrább újabb ékes felírás: „Kanyar után a malacpörkölt csárda”. A kanyar után óriási transzparens : „Itt a malacpörkölt csárda”. Ez csak egy, mert se szeri, se száma pl. a halászcsárdáknak. Már a nevük is költői: EZÜST KESZEG, ARANY KARASZ, FOGAS SÜLLŐ, KECSKE BÉKA stb. A szabályok jobban kidolgozottak, mint akár a „Tiszta udvar, rendes ház”-é. Pl. hol telepíthető csárda? Az országúton? Igen, de ott se mindenütt. Egy nagy várostól másfél órára, tehát 110—130 kilométeres út után. Amikor már ki kell menni. Két nagy város között a fele úton. Ott akár hármat is egyszerre. Még halászcsárdából is elmegy kettő, egymástól 100 méterre. Aztán lehet csinálni az országúitól messzebb Is. Vagy 8— 10 km-re, ahova nem nagy kockázat még hivatalos út esetén sem kocsival egyet kerülni. Ide lehetőleg hepe-hupás út kell, bögöly, meg szúnyog, hogy ka- landjellegü legyen. A híres, nevezetes Orsós, Kalányos, Petro- vics, Farkas népzenész család tagjaira meg piros* mentét, kék pantallót és ráncos csizmát kell húzni. Nagy városban Is lehet útszéli csárdát alapítani, de azt ésszel kell. Ki kell keresni valami városvégi akácost és abba bele. Ide jó autóút kell és romantikus név. Mondjuk „Akasztódomb csárda”. Esetleg stilizált akasztófákat lehet az út mellett elhelyezni, hogy lássák, hogy a vendégtől semmit sem sajnálnak. Még salakdomb mellé is lehet csárdát telepíteni, de akkor stil- szerű cím kell, mint POKOL- CSARDA, KÉNKÖVES BARLANG. Ilyen helyen szívesen elül a pasas, még a büdösséget is össznépinek érzi. Persze nem pusztán ezek a döntők. Lehet életrevaló csárdát plántálni leglehetetlenebb helyekre is, de akkor körültekintően kell propagálni. Legjobb a suttogó propaganda. Jó pár ezrest bele kell verni, hogy az egész országban elterjedjen. Valaki leiordít mondjuk Debrecenben, egy megdöbbentően Jó halászlé közben: — Ez igen! Ez majdnem olyan jó, mint a homokszekcsói! Az áldozatnak fogalma sincs, hol van Homokszekcsö, nem Is szól semmit, de a bogár már benne van a fejében. Addig ki sem megy belőle, míg el nem megy Homokszekcsöre. ötven, vagy száz ilyen megfizetett Ipse annyi ember fejében ülteti el a bogarat, hogy Homokszekcsö híres lesz, és ha véltlenül jó a halászlé, akkor az is marad, úgy hogy a község előbb-utóbb betonútat kap a földút helyébe és idegenforgalmi nevezetességű lesz. Ha meg a halászlé rossz, akkor is néhány évig simán működik, amíg a rossz hire eltet- Jed. De azért Jobb, ha a halászlé jó. Ismétlem, szépen terjed ez az életrevaló mozgalom és annyi jó ennivalónk van, amit még nem reklámoztunk, pl. a kozári kovászos uborka, a dunaszek- csői kapros tök, hogy a csárdák rövid idő alatt be fogják hálózni az országot. Aztán majd betelepítjük a csárdába a művelődési házakat, és a kultúra is megkapja a ma- | gáét. • SZÖLLÖSY KALMAN A présház előtt alacsony, kedves arcú, idős mama, válla és arca közé szorítva az üveglopó. Anka édesanyja. — Láttam, hogy jöttök, gondoltam, míg fölértek, megtöltöm a kancsót — mondja és porcelán kanoséba ereszti a bort. Kersics Anka kötegnyi rafiát hoz ki a présházból, kötözni segítene, de aztán a mama leinti: „Hagyjad! Nem értesz hozzá!” Megpróbálkozik, aztán kissé csüggedten — amit persze nem kell komolyan venni — abbahagyja. — Volt itt egyszer nálam egy francia újságíró, beállt kapálni, de amikor két oltványt kivágott, a mama gyorsan lebeszélte a további munkáról. Bort töltenek, kortyolgatjuk. — Nos? Szép, ugye, a szőlő? — kérdi Anka. — Nagyon szép. — És a bor? — Nem annyira jó. Kezeletlen. A borhoz egész ember kell. — A papa meghalt, anyám már fáradt, nem érti any- nyira a bor kezelését, én meg tizenkét éve járom a világot, ritkán vagyok itthon ... Anka portréjához ennyit: beszél délszlávul, oroszul, franciául, olaszul, németül és arabul. Énekelt operát, Bartókot, Kodályt és természetesen népdalokat (magyaron, délszlávón kívül arab és török népdalokat is) Romániában, Jugoszláviában, Bulgáriában, a Szovjetunióban, az NDK-ban, Csehszlovákiában, az NSZK-ban, Franciaországban, Olaszországban, Irakban, Libanonban, Szíriában, Egyiptomban. 1956-ban végezte el a Zeneművészeti Főiskolát, vizsgázott Kodály Zoltánnál. — Pécsett énekelt? — Azt hiszem, egyszer... — Mohácson? Szülővárosában? — Egyszer. — Élményele? — Moszkvában egy óriási szabadtéri színpadon 32 ezer ember tapsolt. Libanonban Hacsaturjánnal találkoztam, kaptam tőle egy örmény népzenei albumot. Irakban a díszlet rámdőlt előadás közben. Nizzában a prímás beleesett a zeneárokba. Nyugaton csak idegen dalokat szeretnek, Közel-Keleten csak akkpr van siker, ha saját nyelvükön saját népdalaikat is műsorra tűztem. Egyiptomban F aironza énekesnőtől tanultam arabul és arab népdalokat. Ami meghatóan legszebb élményem: Kairóban a leány énekkonzervatórium igazgatónője, M. Agi- za a hallgatóknak kötelező zongora-anyagként Irta elő Bartók Mikrokozmoszát. Amikor meghallgattam egy órájukat, Bartók muzsikájára elsírtam magam. Irakban már elhatározott dolog volt, hogy hetente egyszer magyar, délszláv és román népdalokat adok elő a televízióban zeneismertető sorozatban. De aztán politikai válság tört ki és a terv szertefoszlott. — Mit mond a közönségről? — Megmondom, de higgye el, semmi túlzás nincs benne: a nyugati közönség szereti a zenét, de közel sem olyan kifinomult igénnyel, mint itthon. No persze, Kodály megtanította népünket érteni is a zenét. — Volt férjéről valamit... — Görög származású, Scar- danasnak hívják. Elváltunk, kivándorolt Ausztráliába, én hazajöttem. Nem tudnék elszakadni Európától, de nem is Európától, hanem egyáltalán, hazulról. — Májusban volt ismét kint Párizsban, illetve... — Szerződés várt, kiutaztam és Münchenben visszafordultam ... — mondja elcsendesedve. — Miért? — Ki tudja? Meguntam? Azt sem mondhatom, hogy meguntam. Én mindig egyedül voltam, csak utaztam egyik városból a másik országba, rádió- és tv-stúdiók- ba, pódiumokra és higgye el, nehéz egy magányos nőnek megállnia a helyét. — Értsem úgy, hogy befejezte? Hosszú csend. Kersics Anka egy hónapja az Idegenforgalmi Hivatal mohácsi kirendeltségének modem bútorokkal berendezett szép irodájában dolgozik. Külföldiekkel foglalkozik. Ezt ő kérdezi: — Miért? Nem jó itthon? — De igen. Csak hogy ön megszokja-e ezt a pihentető nyugalmat tizenkét évi állandó utazás után? És egyáltalán abbahagyni a művészi pályát? — Nem tudom, nem tudom, mi legyen! Elégedjen meg ennyivel, hogy most itthon vagyok... A beszélgetés eléggé felzaklatta, pontosabban ama dilemma elé állította, amire éppen gondolni nem akar: maradjon, vagy járja ismét a fél világot sikert-sikerre halmozva, de a magányosok fáradt szomorúságával. Rab Ferenc * * Fecskék.a tanácson Fecskepár költötözött a Dunaszek- csői Tanács földszinti folyosójának boltíve alá. Megérkezésük óta kiköl- tötték fiókáikat, s láthatólag nagyon jól érzik magukat. Napirendjük nagyjából azonos. A papa kirepül a valóságos csarnoknak számító nagy kapualjon keresztül az utcára, majd amikor zsákmánnyal a tsőrében visszarepül, a fecskemama indul körútra. A fecske szülők érkezését akkora csivi- telés kíséri, hogy a hűvös hivatali szobákban is tudják: fecskéék reggeliznek, uzsonnáznak, vagy éppen vacsoráznak. Ám a kosztolással van némi nehézség azontúl, hogy rettentő falánkok a fiókák. A tanácson ugyanis nemcsak az ügyfélfogadási idő szabott, hanem a kapuzárás is. Délután öt órakor becsukják a nagykaput, s attól kezdve egy lélek, azaz du- naszekcsői viszonylatban egy fecske se ki, se be. Épp ezért a fecskevacsora kapuzárás előtt történik. Kapuzárás után az egész családnak meg kell elégednie a hosszú, hűvös folyosó csendes magányával. Nyitott kérdés: honnan tudják a fecskék, hogy mikor van kapuzárás? (Harsányi)